Mint azt sokan tudjátok, szeptemberben hazánkban járt Terence Hill, s találkozhatott magyar hangjával, Ujréti Lászlóval. A két színész egyébként már ezt megelőzően is megismerhette egymást, hiszen Terence Hill új filmjének, a Nevem: Thomas magyar forgalmazója a promóció keretén belül összehozta a két színészt Rómában.

Abban a szerencsében részesülhettem, hogy Ujréti László mesélt nekem a találkozásról, Terence Hillről, és a szinkronról.

Szinkronjunkie: Elmesélné, hogy hogyan jött ez a lehetőség, hogy találkozhat Terence Hillel?

Ujreti László: Amikor a film jogát megvették, és leszinkronizáltatták, kitalálta a forgalmazó, hogy készítenek egy road-moviet arról, ahogy kiutazik a stáb és találkozik a helyi forgalmazó céggel. Ez a helyi forgalmazó adott egy ebédet Róma belvárosában, ahová engem is elvittek, és ekkor találkoztunk először.

SzJ: Amikor ez a lehetőség adódott gondolkodás nélkül igent mondott?

UL: Természetesen. A forgalmazó kért fel, hogy menjek velük, és mivel a színházban szabad volt ez a három napom, rábólintottam.

SzJ: Vágyott erre valaha, hogy találkozzon Terence Hillel?

UL: Most azt kellene mondanom, hogy igen, ugye? Egyébként persze, örültem, hogy így hozta a sors, mert egy rendkívül szimpatikus, kedves embert ismertem meg benne. Nagyon kellemes élmény volt.

Fotó: Romis Mozi

SzJ: Milyen érzésekkel ment az első találkozóra? Izgatott volt?

UL: Nem mondanám, hogy izgatott lettem volna. Nekem ez elsősorban egy munka volt, amire a forgalmazó kért fel. Az utazásról és a kint létről készült egy werkfilm is, de ezt még tudtommal nem mutatták be.

SzJ: Olyannak ismerte meg Terence Hillt, amilyennek elképzelte?

UL: Igen, tulajdonképpen ilyennek képzeltem el.

SzJ: Mondott valamit Önre, mint magyar hangjára?

UL: Amikor Rómában voltunk, egy ház tetőteraszán zajlott a találkozás. Levitték őt egy lenti helyiségbe megmutatni neki a szinkronizált magyar filmelőzetest. Amikor feljöttek a megtekintésből, azt mondta nekem, hogy ,,nagyon jó a hangod”. Ezután már itt Magyarországon, a Corvinnál volt még egy nagyon udvarias mondata. Azt mondta, hogy még egyszer szeretné megköszönni a munkámat, mert a hangommal jobb színészt csináltam belőle, mint amilyen ő valójában. Mondtam, hogy nahát ez azért túlzás. A közös riportban megkérdezték tőle, hogy mit gondol, milyen őt szinkronizálni, és akkor azt válaszolta, hogy ,,jaj, engem, nagyon könnyű szinkronizálni, mert lassan beszélek".

Fotó: HVG

SzJ: Van tőle kedvenc filmje, vagy sorozata?

UL: Éppen most csinálom a Don Matteo című sorozata 12. évadát, ennek a felénél tartunk körülbelül. Megmondom őszintén, hogy - pláne a régiekből - túlzás azt mondani, hogy egyet sem láttam egyben, mert annyit vetítették az elmúlt harminc évben a filmeket, hogy akaratlanul is bele-bele nézegettem, de van, amire nem nagyon emlékszem. Voltam kétszer a Bud Spencer-Terence Hill fan club meghívottja, és ott olyan idézeteket mondtak, amikre egyáltalán nem emlékeztem, de állítólag nagy klasszikusa bizonyos filmeknek. Bennem ezek nem nagyon maradtak meg. Amikor ezek a szinkronok készültek, még nem is tudtuk, hogy ezeknek a filmeknek ilyen óriási sikere lesz.

SzJ: Ön rajongónak mondaná magát?

UL: Nem vagyok rajongó. A szinkronizálás a szakmám része. Amikor a mesterséget tanultam, a szinkron a szakmának egy kicsiny ágazata volt, de ezt is meg kellett tanulnunk. Az életünk, a rajongásunk mindig is a színház iránt volt meg igazán, és azt hiszem, ez így is marad.

Köszönjük szépen az interjút!