Ahogy a legtöbb kilencvenes években született gyerekét, az én kiskoromat is meghatározták videókazettákon nézhető mesék (meg persze az előttem születettekét is, de arról nincsenek személyes tapasztalataim). Anyuék persze nem vásárolták a kazettákat agyba-főbe, inkább tékába jártunk (azt hiszem, a tékák utolsó hullámát kaptuk el, mert csak nagyon kevés emlékem van róla), így ami otthon is megvolt, azt nagy becsben tartottuk - még a CD-k, DVD-k megjelenése után is.
A nagyszobában a tévénk mellett sorakozott többek között egy 1994-es Hamupipőke-rajzfilm, az első három Shrek-mozi, az Atlantisz, a Tarzan és amit a legjobban szerettem, az Eszeveszett birodalom kazettája is. Utóbbi - nem, én sem hiszem el, de - ma lett éppen húsz éves, így mindenképpen meg szerettem volna írni a születésnapi köszöntését. Íme a rajzfilm, amit az öcsémmel a mai napig nem az igazi címén hívunk, hanem a főszereplő miatt egyszerűen csak “Lámának”.

Az Eszeveszett birodalom a Disney negyvenedik egész estés rajzfilmjeként debütált, melynek egy olyan témát választott, amit előtte nem igazán láttunk vásznon - az inkákat.
Az eredeti cím a “The Emperor’s New Groove” volt, ami összecseng a “The Emperor’s new clothes” vagyis A király új ruhája c. Andersen-mese címével, és amely nem lett szó szerint lefordítva. Valószínűleg mert nem tudták volna a többféle értelmezéssel bíró “groove”-ot frappánsan visszaadni, így viszont az "Eszeveszett birodalom" cím kissé semmitmondóra sikerült - de ne felejtsük, nem a szinkrondramaturgé a felelősség, mert a legtöbb esetben a film forgalmazója találja ki a címet.
Ha már a magyar szövegnél tartunk, a fordításért Tóth Tamás Boldizsár volt a felelős, és szívből jövő hálával tartozom neki, amiért az egyik leggyakrabban idézett rajzfilmmel ajándékozta meg a családunkat (is). Eredeti nyelven még nem láttam az Eszeveszett birodalmat - de tervben van -, magyarul azonban biztos, hogy húsznál is többször, és fordítói munkája kiállta az idő próbáját, egy kicsit sem fakultak meg a poénok az elmúlt húsz évben. Neki köszönhetünk még egy rakás zseniális filmfordítást, például a Toy Storyt, az Interjú a vámpírralt, a Notre Dame-i toronyőrt, A függetlenség napját, a Csillagok háborúja előzménytrilógiát és a Harry Potter-filmeket is. De várjunk csak, a Potter-rajongók számára nem ezért ismerős a neve - bizony, ő fordította magyarra a könyveket is.

A magyar változathoz Csörögi István szinkronrendező válogatta össze a színészeket, az ő életéről és zsenialitásáról ebben a portrécikkünkben írtunk.

Adott tehát az Inka Birodalom, élén az ifjú, kissé nagyképű, mindenkin átgázoló uralkodópalántával, akit Kuzconak hívnak, és aki - igencsak részlehajlóan - narrálja saját filmjét. Van még egy öregecske, de ezt elfogadni nem tudó királyi tanácsosnőnk, Yzma, “az utolsó élő sárkánygyík a Földön”, aki Kuzco trónjára pályázik. Mellette ne felejtsük el Kronkot sem, Yzma együgyű izomagyú szárnysegédjét, és persze ott a történet másik pólusa, a földműves Pacha.

A főszereplő párost Fekete Zoltán és Konrád Antal szinkronizálták, az eredetiben David Spadet és John Goodmant hallhatták a nézők, de úgy gondolom, mi “jobban jártunk”.

Yzma hangja a Centrál Színház színésze, Szabó Éva, aki többek között Forrest Gump édesanyját és a Toy Story Krumplifej Asszonyságát is szinkronizálta - itt persze egy teljesen más karaktert kapott. Pacha feleségének, Chichának Andresz Kati volt a magyar hangja, a gyerekeket pedig Baradlay Viktor és Czető Zsanett szólaltatták meg. Kenderesi Tibort és Palóczi Frigyest is hallhatjuk pár mondat erejéig.

A butácska Kronkot zseniálisan hozza Szabó Sipos Barnabás, a lenti jelenetben pedig egy kis szerepben a csodás Tábori Nóra is megszólal, mint pincérnő, illetve Bácskai János a szakács képében.

Disney-meseként nem meglepő, hogy van betétdalunk is, ám ezt nem a szereplők adják elő, hiszen a készítők beleírtak-rajzoltak a mesébe egy főcímdalnokot, aki a film elején bemutatja nekünk Kuzcót és fényűző életét. Az eredetiben Tom Jones hangján énekelt a karakter, nálunk Szolnoki Pétert kérték fel erre a feladatra. Meg is kérdeztük őt a felvételekről.

Szinkronjunkie: Az Eszeveszett birodalomban a Főcímdalnok karaktert osztották rád. Hogyan talált meg ez a szerep?

Szolnoki Péter: Talán annak köszönhető, hogy ‘98-ban az Oroszlánkirály második részébe is hívtak énekelni - igaz, hogy ott még csak egy sor erejéig - aztán jött a Toy Story második részének vége főcímdala, tehát már nem először dolgoztam a Disney-vel. Megismerték a hangomat, az itthoni kollégák pedig eleve szerettek. 
Ez idő tájt énekeltem a Szilajt is, bár tudom, hogy az nem Disney produkció.
Tom Jones a mai napig nagy példaképem, gyerekkorom óta nagyon szerettem a hangját és amikor megtudtam, hogy engem hívnak erre a szerepre, nagyon elcsodálkoztam. Mondtam, hogy nagyon megtisztelő a felkérés, de tartottam tőle, hogy ezt a fajta hangszínt nem tudom majd utánozni. “Nem is ez a cél” - mondták - “hanem, hogy legalább annyira vidám és jópofa legyen, mint az eredeti” - hiszen aki látta, az tudja, hogy a kis főcímdalnok mennyire vicces figura. Ezt a hangulatot kellett visszaadnom. Kellett vele dolgoznom, mert Tom Jonesnak nem csak erős, vastag hangja van, hanem ezzel a bariton hangszínnel tenor magasságokat képes kiénekelni. Ez azt jelenti, hogy a magas C-t is könnyedén kitolja. Ezek a C-k ugyanúgy benne voltak a dalban és nekem is meg kellett lépnem ezt a feladatot. Magát a hangulatát sikerült átadni és ennek nagyon örülök. A rajzfilm nagy kedvence lett a gyerekeimnek, illetve széles körben is megszerették.

SzJ: A Szilaj eredeti változatában Bryan Adams, a Mackótestvérben pedig Phil Collins volt a betétdalok előadója - a magyarban pedig te. Milyen érzés ilyen világhírű énekesek szinkronhangjainak lenni? 

SzP: Mindegyik nagyon megtisztelő és egyben nagy kihívás volt, és az egyik legjobb elismerése a szakmának. Külföldön, miután már megismerték a hangszínemet, egyre gyakrabban választottak ezekre a szerepekre, ez nagyon jó érzés a mai napig. Amikor elénekeltem a Szilajt, rá fél évre találkoztam Bryan Adamssel, amikor Budapesten adott koncertet. Közös volt a kiadónk, így hátravittek minket a backstage-be. Beszélgettünk a Szilajról is, nagyon megörült, hogy én vagyok a magyar hangja és kérdezte, hogy hol tudna hozzájutni, illetve meg tudja-e hallgatni a felvételt, de sajnos a kiadó nem tudott neki másolatot adni. Úgyhogy itt ez a barátság meg is szakadt. (nevet)
Egyébként e rajzfilm kapcsán a mai gyerekek és szülők mindig emlegetnek és gratulálnak. Ezek alapján úgy tűnik, hogy legalább akkora sikert értem el ezekkel a dalokkal, mint magával a Bon-Bon zenekarral.

SzJ: A szöveget ilyenkor te írod?

SzP: Nem, én nem írok dalszövegeket. Bőven elég nekem, hogy az éneklés mellett több hangszeren játszó zenész, zeneszerző, hangszerelő vagyok. (nevet) Ezeknél a daloknál mindig van állandó szövegíró, műfordító.
Akkoriban még Bradányi Iván írta a szövegeket a Disney-nek, az utóbbi időben pedig Szente Vajk (a Szilajét és az Oroszlánkirály 2-ét Csörögi István, a Toy Story 2-ét és az Eszeveszett Birodalomét pedig Tóth Tamás Boldizsár írták - a szerk). 
Eleinte Oroszlán Gábor volt a zenei rendező, vele vettük fel az első rajzfilmeket, a Mackótestvér óta viszont Bolba Tamással dolgozom, ha a Disney hív. (Tamást sokan Aladdin magyar hangjaként ismerik, de emellett nemzetközileg elismert karmester, zeneszerző és számtalan szinkron zenei rendezője is - a szerk.)

SzJ: Mennyire szólhatsz bele a kész dalba zeneileg?

SzP: Eléggé szigorú és kötött az egész, ugyanis a hangzó anyagon kívül pontosan megírt kottát is küldenek belőle. Nem véletlenül castingolnak, mert fontos, hogy a hangszín is passzoljon egyes dalok esetében az eredetihez - bár velem kapcsolatban akadt, hogy kivételt tettek és sokszor hívtak tenor szerepekre is. Némelyikkel tényleg meg kellett küzdenem, de megérte, mert a végeredmény jó lett. Zeneileg nem lehet megváltoztatni semmit, legfeljebb egy-két frazírt belecsempészni.
Valószínű, hogy egy Caramel kvalitású énekes nem biztos, hogy beválna Disney-énekesnek, mert lehet, hogy túlénekelné. Azt a fajta zenei szabadságot, amit ő megenged magának, itt nem nagyon lehet megtenni. Én szeretem az ilyen kötött feladatokat is. 

SzJ: A Monk-sorozat volt az első nem-énekes szereped, utána pedig több rendező is megtalált olyan szinkronszereppel, ahol nem énekelni kellett. Melyik számodra a könnyebb - egy keretek közé szorított dalt felénekelni vagy egy sorozatbéli karaktert szinkronizálni?

SzP: Mindegyik ugyanolyan nehéz és fontos feladat, de számomra az éneklés sokkal könnyebben megy, mint a szinkron. A színészek már évek óta csinálják, és ami fontosabb, hogy szinte minden nap, így óriási gyakorlatra tettek szert. 
2006-ban kezdtem el szinkronizálni, de évente csak négyszer-ötször hívnak, így nem nagyon lehet gyakorlatra szert tenni, de azért igyekszem felvenni a tempót. Legutóbb a Napsugár című rajzfilmsorozatban egy kutyának voltam a hangja, azt nagyon élveztem, mert hamar rátaláltam a karakterre és elsőre felmondtam a tekercseket.
Ugyan vékony, sportosabb alkat vagyok, ezzel ellentétben nagydarab színesbőrűek, vagy kidobóemberek szerepét osztják rám a szinkronban.
Például az egyik Monk-részben, aminek a címe a Monk és a keresztapa volt, én voltam a keresztapa nagydarab testőre. Érdekes feladat volt, mert teljesen le kellett mélyítenem a hangomat és kicsit tufán beszélni, mert a karakter megkívánta. Emlékszem, hogy Háda Jani - akivel azóta jó barátok lettünk, és aki a Bon-Bon Musical rendezője is -  amikor először találkoztunk a stúdióban, biztos azt gondolta, hogy ”jó, jó, itt ez az ismert énekes, de minek hívták, hiszen nem színész?” Gondolom, hogy voltak fenntartásai velem kapcsolatban, de az is lehet, hogy csak a saját félelmeimet vetítettem ki rá. Mindenesetre éreztem némi feszültséget, mert volt egy jelenet, amiben nem volt leírva egy bizonyos szó, de láttam, hogy a képen viszont tátog a szereplő. Leállítottam a felvételt, ekkor türelmetlenül nézett rám Jani, hogy “Most miért kell megállni?”, de Dobay Brigi, a rendező megnyugtatta, hogy “igaza van Péternek!” Akkor kicsit leizzadtam, hogy mekkora szerencsém van, nem kapok ki. (nevet)

SzJ: Melyik az a mese, ami a legközelebb áll hozzád? Nem feltétlen kell, hogy énekelj benne, és mondhatsz többet is!

SzP: A legszebb dal, amit nagyon szeretek, az a Csodacsibe egyik betétdala (“Ez épp elég” című dal - a szerk.), mert megható és gyönyörű, még ha a rajzfilmért nem is vagyok oda annyira. A Bűbáj báltermi dalát is imádom, és a Szilaj dalait is, de nem tudok kedvencet választani, mert mindegyiket szeretem.

További stábtagok voltak még: Kajdácsi Brigitta vágó, Erdélyi Imre és Fék György hangmérnökök, Molnár Dóra rendezőasszisztens, Fehér József gyártásvezető és Haber Andrea művészeti vezető.

Nem a legnépszerűbb Disney-mese, így adott a kérdés - ti láttátok már, és ha igen, szeretitek?