A ’90-es években tévét néző egykori gyermekek most kidülledt szemekkel kérdezik: ,,te jó ég, ilyen régen volt?!” Bizony, ilyen régen: ma 25 éve annak, hogy bemutatták a Hé, Arnold! című sorozatot, amit annak idején a Nickelodeon sugárzott.
A szőke, futballfejű kissrác sokunkat szögezett a tévékészülékek elé, hiszen szívesen néztük az amerikai gyerekek történeteit, csíptük a vicces nagypapát, és drukkoltunk, hogy Helga - legyen bármennyire is ellenszenves - szerelme viszonzást nyerjen Arnold személyében.
Mielőtt rátérnénk a régi epizódokra és a szinkronhangokra, nézzünk pár érdekességet a sorozatról!
Arnold figurája eredetileg gyurmából készült az ötletgazda, Craig Bartlett nappalijában. A karakterekhez saját szülővárosának szülöttei adták az ötletet. A lány szereplők az alkotó egy-egy régi szerelmét mintázták. Olyannyira belevette saját életét a sorozatba, hogy Arnoldék azért élnek egy Hillwood nevű helyen, mert ez volt a seattle-i iskola neve, ahová Bartlett járt.
A rajzfilmnek voltak tanulságos elemei. A legenda szerint egy kislány az egyik epizódban látott Heimlich-féle műfogással segített egy társán.
A Simpson család egyik alkotója, Matt Groening azt a tippet adta Bartlettnek, hogy úgy alkossa meg a figurákat, hogy messziről, már az alakjukról felismerhetőek legyenek. Így történhetett az, hogy az alacsony Arnold barátja, Gerald magas és vékony lett.
Ez volt az első Nickelodeonon látható sorozat, ami gyerekszínészekkel szinkronizáltatta le a gyerek karaktereket: többségük - akárcsak a magyar verzióban - tinédzserkorának elején vagy közepén járt. Ahogy akkoriban a magyar szinkron esetében is, a színészek egy helyiségben voltak a felvételek alatt, ami Amerikában rendkívül ritka módszernek számított.
Arnoldot eredetiben hat különböző színész szólaltatta meg: ahogy telt az idő, és kezdtek mutálni a gyerekek, úgy kellett új szereplőket keresni. Bartlett nem akarta teljesen elengedni a fiatalok kezét, ezért a csere után epizódszerepeket kaptak a ,,régi Arnoldok”.
Mi, magyar gyerekek szerencsére végig Molnár Levente játékát élvezhettük Arnoldként, s nem csak mi, ő is nagyon szerette ezt a karaktert, erről beszélgettünk vele.
Fotó: Momentán Társulat
Szinkronjunkie: Gyerekkorodban a nagybátyátok sok videókazettát küldött nektek Amerikából, így rendszeresen néztétek a filmeket eredeti nyelven is. Hogyan hatott ez a szinkronnal való viszonyodra?
Molnár Levente: Mivel gyerekként kezdtem el szinkronizálni, a szinkronhoz fűződő viszonyomra ez talán nem volt hatással, de a filmek iránti szeretetemre biztosan. És nem mellesleg az angol nyelv elsajátítatásban is sokat segített.
SzJ: Húgoddal, Molnár Ilonával egy szinkroniskolában sajátítottátok el a mesterséget. Kik tanítottak?
ML: Demjén Imre indított egy iskolát. Pécsi Ildikó színészmesterséget, Vas János szinkronrendező beszédtechnikát tanított, Andor Péter - mint szinkronrendező - pedig a szinkronizálás világába vezetett be minket, ami akkor még teljesen más volt, mint a ma. Ugyan megmaradtak az olyan elnevezések, mint a tekercs és a kiállás, ma már teljesen máshogy dolgozunk, mint annak idején. Andor Péternek nagyon sokat köszönhetünk. Ő osztott ránk először apró, majd főszerepeket, elmondta, hogyan kell beszélni a mikrofonba, hogyan kell próbálni és milyen technikák vannak akár arra az esetre, ha az ember nem tud kimondani egy szót vagy mondatot.
SzJ: A Hé, Arnoldba már rutinos szinkronfőszereplőként vágtál bele?
ML: Akkor már valóban mögöttem volt néhány főszerep, de mint általában az ilyen kultikussá váló sorozatoknál lenni szokott, mi sem tudtuk az elején, mit csinálunk, egy rajzfilmsorozat volt a sok közül, amiből egyre több epizódot kaptunk. Évekkel később szembesültem vele, hogy sokan ezen nőttek fel, ismerték a részeket, tudták, hogy ki kinek a hangja. Ez számomra nagy meglepetés volt.
A Pannónia Filmstúdió műtermeiben kezdtük el felvenni a sorozat szinkronját egy remek csapattal: Somló Andrea szinkronrendező irányított minket, a főbb szerepekben pedig a nagypapámat szinkronizáló Forgács Gábor, Dögei Éva és Seszták Szabolcs hallható, és mellénk jöttek be a kisebb karakterek hangjaként különböző színészek - köztük a húgom is. Nagyon jó emlékek és nevetések fűződnek a sorozat szinkronjához.
SzJ: Akkor még iskolába jártál. Hogyan kezeltek az osztálytársaid, mint Arnold magyar hangját?
ML: Akkor már gimnáziumba jártam. Nem voltam magántanuló, de előfordult, hogy nem mentem iskolába a munka miatt, és délután általában valamelyik stúdióba siettem dolgozni. Ugyan szinkronizálok és hallható a hangom a tévében, nagyon örülök neki, ha a barátaim között önmagam lehetek, és nem a „szinkronhang”. Annak idején ezzel a suliban sem volt probléma.
SzJ: Úgy nyilatkoztál a sorozatról, hogy tanulságos, és szeretted a szürreális világát. Mennyire gondolod kortalannak? A mai gyerekek szeretnék?
ML: Ezt nem tudom megmondani, de egyszer választ fogok kapni rá, mert a gyerekeimnek most kezd majd ez a sorozat érdekessé válni. Majd rajtuk keresztül megpróbálom lemérni, mert nagyon kíváncsi vagyok, hogy abban a rajzfilmdömpingben, ami naponta rájuk ömlik a tévéből, ad-e valami pluszt ez a sorozat. Azt gondolom, hogy a Hé, Arnold! abban az időszakban könnyebb helyzetben volt, mint manapság, mert kevesebb tévécsatorna közül lehetett választani.
SzJ: Egy interjúban azt mondtad, hogy nagyon szereted a szinkront, és mindent, ami vele jár, fel sem merült benned a váltás. Mégis elvégezted az ELTE angol-magyar szakát. Miért érezted szükségét a diplomának?
ML: Azért végeztem el az angol-magyar szakot, mert úgy éreztem, hogy kell még valami, hogy több lábon állhassak. Amikor befejeztem az egyetemet, a Momentán Társulat, ami idén lett 18 éves még nagyon a kezdet kezdetén járt. Nem tudtuk elképzelni sem, hogy mi lesz belőle, vagy lesz-e valami egyáltalán. A szinkron mindig is meghatározó volt az életemben, és a diplomámmal a kezemben szövegeket is fordítottam. Többek között Hamvas Dani barátommal egy pankrációs műsor kommentár-szövegét írtuk hétről-hétre 5 és fél éven keresztül, ami nagyon meghatározó volt.
SzJ: A Momentán Társulat egyik alapító tagja is vagy. Lev&Te című előadásodban a következő vendéged Csőre Gábor lesz. Mit láthat a közönség ettől a két szinkron-nagyágyútól a színpadon?
ML: Ez egy improvizációs előadás, tehát arra épül, hogy nem tudjuk, mi fog történni. Ez már a negyedik évada ennek az előadássorozatnak, amikor is hónapról hónapra meghívok egy színpadi- vagy filmes színészt. A kérdés mindig az, hogy mit kezd egymással két ember, ha ott áll a színpadon szöveg, jelmez és kellékek nélkül. Nem tudom, megmondani, hogy mi lesz Gáborral, de régóta ismerem és nagyra tartom őt, ezért is örültem, hogy elfogadta a meghívást. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit hozunk ki a helyzetből, elővesszük-e a hangunkon alapuló figurákat, játékokat. Október 21-én kiderül.
Seszták Szabolcs, Dögei Éva, Forgács Gábor
Arnold legjobb barátja Gerald volt, de az amerikaiak őt nem cserélték le, amikor elkezdett mélyülni a hangja, hanem írtak hozzá egy epizódot. Ebben a részben Geraldnak kiveszik a manduláit, emiatt más lesz a hangja. Arnold meg is jegyzi az epizód végén, hogy ,,a hangod egy kicsit más ugyan, de így is Gerald vagy!” A magyar változat munkatársainak nem kellett ilyen nehézségekkel szembenézniük, hiszen a legjobb barátot Seszták Szabolcs szólaltatta meg, aki a szinkron kezdetekor már betöltötte húszadik életévét, így nem okozott problémát a mutálás.
Dögei Éva hangját egy egész generáció megjegyezte Pataki Helga szerepében. A szakma számára is emlékezetes volt, hiszen sokan a mai napig Helgaként emlegetik a szinkron világában. Maga Dögei Éva kedvenc szerepeként jellemezte a karaktert.
Sok-sok szereplő volt jobbnál jobb hangokkal, de nem hagyhatjuk ki a felsorolásból Arnold nagypapáját, akit Forgács Gábor szinkronizált. A színész több feledhetetlen pillanatot okozott a ’90-es évek gyermekeinek, és ebből az egyik biztosan a mókás nagypapa magyarítása volt.
A felsoroltakon kívül hallhattuk még Petrik Pétert, Előd Botondot, Előd Álmost, Halasi Dánielt, Simonyi Balázst, Mánya Zsófit, Molnár Ilonát, Fodor Zsókát, Simonyi Piroskát, és még sokan másokat.
Lista helyett szólaljanak meg maguk a hangok: dőljetek hátra, és nézzetek meg pár epizódot gyermekkorunk egyik kedvenc sorozatából!
Emlékeztek az operás részre?
https://videakid.hu/videok/animacio/he-arnold-opera-xHntDIJTu8Q5pfWP
Vagy amikor a nagypapáról kiderült, hogy ő volt Acélos Phil?
https://videakid.hu/videok/animacio/he-arnold-acelos-phil-YZcFRXa3vg1HBZfN
Vagy itt van az, amikor Jenci rossz útra tér:
https://videakid.hu/videok/animacio/he-arnold-jenci-a-rosszfiu-wqcI5qkH0fyelrcI
Nektek melyik volt a kedvenc epizódotok?
