Tim Burton, a képregényrajzolóból lett rendező nevét hallva mindenkinek filmjeinek látványvilága, gótikus meséket idéző történetekből és sokszor szürreális karaterekből álló univerzuma jut az eszébe, melyet néhány kritikus egyszerűen csak Burtoneszk-ként emleget. A már 61. évét taposó Burton a Disney-nél kezdett el dolgozni fázisrajzolóként, később karaktertervezőként, de második önálló projektje, a Frankenweenie megjelenése után kirúgták onnan, mondván, nem gyerekeknek való, amit csinál, és erre ne pazarolja a stúdió pénzét. Saját stílusából nem engedve dolgozott tovább, és az évek őt igazolták, hiszen további filmjei, mint például a Beetlejuice, a Keaton-féle Batmanek (és egy Val Kilmer-szereplés is, de annak “csak” producere volt), az Ollókezű Edward, az Ed Wood, majd a kétezres években a Sweeney Todd vagy a Roald Dahl meséből készült Charlie és a csokigyár a nézők kedvence lett. 

Voltak persze kevésbé jövedelmező alkotásai is, például az 1996-os Támad a Mars!, mely ugyan később kultfilm lett, költségvetésének csak a felét hozta be a mozipénztáraknál. 1997-ben egy Superman - filmadaptáción dolgozott, ami azonban végül nem került vászonra az eredeti elképzelés szerint (pedig Nicolas Caget, Jack Nicholsont és Sandra Bullockot láthattuk volna a főszerepekben), és csak később, 2006-ban jelent meg Bryan Singer rendezésében, ami természetesen nem volt Burton-ös.
1999-ben, a kisebb mélyrepülés után egy horrorral jelentkezett, mely Washington Irving 1820-as novellájára épült, és Az Álmosvölgy legendája címet viselte. A Johnny Depp, Christina Ricci és Miranda Richardson főszereplésével készült film a fej nélküli lovas legendájához kapcsolódik, és amely szerint egy holland telepesek lakta falucskában sorozatos lefejezéses gyilkosságok történnek, és az ügyek felderítésére egy new york-i nyomozót, Ichabod Crane-t küldi oda felettese. Crane-t Johnny Depp játszotta el, érdekes, hogy a szerepre Liam Neeson, Brad Pitt és Daniel Day-Lewis is esélyesek voltak.

A film amellett, hogy jegyzi a Burton-től megszokott stílusjegyeket, halványan utal a rendező más műveire is. Például az utolsó jelenetben a Katrina Anne Van Tassel által viselt ruha hasonlít arra, amit Michael Keaton hordott a Beetlejuice-ban.
Díszletéről azt mondták a stábtagok, hogy olyan volt, mintha a rendező fejében sétáltak volna.
Ez a film Michael Gough (James Hardenbrook jegyző) utolsó filmszerepe, akinek híres alakítása volt a Burton-féle Batmanekben Alfred Pennyworth karaktere. Ahogy más rendezőknek, Burtonnek is vannak szívesen foglalkoztatott színészei, melyek feltűntek több alkotásában is. Nem mondok újdonságot, hogy Az Álmosvölgy legendájának szereplőgárdájából Depp is ilyen színész, de ide sorolhatjuk Michael Gambont (Sweeney Todd), Christopher Lee-t (Charlie és a csokigyár, A halott menyasszony - szinkron, Alice Csodaországban - szinkron), Jeffrey Jonest (Ed Wood, Beetlejuice), a fej nélküli lovast alakító Christopher Walkent (Ollókezű Edward), Martin Landaut (Ed Wood), és Lisa Marie-t is (Ed Wood, Támad a Mars!, Majmok bolygója). 

Most pedig foglalkozzunk a magyar szinkron elkészültével. A szöveget a méltán ismert és elismert Speier Dávidnak köszönhetjük, a hangmérnök Steiner András, a vágó Kocsis Éva, a gyártásvezető Miklai Mária (aki az idei Szinkronünnepen életműdíjban részesült), a rendező pedig Dóczi Orsolya volt.

Johnny Depp (Ichabod Crane) - Hujber Ferenc

Mielőtt Depphez Stohl András, majd Nagy Ervin (és egy kicsit Király Attila) hangja párosult volna a magyar nézők fülében, nagyon sokan dolgoztak "vele" a szinkronstúdiókban, hiszen annyiféle arcát mutatta meg korai filmjeiben. Ez alkalommal Hujber Ferencre osztotta a szerepet Dóczi Orsolya szinkronrendező, aki azelőtt még nem (és később sem) adta a hangját Deppnek. Nem annyira zavaró a fülnek, de talán nem véletlen, hogy ez volt az egyetlen "közös" munkájuk.

Christina Ricci (Katrina Anne Van Tassel) - Roatis Andrea

A Wednesday Addamsként híressé vált Ricci kisasszonynak a Barry Sonnenfeld-féle film magyar változatában Csondor Kata volt a hangja, a második részben már Vadász Bea, de dolgozott "vele" Solecki Janka, Mezei Kitty, Kiss Virág és még sok más kolléganője is. Molnár Ilona, és a mai szülinapos filmbeli hangja, Roatis Andrea négy-négy alkalommal szólaltatták meg, és rátok bíznám, melyik színésznőt érzitek jobban hozzáillőnek?

Miranda Richardson (Lady Mary Van Tassel) - Kubik Anna

A Harry Potter-sorozat rámenős újságíróját alakító Richardson itt egy merőben más karakter szerepében lubickol, teszi ezt vele együtt Kubik Anna is, aki szintén nem egy megszokott választás - hiszen a brit színésznő magyar hangja legtöbbször Kovács Nóra (Az ifjú Viktória királynő, Belle, Akkor is szeretlek).

Michael Gambon (Baltus Van Tassel) - Sinkó László

A fiatalabb generáció számára elsősorban Albus Dumbledore-ként ismert Gambont csupa legendás színészünk szólaltatta meg - sokan közülük már elhunytak. Makay Sándor (Harry Potter-sorozat), Kristóf Tibor (Édesek és mostohák, Titokzatos idegenek), Gruber Hugó (Pekingi kapcsolat, Éjféli ügynök) és Papp János (Paddington) is a lista élén szerepel, az Álmosvölgy legendájában viszont a néhai Sinkó Lászlót hallhatta a közönség.

További magyar hangok:

Casper Van Dien (Brom Van Brunt) - Megyeri János

Jeffrey Jones (Steenwyck tiszteletes) - Konrád Antal

Ian McDiarmid (Thomas Lancaster) - Versényi László

Christopher Lee (Bíró) - Izsóf Vilmos

Richard Griffiths (Samuel Philipse elöljáró) - Skolnik Rudolf

Michael Gough (James Hardenbrook  jegyző) - Gruber Hugó

Steven Waddington (Killian) - Kapácsy Miklós

Miranda Richardson (A Nyugati Erdők boszorkánya) - Bessenyei Emma

Alun Armstrong (Főfelügyelő) - Bácskai János

Fotók: nemzetiszinhaz.hu, valasz.hu, Botond Márton/Femina, 24.hu

15 éve már, hogy - sokak által követve, de a jó filmes receptre elsőként rátalálva - Nicolas Cage vezetett bennünket a történelem homályos útvesztőiben. A Nemzeti Kincs helyett Nemzet Aranyának keresztelt filmben főhősünk a roppant izgalmas és évezredekre néhány száz évre visszanyúló amerikai történelmet kutatja. 

A film bizony sokáig igen hányattatott sorú projekt volt: az alapötletet már 1997. óta filmstúdiók passzolgatták egymásnak, majd nem kevesebb, mint 9 (!) forgatókönyvíró dolgozott rajta. A történet eredeti állapotában a végső változatnál jóval szövevényesebb lehetett, ugyanis a vágás előtti hasznos nyersanyag több, mint 4 órát ölelt fel. 

A főszereplő, Nicolas Cage a tengerentúlon és Magyarországon is éppen második "aranykorát" élte, így a Nemzet Aranya olyan filmek mellett készülhetett el, mint az Időjós, a Fegyvernepper vagy éppen a Szellemlovas. Ugyan e filmek szinte kivétel nélkül közepes eredményeket hoztak a gyártó stúdióknak, messze volt még ide az a mélypont, ahová Cage azóta került. A filmbéli ellenlábasát alakító Sean Bean viszont nem is lehetett volna ragyogóbb passzban, hiszen ekkor fejezte be a Gyűrűk ura trilógiát, a Tróját és a Sziget munkálatai is elérhető közelségbe kerültek. 

És ha már történelem, az évforduló alkalmával izgalmas visszatekinteni arra, hogyan csináltak 2004-ben kedvet a filmhez:
"Benjamin Franklin Gates (Cage) archeológus - családja hét korábbi generációjához hasonlóan - egy különös kincs megtalálására szenteli életét. A Gates család titkos legendája úgy tartja, hogy George Washington, Thomas Jefferson és Benjamin Franklin Amerika Függetlenségi háborúja idején egy jelentős arany-tartalékot rejtett el "szűkösebb napokra", és az arany rejtekhelyéhez az Alkotmány, valamint a Függetlenségi Nyilatkozat eredeti példányaiban található titkos utalások vezetnek el. Gates-nek nincs semmilyen kézzelfogható bizonyítéka arra, hogy a legendának bármilyen valóságalapja lenne, mégis teljes erőbedobással fog hozzá a titkos kód feltöréséhez és a kincs megtalálásához. Hamarosan azonban mások is értesülnek a kincsről, és megindul a hajtóvadászat." - forrás: Intercom

Magyar hangok

Nicolas Cage - Ben Franklin Gates - Józsa Imre 

Józsa Imre és Nicolas Cage munkakapcsolata viszonylag korán, még az 1984-es Versenyfutás a Holddal című filmmel indult. Cage magyar hangját illetően hosszú évekig nem alakult ki szakmai konszenzus, így a korszakos fiatal férfiszínészek szinte mind szinkronizálták. A lista nem csupán impozáns, de mai szemmel nézve megdöbbentő is: míg egyik filmben Csankó Zoltán, másikban Melis Gábor, Stohl András, Berzsenyi Zoltán, Cseke Péter vagy éppen Schnell Ádám adta hangját Cage-nek. Érdekes látni, ahogy különböző rendezők akkoriban teljesen eltérő módon osztottak szerepet: ki hang, ki fizimiska, ki pedig a figurához való közelség szempontját tartotta szem előtt. 

A változást az 1996-os Szikla című film okozta, amelyhez Lakos Éva szinkronrendező nem az előző évben a Las Vegas, végállomás Oscar-díjas szerepét magyarító Csankó Zoltánt, hanem a korábban Nicolas Caget három, kevésbé ismert filmben szinkronizáló Józsa Imrét hívta. Akkoriban ez talán furcsa lehetett - talán csak a szerencse hozta így, de a Szikla után szinte összedrótozták a két színészt, a közönség legnagyobb megelégedésére. Cage egyértelműen jó színész, ugyanakkor vagy a menedzsereit választja ki pocsékul vagy ő maga igen tehetségtelen a filmválasztások terén, így karrierje néhány jobb filmet követően rendszeresen zuhant a mélybe. Józsa Imre azonban lelkesen javította amerikai kollégája baklövéseit és tette emlékezetessé legtöbb filmjét.

Bár másik filmhez kapcsolódó történet: Imrét gyakran állították meg és kérték, hogy ismételje el az Ál/arc című film ikonikus sorát, az "imádom a húsos barackot".

Mindenki mély megdöbbenésére Józsa Imre 3 évvel ezelőtt, súlyos betegség következtében hunyt el. Személye, színészete, hangja pótolhatatlan veszteségek.

Sean Bean - Ian Howe - Csernák János

Sean Bean magyar hangja a filmben nem más, mint Csernák János, akivel egy rövid interjút készíthettünk.

Szinkronjunkie: A Nicholas Cage és Sean Bean főszereplésével készült "történelmi kincskeresős-nyomozós" film 2004-ben került a mozikba, éppen 15 évvel ezelőtt. Számodra mennyire volt ez emlékezetes szerep?

Nekem minden szerep megoldandó feladat, pláne, ha "menet közben" kiderül, hogy valami jóízű munkáról van szó. Ez esetben Kosztola Tibor - a szinkron rendezője - felvázolta, miről is van szó, ennek megfelelően fogtam hozzá. Érdekesség, hogy az ő jóvoltából a Trójában is szinkronizálhattam Sean Beant, méghozzá Odüsszeuszként, amit nagyon élveztem. Az sem tegnap volt... Annyi zseniális színész és színésznő ritkán jön össze egy filmben, és a szinkronhangok is megérnek egy misét: például Sztankay Pista, Peter O'Toole hangjaként!

SzJ: A filmben Sean Beant szinkronizáltad, akivel kapcsolatban nincs egyértelmű szakmai konszenzus, azaz a megszokottnál többen - legalább 6-8 színész - szinkronizálja rendszeresen. Színészként a megszokott (színész - magyar hang) párosokat támogatod vagy az áll hozzád közelebb, ha a szinkronrendező inkább az adott karakterhez leginkább passzoló magyar hangot keresi meg?

Ez érdekes kérdés. Azt kell mondjam, sok esetben kiábrándító, ha egy teljesen más hang szólal meg, mint amit a közönség megszokott, pláne ha "ledobja" a karakter az új hangot, mint ahogy erre nem egy esetben volt példa. Indokolt esetben el tudom képzelni. Azt viszont nem, ha egy rendező szándékosan, "ellenszereposztást" készít.

SzJ: A szinkronizált figuráidat végignézve erősen dominálnak köztük a hősök. A hangodat a nézők elsősorban a pozitív, erős, megbízható karakterekkel azonosítják. A Sean Bean által alakított Ian Howe mégis negatív figura. Színészként izgalmasabb feladat negatív figurát szinkronizálni?

Egyszerűbb. A prímér érzelmeket könnyebb előcsalogatni. Ezek, nem egy esetben egysíkú figurák. Persze van nagyon sok jól megírt, mélyebben eljátszható szerep. Ezek a kivételek - és akkor már én is élvezem!

SzJ: Józsa Imre - Nicolas Cage magyar hangja - szomorú halálának harmadik évfordulója éppen néhány napja, október 31-én volt. Milyen volt vele a közös munka? Miként emlékszel rá? 

Sokkoló a tény, de igaz: 1989. november 13-án mutatták be Amerikában A kis hableányról szóló rajzfilmet, mellyel a Disney egy új korszakot nyitott meg. A film 84 millió dollár bevételt hozott a Disneynek, nem számolva a 23 millió eladott videokazettát és a hétmillió DVD-t. 1990-ben két Oscar és két Golden Globe-díjat is bezsebelt a rajzfilm zenéje, amit Alan Menkennek és Howard Ashmannek köszönhetünk. Ahogy azonban az lenni szokott, most sem volt magától értetődő, hogy a karakterek hogyan nézzenek ki, illetve milyenek legyenek a filmben.

- Eredetileg Arielnek szőke hajat szántak, de pont a készítés fázisában került a mozikba a Csobbanás című film Tom Hankssel és Daryl Hannahval a főszerepben, így a Disney úgy döntött, hogy változtat a terveken, nehogy az a vád érje őket, hogy másoltak a filmről.

- Sebastian, a rák is sokat változott az eredeti tervekhez képest, hiszen az elején még egy Clarence nevű tarisznyarák lett volna, ám végül egy, a jamaikai partok közelében élő rákfajtára változtatták elképzelésüket.

- Már rögtön a kezdőképeknél elrejtettek a készítők egy "húsvéti tojást”, hiszen az ünneplő tömegben láthatunk három régi ismerőst. Goofyt, Donaldot és Mickey egeret.

- Ariel uszonyának színét kifejezetten a Disney festéklaborjában keverték ki, és ezt az egyedi, addig nem létező színt Arielnek nevezték el.

- A Disney-nek nem volt elég embere a rajzoláshoz, így egy kínai animációs stúdió segítségét vették igénybe, akik kézzel rajzolták meg a rajzfilmhez szükséges egymillió buborékot.

Ariel – Jodie Benson – Oszvald Marika

Ariel hangjára – különös tekintettel az énekre – nagyon odafigyeltek a Disney-nél. Eredeti hangja annyira komolyan vette szerepét, hogy a "Vár rám a föld” (Part of your world) című dalt teljes sötétségben vették fel, hogy az énekesnő jobban bele tudja élni magát Ariel helyzetébe. Jodie Benson nemrég így nyilatkozott Arielről: "Manapság az emberek inkább a külsőre figyelnek, mint a belsőre, de valójában nem az számít, hogy hogy nézel ki, hanem az, hogy mennyi életet tudsz vinni egy karakterbe. A külső tényleg nem fontos, hiszen lássuk be, nem vagyok már fiatal, és ha nyitott szemmel nézed, amint a Vár rám a föld-et éneklem, nem hiszed el, de ha becsukod a szemed, a mai napig ott van bennem Ariel.”

Arielt magyarul Oszvald Marika szólaltatta meg. E csilingelő hang tulajdonosa mesélt nekem arról, hogy hogyan készült A kis hableány szinkronja, és hogy mit jelent neki ez a szerep.

SzinkronJunkie: Tízéves kihagyás után szinkronizálta A kis hableányt. Ennyi idő után hogyan találta meg ez a szerep?

Oszvald Marika: A Mafilm felhívott, hogy lenne ez a Walt Disney rajzfilm, szeretnének behívni egy válogatásra. Tetszett a dolog, mert A kis hableány a kedvenc mesém volt gyerekkoromban. Az eredeti mese az önfeláldozásról szólt, hiszen a kislány feláldozza magát és a tenger habjává változik azért, hogy megmentse a szerelmét.

SzJ: A Hogyvolt? című műsorban mesélte pár éve, hogy a lánya adott Önnek tanácsot, amikor Ariel szerepére castingolt. Mit tanácsolt?

OM: Több hanganyagot küldtek ki a Walt Disney-nek, és ők hozták meg a végső döntést. Hazavittem a CD-t, amin az eredeti alap volt, és otthon gyakoroltam. Az akkor 11 éves lányom hallgatta, hogy mit csinálok és ő adta az instrukciót. Azt mondta, "Anyucika, ne ilyen operettesen énekeld!” Betanultam, felénekeltem, és a Disney engem választott.

SzJ: Maga a szinkron hogyan zajlott?

OM: A szinkron egy éjszaka alatt készült el. Előadás után, este 11-re mentem a szinkronba, és egy éjszaka alatt fölénekeltem és felmondtam a szöveget is. Nagy boldogsággal töltött el, hogy ekkora sikere lett, a gyerekek a mai napig mondják, hogy mennyire szeretik.

SzJ: A kis hableány második részében, A tenger visszavár-ban újra hallhattuk Önt, de a harmadik filmre, A kezdet kezdetére már nem tért vissza. Mi ennek az oka?

OM: 18 év telt el az első és a harmadik film óta, és akkorra úgy gondoltam, hogy nincs már meg az a gyermeki hangom, amivel hitelesen lehetnék Ariel hangja. Nem szerettem volna elrontani ezt a kedves szerepet, így inkább átadtam másnak.

SzJ: A Walt Disney bemutatja című műsorban sorozat is volt A kis hableányból. Másképp zajlott a sorozat szinkronja, mint a filmé?

OM: Ahogy a film, a sorozat esetében is egyedül álltam a mikrofon előtt. Úgy emlékszem, hogy nagyon kevés idő volt rá, talán egy nap alatt vettük fel az egész sorozatot.

SzJ: Jó szívvel emlékszik vissza arra, hogy Ön volt Ariel?

OM: Most már utólag igen. Akkor egy munka volt, és nem számítottam rá, hogy ennek ekkora hordereje lesz, és a gyerekek a mai napig ennyire imádni fogják.

Sebastian – Samuel E. Wright – Vass Gábor

Ariel mellett a másik kedvenc – állítom, hogy a felnőttek körében is – Sebastian, a rák volt. A királya előtt keménynek látszó, de lágyszívű karakteréről egy interjúban így emlékezett meg Samuel E. Wright, az amerikai megszólaltatója: ,,Amikor behívtak, nem mondták meg, hogy egy rák hangja leszek, és azt sem, hogy a Disneynek készül valami, így amikor megtudtam, a felhők felett jártam, mert nagyon régóta szerettem volna a Disneynek dolgozni, egy álmom vált valóra ezzel. A mai napig rendszeresen leszólítanak, és kérdezik, hogy nem én vagyok-e véletlenül Sebastian hangja, hiszen a hangomon túl még  hasonlítok is rá. És igen, én vagyok Sebastian, hiszen a szinkron alatt kamerával veszik el a mozdulatainkat, a tekintetünket, és ezek alapján rajzolják meg a szereplőket is. A szinkron során sokszor elszálltam, és rámszóltak, hogy álljak le, mert nem vagyok Robin Williams, nem viccelődhetek. Aztán egy évvel azután, hogy felvettük a hangot felhívtak, hogy menjek be a stúdióba és viccelődjek, ahogy ellőtte nem engedték. Így Sebastian hangján mondtam mindenfélét három órán keresztül, és ezekből több benne is maradt a filmben, mint például ez: ,,öregem, hogy a te öreg páncélod hogy el tud lágyulni”.

Sebastiant magyarul Vass Gábor szólaltatta meg, s énekelte el a kor egyik legnagyobb gyerek-slágerét. A színművész minden kíváncsiságomat kielégítve válaszolt kérdéseimre.

Szinkronjunkie: Disney-film esetén nem olyan egyszerű megkapni egy szerepet. Ön hogyan kapta meg Sebastian szerepét?

Vass Gábor: Véletlenül. Ha igaz, amit elmondtak nekem, lement egy casting erre a szerepre, és nem találtak senkit. Bariton hangot kerestek ennek az állatkának, így került szóba Gregor József is, és végül valakinek eszébe jutott a Filmgyárban, hogy engem is meghallgassanak. Végül a zenei rendező, Oroszlán Gábor választott ki, hiába mondtam, hogy nem fogom tudni elénekelni, ő állította, hogy menni fog.

SzJ: Sebastian hangjához eleve módosítani kellett a sajátját, pláne az éneknél! Mennyire volt ez megerőltető?

VG: Meg kellett találni az eredeti karaktert és ahhoz igazodni. Nem volt annyira egyszerű, és azt hiszem, Oroszlán Gábornak köszönhetem, hogy valahogyan kipüfölte belőlem.

SzJ: A dalokat tudta otthon gyakorolni a felvétel előtt?

VG: Igen, de arról vagyok híres, hogy nem ismerem a kottát, így úgy szoktam énekelni – ha muszáj – hogy zongorán beütik a fülembe az első hangot, és onnantól kezdve végig tudom énekelni. Ha saját magamat félreviszem, mert rosszul hallom a hangot, akkor baj van, mert nagyon nehéz visszahozni. A dalok felvétele egy kőkemény éjszaka volt; este kezdtük és valamikor késő éjjel fejeztük be.

SzJ: Csak a dalokra volt egy éjszaka, vagy az egész filmre?

VG: Csak a dalokra. Érdekes volt, mert épp azon az éjszakán volt a budapesti taxisblokád a benzináremelés miatt. Emlékszem, miközben este 9-10 körül dolgoztunk, érkezett a hír, hogy lehet nyugodtan folytatni, mert taxisblokád van, le vannak zárva az utcák, nem tudunk hazamenni. Hallgattuk a híreket, közben énekelgettünk, és végül azt mondták, hogy ne aggódjunk, a taxisok haza tudnak vinni bennünket.

SzJ: Az amerikai hangnál szempont volt, hogy Sebastiannak jamaikai akcentusa legyen. Ezt a problémát hogyan hidalták át?

VG: Sebastiannak magyarul nem volt akcentusa, de nem is lett volna jó, hiszen magyar nyelven milyen tájszólást adhattunk volna neki? Mezőkövesdit, vagy a vas megyeit? Az volt a fontos, hogy legyen egy karaktere, amitől kicsit ízesebb lesz az egész.

SzJ: A kis hableányból rajzfilmsorozatot is készítettek, ami vasárnap délutánonként ment a Walt Disney bemutatja című műsorban. Örömmel vállalta a sorozatot?

VG: Persze, nagyon szerettem csinálni A kis hableányt. Ugyanakkor a sorozat, és a film második, majd harmadik része már a sokadik bőr lehúzása volt. A film klasszikus lett; a mai napig hallgatom kisgyerekes ismerőseimtől, hogy a ,,Hínár mindig zöldebb” kezdetű slágerre fürdetik otthon a gyerekeiket.

SzJ: Szinkronos karrierjében fontosnak érzi ezt a szerepet?

VG: Igen, mert ez egy eléggé felértékelt Disney rajzfilm volt, így odafigyeltek arra, hogy megtalálják a tökéletes magyar hangokat. Arról nem is beszélve, hogy A kis hableány óta hiszik azt, hogy tudok énekelni, hiába mondom, hogy ez nem így van.

SzJ: Elvileg készül A kis hablány élőszereplős változata. Ha felkérnék Sebastian magyar hangjának, vállalná?

VG: Persze, mindenképpen megpróbálnám így, 30 évvel később megcsinálni. Habár a Disney on Ice nevű jégtánc-show miatt legalább háromszor újraénekeltem már, így akkora meglepetés nem fog érni.

Ficánka – Jason Marin – Simonyi Balázs

Ficánka neve eredetileg Flounder, ami lepényhalat jelent, illetve igeként azt jelenti, hogy valaki bukdácsol, evickél, vagy ügyetlenül intéz valamit. A magyar szöveg írója, L. Pataricza Eszter egyáltalán nem intézte ügyetlenül, amikor nevet keresett, hiszen Ficánka neve magában foglalja a játékosságot, az evickélést, a kedvességet. Magyar hangja Simonyi Balázs volt, aki a ’90-es években lubickolt a gyerek-és kisállatszereplők szinkronjában.

Ursula – Pat Carroll – Schubert Éva

Schubert Éva zseniálisat alakított Ursula hangjának szerepében, a mai napig feláll a szőr a hátamon, amikor hallgatom. A negédes, és ha kell csábító gonosz polip ráadásul énekel is, ami aztán tényleg a pont az i-n Schubert Éva nagyszerű munkáját tekintve.

További magyar hangok voltak (akikről egytől-egyig külön is szót lehetne ejteni):

Mádi Szabó Gábor, Szombathy Gyula, Balázs Péter, Zalán János, Kósa András, Kautzky József, Rátonyi Róbert, Csala Zsuzsa, Kránitz Lajos, Elekes Pál, Kenderesi Tibor.

Az alábbi videóban többüket is hallhatjátok: 

Eredetileg táncosnak készült, később rengeteg színházi darabban és tévésorozatban láttuk, mégis talán a hangja miatt emlékszünk rá a legtöbben. Túl korán ment el, hiszen még mindig csak 56 éves lenne. Nemrég indult portrésorozatunk második szereplője a csodás Prókai Annamária.

A színésznő 1963. január 24-én született, 20 éves koráig az Állami Balettiskola növendéke volt, majd elvégezte az Állami Artistaképző Iskola akrobatikus dzsesszbalett szakát. Az 1980-tól 96-ig működő Rockszínház alapító tagjai közé tartozott, így számos bemutatójában kapott főszerepet, láthatta például a közönség Szolnoki Tiborral főszerepet táncolni a Farkasokban, A bábjátékos Szervettájaként, szerepelt a Hairben és a West Side Storyban is. 1989-től - kikerülve a Színház- és Filmművészeti Egyetemről, ahol Malek Andrea és Faragó András osztálytársa volt - 91-ig a Vígszínház színpadán játszott, utána két évig a Budapesti Kamaraszínházban, 94-től 98-ig pedig az Újszínház társulatának tagja volt. 
A tévénézőknek a Hamis a babából, a Vörös vurstliból, a Szomszédokból, a Lumpáciusz Vagabunduszból vagy a Kisvárosból is ismerős lehet.

A Hölgyválasz 1998-ban sugárzott Szívtiprók című adásában ő is beszélgetett a műsorvezető Ernyey Bélával arról, hogy mit jelent számára a “szívtipró” fogalom, hogy mennyire fontos a flört, hiszen az az élet sója. A műsorban több színésznő is sorra került, ám szerintem - ez talán az elfogultságomból adódik, pedig Pokorny Lia is szerepel benne, akit nagyon szeretek - ő volt a legsugárzóbb mindegyikük közül. 2:04 perctől láthatjuk benne őt:

Szinkronos karrierje során több, mint négyszáz szerepet jegyzett, főszereplőként és további hangként is dolgozott a Videovoxban, a Mafilmnél, a Zákányi Stúdióban, a Mikroszinkronban, a néhai Magyar Szinkron- és Videovállalatnál és még sorolhatnánk.
Az ő hangján hallhattuk Kristin Scott Thomast Az angol betegben, A Napfény ízében Grétát (Rachel Weisz), valamint a Vészhelyzetben Carla Simmonsot, Benton doktor gyermekének édesanyját. Ő volt a Miriam Flynn alakította Catherine kuzin a Családi vakációban és annak folytatásában, a Karácsonyi vakációban is, Nora nagynéni a Jumanjiban és Ellen Barkin Amandája a Farkangyal című filmben.

Ha azonban még így sem ugrana be a hangja, akkor elég azt mondanom, hogy ő volt Vanessa Kensington szinkronhangja az Austin Powers filmekben. 

A Filmszerész blogon találtam azt is, hogy bizony hozzá kötődik A bárányok hallgatnak-ból“Az a jelenet, amikor Buffalo Bill (Ted Levine, magyar hangja: Sörös Sándor) aktuális áldozata kiborul a „kútban”. A tragikusan fiatalon elhunyt Prókai Annamária kölcsönözte a hangját Brooke Smithnek, s bizony komolyan igénybe vette a stábot a jelenet torokszorító drámaisága. Borzasztóan elfáradtak, a felvétel után nagy volt a csend a stúdióban.”

Az Elemi ösztön legendás szinkronját méltató blogbejegyzés is megemlíti őt, hiszen ahogyan fogalmaz: “Muszáj még röviden szólnunk egy-két kisebb alakításról is, mert Prókai Annamária például igen élethű értelmezést ad a zöld szemű szörny felbukkanásának, Tramell leszbikus szeretőjeként.”
Nem hagyhatom ki a felsorolásból a Twin Peaks-et sem, ott Norma Jenningset, a felszolgálót szólaltatta meg, a Wayne világában pedig ő volt Stacy (Lara Flynn Boyle) magyar hangja.

2000. november 8-án hunyt el. A Színház - Kritikai és elméleti folyóirat 2001. februári számában Novák Eszter így búcsúzott tőle:
"Decemberben a Bárka Színházban egy próbán marháskodtunk, és egy éjszakai repülés hangulatát próbáltuk megteremteni. Egyszer csak elment az összes fény, és amikor hozzászokott szemem a sötétséghez, megláttam, hogy Ancsika rózsaszín masnis ruhában, nevettető és meghökkentő energiával zümmög, mint egy méhecske, és repdes, mint egy lepke, fittyet hányva arra, hogy vaksötét van, és nem látja senki. Éppolyan tehetséggel és részletező pontossággal, mint ahogy egyszer egy nyári kertben, játék közben három mozdulattal elmutogatta Garfield kalandjait az Alpokban. Ezek emlékek, finoman szólva, a teljesség igénye nélkül. Lényegesek vagy lényegtelenek, mindegy. Fontosak. Na. Gyűjtsük az emlékeket, adjuk tovább, ne legyünk szamarak, ne legyen végállomás, nincs kész a leltár, mondogassunk sok ilyen történetet, hogy soksok szín legyen a név körül: Prókai Annamária."

A Szinkronlegendák Portrésorozat Selmeczi Rolandról szóló első részét itt olvashatjátok.

Évente csak kétszer tudok hazalátogatni, s emiatt általában minden szinkronos eseményből kimaradok. Szerencsére most ez nem így volt, hisz éppen akkor adták elő a havonta csupán egyszer műsoron lévő Hangemberek című darabot az Új Színházban, amikor otthon voltam, így nem volt kérdés, hogy megnézzük mi együtt, Szinkronjunkiesok.

A szereposztás egészen mesés, olyan színészek játszanak benne, akiket már életem első tíz évében nem csak, hogy tudtam hova tenni, hanem vártam az alkalmat a tévében, hogy lássam, vagy halljam őket. Ez okból rendkívül izgatott voltam az előadás előtt, hiszen most végre élőben is hallhattam régi nagy kedvenceimet, nem is akármilyen darabban, hisz a Hangemberek a szinkronról szól.

-Mintha miattam írták volna! – tette hozzá e sorok írója szerényen.

Előadás előtti izgalmamat csak fokozta, hogy nagyjából két méterre tőlem foglalt helyet az Új Színház igazgatója, Dörner György, aki szintén ,,megdobogtatja a fülem” s legnagyobb meglepetésemre velünk együtt végig ott ült az előadáson, hiába lát(hat)ta már többször is.

A Hangemberek nem csupán a szinkronról szól, és a szinkron készüléséről, hanem azon igaz történetről, hogy hogyan alakult ki a szinkron hazánkban, s hogyan fejlődött azzá, aminek ma ismerjük. Abba is nyerhetünk betekintést, hogy a szinkronizáló színész, hogyan éli meg a szinkronon átvonuló nehéz időszakokat – úgy szakmailag, mint emberileg, s hogyan éli meg a barátságokat, emberi kapcsolatokat, szerelmeket a mikrofonok mögött.

A szereposztás több ízben változott, hiszen kezdetekben a rendező, Kautzky Armand is játszott a darabban. Helyére Csernák János volt várható, aki csak nem akart megjelenni a darab második felvonására sem, így arra a következtetésre jutottam – helyesen – hogy helyette Viczián Ottót láthatjuk. Viczián Ottó nagyon nagy tapsot kapott érthető okból, hiszen régen léphetett utoljára színpadra. Ő s a hangja maga az elegancia elegye, kifinomult játékával kelti életre a mindenki által imádott színészt, aki a mikrofon mögött találja meg a szerelmet.

E fent említett szerelmet Kökényessy Ági jeleníti meg a színpadon. A Művésznőt megszólalása után senkinek sem kell bemutatni, mert övé talán az egyik legjellegzetesebb női hang Magyarországon. S milyen jó volt színpadon is látni, hisz teljességgel elfelejtettem, hogy Jennifer Aniston hangja áll előttem, mert Kökényessy Ágit láttam, és akit játszott: egy nőt, aki szerelembe esik egy kollégája és a munkája iránt, s mindkettőért a végsőkig küzd. 

Esztergályos Cecíliát természetesen én is a ’90-es évek sorozatából, a Família Kft-ből ismerem, s egy 1985-ös kártyanaptárról Anyukám gyűjteményéből. Számos interjúban láttam Őt, és nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon a színpadon is olyan-e, amilyennek az interjúk során megismertem. Pontosan olyan. Csodálatos, pörög, játszik, élvezi, amit csinál, ennélfogva élmény Őt nézni. A Művésznő ekképpen osztotta meg velem gondolatait az előadásról: A darab négy éve megy, kifejezetten szeretjük játszani. Kautzky Armand rendezte és már a próbák alatt is szabadjára engedett, sőt, a mai napig vannak jelenetek, amiket ott, előadás alatt rögtönzök. Élvezem ezt a szerepet, mert szabad lehetek benne. A szinkron világába nem kerültem bele, hiszen sokat dolgoztam és dolgozom, viszont nagyon jó műfajnak tartom, rengeteget lehet tanulni belőle. Másnak adni a hangomat, átvenni a szereplő játékát nagyon izgalmas feladat.”

Lux Ádám is nagy közönségkedvenc, nem véletlenül: számos sorozat főszerepében hallhattuk őt, legyen az szappanopera, dráma, vagy akció. Szerepe némiképp ellenszenves lehet, ám ahogy kollégáit, őt is a jó ügy vezérli, és az az ügyefogyottság, amit szereplőjébe visz, igazán szeretni való.

Mihályi Győző alakítja a darabban Bánáti Mihályt, azaz a Művész Urat, aki a színpad, a haknik, és a szinkronstúdiók rendszeres látogatója. Mihályi Győző ,,szinkronos ébredésem” egyik legkorábbi szakaszába tartozik. Úgy 1993 tájékán hallottam először a Kisasszony című sorozatban, amikor is rögtön megjegyeztem magamnak a nevét. A szinkronban számomra Ő az egyik legnagyobb tényező, így nagyon vártam, hogy élőben hallhassam csodásan jellegzetes orgánumát. S e jellegzetes hang tulajdonosa volt olyan kedves, és mesélt nekem a darabról.

Szinkronjunkie: Mi volt az első gondolata, amikor megtudta, hogy egy szinkronról szóló darabban fog szerepelni? Tetszett az ötlet?

Mihályi Győző: Nagyon tetszett az ötlet. Albert Péter írta a történetet, a kitalálója pedig Imre István, aki a vidéki fellépései során olyan visszajelzéseket kapott, amelyekből azt szűrte le, jó lenne egy ilyen témájú darabot színpadra állítani. Nagyon reméltem, hogy a szereplők hasonlítani fognak azokra a színésztípusokra, akiket látok magam körül, és valóban, nem csak magamat, hanem sok kollégát is felismertem bennük. Emiatt is nagyon jó a darab, mert van igazság-magva, mindegyik figurának megvan a saját alanya, akiről készült. Tudom is, hogy kire gondolt a szerző, amikor ezt a figurát írta, akit én játszom. A darabban szereplő sorsok össze vannak sűrítve, de teljesen magunkra ismerünk bennük, hiszen a szerző nagyon jól ismeri szinkron világát és a színésztípusokat.

SzJ: Ön is hozzátett valami saját történetet a szövegkönyvhöz?

MGy: A Hangemberek mindenképpen a valóságból indult ki, de amikor elolvastuk, az volt az első kérdésünk, hogy hogyan fogjuk ezt jól játszani? A rendező, Kautzky Armand találta ki, hogy legyen egy stúdió és egy vászon, és ily módon lehessen belelátni egy szinkronstúdió műhelymunkájába. Ez is a valóság, hogy szinkronmunka alatt szerelmek szövődnek, vagy színészek meghalnak, vagy az élet épp a sztrájk miatt alakul másképp. Mi, színészek is beletettük a részünket a darab végleges formájába. A szöveghez nem nyúltunk hozzá, legfeljebb javasoltuk, hogy ha egy-egy kifejezést jobbnak tartottunk. Esztergályos Cili volt a legmarkánsabb ez ügyben: a próba során elmesélt egy történetet, ami végül belekerült a darabba. Alakítottuk, formáltuk a szöveget, majd a szerző megnézte és áldását adta rá.

SzJ: Szeret szinkronizálni?

MGy: Nagyon szeretek szinkronizálni, de az alapvetés a színházi színészet. A főiskolán is így tanítják, elsősorban a színészetet, majd a táncot és a szinkront. Ha az ember a diploma megszerzése után Pesten marad, elkezd szinkronstúdiókba járni tömegjelenetekbe, majd egy-két tekercsre, és ezalatt megtanulja a gyakorlatban is a szinkronizálás művészetét. A színészi szakma vékony szelete a szinkronizálás. Olyan kvalitásokat igényel, mint a jó reflex, a jó beszédtechnika, és a gyors reagálás, hiszen nagyon könnyen kell idomulni a figurához és szolgálni azt, amit a vásznon látunk.

SzJ: Változások készülődhetnek a szinkronban. Gondolja, hogy a Hangemberek része lehet ennek a változásnak?

MGy: Nem hiszem, ezek a dolgok nem a színházban dőlnek el. A célunkat csak úgy lehet elérni, ha a tárgyalásokon leszögezzük, hogy nemleges válasz esetén mi történik. Egy színházi előadás nem elég erőteljes ehhez, inkább beszédtéma lehet arról, hogy a szinkronizáló színészek valóban olyan alulfizetettek-e. Mi nagyon régóta próbálunk küzdeni. Amióta a Színházi Dolgozók Szakszervezetének az elnöke vagyok, létrehoztam egy Szinkron Alapszervezetet, amibe elég sok gyártásvezető, vágó, rendező és színész belépett. Reméljük, hogy ha ezek az emberek egyszerre kérnek valamit, talán meg fog történni a változás. Egy tanulmányt is készítünk, melyben leírjuk, hogy más országokban százalékosan mennyit fordítanak a szinkronizálásra, illetve arról is van adatunk, hogy a szinkronizált filmeket 98%-ban nézik meg a moziban, míg a feliratos filmeket csupán a nézők 2%-a. A televízióban ugyanez az arány, mert az emberek átkapcsolnak, ha nem az anyanyelvükön hallják a filmeket. A célunk az, hogy a fogyasztók dönthessék el, hogy felirattal vagy szinkronizált változatban nézik a filmeket, és sorozatokat.

További szereplők:

Farkasházi Réka

Incze József

Szakács Tibor

Jánosi Dávid

Erdei Krisztián

Ha érdekel a szinkron háttérvilága, és szívesen néznéd azokat a színészeket, akiket általában hallani szoknál, mindenképp érdemes ellátogatni az Új Színházba a november 20-i vagy december 19-i előadásra. S ha már láttátok, meséljétek el, Nektek hogy tetszett!

Képek: Puskel Zsolt

Apu lekopott billentyűzete vagyok. A Harcosok klubjáról már elmondtak és leírtak mindent az elmúlt 20 évben, amit érdemes volt tudni. Korszakalkotó film, amely akkora csavart dob az arcunkba, hogy a vásznon/tévén keresztül is érezzük a pofont. A szinkron pedig elsősorban a fantasztikus Selmeczi Roland és Dévai Balázs párosa okán lett kiemelkedő alkotás - mi pedig összeszedtük nektek a film legjobb jeleneteit. 

5. Tabuszavak: égés, hús. Avagy a kellemetlenül unott hangok beszélni kénytelen Dévai Balázs végre alakíthat egy jót. 

 4. "Csak élj a világba! Hadd jöjjön, aminek jönnie kell!" - Tyler Durden emígyen fejezi ki életfilozófiáját legott. 

 3. "Az inszomniásnak látomás a világ." - Dévai Balázs, most éppen a narrátor szerepében.

2. "Apu ökölbe szorult keze vagyok." - Dévai Balázs hangjátéka kiváló kiegészítése Edward Norton zseniális ön-elgyepálásának.

1. "A tévé elhitette velünk, hogy egy szép napon milliomosok, filmcsillagok és rocksztárok leszünk. Pedig nem leszünk! Erre lassan rádöbbenünk."  - Selmeczi Roland monológja még az eredeti változatnál is erősebb. Pontosan az ilyen jelenetek miatt imádjuk a szinkront!

Kommentben jöhetnek a Ti kedvenceitek!

“Az igaz ember járta ösvényt mindkét oldalról szegélyezi az önző emberek igazságtalansága, és a gonoszok zsarnoksága. Áldott legyen az, ki az irgalmasság és a jóakarat nevében átvezeti a gyöngéket a sötétség völgyén, mert ő valóban testvérének őrizője, és az elveszett gyermekek meglelője. Én pedig lesújtok majd tereád hatalmas bosszúval és rettentő haraggal, és amazokra is, akik testvéreim ármányos elpusztítására törnek, és majd megtudjátok, hogy az én nevem az Úr, amikor szörnyű bosszúm lesújt reátok.” - ugye, hogy egyből Gáti Oszkár hangja szólalt meg a fejetekben? 

A Ponyvaregény olyan évben született, amely Oscar-jelölések és újdonsült (akkor-még-nem-tudtuk-hogy-későbbi) kultfilmek szempontjából is nagyon erős volt. 1994-ben tanultuk meg A remény rabjaiból, hogy mi az az intézményfüggőség, akkor láttuk elsőként, hogyan futja keresztül Amerikát Forrest Gump, és ebben az évben hallottuk először Jules Winnfieldtől az Ezékiel 25:17-et is.
Bár a következő évben jelöléseit a Forrest Gump miatt sokszor nem tudta díjra váltani az Oscaron, mégis a filmtörténet legismertebb, legtöbbet idézett mozijai között tartjuk számon. 25 év után is havonta hallom a barátaimtól, hogy “Mondd még egyszer, hogy mi!” vagy, hogy “Örülünk, Vincent?”.
A film, mely elnyerte a ‘94-es cannes-i filmfesztiválon az Arany Pálmát, nagy sikert aratott az amerikai mozikban is (meg mindenhol máshol a világon) bevétel szempontjából. A forgatókönyv pedig elnyerte a legjobbnak járó díjat a BAFTÁ-n, a Golden Globes-on és az Oscar-díjátadón is. 
A lineáris történetmeséléstől (is) elrugaszkodó alkotás új színt hozott a filmezés világába, és nagyon sok későbbi alkotás alapul vette és/vagy visszautalt rá jeleneteiben, párbeszédeiben, így tisztelegve előtte. De magában a filmben is van jó néhány utalás korábbi mozira, például Vincent és Mia tánca a Fellini 8 1/2-ből van átemelve, Marsellus és Butch találkozása pedig kísértetiesen hasonlít Hitchcock Psychojának ismert jelenetére.
Mint általában Tarantino filmjeit, a Ponyvaregényt is rengeteg rejtély és rajongói teória övezi, hiszen van pár kérdés, mely megválaszolatlan maradt a film befejeztével. Például, hogy Vincent kocsiját ki karcolta meg - a film fanatikusai szerint maga Butch, és ezt később a rendező is megerősítette. Az is kérdéses, hogy vajon tényleg azért kellett-e Tony Rocky Horrornak meghalnia, mert kikezdett Marsellus feleségével, Miával – sokak szerint pont, hogy a kétes hírű üzletember volt az, akire rámászott.
A legnagyobb rejtély egyértelműen az ominózus táskához kapcsolódik, melyet két alkalommal nyitnak ki, tartalma pedig valami értékes lehet, mely mindkétszer felragyog - de végül sosem derül ki, hogy mi volt az. Sokan úgy gondolják, hogy Wallace lelke van benne, melyet az ördögnek adott el, ezért kell a 666-os kombináció a kinyitásához, és ezért van a tarkóján egy jelenetben ragtapasz. Utóbbi azért lényeges, mert egy kevésbé jó bibliafordítás szerint az ördög a tarkón keresztül szerzi meg a lelkeket az emberektől. Hogy ez a misztikus sztori teljes legyen, ne felejtsük el azt az isteni közbeavatkozásos részt sem, amikor Vincentnek és Julesnak hajuk szála sem görbül a rájuk zúduló golyózáporban.

A Ponyvaregény emlékezetes magyar fordítását Schéry Andrásnak köszönhetjük, aki nemrégiben SziDoSz Életműdíjban részesült szinkrondramaturgi pályafutásáért. A sok frappáns fordítási megoldás egyike a Mia által Vincentnek mesélt vicc. Az eredetiben egy útszélen sétáló paradicsom családról van szó, és a ketchup - catch up szóvicc a lényege, nálunk viszont remekül átjött a hasonló hangulatú, de a magyarok számára is érthető borz-alom csattanó.

Nézzük hát a magyar hangokat!

Vincent Vega (John Travolta) - Széles László

Nem tudom eldönteni, hogy Csankó Zoltán vagy Széles László "jobb" Travolta számára, ha szinkronról van szó, maradjunk annyiban, hogy ez nagyban függ az eljátszott karaktertől, illetve a színész életkorától is. Itt Széles Lászlót hallhattuk, aki már az első jelenetben olyan élvezettel mesélt amszterdami kirándulásáról, hogy kedvünk lett volna repülőre szállni.

Jules Winnfield (Samuel L. Jackson) - Gáti Oszkár

Az afroamerikai színész magyar hangjaként Vass Gábort és Kőszegi Ákost hallhatjuk leggyakrabban a filmjeiben, de ez a kilencvenes években még nem volt bevett gyakorlat. Akkor még főleg mellékszerepekben láthattuk őt, így eshetett meg hogy például Seder Gábor vagy Csonka András is a mikrofon mögé álltak, ha róla volt szó. 94-ben pedig Gáti Oszkár is - ami azért vicces, mert Gáti a másik főszereplőnek, Travoltának is volt a hangja, mégpedig a pár évvel korábban elkészült Nicsak, ki beszél!-ben, illetve annak folytatásaiban.

Mia Wallace (Uma Thurman) - Für Anikó

Ez volt az első alkalom, hogy Uma Thurmannek Für Anikó volt a magyar megszólaltatója, az idő aztán a szinkronrendező Juhász Annát igazolta, mert még 25-ször dolgoztak ők "együtt". Például a Kill Bill-ben is őt hallottuk, és itt beszúrnék még egy teóriát. Amikor Mia elmeséli Vincentnek a pilot epizód tartalmát, ami egy női titkosügynök bandáról szól, akkor valójában a Kill Bill-re utal. "A szőke volt a vezetőjük, a japán a kungfumester, a fekete a robbantási szakértő, a francia specialitása a szex, az enyém a késforgatás volt.” Kicsit mintha a The Deadly Viper Assassination Squad-ról lenne szó, nem?



Butch Coolidge (Bruce Willis) - Dörner György

A lefizetett bokszolót alakító Willist nem is szinkronizálhatta volna más, mint Dörner György (na jó, Szakácsi Sándort kivéve), és az, ahogyan az óráját keresve kiborul, utánozhatatlan. A Beverly Hills-i zsarut nézve mindig emlékeztetnem kell magamat, hogy ott is Dörnert hallom, annyira különbözik a Willis-féle szerep(ek)től.

Fabienne (Maria de Medeiros) - Györgyi Anna

Egy feladata volt, hogy elhozza Butch óráját a kengurubabáról, mégsem tette, ezzel akaratán kívül kis híján megölette a szerelmét - Fabienne nem volt épp a legélesebb kés a fiókban, én mégis nagyon kedveltem a rendkívül együgyű karaktert, akinek nem sok szerepe volt a film több, mint két órája alatt. Györgyi Annának köszönhetően pedig a kissé idegesítő lány egy kicsit talán szerethető is lett.

Marsellus Wallace (Ving Rhames) - Kránitz Lajos

"Megmondom, hogy lesz veled meg velem... Még ma elutazol. Ma este. És ha elutazol, el vagy utazva. Különben véged. Los Angelesben nincs maradásod."
Wallace, akit jó ideig nem látunk (szemből legalábbis), majd pedig a szereplők közül ő megy át a legtöbb viszontagságon - maffiafőnökként ezen valószínűleg nem lepődik meg. Kránitz Lajos lassan tizenöt éve nincs velünk, és hangja pótolhatatlan a szinkron szakmában.

Winston Wolfe (Harvey Keitel) - Balázsi Gyula

Az Intéző, aki segít megtisztítani Jules kocsiját na meg a srácokat, és felülemelkedni a káoszon, Balázsi Gyula hangján szólalt meg. Ez sem a megszokott párosítás, hiszen Harvey Keitel szinte örök társa Szersén Gyula és Barbinek Péter. Előbbit hallhattuk a Coplandben, a Kedves Gorbacsovban, a Grand Budapest Hotelben, és a Kutyaszorítóban második verziós szinkronjában. De ahogyan Gátinál is láttuk, az, hogy valami nem megszokott, nem egyenlő azzal, hogy rossz, sőt. Szomorú, hogy Balázsi sincs már köztük 2011 óta, hangja mégis egy generáció számára ismerős az 1966-os Star Trek sorozat Dr. McCoy-a ként, és ő volt Rick a Magnum vagy John Locke a Lost című sorozatban.

További magyar hangok:

Mácsai Pál, Vándor Éva, Viczián Ottó, Spilák Klára, Mihályi Győző, Kocsis György, Náray Erika, Szakácsi Sándor, Tóth Enikő, Hevér Gábor, Barbinek Péter, Náray Erika, Gesztesi Károly, Stohl András, Szabó Sipos Barnabás, Bozsó Péter, Kálid Artúr, Háda János, Szokol Péter, Koffler Gizi, Koncz István

Fotók: Délmagyar, Femina, NLC, Jegy.hu, Blikk Rúzs

Sokszor és sokat írtunk már évfordulóik kapcsán korábbi filmek magyar szinkronjáról, ahol minduntalan említésre kerültek a kor nagy színészei. Közülük azonban már sokan nincsenek velünk, így ennek apropóján új, havonta megjelenő portrésorozatot indítunk, melyben külön-külön foglalkozunk majd velük és munkásságukkal. Íme, fogadjátok szeretettel az első részt.

“Soha nem felejtem el, hogy az ő szeme izzott, a tekintete tele volt érzéssel, szinkronitásban volt önmagával, a belső lénye és a külső megjelenése. Ez egy színésznél nagyon nagy áldás, hogy ami belül van, az kívülre úgy világlik mindenkinek, hogy összepasszol. “ - mondta róla Csőre Gábor. Selmeczi Roland a napokban lenne 50 éves, vele indítjuk el sorozatunkat, hiszen az egyik legszeretettebb szinkronhang, színházi és filmszínész volt ő. 
Otthon nem lehetett ezt különösebben észrevenni, ahogy Dorottya lánya mesélte “nagyjából annyit hozott haza a munkájából, mint amennyit például egy könyvelő, nem ekörül forgott az élet.” Persze volt, amikor “(...) itthon délután szöveget tanult, akkor bezárkózott, és nem nagyon lehetett zavarni. Fel-alá járkált, mondta a szöveget, és akkor furcsa volt, hogy miért beszél magában egyedül a szobában.”
Nem volt azonban mindig magától értetődő, hogy színész lesz belőle, a középiskola legvégén alakult csak úgy, hogy a Színművészeti Főiskolára (ma már Színház - és Filmművészeti Egyetem) jelentkezzen. “Egészen negyedik végéig fel sem merült a főiskola. Pedig elképesztően jól parodizált bárkit, könnyesre röhögte rajta magát az osztály, utánzott régi színészeket, politikusokat, és emellett gyönyörűen szavalt. Aztán jött egy katt. Egészen pontosan ültünk a Népfürdő utcai lakásuk konyhájában (...) a jelentkezési lapokkal, és mondtam, hogy nem biztos nekem ez a rendezői pálya (...), ő pedig beírta az ELTE bölcsészkar régészetet, aztán kicseréltük a felvételi lapunkat. Ő elmegy, kipróbálja a Színművészetit, majd beírja az ELTE-t második helyre. Így ment el Szirtes Tamás osztályába, gyakorlatilag elsőre felvették, és két perc alatt az Angyalbőrben c. sorozat forgatásán találta magát. Utána elképesztő sodrással bevette a szakma, és így jött a szinkron is.” - mondta róla gyerekeinek édesanyja, Melinda. Osztálytársai közül nemcsak ő lett rendkívül foglalkoztatott a szinkron szakmában, hanem Kálid Artúr, Rajkai Zoltán, Király Attila és Takátsy Péter is.

A világot jelentő deszkák

1993-ban tehát kikerült a Színművészetiről, és a Vígszínház színésze lett, ahol például A padlás Detektívjeként, a Vízkereszt vagy amit akartok Orsinojaként és A Karamazov testvérek Vrublevszkijeként is láthatta őt a közönség. Egy 1998-as Képes Európa interjúban így mesélt a Vígről: „Még főiskolásként kerültem a színházhoz, ahol nagyszerű kollégák és tanárok segítettek és segítik mind a mai napig a színpadi munkámat. És ha már a kezdetekről volt szó, akkor feltétlenül meg kell említenem Rudolf Péter nevét, akitől az első nagy szerepemet kaptam. Erre azért is emlékszem szívesen, mert a főiskoláról azzal engedtek el, hogy – az alkatomnál fogva – az elkövetkezendő négy-öt évben szépfiúszerepeket fogok játszani, és csak azután remélhetek főszerepeket. Ehhez képest az első adandó alkalommal rám bíztak egy főszerepet Méhes László partnereként.”
Volt szabadúszó is, a kétezres évektől pedig a Soproni Petőfi Színház társulatának tagja lett, ahol számos Tennessee Williams dráma főszerepét játszhatta el. Például Bricket A macska a forró bádogtetőn-ben, és Chane Wayne-t Az ifjúság édes madarában. Ezzel végősoron Paul Newman nyomdokaiba lépett, hisz mindkettő filmváltozatában az amerikai színész alakította az említett karaktereket - előbbit aztán maga Selmeczi szólaltatta meg magyarul. De ő volt Stanley A vágy villamosában, A hattyúban Albert trónörökös, Doktor Rank a Nórában valamint A tizenkét dühös ember 8. esküdtje. A 9. esküdt pedig barátja, Varga Gábor volt, aki tavaly megkapta a II. Szinkronikum Gálán az akkor már második alkalommal kiosztott Selmeczi Roland Tálentum Díjat. Ezt olyan, negyven év alatti szinkronszínészek nyerhetik el, akiknek munkáját kiemelkedőnek ítélte a szakma - pontosabban a televíziós csatornák és filmforgalmazók munkatársai. A díjátadón jelen volt Roland lánya, Dorottya, és özvegye, Melinda is, aki tagja annak a kuratóriumnak, mely évről évre eldönti, hogy a jelöltek közül kinek ítéli oda a Roland emlékére alapított díjat. 2017-ben Horváth Illés, 2018-ban a már említett Varga Gábor és Balsai Móni, idén pedig Nemes-Takách Kata és Szabó Máté részesültek az elismerésben. Az első díjátadó után így nyilatkozott Takács Melinda: "Rolandnak a színház mellett a szinkron volt a nagy szerelme. Olyan minőséget képviselt, amelyet ez a díj képes lesz életben tartani. Örülök, hogy a gyerekeimnek egy ilyen kézzel fogható emlék is marad az apjuk után."
Rolandot a tévéképernyőn olyan alkotásokban láttuk, mint a már említett Angyalbőrben, az Üvegtigris 1-2, és  a Kútfejek, melyben Kaszás Attilával szerepelt, és amiről azt mondta: „Azt gondoltam, hogy én vagyok a világ legmázlistább embere, hogy benne lehetek ebben a filmben (...) nagyon profinak tűnt már az iromány eleve, és érezhető volt a lehetősége annak, hogy ebből egy jó, szórakoztató közönségfilm lesz.”

A mikrofon mögött

A filmnéző közönség azonban főleg a hangját ismerte, hiszen közel nyolcszáz filmben hallhattuk őt, az egyik legfoglalkoztatottabb szinkronhang volt. 
Brad Pittnek először az 1990-es Túl fiatal a halálhoz? c. filmben kölcsönözte a hangját, de egyértelműen az Interjú a vámpírral kapcsán jut eszünkbe először ez a páros, amit Árvay Zsuzsa szinkronrendezőnek köszönhetünk. A következő Pitt-filmje a Hetedik volt, majd a Hét év Tibetben, Az ördög maga, a Harcosok klubja, a sort pedig még folytathatnánk, hiszen összesen 16-szor dolgoztak „együtt”. Másik neves hollywoodi „párja” volt Antonio Banderas, akivel a ’95-ös Bérgyilkosokban hozta össze Dezsőffy Rajz Katalin, később a Desperadoban, a Zorro álarcában, a 13. harcosban, és a Kémkölykökben is őt hallhattuk a spanyol színész magyar hangjaként. A fiatalabb generációnak pedig ő volt a Shrek Csizmás Kandúrja.

A Sliders főszerepét játszó Jerry O’Connell is az ő hangján szólalt meg mind az öt évadban, és ha már sorozatoknál tartunk, Roland volt például Mike Delfino (James Denton) magyar hangja a Született feleségekben, Dr. James Wilsoné (Robert Sean Leonard) a Dr. House első három évadában, Jack Baueré (Kiefer Sutherland) a 24 című sorozat szintén első három évadában, és A szökés első néhány évadában Lincolnnak (Dominic Purcell). Nem hagyhatjuk ki a Gyűrűk Ura trilógiát sem, ahol Aragornt (Viggo Mortensent) szinkronizálta. Igazából annyi emlékezetes szinkronmunkája van, és olyan sok nagy színész szólalt meg az ő hangján magyarul, hogy képtelenség felsorolni, így innentől nem is próbálkozom tovább. Ezt mondta ő a szinkronról: „Aprics Lászlónak köszönhetem a legtöbbet, hiszen ő indította el a szinkronkarrieremet. De talán soha nem juthattam volna idáig, ha nem kerülök egy fantasztikus beszédtanár, Ságody Gabriella kezei közé, aki megtanított arra, hogy a hang adottság, amivel bánni is tudni kell.”

Sajnos fájdalmasan korán hagyta itt családját, barátait és az őt szerető közönséget, halála után a soproni színház előcsarnokában emlékhelyet alakítottak ki. Kiss Antal így búcsúzott tőle a Magyar Nemzetben:
"Már megint oda egy esély. Oda egy emberélet. Pontosabban te már odaát. Mi meg itt, mosoly, nevetés nélkül, esély nélkül, egy könnyebb, elviselhetőbb életre kárhoztatva. Ugyanis ahol Selmeczi Roli felbukkant, ott a lét elviselhetően könnyű volt, ott még a karthauzi szerzetesnek is potyogtak a könnyei, komoly politikusok kapaszkodtak az asztal szélébe, nehogy a hahotától leforduljanak. És ez volt benne a komoly, a nagyon komoly, a mélység a felszín alatt, visszaadta nekünk, amit elveszettnek hittünk: az életkedvet.(…)".
"A korkülönbség és a meglévő bizalom miatt engem mindig apának szólított, így én a színházi fiamat veszítettem el – fogalmazott Szilágyi Tibor Kossuth-díjas színművész, aki négy évig volt a soproni Petőfi Színház igazgatója. – Amikor annak idején megalakítottam az új soproni társulatot, Selmeczi Rolandra az elsők között számítottam. (...) Reméltük, pályája igen magasra ível. Művészetének elismeréséül Sopronban megkapta a Sopronyi-Thurner Mihály színházi nagydíjat, a Kabos Gyula-díjat, s a közönségszavazatok alapján aranygyűrűben is részesült. Nemrég a Budapesti Kamaraszínházban volt egy bemutatója, Shakespeare Szeget szeggel című művében játszott. Megnéztem színházi fiamat, s újfent megállapítottam, nagyszerű színészegyéniség. Nagyon fog hiányozni, s tudom, nemcsak nekem és színésztársaimnak, hanem a közönségnek is…".

(Fotók: Theater Online - Ilovszky Béla, Origo, Sorozatjunkie)

Legelőször a kétezres évek közepe-vége felé találkoztam először a Jóbarátokkal, az egyik kereskedelmi tévé adta, és emlékszem, mennyire vártam, hogy az epizódvégi Warner Bros logó megjelenése után ugyan lesz-e még egy rész, vagy egy film fog következni? (Igen, megnézhettem volna a műsorújságot, vagy a Teletextet, de hol akkor az izgalom?) Mindig el-elkaptam részleteket belőle, így jó darabig nem állt össze a történet a fejemben, de azt tudtam, hogy nagyon tetszik. Aztán amikor alkalmam nyílt rá, megnéztem elejétől a végéig mind a tíz évadot - aztán újra, és újra, később már “csak” a kedvenc részeimet, majd kibeszéltük a barátaimmal, hogy ki szerint illett össze Rachel és Ross, tényleg szüneten voltak-e vagy sem (egyértelműen igen..) és ki örült annak, amikor Rach Joey-val járt egy ideig (én!), és hogy melyik karakterre hasonlítunk a leginkább a sorozatból. 

Bár ma ünnepli 25. születésnapját, nem nagyon fogott rajta az idő, hiszen olyan örökzöldről van szó, ami addig nem látott sikert hozott a sitcomok világába, és amelyet azóta is folyamatosan adnak a tévék nálunk, hol egyik, hol másik csatornán.

Pedig eleinte nem tudta senki, hogy ekkora siker lesz a Jóbarátokból, mert indulásakor volt már egy sitcom az NBC-n, a Seinfeld, és sokan ahhoz hasonlították. Az első részek sok kritikus szerint unalmasak voltak, de az évad hátralévő részeit már jobban fogadták, a második évadtól pedig beindult a szekér. A főszereplőkből sztárok lettek (van, aki ezt azóta jól meglovagolta, és van, aki kevésbé), a nyolcadik évadra pedig a Jóbarátok lett az év legnézettebb tévéműsora. Senkinek sem kell bemutatni a hat huszonéves (majd harmincas) barát történetét, akik New Yorkban élik mindennapjaikat kapcsolatok, csalódások munkahelyek és mindenféle történések között evickélve.
A főszereplők mellett számos, már akkor is híres vendégszínész jelent meg a sorozatban az évadok során, erről találtunk is egy szubjektív top 20-as videót. Bruce Willis például egy fogadás miatt vállalt szerepet a sorozatban, amit Matthew Perryvel szemben vesztett el, akivel a Bérgyilkos a szomszédomban dolgoztak együtt. Az én kedvenc cameo-m azonban a Robin Williams - Billy Crystal páros volt.

A show emberek millióit nevettette meg epizódról epizódra, elsőként persze azokat, akik ott voltak a stúdióban, hiszen a cliffhangerek kivételével mindegyiket közönség előtt vették fel, szó sem volt alánevetésről.
Annyira sok "fun fact" írás született már a sorozatról az elmúlt tíz-húsz évben, hogy nem szeretnék senkit ezzel untatni, nézzük meg inkább a magyar változatot.

Baráti hangok

Az egyik legjobban sikerült sorozatszinkronról beszélhetünk a Jóbarátok esetében (a hibák ellenére is, ezekről majd később), a hat főszereplőt megszólaltató magyar színészek hangja ennek köszönhetően vált ismertté. Hangjuk mellett a neveiket is megjegyeztük, hiszen a főcímdal alatt felolvasásra kerültek, közvetlenül külföldi párjaik után. Így Mics Ildikó tolmácsolásában ragadtak meg a fejekben a párosítások - olvassátok fel magatokban, hogy “Phoebe - Lisa Kudrow - Nyírő Bea” - na ugye?
Mindegyikük szinkronos pályafutásában ez volt a leghosszabb ideig tartó munka, hiszen tíz éven keresztül dolgoztak a sorozaton, évadról-évadra magyarítva nekünk a részeket. Galambos Péter (balra), aki a David Schwimmer alakította Ross Gellert szinkronizálta, egy interjúban elmondta, hogy hiába lett vége majd’ 15 éve a Jóbarátoknak, a mai napig “ha bemész valahová, és rájönnek, hogy te vagy a hangja ennek a szereplőnek, akkor rögtön jön a > Nem lehetne, hogy mondjál valamit azon a hangon?<”.
Ha már arcot is tud kapcsolni az ember a hanghoz, és ez az arc nem a külföldi, hanem a magyar szinkronizáló színészé, akkor kicsit "nehezebb" lesz tovább/újra megnézni a sorozatot. Legalábbis én így jártam, amikor Galambos Instagram oldalt indított, és feltöltött oda szinkronstúdióban készült videókat, majd pedig ezt:

View this post on Instagram

����� A kedvenc forever!!! Ross Geller is my real personality����� . . . #friends #dubbing #hungariandubbing #hungarianvoice #magyarhang #magyarhangok #szinkron #voiceactor #narrator #djglmb #jóbarátok #hungarianversion

A post shared by Galambos Péter (@petergalambosofficial) on Jun 22, 2019 at 11:57am PDT

Fent már említettem, hogy nem volt egyértelmű az elejétől kezdve, hogy mennyire fogják szeretni a nézők a Jóbarátokat, ahogy Holl Nándor (balra), Joey Tribbiani magyar hangja fogalmazott, “csak a 3. évad után kezdett kiderülni, hogy ez valami más, mint a szokásos, bár mi már az elsőtől kezdve nagyon szerettük.”
A Chandler Binget (és még például Hugh Jackmant is)  megszólaltató Sinkovits - Vitay András (jobbra) abban látta a sitcom sikerét: “hogy ők nem akartak semmi különöset, csak jól érezni magukat, nem művészkedni akartak, hanem színjátszani és valós helyzeteket teremteni.” Egy Mokka-beszélgetés alkalmával ő is megemlítette, hogy fel szokták ismerni a hangját az utcán, csak úgy, mint kollégáiét.
Ilyen esetről számolt be Kiss Erika alias Monica Geller. “A kisfiam beteg volt, felhívtak, hogy 40 foknál is magasabb a láza, én épp szinkron közben voltam. Otthagytam csapot papot, rohanni kellett haza, átmentem hat piros lámpán, záróvonalon, mindenen ami jött, és amikor már a Flórián térnél voltam, bevillant mögöttem a rendőrautó. Megálltam, azt mondta a rendőr: Nem bírtam magát utolérni. Én addigra már zokogtam. Néz rám, megkérdezte hova megyek, válaszoltam, hogy haza. Na akkor jöjjön utánam, erre mondtam, hogy a háznál odaadom a jogosítványomat, mindent, de nekem haza kell érnem. Odaértünk, megáll előttem és azt mondja: művésznő, én imádom a hangját, de ilyet ne csináljon többet, mert meg fog halni.“
A manapság a szinkronstúdiókban folyó munkához képest merőben máshogy vették fel akkor a jeleneteket, hiszen az első három évben egyszerre mind a hatan jelen voltak. “Sőt, volt úgy, hogy a mellékszereplők is beálltak még. Mindig mondom, hogy jó, ha a színészek együtt vannak és egymásnak tudnak válaszolni, érzik egymás kisugárzását. Hiszen a mondat nem csak az elhangzott hangzókból áll, hanem az azokat megteremtő színész kisugárzásából is.” - mondta Holl. A közös felvételeknek azonban a varázsuk mellett megvan a maguk “átka” is, erről Nyírő Bea (jobbra lent) és Kökényessy Ági (balra) is szót ejtettek az Eötvös 10 Közösségi és Kulturális Színtér „Magyar hangja..." - Szinkrontitkok sorozatának Jóbarátok című estjén. “Akkor még volt próba, és aztán volt még egy, mert az elsőn vinnyogva röhögtünk.” - mondta Nyírő, amire Kökényessy kontrája az volt: “Az hagyján, néha a felvételen is.”
Bevallásuk szerint az alapjáraton vicces sorozat akkor még poénosabbnak tűnt számukra, és kellemes emlékként gondolnak vissza az együtt töltött munkaórákra.
A szinkronrendező (az idei SziDoSz életműdíjas) Mohácsi Emil volt, aki Kökényessy Ági szerint “nagyon igényes volt, megkövetelte, hogy a karakterek olyanok legyenek, mint amilyennek ő elképzelte. Emlékszem, hogy az elején ezért nagyon szenvedtünk.” Utóbbinak egyébként ez volt a második “találkozása” az általa szinkronizált Jennifer Anistonnal, hogy aztán el se engedjék egymás kezét, hiszen a mai napig őt hallhatjuk Aniston filmjeiben a magyar mozikban és tévéképernyőkön. Ők ketten ha nem is teljesen, de legalább magasságra és alkatra hasonlítanak, nem úgy, mint Nyírő Bea és Phoebe (Lisa Kudrow). “Várják a magas szőkét és megjelenik az alacsony barna” Teljesen ellentéte volt a karakteremnek. Meg is voltam sértődve, hogy miért mindig szőkéket szinkronizálok, amikor barna vagyok. Mondták, hogy hallgassam már vissza a hangom.” Egyébként az első pár részben Phoebe-nek magasabb, nyafogósabb hangot adott Bea, de aztán szólt a rendezőnek, hogy nem lesz jó, “ledobja a karakter”, nem illik hozzá, így végül megmaradt a saját, affektálás nélküli hangja.

Baráti bakik

A Jóbarátok azon kevés sorozatok egyike, amit magyarul és eredeti nyelven is ugyanúgy élvezek, még akkor is, ha nem kevés fordítási hiba, vagy a kulturális különbségekből adódó eltérő magyar szöveg van benne. Előzőekhez sorolhatjuk például, amikor Joey köszönetet mond az őszi időért, mert a szél felfújja a lányok szoknyáját, majd pedig hálát mond a nyelvéért is. Itt nem egy mocskos poént hallunk tőle, hanem a thong-tanga és a tongue-nyelv félrefordítását. Hasonló baki, amikor Chandler Joey-nak dobja a labdát, hogy kosarazzanak, de utóbbi épp haragszik rá, így nem kapja el. A labda lever egy lámpát, mire Chandler: "az az én ágyam". Nos, semmiféle ágyról nem volt szó, sokkal inkább a "my bad" félrefordításáról. A Leiterjakab számos ilyet gyűjtött össze, itt lehet szemezgetni belőle.
Az olyan különbségeket viszont, melyek a lefordíthatatlan angol szójátékokból adódnak, meg kell, hogy védjem. Nagyon sok sorozatban, így itt is vannak az amerikai közéletre, kultúrára utaló mondatok, vagy épp közmondások, amelyeket ha szó szerint lefordítanánk magyarra, ugyan nyelvtanilag értelmesek lennének, de a magyar közönség számára semmitmondóvá válnának. Illetve ne felejtsük el a dalszövegeket sem, ilyen volt pl. amikor Ross bemutatta szintetizátortudását, és Phoebe unszolta a "Play that funky music white boy" mondattal, ami magyarra "Húzd el a nótát, nagy fehér Isten!"-ként került át. Ne mondja nekem senki, hogy ezt szó szerint kellett volna átültetnie Tabányi Carmen dramaturgnak.

Zárásként találtam egy nagyon aranyos videót 1996-ból, ahol a színészek mellett a rendezőt, és a hangmérnök Policza Imrét is láthatjuk és hallhatjuk beszélni a sorozat szinkronizálásáról. Nyírő Bea egy másik interjúban mondta, hogy mind majdnem egyidősek az amerikai színészekkel, és itt valóban látszik is, milyen fiatalon kezdték a munkát.

Várom a pozitív és negatív véleményeiteket a sorozat szinkronjával kapcsolatban, hiszen nem mindenki fog egyetérteni velem abban, hogy jól eltalált hangokról és a sorozatélményt csak kismértékben csökkentő félrefordításokról van szó.

(Fotók: III. Szinkronikum Díjátadó Gála - szinkronalapszervezet.hu; Jegy.hu, Zaol.hu, Talent Studio)

Pontosan emlékszem azokra a hétköznapi estékre, mikor felcsendült a TV-ből az ikonikus Vészhelyzet főcím a zöld villódzások és az ER felirat kíséretében, majd a színészekhez tartozó magyar hangokat lehetett hallani. Kívülről fújtam a szinkronszínészek nevét, de még a sorrendjét is, ha pedig olykor bővült a gárda, rögtön meg is jegyeztem az illetőt. A mai napig fel tudom idézni fejből a neveket, noha idén már 25 éves a sorozat.

Egyébként egészen hosszú életet élt meg a maga 15 évadával. 1994-től 2009-ig sugározták Amerikában, itthon pedig körülbelül kétévnyi csúszással követhettük nyomon a már szinkronizált cselekményt. A produkció számos elismerést zsebelt be az évek során, több Emmy-díjat, illetve Golden Globe-díjat nyert, s még több jelölést kapott.

Talán állíthatom, hogy nem lepi meg a sok elismerés azokat, akik követték a sorozatot. Ha már csak a látványvilágra gondolok, felrémlenek bennem azok a több perces vágatlan jelenetek, mikor a kamera az egyik helyiségből a másikba vezeti a nézőt, s a különböző történések úgy fonódnak össze, mintha mi is ott lennénk a műtőben vagy a váróban. Egészen érdekes, sajátos hangulatot teremtettek ezzel a sorozatnak. Sajnos ezek a hosszú snittek a későbbi évadok során kikoptak, és a világítás, szín s ritmus sem maradt a régi. Éppen ezért számomra a Vészhelyzet évadainak első fele nyújtott inkább vizuális élményt.

No de át is térnék arra, ami a 15 évad során változatlanul magas minőséget képviselt: a magyar szinkron. 

Több, mára igen ismert színész szinkronos pályafutása kezdődött a sorozattal. Közülük Alföldi Róberttel és Barabás Kiss Zoltánnal volt szerencsém interjút készíteni. Olvassátok szeretettel!

Szinkronjunkie: Mi az első gondolat, ami eszébe jut a Vészhelyzetről? Miért?

Alföldi Róbert: Nagyon fontos munkája volt az életemnek, igazán a karrierem alapköve. Ebben ismert meg az ország, és azonosította be, hogy van egy olyan színész, hogy Alföldi.

SzJ.: Hogyan csöppent a sorozat szinkronstábjába?

A.R.: Tomesevics  Zorka - aki igazán megtanított szinkronizálni a bizalmával és kitartásával - kezdte el a szinkront rendezni, és ő hívott.

SzJ.: Van-e kedvenc vagy meghatározó élménye a sorozat szinkronjával kapcsolatban? Mi az?

A.R.: Valahogy az egész nagyon jó emlék. Különben sem emlékszem egy adott pillanatra egy – egy nagyon jó munkából. Valahogy különös és friss volt a sorozat, mindenkit elkapott, mindenki nézte, és ettől az egész egy ügy lett.

SzJ.: Volt-e olyan feladat, ami nehézséget okozott? Miért?

A.R.: Nagyon sok ilyen feladatom volt. Az orvosi latin kibeszélhetetlen. Nem is értem. Mindig mondtam is, hogy minden orvos ennyire jóbeszédű ember? Persze, úgy sokkal könnyebb, ha az ember érti is, amit mond. Itt természetesen az orvosi latinra és a gyógyszerek, betegségek, orvosi beavatkozások nevére gondolok.

SzJ.: Mit gondol John Carter karakteréről? Milyennek látta őt? 

A.R.: Nagyon sokban hasonlított rám. Akkor kezdtem én is a pályámat, hittel lelkesedéssel, és persze egy csomó hibával, lelki megrázkódtatással. De Carter doki is hihetetlen szerelmese és elkötelezettje volt saját szakmájának. Talán az egyik legemberibb karakter a sorozatban.

SzJ.: Miről beszélgetne, mit kérdezne Carter doktortól vagy Noah Wyle-tól?

A.R.: Mivel aztán Noah Wyle is színházban dolgozott, sőt volt is egy kis saját színháza is, ha jól tudom, ahol Csehovokat és más klasszikusokat mutatott be, így azt hiszem, erről beszélgetnék vele.

Szinkronjunkie: Mi az első gondolat, ami eszébe jut a Vészhelyzetről? Miért?

Barabás Kiss Zoltán: A Vészhelyzet volt az első nagyobb szinkronszerepem, tehát számomra úttörő dolog. Nagyon sokan nézték, így általa váltam ismertebbé.

SzJ.: Hogyan csöppent a sorozat szinkronstábjába?

B.K.Z.: Tomasevics Zorka szinkronrendező választotta a szereplőket, így engem is. Dolgoztam már nála több kisebb szerepben a Vészhelyzet előtt, és úgy gondolta, hogy ez a karakter nekem jó lenne. Benton doktor karaktere indított el abban is, hogy a sorozat után nagyon sok sötét bőrű karaktert szinkronizáltam, és azóta is sok - többek között – afroamerikai figurát szólaltatok meg. Ez valahogy rám ragadt, de nem bántam meg.

SzJ.: Van-e kedvenc vagy meghatározó élménye a sorozat szinkronjával kapcsolatban? Mi az?

B.K.Z.: Rengeteg ilyen van. A sok nevetést emelném ki a felvételek közben, mert voltak érdekes, vicces képek és jelenetek.

SzJ.: Volt-e olyan feladat, ami nehézséget okozott? Miért?

B.K.Z.: Nem bírom a vért vagy, ha turkálnak az emberben, szóval az ilyen részeket nehezen csináltam, illetve volt olyan is, hogy csak egyszer néztem meg, és úgy szinkronizáltam. Ami a legnehezebb volt az az orvosi szaknyelv. Még egy orvos is átnézte a szöveget, hogy minden stimmeljen és ne mondjunk butaságot, továbbá Zorkánál is volt egy szakkönyv. Van sok olyan orvosi dolog, amit a sorozatból tanultam: például onnan tudom, hogy egy defibrillátor miként működik vagy hogyan kell lélegeztetni.

SzJ.: Mit gondol Peter Benton karakteréről? Milyennek látta őt?

B.K.Z.: Érdekes karakter volt, egy kicsit különc volt a többiek között. Kemény volt a munkában és a magánéletben is. Folyamatos konfliktusai voltak a munkatársaival, mert nagyon egyenes és jó orvos akart lenni. Mindenkinek meg akart felelni a munkájában és a magánéletében is, de ez sokszor mégsem sikerült. Ezen a kettősségen küzdött ő végig.

SzJ.: Miről beszélgetne, mit kérdezne Benton Doktortól vagy Eriq La Salle-tól?

B.K.Z.: Inkább Eriq La Salle-tól kérdezném meg, hogy a sorozat után miért tűnt el, mivel nagyon kevés filmet forgatott, miközben a többiek sokat. Tehát szakmai kérdéseim lennének hozzá. Miért történt így? Ő nem akart-e már játszani vagy nem hívták?

A Vészhelyzet főcíméhez visszatérve, még jó pár kiváló szinkronhangot hallhatunk a sorozatban, akikkel bár interjú most nem készült, mégis érdemes lehet róluk megemlékezni néhány sorral.

Elsőként, a máig közkedvelt Józsa Imrét említem meg, aki sajnos már nem lehet közöttünk. Mark Greene önmagában is nagyszerű karakterét - amiért egyébként Anthony Edwards Golden Globe-díjban részesült, mint legjobb színész játékfilmsorozatban - tette felejthetetlenné. 

Szabó Sipos Barnabás, a Vészhelyzet Doug Ross-sza, szerencsénkre néhány év visszavonulás után ismét szinkronizál, s mára állandó hangja lett George Clooney-nak. Kis érdekesség, amit a szemfülesek tudhatnak, hogy a sorozat 15. évadában Ross doktort Csankó Zoltán szólaltatta meg. (Konkrét információ híján itt most tippelünk egyet: Szabó Sipos Barnabás néhány éven keresztül nem szinkronizált, sőt tulajdonképpen sztrájkolt. Ennek oka a máig is fennálló alacsony, szinkron-órabér volt. Később sikerült visszacsábítani a szakmába, azonban néhány film és sorozatepizód szereplőjének nélkülöznie kellett megszokott magyar hangját. Ebben az időszakban készülhetett a Vészhelyzet 15. évada is.)

Antal Olga talán legismertebb szinkronszerepe is a Vészhelyzethez kapcsolódik, melyben Susan Lewis doktornőt alakította, aki néhány évadot Phoenixben töltött Chicagó helyett, de később szerencsére viszontláthattuk a megyei kórházban.

Végül, de nem utolsósorban Kováts Adélt említem meg. Ő szólaltatta meg a sorozat főnővérét, Carol Hathaway-t, s 5 évadon keresztül izgulhattunk (én legalábbis mindenképpen), hogy miként alakul Doug és Carol kapcsolata. Azóta egyébként Julianna Marguiles-t többször is hallhattuk Adél hangján.

Kíváncsian várom a Ti emlékeiteket a sorozattal kapcsolatban. Ki volt a kedvenc magyar hangotok?