Rajhona Ádám öt éve távozott közülünk, színpadi, filmes és szinkronos munkássága kitörölhetetlen nyomot hagyott maga után. A Szinkronlegendákról szóló sorozatunk ehavi részében az ő nagyívű pályájáról emlékezünk meg.
"Nem akarok mindenáron erdélyi lenni"
Rajhona Ádám 1943-ban született az erdélyi Marosvásárhelyen, és bár kezdetben vegyésznek tanult, a kultúra iránti szeretete miatt egyetemi tanulmányait megszakítva színészi pályára lépett. Tette ezt annak ellenére, hogy Romániában a 60-as évek környékén, de még a 70-es években sem volt könnyű magyar színészként elhelyezkedni. 1974-ben Magyarországra költözött, és a következő évben végre megkezdődhetett egy fantasztikus színészi pálya.
A színművészt a kaposvári Csiky Gergely Színházban töltött 7 éve alatt olyan szerepekben láthatta a közönség, mint Ivanov, Don Juan és III. Richárd, de fő- és mellékszerepekben feltűnt Móricz Zsigmondtól Shakespeare-ig számtalan izgalmas színpadi adaptációban. A Komor István, Zsámbéki Gábor, később Babarczy László által igazgatott társulat - többek között Helyey Lászlóval, Eperjes Károllyal, Básti Julival, Bezerédi Zoltánnal, Máté Gáborral - ekkortájt vált igazán népszerűvé, így a jobbnál jobb lehetőségek sokáig ott tartották Rajhona Ádámot. 1982-ben a budapesti Katona József Színház alapítói között volt, majd később játszott Veszprémben, Kecskeméten és egy évet töltött a Thália Színházban is. 1998-tól haláláig volt a Vígszínház tagja. Pályafutása során 11 különböző díjjal tüntették ki a tehetséges művészt, köztük 1979-ben Jászai Mari-díjjal, valamint 2014-ben Érdemes Művész kitüntetéssel.
Magyar filmek és sorozatok
Rajhona Ádám karakteres hangjának és kiváló színészi tehetségének köszönhetően nem csupán a szinkronban alkotott maradandót, számtalan hazai rendező számított rá a legkülönfélébb szerepekben. Az országos sikert az Egészséges Erotika című film hozta meg számára, amelyben Haumann Péterrel és Koltai Róberttel játszottak együtt. Rajhona Falkay Gábort, a ládagyár vezetőjét és egyben egyedüli férfi dolgozóját alakította e máig kultikus vígjátékban.
(Vigyázat az Egészséges Erotika részletet ne munkahelyen nyitogassátok!)
A napfény íze, a Kalózok, a Gondolj rám!, a Megáll az idő, a Roncsfilm vagy éppen a Sorstalanság mind-mind lehetőséget biztosítottak a színészben rejlő hatalmas energiák kibontakoztatására. Bámulatos könnyedséggel érte el, hogy a néző a szerepének megfelelően utálja vagy éppen a legteljesebb mértékig együttérezzen vele.
Nem volt ez másként a sorozatok terén sem, több nagy népszerűségű magyar produkcióban számítottak a legendás színművészre. Ilyen volt a Linda, a Kisváros, valamint a máig zseniális Angyalbőrben. Ez utóbbi sorozat szinkron szempontból sem mindennapi, hiszen Rajhona Ádám mellett a 90-es és 2000-es évek legnagyobb szinkronos alakjai is feltűntek benne. Csupán néhány példa: Végvári Tamás, Rajkai Zoltán, Kálid Artúr, Selmeczi Roland és Vándor Éva.
Amikor az emlékezetes orgánum kiemelkedő tehetséggel párosul
Ahogy Rajhona Ádámnak bármit elhittünk színpadon és filmen egyaránt, azt a képességét a szinkronba is sikeresen ültette át, nevéhez pedig számtalan olyan alkotás kötődik, amelyek a magyar szinkron ünnepévé váltak.
Valószínűleg generációs kérdés, hogy ki Rajhona Ádám legismertebb szinkronpárja, hiszen a 80-as évektől kezdődően számos főszerepet kapott és a legkomolyabb produkciókba hívták. Több, mint 600 munkájával pedig mindenképpen a minőségre törekvő, de közben gyakran foglalkoztatott kategóriába tartozott.
Azzal mindenesetre nehéz volna vitába szállni, hogy a Vissza a jövőbe-trilógia egyik meghatározó szerepe lett. A később állandó szinkronpárjává vált Christopher Lloydot a 80-as években már többen szinkronizálták, Kiss Bea rendező azonban az akkor még inkább a hazai filmekből ismert Rajhona Ádámot választotta. És milyen jól tette! Rudolf Péterrel csodálatosan működtek együtt és azonnal behúzták a nézőt az időutazás rejtelmes világába. "Te magasságos!"
Bár a legendás trilógia után több alkalommal kölcsönözte hangját az amerikai színésznek, ezt a hihetetlen sikert már nem tudták megismételni. Ugyanakkor Rajhona Ádám különleges orgánuma más hollywoodi nagyágyúkat is közelebb hozott a hazai közönséghez. Gene Hackmant egy tucat filmben magyarította - és ezáltal a legtöbbször szólaltatta meg magyarul -, azonban az amerikai kollégát híressé tevő alkotások rendre nem Rajhona Ádámnak jutottak, így őt elsősorban Gruber Hugóval és Reviczky Gáborral azonosítjuk.
Nem úgy Tommy Lee Jones-t, akit bár Reviczky Gábor jelentősen többször szinkronizált, legismertebb szerepei szinte kivétel nélkül Rajhona Ádámhoz kapcsolódnak. Első közös munkájuk az Öreg harcos című film volt, amelyet aztán a méltán kultikussá vált Született Gyilkosok követett. És bár a magyar csapat beleadott apait-anyait a Mindörökké Batman szinkronizálásába, a Val Kilmer-féle film nem vált Tommy Lee Jones karrierjének csúcspontjává. Ugyanakkor Rajhona Ádám képességeit dícséri, hogy a gyatrán megírt szerepből is ki tudta hozni a maximumot. Emlékezzünk duójukra inkább egy sokkal acélosabb szereppel - a Men in Blackben K ügynökként remekeltek együtt.
Párosuk aztán az Amerika Kapitány - Az első bosszúállóban is komoly sikert aratott.
De ki ne emlékezne Legolas-szal, azaz Rékasi Károllyal vívott szócsatáikra a Gyűrűk ura trilógiából!
Emellett azonban számtalan más produkcióban is részt vett. Íme egy rövid lista a teljesség igénye nélkül: Vörös zsaru, Ollókezű Edward, ő volt a Csodák Barlangjának hangja az Aladdinban, szinkronizálta Samuel L. Jacksont a Ha ölni kellben, Amistad, Összeesküvés-elmélet, ő volt Baltás Harry a Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacsőben, zseniális görög akcentusa feledhetetlen a Bazi nagy görög lagziból, sőt őt hallhattuk Barbossa kapitány első hangjaként a Karib-tenger kalózaiban.
Legutolsó szinkronos munkája a 2012-es Men in Black - Sötét zsaruk 3. volt, melyet követően 2016-os haláláig - betegsége okán - összetéveszthetetlen orgánumát már nem hallhattuk felvételről. Utolsó színpadi fellépésére 2015 novemberében került sor. Tehetsége, jellegzetesen mély hangja és embersége pótolhatatlan. Emlékezésképp álljon itt egyik utolsó interjúja, amelyet Beregi Péternek adott.
