A Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki (The Flintstones) c. rajzfilmsorozat megjelenésekor hatalmas népszerűségnek örvendett világszerte, és örvend is mind a mai napig. Nálunk még egy lapáttal rádobott erre az, hogy Romhányi Józsefnek köszönhetjük a frappáns, rímekbe szedett szövegkönyvet, ami annyira szórakoztató volt és annyira jól sikerült, hogy voltak országok, ahol szinkronizálás helyett a magyar verziót adták feliratosan.
A sorozat majd’ három évtizedig tartó szárnyalását Amerikában a Simpson-család 1989-es debütálása törte meg,  akik letaszították a Flintstone családot a ranglista első fokáról. Öt évre rá elkészült azonban a rajzfilm élőszereplős változata - ami akkor még újdonság volt, nem úgy, mint most - valószínűleg abból a célból, hogy meglovagolja a közönség szeretetét és nosztalgiáját. A kritikusok nem voltak odáig a filmtől, főleg a túl sok felnőtteknek szóló utalás miatt bírálták, ezzel szemben a gyártási költségének hétszeresét szerezte vissza a jegyirodákban, ami azt mutatja, hogy a nézők azért szerették.

A Flintstone család mozifilm ma 25 éve került a vásznakra Amerikában. Azért szeretem ezt a filmet, mert nem úgy akart élőszereplős változatot csinálni a rajzfilmből, hogy közben modernizálja a díszletet és a ruhákat, és valódibbá teszi őket, hanem pontosan ugyanúgy néznek ki, mint a sorozatban. Látszik, hogy nem akar korhűnek tűnni - mondjuk nem mintha az eredeti erre törekedett volna.  Sokan viszont pont ugyanezt rótták fel a film legnagyobb baklövéseként.

A magyar változatban az eredeti rajzfilm szinkronjához hasonlóan mesterien rímekbe szedett párbeszédeket hallhatunk, de ezek nem rátesznek egy lapáttal az amúgy is jó alkotásra (mint a rajzfilm esetében), inkább feljavítják a filmet. Főleg Frédi szájába adtak olyan frappáns mondatokat, mint hogy "Jól jegyezd meg, hosszába-keresztbe, lelkedbe ne ereszd be a kétely mételyét!" vagy "Ne blöffölj már Vilma baba, úgysem mész anyádhoz haza. Alig teszed ki a lábad, a szemed máris könnybe lábad de én akkor se megyek utánad!".

• Fred Flintstone, vagyis Kovakövi Frédi szerepére sokan esélyesek voltak a korszak népszerű humoristái közül, ám szerencsénkre végül John Goodman kapta meg azt. Ebben közrejátszott Steven Spielberg ajánlása is, aki a film egyik producere volt.
• A magyar változatban Hollósi Frigyest hallhattuk Frédiként. Ugyan Goodman szinkronhangja nálunk legtöbbször Papp János volt, összehasonlítva a hangjukat, szerintem jobb választásnak tűnik Hollósi. Előrebocsájtom, ahogyan a színészeket sem lehet a rajzolt figurákhoz hasonlítani, így e film magyar hangjait sem vagyok hajlandó  lehet az eredeti Márkus-Csákányi-Psota-Váradi négyeshez mérni.
• Barney Rubble, magyarul Kavicsi Béni megformálása volt Rick Moranis egyik utolsó filmszerepe, mielőtt abbahagyta (utólag nézve hosszú időre szüneteltette) színészi karrierjét azért, hogy a családjára koncentrálhasson - ugyanis elhunyt a felesége, és Moranis úgy döntött, a filmezésnél sokkal fontosabb az, hogy a gyerekei normálisan nőhessenek fel.
• Béni nálunk Forgács Gábor hangján szólalt meg, ami azért érdekes, mert Moranist szinte mindegyik olyan színészünk szinkronizálta már, akiket vígjátékokban lehet hallani. Leginkább Harkányi Endrére emlékszem, főleg az Űrgolyhók és a Szellemirtók miatt.
• Vilma (Elizabeth Perkins) szinkronhangja Borbás Gabi volt, ez a páros látható-hallható az előbb már említett Szellemirtók 2016-os rebootjában, egyébként pedig Perkinsre is igaz, hogy rengeteg különböző színésznőnk dolgozott már "vele".
• Irmát Rosie O’Donnell alakította, aki ugyan kevésbé hasonlít a rajzfilmkarakterre, mint a másik esélyes Janine Turner, de mégis ő kapta a szerepet, miután Vilma névjegyévé vált nevetését zseniálisan tudta utánozni. Abba ne menjünk bele, ez mennyire nyomós indok. 
• A magyar változatban pedig Rátonyi Hajninak szintén sikerült ezt a nevetést visszaadnia.
• Elizabeth Taylornak ez volt a legutolsó mozifilm-szerepe, és kicsit mintha önmaga paródiáját játszotta volna el Frédi házsártos, díva anyósaként.
• A dögös titkárnőt Halle Berry alakította, a karakter neve pedig Sharon Stone volt - ezt hálistennek nem fordították le magyarra, csak eléraktak egy “Kénkövi”-t - és még nagyobb poén lett volna, ha az első körben felkért igazi Sharon Stone-nak belefér az idejébe és igent tud mondani a felkérésre.
• Amikor a film elején Frédiék kocsikáznak, a rádióból a Bedrock Twitch c. dal szól, mely az eredeti rajzfilmből származik, majd ugyanennek a dalnak a modernizált változatát később is halljuk, mégpedig akkor, amikor a Viruló Kavernában (Cavern on the Green) táncolnak. Az étterem neve nem légből kapott, hanem a valóságban is létező Tavern on the Green nevű helyre utal, ami egy 1930-as évek óta New Yorkban működő étterem. Érdekesség, hogy a Szellemirtókban is megjelenik ez az étterem, amelyben szintén játszott Rick Moranis.
• Az autósmozi bejáratánál a következő felirat olvasható: “Coming Soon: Gorge Lucas TAR WARS” - a tar pedig kátrányt, szurkot jelent.
• A játszótér neve, ahol Bem-Bem és Enikő játszanak, Jurassic Park - nem meglepő az utalás, hiszen ahogy már írtam, megtaláljuk a producerek között Steven Spielberget is. (Aki Spielrock-ként van feltüntetve a stáblistában)
• A nagy kardfogú tigris, Frédiék másik háziállata az egyike volt legelső, filmvásznon megjelenő CGI karaktereknek.
• Béni jégkrémes kocsija a Jetson család főcímét játssza, ami szintén a Hanna-Barbera rajzfilmstúdió terméke.

• Feltűnik a filmben egy rövid szerep erejéig a filmben Jean Vander Pyl, aki Vilma hangja volt az eredeti rajzfilmsorozatban (a konga-tánc közben, Dínó mögött szúrhatjuk ki őt).

Kíváncsiak vagyunk, ti szerettétek a filmet?

1989. május 24-én mutatták be az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag című filmet, melyhez 1989-ben és 2000-ben is készült magyar szinkron. A szerepben már rutinos Harrison Ford mellett a legendás Sean Conneryt láthatjuk, és ezek a szerepek kultikus szinkronhangokért kiáltottak. Mielőtt azonban megemlíteném a magyar hangokat, nézzünk pár érdekességet a filmről!

• A film végén az idősebb Henry Jones azzal ugratja fiát, hogy elmondja barátaiknak azt, hogy valójában a kutyájukat hívták Indianának. Ez igen közel áll a valósághoz, ugyanis George Lucas kutyáját hívták így. Ugyanez a kutya – egy alaszkai malamut – inspirálta egyébként Chewbacca karakterét is.
• George Lucas és Stephen Spielberg számára nem volt kérdés, hogy Sean Conneryt szeretnék az idősebb Jones szerepére, ám a skót színész sokáig szkeptikus volt a szerepet illetően, hiszen mindössze 12 év van közte és Harrison Ford között. Azonban amint a két színész találkozott, rögtön olyan jól kijöttek, hogy a kis korkülönbség ellenére sem volt gond eljátszani apát és fiát.
• Amikor Jonesék a zeppelinen utaznak, annyira meleg volt a forgatás alatt, hogy a szereplők kénytelenek voltak levenni a nadrágjukat, hogy ne izzadjanak a felvétel során.

• Ez Harrison Ford kedvence az összes Indiana Jones film közül, mert Sean Conneryvel játszhatott együtt, és azért is, mert az összes közül ezt forgatták a legtöbb helyszínen.
• A velencei katakombás jelenethez, mely hemzsegett a patkányoktól, olyan állatok kellettek, amik biztos nem terjesztenek semmiféle vírust, így a készítők jóval a forgatás előtt kétezer patkányra nyújtották be a rendelést, akik e rendelés idejében még meg sem születtek, sőt, kifejezetten a film miatt jöttek világra. Természetesen a forgatás során egyetlen állat sem sérült meg.
• Amikor a két Jonest elkapják a nácik, Indiana felteszi a kérdést apjának Elzáról: "honnan tudtad, hogy náci?” - "Beszél álmában” – válaszolja az apja. Ezt a sort maga Sean Connery rögtönözte a filmhez, s le is kellett állni a munkával, mert mindenki a földön fetrengett a mondat hallatán.
• Steven Spielberg érezte, hogy a második rész, az Indiana Jones és a végzet temploma nem a legjobb filmként fog bevonulni a történelembe, hisz mint mondja, ő sem szerette igazán, túl sötét, túl horroros, így az Utolsó kereszteslovagot egyfajta bocsánatkérésként is forgatta le.

Most, hogy átvettük a filmhez köthető érdekességeket, lássuk, kik azok a magyar színészek, akik a mikrofon ezen oldaláról segítették a film elkészültét! Abban a szerencsében részesültem, hogy beszélgettem a Harrison Fordot szinkronizáló Csernák Jánossal a filmről, és a szinkronról. 

 SzinkronJunkie: Melyik a kedvenc Indiana Jones filmje?

Csernák János: Az Elveszett frigyláda fosztogatói és az Utolsó kereszteslovag tetszett a legjobban. A második részt, amikor tüzes pokolba akarják dobni Fordot a Végzet templomában, annyira nem szerettem.

SzJ: Arra emlékszik, hogy az Utolsó kereszteslovag szinkronjának készültekor együtt dolgoztak a mikrofon előtt, vagy külön-külön?

CsJ: Együtt dolgoztunk az első és a második szinkron alkalmával is.

SzJ: Milyen volt a Sean Connery-t megszólaltató Sinkovits Imrével együtt szinkronizálni?

CsJ: Megvesztegető volt a tudat, hogy vele dolgozhatok, hiszen nagyon szerettem Őt, ikonikus színésznek tartom. Segítőkész és udvarias kolléga volt, és nem csak a jelenlétével segített sokat a szinkron során, hanem azzal is, hogy semmi probléma vagy akadály nem fordult elő, mialatt dolgoztunk. Amikor befejeztük a munkát, akkor a ,,fiatalúr” és Ő egy félórát beszélgettünk kint az utcán. Egy nagyon kedves, egyszerű, közvetlen, általam nagyra becsült idősebb kolléga volt, s ha volt is kezdeti elfogódottság, az is hamar elmúlt, mert teljesen egyenrangú partnerként kezelt – még ha nem is leszek soha egyenrangú Vele.

SzJ: Akkoriban még volt színészvetítés?

CsJ: Akkor már nem volt, pedig sok esetben hiányoltam. Általában véve színészvetítés csak nagyon rövid ideig volt, mert plusz időt és megjelenést jelentett volna a színész részéről. Művészileg viszont nagyon sokat jelentett a vetítés, és nagy segítség is volt. Manapság sok esetben már szinkron alatt sem látja az ember a teljes vásznat. Például az Indiana Jones esetében, ahol nagy a lopási szándék én, aki magát Jonest csinálom, én sem látom a körülötte lévő szituációt, csak a szereplő száját vagy a fejét. Így a rendező is sötétben tapogatózik, mert ő sem láthatja a filmet. Ilyenkor több lépcsőben visszaadnak bizonyos tekercseket, amiket újra kell csinálnunk.

SzJ: Lehet így egyáltalán dolgozni, hogy nem láthatják a színész szemét és a gesztusait?

CsJ: Lehet, de nehezen. Nem irigylem a fiatal kollégákat, akik diploma után kerülnek a pályára, rutin nélkül. Bennünket az ennyi év szinkronnal eltöltött idő megsegít, mert a szövegkonstellációból vagy Harrison Ford esetében a gesztusokból már tudom, hogy mi lehet a helyes irány. Viszont ez a probléma csak akkor merül fel, ha kitakarják a filmet és titoktartási szerződést íratnak alá, mint a Star Wars vagy az Indiana Jones esetében 

SzJ: Ilyenkor még a családnak sem lehet beszélni arról, hogy mi történik a filmben?

CsJ: Szigorúan betartom a szerződést, amit aláírok a film előtt, hiszen amit két ember tud, az már nem titok. Ha elmondanám a barátaimnak hogy milyen irányba halad a történet, az kiderülhet, és az ő örömüket sem szeretném elrontani.

SzJ: Zavarja, ha inkább Harrison Ford miatt azonosítják esetleg, mint a színpadi szerepei miatt?

CsJ: Nem zavar. Nagyon sok Ford-filmet csináltam, ahogy sok más filmet is, de egyáltalán nem zavar, ha a hangom alapján ismernek meg, mert ez is egy művészeti ág, és a magyarok egész jól csinálják. Művészileg mindig arra törekedtem, hogy ha lehetséges, megemeljem az adott filmek színvonalát a hangommal, az egyéniségemmel, a humorommal – már amennyiben ez beletehető. Igazán jó filmeknél elég, ha az ember követi a színészkolléga játékát a vásznon, de van, amikor sikerül belecsempészni valami pluszt, és nagyon szeretem, ha sikerül.

SzJ: Amikor az Utolsó kereszteslovag második szinkronja készült, volt Önben olyan törekvés, hogy javítani szeretne az első verzión, vagy épp ugyanazt hozni?

CsJ: Ha egy jó filmet csinálunk, mindig van bennem egy vibrálás, és a legjobb erőim mozgósítódnak, amikor elkezdek szinkronizálni és ennél fogva mindkét verzió 100%-os erőbedobással készült. A kettő között legfeljebb annyi lehet a különbség, ami az évek során rutin és tapasztalat által belém kerülhetett. Ettől talán több lehet a második szinkron, de szándékosan olyan törekvést nem tudok felmutatni, hogy még jobb legyek, mert mindig maximálisan játszom.

SzJ: Aki szeretné Önt hallani vagy látni, hol keresse?

CsJ: Mivel felmondtam az Újszínházban, jelenleg egy szerepben vagyok látható: Koltai Róberttel játszunk a Képzelt betegben, amiben a Kolikaczius doktort alakítom. Ugyan ez az évad már véget ért, de szeptembertől újra előadjuk Budapesten és vidéki városokban is. Június 13-án jön az új Liam Neeson-film, a Sötét zsaruk, és majd remélhetőleg két év múlva az Indiana Jones ötödik része.

Sean Connery - Idősebb Henry Jones – Sinkovits Imre

Csernák János mindent megemlített Sinkovits Imrével kapcsolatban, amit lehet: ikonikus, kedves, és igen nagyra becsült színész volt. Hangja magában hordozta a tudást és a bölcsességet, és úgy tudott játszani ezzel a hanggal, ami örökké az ember szívébe égett. Ez az Indiana Jones film egyébként azon ritka esetek egyike, amikor Sean Connery és Sinkovits Imre "találkoztak”, hiszen egyébként csupán négy filmben hallhattuk és láthattuk ezt a párost, ezek közül első volt az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag, melynek mind az 1989-es, mind a 2000-es szinkronjában Sinkovits Imre vett részt.

További magyar hangok voltak 1989/2000-ben:

Fehér Anna/Balázs Ági, Makay Sándor/Tolnai Miklós, Kézdy György/Gesztesi Károly, Tolnai Miklós/Barbinek Péter, Rudolf Péter/Markovics Tamás.

Nektek melyik a kedvenc Indiana Jones filmetek? Az Utolsó kereszteslovag melyik szinkronját szeretitek jobban, az elsőt, vagy a másodikat?

Az 1992-ben megjelent Aladdin a Disney 31. rajzfilmje volt, és az "Ezeregyéjszaka meséi" arab mesegyűjtemény történetein alapult. Az alkotás az Oroszlánkirály megjelenéséig minden idők legnagyobb bevételt hozó rajzfilmjének számított, és két Oscar-díjat is nyert (Legjobb betétdal és Legjobb eredeti filmzene kategóriákban), valamint a Dzsinnt megszólaltató Robin Williamset Golden Globe-bal jutalmazták páratlan munkájáért.
Nem csodálkozott tehát senki azon, hogy a nagy remake-hullám ezt is elérte, és idén a Dumbó mellé megkapjuk az élőszereplős változatát.
Gyerekkoromban (is) imádtam az Aladdint, kívülről fújtam a dalokat, az öcsémmel a mai napig idézgetünk belőle, és így lehet ezzel legalább két generáció. Így nagyon örültem, amikor meghívást kaptunk a sajtóvetítésre a Fórum Hungary jóvoltából. A filmre ilyen előzetes várakozásokkal, gondolatokkal ültem be:
Örülnék, ha kockáról kockára ugyanazt láthatnám, mint anno, de szinte biztos vagyok abban, hogy nem így fog történni. Már csak azért sem, mert felmerül a kérdés: kiket akar majd ez a film a moziba csábítani - a 80-as és 90-es évek gyerekeit, vagy a mostaniakat, esetleg mindkettőt (hiszen előbbieknek már simán lehetnek gyerekei)? Mindkét csoport igényeit nem lehet majd egyenlő mértékben kiszolgálni, ezért érdekes lesz nézni, hogy melyik irányba hajlanak majd a rendezők.
A látványvilággal biztosan nem lesz gond, az is biztató, hogy azokat a dalokat hallhatjuk majd, mint az eredetiben. Ha már itt tartunk, nem felejthetjük el, hogy a rajzfilm magyar szövegét a néhai Csörögi Istvánnak köszönhetjük, így tehát a dalszövegeket is, amik szerintem zseniálisabbak, mint az eredeti. ("Ő a főlény, de mégse fölényes fő")
Az előzetest nézve eszembe jutott pár dolog a szereposztásról is, mint például, hogy nem értem, Jafarnak miért kell jóképűnek lennie? Miért nem castingoltak egy korban és arcvonásokban is a rajzfilmbelihez illő szereplőt, például valaki olyat, mint A múmiából ismert Oded Fehr? 
A Dzsinn castingjának fogadtatása nem volt épp a legszívélyesebb, bár ezen nincs mit csodálkozni, hiszen Robin Williams helyére igazából senki sem lenne elég jó. Will Smith valószínűleg nem is akar majd a nyomdokaiba lépni, inkább saját képére igyekszik majd formálni a karaktert, meglátjuk, ez hogy sikerül.
Amikor kiderült, hogy készül az élőszereplős változat, rögtön beugrott, hogy Jázmin hercegnő szerepére Nasim Pedrad lenne a tökéletes színésznő, hiszen nagyon hasonlít a rajzolt karakterre, és egy humoros SNL-szkeccsben már játszotta is őt. Viszont korban sajnos nem passzolna, mert idősebb, mint a hercegnő.  Viszont nagyon örültem annak, hogy ha nem is Jázminként, de láthatjuk majd a filmben. Végül Naomi Scott lett a befutó, majd kiderül, mit tud.
Az Aladdint alakító Mena Massoud sem tűnik rossz választásnak, de egyelőre csak a külsőségekről tudok véleményt mondani.

Nos, már a sajtóvetítés után írom a következő sorokat, és spoilerezni nem akarok (bár ugye nem nagyon van mit), szóval a film látványos lett, szórakoztató, de nem biztos, hogy meg akarom nézni még egyszer. A táncjelenetek inkább tűntek bollywoodinak, mintsem érezte magát az ember Agrabah városában. Ha eltekintünk attól, hogy a Disney bizonyára újabb pénzkeresési lehetőséget látott benne, és emiatt forgatta újra a már jól ismert sztorit néhány csavarral, akkor is feleslegesnek érzem az elkészültét. De nézzük a magyar változat munkatársait!

Aladdin (Mena Massoud)- Jéger Zsombor, énekhangja Miller Dávid

Jéger Zsombort a Baby Driverben hallottam először a főszereplő Ansel Elgort hangjaként (pedig korábban is volt főbb szerepe, például Flash az Igazság Ligájában). Most a rendező őt választotta a nagyvásznon eddig ismeretlen egyiptomi színész magyar hangjának, és nem volt vele baj. Igaz, hogy a rajzfilmben Aladdinnak Bolba Tamással  (aki most a film zenei rendezője) karakteresebb hangja volt, de Massoudhoz jobban illett egy szelídebb orgánum.
Nem hagyhatom ki, hogy megemlítsem a szép párhuzamot az énekhangokkal kapcsolatban. A 92-es rajzfilmben Miller Zoltán énekelt Aladdinként, most pedig a fia, Miller Dávid. Hangjuk egyértelmű hasonlósága miatt így a nosztalgia még erősebb volt a dalokat hallgatva. 

Jasmine (Naomi Scott) - Törőcsik Franciska, énekhangja Jenes Kitti

Törőcsik Franciskát az utóbbi egy-két évben fedezték fel maguknak a szinkronrendezők, és egyre több szerepet kap, ő volt például Shuri a Marvel Univerzum több filmjében is, a Bohém Rapszódia Mary Austinja, és az Alita: A harc angyala címszereplőjének magyar hangja is. Shuriként én nem szerettem, viszont most Jázmin hercegnőként jó találat volt a rendező részéről. Ugyanígy tetszett, hogy Jenes Kitti, az Operettszínház művésznője énekelte el a betétdalokat. Jázmin az eredetieken kívül kapott még két új saját dalt, így Kittinek még több dolga volt.
Azért érdekes, hogy mindkét főszereplő kapott külön ének-szinkront, mert Zsombor és Franciska maguk is tudnak és szoktak is énekelni, előbbit például A hattyú c. darabban láttam és hallottam az Örkény Színházban, utóbbit pedig a Swing c. filmben is.

Dzsinn (Will Smith) - Kálid Artúr

Nem volt nagy meglepetés, hogy Kálid Artúr lett Will Smith magyar megszólaltatója, viszont arra kíváncsi voltam, hogyan fognak hangzani a dalok az ő szájából - hiszen a rajzfilmben Mikó Istvánt hallottuk annak idején, és kettejük orgánuma teljesen más, a megszokás pedig nagy úr. Kellemes csalódás volt, hogy a Dzsinn nem akart a Robin Williams-félére hasonlítani - utóbbi kapott is egy kis tribute-ot egy rajz erejéig - hanem olyan Will Smith-esen viccesre sikerült. Volt persze néhány utalás az eredetire, például Ali herceg bevonulásakor ugyanúgy megjelent egy erkélyen háremhölgynek öltözve, mint a rajzfilmes Dzsinn, és nem tudom, akarom-e még egyszer látni a szakállas, kisminkelt, fátylas Smith-t :) Szóval nem lett olyan szerethetően vicces és ironikus, mint Williamsé, de nem is számítottunk rá.
Bár nem volt sok lehetősége bohóckodni és játszani a hangjával, Kálid Artúr most is hozta a formáját.
A dalszövegekben volt eltérés, nem feltűnő, de azért észrevehette az, aki hozzám hasonlóan sokszor látta már a mesét. A "never had a friend like me" magyar fordítása például "ilyen az igazi jó barát"-ról ha jól emlékszem "ilyen haver, mint én"-re változott, valószínűleg a szájmozgásra való ügyelés miatt.
(Kis megjegyzés: sajnos nem találtam jó fotót a kék Will Smithről, pedig a filmben nem volt olyan borzalmas, mint ahogy az eddig megjelent jelenetfotókon kinéz, így ezért esett a választás erre az emberi alakot öltött változatra)

Jafar (Marwan Kenzari) - Kaszás Gergő 

Ahogy fentebb írtam, ellenérzéseim voltak a jóképűvé tett Jafarral kapcsolatban, és ezek nem is múltak el nyomtalanul, de tény, hogy nem lett belőle tipikus "negatív szerepet játszó, de láthatóan sármos szépfiú". Kenzari igyekezett gonoszkodni, és bár nyomába sem ér rajzfilmes párjának, Kaszás Gergőnek azért volt mivel dolgoznia. Így, hogy nem egy rosszarcú Jafart kaptunk, legalább nem jut eszünkbe a szinkronhangját az eredeti mesében hallott Gáti Oszkárhoz hasonlítani, ami azért nem kis terhet vesz le a válláról.
Az egyik jelenetben egy olyan jól sikerült gonosz üvöltést is hallhattunk tőle, hogy a vetítés után is visszhangzott a fülemben. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy megköszönjem Kaszás Gergőnek, hogy egyáltalán létezik, ugyanis ő volt a főszereplője annak a színházi darabnak, amire engem életemben először elvittek (Valahol Európában, egri Gárdonyi Géza Színház, kétezres évek eleje), és annyira zseniális volt, hogy innen eredeztetem a színház iránti szeretetemet.

További hangok voltak még:

Benkő Péter (Szultán) - felhívták a kommentekben figyelmemet, így nem maradhat ki a másik szívmelengető családi kapcsolat sem. Azért fontos, hogy ő a Szultán hangja, mert az eredeti rajzfilm Szultánjának pedig annak idején az édesapja, Benkő Gyula volt.

Csondor Kata (Dália), Zámbori Soma (Anders herceg), Maszlag Bálint (Omar), Tóth Mira, Scherer Péter, Végh Péter, Csuha Lajos, Farkas Zita, Fehér Péter, Fehérváry Márton, Gyurin Zsolt, Hay Anna, Hegedűs Miklós, Kajtár Róbert, Kapácsy Miklós, Kassai Károly, Koncz István, Láng Balázs, Lipcsey Colini Borbála, Makay Andrea, Mészáros András, Mohácsi Nóra, Pál Tamás, Pásztor Tibor, Schneider Zoltán, Téglás Judit

Magyar szöveg: Gáspár Bence
Szinkronrendező: Tabák Kata
Zenei rendező: Bolba Tamás 
Dalszövegek: Csörögi István és Galambos Attila

Zárásul jöjjön a már megszokott előzetes-összehasonlítás rovatunk:

(Fotók: Origo, LSDA, Pepita magazin, Jegy.hu)

A Sztárom a párom mára már klasszikussá vált film, amit bármikor szívesen megnéz az ember. A film forgatókönyvét ugyanaz a Richard Curtis jegyzi, aki a Négy esküvő és egy temetést, és az Igazából szerelmet is, s ez már önmagában garancia a minőségre. A rendező Roger Michell volt, és azért írok erről, mert ez az alkotás ma húszéves.

Ugyan ezen írás tárgya elsősorban a film magyar szinkronja, mégis összeszedtem nektek tíz érdekes tényt a húszéves Sztárom a páromról!

1. A forgatókönyv írójának, Richard Curtisnek ágyban fekve jött a film ötlete. Azon morfondírozott, mi lenne, ha a heti vacsoratársaságába beállítana egy ismert partnerrel, például Madonnával. Ebből nőtte ki magát az ötlet, hogy mi történik, ha egy ismert és egy "átlagember” találkozik és egymásba szeret, s ez hogyan befolyásolja mindkettejük életét.
2. Curtis a film megírása során egyetlen dalt hallgatott, mert ebben a dalban találta meg azokat a hangulatokat, amiket át akart adni a filmben. Ez a dal az Everything but the girl együttes által előadott Tom Waits szerzemény, a Downtown train.
3. A Julia Roberts által megjelenített Anna Scott az író állítása szerint a fejében nem az amerikai színésznő volt, hanem Grace Kelly és Audrey Hepburn "hibridje”.
4. Roberts először nem volt elájulva a történettől, de amint forgatókönyvben is látta azt, rögtön megváltozott a véleménye.
5. A két főszereplő viszonya nem volt zökkenőmentes, ugyanis Hugh Grant arról panaszkodott, hogy Roberts hangja túl mély.
6. Hugh Grantnek nem a hangja volt az egyetlen problémája a kolléganőjével: magát a száját nem szerette, hiszen túl nagynak tartotta, és rettegett attól, hogy fura hangok jönnek majd elő a csókolózós jelenetek közben. Julia azóta megbocsátott neki, és újra dolgozna vele.
7. Notting Hill leghíresebb kék ajtaja valóban létezik, mégpedig a Portobello Roadnál, a 280 Wilbourne Road szám alatt – a lakás belső jeleneteit viszont stúdióban vették fel.
8. E kék ajtó különlegessége, hogy valaha maga Richard Curtis élt itt. A film sikere óta az eredeti kék ajtót elárverezték, majd az új lakók feketére festették, hiszen a rajongók telefirkálták a nyílászárót. Azóta azonban újra eladásra került a lakás, és az ajtó ismét kék színben pompázik.
9. Akárcsak az ajtó, a könyvesbolt is létezik – létezett, mégpedig a Blenheim Crescent 13-as szám alatt. A film készültekor valóban útikönyveket áruló bolt volt, ám most már sima könyvesbolt, és a fantáziadús The Notting Hill Bookshop névre hallgat.
10. Az eredeti vágás alapján a film három és félórás lett volna.

Anna Scott – Julia Roberts – Tóth Enikő

Tóth Enikő és Julia Roberts ,,kapcsolatát” már a ,,15 éves a Chicago” című cikkünkben is felidéztük. A szinkronban mondhatni ritka páros az övék, hiszen Julia Roberts 48 magyarra szinkronizált filmjéből 42-ben Tóth Enikő a magyar hangja – így a Sztárom a páromban is. A film elején ugyan nem kell túl sokat beszélnie, hallgassátok csak:

Hugh Grant – William Thacker - Stohl András

Hugh Grant "magyar változata” elképzelhetetlen lenne Stohl András nélkül. Lányos megjegyzés következik: az amúgy is jóképű Grantet csak még megnyerőbbé teszi a magyar színész hangja, de az az esetlenség, ami az eredetiben megvan, ugyanúgy átjön Stohl András hangjátékán is. Egyébként Hugh Grant és Stohl András közös munkáinak aránya is a már fent említett magasságokban van, hiszen 33 filmből 26-ban ugyanazt a hangot hallhatjuk magyarul.

Rhys Ifans - Spike – Győri Péter

Spike egy igen különleges figura. Nem rosszindulatú, de együtt élni vele bizonyára kihívást jelent – ahogy őt szinkronizálni is. A Turay Ida Színház villámgyorsan továbbította levelemet az ott játszó Győri Péternek, aki így emlékezett vissza a film szinkronjára: ,,Pár hónappal a szinkronizálás előtt, még felirattal láttam valahol a filmet. Rögtön az egyik kedvencem lett és a mai napig is az. Áradoztam róla mindenkinek, többek között a szinkronstúdióban is. Akkoriban keveset tudtam szinkronizálni, leginkább idő hiányában. Egyszer csak megcsörrent a telefon: lenne egy szinkron, és mindenképpen szeretnék, ha én csinálnám. Kérdeztem, hogy mi a film, de nem árulták el, csak mosolyogtak: szeretni fogod - mondták. És milyen jó, hogy ráértem! Amikor megérkeztem, Árvay Zsuzsiék nevetve fogadtak, és mutatták, miről van szó. Az egyik, vagy talán A legkedvesebb szinkronszerepem lett. Ezúton is szeretném újra megköszönni, hogy rám gondoltak. Maga a felvétel egyébként jó körülmények között és jó hangulatban zajlott. Együtt vettük fel, amit csak lehetett, és még a régi vágású: ,,megnézzük a jelenetet, rápróbáljuk, felvesszük akár többször is” módon készült és azt hiszem, ez az igényesség hallatszik is.”

További magyar hangok voltak még:

Csuja Imre, Götz Anna, Kerekes József, Fazekas István, Juhász Judit, Rátóti Zoltán, Besenczi Árpád, Csőre Gábor, Varga T. József, Rudas István, Bozsó Péter, Hullan Zsuzsa, Barbinek Péter, Galambos Péter, Orosz István, Mánya Zsófi, Breyer Zoltán, Lázár Sándor, Mics Ildikó, Farkasinszky Edit, Faragó András, Cs. Németh Lajos, Cvetkó Sándor, Garai Róbert.

Majdnem pontosan egy éve adtunk hírt nektek arról, hogy elindulóban az első egyetemi szinkrondramaturg (vagyis audiovizuális- és szakfordító) képzés az ELTE Fordító- és Tolmácsképző Tanszékén. Ez az évfolyam (akiket a fenti fotón is láthattok, egy kis vendéggel együtt) nemsokára zárja tanulmányait, a 2019/2020-as tanévre pedig május 31-ig lehet jelentkezni, ehhez minden szükséges infót megtaláltok a tanszék honlapján. Jó hír, hogy ehhez a szakirányú továbbképzéshez idén már nem kell mesterképzéses diploma, elegendő egy alapképzéses (BA) is.

Az első év végének közeledtével Sereg Judit mesélt oktatói szemszögből a képzésről, aztán pedig maguk a diákok számoltak be arról, hogy milyen volt szinkrondramaturgnak tanulni. Olvassátok el, hátha kedvet kaptok hozzá ti is!

„A képzésre májusban tízen jelentkeztek, ebből végül hatan tudták elkezdeni szeptemberben. A jelentkezők között csak hölgyek voltak, ami minket is meglepetésként ért, hiszen azt gondoltuk, a férfiak körében is akadnak, akiket kifejezetten a filmes terület érdekelhet, de a csupa lány csapattal is remekül tudtunk együtt dolgozni. A jelentkezőink a legkülönbözőbb területekről érkeztek, volt, aki jogi, volt, aki informatikai vagy éppen a pénzügyi területről jött a képzésre. Ez egyébként nagyban hozzájárult a csoport szuper dinamikájához, mert nem csak tőlünk, de egymástól is rengeteget tanultak a hallgatók.
A képzésben szereplő kurzusok nagyobb része gyakorlati volt, és hétről hétre leckéket, tényleges fordítási feladatokat kértünk a hallgatóktól. A második félévben már komplexebb projektfeladatokon is dolgoztak mind az audiovizuális fordítás, mind a szakfordítás területén. Az egyik legemlékezetesebb dolog talán az, hogy a csapat teljes hangalámondás- és szinkronszövegkönyvet készített, és ezt fel is vettük/vesszük velük az egyetemen. A folyamatban ők töltöttek be minden szerepet, ők maguk voltak a szinkronszínészek is. Ez jó gyakorlat arra, hogy mindenki beleélje magát egy kicsit a folyamat többi szereplőjének, a gyártásvezetőnek, a szinkronrendezőnek és a szinkronszínészeknek a helyébe, és később ezt a szöveg írásánál fel is használja. Emellett persze nagyon jó móka is volt.
Ami a csapatot illeti, azt hiszem, nagyon szerencsésnek mondhatjuk magunkat, mert egy vegyes érdeklődésű, érdekes emberekből álló csapat jött össze, akik végig segítették egymást, óriási lelkesedéssel vetették bele magukat a tanulásba, és rengeteget fejlődtek a két félév alatt. Én személy szerint nagyon élveztem ezt a két félévet, és csak remélni merem, hogy a következő hallgatóink is annyi örömet találnak a képzésben és annyi lelkesedést adnak nekünk, mint ez az első évfolyam!”

Judit után a képzésen résztvevő lányokkal beszélgettem, és először arról kérdeztem őket, hogy honnan hallottak róla, és miért jelentkeztek rá. Detti például olyan képzést keresett, amit munka mellett is lehet végezni, és bár sok szervezéssel, rugalmassággal és olykor neccesen, de ez összeegyeztethető a jelenlegi munkájával (szigorúbb munkabeosztásnál ez nem biztos, hogy megoldható). Lexi azt mesélte: "Tavaly, május elején az Index főoldalán volt egy hír a képzés indulásáról. Revelációként ért, mert már jó ideje foglalkoztatott a gondolat, hogy kövessem egy régi álmomat és filmeket fordítsak. Egész eddigi szakmai életemet a többnyelvű feladatok jellemzik, de a vágyott kreatív munkához hiányosak voltak az eszközeim. Így hát „rohantam” az ELTE honlapjára és összeraktam a jelentkezéshez szükséges irataimat." Ditti lóg ki kicsit a sorból elmondása szerint, mert ő nem a cikkünkből vagy az ELTE honlapjáról tájékozódott, hanem szinte felkérték a részvételre. „Talán én vagyok az egyedüli, aki kicsit kakukktojásként csöppent bele az egészbe. Egy másik képzésre szerettem volna jelentkezni (bírósági-hatósági tolmács; főállásomhoz közelálló szakterület), de az sajnos nem indult, így Sereg Judit a szóbeli elbeszélgetéskor megkérdezte, hogy lenne-e kedvem ezt elvégezni.”
Forrásként nagy büszkeségemre majdnem mindenki egy “Index főoldalon megjelent cikk”-re hivatkozott, amiről erősen gyanítom, hogy a fentebb említett írásunk lehet az. Nagyon ritkán kapunk igazi visszajelzéseket azzal kapcsolatban, hogy hasznos, amit csinálunk, vagy hogy érdekesek az írásaink, így ez nagyon váratlanul ért és nagyon jól is esett. 

Az előzetes elvárásaikról is érdeklődtem a lányoknál, hiszen mindenkinek vannak elképzelései arról, amikor egy tanfolyamra vagy képzésre jelentkezik, pláne akkor, ha ő is az elsők között lesz, aki megtapasztalhatja majd azt. Volt, amelyiküknek nem is voltak konkrét elvárásai, mert olyan gyorsan döntött a jelentkezés mellett, a többieknek pedig teljesültek, néhol felül is lettek múlva azok. Szerencsére nem csak üres „minden szuper volt” válaszokat kaptam, Fruzsi például azt mesélte, hogy „nagyon intenzív egy év van mögöttünk, rengeteget tanultunk. Végre azt kaptam, amit vártam: a diploma kézhezvételét követően egyből tudom hasznosítani a megszerzett tudást, mivel gyakorlatorientált volt az egész képzés”. Az, ahogyan Detti fogalmazott, valahol az én csekélyke kezdeti tudásomat is tükrözi a képzésről: „Azt vártam, hogy jó sok mindent tanulunk az audiovizuális fordításról, és sok gyakorlati rész lesz. Mivel erről csak annyi ismeretem volt, mint egy átlagos laikus embernek („létezik felirat, és szinkron, és ezt is fordítók csinálják”), arról már nem volt elképzelésem, hogy ennek keretében részletesebben mivel és hogyan fogunk foglalkozni.” Aztán pedig így folytatta: „Ezek az elvárások teljesültek, sőt, mondhatni, többet kaptam, mint vártam: sokféle programot, technikai dolgot ismertünk meg, sokféle típusú, műfajú műsorral foglalkoztunk, és abszolút gyakorlati volt.”
Amikor áttértünk arra, hogy miről is szólt a képzés maga, sokan megemlítették, hogy nagyon jó tanári gárdát kaptak, akik sokféle tudást adtak át nekik. Megmosolyogtató volt, amikor többen is majdnem ugyanúgy fogalmaztak a helyesírással kapcsolatban: „Korábban azt hittem, tudok helyesen írni és szépen, magyarosan fogalmazni. Nos, rá kellett döbbennem, hogy mindkettőben van még hova fejlődni!”

Arra a kérdésemre, hogy volt-e kedvenc órájuk, nem mindannyian tudtak egyet kiemelni a sok közül - azt hiszem, ezt a pozitívumokhoz sorolhatjuk. Mindegyik másért volt jó, mondták, Lilla például így mesélt: „Nehéz egyet megneveznem. Az tény, hogy az audiovizuális órákat jobban szeretem (szinkront, feliratot, és hangalámondást is), ezen kívül nagyon tetszettek azok az elméleti órák, amelyen szinkronrendezők, színészek, gyártásvezetők, hangmérnökök jöttek el vendégelőadóként bemutatni a szakmát minden oldalról. Az órák felépítése tanároktól függően változó, de mindegyik pörgős és interaktív. Kezdetben azt hiszem, éppen a szinkron készítése ment nehezen, amire lassacskán kezdek ráérezni, így talán abban értem el, úgymond nagyobb „áttörést.” Lexinek a képzést illetően hiánytalanul teljesültek az elképzelései, és még annál is több. „Megkaptam azt a tartós inspirációt, ami a további fejlődésre sarkall. Megkaptam az alapvető eszközöket technikában, módszerben, kontrollban. Új világ tárult fel, egyszerre igényes és szórakoztató feladatok, a másfajta munka öröme.” Hozzátette még, hogy ha ki kell emelni a kedvenc tárgyakat, akkor leginkább "Eszter művészi érzékenységű, végtelenül igényes szinkronfordítás óráit és Judit praktikus, alapos és fogós-ravasz, szoftverekről és azok alkalmazásáról, trükkjeiről szóló gyakorlatait" tudná kiemelni. Csilla szerint várható volt, hogy az IT-s háttere miatt elemében lesz a technikai órákon, neki ezek voltak a kedvencei, ahol megtanulták a MemoQ fordítószoftver és a feliratozó szoftverek használatát. Elmesélte azt is, hogy az angolja sokat fejlődött a szakmai óráknak köszönhetően (gazdasági és jogi angol). Ez azért is fontos, mert a német volt a főnyelve, viszont itt rávilágítottak, hogy a legtöbb fordítói megbízás inkább angol nyelvről lesz.

Érdekelt az is, hogy kinek ajánlanák a szakfordítói képzést, erre is nagyon sokrétű válasszal szolgáltak. Fontos a jó angoltudás, a kitartás és elhivatottság, a kreativitás és a határidők pontos betartásának képessége, nem elhanyagolható a filmek és sorozatok iránti érdeklődés sem, de leginkább a lelkesedés. „Azoknak, akik szeretik az idegen nyelveket, de leginkább talán azoknak, akik otthon ülve szidják azt a fordítót, akinek a feliratát/szinkronját/hangaláját épp nézik/olvassák. Tessék eljönni egy ilyen képzésre és máris meg lehet tudni, hogy a fordító milyen nehézségekkel áll szemben egy-egy adott munka fordítása során!” – mondta Ditti, és én sem fogalmazhattam volna jobban.

Munkavállalás tekintetében még a számlaképesség hiánya akadályozza őket, de a szakmai kapcsolatok kiépítése folyamatos volt a képzés során, ami, valljuk be, a szinkron zárt világában rettenetesen fontos, ha nem a legfontosabb. Lehetőségük volt bepillantani egy szinkronstúdió (Mafilm) felvételére, ahol rengeteg értékes információval gazdagodtak, például arra vonatkozóan, hogy hova fordulhatnak mind gazdasági-jogi szakfordítás tekintetében, mind audio-vizuális vonalon. Ezen kívül a képzésen megtudták, hogy milyen stúdiók vannak, és ott kit keressenek meg próbafordítás miatt, egyszóval teljeskörű, részletes listát kaptak, így pontosan tudják kit/kiket keressenek meg az államvizsga után.

Lexi és Detti szavaival zárom a cikkem, hiszen az előadások és a megszerzett tudás mellett ne felejtsük el, hogy ez a legszebb, amit adhatott a képzés:
"Nemcsak a képzés volt remek, de nem várt bónuszként a csapatunk is az lett. Élmény velük együtt “suliba” járni, mert annyira különbözőek vagyunk."
"Szerintem nagyon jó csapatunk van. Nem vagyunk sokan, és nagyon különbözőek vagyunk, eltérő a személyiségünk, más-más háttérrel rendelkezünk, de nagyon jól összekovácsolódtunk és tényleg közösségként, csapatként működünk. Bónuszként pedig fantasztikus a tanszéki ügyintéző, Angéla."

Nagyon köszönöm Juditnak, valamint a csapatnak: Csillának, Dettinek, Dittinek, Fruzsinak, Lexinek és Lillának a csodás válaszokat! Innen is gratulálok, tűkön ülve várom, amikor olvashatom majd a neveteket az ISzDb-n (is)! 
Ezúton köszönjük továbbá a lehetőséget, hogy meghívtak minket a képzés egyik órájára még tavaly októberben, amin a szinkron fogyasztói, kritikusi oldaláról beszéltünk a hallgatóságnak. Nekem külön izgalom volt az alma materbe visszatérni, és a katedra másik oldalára állni.

Remélem, felkeltette az érdeklődéseteket a képzés, minden további infóért keressétek az ELTE honlapját, de írhattok nekünk is.

“Mindenki kész? - Igenis kapitány!” - nem hiszem, hogy be kellene mutatni, honnan idéztem, ugyanis képzeljétek, már húsz éve, hogy először hallottuk ezt a párbeszédet a tévében! Igaz, akkor még angolul. Magyarul csak jóval később, 2010-ben kezdték meg a folyamatos sugárzását.
Az azóta sajnos elhunyt amerikai rendező, író és animátor Stephen Hillenburg eredeti foglalkozása tengerbiológus volt, három évig tanított is. Aztán úgy döntött, hogy hivatását ötvözi másik szenvedélyével, az animációval, a többi pedig már történelem. Így esett, hogy 1999-ben a Nickelodeon Kid’s Choice Award-ja után adásba került az első epizódja a Spongyabob Kockanadrágnak.
A rajzfilmsorozat gyorsan letaszította a trónjáról a csatorna akkori legnépszerűbb műsorát, a Fecsegő tipegőket, közkedveltté vált a gyerekek és a felnőttek körében is. A 2002-es évben érte el népszerűsége csúcsát, a következő évtől viszont kicsit visszaesett a nézettség, ekkor kezdtek dolgozni a 2004-ben megjelenő egész estés mozifilmen, mely újra fellendítette a sorozatot. Hillenburg a negyedik évadtól (2005 május) átadta a produceri széket másnak, de végig a háttérben maradt. 2015-ben jelent meg a mozikban a Spongyabob- Ki a vízből, tavaly novemberben pedig elindult a rajzfilmsorozat 12. évadja.

Apró érdekességeket is találtam a sorozattal kapcsolatban, például, hogy Spongyabob a jogsija alapján 1986-ban született, vagyis 33 éves lesz idén nyáron, Rák úr pedig már a 77. évét tapossa. A munkahelyük ugyebár a Rozsdás Rákolló, ami valójában egy rákcsapda. Bikinifenék nevét a csendes-óceáni Marshall-szigetek egy atolljáról kapta, amely arról nevezetes, hogy az 1940-50-es években nukleáris kísérleti robbantásokat végeztek ott az amerikaiak - vajon emiatt lehet, hogy az ott élők mutálódtak, és létrehoztak maguknak egy társadalmat?
Végül egy teória, amely többé-kevésbé állja meg a helyét: mindegyik fő karakter egy-egy főbűnt testesít meg, Rák úr a kapzsiság, Patrik a restség, Szandi a gőg, Tunyacsáp a harag, Plankton az irigység, Csigusz pedig a falánkság. A bujaság maradt így Spongyabobnak, itt sajnos kissé hibázik a feltevés. 

A Spongyabob szinkronját talán a Family guy-éhoz tudnám hasonlítani, szerintem nagyon jól összeválogatták a magyar hangokat. A Frédi és Béni után az első olyan rajzfilm volt ez, amelynek megjegyeztem a szinkronhangjait, hiszen minden rész végén elmondták a névsort maguk a szereplők.

Spongyabob Kockanadrág - Baráth István (harmadik évadtól)

Elég csak meghallgatni az eredeti Spongyabob-nevetést, és a Baráth István-által előadottat, máris tudjuk, hogy jól választott annak idején a szinkronrendező. Főleg, ha megnézzük ezt a videót, amiben azért hallani, hogy Istvánnak a való életben milyen jó, mégis másfajta orgánuma van.

Csillag Patrik - Bognár Tamás

“Patrik, te egy zseni vagy” “Tudom, sokan hívtak már így.” “Zseninek?” “Nem, Patriknak”.
Bognár Tamást a tévénézők mindennap hallhatják, hiszen a TV2 csatornahangja annak indulása óta. De mégis milyen lenne Patrikot hallani, ahogyan bemondja, hogy mi az esti műsor? Mókás, az egyszer biztos, Tamás pedig rendkívül sokoldalú.

Tintás Tunyacsáp - Imre István (tizenegyedik évadig)

A zsémbes polipot, akit mindig zavar túlmozgásos és idegesítő szomszédja, és akinek kedvenc hangszere a klarinét, Imre István szólaltatta meg a tizenegyedik évadig. A csere okáról sajnos nincsen információnk.

Rák úr - Uri István (tizenegyedik évadig)

Sajnos Uri István már nem olvashatja ezt a cikkünket, de reméljük, hogy tudja, nagyon szerettük a hangját. Több, mint ezer alkalommal hallhattuk őt szinkronszínészként, az ő játéka tette még félelmetesebbé például a házmestert az Ace Venturában, ő szinkronizálta a Csillagkapu Landry tábornokát, a Cápamese polipját, a Taxi 2-ben pedig tőle hallottuk, hogy “megmentené az életem?”

Szandi - Kisfalvi Krisztina

Sabrina Lloyd, Jennifer Garner, Nicole Kidman, Naomi Watts, és még rengeteg másik híres színésznő magyar hangja ő, itt viszont nehezemre esett felismerni a hangját, olyan jól alakítja a texasi tudós mókust, aki egy vízalatti laboratóriumban él. Krisztinának több, mint ezer (!) munkáját jegyzi az ISzDb, emellett nem lehet elmenni szó nélkül.

 
Végül álljon itt a dal, melyet a Spongyabob-rajongók nagyon szerettek volna hallani az idei Super Bowl-on az elhunyt Hillenburg emlékére, de sajnos erre nem került sor.

11 izgalmas, a közepestől felfelé ingadozó minőségű évnyi film konklúzióját élhetik át azok, akik beülnek az új Bosszúállók eventre. A jelenség maga már rég túlnőtt a film keretein, így nyugodt szívvel nevezhetjük eseménynek. Őszintén mondom, hogy baromi nehéz lesz a filmről spoilerek nélkül beszélni, de azért megpróbálom. (Yoda, kuss!)

A sorozatok minőségének (és büdzséjének) folyamatos emelkedésével ma már nehéz olyan filmet készíteni, amely másfél, legfeljebb két órában korrektül felépített karaktereket prezentálva tudna olyan feszültséget teremteni, mint az éveken át tartó sorozatok. Bár annak idején, 2004-5 tájékán, amikor az első Marvel-mozifilmeket tervezték, még nem volt ez ilyen tudatos építkezés, azonban Kevin Feige vezényletével létrehozott moziverzum egyesíti magában a film és a sorozatok minden élményét. 

A sztori a Végtelen háború történései közvetlen folytatása, és - tényleg nem hazudtak a rendezők - sokkal korrektebb az Avengers 3-4, mint film kettévágása is. Abszolút nem olyan erőltetett, mint a Harry Potter és a Halál ereklyéi két része esetében, inkább hajaz a Birodalom visszavág - Jedi visszatér relációjára. 

A forgatókönyv és a rendezők is kiválóan bánnak a karakterekkel. Néhány kivételt leszámítva, mert Marvel Kapitány létjogosultságát a film után sem értem. Oké, mindenkinél erősebb, ezt a saját filmje óta tudjuk. De úgy "hurcolják" őt a forgatókönyvírók jelenetről jelenetre, mintha felülről jött volna az ukász: "az öt éves Marvel-tervben kell lennie legalább 189.5 percnyi Carol Denversnek". Valahogy benne van tuszkolva a csapatba, de nem több plot device-nál, akit a film nagyrészében teljesen elfelejtenek. Már látom is magam előtt a kapcsolódó "Supereasy, barely an inconvinience-et". :) Szerencsére a többi főszereplőt rendesen kimozgatták a komfortzónából, így nem csupán a csettintés következményeivel kell számolniuk, hanem önmagukat is le kell gyűrniük. 

Szuper kulminációja ez az elmúlt 11 évnek, amelyet a filmesek is éreztek. Jó, hogy bár most először, de igazából nem a jövőbe kacsintunk ki, nincs a Bosszúállók - Ultron kora-féle utalás gőzhenger, amely alatt az egész film elveszett. Ha a film után bárki azt mondta volna, hogy a Marvel lehúzza a rolót "ebben ennyi volt" felkiáltással, azzal bőven ki tudnék békülni. Tényleg minden szempontból csodás, patent lezárás volt ez a film.

Az egyetlen dolog, amit nem tudok megérteni továbbra sem, az a zene. Jó, VALAMENNYI fejlődést lehet tapasztalni... De itt még százszámra akadtak volna lehetőségek, amelyeket végül nem használtak ki. Sosem tagadtam, hogy Alan Silvestri nem tartozik a kedvenc zeneszerzőim közé és ismét nem fog kiderülni, hogy miért nincs ennél konzisztensebb zenei világa a Marvel moziverzumának. Kétlem, hogy Silvestri ne tudta volna megoldani, HA ott van az akarat. Inkább a produceri oldalról nem jöhetett ihlet és így készült el az újabb, semmilyen score. Valami következetesség azért fel-fel lelhető a művekben, legalább az Avengers-téma, illetve három karakter esetében (Amerika Kapitány, Hangya és Marvel Kapitány) a saját témájuk meglebegtetése (1-2 másodperc erejéig). A csatajeleneteknél már az előző részben is duplázta volna az érzetet, ha a figurák között repkedő kamera viszi magával a zenét is, különböző zenei témákat kombinálva. Úgy látszik, ez ebben a fázisban már teljesen kihagyott ziccer marad.

Magyar hangok

 A fenti kép még a Végtelen Háborúhoz készült!

Újraolvasva a Végtelen Háború kritikáját, szinte csak ismételni tudom magam. Le a kalappal Tabák Kata és stábja előtt! A 11 éven keresztül (majdnem tökéletesen) tartott konzekvencia és a Disney-szabály a Végjáték esetében igazán kifizetődött. El sem tudom képzelni, mekkora bukó lehetett volna abból, ha nincs az az aprólékos műgond, amellyel a csapat dolgozott az évek során. A rendezők nyilatkozták, így remélem, nem számít spoilernek, hogy itt bizony elképesztő mennyiségű karakter teszi tiszteletét. Néhányan egy-egy sor erejéig, mások kisebb-nagyobb szerepekben. És itt álljunk is meg egy pillanatra: szeretném minden rajongó nevében megköszönni a magyar szinkron stábjának, hogy akár csak néhány hang kedvéért is, de odatették magukat. 

Tekintettel arra, hogy a szereplők teljes listája igencsak spoileres lenne, így a továbbiakban a plakátokon is feltűntetett főszereplők következnek.

A film két főszereplője, Fekete Ernő Tibort és Zámbori Somát is igazán Vasember és Amerika Kapitány karakterei óta találta meg magának a szinkron szakma, azonban az erők kölcsönös irányban hatnak, hiszen az MCU is elképesztően sokat köszönhet nekik. Nélkülük fele ilyen humoros és pátoszos nem lett volna a képregényuniverzum. Persze, ez veszélyeket is rejteget magában, hiszen Somát manapság ritkábban lehet nem-hősies szerepben látni/hallani.  

Jó, hogy Takátsy Péter (Hadigép), Kálloy Molnár Péter (Mordály), Varga Gabriella (Nebula) és Stohl András (Sólyomszem/Ronin) is mind-mind komolyabb szerepet kaptak, mint a Végtelen háborúban. A film egyes jeleneteiben kialakult, kisebb csapatokban is remekül helyt álltak és izgalmas alakítást nyújtottak. Velük együtt Csondor Kata (Fekete Özvegy) és Nagy Ervin (Thor) karaktere is a korábban megszokott közegből kimozdítva, kissé megváltozott szerepbe tértek vissza, úgyhogy új arcukat mutathatták meg. 

Kőszegi Ákos (Thanos) szerepe nem sokat változott, az előző részben megismert karaktert hozta ugyan abban a kiváló minőségben.

A fordítást illetőleg feltűnt, hogy mintha a Disney egyre inkább figyelne arra, hogy a végső szövegkönyv olyan popkulturális utalásokat tartalmazzon, amelyek globálisan érthetők, így - szerencsére - már nem kell a Limitedből KFT-t csinálni, sem Ellen Degeneres Showját Friderikusz Showra magyarítani. Ez nagyban egyszerűsített a fordítók munkáján (pl egy 90'-es évekbeli vígjátékkal összehasonlítva), így sokkal természetesebbnek, jobbnak éreztem a végleges magyar szöveget. 

Rengeteg mindent írnék még a szinkronról, de gyakorlatilag minden mondattal dobnék egy spoilert, úgyhogy szomorúan, de itt abbahagyom. Folytatása következik a spoileres változatban, természetesen egy külön posztban! 

Alább pedig a szokásos trailer összehasonlítás (ahol természetesen ismét a magyar változat a legkiemelkedőbb):

Eredeti, angol nyelvű előzetes:

Magyar változat:

Spanyol:

Német:

Orosz:

A Bajos csajok (Mean Girls) valószínűleg sokak számára a “tizenkettő egy tucat” tinifilmek közé tartozik, Amerikában viszont igen csak nagy kultusza alakult ki, és népszerűsége azóta is (viszonylag) töretlen. Talán mert az ottani középiskolai élet elé állít görbe tükröt, ugyanakkor van benne némi igazság is.

A film forgatókönyvét Tina Fey írta, és egy szülőknek szóló tanácsadó könyv inspirálta erre, ami a “Queen Bees & Wannabes: Helping Your Daughter Survive Cliques, Gossip, Boyfriends & Other Realities of Adolescence” címet viselte. A sztori igen egyszerű, a Lindsay Lohan alakította Cady Heron magántanulóból "átlagos" középiskolássá válik, amikor zoológus szüleivel Afrikából Amerikába költöznek. Itt szembesül azzal, hogy igazából a gimnáziumban is hasonló erőviszonyok uralkodnak, mint az afrikai szavannán, és ki kell tapasztalnia, hogy kivel érdemes barátkoznia, és kivel nem. Így ismerkedik meg Damiannel és Janissel, akik kívülállónak számítanak, és a suli három népszerű lányával, Reginával, Karennel és Gretchennel. Egy nézeteltérést követően (melynek természetesen egy fiú az oka, ahogy ez az amerikai tinivígjátékokban lenni szokott) Cady és barátai kitalálják, hogyan taszíthatnák le a népszerűség trónjáról Reginát.

A film maga is egész egyszerű, nekem még épphogy az élvezhetően aranyos kategóriába esik (de lehet, hogy csak a nosztalgia miatt), és tele van vicces helyzetekkel, szállóigévé vált mondatokkal és emlékezetes jelenetekkel is, amik aztán a mémek elterjedésével még ismertebbek lettek. Ilyenből gyűjtöttem össze nektek néhányat, így ünnepelve, hogy 15 éve volt a Bajos csajok premierje Los Angelesben.

Életmód óra

A film kezdetén Cady félig szándékosan kihagyja az első életmód óráját, helyette az iskola udvarán ücsörög újdonsült cimbijeivel, hiszen tudjuk, hogy a kapcsolatépítés új diákként fontosabb, mint egy mezei tanóra. ("Tudom, hogy lógni cinkes, de Janis cimbinek nevezett, és nem álltam túl jól cimbifronton. Sose fogom megtudni, milyen volt az első életmód óra.") 
Nem is marad le sok mindenről, a jelenet hűen tükrözi az iskolákban zajló, igazán felkészült szexuális felvilágosítást:
"Szexelni tilos. Mert teherbeestek, és meghaltok."

Regina George

Ahogy már írtam, a film középpontjában a "menő csajok" és Cady kapcsolata áll, előbbiekkel is gyorsan megismerkedünk az elején. Regina George (Rachel McAdams), a "méhkirálynő", az örökös bálkirálynő bemutatásának apró jelenete egy dokumentumfilmre hajaz, az iskola diákjai, áttörve a negyedik falat, a nézőknek mesélik el amit tudnak, vagy tudni vélnek róla. Ez rendkívül jó mém-alapanyag volt, és rengeteg helyen láthattuk már a módosított változatait. 

"Ha afrikai vagy, miért vagy fehér?"

"Ő ott Karen Smith, tavaly egy padban ültek Damiennel. Nem tudta, hogy írják a banánt."

Cady aztán hogy-hogy nem, összeakad a plasztikokkal a menzán, és testközelből megtapasztalhatja, hogy igaz-e amit Janis mesélt róla nekik. Az mindenképp igaznak bizonyul, hogy Karen nem kifejezetten okos. Legelső megszólalása a számára legkézenfekvőbb kérdés feltevése: "Ha afrikai vagy, miért vagy fehér?". Csifó Dorina volt a magyar hangja az Amanda Seyfried által megformált karakternek, és tökéletesen hozta a buta, de jóhiszemű középiskolás lányt.

"Gretchen, ne gyere már ezzel a jaszkarival"

Neki köszönhetjük az egyik legismertebb nemlétező szót a filmből. A lefordíthatatlan "That's so fetch" -ből Szojka László szinkrondramaturg "Annyira jaszkaris" -at csinált, szerintem megfogta a lényegét a kifejezésnek. Még ha a jelentése nem is egyezik, a helyzet - ahogyan Gretchen (Lacey Chabert) egy saját maga által kitalált, egyébként máshol használt kifejezést próbál divatossá tenni - maradéktalanul átjött a magyar fordításnak köszönhetően. Ugyan a filmben Regina lehurrogja, a kifejezés a valóságban aztán igazán nagy karriert futott be, még Obama elnök is használta képaláírásnak.
A magyar verzióban Bogdányi Titanillát hallottuk Gretchenként, aki korábban Lindsay Lohannek volt hangja, de  ez a csere most üdítő változás volt, hiszen Vadász Bea jobban illett a visszafogott Cadyhez, míg Titanilla jól hozta a hisztis Gretchent.

"Október harmadikán megkérdezte, hogy milyen nap van ma"

Mindenkinek ismerős lehet a helyzet tinédzserkorából, amikor szenzációnak számított és ritkaságszámba ment, ha az épp aktuális plátói szerelmünk hozzánk szólt két szót. Cady és Aaron rövid párbeszéde pontosan ezt idézi vissza nekünk, és annyira találó, hogy azóta minden október harmadikán találkozom ezzel a poszttal a közösségi média valamelyik felületén. Aaron szinkronhangja Előd Álmos volt, akit főleg Domhnall Gleeson megszólaltatójaként ismerhetünk, meg persze rengeteg anime és rajzfilmsorozatban is feltűnik.

 Halloween Csajországban

A Bajos csajokból tanultam meg azt is, hogy "Csajországban Halloween az évnek az az éje, mikor egy lány szajhának öltözhet, és a többi lány nem szólja meg érte."' Na igen, ez nem csak Amerikára jellemző, itthon is tapasztalhatunk hasonlót, elég megnézni a közösségi oldalakat és/vagy szórakozóhelyeket október 31-én. Ha ezzel nincs tisztában az ember, és véletlenül tényleg félelmetes jelmezt vesz, akkor úgy jár, mint Cady - simán körberöhögik és kinézik. Ezt a jelenetet mindig átugrottam a filmben a szekunder szégyenérzet miatt...


Jingle Bell Rock

Ahogyan a Halloweenból, a karácsony meghitt ünnepéből is képesek divatbemutatót csinálni a plasztikok, talán ez a film legismertebb jelenete. Számos más helyen is megtaláljuk a feldolgozását, például a tinik kedvenc énekesnőjének, Ariana Grandénak az egyik klipje tele van Bajos csajok - utalásokkal, többek között a Jingle Bell Rock megkérdőjelezhető stílusban való előadásával. 

"Nem ülhetsz velünk!" 

Cadyvel együtt a néző is megtanulta, hogy Csajországban kemény szabályok uralkodnak, melyek főleg az öltözködésre vonatkoznak. Ilyen például, hogy szerdánként rózsaszínt viselnek, mackóalsót nem vehetnek fel iskolába, és ezek megszegése azt vonja maga után, hogy az illető többé nem ebédelhet egy asztalnál a plasztikokkal. Utóbbi sors sajnos a szabályokat megalkotó Reginát is utoléri, aki fogyás helyett "véletlenül" hízik a Cadytől kapott energiaszeletektől, mit sem sejtvén, hogy egy mesteri, lejárató terv áldozata.
Regina a magyar változatban Molnár Ilona hangján szólal meg, akit gyerekkorában legtöbbször az Olsen ikrek filmjeiben hallhattunk, mostanában pedig például az Alice Csodaországban címszereplőjének hangjaként dolgozott.


Én ezeket a részeket szerettem nagyon a filmből, és várom a ti élményeiteket a filmmel kapcsolatban! Melyik az a jelenet, amire még szívesen emlékeztek, de kimaradt, illetve úgy általában, szerettétek a Bajos csajokat?

Pont két hete beszéltük arról, hogy - más információk híján - van egy rossz érzés a szerkesztőségen. Meg kellene már valósítani azt a rég áhított interjút Bács Ferenccel. Gandalffal. Tigrissel. Brinkmann doktorral. Helyette mélyütés és üresség.

Az első részeket legfeljebb villogó, színes képekként élhettem meg, de később mégis meghatározó sorozatélményemmé vált a Fekete-erdei Klinika. Dr. Klaus Brinkmann német származása ellenére kiválóan, az egyik legkiválóbban beszélte a magyart. Ez nyilván Bács Ferenc érdeme, de kisgyerekként ez nem volt evidens. Orgánuma örökre bevésődött az emlékezetembe és valószínűleg így volt ez mindenki más, akkori tévénézővel is.

Énekesi karrierje számomra teljesen kimaradt, illetve utólag - amennyire a YouTube engedte - pótoltam. Sármos, férfias megjelenése mellett még a legpopulárisabb dalok is külön értelmet nyertek általa.

Tigris. Gyerekkorom egyik meghatározó figurája, a vasárnapi Disney-különkiadások személyes hőse. Bevallom, akkoriban még nem találtam kapcsolatot Brinkman és Tigris között, de gyerekként mindkét karakter dörmögős, öblös hangjáért odáig voltam. Utólag belegondolva eszméletlen nagy casting bravúr volt a Micimackó-sorozat magyar csapata. Micsoda színészek!

Gandalf. Kis kutatómunka után leszakadt az állam: nem is tudtam, hogy Bács Ferenc - Ian McKellen párosítása nem Csörögi István találmánya. A közkedvelt csapat már 1997-ben, az Érzelmek Hullámain című film kapcsán összeállt, méghozzá Nikodém Zsigmond kezei alatt. Aztán nagy szünet következett és végül 4 év alatt kötött a beton és vált biztossá a duó. Bár McKellen magyar hangja szinte rendezőnként változott, Csörögi István Bács Ferenc mellett tette le a voksot. Zseniális húzás volt! A magyar Gandalf talán még az eredetit is túlszárnyaló magasságokba emelkedett, szép, tiszta beszédével egész generációkat tett azonnal rajongóvá. 

Három résszel később már egyre küzdelmesebb volt a közös munka. Sajnos az idő és a betegség nem kímélte a magyar színművész hangját. A Hobbit-trilógia munkái lassabban haladtak, de az elvékonyodott hanggal kűzdő színész egészségügyi nehézségeiből semmi nem jött át a vásznon. Bár a Hobbit-filmek korántsem lettek tökéletesek, a szinkronban tovább öröklődött a minőség a Gyűrűk urából. 

Az elmúlt öt évben már nem állt mikrofon elé. Mindannyiunknak nagyon fog hiányozni! Szerencsésnek érzem magam, hogy megajándékozott munkáival. Isten nyugosztalja!

Fotó: Hangemberek című előadás, Új Színház 

Karsa Tímea: Vers a Szinkronról

De szeretnék egyszer én is a szinkronba menni,

Hangommal királynő, vagy bérgyilkos lenni!

Hallhattam, hogy hogy dolgoznak ők, a nagyok,

Egy pillanatig elhiszem, hogy közöttük vagyok.

Látom Bozai Józsefet, hogy felmondja a listát,

Rendezőként említi a Csörögi Pistát.

Jönnek a hangok, a nagy-nagy nevek,

Előttük talán beszélni se merek.

Itt vannak a Jánosok, Csernák és Háda,

Eszembe jut a nyíló Frigyláda.

Kassai Ilona jön, s vele minden bája,

Ő az ország közös nagymamája!

Még mielőtt kitérnék a többi színésznőre,

Befut egy Gábor is, nem más, mint a Csőre!

Nem tudom, hogy mi a munka, film vagy sorozat,

Nincs is idő megtudnom, hisz írom e sorokat.

Istenem, de jó nekem a szinkronban lenni,

Bárcsak sose kéne innen hazafelé menni!

Érkezik tovább a színészek hada,

Berendelte őket Dezsőffy Rajz Kata.

Megszólal Kőszegi Ákos csodás, mély hangja,

De Bruce Willisét már Dörner György adja.

Megérkezik András, nem Csonka, hanem Stohl,

El is botlik bennem mikrofonostól.

Sokak neve van még hátra a listán,

Így gyerekkorom dzsinnje, a csodás Mikó István.

,,Scully ügynök” érkezik, hozzám beszél hangja,

Ó, Náray Erika, kérem, abba ne hagyja!

Itt terem most két Zoltán, Rajkai és Csankó,

Patrick Duffy szinkronjához soha nem kell mankó!

Andresz Kati is jön, hogy szeretem őt is,

De ide sorolhatnánk több tíz másik főt is.

Oly sokan kimaradtak, kiknek nem kellett volna,

Hisz nevüket ismeri Baranya, Pest, és Tolna.

Köszönjük Nektek a sok csodás hangot,

Ettől kap a magyar szinkron oly kitüntető rangot.