A Valentin-napot az emberek (elsősorban Amerikában, de mint tudjuk, sok helyen átvették ezt az ünnepet) a szerelmükkel töltik, vacsorázni mennek, esetleg beülnek a moziba megnézni egy jó filmet. Nos, nem lehet nem észrevenni mai évfordulós filmünk premierdátumának iróniáját, ugyanis A bárányok hallgatnak 30 éve pont a szerelmesek napján jelent meg Amerikában. Gondoljunk bele, mekkora meglepetés érhette azt a párt, amelyik az előzetes megnézése nélkül ült be a filmre egy kis romantikázásra.

A filmtörténet egyik legjobb és legnagyobb hatású thrillere Thomas Harris 1988-ban írt regényéből készült, melyben Clarice, a fiatal FBI-gyakornok egy sorozatgyilkos, Buffalo Bill nyomán jár, ebben pedig a kiváló pszichiáter, Dr. Hannibal Lecter tanácsai segítik. Nem elhanyagolható a tény, hogy a börtönbüntetését töltő Lecter maga is sorozatgyilkos, méghozzá olyan, aki szereti megkóstolni áldozatait.

A főszerepekben Anthony Hopkinst és Jodie Fostert láthattuk, ám nem ők voltak a rendező első választásai. Mint kiderült, Jonathan Demme Sean Conneryt és Michelle Pfeiffert szerette volna megnyerni a filmhez, de mindketten elutasították a felkérést. Ma már tudjuk, milyen nagy szerencse, hogy így lett.

Sir Anthony Hopkins már az 1960-as években Nagy-Britannia egyik legnagyobb színészének számított, az évtized végétől pedig vásznon is láthatta őt a közönség. Szerepelt Az oroszlán télenben, A Lindbergh-bébi elrablásában, A híd túl messze van, a Bounty és Az elefántember című filmekben is. Meglepő természetességgel alakította a perverz, pszichopata gyilkos karakterét, aki valahol mégis képes rokonszenvet ébreszteni a nézőben, így az áttörést Lecter hozta meg a számára. AZ IMDBB szerint mindössze szűk huszonöt percet volt látható a filmben, mégis elnyerte a legjobb férfiszereplőnek járó Oscar-díjat. Így ő lett a második, aki ilyen rövid filmbeli jelentléttel tudott nyerni, az első helyen 23 és fél perccel David Niven áll az 1958-as Külön asztalokban nyújtott alakításáért.

Jodie Foster legelső emlékezetes munkája az 1976-os Taxisofőrhöz fűződik, melyben Irist, a tini prostit játszotta, és amiért Oscarra is jelölték. A díjat akkor nem, azonban tizennégy évvel később A bárányok hallgatnak főszerepéért viszont megkapta. A film így összesen 5 aranyszobrocskával lett gazdagabb, hiszen a két színészen kívül díjat kapott még a rendező, a forgatókönyvíró Ted Tally, és hazavitték a legjobb filmnek járó trófeát is. Ezzel egyike lett a filmtörténet három olyan művének, melynek sikerült a „Big Five”-ot, vagyis az Akadémia díjai közül az öt legnevesebbet elnyernie. A másik két ilyen film a Száll a kakukk fészkére és az Ez történt egy éjszaka voltak.

A Hopkins és Foster közötti kémia nagyban rásegített a sikerre. Foster egy interjúban elmondta, hogy a forgatás során a felvételeken kívül nem beszélt Hopkinssal, szándékosan kerülte, mert félelmetesnek tartotta. Az utolsó napon aztán, amikor odalépett hozzá a férfi, kibukott belőle, hogy „Nagyon féltem tőled!”, aki erre azt válaszolta, hogy „Én is tőled!”.

Amikor Lecter és Sterling első találkozásakor előbbi kigúnyolja a nő déli akcentusát, az színtiszta improvizáció volt Hopkins részéről (a magyar szinkronban nem volt hallható az akcentus). Ennek köszönhető Foster arcán a teljes döbbenet, aki személyes sértésnek vette a csúfolódást, később persze megköszönte a színésznek, hogy ilyen módon segítette hozzá az őszinte reakcióhoz.

Hopkins vérfagyasztó játékához sokat hozzátettek az apróságok, mint például az, hogy nem pislogott.

A kannibál gyilkost Sinkó László hangján hallottuk megszólalni a magyar változatban, aki Hopkins karrierjének jelentős részében „együtt” dolgozott angol kollégájával. Először Az élet dicséretében volt szinkronhangja, ezt a párosítást Rehorovszky Béla szinkronrendezőnek köszönhetjük. Hopkinst más filmjeiben Szersén Gyula, Kőszegi Ákos, Fodor Tamás és még számos társuk szinkronizálta, de olyan sokszor, mint Sinkó, csak Reviczky Gábor szólaltatta meg a színészt.

A legtöbb jelenetben a Clarice-hez beszélő szereplőket úgy vették fel, hogy majdnem teljesen a kamerába nézve beszéltek, azért, hogy a nézők minél jobban az ő szemszögéből lássák a dolgokat, szinte az ő bőrében érezve magukat. Magyar hangja Ráckevei Anna volt, akit Fosteren kívül Andie MacDowell, Meryl Streep párjaként hallhatunk még gyakran (már amikor utóbbi hangja nem Kovács Nóra).

A Ted Levine által alakított Jame Gumm (vagyis Buffalo Bill) karakterét három sorozatgyilkosra alapozták a film írói, méghozzá Ted Bundy, Gary Heidnik és Ed Gein jellemzőiből és tetteiből gyúrták őt össze. A magyar változatban Sörös Sándort hallottuk, aki nem más, mint Tom Selleck, Mel Gibson és William Shatner itthoni „párja”.

A bárányok hallgatnak előzményének a 2002-es Vörös sárkány tekinthető, ami szintén Thomas Harris egy regényén alapszik, Hopkinssal, Edward Nortonnal és Ralph Fiennessel a szereplőgárdában. Másik előzményfilmje történetileg a 2007-es Hannibal ébredése, ami viszont teljesen különböző színészgárdával készült.

A mozinak 2001-ben Hannibal címmel folytatása is készült, amiben szintén láthattuk a brit színészt, Clarice karakterét azonban Julianne Moore alakította.

Nem elhanyagolható az sem, hogy 1986-ban Harris előbb említett regényéből már forgattak egy filmet Az embervadász címmel, más szereposztással. A Lecter helyett akkor még Lecktorként emlegetett karaktert Brian Cox játszotta, és Jodie Fosternek se volt még nyoma. Ez azonban nem tartozik a "kánonhoz", ami a Hannibal-filmeket illeti.

További hangok voltak még:

Györgyi Anna - Ardelia Mapp, Clarice szobatársa (Kasi Lemmons)

Mécs Károly – Jack Crawford ügynök (Scott Glenn)

Cseke Péter – Dr. Frederick Chilton (Anthony Heald)

Moór Marianna - Ruth Baker szenátor (Diane Baker)

Nemrég érkezett egy trailer a film univerzumában játszódó sorozatról, melyben sajnos Hannibalnak nyoma sincs, a főszereplő Clarice lesz (update: 11-én volt a premierje a CBS-en). Ti mit gondoltok, lehet egy sorozat olyan jó, mint a film? Mint például a Mads Mikkelsen-féle Hannibal-sorozat?