Tudtátok, hogy a barátságos és közkedvelt Pókember már 58 éves? Először 1962-ben jelent meg, méghozzá egy Amazing Fantasy nevű gyűjteményben. Más szuperhősökhöz mérten itthon is messze az egyik legnépszerűbb, és már a rendszerváltás előtt megérkezett hazánkba.

Ennek megfelelően a magyar közönség szinte minden Pókember-filmet bekajált - természetesen velem sem volt ez másképp. Tobey Maguire Pókembere a maga humorával, Sam Raimi különleges stílusában tálalva igazi felüdülés volt a kétezres évek elején. A második rész szintén kifejezetten jó filmként él az emlékeimben (Csernák János gonosz szerepben!). A harmadik rész komoly mélyrepülés volt, melyet az Andrew Garfield-féle változatok sem tudtak (a második pedig már nem is akart) pályára állítani. A Csodálatos Pókember egyértelműen a stúdió pénzéhes vágyálmainak esett áldozatul. 

Amit manapság nem mer (legalábbis eddig úgy tudjuk) meglépni a Marvel az X-mennel, a Pókember esetében még simán behúzták, az az, hogy az utolsó Sony-s változathoz képest viszonylag rövid időn belül megjelent a Marvel-változat. Egy gyors screen test Robert Downey Jr. dublőrével, még egy az igazi RDJ-vel és 4 nap múlva Tom Holland már a cipzár nélküli öltözéket próbálgatta. A 23 éves srác ötödik Pókember-megjelenése az Idegenben, melyet a tervek szerint még jónéhány követ majd. 

A csettintés avagy az új filmben már a pittyenés után 5 évvel járunk. A Végjáték lefutott, Tony, Natasha és Vízió önfeláldozása nem merült feledésbe. Pókemberünk is teszi a dolgát (bár ezeket a jeleneteket simán kivágták) és próbál visszailleszkedni a társadalomba, amely számára a gimit jelenti. Ezen a ponton belegondoltam, hogy mi lett volna, ha Peter Parker aktuális MJ-je nem esett volna a pittyenés hatálya alá és az új részben öt évvel idősebben "várja" vissza. Oké, az így is, úgy is másik film ;)

Az új epizód simán megbírkózik a kissé sokat akaró alaphelyzettel: vicces is szeretne lenni, látványos is, be akarja mutatni a gimisek szerelmi életét és még egy kis - amerikai szemmel általánosított - európai turnét is rendezne. Jelzem, ez utóbbi kevésbé sikerült, de a film egyszerűen bájos. Mintha a Hazatérést beoltották volna az Egynyári kaland jobb részeivel. A végén szinte vártam, hogy az Intim Torna Illegál csapjon a húrok közé. Maga a sztori nem tesz hozzá sokat az Univerzumhoz, illetve a stáblista környéki jelenetek azért beledurrantanak a ventillátorba rendesen, de ugye nem spoilerezünk.

Jelentem, a látvánnyal semmi gond (ha nagyon bele akarok kötni, talán a velencei, oszlopokon ugrálásnál lógott ki kicsit a lóláb, de csak mert Tom Holland csinálta az akciót, nem a számítógép), sőt a film különösen szépen volt fényképezve. A fordulatoktól nem mentes sztori nyilván picit kiszámíthatóra sikerült... volna, de ügyesen ezeket a fordulatokat úgy időzítették, hogy a közönség 16 év feletti része ne akkor számítson rájuk, amikor megtörténtek. Zeneileg is elégedettek lehetünk, hiszen Michael Giacchino nagyon komoly minőségben gondolkozik és kivételesen időt is hagytak neki a munkára. Egyedül Mysterio zenei témája sikerült kissé felejthetőre, azonban a teljes score nagyon szépen megáll a saját lábán is és rengeteg libabőrös momentumot hordoz.

Magyar hangok

A filmek közötti nagy átjárogatásnak vannak árnyoldalai is, hiszen így már nehéz újat mondani a szereplőkről. Ezért inkább beszélgettünk egy jót Baráth Istvánnal, Tom Holland - reméljük, most már betonbiztosan összeforrt - magyar hangjával. 

Szinkronjunkie: A Pókember-szerep előtt is követted a Marvel-filmeket? Mennyire kedveled a manapság divatos szuperhősös irányzatot?

Baráth István: Közel állt hozzám, sőt gyerekként elég sok képregényt is vásároltam. Viszont Tobby Maguire harmadik Pókember része után nem követtem tovább a képregényfilmeket. Remélem, nem bántok meg vele senkit, de az a film számomra akkora törést okozott, hogy a későbbi szuperhős kalandoktól is elvette a kedvem. 

Akkor vettem fel a fonalat, amikor az új Pókemberre megkaptam a casting felkérést. Bár az Andrew Garfield-féle két rész így is kimaradt. 

A casting a Polgárháború egyik jelenetére készült, amikor Peter Parker hazaérve azt látja, hogy Tony Stark és May néni a kanapén ülnek. Úgy voltam vele, hogy nagyon szeretném a szerepet, de nem tudtam, hogy mi alapján is születik majd meg a döntés. Tabák Kata hitt bennem, én pedig örömmel bújok a gyerekkori hősöm bőrébe. 

SzJ: Csőre Gábor, illetve Molnár Levente után bújsz Pókember bőrébe. Mennyire áll hozzád közel a karakternek ez a megközelítése?

BA: Az a gond, hogy az Andrew Garfield-féle változat teljesen kimaradt, így arról nem tudok véleményt alkotni. Talán a második részből ha öt percet láttam: amikor Pókember és Rhino összecsapnak a film végén. 

Gondolom, senki nem fog meglepődni, ha a saját Pókemberem felé hajlik a kezem. Nagyon tetszik, hogy ez könnyedebb, fiatalosabb, humorosabb, mint a korábban készült részek. 

SzJ: Az Idegenbennel együtt rövid idő alatt most már az ötödik Pókember-filmben szerepelsz. Hogy látod a szereplő jellemfejlődését, illetve személyesen neked adott-e valamit ez a munka? (Itt most nem az anyagiakra gondolok ;) )

BA: Nehéz erre spoilerek nélkül válaszolni. Az új részben elkezdődött valami. Peter még mindig az az esetlen gyermek, akit a korábbi filmekben megismertünk, de elkezdte a saját útját járni, és nincsen Tony Stark, aki bármikor gondját viselné. Mégis szerintem majd az Idegenben után jöhet az igazi változás a karakter életében.  

Ha pedig rólam van szó, akkor azt biztosan állíthatom, hogy a gyermekkori énem nagyon boldog lenne most. Kiskoromban óriás Pókember-rajongó voltam: gyűjtöttem akciófigurákat, képregényeket. Emiatt különösen örülök ennek a lehetőségnek és remélem, hogy még sokszor lesz alkalmam dolgozni a figurával és nem cserélnek le gyorsan Miles Moralesre (Miles egy alternatív Pókember, aki Peter Parker halála után vette át a stafétabotot - a szerk). 

A másik dolog, hogy szakmailag is komoly lehetőségként élem meg a párosunkat Tom Hollanddel, hiszen végre van egy színész, akit mindig az én hangommal azonosítanak és a Pókemberen kívül már más filmben is szinkronizálhattam. Szerencsére a szakmán belülről és kívülről is nagyon sok pozitív visszajelzés érkezett ezzel kapcsolatban.

SzJ: Anélkül, hogy spoilerekbe mennénk bele, milyennek találtad az új részt? 

BA: Abszolút tetszett! Rendesen belecsaptak a közepébe! Picit más volt, mint az első rész, de mégis megmaradt bájos kalandfilmnek. Szimpatikus volt a Jake Gyllenhaal alakította Mysterio és aranyosan évődött May néni és Happy Hogan is. 

Képregényrajongóként pedig különösen élveztem az új Pókember ruhákat! Remélem, hogy a későbbi filmekben még több hasznát fogja venni a kütyüknek. 

SzJ: A szuperhősökön kívül van-e más olyan karakter, film vagy sorozat, amelyiken szívesen dolgozol? 

BA: Számomra az Adventure Time, azaz a Kalandra fel! volt az a rajzfilm sorozat, ami leginkább a szívemhez nőtt. Azért emlékezetes igazán, mert elképesztő kreatív szabadságot kaptunk a figurákhoz. Ismertem az eredeti változatot is, illetve a készítés hátterét, azt hogy mi-miért történik, így akár még a fordítás finomításán is dolgozhattam időnként. 

SzJ: Köszönöm szépen az interjút! 

Tulajdonképpen egy új versenyző lépett pályára igazából a filmben, akiről viszont mindenképpen érdemes néhány szót ejtenünk. Jake Gyllenhaalt immáron 17 alkalommal szinkronizálta Csőre Gábor, amelyet egyébként még az első előzetesbe is sikerült a magyar csapatnak átmenteni. Azonban a szabály, az szabály és Disney/Marvel útjai kifürkészhetetlenek, így muszáj volt új hangot keresni Mysterio karakterének.
Tabák Kata lassan megmozgatta a komplett Katona József Színházat, azonban akadt ott egy színész, aki nemrég került igazán a köztudatba a BUÉK című film kapcsán. Mészáros Béla hangja messze jobban hasonlít Gyllenhaaléhoz, mint elődeié, így mindenképpen erős induló. Azonban lehet, hogy Csőre Gábor hangjának sokkal magasabb regisztere miatt, de nekem mégis kissé fénytelennek tűnt Béla játéka. Előfordulhat, hogy ez direkt van és az eredeti sem túl impulzív, de ennél szerintem lehetett volna magasabb amplitúdóval dolgozni.  Manapság a színészek mozikon már szinte mindig egyedül dolgoznak, így adott, hogy kronológiai sorrendben vegyék fel a jeleneteket. A film második felében azért már érezhetően jobb alakítást kapunk, de ez most nekem csak közepes lett. Mészáros hangjában van valami pajkosság és BUÉK-ból is leginkább ő maradt meg nekem, így biztos, hogy később sok jót fogunk tőle hallani.

A többiekről már csak említés szintjén beszélnék, hiszen oly sokszor megénekeltük már, milyen jó May Györgyi Anna, mennyire szuper Nick Fury (vagy Furinak ejtik? ;) ) Vass Gábor - bár az ő karakterét kissé erodálták a Marvel Kapitányban. Összességében a szinkron - hagyományőrző módon - kiváló lett.

Napokon belül megtudjuk, hogy a következő fázisban milyen filmek érkeznek, és ha véletlenül mégis hozzácsapják az X-ment a Marvel Filmes Univerzumhoz a következő években (és nem csak 5 év múlva, ahogy előzetesen pletykálják), amivel bejön akár egy tucat új színész, akkor bizony fel kell majd kötni a gatyát szereposztás ügyben. 

A képeket a Facebookról és az Index.hu-ról kölcsönöztük. Ha elolvastátok a cikket, akkor visszaadjuk őket! :)

És most jöjjenek az előzetesek mindenféle nyelven! 

Magyar

Angol

Olasz

Német

Orosz

Spanyol

Kimondani is elképesztő ezt a számot, hiszen a film első része már ,,újgenerációs” filmnek számított, és bátran állíthatjuk, hogy témáját tekintve az első volt. Jöttek utána replikák, mint a Hangyák a gatyában, vagy Pite-sorozat feledhető epizódjai, de az első rész a maga nemében mérföldkő.

Számunkra a húgommal az Amerikai pite már-már létfontosságú filmnek számított, pláne 12-13 éves fejjel, amikor már sejtesz valamit, de még senkitől sem mersz rákérdezni. Nem büszkén, de kijelentem, hogy a Kék lagúna mellett az Amerikai pite szolgált annak idején nekünk felvilágosításul – és biztos vagyok benne, hogy korosztályomból nem egyedüliként vagyok így vele. (Ezen elméletemet megcáfolja, hogy a férfi, akit ma már a férjemként mutathatok be, irtózott a filmtől, ám amikor a húgommal ezen írás miatt újra megnéztük, ő is becsatlakozott, és láss csodát, másnap már a második részt is megnéztük, mert kiderült, hogy nem is olyan rossz ez!)

- A főszereplő Jimet az akkor 21 éves Jason Biggs játszotta, és Hevér Gábor magyarította nekünk. Jason Biggsnek nem volt könnyű dolga, ugyanis az édesapját játszó Eugene Levy csak úgy volt hajlandó eljátszani a szerepét, ha improvizálhat. Valószínűleg ezt a magyar hangját adó Rosta Sándor nem tehette meg, de így is nagyon emlékezetes jeleneteket szereztek nekünk a színészek és magyar hangjaik.

- Michelle, azaz Alyson Hannigan először az énekes lány, Heather szerepére hajtott (akit végül a Mena Suvari – Molnár Ilona páros alakított), ám a forgatókönyv elolvasása után ő maga kérte, hogy hadd legyen inkább Michelle. A Jimmel való szexjelenetben eredetileg nem volt szöveg, s ez Alysont úgy idegesítette, hogy a felvétel alatt rögtönözte a ,,Mondd ki a nevem! Gyerünk, te férfi állat!” – mondatot, amit Simonyi Piroska hangján hallhattunk.

- Vickyt Tara Reid játszotta, s Vadász Bea adott neki hangot. Érdekesség, hogy Vadász Bea és Simonyi Piroska nem először dolgoznak együtt, hisz a Váratlan utazás és a Farm, ahol élünk című sorozatokban is hallhattuk őket.

- A Stiflert alakító Sean William Scott 8 ezer dollárt kapott a film első részéért, ám később, a Találkozó című Pite-filmnél már 5 milliót kapott amikor Stifler bőrébe bújt. A színész nem szerette volna, ha édesanyja is megnézi a filmet, ám ezt nyilván nem sikerült elkerülnie, sőt, a hölgy a következő kérdéssel járta a dvd boltokat: ,,megvan önöknek az Amerikai pite? Én vagyok Stifler mamája”. A valódi Stifler mamáját Jennifer Coolidge alakította, és Orosz Anna kölcsönözött neki vadító magyar hangot.

- Ha már a pénzt említettük, mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy az első filmmel a bemutató utáni hétvégén több, mint 18 millió dollárt kerestek, a másodikkal 45-t, a harmadikkal pedig 55 milliót. Ezek elég nagy számok, tekintve, hogy az első részt 10 millióból forgatták le.

- Az Oz-t játszó Chris Kleint nagy meglepetés érte, amikor a film harmadik, ,,Az esküvő” című részébe még csak nem is hívták, ám a negyedik részre visszatért, de akkor már nem Stohl András, hanem Széles Tamás hangján.

- Hangváltás történt Thomas Ian Nicholas, azaz Kevin esetében is, ugyanis az első két részben Crespo Rodrigo szólaltatta meg, míg a harmadikban és negyedikben a szintén kiváló Rajkai Zoltán.

- Stiflernek igencsak meggyűlik a baja a ,,fehér sörrel”, amit állítólag sörből és tojásfehérjéből kevertek ki Scottnak, de szegénynek nem kellett megjátszania, hogy rosszul van.

- John Cho (az egyik ,,debasz!” srác) 26 évesen játszotta a gimnazistát. A film után utazgatott, és el is feledkezett róla, amikor Amerikába visszatérve úgy állították meg az utcán, hogy ,,debasz!” (az eredeti verzióban: milf!)

- A ,,ficsúr Finch úr” megszemélyesítője, Eddie Kaye Thomas ezzel ellentétben a legfiatalabb volt az egész bandában, hisz a film első részében 19 éves volt, akárcsak szerepe. Az elit, komplexusos fiatalt Minárovits Péter magyarította nekünk.

- Összesen egyébként nyolc Amerikai pite film van, de ebből csak (négyet tartok megtekintésre érdemesnek) négyben szerepelnek a srácok. Egyedüliként az apukát alakító Eugene Levy tűnik fel az összes filmben – s vele együtt Rosta Sándor is.

Szóba került már Stifler, de a magyar hangját még nem említettük, pedig igazán feledhetetlen alakítást hallhattunk Gáspár Andrástól, aki nagyon kedvesen mesélt nekünk Stiflerről.

SzinkronJunkie: Volt casting a szerepre?

Gáspár András: Igen, volt casting. Csörögi István választott ki a szerepre, s ez igen nagy vállalás volt a részéről, hiszen én abszolút névtelen voltam akkor. A színművészetis évek alatt nem jártam szinkronizálni, mivel amikor az osztálytársaimat elkezdték hívogatni, én külföldön tanultam, így kimaradtam az első körökből. Miután visszajöttem, Juhász Anna rakott be a Szívtipró Gimi című ausztrál sorozatba. Az volt a szerencsém, hogy az elején a karakterem nagyon keveset szerepelt. Anna ezért is bízta rám, ám lassacskán a karakter igencsak főszereplővé nőtte ki magát, így volt időm folyamatosan tanulni a szakmát. Ugyanez történt a Beverly Hills 90210-ben is, ahol Ian Ziering igen keveset szerepelt az első évadban, azután szintén erősödött a jelenléte, így én amolyan ,,belenövős” voltam a szinkronmunkáimba. Kicsire hívtak, aztán egyszer csak komoly szereplő lettem. Ami érdekes, hogy mindkét szerep nagypofájú, szélsőséges figura volt, miközben én született jófiú vagyok. Olyanok ezek a karakterek, mintha Dr Jekyll mögül előbújna Mr Hyde: nyilván bennem vannak ezek a figurák, és imádom kijátszani ezt a rejtőzködő felemet.

SzJ: Együtt szinkronizáltak az Amerikai Pitében, vagy külön-külön?

GA: A Pite nagy amerikai mozifilm, ezeket mindig külön csináljuk. Fura ez, ugyanakkor elmélyültebb munkát hozhat a rendezővel.

SzJ: Mi volt az első benyomása Stiflerről?

GA: Stifler abszolút nem én vagyok. Ő látszólag egy tahó, és egy olyan lazának tűnő csávó, amilyen én (és sok-sok kamasz srác) csak szerettem volna, de soha nem mertem lenni. Kérdeztem is Csörögi Pistát, hogy hogyan jutottam eszébe, és hogyhogy az amerikaiak engem választottak. Ő azt mondta: ,,hallottam az eddigi munkáidat, és azt éreztem, ez a felszínen nagyon rossz fiú benned van. Te nem fogod rutinból megoldani, neked ez nagy találkozás lehet.” Valóban nagy találkozás volt, ugyanis ez a srác csak látszólag tapló. A nagy hangján és jófejkedő beszédén túl teli van rejtett komplexusokkal, bizonyítási kényszerekkel és frusztrációkkal, így a karakter ,,mélyebb” rétegeire is mindig gondoltam, amikor éppen nagyon csúnyákat kellett mondanom. Embert próbáltam ábrázolni, nem dallamosan rikoltozni. Imádtam Pistával dolgozni – aki sajnos már nincs velünk. Ő castingolt a Cápamesére és a Kung Fu Pandára is, és a jó szemének és fülének hála mindkettőt megkaptam. Ő meghallotta azt, amit még meg sem csináltam, és ha kellett, hússzor vettünk fel egy-egy tekercset. Nem volt rutinmunka, hanem izzadás, kínlódás, és jól eltalált végeredmény. Emberábrázolás.

SzJ: Rögtön ráérzett Stifler szerepére?

GA: Az az igazság, hogy nem emlékszem arra, hogy kínlódtam volna vele. Ez a karakter az első filmben csak epizodista, de nagyon erős kontúrokkal, így könnyen ráéreztem a reakciói indítékaira, a tempóváltásaira, a szélsőséges hangszíneire. Nem hittem a casting után, hogy Seann William Scott az enyém lesz, de nagyképűség nélkül mondhatom: tisztelem a kollégákat, akik birkóztak vele, de ő itthon az enyém!

SzJ: Ezek szerint Stiflerre ráérzett. Volt olyan a szinkronmunkássága során, ami nem ment ilyen könnyen?

GA: Nikodém Zsigmonddal a Suicide Squadban Joker szerepénél kínlódtam. Zsiga nem kímélt, össze akarta rakatni velem a legjobb megoldásokat, a legigazibb hangokat. Csupán az volt a baj, hogy maga a film nem volt igazán jól összerakva, a karakterem helyzetei pedig végképp nem. Sok helyzetben Jared Leto is külsőségeket nyomott, mert nem volt igazi szituációja a kapcsolatépítésre, jellemfejlődésre, Zsiga pedig az eredetit szerette volna átadni. Én megpróbáltam, de ez a munka eléggé megizzasztott. Nagyon szeretném szinkronizálni Letót jobb filmekben, mert a magaménak érzem, úgyhogy remélem, lesz még alkalmam összenőni vele!

SzJ: Zavarta, hogy majdhogynem folyton-folyvást káromkodásra kötelezi Önt Stifler?

GA: Nagyon jó szövegeket kapott, szlogenekké váltak a gusztustalan mondatai. Egy szöveg csak akkor ízléstelen, ha lelóg a karakterről vagy a szituációról, de ő eltalált, pontos és jó szövegeket kapott. Sokszor utáltam a mondatait, de tudtam, hogy működnek, mert nem öncélúak. Ráadásul olyan is volt, hogy egy nehéz szituációból mentettek ki ezek a szövegek! Egyszer az ÁSZ Színjátszó Táborunkba részeg fiatalok szöktek be és agresszívak voltak a tanítványainkkal. Én keltem fel hajnalban, mert hívtak a seniorok, hogy segítsek. Az első nyugtatómondatom után az egyik részeg szeme tágra nyílt és boldogan üvöltötte: STIIIIFLEEER!” – majd megkért arra, hogy idézzek néhány mondatot a filmből. Nos…megtettem. A részeg srácok boldogan ölelgettek és megígérték, hogy soha nem jönnek vissza a tábor területére. Búcsúzóul még kértek pár klasszikus mondatot, előre mondták, én pedig Stifleresítettem. Életük egyik legboldogabb estéje volt ez…

Jim, Stifler és Finch magyar hangjai a további részek során sem változtak

SzJ: Tetszenek Önnek ezek a filmek? Melyik a kedvence a négy közül?

GA: Nem vagyok tinivígjáték fan. A Találkozót szerettem igazán, mert ott már nem tinik, így kicsit több dimenzió is megjelent. Magam inkább Chaplin, Tarkovszkij és Lars von Trier filmjeit nézem a legszívesebben, ugyanakkor ez a srác, Seann William Scott a Halálos fegyver sorozatban kifejezetten jó színészetet mutatott, és remek volt a Pitében is, csak sajnos ráégett az idióta szerepe.

SzJ: Melyek a legemlékezetesebb szinkronszerepei?

GA: Jamie Oliver jó szórakozás, a Kung Fu Panda iszonyatos színésztréning, de én voltam Facundo Arana hangja is a Te vagy az életem című szappanoperában. Csináltam igényes művészfilmeket is, de ami számomra fontos, az az, hogy a természetfilm hangalámondását is ugyanazzal a művészi igényességgel igyekszem megcsinálni, mintha nagy mozin dolgoznék, világsztárok mögé rakva önmagam. Én csak így tudom, és szerintem csak így érdemes.

SzJ: Mi volt a legutóbbi szinkronszerepe?

GA: Most csináltuk a 100 – A túlvilág kódja című skandináv sorozatot, amelyben Máté Gábor partnere lehettem, és a Gyűrűk Urában is játszó Dominic Monaghannek kölcsönözhettem a hangom. Ez a sorozat például sokkal minőségibb, lélekre hatóbb munka volt.

SzJ: Szeret szinkronizálni?

GA: Szeretem ezt a szakmát, és a kollégák tudják, hogy a munka nem derogál, mindig szívesen megyek, ha ráérek, akár kisebb szerepekre is. Olyan nekem a szinkron, mint a desszertbor: a túl sok megfekszi a gyomromat és másnapos, fáradt és ingerült leszek tőle, de amíg jólesik, addig boldogan fogyasztom.

SzJ: Milyen színházi munkái vannak most?

GA: Épp egy komoly rendezésben vagyok, készül egy vadonatúj, igen izgalmas zenés játék, amelynek címe a Petőfi-játék. Szentendrén lesz a premier augusztus 9-én a Szentendrei Teátrum programjában, és nagyon nagy izgalommal várom ezt az előadást. A Petőfi-játékon túl (ami Pesten október elején lesz látható a hatalmas UP rendezvényterében) folytatjuk a S.ö.r. és a G.ö.r.c.s. című előadásokat a Hatszín Teátrumban, valamint tovább fut egy 2017-es rendezésem, az Adrian Mole újabb szenvedései a felnőttkor küszöbén. A Pinceszínházban folytatódik egy tavalyi rendezésem Meghallgatás címmel Kálid Artúr és Murányi Tünde főszereplésével.

A film a Vicky-t megszólaltató Vadász Beának is emlékezetes volt, ő is mesélt nekünk a filmek szinkronjáról.

Szinkronjunkie: 20 éves lett az Amerikai pite. Milyen érzéseket vált ki belőled ez az évforduló?

Vadász Bea: Az emlékek nem kopnak el, csak amikor kimondod, hogy 20 év, akkor kapsz a fejedhez. Nagyon szerettem ezt a filmet, mert jó volt mind nézni, mind a szinkronon dolgozni.

SzJ: Emlékszel arra, hogy hogyan kaptad meg Vicky szerepét?

VB: Egyáltalán nem. Azt gondolom, hogy valószínűleg ugyanazt történt, mint ahogy általában szokott: a gyártásvezető felhívott és akkor kaphattam egy hosszabb diszpót a filmből.

SzJ: Mit tudtál Vickyről mielőtt nekikezdtetek a szinkronnak?

VB: Az Amerikai pite esetében a szinkronrendező Csörögi István volt, s elmondta, hogy miről szól a film, ki-kicsoda, és hogy Vicky honnan indul és hová fog tartani. A kezdet nem egyszerű, de a szinkronmunka során általában minden kikristályosodik.

SzJ: Van Vickynek egy emlékezetes jelenete…

VB: Ez mindig előjön. Amikor kérdezik tőlem, hogy milyen filmekben hallhattak és megemlítem az Amerikai pitét, akkor mindenkinek beugrik, és olyankor jön a következő kérdés, hogy tök jó, de ki voltál benne? Én erre válaszolom, hogy Vicky, de ez nem mindeninek mond bármit is, és akkor szoktam bedobni a varázsmondatot: ,,tudod, a szexjelenet, amikor Vicky és Kevin…” és akkor jön a felismerés.

SzJ: Forgatásokkor egy-egy szexjelenet alkalmával csak azok a stábtagok maradnak benn, akiknek a legszükségesebb. Szinkronban ez hogyan történik?

VB: Nem gondolom, hogy az intimitás eben a légkörben ennyire meglenne. Mindannyian csináltunk már hasonló filmet, nincs olyan kollégám, aki ne került volna munkája során szexjelenetbe, úgyhogy szerintem itt ilyen nincs, hogy kimegyünk, és magára hagyjuk. Lehet, hogy előfordul ilyen, hogy egy-két ember kimegy, de nem igazi hálószoba-jelenet, ezen is túlleszünk két perc múlva, így nem hiszem, hogy tabutéma lenne.

VB: Melyik rész volt a kedvenced?

Az elsőt mindenképpen mondanám, hiszen jó és meghatározó film volt. A második sem volt rossz, de a harmadiknál már kezdett elcsépelt és erőltetett lenni. Az első film viszont igazi, jópofa amerikai humorral fűszerezett, amolyan ,,kötelezően ajánlott” film.

SzJ: A negyedik, a Találkozó című filmnél, ami hat éve került a mozikba örültél, hogy újra mehetsz ,,pitézni”?

VD: Őszintén megmondom, hogy nem emlékszem a filmre. Retro hangulat vesz körül bennünket, nincs ez másképp a filmeket illetően sem. Sok filmet leporoltak, újra elővettek aztán egy folytatással ismét kasszasikert vártak. De ez a Találkozó nem lett sokatmondó.

SzJ: Ha a legkedvesebb szinkronjaidról kérdeznének, az Amerikai pite benne lenne?

VB: Persze! Büszke vagyok rá, mert a maga nemében nagyon jó film, úgyhogy biztosan megemlíteném. Egy jó film magával ragadja az embert, lehet haladni a sztorival, és szerintem az Amerikai pite pontosan ilyen volt.

További magyar hangok: Breyer Zoltán, Murányi Tünde, Timkó Eszter, Csere Ágnes, Bicskey Lukács, Szokol Péter, Mics Ildikó, Szentesi Gergő, Molnár Levente, Tátrai Zita, Csondor Kata, Szénási Kata, Szuchy Péter, Borbíró András, Csatlós Vilmos, Markovics Tamás, Jenei Petra, Sótonyi Gábor, Fehér Mónika, Barabás Kiss Zoltán, Szatmári Attila, Bódy Gergely, Honti Molnár Gábor.

Rátok milyen hatással volt ez a film? Van kedvenc a szériából? 

 
Vannak olyan évek a filmtörténelemben, amelyekben a szokásosnál több, a későbbiekben kultfilmként emlegetett remekmű születik - ilyen volt például 1994, mely így erős év volt az Oscar-jelölések szempontjából is. Tudom, hogy mára már sokan vannak - mind a filmiparban, mind pedig a nézők között - akik kételkednek az Oscar-díjátadó jelentőségében és szakmaiságában, ám az akkori nívós társaságot elnézve kijelenthetjük, hogy 25 éve még nemcsak a szakma, de a közönség elismerését is jelentette a díj. Az sem véletlen, hogy az akkor az átadóig eljutott filmeket a mai napig a popkultúra emlékezetes alkotásaiként emlegetjük, és ehhez nem is volt “kötelező” a győzelem. 
Többek között olyan alkotások versenyeztek egymással a ‘95-ös, a Shrine Auditoriumban rendezett gálán a legjobb film kategóriában, mint A remény rabjai, a Ponyvaregény, a Négy esküvő és egy temetés, és a Forrest Gump. A legjobb színésznek járó szobor elnyerésére John Travolta, Morgan Freeman, Paul Newman és Tom Hanks is esélyes volt, a legjobb rendezőnek járó díjra pedig Woody Allent, Quentin Tarantinot, Robert Redfordot és Robert Zemeckist egyaránt jelölték.  
Végül mindhárom, fent említett kategóriában a Forrest Gump szereplőgárdája és stábja győzedelmeskedett, “bónuszként” pedig hazavitték még a legjobb adaptált forgatókönyv, a legjobb vágás és a legjobb képi effektusok díját is - összefoglalva tehát a film tizenhárom jelöléséből hatot válthatott szoborra aznap este Los Angelesben, ami egészen jó arány.

Csakúgy, mint jelölttársait, a Forrest Gumpot is a szívünkbe zártuk. Vagyis nem mindenki, bírálói szerint túl “hollywoodi” a történet, sok benne a túlzás, a klisé és az idealizálás, mert egy ilyen hendikeppel induló, együgyű srácból sosem lesz háborús hős, pingpong bajnok és egy rákrészvénytársaság vezetője - szerintem meg elfelejtik, hogy nem egy életrajzi drámáról van szó. Hiszen természetesen nem létezett olyan ember, aki a huszadik század második felének amerikai történelmét ily módon befolyásolta volna, és ott lett volna annak majdnem az összes nagy eseményénél, de ez gondolom nem meglepő. Sok esemény persze úgy és akkor történt, ahogyan azt a filmben láttuk, csak épp nem azért, mert Forrestnek köze lett volna hozzájuk. Más történések pedig ugyan nem a főszereplővel, de különböző emberekkel ténylegesen megestek, hiszen a film alapját képező 1986-os könyv írója, Winston Groom több személyből gyúrta össze a karaktert.

A film születésnapja alkalmából összegyűjtöttünk 10 okot, amiért szerettük a 25 éves Forrest Gumpot.

 1. Mert felér egy interaktív történelem órával

Aki soha nem látta a filmet, bizonyára az is tudja, hogy Forrest életének alakulása mellett végigkövethetjük a múlt század Amerikájának fontos történelmi és társadalmi eseményeit – melyeknek néhol elszenvedője és/vagy tanúja, néhol pedig alakítója volt főhősünk. Az előbbiek közé tartozik például a vietnámi háború, a holdra szállás, a Carmen hurrikán, a pingpong-diplomácia ("Mi voltuk az első amerikaiak akik Kína országába látogattunk legalább egymillió vagy hány év óta."), vagy amikor Wallace szenátor nem engedte be az alabamai egyetemre a színesbőrű diákokat. Forrest keze (vagy épp lába) pedig benne volt a film szerint Elvis híres táncmozdulatainak kitalálásában (akit a filmben Kurt Russel játszott), a Watergate botrányban, a John Lennon-féle Imagine szövegének ihletésében, vagy például a smiley és a „Shit happens” szlogen megszületésében.
A technika, mellyel megjelenítették Forrestet az archív felvételeken, még ma is lenyűgöző, és megállja a helyét. Profi módon varázsolták rá a készítők Tom Hankset a felhasznált részletekre, így foghatott kezet három amerikai elnökkel és ülhetett egy kanapén John Lennonnal (abban a részben eredetileg Yoko Ono ült a Beatles-alapító mellett). Tudván, hogy Kennedy magyarhangja Mihályi Győző (lásd a lenti filmrészletben), Johnsoné Gruber Hugó, Nixoné pedig Kránitz Lajos volt, biztosak lehetünk benne, milyen igényes szinkron készült a filmhez, ha három mondatos szerepekre is ekkora színészeket hívtak be.

2. … és mert egy állóképet kapunk az akkori amerikai társadalomról

A főszereplők más-más társadalmi rétegből jönnek, B.B. édesanyja, aki őt és tucatnyi testvérét nevelte, egész életében gazdagokra főzött, Forrest pedig egyedülálló szülő gyereke, mert az apja "szabadságra ment". Jenny édesapjával élt iskoláskoráig, az ő életén keresztül ezenkívül remekül figyelemmel követhetjük a divat és a zenei stílusok változását, na meg a droghasználat elterjedését Amerikában. A háborúellenes demonstrációk, a Fekete Párducok polgárjogi mozgalma, a hippik mind-mind megjelentek a filmben.

3. Mert nagyon jól vannak összeválogatva a zenék, és a betétdala is emlékezetes

A film zenéjét Alan Silvestri szerezte, akinek nem mellesleg a Bosszúállók, a Számkivetett, a Dredd bíró, a Lilo és Stitch, a Van Helsing, a Vissza a jövőbe-trilógia és Predator zenéjét is köszönhetjük. A betétdalok kiválóan és korhűen voltak összeválogatva, ezt mutatja például, hogy négy Doors-szám is szerepel a filmben, illetve ott az elmaradhatatlan Sweet home Alabama, vagy a Fortunate Son. Még a kevésbé fontos jeleneteknek is van háttérzenéje.

4. Mert sok kis apró, rejtett dolgot fedezhetünk fel benne, amikor már sokadszorra nézzük

Például tudtátok, hogy amikor lépünk egyet az időben, és Forrest életkorában változás történik, egy dolog mindig állandó – az, hogy minden ilyen első jelenetben kék kockás inget visel? Aztán, akármilyen fotó készült róla a filmben, mindegyiken csukva van a szeme. Ha már a szemeknél tartunk, pingpongozás közben viszont sosem pislog - hiszen a katona, aki megtanította őt játszani, azt az egyet kötötte a lelkére, hogy soha ne vegye le a szemét a labdáról. (Egyébként Hanks pingpong-játéka csupán számítógépes trükk, a forgatáson csak az ütőt mozgatta, a labda később lett odaszerkesztve.)

5. Mert olyan utalások vannak benne, amiket néha csak másodjára ért meg az ember

... főleg persze akkor, ha fiatalon nézi meg első alkalommal. Ilyen volt az a rész is, amikor a nevének eredetéről beszél – amit Nathan Bedford Forrest tábornoktól örökölt, aki „arról híres, hogy ő alapította azt a Ku Klux Klán nevű klubot. (...) Mama azt mondta, hogy a Forrest név arra emlékeztessen, hogy mindenki csinál néha olyasmit, aminek nincs értelme.” Nos, amíg az ember nem olvas vagy tanul a „klubról”, fogalma sincs, hogy ez a rész mennyire ironikus és vicces. Ugyanilyen helyzet a Nixon elnökségének végét jelentő Watergate-botrány, amire csak annyi utalás van az elemlámpával villogós jelenetben, hogy mutatnak egy irattartót „The Watergate Hotel” felirattal.
A John Lennon-sztorit már említettem, na azt viszont csak nagy sokára raktam össze – amikor megnéztem angolul is. Úgy már világos volt, hogy Forrest kérdésére az Imagine konkrét dalszövegét mondja el a talkshow-ban Lennon.
Ezzel szemben egyáltalán nem vicces, inkább megrázó volt felnőtt fejjel rájönni, hogy Jenny édesapja, aki „nagyon kedveskedő ember volt, és folyton simogatta, meg csókolgatta őt meg a nővérét” valószínűleg rég túllépett az apa-gyerek kapcsolaton.

6. Mert egy rakás - néhol klisés, de attól még - szerethető mondással, idézettel lettünk tőle gazdagabbak

A legtöbbet a „Mama azt szokta mondani, hogy az élet olyan, mint egy doboz bonbon. Sosem tudhatod, mit veszel belőle.” – idézetet szokták hangoztatni, Facebook borítóképekre írni és motivációs üzenetként eladni, nekem mégsem ez maradt meg a legjobban a filmből. Azokat sokkal inkább szeretem, amikor Forrest édesanyja az igazgatónak szegezi a kérdést, miszerint “Egyébként is, mit jelent az, hogy normális?”, vagy amikor Forrest a Kennedy-gyilkosság kapcsán megjegyzi, hogy “Nagyon nehéz lehet két testvérnek lenni. Én nem is tudnék.” Na és persze az "Az a hülye, aki mondja", ami a "Stupid is as stupid does" angol mondás tökéletes átemelése a magyar változatba.
Amelyiken pedig sokszor elérzékenyülök, és tudom, hogy ez már-már giccsbe hajlik, de mégis annyira közel áll a szívemhez, az, amit Jenny sírjánál mond:
“Jenny, én… én nem tudom, hogy mamának volt-e igaza, vagy pedig Dan hadnagynak. Komolyan, nem tudom, hogy van-e mindegyikünknek rendeltetése, vagy csak úgy ide-oda sodor bennünket a véletlen, mint a szél, de én azt hiszem, mind a kettő igaz. Talán mind a kettő megtörténik velünk egyszerre.” Az idézet angolul is szép, ám magyarul még szebb, ezt Asztalos József szinkrondramaturgnak köszönhetjük.

 7. Mert akármilyen együgyű, és néha bosszantó, Forrestet csak szeretni lehet

Sokan sokat vitatkoztak arról, hogy Forrest autista-e, vagy sem. Nos, nem az, a film alapjául szolgáló regény alcíme kisegíti a kételkedőket: Egy együgyű fickó följegyzései. Tehát mai szóhasználattal élve Forrest „hülye” (bár én inkább használnám a buta vagy alacsony IQ-jú kifejezést, a hülyében van valami rossz szándék is). Mindezek mellett vagy ellenére, valószínűleg nagyrészt Tom Hanks játékának köszönhetően Forrest Gump egy olyan karakter, akinek az ember az elejétől szurkol, mert szerethető, mindenkiben a jót látja. “Én nem vagyok egy okos ember, de azt tudom, mi a szerelem."

8. ... és bár egyszerű lélek, példát vehetnénk róla.

Nem mindig gondolja át cselekedeteit, a szíve vezérli, gondolkodás nélkül a szerelme védelmére kel, nem mérlegelve a helyzetet - megver bárkit bárhol, aki bántani meri Jennyt, legyen az egy kollégista fiú egy autóban, vagy egy radikalista diák egy szélsőséges mozgalom bázisán. 
Egyszer csak kedve támad futni - és keresztül-kasul fut Amerikán át 3 évig, 2 hónapig, 14 napig és hat óráig. 
Legjobb barátjával rákászatba akarnak fogni a háború után, de ő nem tér haza a frontról, Forrest így egyedül kezd bele - és amikor sikeres lesz, elküldi a nyereség részét B.B. családjának, hiszen szerinte "Az ígéret szép szó, ha megtartják."
Elutasít egy lányt, mert annak cigaretta szaga volt. (Kapós Carlát egyébként a nagyszerű Andresz Kati szinkronizálta)
Ezek tűnhetnek béna dolgoknak is, de el is lehet rajtuk gondolkozni - manapság vagyunk egy páran, akik túl ritkán cselekszünk a szívünk szerint, és nem elég gyakran tartjuk be az ígéreteinket bármi áron.
De ekkora távra futni azért nem biztos, hogy el kellene indulnunk.

9. Mert akarva-akaratlanul is társadalmi problémákra hívta fel a figyelmet

Jenny és az apja közti viszonyt már említettük, hiszen a családon belüli erőszak abban az időben sem volt ismeretlen. Azonban ott van a másik hangsúlyos szál, Dan hadnagy sorsa veteránként. Rengeteg katona került hozzá hasonló helyzetbe a háború után, akik nem kaptak megfelelő segítséget az államtól. A karaktert játszó színész, Gary Sinise szerepe miatt fordult a veteránok, katonák és családjaik felé, majd később emiatt hozta létre a Gary Sinise Alapítványt, mely célja az ő megsegítésük. A színésznek idén jelent meg egy memoárja erről a több évtizedes munkáról, a könyv megjelenésének apropóján pedig kollégái, a katonaság és még rengeteg más ember egy köszönővideót készítettek a számára: 

10. Mert olyan zseniális a szinkronja, mint az eredeti nyelvű változat

A szinkronrendező Juhász Anna volt, neki köszönhetjük a csodás szereposztást.
A néhai Bubik István volt Tom Hanks magyar hangja, és utánozhatatlanul játszott a hangjával, mesterien hangsúlyozva és átemelve a délies akcentust a hazai változatba. Azt az akcentust, amit a rendező Robert Zemeckis eredetileg nem akart használni, de végül Hanks meggyőzte. A fiatal Forrestet játszó Michael Conner Humphreys beszédét utánozva alakította ki azt a stílust, amit hallhatunk a filmben eredetileg. Alább pedig Petőfi Sándor versét hallhatjuk Hanks/Bubik tolmácsolásában:

Forrest Jennyjét Robin Wright alakította, akinek szinte állandó szinkronpárja Spilák Klára színésznő, szinkronrendező, a Kártyavárban is őt halljuk például. A néhai Haás Vander Péter volt Dan Taylor hadnagy megszólaltatója, B.B. (vagyis Benjamin Buford Blue, az eredetiben Bubba becenévvel) párja pedig Mikula Sándor volt a magyar változatban. Őt például a Robin Hood, a tolvajok fejedelméből ismerhettük, ott Will Scarletet szinkronizálta. Sally Fieldnek leggyakrabban Kovács Nóra a szinkronhangja, itt viszont Szabó Évát hallhattuk Forrest anyukájaként.
Egyébként ami forgalomba került, az nem az első verziós szinkron volt, az ISzDb szerint az először elkészült változat nem tetszett a Paramountnak, így új hangmintákat kértek több színésztől is. Így lett Kaszás Attila, Nagy-Kálózy Eszter, Sörös Sándor, Kálid Artúr helyett a fenti stáb. Hogy hogy hangzott volna úgy a film? Íme:

Nicholas Sparks, talán leghíresebb, azonos című regénye szolgált alapul a filmnek, mely szép, keretes történet az örökké tartó szerelemről. A főszerepekben Ryan Gosling és Rachel McAdams játszanak. Szerelmüket ismerhetjük meg az 1940-es évektől, de a történet két idősíkban zajlik. A jelenkori Allie és Noah személyével kezdődik, s fejeződik is be, miközben megismerjük kapcsolatuk kezdetét, nehézségeit és megoldását.

Nem a kedvenc romantikus filmem, mert viszonylag kiszámítható fordulatokat vonultat fel, illetve számomra már-már giccses, de közben mégis valahogy életszagú a szerelmi szál, és a színészi játék is rengeteg, apró kis játékot rejt, amitől valóságszerűvé és szerethetővé válik a történet.

Meséljetek!

Mi más is lehetne az első, amit kiemelnék, mint a történetmondás? Az egész cselekmény egy elfeledett, szép szerelem köré épül, amit főhősünk, Noah mesél szerelmének, hogy Allie újra emlékezhessen a történetükre. Nagy valószínűséggel ti emlékeztek a kezdetekre, de attól még jó móka lehet feleleveníteni a megismerkedésetek pillanatát, az első mondatokat, amiket egymásnak mondtatok. Amikor – az azóta már sajnálatos módon elhunyt - Dobránszky Zoltán, Duke (idős Noah) megszólaltatójaként belekezd a történetbe, olyan nyugalmat és kedvességet áraszt a hangja, hogy szívesen becsukom a szemem, és Allie-vel együtt gondolok vissza a szép emlékekre.

Táncoljatok!

Olyan egyszerű dolog ez, amit bármikor megtehetnénk. Talán pont ezért nem tesszük eleget. Főhőseink többször is táncolnak egymással, mely Disney-mese hangulatot kelt, melyben mintha megállna az idő egy pillanatra, s csak a herceg és a hercegnő számítanának.  Még zene sem kell hozzá feltétlenül.

Írjatok egymásnak levelet!

Talán egy kicsit elcsépelt ötlet, de nagyon klassz lehet majd évek múltán visszaolvasni a leírtakat, ahogyan Allie is tette Noah leveleivel. Bár sajnos nekünk nem fogja felolvasni Ryan Goslingként Miller Zoltán, ahogyan Rachel McAdams-nek tette, de úgy gondolom, ezt megbocsáthatjuk neki. Apropó Miller Zoltán: a szinkron 2004-ben készült, két évvel a nagy Ryan Gosling – Zámbori Soma egymásra találás előtt (innen is köszönjük Földi Tamásnak a remek ötletet!). Akkoriban Goslingot szinte minden rendező más hanggal képzelte el. Nikodém Zsigmond választása akkor Millerre esett.

Csináljatok valamilyen őrültséget!

A filmben rengeteg van belőlük, ha jól jönne egy kis ihlet. Én a kevésbé életveszélyes kalandok egyikét ajánlanám, tehát az úttest közepén fekvés helyett például esőben csónakázást, bár valójában nem is a tevékenység számít. A történetben sem jelentett mindig mindenkinek őrültséget az adott helyzet, csak élvezzétek, és nevessetek sokat! Nagyon szeretem, és mindig várom ezeket a jeleneteket. Fesztelen jókedv uralkodik alattuk, melyek során akarva-akaratlanul is elmosolyodom, amit Major Melinda összetéveszthetetlen kacaja csak megerősít.

Az általam kiemelt szinkronok mellett még rengeteg magyar hang teszi színesebbé a filmet. Többek között: Tímár Éva, Kocsis Mariann, Szokol Péter, Ruttkay Laura vagy Rosta Sándor.

30 éves lett Batman, leánykori nevén a Denevérember. Igen, anno még kötelezőnek érezték, hogy a sokszor magyarul igen kínos szuperhősneveket automatikusan átfordítsák. És hát 1989-ben nem jelenhetett még meg angol, pláne ámerikai című film! Üljünk fel együtt a Budapest - Hollywood nosztalgia személyvonatára és nézzük meg együtt a Denevérember ikonikus jeleneteit újra, magyarul.

1. Bevezető

Emlékeztek még a régi, szép időkre, mikor Bozai József (és természetesen még sokan mások) rendesen felolvashatták az alkotókat a filmek elején? Később a filmek végére száműzték őket, majd a szöveg a szinkronstábra rövidült. Ma már a legtöbb mozi esetén ezt egy felirattal kénytelenek megoldani az alkotók. Pedig hányan voltunk, akik ezekből a bevezetőkből tanultuk meg a külföldi stábtagok neveinek helyes kiejtését?! Oké, néha mellément a dolog (lásd még: Dévid Dácsovni :) ), de mai füllel sem kellemetlen, sőt szerintem messze a magyar átlag fölé pozicionálható Bozai angol kiejtése. 

2. Színre lép Jack Nicholson, Jack Nicholson szerepében

Távol álljon tőlem, hogy az Oscar-díjas amerikai színész érdemeit kisebbítsem, de tény (nem én mondtam), hogy Nicholson tulajdonképpen saját magát alakította ebben a szerepben, majd Jokerként a korábbi Batman-sorozat alakítását vette alapul. Nicholson Jokere ikonikus, de magyarul legalább egy extra dimenziót kapott Sinkó Lászlótól ajándékba. Minden idők egyik legnagyobb alakítása minden idők egyik legnagyobb magyar színészétől.

3. Újságírók egymás közt

Bár mondhatjuk, hogy a Batman szépen öregedett (ma sem ciki), azonban a mai PC világban ilyen jelenetek aligha készülhetnének. Gesztesi Károly és Udvaros Dorottya kiválóak a két újságíró szerepében, azonnal működik közöttük a kémia, noha szegény Knoxot Vicky Vale kikosarazza.  

4. "Örülök, hogy hulla vagy!"

Az ikonikus jelenetben Joker átveszi a gothami alvilág irányítását és bár ceruza eltűntető trükk nincsen, az a kézfogás bizony halálos. Sinkó László elképesztő amplitúdóval uralja a jelenetet, suttog, dörmög, ordít, vonyít: megtesz bármit, amit a szerep kíván. Ha ez nem a szinkron magasiskolája, akkor nem tudom, mi az!

5. "Én vagyok... Én vagyok... a Denevérember." 

Ami 2008-ban szinte azonnal kigördült Robert Downey Jr. fogainak kerítésén ("Én vagyok Vasember."), az Michael Keatonnek láthatóan nem ment olyan egyszerűen. Zseniális alakítás mind az ő részéről, mind Hirtling Istvántól, aki az első Batman magyar hangunk. Udvaros Dorottya pedig - ezúttal is - kiváló partnernek bizonyult.

6. A kötelező beszélgetés szuperhős és szupergonosz között

Batman és Joker dumálgatnak egy utolsót, hiszen komoly verekedős jelenetet azért nem lehetett volna közöttük rendezni. A jelenet viszont annyira maradandóra sikerült, hogy később Chris Nolan is megidézte a Sötét Lovagban. 

Nektek melyik a kedvenc jelenetetek?

A héten debütált a mozikban a Toy Story negyedik része, ám ne feledkezzünk meg arról, hogy a korábbi részek – főleg az első – mekkora nyomot hagytak az akkori gyerekekben és a filmtörténetben. Az első rész 1995-ben került a mozikba, mint az első 3D-s számítógépes animációval készült film, és a Pixar első világhírű filmje. A negyedik részt angolul és magyarul is volt szerencsém megnézni, így automatikusan összehasonlítottam őket - spoilermentesen. 

• Barbie karaktere csak a második filmben tűnhetett fel, mert ugyan már az elsőbe is szánták a készítők, a Mattel nem merte "odaadni” a figurát egy ismeretlen kimenetelű filmnek, ám a második részre már boldogan adták a karaktert.
• Andynek sosem lehetett látni az apját, és erre nem kaptunk magyarázatot. Lehet, hogy munkában volt, lehet, hogy nem is létezett, de az igazság az, hogy a Pixar költségvetésébe egyszerűen nem fért bele egy plusz karakter megtervezése (ez azt is megmagyarázza, hogy Andy születésnapján miért néz ki minden gyerek egyformán).
• Krumplifej Úr amerikai megszólaltatója, Don Rickles ugyan 2017-ben elhunyt, a Toy Story negyedik részében mégis megszólal. A filmben hallható szövegei már elhangzottak a korábbi filmekben, reklámokban, szlogenekben – ezekből a hangfelvételekből állítottak össze új mondatokat.
• A Toy Story első részénél Tom Hanks a Szerelem hullámhosszán és a Micsoda csapat című filmek közti szünetben dolgozott a Játékháborún mivel úgy érezte, hogy a Philadelphia és a Forrest Gump című filmek közt nem kellene ilyen vidám filmben részt vennie.

Woody – Tom Hanks – Stohl András

Woodyt mindig Stohl Andrással kötöttem össze hangban, hisz annyira jól állt neki a magyar színész: jóképűvé tette a seriffet. Most, Tom Hankssel is hallván azt kell mondjam, értem az amerikaiak választását, pláne ezen rész esetében, amikor kiderül, hogy Woody az ’50-es évek végén készült "vén róka”, így most tán még jobban is ment hozzá Tom Hanks bölcs hangja, lassabb beszéde. Hanks a következőként élte meg azt, hogy Woody hangja lett: "Woody egy igazi ajándék az életemben. Egyszer Disneylandben voltunk a családommal és éppen az esti befejező műsort adták, amikor feltűnt Belle, Csipkerózsika, Mickey, Mulan, mindenki. Egyszer csak a lányom, aki már a harmincas éveiben járt, elkezdett sírni, és nem tudtam elképzelni, mi a baj. Azt mondta, ,,Apa, nézd! Nézd, ott a hajó végében, Woody és Buzz! Apa, mindig ott leszel azon a hajón és táncolni fogsz, amíg csak Disneyland létezik”. Ez nem csak egy jó dolog, hanem egyfajta talizmán, amit mi, akik benne voltunk ebben az egészben, mind magunkkal hordunk.”

Buzz Lightyear – Tim Allen – Dörner György

Buzz eddig a Toy Story filmek örökös másod-főszereplője volt, és ugyan Dörner György jobban szeret élőszereplős filmeket szinkronizálni, szerencsénkre újra elvállalta az űrhajós magyar megszólaltatójának szerepét. Az amerikai hang, Tim Allen így emlékezik vissza Toy Story-s munkáira: ,,Hasonlóan éltem meg az egészet, mint egy lakásfelújítást. Sosem gondoltam a jövőre, csak az a kérdés lebegett a szemem előtt, hogy meg tudom-e csinálni. Elképzelésem sem volt arról, hogy milyen lesz a filmek fogadtatása, de amikor megláttam Buzz-t és Woody-t egy gyorsétteremben, mint menü-ajándék, akkor jöttem rá, hogy minek is lehettem a részese.”

Bo – Annie Potts – Farkasinszky Edit

Bónak nem volt annyi szerepe a korábbi részekben, ám azt mindig fenntartották, hogy ő és Woody mennyire kedvelik egymást. Eredeti hangja a mára már 66 éves Annie Potts, akit többek közt a Szellemirtókból is ismerhetünk. Tom Hanks úgy emlékezett vissza a közös munkára, hogy amikor Annie azt mondta: "Oh, Woody”, ő minden egyes alkalommal remegni kezdett, mint egy puding. Farkasinszky Edit a negyedik részre is megmaradt magyar hangjának, és bár aggódtam, hogy Bo új személyisége hogy fog feküdni a Művésznő hangjához, szerencsére aggodalmam alaptalan volt.

Alább láthattok egy videót az amerikai hangok felvételéről:

Ugyan Jessie (Joan Cusack) a negyedik részben nem szerepelt olyan sokat, a karakter mindenképp hozzátartozik a Toy Story világához, éppen ezért beszélgettem Zsigmond Tamarával a filmekről, Jessieről, és arról, milyen helyet foglalnak el ezek a filmek a munkái közt.

SzinkronJunkie: A második részben tűnt fel a karaktered először. Hogyan kaptad meg Jessie szerepét?

Zsigmond Tamara: Úgy emlékszem, hogy casting alapján választottak ki. Nagyon örültem, amikor megkaptam, mert a kisfiammal nagy rajongója voltam az első résznek. Mindig nagy dolog, ha megnyer az ember egy szerepet hangminta alapján.

SzJ: Rögtön sikerült megtalálni a közös hangot Jessievel?

ZsT: Kicsit megküzdöttem vele, mert nagyon vagány, nagyon harsány, nagyon szélesre nyitja a száját /rajzolták a száját/ és ahogy kurjant vagy jódlizik, azt be kellett gyakorolni.

SzJ: Nem esett rosszul, hogy a második részben Jessie dalát Oroszlán Szonja énekli?

ZsT: Nem vagyok képzett énekes, így fel sem merült, hogy én énekeljem el a dalt, ami a filmben elhangzik! Sőt, örültem, hogy Oroszlán Szonját kérték fel erre a dalra! Nem is vállalok éneket, rábízom a profikra!

SzJ: Van különbség egy animációs-, egy rajz-és egy élőszereplős film szinkronja között?

ZsT: Az animációs filmekben még az emberi szereplőknek is kicsit "rajzfilmes" hangot kell adni, karakteresebbet, karikírozottabbat. Sokat segít ilyenkor, ha már látjuk a kész figurát, és nem csak rajz skicceket. Sokszor teljes jellemzést adnak az alkotók az adott karakterről, halljuk az eredeti hangot és így születik meg a magyar hang. Rettentően érdekes, amikor belenézhetünk a félkész munkába, akár csak rajz-vagy animáció-szinten, majd amikor megnézzük a moziban a kész filmet, csak ámulunk mi lett belőle!

SzJ: Melyik a kedvenced a négy film közül?

ZsT: Az első két részt nagyon szerettem, a másodikat persze Jessie miatt. Szerintem általánosságban elmondható, hogy ritkán sikerül felülmúlni az első részt, kicsit erőltetettnek érzem a továbbiakat. Bár a legutóbbiról nem sokat tudok, mert Jessie nem szerepel benne túl sokat, leginkább csak benne van a játéktömegben.

SzJ: Mennyire foglal el fontos helyet a Toy Story a szinkronjaid között?

ZsT: A Toy story cowgirlyje egy meghatározó szerep a szinkronmunkásságomban. Ha megemlítem, szinte mindenkinek eszébe jut ez a kedves figura. Fantasztikus élmény volt, amikor pár évvel ezelőtt a Disney on Ice-hoz csináltuk a hanganyagot, és mivel semmi kapaszkodónk nem volt, olyannak tűnt, mintha egy rádiójátékot rögzítenénk. Nagy sikere lett a produkciónak, nagy élmény volt benne lenni. Mindig hálás dolog rajzfilmet szinkronizálni, főleg a gyerekeim miatt. Ugyan nekik természetes, hogy anya hangját hallhatják a tv-ben, de ha rajzfilmben hallanak, azt nagyon szeretik!

További magyar hangok voltak többek közt: Karácsonyi Zoltán, Várkonyi András, Kassai Károly, Csuha Borbála, Minárovits Péter, Lippai László, Forgács Gábor.

Számomra a Toy Story-t nézni a moziban nem csupán egy újabb filmet jelentett, hanem egyfajta állandóságot. Amint megszólalt a szokásos filmzene, újra rájöttem, hogy milyen jó nekem, hiszen a húgommal láttam először 1995-ben, és 24 évvel később még mindig együtt nézzük az új Toy Story-t, és ez mindennél többet ér.

Ti láttátok már? Nektek hogy tetszett?

A világ legtöbb országában általános problémának tartják az egészségügyben és oktatásban dolgozók helyzetét. Vannak olyan szakmák is, melyekkel kapcsolatban nem forog feltétlen közszájon, hogy erre-arra ráférne némi javítás, de ha sztrájkolnak, azt bizony mindenki megérzi (lásd pl. reptéri dolgozók). A magyar szinkron dolgozói most azért fogtak össze, hogy szakmájukat első körben térképre tegyék, majd anyagi megbecsültségüket élhető szintre tornászhassák.

A Szinkronjunkie elmúlt hét évében volt alkalmam sok résztvevőt hallani arról, mennyire nincsenek rendben a szinkronpiac dolgai. 30 évvel ezelőtti bérek, ázsiai munkatempó, fenyegetőzés - van itt minden, mi szem-szájnak ingere. Sokan, sokféleképpen próbáltak már ezen javítani, azonban kevés a kollektív siker. Egyéni eredmények vannak, hiszen néhány vezető színész tudta/tudja úgy alakítani a saját bérezését, hogy az ne legyen legalább NAGYON megalázó. Vagy ott van például Kern András, aki szimplán nem vállal több Woody Allen-filmet.

Földi Tamástól hallottam még évekkel ezelőtt, az egyik első Eötvös utcás szinkrontalálkozón az alábbi történetet: 

1999. készül a Csillagok Háborúja - Baljós Árnyak szinkronja. Bitskey Lukács éppen befejezte Jar Jar Binks szinkronizálását, ami - mégha nem is vált közönségkedvenccé - iszonyatosan megterhelő meló volt. 

Külföldi supervisor: Köszönjük a munkát! Most azért örülsz, nem?

Bitskey Lukács: Miért?

KS: Jön a kifizetés. Az azért jó hír! Mit veszel belőle? A német kollégád vett belőle egy új autót.

BL: Kifizetem a gázszámlámat...

Természetesen bármely szakma esetében fájdalmas különbségek tárhatóak fel tőlünk nyugatra (vagy keletre, délre, esetleg északra) tekintve, azonban a szinkron esetében dimenzióbeli távolság van aközött, amit ma akár egy szétdíjazott, vérprofi színész keres itthon, és amit pl egy német/francia szinkronszínész hazavisz egy szimpla animében való ordibálásért. 

A magyar Bosszúállókat (Bosszúvágyókat ;) ) Rajkai Zoltán vezeti, aki ezáltal olyan színészeket állított maga és főként az Ügy mögé, akiket a közönség is jól ismer. Bár Stohl András és Zámbori Soma külföldi tartózkodás, Csőre Gábor pedig forgatás miatt nem tudott jelen lenni, mégis szép számban jelentek meg a magyar szinkron legkeresettebb tagjai, hogy kollégáikat is képviselve mondják el, miben is szeretnének változást.

Változtatás nélkül közöljük közös nyilatkozatukat:

Állami védelmet a magyar szinkronnak! A magyar szinkron veszélyben van!

A mozikban, a televíziós csatornákon vagy az interneten látható filmekben a kulturális örökségünk részét képező magyar szinkront a megszűntetés, illetve háttérbe szorítás veszélye fenyegeti. A magyar nyelven szinkronizált filmek és a magyar nyelven megszólaló médiatartalmak összekapcsolják a magyarokat az egész világon. Erősítik a nemzeti egységet és a kulturális összetartozást. A magyar nyelven is megszólaló külföldi filmek hiánya pótolhatatlan veszteség lenne. A szinkronizált tartalom közérdek és művelődési alapjog. 

A szinkronizálással összefüggő tevékenységek: a színészek, szinkronrendezők, szinkrondramaturg - fordítók, hangmérnökök, vágók, gyártásvezetők, tehát ezek a tevékenységek szaktudást követelnek, magas hozzáadott értéket képviselnek, mégsem minősülnek szakmáknak. Szükséges megteremteni a szakmai besorolásukat, oktatásukat, valamint OKJ-s képzésüket. Fontos megteremteni a szinkronizálás minőségbiztosítási rendszerét! 

Magyarországon a szinkronizált tartalom nélkül a nemzetközi szerződésben vállalt kulturális sokszínűség védelme nem valósítható meg. A magyar nyelv Alaptörvényben vállalt védelme pedig nem biztosítható. Mi, a Bosszúállók magyar hangjai a magyar szinkron állami védelmét és a szinkronizálás hivatalos, szakmai elismerését kérjük a jogalkotóktól. Szükséges és fontos az idegen nyelvű filmeket szinkronizáltan, és eredeti nyelven, felirattal is hozzáférhetővé tenni. Azt kérjük a törvényalkotóktól, hogy alkossanak olyan Médiatörvényt, amely garantálja az audio-vizuális tartalomhoz való hozzáférést eredeti nyelven - eredeti felirattal, eredeti nyelven - magyar felirattal, eredeti nyelven és szinkronnal, audionarrációval a fogyatékkal élő magyarok miatt, illetve szinkronizáltan - magyar felirattal. A döntés jogát - hogy ki, hogyan szeretne filmet nézni - bízzuk a közönségre! 

Törvényességet a szinkroniparba!

A szinkroniparban kizsákmányoló, a gazdasági erőviszonyokkal visszaélő, a partnerséget és sok esetben a jogi kereteket nélkülöző üzleti gyakorlat alakult ki. A munkavállalók 30 évvel ezelőtti árakon dolgoznak. A szinkronban dolgozók díjazása nominális értékben az 1990-es évek elején alkalmazott díjak szintjét alig éri el. Reálértékben mintegy tizedrészét kapják munkájuk díjazásáért, miközben az iparág többi szereplője évente 20-40%-os növekedést ért el és a szinkronizálandó filmek mennyisége exponenciálisan nő. A szinkroniparban dolgozó vállalkozásoknak fizetett díjazás jóval nagyobb mértékben csökkent az elmúlt 30 évben, mint azt a piaci feltételek indokolnák. A szinkronipari dolgozók díjazásának reálértékben vett csökkenését semmi nem indokolja, hiszen a filmes tartalmakat közvetítő piaci szereplők jövedelme nőtt. 

Nem érvényesülnek a mindenkit megillető, tisztességes munkafeltételek. A szinkronizált tartalmakat megrendelő cégek legtöbbször nem kötnek szerződést, vagy törvénysértő és jogszerűtlen szerződéseket íratnak alá az alkotókkal. Ezekben a szerződésekben nem érvényesül a szerzői és előadóművészi jogdíj. 

A SzÍDOSz - Szinkron Alapszervezet elnöksége a lehető legrövidebb időn belül tárgyalásokat kezdeményez a megrendelőkkel és a szinkronstúdiókkal a szabályok és törvényes szerződések feltételeiről. Mi, a Bosszúállók hangjai összefogásra szólítjuk fel a szinkroniparban dolgozó szakembereket! Azt kérjük kollégáinktól, hogy csak törvényes, kölcsönösen kialkudott és elfogadható feltételeket tartalmazó szerződéseket írjanak alá a megrendelőkkel. Ne hagyják magukat kizsákmányolni! Felhívjuk a szinkroniparban dolgozó összes kollégánkat, hogy csatlakozzanak a SzÍDOSz - Szinkron Alapszervezet kezdeményezéséhez! Egyben arra kérjük a magyar nézőket és médiafogyasztókat, hogy támogassák a magyar szinkron ügyét! 

Aláírók:

Rajkai Zoltán, Stohl András, Nagy Ervin, Fekete Ernő, Simon Kornél, Zámbori Soma, Széles Tamás, Csőre Gábor, Csondor Kata, Miller Zoltán, Baráth István, Kőszegi Ákos, Mórocz Adrienn, Takátsy Péter

Egy biztos: mi teljes szívvel veletek vagyunk! 

A következő linken keresztül eléritek a teljes sajtótájékoztató videófelvételét: https://www.facebook.com/szinkronjunkieblog/videos/683722842075940/

A Terminál Tom Hanks 34. filmje, melyben egy reptéren ragadt, az ország nyelvét nem beszélő kelet-európai férfi bőrébe bújt. Hanks, ahogy az tőle megszokott, teljes odaadással játssza el a rendszert nem ismerő idegent, akinek országától több ezer kilométerre kell végignéznie, ahogy hazája háborúban áll. Ám mindent kihoz a helyzetből, amit csak lehet, és a reptér zárt falain belül a szerelem is rátalál.

• Meglepő, de tény, hogy a film igaz történet alapján készült. 1988-ban egy Merhan Nasseri nevű iráni férfival történt meg ugyanis, hogy a párizsi Charles de Gaulle reptéren ragadt, mert a franciák a papírjai miatt nem engedték át Angliába. Végül választhatott: vagy visszamegy Iránba, vagy a reptéren marad, s ő ez utóbbi mellett döntött, ám évekkel később végül mentális problémái miatt mégis el kényszerült hagyni a repteret.
  
  
• A film helyszínéül a rendező, Steven Spielberg rengeteg repülőteret bejárt, ám nem sikerült megtalálnia azt, ami tökéletes lenne, így végül egy Los Angelesben található repülőtér hangárjában építették fel a repteret, amit a valódi düsseldorfi reptér ihletett. A díszlet annyira tökéletes volt, hogy minden úgy működött, mint egy igazi reptéren: igazi étel, kávé, folyóvíz a csapból. A reptér külső részein játszódó jeleneteket azonban egy valódi, a montreáli reptéren vették fel. Az alábbi videóban láthatjátok, hogyan építették fel a Terminált:

• A film költségvetése - beleértve a terminál megépítését - 60 millió dollár volt, de bőven megérte, mert a film 219 milliót termelt.
  
  
• A filmben a Viktor Navorski hazáját megszemélyesítő Krakhozia nem létező ország, ám valószínűleg leginkább a volt Szovjetunióhoz tartozhatott.
  
  
• A történet elején Navorski bolgárul kommunikál, hiszen ez Krakhozia beszélt nyelve. Ehhez a színész apósától merített ihletet, aki bolgár bevándorló volt (és egyébként hat nyelven beszélt). Az amerikai színész magyar hangját anno Steven Spielberg választotta ki, aki Kőszegi Ákosra bökött, és milyen jól tette! Ugyan a Terminál már a nyolcadik film, amiben a magyar színész megszólaltatta Tom Hanks-t, az utóbbi években  váltválaszthatatlanná párosuk.
  
  
• A női főszerepet Catherine Zeta-Jones alakítja, aki úgy emlékezett vissza a díszletre, hogy elállt tőle a lélegzete, hiszen még a szagok is teljesen egy reptérre emlékeztették. Magyarul Tóth Enikő tolmácsolta nekünk a légiutaskísérőt, de ez nem meglepő, hiszen párosuk igencsak összeszokott.
  
  
• Stanley Tucci játssza a bürokrata biztonsági vezetőt, mondhatni a film legkellemetlenebb karakterét, aki megnehezíti Navorski életét a reptéren. Kulka Jánosnak nem ez volt az első találkozása a színésszel, és zseniálisan előhozta a "főgonosz” szerepét, de ezen a Herculesben hallhatott Hádész-szerep óta nincs is mit csodálkozni.

Nektek melyik a kedvenc filmetek Tom Hankstől? Kinek a hangjával nézitek, hallgatjátok a legszívesebben?

Robin Williams nagyszerűségét az adta, hogy amellett, hogy kiváló komikus és vígjáték-színész volt, aki zseniálisan tudott játszani az arcával és a hangjával, ugyanilyen jól megállta a helyét komolyabb, drámaibb szerepekben is. Mindkét műfajból sokat megtalálhatunk filmjei között, ha végignézzük a karrierjét, a Mrs. Doubtfire-ről és a Patch Adams-ről például már írtunk is nektek, mai évfordulósunk azonban talán még ismertebb és még nagyobb üzenetet hordoz. 30 éves a Holt költők társasága.

Az alaptörténet és konfliktus egyszerű, mégis nagyszerű - a szigorú hagyományok alapján nevelő, konzervatív és teljesítménycentrikus Welton Akadémia új irodalomtanárt kap volt növendékük, John Keating személyében, aki a többi tanárhoz képest merőben más szemléletet vall. Szeretné megtanítani a fiúknak, hogy önállóan gondolkodjanak, kövessék az álmaikat és nem baj, ha a realitás helyett a romantikát választják. Egy kis baráti társaság megtalálja Keating fotóját egy régi iskolai évkönyvben, és mellette a leírást a Holt költők társaságáról. Tanárukhoz hasonlóan ők is összegyűlnek hát péntek esténként, hogy saját vagy más költők verseit olvassák fel és "kiszívják az élet velejét". A film tele van örökérvényű tanácsokkal/tanításokkal, amiken nem csak a diákok, hanem a nézők is elgondolkozhatnak. Ilyenekből szemezgettünk az évforduló alkalmából.

“Kukaceledel vagyunk. Mert ha hiszik, ha nem, mind akik most itt állunk, egy napon megszűnünk lélegzeni, kihűlünk, meghalunk.“

Keating legelső órán elhangzó tanítása, a “Carpe Diem” végigvonul az egész filmen, több ponton is előremozdítva a cselekményt - például Overstreet ezt mantrázva hívja fel a lányt, akit szeret, és erre gondol akkor is, amikor felkeresi őt az iskolájában, és felolvassa az általa írt verset. Tudom, nagyon elcsépelt, szinte már Oravecz Nóra-féle idézetnek tűnik az “Élj a mának!” felszólítás, de ahogyan Keating előadja, abban van valami tényleg elgondolkodtató. Talán azért is, mert Tordy Géza hangjából egyfajta egyetemes bölcsesség árad, és neki mindent elhisz az ember. Bár Mikó Istvánt hallottuk a leggyakrabban Williamset szinkronizálni, ide szerintem nem illett volna az ő bohókás, kedves hangja.

 “Amikor valamiben egészen bizonyosak, gyorsan nézzék meg más szemszögből is.”

Nekem ez a kedvenc "igazságom" az egész filmből, és ezt olyan keveset gyakoroljuk a mindennapokban. Pedig a konfliktuskezelés, vitakultúra, de csak simán a hétköznapi élet egyik legegyszerűbb és legalapvetőbb ténye kellene, hogy legyen. Többek között Neil apukája, Mr. Perry is alkalmazhatta volna ezt, és talán fia élete nem ér ilyen tragikus véget. A karaktert egyébként Rajhona Ádám szólaltatta meg a magyar változatban.

“Azt akarom, hogy leljék meg a maguk útját mihamarabb, induljanak el rajta a maguk tempójában. Mindegy, hogy merre, mindegy, hogy hogyan, akár peckesen, akár kergén, akárhogyan.” 

Keating egyik legérdekesebb tanítási példája az, amikor a konformitást mutatja be a srácoknak az udvaron. Azzal az egyszerű ténnyel, hogy eleinte egymástól eltérő módokon, majd fokozatosan egymáshoz hasonlítva kezdenek el körbe-körbe sétálni, rávilágít arra, hogy "mennyire nehéz megőrizni önmagunkat a többiekkel szemben".

“Ezt nem lehet rőfre mérni, ez költészet.”

A verselemzést valószínűleg a legtöbb diák ki nem állhatta középiskolában, hacsak nem volt olyan jó tanára, mint Mr. Keating, vagy nekem Gál Ildikó (ha olvassa, innen is üzenem, hogy mindent köszönök!). Bár osztályozni könnyebb úgy, ha meg van adva egy "hivatalos magyarázat" arról, hogy mit gondolt a költő, a való életben ez nem így működik, nem így élvezzük az irodalmat. A filmben Neil Perry olvasta fel Pritchard professzor értekezését az előszóban arról, hogy hogyan kell verset elemezni, és csak remélni tudom, hogy ezt igazából senki sem fogalmazta meg még így, és a forgatókönyvírók túlzásáról van szó. Perrynek egyébként Rudolf Péter volt a hangja, nekem elég szokatlan volt ugyan, kicsit túl érett a karakterhez képest.

A film szinkronjának stáblistája egyébként tömve van csupa ma is foglalkoztatott hangokkal - Bor Zoltán, Schnell Ádám, Pusztaszeri Kornél, Lippai László, Boros Zoltán, Dobránszky Zoltán szinkronizálták a Holt költők társaságának tagjait, de hallottuk a filmben Menszátor Magdolnát, Lux Ádámot, Rátóti Zoltán, Spilák Klárát és még sok más kiváló kollégájukat is.

"Ó Kapitány, kapitányom!"

A film legszebb és legismertebb jelenete egyértelműen az utolsó, amikor a diákok a padokra állva búcsúznak Keatingtől. Ez a jelenet nem egy leckéről szól, sokkal inkább arról, hogy a diákok megmutatták tanáruknak az utolsó utáni pillanatban, hogy ért valamit a velük töltött idő, hogy végül sikeresen át tudta adni nekik a tudást, amit szeretett volna.

Együttérzően olvastam mind a hazai, mind a nemzetközi kritikákat, hiszen spoilerezés nélkül nagyjából egy közepes, south parkos Kenny-monológot lehetett összehozni a filmről. Most, hogy hivatalosan is lebontották a #dontspoiltheendgame vasfüggönyét (bár tudjuk, hogy a Távol-Keleten már egy tévé csatorna is műsorra tűzte a kamerás változatot), nyilvánosan lehet beszélni a filmről. Azért a buszon/villamoson/vonaton ülve ne olvassátok hangosan a cikket, nehogy lincselés legyen belőle! 

Az előző cikkben ott hagytam abba, hogy a sztori izgalmas, fordulatoktól sem mentes, de tulajdonképpen nem is film, sokkal inkább egy filmesemény. Az univerzum élőlényeinek fele elporladt, a csettintés óta káoszban a világegyetem. Thanos közepesen átgondolt ökoterrorizmusa rengeteg logikai buktatót is felvet - csak, hogy néhány példát említsek: járulékos áldozatok, elporladó takarmányállatok és -növények. Hőseink azonban gyorsan összeszedik magukat és pár nap alatt leamortizálják az arcát. Biztosan lesz olyan változat, amelyik itt ér véget. :) 

Egy kövér 5 évet ugrunk előre az időben és bár a forgatókönyv nem számol (legalábbis nem mutatja be) a társadalomra gyakorolt hatásokat, az egyén szintjén létrejövő drámában lubickol egy ideig. Szereplőink különbözően élik meg a csettintés utóhatását, ki-ki különböző módon éli meg a poszttraumás stresszt. Néhány kört követően rájönnek, hogyan lehetne visszafordítani a dolgokat és kezdődik az ugró meló (sajnos ez angolul azért jobban üt: Time Heist). Az időutazás aztán újabb logikai ficamokat idéz elő, de ezek cseppet sem vonnak le a film élvezeti értékéből, amely - főleg a 3 órás hossz ellenére - folyamatosan leköti a nézőt. 

Minden pillanatából süt, hogy az alkotók nem csupán beleadtak apait-anyait, de mindannyian valami különlegeset, valami korszakalkotót szerettek volna letenni az asztalra. Ékes koronájává vált a film a Marvel-univerzumnak és a magyar szinkronnak is. 

Ezen a ponton bátran kijelenthetjük, hogy az utóbbi évtized legkomolyabb szinkronmunkái a Marvel-filmek. Nyilván színészileg voltak nagyobb kihívást jelentő feladatok minden résztvevő életében és tudjuk, Fekete Ernő Tibor szerepálma sem igazán Tony Szark. Azonban 11 év alatt minden stábtaghoz egyre közelebb és közelebb kerültek e filmek, amik képesek voltak egyértelmű munkakapcsolatot teremteni két rivális szinkronstudió között is. Ez pedig a szakmaiság és profizmus olyan szintje, amely előtt mindannyian fejet hajthatunk. Természetesen korábban is gyakran előfordult, hogy egy-egy színész vitte magával "szokásos" magyar hangját a következő filmbe és akár egy másik rendező stábjába, azonban ilyen tudatosan felépített, jól átgondolt szereplőgárdát még soha sem hallhattunk a magyar szinkronban. Konkrét statisztikát most nincs lehetőségünk készíteni, de egy gyors fejszámolás után a 22 film nagyságrendileg 800-900 munkahelyet teremtett, avagy ennyi hazai színészt, rendezőt, hangmérnököt, fordítót, producert, gyártásvezetőt és vágót mozgatott meg. Mindezt úgy, hogy néhány korai átfedést kivéve (Csőre Gábor, Rajkai Zoltán, Stohl András) a legtöbb vezető színész csupán egy-egy karaktert formált meg, azaz a Marvel Filmes Univerzum sosem látott mennyiségben és mélységben mozgatta meg a magyar szinkron piacát. A Disney-szabály (azaz hogy egy nevesített karaktert megformáló szinkronhang nem osztható ki más figurára is, elkerülendő a találkozás esetén felmerülő ütközést) ugyan nem teremtett könnyű helyzetet, mégis összességében üdítő, frissítő hatást ért el, hiszen olyan arcok kerülhetttek általa előtérbe, akik más filmeken keresztül valószínűleg nem kaphattak volna (most még) figyelmet.

Csak néhány név, akiknek a Marvel-filmek jelentethették/jelenthetik a belépőt a legfelkapottabb hangok közé:
(Még mielőtt bárki félreértené, természetesen ez nem jelenti azt, hogy az adott színész korábban ne szinkronizált volna.)

- Mórocz Adrienn

- Debreczeny Csaba

- Szilágyi Csenge

- Papp Dániel

- Gubik Petra

- Törőcsik Franciska

És a filmekben szereplő hollywoodi színészek karrierugrása értelemszerűen érinti a hazai kollégák helyzetét is, így ha a megszokott hangok továbbmennek (már pedig azt látjuk, hogy általában megmaradnak a kialakult duók), annak itthon is örülnek. 

Lehetőségünk volt röviden elbeszélgetni a színészcsapat két oszlopos tagjával, melyet alább olvashattok. 

Zámbori Soma

SzinkronJunkie: Hogy tetszett az új Bosszúállók film?

Zámbori Soma: A szinkronizálás közben nagyon komolyan vették a film védelmét. Többek között nem vihettük be a telefonunkat sem a stúdióba. Rengeteg jelenetet nem is láttunk, hiszen a szinkronizáláshoz "félkész" filmet küldenek. Úgyhogy számomra a hivatalos premieren állt össze a történet és őszintén mondom: nagyon tetszett! Le a kalappal!

Nem vagyok elvakult Marvel-rajongó, de ami jó, azt el kell ismerni! A Végjáték a hollywoodi filmgyártás mai csúcsa. Különösen meglepett, hogy egyetlen egy percnyi unalmas jelenet nem volt a filmben - a három óra két perc nagyon gördülékenyen ment le. 

Az egészen megdöbbentő, hogy 11 évvel ezelőtt egy ilyen hatalmas, filmes univerzumot meg tudtak álmodni. Ahogy ezeket a filmeket fel tudták építeni, és ahogy a sorozatot a Végjátékkal "lezárják" az a profizmus netovábbja. A gyerekeimmel együtt néztük meg a filmet, akik óriási Marvel-rajongók. Mindent tudnak az univerzumról! A vetítés közben is többször kérdeztem őket, hogy ki-kicsoda és miért fontos szereplő. Például a film végi temetésen egyedül áll egy fiatal srác a képernyő jobb oldalán, akit korábban még nem láttam. Talán a jövőbeni filmekben lehet majd szereplő.

SzJ: Rajta nekem is megakadt a szemem, hiszen mindenki mást ismertem. Valószínűleg egy easter egg lehet. De egyelőre nem tudni, hogy kicsoda.

ZS: Aztán meglepődtünk a film végén, hiszen mindig szoktak stáblista utáni jelenetet vetíteni, de most elmaradt. Az egész nézőtér egy emberként várta a következő filmre való utalásokat, de végül nem volt ilyen jelenet. Ez volt a filmmel kapcsolatban az egyetlen hiányérzetem. 

Elképesztően jó ötletnek tartom, hogy Thorból egy szétcsúszott figurát csináltak, és hogy Hulkból egy professzor lett. Közben az egyik leghumorosabb Marvel-film lett! A Hangyával nagyon ügyesen csempészték be a képregényfilmekbe a humort, ami - szerencsére - nem gagyi vagy alpári, és kifejezetten jó érzékkel adagolt. A Végjátékban majdnem minden szereplő kapott komikus jeleneteket, amik kizökkentik a nézőt a drámából. 

A legjobbnak pedig azt találtam, hogy a film fő mondanivalója a család. A sztori végén mindenki megy haza a feleségéhez, gyerekekhez. A filmet ugyan a Marvel-család mozgatja, de az akció után mindenkit ott vár valamilyen formában a saját családja - ezt az emberi oldalt nagyon bírtam!

SzJ: Idős karakterek esetében, ha egy fiatal magyar hangnak kell a szerephez "öregednie", az általában nehezen szokott sikerült, sokszor "leesik a képről". A film egyik utolsó jelenetében, mikor az idős Steve Rogers hangját adod, az viszont bámulatosan jó lett! Mi a titok?

ZS: Chris Evans viszonylag szűk eszköztárral jeleníti meg Amerika Kapitány figuráját, úgyhogy nagyon örültem, hogy valami mást, újat lehetett eljátszani. Tabák Katában, a szinkron rendezőjében fel sem merült, hogy ezt a jelenetet ne én csináljam. Az eredetit hallgatva nem tudtuk száz százalékosan eldönteni, hogy Chris Evans adta-e a saját, időskori hangját, de a Disneytől kapott leírásban valószínűleg szerepelt volna, ha másik színész is "képbe kerül". 

Köszönöm szépen, jól esik, hogy így gondoljátok! Feladatomnak éreztem, hogy a lehető legtermészetesebben jelenítsük meg azt, ahogyan egy ember hangja megöregedhet. Hány évet is kellett idősödni? Negyvenet? Ötvenet? A korral azért a hang nem idősödik egyenes arányban és azt mindenképpen el akartuk kerülni, hogy rajzfilmes legyen. 

SzJ: Mikor dolgoztatok a felvételeken?

ZS: Március végén - április elején, nagyjából két hét alatt. Ebben az időszakban többször voltam külföldön, így ehhez kellett igazítani a felvételeimet. Emiatt a szokásosnál kevesebb pótfelvételre volt szükség, ugyanis én már a kvázi kész filmre tudtam dolgozni. A legtöbbször akkor van szükség pótokra, amikor még egy korai vágásra dolgozunk. Ilyenkor sok esetben változtatnak a filmanyagon. A Végjátéknál talán csak 10-20 tekercset kellett újra felvenni. Néhány jelenet hosszabb lett, illetve egy-egy szóval kiegészült a Kapitány mondanivalója. 

Ha jól tudom, ez most inkább Fekete Ernő Tibort (Robert Downey Jr. - Tony Stark/Vasember magyar hangja - a szerk.) érintette. Neki sokkal többször kellett visszamennie, én legfeljebb három-négyszer voltam bent a stúdióban. 

Azt viszont mindenképpen szeretném elmondani, hogy az egész elmúlt 10-11 év nem jöhetett volna létre Tabák Kata zseniális szereposztása nélkül. Az, hogy ma a Végjáték ennyire élvezhető magyar nyelven, az nagyon nagy részben neki köszönheti. Pont nemrég hívtam fel, hogy megköszönjem neki azt, hogy anno, mikor az Amerika Kapitány - Az Első Bosszúálló indult, meghívott a castingra és lehetőséget adott.

Szerintem azért is nagyon jó rendező, mert mindenki magyar hangját adó színészt ki tudott mozgatni a komfort zónájából és out-of-the-box színészi teljesítményre ösztönözni. 

Gubik Petra

SzinkronJunkie: Kedveled a képregényfilmeket? Követed a Marvel filmes univerzumát?

Gubik Petra:  Gyerekkoromban szerettem olvasni a Garfieldot és a Superman képregényeket is. Aztán, ahogy felnőttem, ez háttérbe szorult.

Igen, követem a Marvel Filmes Univerzum történéseit. Minden egyes filmet ugyan nem láttam, de igyekszem képben maradni.

SzJ: A Thor - Ragnarökben te is csatlakoztál a nagyszerű, magyar alkotói gárdához. Az ISzDB adatbázisa alapján a Tessa Thompson által alakított Valkűr volt az első igazán nagy szinkronszereped egy hatalmas sikerfilmben. Mi nagyon szerettük a végeredményt! Szeretted a figurát? Illetve milyen volt a munka?

GP: Igen szerettem, nagyon-nagyon! Tabák Kata volt a szinkronrendezőnk, ez külön öröm volt számomra. Tanulságos kis munka volt és büszke vagyok rá. A barátaim is szeretik a Marveles filmeket és bizony jó érzés, amikor felismerik a hangomat a moziban.

SzJ: Elképesztő titoktartás és biztonsági kötelezettségek mellett készült a film szinkronja. A te jeleneteid felvételekor voltak nehezítő körülmények? Vagy már a kvázi kész filmmel tudtál dolgozni?

GP: A szinkronban legtöbbször egy vázlatszerű filmet látunk, főleg az animációs filmeket illetően, ami sokszor változik, mire a mozikba kerül. Utómunkák, stb… Bár ilyenkor csak a saját jeleneteimet látom, mégis úgy éreztem, szívesen megnézném majd a kész filmet. Az új munkát is igazán élveztem. Remélem, még sokszor lesz szerencsém a figurához.

SzJ: Hamarosan még komolyabb szerepben hallhatunk majd, hiszen - ismét Thomsonnal - immáron főszereplőként viszed majd a hátadon az új Men In Black-filmet. Mennyire állnak közel hozzád az ilyen típusú filmek? Illetve várod-e már ezt a munkát?

GP: Nagyon várom ezt a munkát. Örülök, hogy ismét Tessa Thompson magyar hangja lehetek. Számomra a régi Men is Black film igazi kultuszfilmnek számít. A rendezőnk ezúttal is Tabák Kata lesz, szóval tényleg alig várom, hogy a filmbe csöppenjek.

A végjáték teljes magyar stábja

Tony Stark / Vasember (Robert Downey Jr.) – Fekete Ernő
Steve Rogers / Amerika Kapitány (Chris Evans) – Zámbori Soma
Thor (Chris Hemsworth) – Nagy Ervin
Bruce Banner / Hulk (Mark Ruffalo) – Rajkai Zoltán
Natasha Romanoff / Fekete Özvegy (Scarlett Johansson) – Csondor Kata
Clint Barton / Sólyomszem (Jeremy Renner) – Stohl András
James Rhodes / Hadigép (Don Cheadle) – Takátsy Péter
Scott Lang / Hangya (Paul Rudd) – Széles Tamás
Carol Danvers / Marvel Kapitány (Brie Larson) – Mórocz Adrienn
Nebula (Karen Gillan) – Varga Gabriella
Okoye (Danai Gurira) – Bognár Gyöngyvér
Wong (Benedict Wong) – Hajdu István
Happy Hogan (Jon Favreau) – Kálid Artúr
Mordály (Bradley Cooper) – Kálloy Molnár Péter
Pepper Potts (Gwyneth Paltrow) – Major Melinda
Thanos (Josh Brolin) – Kőszegi Ákos
Stan Lee – Kajtár Róbert

Dr. Strange (Benedict Cumberbatch) – Simon Kornél
T'Challa / Fekete Párduc (Chadwick Boseman) – Debreczeny Csaba
Peter Parker / Pókember (Tom Holland) – Baráth István
Gamora (Zoe Saldana) – Solecki Janka
Hope van Dyne / Darázs (Evangeline Lilly) – Németh Kriszta
Valkűr (Tessa Thompson) – Gubik Petra
Frigga (Rene Russo) – Kováts Adél
Wanda Maximoff / Skarlát Boszorkány (Elizabeth Olsen) – Szilágyi Csenge
Sam Wilson / Sólyom (Anthony Mackie) – Papp Dániel
Bucky Barnes / A tél katonája (Sebastian Stan) – Hamvas Dániel
Loki (Tom Hiddleston) – Csőre Gábor
Mantis (Pom Klementieff) – Bogdányi Titanilla
Drax (Dave Bautista) – ifj. Jászai László
Shuri (Letitia Wright) – Törőcsik Franciska
Howard Stark (John Slattery) – Tarján Péter
Ősmágus (Tilda Swinton) – Kiss Eszter
Peggy Carter (Hayley Atwell) – Balsai Móni
Jane Foster (Natalie Portman) – Zsigmond Tamara
Korg (Taika Waititi) – Karácsonyi Zoltán
Dr. Hank Pym (Michael Douglas) – Dörner György
Laura Barton (Linda Cardellini) – Bognár Anna
Jasper Sitwell (Maximiliano Hernández) – Maday Gábor
Brock Rumlow / Halálfej (Frank Grillo) – Makranczi Zalán
Áspis Száj (Tom Vaughan-Lawlor) – Seder Gábor
Groot (Vin Diesel) – Dézsy Szabó Gábor
Alexander Pierce (Robert Redford) – Dunai Tamás
Peter Quill / Űrlord (Chris Pratt) – Miller Zoltán
Vörös Koponya (Ross Marquand) – Rátóti Zoltán
Jarvis (James D'Arcy) – Kárpáti Levente

további magyar hangok: 
Azurák Zsófia, Bauer Gergő, Beke Márton, Csuha Lajos, Fáncsik Roland, Fehér Péter, Fehérváry Márton, Fellegi Lénárd, Gulás Fanni, Gyurin Zsolt, Koller Krisztián, Lipcsey Colini Borbála, Makay Andrea, Márkus Léna, Maszlag Bálint, Mayer Marcell, Mesterházy Gyula, Mohácsi Nóra, Pásztor Tibor, Peller Mariann, Péter Richárd, Stern Dániel, Stern Hanna, Téglás Judit

a magyar változat munkatársai:
magyar szöveg: Gáspár Bence
felvevő hangmérnök: Jacsó Bence
rendezőasszisztens és vágó: Kajdácsi Brigitta
gyártásvezető: Gelencsér Adrienne
szinkronrendező: Tabák Kata