Már húsz év eltelt azóta, hogy véget értek Milagros és Ivo kalandjai. A ’90-es évek szappanopera-korszakának egyik legismertebb darabja akkora népszerűségnek örvendett Magyarországon, amit azóta sem sikerült überelni semmilyen hasonló műfajban készült sorozatnak.

Hogy is volt a Vad angyal főcíme?

Ugyan Isaurának és Esmeraldának gyűjtöttek, a Vad angyal mégis atombombaként robbant be az emberek életébe: gyerekek, idősek, nők és férfiak sokasága nézte. Több címlapról és poszterről köszönt vissza ránk a főszereplő, sőt, egy külön Vad angyal magazinnal is kényeztették a rajongókat.

 A sorozatot könyvben is kiadták, ami szintén nem volt mindennapi jelenség.

Natalia Oreiro énekesnőként is befutott, és ez elsősorban a sorozatnak köszönhető. Az első lemeze a Vad angyalban hallható dalokat tartalmazta, de még a második kazettát is úgy árulták, hogy az ember tudja: hiába a stílusváltás, ő még mindig a Vad angyal.

Natalia Oreiro – hasonlóan a korszak meghatározó sorozatsztárjaihoz – Magyarországon járt, melynek keretében koncertet adott és még az akkor rendkívül népszerű Dáridó című műsorban is fellépett. Erről egy riportot is készített a Tv2.

Most, hogy már kellő sebességgel zakatol alattunk a nosztalgiavonat, nézzük pár érdekességet a sorozatról!

A Vad angyal története egy 1998-as Casablanca című sorozattal kezdődött, amiben Natalia Oreiro volt a főszereplő, de 22 leforgatott epizód után úgy döntöttek a készítők, hogy nem folytatják, mert semmi nem lesz belőle, így le sem adták a tévében. Natalia nem várta a sült galambot: felkereste Enrique Torres-t, aki addigra már 19 sikeres telenovella forgatókönyvét megírta (köztük a Magyarországon is vetített Celese című sorozatét), és elmondott neki egy általa kitalált alaptörténetet: ebből lett a Vad angyal.

A stáb szinte teljes egészében megegyezett az elmaradt Casablanca című sorozatéval, egyedül a férfi főszereplőt cserélték le, így került a képbe Facundo Arana.

A széria hamar a valaha volt legnézettebb telenovella lett, és több, mint 100 országban sugározták.

Natalia Oreiro elmondása szerint sosem gondolta volna, hogy ekkora siker lesz a sorozat, hogy még Európában is szívesen látják. Visszaemlékezései szerint több párbeszéd a felvételek alatt változott meg, hogy szórakoztatóbb legyen, és ő maga is rengeteget írt bele a forgatókönyvbe. Ugyan 14 órát forgattak egy nap, nem tudta megunni, hogy Mili karakterét játssza.

Így van ezzel magyar hangja, Kiss Virág is, aki a mai napig örömmel emlékszik vissza uruguayi kolléganőjére és a közös munkára.

Fotó: Kiss Virág

Szinkronjunkie: Mielőtt nekikezdenénk a Vad angyalnak, hadd kérdezzek valamit: úgy tudom, gyerekkorodtól kezdve vonzanak az illatok. Van szinkronstúdió-illat?

Kiss Virág: A stúdióillat egy speciális dolog, mert azoktól az alapanyagoktól függ, amikből a burkolat készül. Régebben főként fával burkolták a stúdiók belsejét a rádióban és a szinkronstúdiókban, így azoknak a stúdióknak egészen más illata volt, mint a mostaniaknak, ahol sok a műanyag és a textil. A mai, modern stúdióillat teljesen más. Létezik, de leginkább létezett.

SzJ: Húsz éve ért véget a Vad angyal. Hihetetlen, hogy már ennyi ideje.

KV: Igen, elképesztő, hogy már ennyi idő eltelt azóta. Emlékszem, hogy több, mint húsz éve kezdtük el szinkronizálni. Másfél évig tartott a munka, ráadásul jókora előnyünk volt, mire elkezdték adni a tévében. Mivel nagy volt a nézettsége, a vége felé felezték az epizódokat és csak húsz percet adtak le belőle, hogy tovább tartson. Hetekig vezette a nézettségi listákat; úgy tudom, hogy a legtöbb a 3,5 millió néző volt egy este.

SzJ: Azt bizonyára lehetett tudni, hogy hosszú lesz, és emiatt nagy elköteleződést jelent. Mennyire rugalmas ilyenkor a többi munkaadó?

KV: Nagyon jól összeegyeztethető a többi feladattal, főleg hogy általában ilyen esetben előre meg vannak adva a napok, amikor a sorozaton dolgozunk. A Vad angyalt hétfőn és kedden vettük fel, csütörtökön és pénteken egy másik csatorna Thalia-sorozatában szinkronizáltam, a köztes napra pedig minden filmet és kisebb szerepet bezsúfoltam, amit lehetett.

SzJ: Hogyan kaptad meg Milagros szerepét?

KV: Zentai Mária szinkronrendező választott ki. A kezdetekkor nem tudtuk, hogy ennyire népszerű lesz a sorozat, és azt sem, hogy pontosan hány részre számítsunk. Úgy tudom, hogy Argentínában 150 epizódot terveztek belőle, de a siker láttán még nyújtottak rajta, így lett 270.

Fotó: Gábor Bálint

SzJ: Egy ilyen hosszú, másfél évig tartó munka alatt mehetnek a színészek szabadságra?

KV: Ha előre szól az ember, mindent meg lehet oldani, ráadásul előnyünk is volt az adáshoz képest, úgyhogy egyhetes nyaralást gond nélkül  lehetett tervezni. Most, a koronavírus miatt különösen gyakori volt az olyan probléma, hogy valaki hirtelen megbetegedett és nem tudtuk felvenni a jeleneteit, így voltak sorozatok, amik le is álltak egy időre, de némi rugalmassággal a betegség miatti kiesés és a szabadság is megoldható.

SzJ: A dél-amerikai sorozatokkal szemben nem csak a nézők, sok színész is előítélettel viseltet. Nem féltél attól, hogy ha elvállalsz egy ilyen feladatot, azzal bizonyos szempontból megbélyegzed magad?

KV: Most török-sorozat dömping van, és a tematika lényegében ugyanaz. Ugyan a filmezési technika másféle, ezek a sorozatok is több részesek, lassan bontják ki a történetet, sok konfliktus, szerelmi ügy és csalódás van benne. Szinte minden megfelel annak, amit a dél-amerikai sorozatokban láttunk, és nincs olyan színészkollégám, aki nem szinkronizált volna török szériában. Ugyanúgy kell hozzáállni, mint bármelyik másik munkához, és akár a kevésbé jó történetet vagy színészt feljavítani. Nekünk feladatunk van, nem lehet lenézni vagy leszólni egy sorozatot a származása alapján. Egy telenovella sosem lesz rangon aluli, mert rendkívül nehéz egy ilyen munkát úgy elvégezni, hogy jól hangozzon magyarul és visszaadjuk azt a stílust és hangulatot, ahogyan a külföldi színészekkel leforgatták.

SzJ: Egy interjúban azt mondtad a szinkronról, hogy rendkívül fontos az arányérzék, és mindig tudni kell, hogy mi az elég, mi a kevés és mi a sok. Milagros rendkívül szertelen volt. Honnan tudtad, hogy mi az elég? Túl lehetett egyáltalán játszani őt?

KV: Azt hiszem, hogy amikor úgy igazán elszabadul, nincs olyan, hogy sok. Nagyon nagy amplitúdón játszott a Vad angyalban és sokat improvizált, különösen a Te vagy az életem című sorozatában. Ebben megmondhatták neki, hogy honnan-hová jusson el a párbeszéd és azt, hogy mik a fontos pontok, amik nem maradhatnak ki, ezen felül pedig improvizált. Ilyenkor teljesen elszabadult és egy idő után annyira megtanultam követni őt, hogy egy gesztusából is tudtam, hogy mi fog következni. Ez a mai napig megmaradt; ha hívnának, hogy szinkronizáljam egy új sorozatát, ugyanott folytatnám a vele való barátkozást, ahol pár évvel ezelőtt abbahagytam. Rajta keresztül nagyon jól meg lehetett tanulni, hogy hogyan lehet szinkronban hitelesen átadni az érzelmeket.

SzJ: Nézőként követted a Vad angyalt?

KV: Nem követtem, de bele-belenéztem és feladatomnak is tartottam, hogy figyeljem, hogy mit csináltam jól vagy rosszul, és hogy mit kellene máshogyan. Az újságcikkekből és a megkeresésekből érezhető volt a sorozat népszerűsége. A vége felé volt, hogy naponta hívtak a televízióba, ráadásul amikor Natalia Oreiro Magyarországon járt, vele is találkozhattam.

Fotó: Kiss Virág

SzJ: Azt mondtad egy interjúban, hogy több közös vonást is felfedeztél kettőtök között a személyes találkozás alkalmával. Melyek voltak ezek?

KV: A vidámság mindenképpen közös pont. Mindketten nagyon fiatalok voltunk a sorozat kezdetekor. Én nem sokkal előtte kezdtem el szinkronizálni, úgyhogy szinte ,,együtt nőttünk fel”. Mindketten szeretjük a zenét és a táncot, és amikor Natalia nevet, akkor nagyon nevet, akárcsak én. Mindketten hangosak vagyunk, így temperamentumbeli hasonlóság is van köztünk. Ahogyan örültünk egymásnak és megöleltük a másikat, lehetett érezni, hogy hasonlóak vagyunk.

SzJ: Nem minden kollégád volt ilyen szerencsés: Nyírő Bea nem tudott találkozni annak idején Esmeralda megformálójával, és amikor a színésznő a Vakok Intézetébe ment látogatóba, az ott lakók nagyon meglepődtek a mély hangján.

KV: Igen, a mi fülünk egy szép, fiatal, vékony színésznőt nem tud elképzelni egy mély, rekedt hanggal, ami a dél-amerikai nőkre jellemző. Nataliának ugyan nem mély a hangja, de van egy folyamatos rekedtség benne, ami az énekhangjában nem hallható. Kicsit csilingelőbbre alakítottam a lényét, mert akkoriban még ő is olyan volt.

SzJ: Mit adott neked a sorozat?

KV: Nagyon sokat kaptam tőle. Még húsz év távlatából is találkozom olyanokkal, akik rajongtak a sorozatért, és rögtön felvidulnak, amikor rájönnek, hogy én vagyok Natalia magyar hangja. Szép időszaka volt az életemnek az a másfél év: szinte társulattá értünk a stábbal. 50 epizódonként tartottunk egy bulit, ahová mindenki vitt ennivalót és nagyon jókat beszélgettünk. Amikor vége lett, elképesztő hiányérzet alakult ki bennem és bizonytalan is voltam, hogy ki tudok-e lépni a szerepből, fognak-e hívni másra. Nagyon nagy szerencsém volt, mert folytonos lett a pályám, nem skatulyázott be a Vad angyal szerepe. Rendkívül sokat tanultam ez alatt az időszak alatt, mert Natalia Oreirót szinkronizálni nem egyszerű feladat: rengeteget beszél, minden szerepében másképp. Imádtam, hogy bármilyen érzelmet meg  lehet élni a sorozatain keresztül. Hiányzik, hogy szinkronizálhassam őt újra.

Nagyon köszönjük, hogy meséltél nekünk.

Ivo Di Carlo – Facundo Arana – Czvetkó Sándor

Ivo hosszú hajjal indított a sorozatban, majd mindenki megrökönyödésére levágatta, amikor is kiderült, hogy ez áll neki igazán jól. A páros már a Vad angyal előtt is dolgozott együtt egy végül be nem mutatott filmen, majd 2006-ban a Te vagy az életem című sorozatban láthattuk őket újra együtt, ami – akárcsak a Vad angyal – szintén nagy siker lett. Ivo Di Carlót Czvetkó Sándor szinkronizálta, akinek ez volt az egyik legismertebb sorozat-főszerepe a Két pasi meg egy kicsi és a Castle mellett. Később a Yagóban is együtt dolgoztak, azonban a Te vagy az életem-ben már megszakadt a közös munka, és Gáspár András szinkronizálta a színészt.

További magyar hangok

Rengetegen szerepeltek a sorozatban, így a hangot adó magyar színészek száma is már-már leírhatatlan, úgyhogy a teljesség igénye nélkül említünk meg pár szereplőt.

Ivo (vélt) apjának, Federico Di Carlónak Varga T. József volt a hangja. A magyar színész rendkívül jól lekövette külföldi kollégájának dühkitöréseit és gyengébb pillanatait egyaránt. Sajnálatos módon a Federicót megformáló Arturo Maly két évvel a sorozat forgatása után elhunyt. Feleségét Kubik Anna szinkronizálta, aki fürdött ebben a gonoszkodó szerepben. Sógorát, a szintén áskálódó Damiant Háda János szólaltatta meg, ami éles váltás volt a Farm, ahol élünk melegszívű főszereplőjének szinkronja után. Nem maradhat ki a listából a nagymama, Doña Angélica, akit ki más szinkronizálhatott volna, mint a szeretetteljes Kassai Ilona!

A szolgálók körében is kiváló volt a szereposztás. A Dallas után újabb sorozatszerephez juthatott Végh Péter, aki a szigorú komornyiknak, Bernardónak adott magyar hangot, és Kiss Eszter is kihozta magából a legjobbat Lina, azaz ,,Lepkécske” figurájában. A sorozat azon ritka alkalmak egyike volt, amikor Kocsis Mariann egy fehér nőt szinkronizált, aki ráadásul az egyik legintrikusabb karaktert. Ivo egyik riválisának, Pablónak az azóta elhunyt Selmeczi Roland volt a magyar hangja.

Rajtuk kívül Törtei Tünde, Fazekas István, Kisfalvi Krisztina, Dózsa Zoltán, Némedi Mari, Mezei Kitty, Széles László, Lippai László, Tolnai Miklós, Szénási Kata, Makay Andrea, Fazekas Zsuzsa, Gruber Hugó, Juhász Judit, Németh Gábor, Dévai Balázs és Szokolay Ottó tettek azért, hogy a sorozat Magyarországon is ekkora sikert futhasson be.

Nem volt elég a nosztalgiából? Akkor nézzétek meg a sorozat első részét!

Most pedig Ti jöttök! Mondjátok el, hogy milyen emlékeitek vannak a sorozatról, milyen Vad angyalos relikviákat gyűjtöttetek, és hogy ott voltatok-e Natalia Oreiro budapesti koncertjén!