Jó pár éve a rebootok és remake-k korszakát éli Hollywood, és ez a tendencia begyűrűzött nem csak a filmek, hanem a sorozatok közé is.  Egyre több régi, sikeres műsor ötletéhez nyúlnak a rendezők és producerek abban a reményben, hogy újabb sikert és/vagy pénzt kovácsolhatnak belőlük, szerintem főleg a nosztalgia faktorra alapozva. Hol újraforgatják az eredeti sztorikat, hol pedig folytatást adnak nekik - ilyen sorozat például, a teljesség igénye nélkül a Kojak, a MacGyver, a Dinasztia, a Bír-lak, az X-akták, vagy a Twin Peaks. Mindenkinek megvan a saját véleménye, hogy örül-e ennek, vagy inkább szeretné, ha békén hagynák a régi sorozatait, hogy úgy lehessen rájuk emlékezni, ahogy gyerekként, fiatalkorunkban először láttuk. Engem eddig nem érintett nagyon mélyen ez a “divat”, de a héten belefutottam az "új" Bűbájos boszorkák sorozat előzetesébe, és egyáltalán nem tetszett. Süt belőle az erőlködés, alapvetően szerintem a sztori sem illik már a mai viszonyokba, pont jó helyen volt az húsz évvel ezelőtt - merthogy igen, október hetedikén volt húsz éve, hogy az első epizódot levetítette a WB Television Network Amerikában. A születésnapos sorozatnak pedig nálunk mindig jár a születésnapos cikk.

A Szívek szállodája mellett tinédzserkorom másik meghatározó sorozata volt a Bűbájos boszorkák (eredeti címén Charmed - egész jó lett a fordítás), arra is emlékszem, hogy annak idején telerajzoltam a füzeteimet triquestrával. Borítóképet keresve ennek a cikknek, most ugrott be, hogy még poszterem is volt a szobám falán a lányokról.

Nem hiszem, hogy bárkinek be kellene mutatni a sztorit, de ha esetleg mégis: a nyolc évadot megért misztikus fantasy sorozatban három lánytestvér, a Halliwellék életét követhettük nyomon, akik (az Árnyékok könyvéből) tudomást szerezve boszorkány származásukról és hatalmas varázserejükről, mindenféle kalandok során igyekeznek azt jóra használni, és megvédeni magukat és másokat a gonosz erőktől. Mindezt persze a legnagyobb titokban szeretnék tartani, ez az igyekezetük pedig néhol több, de általában kevesebb sikerrel jár. A nyolc évad során a fantasy világ szinte összes lénye megjelent a képernyőn, warlockok, vámpírok, angyalok, koboldok, démonok és még sorolhatnám. Én, aki előtte nem igazán kerültem kapcsolatba a fantasy világgal, ennek a sorozatnak köszönhetem, hogy felkeltette a kíváncsiságomat, főleg mert a sorozatot bőven átszőtte a humor.
Az első három évadban Prue, Piper (a kedvencem) és Phoebe Halliwell kalandjainak lehettünk tanúi, majd (remélem, ez most nem spoiler senkinek) Prue harmadik évadbeli halálát követően megjelent a lányok féltestvére, Paige, és a sorozat befejezéséig ők hárman maradtak a főszereplők.

Nézzük a lányok szinkronhangjait!

Prue Halliwell (Shannen Doherty) - Kéri Kitty (1-2. évad) Ábel Anita (3. évad)

A legidősebb nővért kedveltem a legkevésbé a családból, ez persze nincs összefüggésben magyar hangjával. Az első két évadban Kéri Kittyt hallhattuk, a harmadikban pedig Ábel Anitát - próbáltam utánajárni, hogy mi volt az oka a cserének, de sajnos nem kaptam választ. Mindenesetre Kitty kicsit hűvösebb hanghordozása szerintem jobban illett a színésznőhöz és a karakterhez is, mint Anitáé.

Piper Halliwell (Holly Marie Combs)- Ullmann Mónika

A művésznő színpadi és filmes szerepei sokkal jelentősebbek, mint a szinkronszerepei, és jócskán több is van belőlük, de azért örülök, hogy Piper Halliwell megszólaltatása az ő feladata lett. Szerintem nem is illene máshoz,  sokat hozzátett a szerephez, mert Holly Marie Combs saját hangja nem ennyire karakteres.

Phoebe Halliwell (Alyssa Milano) - Kökényessy Ági

A magyar közönség számára az ő hangja összefort Jennifer Aniston (elsősorban Rachel Green, majd még megannyi, általa játszott más karakter) arcával, a művésznő több, mint félszáz szinkronmunkájából egy másik jelentős részt az Alyssa Milanoval kapcsolatos munka tesz ki. Ők ketten először 1993-ban "kerültek egy párba" a szinkronstúdióban, és Kökényessy Ágit hallhattuk aztán a leggyakrabban aztán az elkövetkező 25 év során Alyssa filmjeinek magyar változatában. 

Paige Matthews (Rose McGowan) - Hámori Eszter

Rachel Weisz állandó szinkronpárja kapta meg annak idején az elveszett, negyedik testvér szinkronizálásának lehetőségét. Utánaolvasva McGowan kisasszonynak az ISzDB-n, és áttanulmányozva azokat a színésznőket, akiket hallhattunk még a filmjeiben, én Solecki Jankát választanám inkább - már ha én lennék a szinkronrendező és most kellene döntenem. De csak az eredeti hanghoz való hasonlóság miatt, egyébként nagyon szerettem őt Paige-ként hallgatni.

Zárásként pedig, trailerek összehasonlítása helyett, a nosztalgia jegyében álljon itt a Bűbájos boszorkák első évadának intrója - most meghallgattam vagy tízszer, és még az is lehet, hogy újra nekiállok a sorozatnak... Ti szerettétek?