Elképesztő, de már 25 éve annak, hogy bemutatták a Pocahontas-t. 1995 már az a korszak volt, amikor különböző termékekkel is megtámogatták az éppen futó rajzfilmeket, így gyorséttermes játékokkal, matricás albummal, és bizony, még Pocahontas-os Polly Pocket is találkozhattunk.

A Pocahontas az egyik olyan Disney rajzfilm, ami igaz történeten alapul (a másik a Mulan, erről itt írtunk korábban). Az igazi főhős1595-ben látta meg a napvilágot Virginiában Powhatan, indián törzsfőnök lányaként. Június 23-án született, nem is véletlen, hogy pont ekkor, Pocahontas 400. születésnapján mutatták be a rajzfilmet. Gyermekként a kislány sok időt töltött a bevándorlók gyerekeivel, s míg ő vígan játszott, az ellentét folyton nőtt az indiánok és a bevándorlók között. 1608-ban az idegenek vezetőjét, John Smith-t elfogták az indiánok, és Pocahontas segítségével úszta meg a halált, ahogy a Jamestown-ra keresztelt település fehér lakói is. 1613-ban a fiatal lányt elrabolták az angolok, és Rebeccának keresztelték át, így ismerkedett meg John Rolfe-fal, és a köztük lévő házasság segített békét kötni az indiai törzs és a betelepülők között. Pocahontas végül Angliába ment, ahol körbehurcolták az országon azt replezentálván, hogy milyen jó kapcsolatot sikerült kiakalítaniuk az angoloknak a messzi Virginiában. Az indiánlány végül nagyon fiatalon, 21 évesen halt meg, s az angliai Kentben lett eltemetve.

Aki látta a Pocahontas második részét is, tudja, hogy meglepően hűen követi a rajzfilm az lány életét, ám leszármazottja nem volt elragadtatva a végeredménytől, szerinte ugyanis a mesének semmi köze a valósághoz.

Az eredeti elképzelés az volt, hogy Fűzanyó helyett az ,,Öreg Folyó” legyen Pocahontas bölcs barátja. A Folyó hangjára Gregory Pecket kérték fel, ám az ő véleménye az volt, hogy a karakter inkább egy anyásabb figurát igényel, és mivel a Disneynek tetszett a javaslat, az Öreg Folyóból öreg Fűzanyó lett.

A tervek szerint Meeko, a mosómedve és Flit, a kolibri is beszéltek volna, de ez annyira elvitte volna a történetet, hogy inkább kihagyták, mert nem akarták ezzel elrontani a rajzfilm fontos mondanivalóját.

Egy plusz dal is lett volna a rajzfilmben, de a tesztgyerekek túl unalmasnak tartották, míg a felnőttek szerint eléggé depressziós hangulata van a dalnak, ezért kihagyták a filmből. Végül a Pocahontas megjelenésének 10. évfordulójára a DVD verzióban kiegészítették a filmet ezzel a dallal:

Pocahontas – Irene Bedard – Major Melinda/Udvarias Anna

Irene Bedard, Pocahontas amerikai hangja valóban rendelkezik indián ősökkel, olyannyira, hogy a figurát is róla mintázták. A Disney nagyon odafigyelt arra, hogy amennyire csak lehet, autentikus filmet adjanak ki a kezeik közül így az összes indián szereplőnek indiánok, vagy indiai ősökkel rendelkezők adták a hangot. Powhatan törzsfőnök amerikai hangja szerint a film nyitánya az eddigi legjobb bemutatása volt az indiánok életének abból, amit Hollywood valaha csinált.

Pocahontas dalait Udvarias Anna tolmácsolásában hallhattunk, míg beszédhangja a Kate Winsletet is megszólaltató Major Melinda volt. Vele beszélgettünk.

Szinkronjunkie: Még főiskolás voltál, amikor megkaptad Pocahontas szerepét. Mennyire volt nagy dolog színész-tanoncként megkapni egy Disney-főszerepet?

Major Melinda: Nagyon nagy dolog volt, de nem csak ez, hanem már az is megtiszteltetés volt főiskolásként, hogy a Pannónia Filmstúdióba betehettük a lábunkat, és a nagy szinkronnagyságok mellett állhattunk. Akkor még óriási renoméja volt ennek a szakmának, és rendkívül megtisztelve érezte magát az ember. Aztán a fél osztályunk bekerült a Szívtipró gimi című sorozatba szinkronizálni, és beszippantott minket a szinkronvilág. Nagyon nagy pluszt adott a színház mellé, imádtuk. Amikor jött a felkérés a Pocahontasra, azt sem tudtam, hová legyek: elképesztő volt, hogy egy Walt Disney munkát kaptam meg, és hogy egyedül kell állnom a mikrofonnál. Az ember sok szinkronjára nem is emlékszik, de a Pocahontas álommunka volt, és biztos, hogy egy életre megmarad. Ez volt az első nagy szinkronmunkám, amit nagyon részletesen, nagyon odafigyelve kellett csinálni. A tekercseket többször lepróbáltuk a felvételek előtt, így rengeteget tanultam a rajzfilm szinkronja alatt.

 (Fotó: Major Melinda a Jóban Rosszban című sorozat főszereplőjeként)

SzJ: Mennyi idő volt leszinkronizálni az egész filmet?

MM: A Pocahontas két nap volt, de a Titanic például három. Ilyenkor egyes egyedül van bent az ember a stúdióban, és kizárólag az adott színész hangját veszik fel addig, míg tökéletes nem lesz. A rajzfilmek esetében a reakciók el vannak túlozva, vagy túlontúl részletgazdag, ahogy a szereplő kijön a vízből, ahogy fut, vagy liheg. A Pocahontasban sok lihegés volt, aminek teljesen meg kellett egyeznie az amerikai változattal. Nem emeltük ki az eredetit a filmből, hanem ezt is én csináltam meg. Míg a beszéd ösztönösen jön, a lihegés esetében technikailag kellett inkább figyelni, hogy hogyan fut, milyen ritmusban fújja ki a levegőt, hogyan zihál. Ha nem pontosan olyan volt, mint az eredeti, visszaküldték, és újra fel kellett venni.

SzJ: A Disney rajzfilmek esetében általában castingot szoktak tartani a hangokra, bizonyára a Pocahontas esetében is ez történt.

MM: Volt casting a Pocahontasnál is. A válogatás során mindig egy nagyon rövid jelenetet kell leszinkronizálni. Arra törekednek, hogy technikailag minél nehezebb legyen a jelenet, például hogy a szereplő lebukik a víz alá, köhög, prüszköl. Ha megvan a felvétel, kiküldik Amerikába, és ott csakis a hangod alapján döntik el, hogy megfelelsz-e. Ha megszólalásig hasonlít az eredetihez, akkor téged választanak. Ez azért duplán jó érzés az embernek, mert ismeretlenül választanak ki, csak azért, tetszik nekik a hangod, és nem azért, mert könyörögtél a munkáért.

SzJ: Volt a Pocahontasnak egy második része, a Vár egy új világ. Erre a filmre is kellett castingolni, vagy ilyenkor már nem szükséges?

MM: A második részre már nem volt válogatás. Amikor egy nagy szerepben megismernek a nézők, akkor azt mondja a Walt Disney, hogy az legyen a hang, aki az első filmben is volt. Előfordul, hogy van változás, de ez azért lehet, mert Amerikában is új hangja lett a szereplőnek, és ezért keresnek másikat, vagy a magyar színész adja le a szerepet. Ilyenek előfordulnak, de alapvetően tiszteletben tartják azt, hogy mit szoktak meg a nézők

SzJ: Az éneket külön nézték?

MM: Igen, arra külön volt casting, mert nálunk nagyon kevés az olyan színész, aki úgy énekel, mint egy hivatásos énekes. A Színművészetin is külön van a zenés osztály; nagyon ritka az, akiben egyszerre megvan a színészi véna és a kitűnő énektudás is.

 John Smith – Mel Gibson – Szabó Sipos Barnabás/Földes Tamás

Akárcsak Pocahontas, John Smith esetében is az amerikai megszólaltatóról mintázták a figurát, ez esetben Mel Gibsonról. Az amerikai színészt először lehetett énekelni hallani a Pocahontasban; nekünk Földes Tamás énekelte el a dalt. Szabó Sipos Barnabásnak ekkorra már volt rutinja a Disney rajzfilmek terén, hiszen a Szépség és a Szörnyetegben őt hallhattuk Szörnyetegként. John Smith esetében technikailag mindenképpen könnyebb dolga volt a színésznek, ugyanis ,,saját hangját” használhatta.

Ratcliffe kormányzó – David Odgen Stiers – Sinkó László/Sárkány Kázmér

David Odgen Stiers az amerikai változatban nem csak a kormányzónak, hanem hű szolgájának, Wigginsnek is a hangja volt, hiszen ,,olyan magas helyről ajánlották”. Azt már több helyen megállapítottuk, hogy Sinkó László mennyire jól át tudta adni hangban a elegáns őrülteket, és ezt Ratcliffe esetében is tökéletesen megkaptuk tőle.

További magyar hangok: Stohl András, Dobránszky Zoltán, Koós János, Lippai László, Tábori Nóra, Kútvölgyi Erzsébet, Mihályi Győző, Vajda László, Kiss Eszter, Haás Vander Péter, Surányi Imre, Grúber Hugó.

Bennetek milyen emlékeket ébreszt a Pocahontas? Felnőttént jobban megérti az ember a film igazi mondanivalóját, mint gyerekként, nem?