Az HBO Magyarország először nem tervezte szinkronizáltan leadni a Jóbarátok: Újra együtt különkiadását, ám kielégítve a nézői igényeket, mégis elkészült hozzá a szinkron. Ebből az alkalomból négy főszereplő magyar hangjával beszélgettünk.

Sorozatunk első részében Rachel Green magyar hangjával, Kökényessy Ágival olvashattatok egy beszélgetést. Most a mindig pedáns Monica megszólaltatója, Kiss Erika, a Talent Studio egyik tanára mesélt nekünk az új epizóddal kapcsolatos élményeiről.

Szinkronjunkie: Amikor elkezdtétek szinkronizálni a sorozatot, a szinkronrendező, Mohácsi Emil azt mondta Neked, hogy ,,a barna hangodat vedd elő!” Mit értettetek ,,barna hang" alatt?

Kiss Erika: Életem során főleg szőke lányokat szinkronizáltam, a rendezők pedig azt hitték, hogy nem tudok megküzdeni a nagyobb feladatokkal: a barnákkal és a feketékkel. Mindig megoldottam, így nálam a barna hang egy fedettebb és nyugisabb, ami nem megy annyira föl. A sorozat elején Monica is visszafogott volt, azután bontakozott ki.

SzJ: Tudsz nézőként tekinteni a sorozatra, és nem abban résztvevő színészként?

KE: Többször láttam már, de mégis mindig találok olyan részt, ami újdonság. Nem úgy nézem, hogy közben azon gondolkozom, hogy jó voltam-e, vagy elrontottam-e épp, hanem egy sorozatot látok, amit nagyon-nagyon szeretek. Furcsa érzés, mert tudom, hogy magamat hallom, de mégsem így tekintek rá. Ennek ellenére előfordul, hogy valamiről úgy gondolom, hogy másképp kellett volna mondanom, de ez ritka, mert nagyon jó rendezőkkel dolgoztunk, és a tíz év alatt a karakterünkkel is teljesen összenőttünk.

SzJ: Amikor meghallottad, hogy összeállnak a Jóbarátok szereplői, mire számítottál, milyen lesz?

KE: Azt, hogy ők hatan összejöjjenek, nagyon vártam. Először úgy hallottam, hogy új részeket forgatnak, és ezt kétkedve fogadtam, mert azt gondoltam, hogy nem biztos, hogy 17 év kihagyással úgy fogadná a közönség, ahogy remélik. A történet hat fiatallal kezdődött, akik ökörködtek, de most már felnőtt, családos emberek, és kétséges, hogy ez érdekelte volna-e a közönséget. Megnéztem a szinkron előtti este a filmet, hogy ne bőgjek munka közben, de nem jött össze. Nagyon jó volt újra együtt látni őket, és azt hiszem, hogy egy egész világ várta, hogy ez a hatosfogat újra együtt legyen.

SzJ: A Ti hatosfogatotok is összejött?

KE: Az első három évadot együtt vettük fel: reggel 8-tól délutánig dolgoztunk, közben a szünetekben pizzázás, salátázás volt a konyhában, nagyon családias volt. Azután átkerült a sorozat egy másik stúdióhoz, és ott szétszedtek minket. Általában Sinkovits-Vitay Andrissal álltunk együtt a mikrofon előtt, de Kökényessy Ágival is sok időt töltöttük a stúdióban, és persze néha a ,,testvéremet” szinkronizáló Galambos Péterrel. A többiekről nem igazán tudtam. Nem csak az volt a változás, hogy külön dolgoztunk, hanem ekkoriban már bevezették a fülhallgató használatát is, amiben hallani az eredeti hangot. A Talent Stúdióban mindig levetetem a gyerekekkel a fülest, amitől kitör a pánik, de ekkor rákényszerülnek arra, hogy nézzék is a figurát. Mivel a Jóbarátok helyzetkomikumokra épült, különösen fontos volt megnézni a jeleneteket, mert nem lehetett rögtön rámondani a szöveget.

SzJ: Ha színpadon, vagy akár filmen kellene eljátszanod bármelyik karaktert a sorozatból, kit játszanál el?

KE: Akkor is Monicát. Biztos azért, mert annyira összenőttünk a tíz év alatt, ráadásul nem csak a Jóbarátokban szinkronizáltam Courtney Coxot, hanem például a Született szinglikben is. Ebben már érettebb színésznő volt, másképp beszélt és létezett, így a hangja is kicsit máshogyan kellett, hogy szóljon, de nem okozott problémát lekövetni.

SzJ: Az Újra együtt-ben a mostani hangját követted Courtney Coxnak, vagy a régi Monicát vetted elő?

KE: A nevetésem olyan, amilyen, így az akkori és a mostani Monica is ugyanúgy nevet. A filmben vannak régebbi jelenetek is, az ilyen esetekben mondta a rendező, hogy a klasszikus Monicát hozzám, és így is csináltuk.

SzJ: Reméljük, nem ez volt az utolsó alkalom, hogy Monica bőrébe bújtál! Köszönjük, hogy meséltél nekünk.