A Monty Python brit szürrealista komédiások társulása, kiknek hatása a humorban akkora volt, mint a Beatlesnek a zenében. Már 1969-től rendszeresen feltűntek a televízióban, majd filmeket is elkezdtek készíteni. A Monty Python és a Szent Grál 1975-os sikere után megalkották a Monty Python – Brian élete című filmet, mellyel többek nemtetszését is kiváltották, de ez őket hidegen hagyta, s milyen jó, hogy ilyen nemtörődömök voltak!

Augusztus 17-én 40 éve annak, hogy a filmet bemutatták Amerikában. És hogy miért nem az anyaföld Anglia volt az első, aki láthatta filmet? Azért, mert a készítők tartottak attól, hogy sokaknak már nem férne bele, ahogy a vallást megközelítik a filmben, és ellentétben az Egyesült Királysággal, Amerikában nincsenek istenkáromlást büntető törvények.

A film (egyik) különlegessége, hogy a főbb szerepeket a társulat hat tagja kelti életre, s ez a szinkronban is visszaköszön, hiszen a magyar színészeknek is több szereplő bőrébe kellett bújnia egy film szinkronja során. Ez olyan jól sikerült, hogy nekem első látásra fel sem tűnt, hogy ugyanazok a színeszek játszanak es szinkronizálnak a filmben. Van azért kivétel is, így a Graham Chapman által megformált karakterek esetében, hisz Briankent és Ficus Cucisként Szacsvay Lászlót hallhatjuk, ám amikor Chapman a Napkeleti bölcsek egyike, Sinkovits-Vitay András szólaltatja meg.

Habár a Pythonok ízig-vérig britek voltak, a Brian élete egy nemzetközi produkció volt. A film ötlete egyébkent akkor jött, amikor előző alkotásukat reklámozták Amsterdamban. A forgatókönyv 1977-re került végső állapotba, amikor a tagok Eric Idle javaslatára Barbadosra mentek ötletelni. Úgy gondolták, a film ötlete mindenkeppen jó, hisz vallási alapú témához még senki nem nyúlt humorral. Ugyanakkor, ahogy Eric Idle fogalmazott: ,,Jézus Krisztust nem lehet kinevetni, mert amit mond, az teljesen helytálló, így az őt követő emberek voltak a célpont”.

A filmet Tunéziában forgatták, s olyan szerencsések voltak, hogy pont váltották Franco Zeffirellit a Názáreti Jézus mini-széria forgatása után, így fel tudták használni a díszleteket és jelmezeket, amiket Zefirelli stábja hátrahagyott.

A forgatás 4 millió dollárba került, ám a munkálatok kezdete előtt két nappal az EMI Films főnöke meggondolta magát a film finanszírozását illetően, hiszen attól tartott, hogy a film túl érzékeny témához nyúl, így nem biztos, hogy fog profitot hozni. A Pythonoknak így sürgősen új támogatót kellett keríteniük, így bukkantak a Beatles gitárosára, George Harrisonra, aki nagyon kedvelte a társulatot, ezért boldogan beszállt azzal a 4 millió dollárral, ami a filmhez kellett. A befektetés jó döntésnek bizonyult, ugyanis a film 20.2 millió dollár bevételre tett szert, s a mai napig a legjobb brit komédiaként tartják számon.

Hiába a stáb elővigyázatossága, mégis sikerült megrongálni a történelmi emlékeket. Ugyan számos saját díszlettel is dolgoztak, voltak a történelmi városrészhez tartozó épületek, amelyeket használtak, így amikor az űrhajó becsapódásakor fekete füstöt generáltak, nagy bajban voltak, amikor azt tapasztalták, a füst feketéje a falon maradt. Nem lehetett mit tenni, így az éjszaka leple alatt kellett lefesteni a falakat eredeti színükre.

Magának az UFO-s jelenetnek is érdekes háttere van, ugyanis abban az időben a Brian-t játszó Graham Chapman Amerikában élt, és bizonyos adózási okokból nem is mehetett vissza Angliába 24 óránál hosszabb időre. Így esett, hogy amikor az űrhajós jelenetet forgatták Londonban, Chapman megérkezett, rohant a stúdióba, majd vissza a repülőtérre, mielőtt lejárt a 24 óra.

Chapmannak nem ez volt az egyetlen nehezítő körülmény a forgatás során, hiszen amellett hogy író és színész volt, orvosként végzett, így forgatási szünetekben a stábtagokat kötözte, gyógyította, és receptet írt fel nekik.

A Brian anyját játszó színész, Terry Jones ekképp emlékszik vissza a film nyitóképére: ,,a film elejét rögzítettük épp, és amikor Jézus a beszéd közepén járt, a tömeg egyszer csak feloszlott. Amikor a rendező megkérdezte, mi történik, azt mondták neki, hogy a tömeg nagy része nő, és haza kell mennie a férjeiknek teát csinálni. Amikor visszajöttek, az viszont jól nézett ki, úgyhogy fel is vettük amint visszatérnek.” Jonesnak egyébkent Józsa Imre szolgáltatta a "hangalávalót”, és bátran állíthatjuk, hogy ő az egyik oka annak, amiért a film magyar szinkronja ennyire kiváló lett.

John Cleesenek ez esetben Beregi Péter kölcsönzött hangot, de párosuk nem nőtt össze, hiszen ezután legközelebb 2016-ban találtak egymásra a Trollok című animációs rajzfilmben, ahol Mr Cleese magyar kollégájához hasonlóan szintén szinkronszerepet kapott. Érdekesség azonban, hogy John Cleese-t egyik legismertebb szerepében, a Waczak Szállóban Kerekes József szólaltatta meg, aki a Brian élete esetében Terry Gilliam hangja volt.

Eric Idle – de hívjuk csak Lorettának – szintén egy emlékezetes karakter, hiszen ő vezeti fel a film végén a filmtörténelem egyik legemlékezetesebb betétdalát. Az örökifjú hanggal bíró Görög László hozta el nekünk magyarul a szereplőt, aki 1993-ban, a szinkron készültekor tényleg ifjú volt, nem csak hangban.

Michael Palinról se feledkezzünk el, aki számos alakítása mellett Poncius Pilatusként írta be magát a filmtörténelembe. Az eredeti felvételt látva is raccsolást (akarom mondani, laccsolást) hallunk, azzal súlyosbítva, hogy ténylegesen alig érthető szöveget hallunk.

A magyar változatnál Dörner György végzett remek munkát, s ez esetben a karakterek sokasága miatt több hangszínt is elővett, hogy a Palin által megformált szereplőket minél különbözőképpen hozza. Dörner György mesélt nekünk a film magyar szinkronjáról amolyan abszurd Monty Pythonosan:

SzinkronJunkie: Emlékszik még arra, hogyan kapta meg a szerepet?

Dörner György: Igen, emlékszem. Felhívtak, és én elvállaltam.

SzJ: Mi volt az első benyomása Pilátusról?

DGy: Az első benyomásom valójában a második, sőt a harmadik volt, hiszen Michael Palin, akit én szinkronizáltam több szerepet is játszik a filmben. Mivel kronológiai sorrendben haladtunk a felvétellel, mire Pilátushoz érkeztünk, már szemem sem rebbent. Azt hiszem, fontos, hogy kellő komolysággal hangozzanak el az adott mondatok, mert így kel igazán életre bennük az a sajátos humor, ami oly jellemző a Monty Python társulatára.

SzJ: Kedvelte ezt a szerepet?

DGy: Igen, kedveltem.

SzJ: Könnyedén megtalálta a megfelelő hangot, amit e külön karakter megkívánt?

DGy: Az eredeti szövegben is hallani lehetett a beszédhibát, így konkrét elképzeléseim voltak arról, hogyan fogom felmondani. A film során pedig a különböző szerepekhez igyekeztem alakítani a hangomat.

SzJ: A film, és kifejezetten Pilátus karaktere már-már klasszikusnak mondható, hiszen a Youtube-on több mint kétmillió megtekintése van Pilatus (és az Ön!) nagy jelenetének. Ha kedvenc szinkronjairól kérdezik, említené köztük a Brian életében nyújtott szinkronját?

DGy: Azt hiszem, igen. Emlékezetes feladat volt. Számomra azonban a két legkedvesebb szinkronszerep a csehszlovák A bolond és a királynő című, és az Ördögök című lengyel filmhez kötődik: előbbit Věra Chytilová rendezte, utóbbit pedig  Andrzej Wajda. Nagyszerű film és nagyszerű szinkronszerep volt mindkettő.

SzJ: Magát a filmet szívesen megnézi, vagy nem áll Önhöz annyira közel ez az abszurd humor?

DGy: A filmet még jóval a szinkron előtt láttam, ha jól emlékszem, nem is Magyarországon. Kedvelem az abszurd humort.

SzJ: Mely filmekben, illetve előadásokban hallhatjuk/láthatjuk legközelebb?

DGy: A színház az elsődleges számomra. Az Újszínházban nem csak igazgatok, hanem játszom és rendezek is. Szeretem a színpadot, mert itt minden élő, egyszeri és megismételhetetlen.

További magyar hangok voltak: Kocsis Mariann, Kun Vilmos, Orosz István, Rátonyi Hajni, Balázsi Gyula, Kassai Károly, F. Nagy Zoltán, Kárpáti Tibor, Várkonyi András.

S a végére álljon itt a film igaz üzenete: