mindenféle a magyar szinkronról

szinkronjunkie

szinkronjunkie

Szinkronlegendák Portrésorozat - 20 éve hunyt el Sinkovits Imre

2021. január 17. - Karsa Tímea

fortepan-hunyady-jozsef-sinkovits-imre-640x368.jpg

Fotó: Fortepan, Hunyady József

2001 januárjában hirtelen jött annak a színészkirálynak a halálhíre, akit gyerek és felnőtt egyaránt a szívébe zárt. Január 18-án, halála évfordulóján Sinkovits Imrére emlékezünk portrésorozatunkban. 

Sinkovits Imre Budapesten született horvát származású, Vas megyei szülők első fiaként. Három testvére volt: a kiskorában elhunyt Jenő (Öcsike) a Nemzet Művésze, Sinkó László, és húguk Katalin.

Nagyapja, Sinkovits Vince sok régi magyar történettel szórakoztatta Attiláról, Csaba királyfiról, de az 1848-as forradalomról és az első világháborúról is mesélt unokájának. 

A kis Imre gyerekkorát a cserkészet töltötte ki, melyet imádott. Ennek ellentéte volt a leventemozgalom, melybe rendszeresen be akarták vonni árokásó leventének. Keresztapja, Dr Frank Richárd orvos-altábornagy közbenjárásával sikerült távol maradnia a mozgalomtól, ami alatt az egyik vezető meg is alázta a neve miatt. Az idősebb Sinkovits felvetette fiának a névváltoztatás lehetőségét, ám Imre azt mondta: ,,édesapám, most már csak azért is ezzel a névvel mutatom meg, hogy magyar vagyok!”

42194975_1979744768990572_4560641234057560064_n.jpg

Gyerekkor: Sinkovits Imre, édesanyja, Göndöcs Terézia és Öcsike: Sinkovits Jenő (Forrás: Sinkovits Imre és Gombos Katalin Emlékoldal, Facebook)

1947-ben, már a főiskolás évei alatt érettségizett le, hiszen fizikából vissza kellett járnia pótérettségire; csupán harmadjára ment át a vizsgán.

Feleségével, Gombos Katalinnal való megismerkedéséről így mesélt nekünk a színészpár fia, Sinkovits-Vitay András:

,,Akkoriban édesanyám volt a sztár, apukámat még senki nem ismerte. Édesanyám Hódmezővásárhelyről jött fel több másik színésszel, (Antal Imrével, Bessenyei Ferenccel, Róna Viktorral). Mondták neki, hogy jön egy teheteséges fiatal színész. ,,Na azt még megnézem magamnak!” – mondta édesanyám és egyszer csak azt látja, hogy bejön a színpadra Sinkovits Imre, boka fölött két centivel érő nadrágban, csukló fölött két centivel érő zakóban. Nevetséges volt a látvány, de ahogy édesapám elmondta a verset, édesanyám elismerte, hogy egy nagyon figyelemreméltó, tehetséges urat látott. Ezután egy darabban játszottak, apukám volt az elhunyt szovjet bányász, aki felett édesanyám könnyezett. A hulló könnycseppre felnézett édesapám, ekkor lángot fel a szerelem, és kezdett el udvarolni az anyukámnak, aki egy életen át hátteret biztosított neki.”

26733727_1828104000821317_5922990762949213961_n.png

A Sinkovits család: András, Mariann, Imre, és Gombos Katalin (Forrás: Sinkovits Imre és Gombos Katalin Emlékoldal, Facebook)

A színész az 1956-os eseményeknek akaratán kívül lett résztvevője. Kuczka Péter író hívta, hogy beszéljen a néphez, ekkor szavalta el Sinkovits Imre a Petőfi szobornál a Nemzeti dalt, majd elsodorták az események. Végül ő volt az egyetlen, aki egyetlen aláírását sem vonta vissza a benyújtott petíciókról. Illyés Gyula költő és író többször is ,,kihúzta az akasztófa alól”, és azt mondta a színésznek: ,,a tisztesség és becsület maximális megőrzése mellett életben maradni, ez a feladatunk”. Sinkovits ezt észben tartva, s tudván, hogy színészmesterségétől eltiltották, Lóránt Gyula, az Aranycsapat focistájának segítségével elhelyezkedett egy játék fröccsöntő-üzemben, ahol többek között az úgynevezett,,kisdoktor-felszerelést” gyártotta.

Ezen időszak alatt esténként jött a színészért az elfüggönyözött, fekete autó, és bekötött szemmel vitték el kihallgatásra. A majd’ másfél éven át tartó esténkénti kihallgatásokat a színész felesége, Gombos Katalin szüntette meg: addig noszogatta férjét, míg Sinkovits rá nem kérdezett, hogy mit akarnak belőle csinálni, ügynököt vagy spiclit, mert ő teljesen alkalmatlan ilyesmire. Ezután soha többé nem vitték el, és pár év József Attila Színházban való fellépés után 1963-tól újra felállhatott a Nemzeti Színház deszkáira, ahol haláláig dolgozott.

Nagyon szeretett játszani a Macbethben, a Hetedik Gergelyben és az Ifjúság édes madarában is. Míg a magánéletben fegyelmezett volt, a színpadon nem mindig: egyszer Kurrah-t, az ördögfiak egyikét játszotta a Csongor és Tündében a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, amikor karakterében keresztülfutott a színpadon egy, a jelmezének farkára kötött csillagszóróval, hogy nyomatékosítsa, milyen sebesen fut. Egyik leghosszabb ideig tartó színpadi szerepe a Mózes volt, melyet 22 éven keresztül játszott, drámai erővel.

51547942_2054681988163516_6883173219168157696_n.jpg

A Noszty fiú esete Tóth Marival című zenés darabban (Forrás: Sinkovits Imre és Gombos Katalin Emlékoldal, Facebook)

Szerepmegformálásáról így beszélt a színész 1961-ben a Film, Színház, Muzsika 25. számában:

,,Én magam is először néző, vagyis olvasó módjára fürdöm meg a szerepeimben. Hagyom magamra hatni az író gondolatait. Azt akarom megtudni, hogy szeretem, vagy gyűlölöm az író által megálmodottat. Félreértés ne essék, nem a szerepemet, hanem az alakot, amelyet az író írt. Majd ezt az első benyomásomat akarom felidézni a nézőben. Így építem, építgetem a figurát apró kövekből nagy alapokra, majd később egyre kisebb kockákkal. Faragom és csiszolgatom, amíg össze nem áll egyetlen alakká. Amikor így tudatosan felépítem, akkor lepergetem az egészet magam előtt, úgy mintha én lennék a néző. Átélem a szinte lehetetlent, a magam látását. Ehhez egyetlen eszköz, hogy ismerni kell a nyersanyagot, amellyel dolgozom. A nyersanyag pedig én vagyok. A testem, és legbelül, amelyet szellemnek neveznek. Ismerni kell az erényeket, de még fontosabb a fogyatékosságokról tudni. Legszigorúbb kritikusom én vagyok, hiszen én tudom igazán, hogy mennyit nem tudok. ... Abban hiszek, hogy a színház segít az embereknek jobbá, szebbé tenni az életüket. Én azért lettem színész, mert úgy éreztem, a hogyanról van mondanivalóm.”

Az Egri csillagok meg a többiek

Sinkovits Imre már 1949-től forgatott; összességében közel 140 magyar filmben volt látható, vagy narrátorként hallható. Nevéhez több legendás főszerep kötődik, például az 1965-ben készült a Tizedes meg a többiek, melyben Molnár Ferencet, a tizedest alakította. Egyszer elmondta, hogy 16 évesen a tizedeshez hasonlóan trükköket kellet alkalmaznia a túlélésért és a szabadságért, ezért könnyen meg tudta formálni a szerepet. A film akkora siker volt, hogy egy évig folyamatosan játszották, ráadásul egy második részt is terveztek neki, ami a tizedes életét mutatta volna be 1945-től 1990-ig, ám végül nem készült el a tervezett alkotás.

A tizedes meg a többiek (részlet)

Láthattuk az Egy szerelem három éjszakájában és az Isten hozta, őrnagy úr, és a Két félidő a pokolban című filmekben is. Legikonikusabb filmszerepe az 1968-as Egri csillagokban volt, melyben a várkapitányt, Dobó Istvánt alakította rendkívül emlékezetesen.

 ,,Ez a vár most az ország" - részlet az Egri csillagokból

Utolsó munkái közé tartozott a Honfoglalás, amiben Álmos vezért játszotta, és ugyanebben az évben, 1996-ban volt látható utoljára a Retúr című alkotásban. Az utolsó két filmjét megelőző tíz évben ritkán hívták kamera elé, így fiával járta a világot ,,Lélekben összenőve” című előadásukkal.

 Részletek a Honfoglalás (1996) című filmből

Nagyon törpös hangja volt

A színész több, mint 200 szinkronnal büszkélkedhetett. Leginkább bölcs, tiszteletreméltó karaktereknek adta a hangját: Henry Fondának a Nevem: Senkiben, a Sárkányszívben, vagy épp az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovagban, melyekben Sean Connery-t szólaltatta meg. Magyarította Burt Lancastert, Gregory Peck-et, Nino Manfredit és Richard Burtont is. A humoros szerepek sem álltak messze tőle, így lehetett hangja Leslie Nielsen-nek az Airplane!-ben, a Nagyon különleges ügyosztály-sorozatban, és a Drakula halott és élvezi című filmben, melyben fiával együtt szinkronizált. 

Narrátorként is többször feltűnt, például a Jézus életében, az Őslények országában, és a Micimackó több részében is.

Micimackó (1977) - A mesélő: Sinkovits Imre

Nagyon szerette a Ha eljön Joe Black című filmet, melyben Anthony Hopkins-t szinkronizálta, mely szinkron alatt ismét fiával dolgozhatott. Az Oroszlánkirályban rövid, de annál emlékezetesebb szerepet kapott, míg a leghosszabb szinkronszerepe kétség kívül a Hupikék törpikék című sorozatban volt, ahol Törpapa hangját adta. Annyira népszerű volt ebben a szerepben, hogy egy alkalommal a Három kívánság című műsorban egy kislány azt kérte, hogy találkozhasson ,,Törpapával”, ahol az is kiderült, melyik a színész kedvenc törpje.

A Magyar hangja – A szinkronizálás története (szerző Dallos Szilvia) című kötetben így beszélt a szinkronról:

,,Óh, milyen szép idők valának azok, amikor még ún. szakmai lapunk a szinkronmunkával is foglalkozott! Ma miért nem? Pardon, elfelejtettem: megszokták! Mi több: természetesnek tartják. Pedig hát… próbálnák meg egyszer ők! Vagy mennének ki a Pannóniába, és kísérnék végig ezt a munkát a fordítástól a keverésig. De miért is kívánok lehetetlent…?”

Ha már lehetetlen, álljon itt Vámos Miklós egykori Lehetetlen című műsora, melyben a színész megemlékezik Öcsikéről, arról, hogy hogyan szolgált fel kétévesen a kispesti vendéglőben, és a nyaralóban történő betörésekre is kitért.

Nem csak fiával, hanem másik öccsével, Sinkó Lászlóval is szerepelt a műsorban:

Szinte minden létező díjat megkapott: 1966-ban átvehette a Kossuth-díjat, kétszeres Jászai Mari-díjas volt, Érdemes és Kiváló Művész, és az elsők között választották be a Nemzet Színészei közé.

Több hely is viseli a nevét: a Magyar Színházban a Sinkovits Imre színpad, a Magyar Művészeti Akadémián kamaratermet neveztek el utána, míg a Nemzeti Színházban páholyt, és a 3. kerületi egykori Ságvári Endre utca 2011 óta Sinkovits Imre utca. Portréja a Rákóczi híd pesti hídfőjénél is megtalálható több Nemzet Színészének képével együtt. A Színház-és Filmművészeti Egyetem kuratóriumi vezetése úgy döntött, hogy 2021 januárjától a Színházművészeti Intézet is Sinkovits Imre nevét viseli.

dsc08012.JPG

 Sinkovits Imre portréja a Rákóczi hídon - a Suppré Neopaint  faldekorációs csoport munkája

Sinkovits Imre amellett, hogy felejthetetlen alakításokat nyújtott a színpadon, filmekben és a szinkronban azért is marad halhatatlan, mert nem volt benne művészi gőg: kedves volt, közvetlen, bölcs, humoros, és a szemében derűs csillogással tekintett az életre. Megnyugtató hangját hallva az embert átjárja a nyugalom és a béke.

Hallgassuk munkáit, szinkronjait, az általa elmondott verseket, és emlékezzünk Sinkovits Imrére, a nemzet egyik legkedvesebb színészére.

 Egy este Sinkovits Imrével - 1969-ből

,,Boldogult nagyanyám mindig azt mondta..." - hogy ha rossz kedvem van, nézzem meg ezt a jelenetet.

Kabaréjelenet - Mellékhatás (Sinkovits Imre, Tábori Nóra, Szombathy Gyula)

 Orchideák - Almási Évával

Jó lenne 120 évig élni! (Bessenyei Ferenccel, Garas Dezsővel, Bodrogi Gyulával)

Arany János: A walesi bárdok Sinkovits Imre előadásában

 Édes, ékes apanyelvünk - III. Humorfesztivál 1987

A bejegyzés trackback címe:

https://szinkronjunkie.blog.hu/api/trackback/id/tr6316379462

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nincs1agy 2021.01.18. 16:39:09

A legnagyobb..Nálam Sinkovits és Kristóf Tibor a fő kedvencek, ami a szinkront illeti.

Benáresz 2022.04.14. 01:06:15

"a nagy királyok a csillagok közül néznek le ránk, és köztük leszek én is."
süti beállítások módosítása