Pár napja debütált a mozikban Quentin Tarantino kilencedik filmje, a Volt egyszer egy... Hollywood, és különös egybeesés, hogy majdnem napra pontosan tíz évvel ezelőtt jelent meg a rendező hatodiknak tekintett műve, a nyolc Oscarra jelölt Becstelen brigantyk. 

A hangzatos címet Tarantino egy 1978-as olasz háborús filmtől kölcsönözte, mert eredetileg az "Once Upon a Time in Occupied France" címet akarta neki adni, de végül megelégedett annyival, hogy az első fejezetnek adta ezt.

Mai írásunk tehát erről a második világháborús filmről szól, és az igazat megvallva, nincs egyszerű dolgunk. Szinkronos blogként nehéz egy olyan alkotásról írni, amit a magyar forgalmazó és szinkronstúdió körülbelül 30-40%-ban fordított le - tette mindezt persze nagyon okosan, hiszen a nyelvbeli különbségek lényegesek a brigantyk és Shosanna történetének szempontjából. Így hát csupán azokat a részeket hallottuk magyarul, melyek az eredeti verzióban angol nyelven hangzottak el, a többi - német, francia és egy kevés olasz - párbeszéd alá felirat került. Mondjuk az olasz feliratnak nem csak a nézők, hanem Aldoék is hasznát vették volna. :)
Ezzel a húzásával egyébként Tarantino sokat kockáztatott, mert az olasz, francia és német nyelvtudás általában véve ritka odaát, nem szeretik a feliratozást sem, így nem igazán terjedt el a többnyelvű forgatás a tengerentúlon. A film azonban kedvező fogadtatásra talált, sokan az egyik legjobb rendezésének tartják.

A fennálló "nyelvhelyzet" és szinkronizálás miatt tehát a filmet magyarul megtekintő mozinéző egymás után hallhatta a színészek saját hangjait és az őket szinkronizálókét, ebből adódóan, ha akarta, azon melegében össze is tudta hasonlítani azokat. Ezért kiemelten fontos volt, hogy jól passzoló szinkronpárokat találjon és/vagy használjon a rendező, esetünkben Földi Tamás. Aki amúgy szinkronizált is a filmben, mégpedig Perrier LaPadite-ot. Bónuszpont, ha a kommentekben megírjátok, kinek volt még gyakran a hangja más alkotásokban.

Nos lássuk, sikerült-e jó szinkronstábot összehozni.

Aldo Raine hadnagy (Brad Pitt) - Varga Gábor

A legelső alkalom, amikor Brad Pitt Tarantino rendezte filmben játszott, és az első alkalom, hogy Varga Gábort hallottuk a magyar hangjaként a Becstelen brigantyk volt. Ezután sajnálatos módon csak egy filmben dolgoztak "együtt" - mármint Gábor és Brad - mégpedig a 12 év rabszolgaságban. Nagyon eltalált párosnak tartom őket, és szívesen hallottam volna Gábort a későbbiekben, még ha a közönség Stohl Andrást is szokta meg Selmeczi Roland után.
Mivel amerikai a karakter, így a főszereplők közül neki volt a legtöbb szinkronizálható szövege.
Egyébként, ha filmeken kívül máshol is hallgatnátok Gábort, akkor ajánlom a magyar YouTube egyik kiválóságát, a Broadtestet, ugyanis ő az egyik tagja a csatornát vezető triónak.

Hans Landa ezredes (Christoph Waltz) - Csankó Zoltán

Mielőtt a Brigantykban nyújtott alakításáért a legjobb mellékszereplőnek járó Oscar-díjat elnyerte, a bécsi születésű Waltz nem igazán számított A-listás színésznek Hollywoodban, ellenben feltűnt rengeteg német és osztrák nyomozós sorozatban. Például a Rex felügyelőben vagy a Derrickben is találkozhattak vele az európai nézők, de amíg nem volt viszonylag nagy név, nem volt állandó szinkronhangja sem nálunk. 2013 után azonban szinte minden filmjében Csankó Zoltánt hallhatjuk, a sort pedig a mai szülinapos filmünk kezdte meg, amiben nagyon jól átjön a tenyérbemászó Landa hanglejtése, ahogy a lenti videóban is hallhatjuk. Kis kihagyással pedig a rákövetkező Tarantino film, a Django elszabadul folytatta a Csankó-Waltz párosítást. Na és ha már szinkron, a több nyelvet beszélő Waltz volt a saját szinkronhangja a film német és francia változataiban.
Kis érdekesség, hogy amikor a Zsidóvadász becenévvel bíró Landa a legelső jelenet egy pontján rágyújt a pipájára, az a pipa ugyanolyan, mint amit Sherlock Holmes használt Sir Arthur Conan Doyle regényeiben és novelláiban.

A film további fő- és mellékszereplőinek sokkal kevesebb angol - esetünkben magyar - szövege volt, így az ő szinkronjukról keveset lehet beszélni, de azért megpróbáljuk.

Shosanna Dreyfus (Mélanie Laurent) - Pupos Tímea

Meg kell hogy mondjam, Pupos Tímea neve ezidáig ismeretlen volt számomra, utánaolvastam a szinkronos munkásságának, és nem is véletlen, hiszen Shosanna szerepe az egyetlen főszerep, mely a nevéhez köthető - és csak a mozigépész németeknek szánt felvételében halljuk, nagyjából öt mondat erejéig ("Én akarok üzenni Németországnak..."). Ellenben a 9 év alatt, mióta szinkronizál, több, mint négyszáz filmben volt hallható kisebb szerepekben, ami nem mondható kevésnek. 

Bridget von Hammersmark (Diane Kruger) - Solecki Janka

A németek ünnepelt színésznője, aki titokban összejátszik az amerikaiakkal, először német katonák társaságában tűnik fel. A pincében játszódó jelenetben a legutolsó angol mondatok kivételével végig németül folyik az eszmecsere - akcentussal vagy anélkül - így a Diane Krugert szinkronizáló Solecki Jankának nem volt sok dolga. Később, amikor meglőtt lábbal fekszik a műtőasztalon és Aldoval beszél, azt már angolul teszi, így itt végre akadt feladata Liv Tyler és Elizabeth Banks magyar megszólaltatójának.

Frederick Zoller (Daniel Brühl) - Király Adrián

Zollertől, ha jól figyeltem, egyetlen nem német mondat hangzik el, a saját főszereplésével készült filmben, mégpedig a Shosanna által felvett rész előtt.  A "Ki akar üzenni valamit Németországnak?" jó átvezetés aztán a merényletet kitervelt lánynak, hogy dramaturgiailag is passzoljon az üzenete a filmbe.
A napokban nálunk forgató Brühlnek egyébként még nincs állandó szinkronpárja, de ha elindul jövőre a A Sólyom és a Tél Katonája Marvel-sorozat a Disney+-on, amiben ő lesz a főgonosz, akkor valószínűleg az őt eddig szinkronizálók közül kerül majd ki a győztes.

Omar Ulmer (Omar Doom) - Király Adrián

Szinte példátlan, hogy ugyanaz a színész egynél több karakternek lehessen a hangja egy filmen belül, a Becstelen Brigantykban viszont Király Adrián három rövid szinkronszerepet is kapott. Zolleren kívül ő volt még az egyik amerikai, Omar hangja (aki ugye Aldo szerint "harmadik legjobb" olasz nyelvből), valamint ő szólaltatta meg azt a Dieter Hellstorm nevű német tisztet is, aki lebuktatta Hicox hadnagyot a kézmozdulata miatt. Mivel ők hárman nem szerepeltek egy jelenetben, és alig beszéltek, így nem feltűnő az egyezés - de azért írjátok meg kommentben, ha ti rájöttetek már első nézéskor :)

Archie Hicox hadnagy (Michael Fassbender) - Seder Gábor

A "piz palü-i" akcentussal beszélő hadnagy, akinek erőltetett nevetésétől felállt az ember hátán a szőr, szintén németül mondta el a legtöbb szövegét, nem sok lehetőséget hagyva Seder Gábornak arra, hogy kibontakozhasson. Fassbendert egyébként egyenlő arányban szinkronizálta eddig Seder, Viczián Ottó illetve Fekete Ernő Tibor, utóbbi Magnetoként magyarította a színészt (amíg még Hujber itthon volt).

Wilhelm Wicki tizedes (Gedeon Burkhard) - Viczián Ottó

Ha már Ottót említettük fentebb, legyen a következő szereplő Gedeon "Rex felügyelő" Burkhard, akinek a szinkronja azért érdekes, mert amikor németre fordít a náci tisztnek a völgybeli rajtaütés után, azt nem hagyták meg eredetiben,mint a többieknél hanem Viczián Ottót halljuk.

Hugo Stiglitz őrmester (Til Schweiger) - Stohl András

Stiglitz egyetlen említésre méltó mondata, amit bizonyára egy élmény lehetett Stohlnak szinkronizálni, az a "Mondj auf Wiedersehen-t a náci tökeidnek" volt.

Donny Donowitz őrmester (Eli Roth) - Papp Dániel

Adam Sandlernek volt első körben felajánlva Donny "Medvezsidó" Donowitz szerepe, aki inkább a Ki nevet a végén? című vígjátékot választotta, ehhez most nem is fűznék semmilyen kommentárt. Szóval Eli Roth-hoz került végül a szerep, aki nemcsak színész, hanem rendező is. Mi több, ő rendezte a filmben látható filmet, a hat-hét perces A nemzet büszkeségét. 
Egyébként pedig Donnynak, vagyis Papp Dánielnek van a legtöbb szövege a brigantyk közül Aldo Raine/Varga Gábor után. 

Így fest tehát a film szinkronstábja. Amit ilyen szűkös keretek között ki lehetett belőle hozni, azt kihozta mind a fordító, mind színészek, pedig a többi munkatárs. Azért remélem, hogy bennük is felmerült a gondolat, mint Aldo-ban, vagyis hogy "ez lett a (...) mesterművem". :)