A nyolcadik évad második felvonásához érkezett a The Walking Dead című amerikai sorozat. Igen kevés szereplő van már, aki a sorozat eleje óta kitart, a mellékszereplők pedig jönnek-mennek Nézzük meg hát, hogy a legutóbbi évadban mely főbb szereplőkkel találkozunk, és hogy a magyar hangjaik mit gondolnak szerepükről, és a sorozatról.

Rick Grimes – Andrew Lincoln - Rajkai Zoltán

Rajkai Zoltán az Igazából szerelem óta szinte állandó szinkronhangja Andrew Lincolnnak. A színész az Igazából szerelem kapcsán ezt mondta a Szinkronjunkienak: ,,nagyon jó színésznek tartom Lincolnt, rendkívül visszafogottan és bensőségesen játszik, könnyű lekövetni.” A zombifilmekről általában így nyilatkozott korábban: „Alapvetően utálom a zombis filmeket, de ez egy nagyon jó sorozat. Elsősorban a saját jeleneteimet látom, de azok szuggesztív és erős atmoszférájúak. Magával ragad az erős szituáció, beszippant a drámai erő. Jóval túlmegy a ZS kategóriás horror feelingen, az öncélú borzongatáson. Az életről és a halálról értekezik”. 

Carl Grimes – Chandler Riggs – Boldog Gábor

Boldog Gábor az ifjabb szinkrongeneráció tagja, fiatalkora ellenére már 258 filmben szinkronizált. Nem újdonság számára a sorozatszinkron, hiszen a Don Matteo és a Modern család című sorozatokban is közreműködött. Boldog Gábor így nyilatkozott a Szinkronjunkienak: ,,Már néztem a sorozatot eredetiben, amikor elkezdtük a szinkront, úgyhogy örültem, hogy megkaptam Carl szerepét. Mint néző, csak a 4. évadig követtem, utána szerintem eléggé ellaposodott, Carlban lehetett volna több is, mint amit beletettek. Nem mondanám, hogy megrázott a halála, de szerettem szinkronizálni.”

Daryl Dixon – Norman Reedus – Schmied Zoltán

Schmied Zoltán 158 szinkronszerepet tudhat maga mögött, és ezek közül 15 alkalommal volt Norman Reedus hangja (nem csak a The Walking Deadben). Egy 2014-es interjúban elmondta, hogy mielőtt elkezdték a szinkronmunkákat ugyan hallott a sorozatról, de látni nem látta, hiszen nem szereti az erőszakot. Később módosított álláspontján, így nyilatkozott: ,,ez olyan jól meg van csinálva, hogy itt nem zavar az erőszak. Nem egy hagyományos blőd horrorról van szó, ez egy reálisan megcsinált, hihető, izgalmas történet. Sok jó emberi dologról szól, több, mint egy öncélú zombigyilkolás”. Darylről így vélekedett: ,,Az én figurám sokszor nem beszél, csak néz, vagy csak jelen van. Így néha nehezebb vele a ritmust megtalálni, mint ha egyfolytában beszélne”.

Carol – Melissa McBride - Kubik Anna

Kubik Anna 161 filmhez adta a hangját, és az Internetes Szinkron Adatbázis adatai szerint egyedüliként ő szinkronizálta Melissa McBride-ot. Egy 2016-os interjúban Kubik Anna azt mondta, már nem vállal el minden szinkront, a felesleges dolgokat rostálja. Ezek szerint mondhatjuk, hogy a The Walking Dead átment a rostán – szerencsénkre

Morgan – Lennie James – Kőszegi Ákos

Kőszegi Ákos igazi nagyágyú, ha szinkronról van szó. A hatodik évad után vette át a szerepet Anger Zsolttól, aki az első évadban szólalt meg Morganként. A The Walking Dead kifejezetten hamar, egy nappal az amerikai vetítés után lemegy a magyar tévében, s mint ahogy más sorozatok szinkronja, ez is gyorsan készül. Az időhiány gyakori jelenség a szinkronban, erről így szólt Kőszegi Ákos egy januári interjúban: ,,Ha az ember odafigyel, mindenre van idő. Azt valótlan állításnak tartom, hogy miután felgyorsult a munkafolyamat, ezt nem lehet jól csinálni. Ha például hallok egy rossz hangsúlyt a mellettem álló kollégától, a következő sorban inkább magam is rontok, és kérem, hogy vegyük újra a korábbi mondatot is. Ettől nem sérül ő sem, ahogy én is boldog voltam annak idején, hogy elleshettem nagy kollégáktól ezt a szakmát. Mindig lehet szánni rá időt, hogy a lehető legjobbat hozzuk ki magunkból.”

Maggie Greene – Lauren Cohan - Andrádi Zsanett

Andrádi Zsanettnek Maggie szerepe igazi kiugrás volt a ,,további magyar hang” kategóriából. Egy 2014-es interjúban azt mondta, hogy már azelőtt nézte a sorozatot, hogy belekerült volna. ,,Mikor kiderült, hogy én is részese leszek, olyan volt nekem, mintha extra karácsonyi ajándékot kaptam volna. Reméltem, hogy egyszer én szinkronizálhatom Maggie-t, ezért örültem, amikor teljesült a kívánságom”. 

Michonne – Danai Gurira - Pálmai Anna

Pálmai Anna 2007 óta hallható szinkronhangként, eddig összesen 173 filmben szinkronizált. Michonne szerepéről így emlékezett meg: ,,Hatalmas kedvencem, nagyon vagány csaj. Én magam is nézem a sorozatot, de szinte mindent angolul, hogy tanuljam a nyelvet”. Hozzáteszi, hogy a The Walking Dead azon kevés munkák közé tartozik, amire azzal jelentkezett, hogy ő szeretne Michonne lenni, így tényleg behívták a szerepre.

Eugene Porter – Josh McDermitt – Hamvas Dániel

Hamvas Dániel is régi motorosnak számít a szinkronban, ez idáig 935 filmben hallhattuk a hangját, továbbá számos Disney rajzfilm szövegét ő fordította magyarra. A hatodik évadban szállt be a sorozatba, amikor Eugene nevű karakterét kellett mindenáron megmenteni a többi szereplőnek.

Negan – Jeffery Dean Morgan - Csankó Zoltán

Csankó Zoltánt senkinek nem kell bemutatni. 1216 filmben szinkronizált, úgyhogy bőven volt rutinja amikor megkapta Negan szerepét. A többiekhez képest újnak számít a gárdában. Így emlékezett vissza a kezdetekre: ,,Nem tudtam, hogy ennyire népszerű ez a sorozat, úgyhogy a felelősség is nagyobb volt. Nem ismerem a szereplőket, csak a sajátomat, akit nagyon megszerettem, mert hihetetlenül szélsőségesen játszik, és én ebben lubickolok. A negatív karaktereket mindig érdekesebb szinkronizálni, nagyobb kihívást jelentenek.”

Nektek ki a kedvenc szereplőtök a sorozatban? 

Valószínűleg mindenki őszinte megkönnyebbülésére most egy füst alatt hagynám ki az összes Anger Zsolt-viccet. Nem lesz sem Anger Management, sem HAngry. Viszont - ha velem tartotok - röviden elmesélem, milyen volt a vacsoraest, és hogy miért lenne jó ebből precedenst teremteni.

Anger Zsoltot mindenki ismeri. Van, aki filmjeiből (Nyomozó, Budapest Noir), még többen a sorozataiból (Hacktion, Aranyélet, Fapad), természetesen sokan színpadról, ahol színészként és rendezőként is sokat alkot. Mi pedig leginkább a szinkronból. Az elmúlt néhány év vitathatatlanul róla, de legalábbis róla is szólt, hiszen nem jöhetett létre olyan produkció, ahol nem számítottak volna a munkájára. Jópár hazai színésszel ellentétben Angerrel sokat nyert a közönség, hiszen rengeteg arca van és mindegyikben masszívan hiteles. 

Aztán egy nap gondolt egyet és úgy döntött, beleáll a tévézésbe is. Azt nem mondanám, hogy celeb lett, hiszen ennek manapság jelentős negatív töltete alakult ki. Inkább mondjuk úgy, simán többet látjuk a képernyőn. Az RTL Konyhafőnök című műsorának celebes spinoffjában egészen a döntőig jutott, ami logikus előszobája a vacsoraestnek. A Pane Vino, a BAH-csomópontnál lévő, kedves, barátságos étterem szolgált helyszínül. Az est menete a következőképpen alakult: Chef kijön, mesél az ételről, előkerül egy, az adott fogáshoz tartozó történet, majd a pincérek kihozzák az ételt és uccu.  Lássuk a menüt!

Előétel: Lecsó, vér és agyvelő

"Ez az Aranyélet. Endre bá’ hármas iskolája: lecsó, sült vér kocka, velős pirítós." Bár gyakorlatilag disznóvágásokon nőttem fel, valahogy a sült vér és az agyvelő eddig kimaradt nekem. Bánhatom, mert ízletes, kellően sós vér-kockák vártak, amik jól illettek a jól elkészített libamájhoz hasonló agyvelőhöz. A lecsó picit nekem túl borsos lett, de összességében egy bevállalós előétellel indítottunk.

Leves: Nyomozó-lé

"A körte és az édesburgonya véletlen találkozása Malkáv Tibor boncasztalán. Körtés édesburgonya leves, vörösborban marinált körte, bacon chips." Az este vitathatatlanul legütősebb fogása. Eleve odavagyok a sós-édes kombókért, de az aranyra fújt, roppanós bacon chips és a körtés-édesburgonya krémleves teljesen betalált. Ezen a ponton Séfünk felvette a Heczeg Zoltán tervezte séf-kabátját is.

Főétel 1.: Hacktion burger

"Szondi főhadnagy uzsonnája. Bárányburger, kacsamáj, korianderes pesto, tejszínes stilton sajtos gombaragu, fürj-tükörtojás, fokhagymás sült paradicsom." A hamburger mellé megérkezett az első sztori is, amely a Hacktion című sorozat forgatásáról szólt. A közönség jót derült és végre sokkal oldottabb lett a hangulat. A leírás alapján a burger kicsit a régi, balaton-parti "mindent bele" szendvicseket juttatta eszembe és előre féltem, hogy kezelhetetlen mennyiségű elem érkezik majd a tányéron. Szerencsére kellően kis méretű buciban, egészen pici, mégis finom ételek érkeztek. Tudjátok, ez tipikusan az az étel, amivel rengeteg idő megy el a konyhában, aztán 2 perc alatt eltűnik a tányérról. A tányér két legjobb eleme a házi buci (rég ettem ilyen finomat) és a kacsamáj (megállná a helyét bárhol a világon) voltak. 

Főétel 2.: Muflon vacsora

"Fapad fedélzeti menü, ahogy azt Szemlő Róbert elképzeli. Muflon steak, mentás zöldborsópüré, sült burgonyakocka, tintahal tuille." Tegye fel a kezét, aki tudja, mi fán terem a muflon. Bevallom, én is csak teljesen véletlenül voltam képben, pont egy másik vacsora kapcsán. A hely méltán lehet büszke erre az ételre, mert ha az étlapon tartják és még kiforrja magát, bármely este jó apropója lehet. Életem első muflonja jóízű és puhára sütött volt. Talán a tintahal tintából készült roppanós rácson lehetne még dolgozni, mert bár jól néz ki, nem éreztem, hogy olyan sokat adna a tálhoz. Borsópürét pedig többet nem eszem menta nélkül!

Desszert: Kedvencem a citrom

"Anger Zsolt citrom-variációk." Itt kissé gondban voltam, mert nem vagyok egy nagy desszertes, így viszonylag szűk összehasonlítási alapom van. A citrom, mint savanyú íz és az édes sütemények/desszertfélék találkozása azonban mindig szerencsés. A grillázs és a házi citromfagyi kombinációja olyan, amiért nyáron bármelyik délután szívesen beugranék majd az étterembe. 

Az este kapcsán két dolog jutott eszembe: egyrészt igenis lenne helye annak, hogy színészeink ehhez hasonló "civil" közegben is megmutassák magukat, kicsit beengedjenek az életükbe és ezáltal az egész szakmát közelebb hozzák a nézőkhöz, másrészt bőven van fantázia a Chef Anger vonalban. Szerintem sokan szívesen vennének részt hasonló vacsorákon.

Az este izgalmasra sikerült, Anger Zsolt új oldalát ismerhettük meg. A közönség kétségtelenül finomakat evett és szerintem ezzel az étterem is jól járhatott, hiszen bizonyára lesznek olyan vendégek, akik vissza-visszanéznek majd. Egy következő alkalomra majd az interakció részén lenne érdemes csavarni egyet: menő lenne, ha a Chef néhány jó szó erejéig végiglátogatná az asztalokat. És természetesen sokkal több szinkronnal kapcsolatos történetet kérünk majd! ;) Ha lesz folytatás (Legyen!), akkor mi ott leszünk és arról is tudósítunk majd nektek.   

Botor mód elfelejtettem olyan képet készíteni, amin csak Zsolt látható, így - bár tudjátok, hogy nem igazán szoktunk szelfiket megosztani - most álljon itt zárásként egy közös kép.

A Vörös veréb című misztikus thriller már az előzetes megjelenésekor felcsigázott, elsősorban a sok budapesti helyszín miatt, mert imádom az olyan filmeket és sorozatokat, amiket részben, vagy teljesen itthon forgattak mert ez azzal kecsegtet, hogy “vadászhatok” bennük az ismerős utcákra, terekre, épületekre – ilyen például a Mentőexpedíció, A kém, vagy az Alienist sorozat is. Aztán azért is érdekelt még a film, mert Lawrence kisasszonyt a Napos oldalban nagyon megszerettem, később pedig a Joy-ban és az Amerikai botrányban is jót alakított - persze tudjuk, hogy az Éhezők viadala hozta meg neki az ismertséget, én mégis az előbbi filmjeiért szeretem őt. Az már más tészta, hogy nekem a film sztorija első hallásra kicsit a Marvel Fekete Özvegyének háttértörténetére hajazott, vagyis a "vonzó, fiatal orosz nőről kiderül, hogy gyerek-/fiatalkorában embert próbáló körülmények között profi kémnek/gyilkosnak képezték ki" téma elég ismerősen csengett. De azért persze ez nem vette el a kedvemet a megnézésétől. Nem lenne teljes a kép azonban, ha nem tenném hozzá most, hogy már láttam a filmet: szerencsére nem lett igazam az előzőeket illetően, nem ilyen átlátszó sztoriról van szó. 

A Fórum Hungary meghívott minket a film sajtóvetítésére, ennek köszönhetően beszámolhatok nektek róla azon melegében (legalábbis még a megjelenés hetén).
Mivel még csak a napokban kerül a vásznakra, igyekszem nem taglalni a történetszálat, hogy ti is élvezhessétek majd, ha megnézitek. Nekem a film összességében tetszett, bár olvastam kritikákat, amik nagyon lehúzták, ezekkel nem tudok sajnos egyetérteni, szerencsére azonban nem filmkritikus blog vagyunk, így nem is veszem fel ezt a szerepet.

A szinkronokat viszont kötelességem értékelni, így hát lássuk is:

Dominika Egorova (Jennifer Lawrence) – Földes Eszter

Bogdányi Titanilla és Földes Eszter mostanában szinte felváltva szinkronizálják Jennifert, és még mindig nem tudom eldönteni, melyikük hangja illik hozzá jobban, igazából mindig a szereptől függ. Az X-men filmekben fiatal Mystique-ként Titanilla szólaltatta meg, de többek között az Éhezők viadala-szériában, a Napos oldalban, az Utazókban Esztert hallhattuk. Az angol nyelvű trailert megnézve, és az abból kialakult karakter-kép miatt arra tippeltem, hogy most Titanilla hangján fog megszólalni Lawrence kisasszony... és nem lett igazam, Eszter kapta meg ismét a szerepet. Az elején kicsit idegenkedtem is tőle, de ahogy haladt előre a cselekmény, és egyre jobban megismertük az orosz Dominika személyiségét, úgy fogadtam el ezt a választást.

Nathaniel Nash (Joel Edgerton) – Széles Tamás

Joel Edgertont majdnem annyian szólaltatták már meg, mint ahány filmje a magyar mozikba került, és szerintem László Zsolt - akit A nagy Gatsbyben hallottunk Edgerton hangjaként – a legjobb választás, bár ehhez hozzátartozik az is, hogy László Zsoltot bármeddig tudnám hallgatni. De most nem ő volt a befutó, hanem egy eddig vele nem párosított, de amúgy nagyon is népszerű szinkronhangtól, Széles Tamástól hallhattuk a CIA ügynök mondatait. 

Vanya Egorov (Matthias Scoenaerts) – Makranczi Zalán

Végig azon gondolkoztam, honnan ismerős ez a figura (nem, nem onnan, hogy kiköpött Vlagyimir Putyin), és csak itthon jöttem rá némi internetes rásegítéssel, hogy A dán lányban láttam már a főszereplő nagybátyját alakító Matthiast. A színész játéka szuper volt, és Makranczi Zalán kellő ügyességgel hozta a hideg, az elején még segíteni akaró, de már akkor is gyanús nagybácsihoz illő hanghordozást. Egyébként örülök neki, hogy az utóbbi években egyre többet foglalkoztatják, és már nem csak  "további magyar hang", hanem James Franco egyik hangja is például.

Mentor (Charlotte Rampling) – Andresz Kati

A Veréb-képző (hehe) főnökasszonya egy alapvetően szigorú, már-már kegyetlen figura volt. Azért a "már-már", mert úgy éreztem, hogy írhattak volna neki több olyan párbeszédet vagy cselekedetet, amitől gonoszabb lesz a karaktere. Persze tudom, hogy nem mindenki fekete vagy fehér, de reméltem, hogy egy kicsivel több utálatot vagy rettegést vált majd ki belőlem.
Magyarhang tekintetében azonban Andresz Katitól nem vártam kevesebbet, mint hogy profi módon megoldja ezt a munkáját is. Susan Saradonként inkább kedvesebb mondatokat hallhatunk tőle, ezért is volt számomra újdonság ez a szerep.

Korcsnoj (Jeremy Irons) – Hirtling István

A színészlegendának a fájdalmasan korán elhunyt Szakácsi Sándor volt a hangja, és azóta szerintem, ahogyan sok más szinkronpárjának, neki sem találtak tökéletes utánpótlást. Talán Kőszegi Ákos az, aki felvehetné a versenyt, de mostani kémfilmünkben nem neki jutott a szerep, hanem Hirtling Istvánnak. Ő megoldotta a feladatot tisztességgel, de éreztem hiányosságokat - bár nem beszélt azért annyira sokat, hogy ez zavaró legyen.

 
További hangok voltak még:

Besenczi Árpád, Reviczky Gábor, Györgyi Anna, Majsai-Nyilas Tünde, Udvarias Anna, Bezerédi Zoltán, Tóth Enikő, Pál Tamás, Barabás Kiss Zoltán, Magyar Bálint, Martinovics Dorina, Jakab Márk, Törköly Levente, Tamási Nikolett, Hám Bertalan, Adorjáni Bálint, Anger Zsolt, Pethő Kincső

Szokásomhoz híven következzen a "hasonlítsd össze a trailereket" játék:

 A magyar előzetes:

Az angol, eredeti: 

A francia változat:

Végül pedig a német:

Tahi Tóth László a mai napon hirtelen elhunyt. Hirtelen, mert bár ugyan lehetett hallani az egészségügyi problémáiról, tavaly év végén azt nyilatkozta, hogy minden rendben, és boldog, mert újra játszhat. Sajnos mégsem volt minden rendben. Emlékezzünk rá!

Tahi Tóth László 1944. január 23-án született Budapesten. 1966-ban diplomázott a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, és azóta a Vígszínházban játszott. A színpadi élet mellett összesen 362 filmben szinkronizált egészen a 60-as évektől napjainkig. Első szinkronjaira így emlékezett vissza: "Még másodéves főiskolás voltam, amikor kihívtak a Pannóniába. Az első két évben nem szerepelhettem nyilvánosan, ezért igencsak meglepődtem. A rendező viszont ragaszkodott hozzám és azt mondta, majd más néven mondanak be a főcímnél. Ez a film A hosszútávfutó magányossága volt, ahol Koncz Gábor szinkronizálta a főszereplőt, én pedig a haverját. A Bartók moziban többször is megnéztem a filmet, figyeltem, hogy rajta van-e a hangom a figurán, el lehet-e hinni, hogy ő beszél”.

Dustin Hoffman állandó "társa” volt, még a legutolsó, 2016-os szinkronjában is, a Kung Fu Panda harmadik részében, ahol Shifu mestert alakította. Ha már Dustin Hoffman, nem mehetünk el szó nélkül az Esőember szinkronja mellett, amiben zseniálisan, utánozhatatlanul interpretálta Dustin Hoffman játékát. A színész így emlékezett vissza erre a szerepre a Magyarszinkron.hu-nak: "Arra a munkára nagyon készültem, mert Dustin Hoffman mesterien játszott bene. Nagy volt a felelősség, nehogy elrontsam az alakítását. Többször meghallgattam és megnéztem egy-egy jelentet és sokszor én kértem, hogy hadd csináljam meg még egyszer. Talán ez volt a legérdekesebb munkám”.

Rögtön Dustin Hoffman után Pierre Richard-t említhetjük, hiszen 31 filmjéből 14-ben Tahi Tóth László volt a hangja, így rajta keresztül tanultuk meg azt is, hogy hogyan kell 52-es gatyót venni:

Mindezek ellenére én elsőként a Harry Potter sorozatban fedeztem fel a hangját, ahol az amúgy is félelmetesen jól játszó Alan Rickmant úgy magyarította, hogy Harryékkel együtt én is rettegtem Pitontól. Erről Tahi Tóth László így beszélt: "Belekerültem az első részbe, aztán jött a következő, és így tovább. Írták is akkor egy újságban, hogy Tahi Tóth azt sem tudja, mi az a Harry Potter. Ez így természetesen nem igaz, de azt valóban nem tudtam, hogy ennyire népszerű. Egyébként Alan Rickmant is szeretem szinkronizálni, mert nagyon jó színész.” A sors fintora, hogy a néhai Alan Rickman éppen a tegnapi napon ünnepelte volna 72. születésnapját.

Tahi Tóth László a szinkron mellett éneklésre is használta a hangját. Talán a legismertebb dal, amit előadott, az a Vinnélek, ami a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról musicalben hangzott el:

Mi is vigyük magunkkal e nagyszerű színész emlékét!

Az alkotói szándék szerint a film az aktuálpolitikát is mozgató húrokat penget. Olyan kérdések, mint a rasszizmus, a gettók, a színesbőrű kisebbség helyzete a világban mind megmozgatják az átlag amerikai fogyasztó fantáziáját, beszélnek róla. Azonban ez a film nem is lehetne húsbavágóbb a mai magyar rögvalóságból nézve.

Sokat gondolkodtam rajta, hogy mennyire legyen politikus ez a cikk. Végül abban maradtam magammal, hogy igyekszem elkerülni a direkt véleménynyilvánítást, azonban az egyes áthallásokat nézzétek el nekem – ha ilyen volt a film, nem lehet más a kritika sem.

Szóval elkerülném én a politizálást, de a film már az első pillanatban sem hagyja, hiszen az a Korbuly Péter tájékoztat az egyébként igen megengedő korhatár-besorolásról, akitől mostanság naponta 6-8 alkalomnál csak kettővel hallom többször, hogy milyen magyar származású amerikai nyugdíjast kellene megállítani.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy annak a nagyságrendileg 70-80 újságírónak, akikkel bent ültünk a sajtóvetítésen, mennyire fog szóródni a véleménye az atompocsék és a fenomenális között. Ugyanis a film egyszerre volt mindkettő. Számomra attól tud manapság jó lenni egy képregényfilm, ha van egy relatív fordulatos, nem minden másodpercében előre kitalálható története, legalább 2-3 izgalmas karakter, újszerű látvány és korábban nem látott WTF momentumok. Jelentem, ezen a téren a Párduc legfeljebb puma, de inkább Hello Kitty, ugyanis szinten minden, fenti szempontból elvérzik. A történet úgy is gyorsan kitalálható, ha az ember semmit nem tud a képregényes előzményekről, rengeteg kötelező kliséből építkezik. Több alkalommal volt az az érzésem, mint egy random sci-fi sorozat 8. évadjánál, ahol előkerülnek a kötelező időutazós/idegen lény által megszállós/ismeretlen bolygón lezuhanós/vírus terjedt el a hajónOS epizódok.

A látvány nem lenne éppen rossz, de összességében semmi olyat nem kapunk, amit ne láttunk volna már egy másik Marvel-filmben. Pörgőrugások, láthatatlan repülők, repülőről le-, és dolgokra felugrások. Mintha a jó alaptéma után elfogyott volna a szusz és pont a főhős szuperhősségét nem sikerült volna rendesen felépíteni. Félreértés ne essék, az akciók nem daredevilesen kemény amatőrök, hanem esetlenek vagy unalmasak. Ahol jó lenne, ott viszont - és ez számomra 2018-ban azért igen meglepő - a CGI lóláb lóg ki vaskosan. Itt már végérvényesen elfogyott a lóvé és bár a meló javarészét az ILM hozta össze, ők "kis pénz, kis foci" felkiáltással mintha a gyakornokaikat küldték volna csatába. 

A zene sem lett volna feltétlenül rossz... mondjuk ehhez kellett volna, hogy hagyják Ludwig Göranssont dolgozni, aki bár nem a világ zeneszerzője, de a fekete muzsikához kimondottan értő valaki. Csakhát! Azonban! De! Hiába lenne a filmzene (score) hallgatható, valamiért a rendező úgy érezte, hogy a közönség akkor fogja átérezni a fekete kisebbség elnyomottságát, ha a filmet indokolatlanul telepakolja gettórappel. A távol-keleti jelenetekben koreai rap, az USA-ban amerikai ment. Vártam, hogy azért Wakandában benyomnak legalább egy szuahéli vagy egy nyungwe slágerlistát. Az a baj, hogy túl sokat akartak, de közben ez nem lett sem menő rappelés, sem jó etno vagy folk, sem klasszik marveles fanfár-zene. Lett helyette random keverék.

Két dolog viszont iszonyatosan ütős a filmben: egyrészt az alaptémája, amit ugyan nem sikerült igazán hatásosan becsomagolni, de mégis érthető, logikus és sokkal mélyebb és valóságosabb, mint a korábbi marveleké. Másrészt a szinkron. A megszokott bitang szereposztás. Pipa! Korrekt fordítás: az már kisebb pipa. Viszont konkrétan az történt, hogy egy új SZTÁRT kapott a hazai szinkrongyártás! Nézzük a konkrétumokat.

T’Challa / Fekete Párduc (Chadwick Boseman) – Debreczeny Csaba

T’Challa karaktere a Polgárháborúban azért volt izgalmas, mert tulajdonképpen az egész filmet mozgató konfliktus közepét adta. A hazai terep kínálta előnyöket azonban nem tudja ilyen ügyesen kijátszani. Számomra rendezési hibának tűnik, hogy kevés az átmenet (ilyen úgynevezett SZTORI) az akciójelenetek és a Szomszédok-szerű, mélyen a kamerába nézős, világmegfejtős beszélgetések között. Erős, kihagyott ziccernek tűnik, hogy a főszereplőt úgy szakmailag, mint emberileg gyakran túlteljesítik a testőrei, ex-barátnője, testvére, néha a bárki (is). Talán most örülök csak igazán annak, hogy Tabák Kata szinkronrendező Debreczeny Csabát választotta a szerepre.  Chadwick Boseman eredeti hangja annyira nem acélos, illetve afrikai akcentusa - bár hiteles -, a magyar fül számára minimum nehezen érthető. Ezzel szemben a Pannon Puma mélyebb és kilométerekkel hitelesebb, mint külföldi kollégája. Csabával készült villáminterjúnkat itt érhetitek el. 

 Erik "Koncoló/Killmonger" Stevens (Michael B. Jordan) – Ember Márk

EMBER MÁRK! Hol a búbánatban voltál eddig?! A gonoszt alakítani mindig hálásabb és izgalmasabb kihívás, Michael B. Jordan pedig sok tekintetben az egyik legalaposabb játékot nyújtja a vásznon. De amit Ember Márk ehhez a fickóhoz hozzátesz, az valami zseniális! EMBER MÁRK! Hol a búbánatban voltál eddig?! 

Jordanhez jól illett Horváth Illés a Fantasztikus Négyesben és legalább még 3-4 olyan fiatal színészt tudnék mondani, aki jól passzol. Nem tudom, hogy Márknál ez alaphelyzet-e vagy volt valami mágikus egymásra találás a filmmel/karakterrel/színésszel, de hogy működik, az nem kifejezés. Nagyon remélem, hogy mostantól egyre több filmben hallhatjuk majd, mert ügyesen fejt meg helyzeteket és a végeredmény maradandó élmény. (Nem Ember Márk fizetett hirdetését olvasták.)

 Shuri (Letitia Wright) – Törőcsik Franciska

Ha Ember Márk a Fekete Párduc nagy felfedezettje, akkor Törőcsik Franciska ennek valahol az antitézise. Bár a testvér karakterének amatőrségét nem lehet egyértelműen ráhelyezni Franciska vállára, ugyanis a zavaróan szétszórt játék vastagon Letitia Wrighttól érkezett. Világos az is, hogy casting volt, ami autentikusságban maximálisan jól teljesített. Viszont hiába a hangtónusbeli egyezés, ha a magyar változat az eredetinél is idegesítőbb, ügyetlenebb lett. Franciska több alkalommal elveszítette a hangszínét, játéka kiüresedett és ezáltal néha még az eredeti színvonalát sem sikerült megütni.  

 Okoye (Danai Gurira) – Bognár Gyöngyvér

Gyöngyvér jó úton halad, hogy az új generáció Kocsis Mariannja legyen. Egyre többször találkozhatunk vele sorozatokban és filmekben és mind gyakrabban színesbőrű szerepben, mely karakteres, selymes hangjából adódóan nem is véletlen. A szakavatott fülelő számára az is feltűnhet, hogy a Fekete Párducra bizony elfogytak a klasszikus "fekete hangjaink" (Galambos Péter, Dolmány Attila és Kálid Artúr is elkeltek már egy-egy fontosabb szerepre), így nem lehetett a sablon-kártyákat előhúzni. Ez sokat használt a film magyar változatának, hiszen az ilyen beskatulyázás nem szerencsés sem a színészeknek, sem a nézőknek.

  Everett K. Ross (Martin Freeman) – Görög László 

Szinkronrendező legyen a talpán, aki egyszer másra osztja majd Martin Freemant. Görög Lászlóval lassan 13 éves kapcsolatuk megbonthatatlan. Természetesen nem véletlenül, hiszen betonbiztos páros. A CIA ügynök figurája nem igazán mélyült el a Polgárháború óta, sőt a történetét kissé elbénázták (lehetett volna belőle sokkal nagyobb ívű szereplőt is faragni), ennek ellenére üde szí... jó, hogy ott van.

 Ulysses Klaue (Andy Serkis) – Szabó Győző

Ulysses Klaue figuráját képregényesen őrültre sikerült faragni. Dinamikus, és az izgalmas akciók 100%-át hozza. Szabó Győző pedig a korábbiakhoz képest is jobban lubickol a szerepben. Egyszerű, mégis hálás szerep, Andy Serkis számára is inkább jutalomjáték, hiszen minden James Bond film főgonoszának paródiáját hozza. Az őrült tudós és a fogdmegje, nagyjából egyidőben. Ha Ember Márk mellett a szinkron másik fénypontját keressük, az egyértelműen Szabó.   

Zuri (Forest Whitaker) – Gesztesi Károly

Forest Whitaker szerintem már évek óta az unokák egyetemére gyűjt és Anthony Hopkins-i lelkesedéssel veti bele magát színészi kvalitásokat meg nem zavaró, lagymatag szerepekbe. A Zsivány Egyessel ellentétben - ahol szegény Jászai Lászlót erőltették rá - Whitaker visszakapja régi magyar hangját, Gesztesi Károlyt. Míg a 90-es évek végén, 2000-es évek elején leggyakrabban őt hívták, Whitakert később átvette Kerekes József, aki ott bizonyította be igazán, mennyire sokoldalú színész, és tulajdonképpen a nagymamám szerepében is legalább olyan hiteles lenne, mint az eredeti. Viszont Whitaker mégiscsak Gesztesivel az igazi, valahogy dörmögősen ütősebb. Örülök, hogy manapság újra hívják szinkronizálni, mert az elmúlt néhány évben - ugyan a tudósítások szerint nem véletlenül, de - alig-alig szerepeltették. 

További magyar hangok:
Ács Balázs, Azurák Hanna, Bartók László, Bercsényi Péter, Berecz Uwe, Czifra Kriszta, Czirják Csilla, Csányi Dávid, Csépai Eszter, Csiby Gergely, Dézsy Szabó Gábor, Dolmány-Bogdányi Korina, Fehér Péter, Fehérváry Márton, Haagen Imre, Hám Bertalan, Hegedűs Miklós, Hirling Judit, Holl Nándor, Kálmán Barnabás, Kapácsy Miklós, Király Adrián, Király Dániel, Konfár Erik, Laurinyecz Réka, Ligeti Kovács Judit, Lipcsey Colini Borbála, Makay Andrea, Mayer Marcell, Mohácsi Nóra, Nádasi Veronika, Nagy Dániel Viktor, Nagy Gereben, Németh Attila, Novkov Máté, Orosz Ákos, Papucsek Vilmos, Papp János, Patkós Márton, Radó Denise, Sándor Barnabás, Sarádi Zsolt, Schmied Zoltán, Seder Gábor, Sipos Imre, Stern Hanna, Straub Martin, Suhajda Dániel, Szabó Máté, Szatory Dávid, Szórádi Erika, Téglás Judit, Tóth Judit, Trencsényi Ádám, Trokán Nóra, Varga Lili, Vári Attila, Végh Péter, Vida Bálint

A magyar változat munkatársai:
magyar szöveg: Gáspár Bence
felvevő hangmérnök: Jacsó Bence 
rendezőasszisztens és vágó: Kajdácsi Brigitta 
gyártásvezető: Kablay Luca
szinkronrendező: Tabák Kata

Gáspár Bence néhány félrefordításától ("a látómezőnkbe került", ami már majdnem annyira fájt, mint a Válaszcsapás című sorozatban annyiszor használt "van vizuális"...) eltekintve a stáb hozta a megszokott, magas színvonalat. A filmhez készült különböző nyelvű előzetesek összesítése pedig akkor - kéréseteknek megfelelően - bővebben, egy külön posztban érkezik.

Szinkronjunkie: Ha jól tájékozódtam a neten, a szinkronos pályád kezdetéről még nem beszéltél sehol. Mielőtt belemerülünk a Fekete Párduc rejtelmeibe, mesélnél erről?

Debreczeny Csaba: Még főiskolásként kerültem először kapcsolatba a szinkronnal. Ráadásul ez egy nagyon érdekes szerep volt: egy kínai szereplőt kellett kínai nyelvről kínaira leszinkronizálnom.

SzJ: Stohl András is nemrég mesélte nekünk, hogy az első szerepe kínai volt.

DCs: Úgy látszik, ez volt annak idején a beavatás a Szinház- és Filmművészeti Főiskolán.  (nevet)

Szj: Manapság olyan mennyiségű képregényfilm készül, amely gyakorlatilag a teljes szakmát egyszerre képes felszippantani, így szinte minden színész dolgozik hasonló karaktereken. Hallottunk már különböző pro és kontra véleményeket a témában. Te melyik oldalon állsz?

DCs: A fantasy kifejezetten közel áll hozzám, a képregényhősöket pedig – bevallom őszintén – megszerettem. Csak állok és nézek, hogy milyen színvonalon készülnek ezek a filmek. Dolgozni is jó rajtuk, de ha tehetem, külön is megtekintem őket. Ha viszont fantasy, akkor a legnagyobb kedvenc most egyértelműen a Trónok Harca.  

A gyerekeim 9 és 6 évesek. A kisfiam Vasemberrel kezdte és most éppen nagy Pókember rajongó.

SzJ: T’Challa, azaz a Fekete Párduc, meghatározó szereplővé nőtte ki magát 2016 óta, hiszen idén, az önálló filmjén túl a Bosszúállók 3. részében is szerepelni fog. Mi a véleményed a karakterről?

DCs: Ez azért nehéz kérdés, mert azt érzékelem, hogy a képregényhősök hasonló dramaturgiai sémára épülnek. Mindegyik szereplővel történik valamilyen tragédia, minden esetben előkerül valamilyen rejtett probléma, illetve titok és az ő életük ekörül forog.

Szj: A főszereplő, illetve a film legtöbb karaktere afrikai akcentussal beszéli az angolt. Ez a magyar nyelvbe legfeljebb az „ádd ide á didit…” színvonalig épült be, ami viszont nevetségessé tenné a filmet. Hogyan hidaltátok át ezt a nehézséget?

DCs: A marveles szinkronoknál sokszor egy-egy supervisorral dolgozunk, akit vagy az USA-ból vagy valahonnan egy európai országból kapunk. Azoknál a filmeknél, amin én eddig dolgoztam, még soha nem merült fel, hogy valamelyik akcentust ránk erőszakoljanak. A magyarral ez egyszerűen nem is működne. A supervisor is inkább azzal foglalkozott, hogy a hangszín, a hang tónusa a helyén legyen és az eredetihez a lehető legközelebb álljon. Nem véletlenül tartanak ilyen filmekhez súlyos castingokat. T’Challát is casting útján osztották rám. Itthon felvettünk néhány mondatot és a kiküldött opciók közül az amerikaiak döntötték el, ki legyen a végleges hang.

SzJ: A film producerei több helyen hangoztatták, hogy ez lesz a Marvel James Bondja. Ez pusztán reklámfogás és csupán az akciójelenetek miatt sugallják ezt vagy van más alapja is?

DCs: Egyrészt ott van az akció, ami keményen jelen van mindkét filmben vagy franchise-ban, másrészt a kütyük szintén vezérmotívumai a Fekete Párducnak. Batmannek ott van a komornyik, illetve a volt igazgató, James Bondnak Q segít és T’Challának is van erre embere.

Minden részletet azonban nem ismerek, ugyanis a felvételekkor kizárólag a saját jeleneteimmel találkozhattam, és azok is sokszor csak félkész, homályosított változatban láttam. Ezáltal legfeljebb felületes benyomása alakulhat ki az embernek arról, milyen is lesz a végeredmény. Ami biztos, hogy a Fekete Párduc egy nagyon látványos, igencsak működőképes film lesz, amely az eddigi színvonaltól semmivel sem marad el.  

SzJ: Köszönjük szépen az interjút!

A képeket forrása: www.forumhungary.hu, www.jegy.hu, www.szinhaz.hu.

Legújabb sorozatunkban régi filmek évfordulóján emlékezünk vissza az adott filmre, s annak szinkronjára. A Casablanca joggal hívható klasszikusnak, hiszen a második világháború idején, 1942-ben készült. Összesen nyolc Oscar-díjra lett jelölve 1943-ban, melyek közül megkapta a legjobb film, legjobb rendező, és legjobb adaptált forgatókönyv díját. A ,,legenda” szerint a forgatókönyvet majdnem minden nap átírták, úgyhogy a szereplők az utolsó napig nem tudták, hogy mi lesz a film vége.

Akárcsak a Chicagónak, a Casablancának is van magyar vonatkozása, nem is egy! A filmet ugyanis az a Michael Curtiz rendezte, aki 1926-ban Budapestről indult Amerikába Kertész Mihály néven, hogy aztán Hollywoodban több, mint 100 filmet készítsen. A stáblistában egy S. Z. Sakall névre is bukkanunk, aki Gerő Jenő néven vándorolt ki Amerikába 1940-ben. Ugyancsak Amerikában találta meg a számítását a mai Szlovákia területén született Peter Lorre is, aki Löwenstein László néven látta meg a napvilágot és lett hollywoodi színész.

A fordítás

A fordítást mindenképpen érdemes kiemelni, ugyanis a dolognak az az érdekessége, hogy habár nincsenek nyelvi problémák a fordításban, mégis számtalanszor előfordul, hogy mást mondanak a szereplők. Ennek oka, hogy az 1966-ban készült magyar szöveg ügyelt arra, hogy az akkori politikai rendszer számára kényes témákat mellőzzék. A film egyik leghíresebb mondata, miszerint ,,Louis this is a beginning of a beautiful friendship”, amit úgy fordítottak le, hogy ,,Louis, maga éppen olyan szentimentális, mint én”. Erre feltehetően azért volt szükség, hogy nehogy politika áthallása legyen annak, hogy egy csodálatos barátság (politikai egyetértés) szövődne két nemzet fia között.

A magyar hangok

Rick Blaine (Humphrey Bogart) – Kálmán György

Kálmán György 1949-ben igazolt a Pécsi Nemzeti Színházhoz. Számos játék-és tévéfilmben szerepelt, szinkronszerepeinek száma azonban nem kimagasló. Az 50-es évek végétől a ’70-es évek végéig rendszeresen szinkronizált fő-és mellékszerepekben. Hangja egyébként nagyon kellemes volt, elhallgattam volna még.

Ilsa Lund (Ingrid Bergman) – Váradi Hédi

Váradi Hédit leginkább korai gyerekkoromban hallottam a Frédi és Béni Irmájaként, a Hófehérke első szinkronjában, illetve a Frakk, a macskák rémében Szerénke hangjaként. Felnőtt fejjel most találkoztam vele újra, és nem ismertem fel. Annyira beleégett a fülembe a visszafogott vékonyka hang, amit mesefigurákként adott, hogy most szembesültem azzal, milyen a valódi hangja, ami jóval mélyebb, mint a megváltoztatott, de Ingrid Bergmanhoz tökéletesen passzolt.

Ugarte (Peter Lorre) – Harkányi Endre

Szégyenszemre Harkány Endre volt az egyetlen hang a főszereplők közül, akit egyértelműen felismertem a filmben. A film hangjai közül azon kevesek egyike ő, aki még itt van velünk. Egy interjúban említette is a Casablancát, így emlékezett meg róla: ,,Sok olyan kritika is volt, hogy egy kevésbé sikeres külföldi filmet sikeressé tették a magyar művészek szinkronjai. Ilyen volt például a Casablanca szinkronja. Szerintem – és mások szerint is – egyenértékű volt azokkal az alakításokkal, amiket a filmvásznon láttunk”.

Heintrich Strasser (Conrad Veidt) – Somogyvári Rudolf

Somogyvári Rudolf 1976-ban távozott az élők sorából, de eddigre már 224 filmet szinkronizált, ami kiemelkedően magas szám, hisz akkoriban kevesebb külföldi film jött be az országba, mint mostanság. Somogyvári Rudolfnak egyébként eléggé jellegzetes hangja volt, úgyhogy aki sok régi filmet néz, még az esetleges rossz hangminőség ellenére is könnyedén be tudja azonosítani. És hamár Harkányi Endrét, azaz Mézga Gézát említettük, a Casablancán és számos szinkronszerepen túl mindenképpen érdemes kiemelni, hogy Somogyvári Rudolf volt MZ/X hangja is.

Victor László (Paul Henreid) – Avar István

A filmben szereplő magyar színészek ellenére ez volt az a szerep, akinek magyar nevet adtak, de osztrák színész játszotta el. Henreidnek mindössze hat filmjét listázza az Internetes Szinkron Adatbázis, úgyhogy nem meglepő, hogy csupán ezen egy alkalommal kapta feladatául Avar István, hogy szinkronizálja. Avar István egyébként már 1958-ban szinkronizált egészen a ’80-as évek elejéig rendszeresen, de 2004-ben bekövetkezett haláláig is aktív maradt a szinkronban.

Louis Renault (Claude Rains) – Agárdy Gábor

Bizony, ez az a Louis, akinek azt mondta a film végén Humphrey Bogart, hogy ,,ez egy csodálatos barátság kezdte" ,, Louis, maga éppen olyan szentimentális, mint én”. Agárdy Gábor mindössze 45 filmben szinkronizált, az első ilyen jellegű munkáját 1956-ban csinálta, és 1983 után nem is csinált szinkronmunkákat.

Ti szeretitek a régi filmeket? Melyik a kedvencetek?

Nagyon kevés olyan színpadra szánt musical van, aminek jót tett, hogy megfilmesítették. Viszont aminek igen, azok szerintem kivételesen jól is sikerültek, és maradandót alkottak a rendezők és a színészek is egyaránt. A Hair és a Grease kettőse az, ami az én képzeletbeli listámon a megosztott első helyet megkapja, utánuk következik mai cikkünk főszereplője, ami ma ünnepli 15. születésnapját – ez pedig a Chicago.

Az 1926-ban, Dallas Watkins által írt dráma még abban az évben debütált is a Broadwayen, és 172 előadást ért meg. A darabot többen, többször is feldolgozták a későbbiekben, először egy évvel később Cecil B. DeMille rendezett belőle némafilmet, majd Ginger Rogers főszereplésével készült egy Roxie Hart című vígjáték is 1942-ben, harmadszorra pedig újra színpadra vitték a Chicagot, immáron musicalként, 1975-ben. Végül ez utóbbi - amit 936-szor játszottak el -  szolgált mai születésnapos filmünk alapjául.

A Chicago annak idején három Golden Globe-ot is bezsebelt a nyolc jelöléséből, így Renée Zellweger és Richard Gere is arany szoborral mehetett haza a Beverly Hilton Hotelből 2003-ban. Ezt követően pedig összesen 12 Oscarra jelölték, ebből 6-ot váltott szobrocskára, mégpedig a legjobb film, legjobb női mellékszereplő (Catherine Zeta-Jones sem szomorkodott), legjobb jelmeztervezés, legjobb vágás, legjobb látványtervezés, és legjobb hangrögzítés kategóriákban. Nincs elég hely felsorolni minden egyes kategóriát és díjat, amit elnyert, azonban  ha kíváncsiak vagyunk, itt tanulmányozhatjuk az igen bő listát.

A film alapjául használt drámát a valóság hívta életre, Watkinst két, egymástól független de hasonló témájú újsághír ihlette meg, melyek két fiatal nőről szóltak, akik meggyilkolták férjüket/élettársukat. Így lett központi téma a női börtön és az ott tartózkodók rivaldafénybe kerülése, már-már celebbé válása. Végigkövethetjük tehát a két nő versengését azért, hogy kinek vállalja el a védelmét Billy Flynn sztárügyvéd, hogy ki a hírhedtebb, és hogy a társadalmat melyikük sorsa és ügye érdekli jobban.

Érdekes, hogy hasonlóan sok hollywoodi alkotáshoz, itt is találhatunk benne hazai vonatkozást, hiszen az egyik elítélt lány magyar származású. A neve (Hunyak) nem igazán erre utal, ahogy a karaktert alakító színésznőnek (Ekaterina Chtchelkanova) sincs sok köze hazánkhoz, de a Cell Block Tango című számban elég egyértelműen magyarul szólal meg, még ha töri is a szavakat. Szegény aztán nem tudja bebizonyítani, hogy nem bűnös, mint azt a dalban is vallja.

Lássuk tehát a szereposztást!

Roxie Hart (Renée Zellweger) – Orosz Anna

Zellweger kisasszonyt minden bizonnyal a legtöbben a Bridget Jones naplója című filmből ismerik, én legalábbis ezt mondhatom el magamról. Átböngészve az azóta megjelent filmjeit, nem találtam olyat, ami maradandó lenne. A Chicagoban viszont, ami a két Bridget Jones rész között jelent meg, tényleg jó alakítást láthattunk tőle. Előbbiekben Udvaros Dorottya szinkronizálta a színésznőt, azonban legtöbbször Orosz Annát hallhatjuk, nem volt ez másképp a Chicagonál sem.

Velma Kelly (Catherine Zeta-Jones) – Tóth Enikő

Én elsősorban Julia Roberts arcához kötöm Tóth Enikő hangját (és valószínűleg sokan így lehettek még vele), és Julia bizony eléggé különbözik a latinos küllemű Catherine-től. Mégis valahogy természetesnek hat az, hogy Tóth Enikő művésznőnk szinkronizálja a legtöbb filmben utóbbit, itt sem volt másképpen. 

Billy Flynn (Richard Gere) - Csernák János

Bár Csernák János hangja nekem összeforrt Harrison Ford arcával (tudom, ez kissé képzavar), nem feledhetjük el, hogy Richard Gere szinkronhangjai között Csernák a második helyen szerepel, és csak a néhai Szakácsi Sándor előzi meg. 

Mama Morton felügyelő (Queen Latifah) – Kocsis Mariann

Ahogyan Király Attilát legtöbbször afroamerikai színészekhez párosítom öntudatlanul is, úgy Kocsis Mariann hangja az, amiről kapásból színesbőrű, vidám (orgánumú) színésznők jutnak eszembe. Azt hiszem, így lehetnek vele a szinkronrendezők is, mert az ISzDB adatlapját olvasgatva megtalálhatjuk munkái között Viola Davis, Whoopi Goldberg, Angela Bassett, Loretta Devine, Gloria Reuben, Oprah Winfrey neveit, és persze a lista legelején Queen Latifah nevét. 
 

Amos Hart (John C. Reilly) – Besenczi Árpád

Szerintem ők ketten még külsőleg is emlékeztetnek egymásra, és ez a páros megint csak, hasonlóan az előzőekhez, jól megválasztott és bejáratott. Besenczit hallhatjuk a New York bandáiban is, csak úgy, mint A galaxis őrzőiben, és még sorolhatnám.

Kitty Baxter (Lucy Liu) – Sági Tímea

Az eddigi stáblistában, ahol leginkább jól bejáratott szinkronpárosításokat találhattunk, kivételt képez a Lucy Liu - Sági Tímea duó. Hiszen a kínai felmenőkkel rendelkező színésznőnek szinte állandó hangja Kökényessy Ági (ahogyan a Jóbarátok Racheljének is, de ne menjünk ebbe bele, mert képes vagyok egy egész hálózatot felvázolni azzal kapcsolatban, hogy ki kinek a kije). Szokatlan választás is volt ez, és azóta sem ismétlődött meg, szerintem nem véletlenül. Ságit leginkább dél-amerikai sorozatokban és szappanoperákban hallhatjuk, Liu pedig "visszakapta" "eredeti" magyarhangját. 

Nektek milyen megfilmesített musical kedvenceitek vannak? :)

A sorozat első három részében megismerkedhettetek a jelenlegi nemzet színészeinek szinkronmunkáival. Van azonban 18 színész, akik már nem lehetnek köztünk, de mind megérdemelten tartoztak a Nemzet Színészei közé. A sorozat ezen, utolsó epizódjában szubjektíven megemlékezem azon tagokról, akik mély nyomot hagytak a magyar szinkronban és bennem. Mindezek ellenére, álljanak itt a már nem köztünk lévő Nemzet Színészeinek nevei is: Agárdy Gábor, Avar István, Bessenyei Ferenc, Berek Kati, Bitskey Tibor, Darvas Iván, Gera Zoltán, Kállai Ferenc, Komlós Juci, Kóti Árpád, Lukács Margit, Psota Irén, és Raksányi Gellért. A sors fintora, hogy szinkronlegendáink mind libasorban állnak a névsorban egymás mögött. Fantasztikus emberekről fogtok olvasni! 

Sinkovits Imre

A középiskolából van egy anekdotám Sinkovits Imréről. A magyartanár éppen azt magyarázta, hogy mi, illetve ki az a narrátor. Az osztály ,,vicces fiúja” benyögte, hogy ,,én tudom, a narrátor az olyan, mint a Micimackóban a Sinkovits Imre!”. Pontosan így van, ám Sinkovits Imre a Micimackóban is jóval több volt egy narrátornál. Sinkovits Imre hangja a bölcsesség maga. Elsőként, mint sokan mások, Aprajafalva vezetőjeként, Törpapaként hallottam, pedig Sinkovits Imre már 1949-ben szinkronizált! Törpapa mellett az Oroszlánkirályból ismert Mufasaként tett rám nagy hatást, mind erősítve bennem az érzést, hogy a hang tulajdonosa csak bölcs lehet, és jó. Ezt az Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag című film is megerősítette, amit lehet, hogy kicsit korábban láttam, mint azt korom megengedte volna, de ott is hallhattam ,,Törpapát” ezúttal Indiana Jones édesapja szerepében, akit Sean Connery játszott. Sinkovits Imre számos vadnyugati filmben szinkronizálta Henry Fondát és John Wayne-t is; kijelenthetjük, hogy jobbnál-jobb színészeknek adhatta a hangját. Sinkovits-Vitay András segített nekem visszaemlékezni az Édesapjára, és arra, hogy Sinkovits Imre hogyan is viszonyult a szinkronhoz. ,,A szinkron az életművének a része, folyamatosan szinkronizált. Nagyon szerette ezt a fajta munkát, mindig kikereste a színésznek és a figurának azt a pontját, amivel meg tudja közelíteni a filmnek a mondanivalóját. Emlékszem rá, hogy amikor úgy jött haza, hogy még ébren voltunk, mesélt nekünk arról, hogy milyen érdekes filmen dolgozott. Részletekbe menőkig elmesélte, amikor a filmben hatástalanítania kellett egy bombát, és lehetett izgulni, hogy a kék drótot kellett elvágni vagy a pirosat, és döbbenetesnek tartotta, hogy milyen jól meg van csinálva az adott film képileg. Elemezte a filmet, mint műfajt és a képi-és hangi megoldásokat is”. Sinkovits Imre fiával közös, s egyben legutolsó szinkronja éppen 17 éve volt: ,,Édesapám 17 éve január 18-án ment el. Előtte két nappal még felvettük a Halálos zarándoklat szinkronját, amiben ő volt Anthony Quinn, én pedig a másik főszereplő.”

 Szabó Gyula

Akárcsak Sinkovits Imre, Szabó Gyula hangja is nagy hatással volt több generáció gyermekeire. Ő volt Dr Bubó, Éder mester, és Frakk hangja is. Szintén emlékezetes, hogy Szabó Gyula is mesélője volt a Magyar Népmeséknek; összesen 81 mesét hallhattunk az ő tolmácsolásában. Jankovics Marcell, a Magyar Népmesék rendezője egy 2014-es interjúban elmondta, hogy Szabó Gyulának páratlan tehetsége volt ahhoz, hogy bevonja a történetbe a hallgatót, legyen az fiatal, vagy idős. Szabó Gyula színésznő lányát, Szabó Zsófit is kérdezték már édesapja szinkronszerepeiről. Zsófi úgy tudja, hogy édesapja kedvenc szinkronszerepe Columbo volt. Úgy emlékezett vissza, hogy gyerekkorában többször a saját szemével látta, ahogy édesapja háttal szinkronizálta Peter Falkot, mert annyira ismerte a karaktert. A ,,szivar-hatást” úgy érte el, hogy szivar híján az ujját kapta be a szinkron alatt. Szabó Gyulának sajnos nem adatott meg, hogy személyesen találkozzon Peter Falkkal, nem úgy kollégájának, Sztankay Istvánnak, aki találkozhatott az általa sokszor szinkronizált Tony Curtissel. Ő következik most:

 Sztankay István

Életem első szerelmét nagyjából 4 éves koromban pillantottam, pontosabban hallottam meg: Ő nem volt más, mint Süsü legjobb barátja, a Kóbor Királyfi, akinek Sztankay István adta a hangját. Isten bocsássa meg, de amikor Sztankay István neve felmerül, mindig a Kóbor Királyfi ugrik be róla, hiszen számomra elképesztően jóképűvé tette a vörös hajú figurát. Szerencsénkre Sztankay István nem csak gyermekeknek, hanem felnőtteknek készülő filmekben is szinkronizált, így lett sokszoros magyar hangja Jean-Paul Belmondónak is. Számomra a legemlékezetesebb Belmondós alakítása a Kellemes húsvéti ünnepeket! című filmben volt, ahol zseniálisan hozta az ide-oda rohangálós, szeretőjét lányaként bemutató Belmondót. A francia színészen kívül rengeteg, a kor legendájának számító színésznek adta a hangját Sztankay István, úgy, mint Marcello Mastroianni, Gregory Peck, és Tony Curtis. Ez utóbbit Sztankay meg is említi egy 2012-es interjúban: ,,Legtöbbször Jean-Paul Belmondónak és Tony Curtisnek kölcsönöztem a hangomat. Micsoda színészek, Istenem! Tony Curtisszel személyesen is találkoztam Budapesten. Elég kegyetlen volt hozzá a természet, de jobb, ha hallgatok, mert lehet, hogy én sem leszek szebb annyi idős koromban.” Sztankay Orsolya színésznő segített nekem visszaemlékezni az Édesapjára: ,,Az első szinkronja 1961-ben volt a Rocco és fivéreiben. Előtte már főiskolásként is ment szinkronizálni, de nem érezte elég ügyesnek magát. A Rocco és fivérei szinkronrendezője, Vas János ennek ellenére őt kérte fel a szerepre, és ekkor derült ki, hogy egyáltalán nem ügyetlen, nagyon is jó benne. Édesapám Belmondót szerette a legjobban. Ugyan nem tudott franciául, mégis tudott úgy szinkronizálni, hogy nem is nézte a monitort, mert annyira érezte a Belmondo színészetét, mintha saját maga lenne. A Minden lében két kanálban Láng Józseffel szinkronizálták Roger Mooret és Tony Curtist. A ’90-es években újraszinkronizálták volna, de a közönség nem hagyta, visszakövetelték a jól megszokott hangokat, és az ilyen visszajelzéseknek Édesapám mindig nagyon örült”. Orsi kérésemre a Süsü munkálatiaról is mesélt. ,,A Süsüben az volt az érdekesség, hogy az összes bábot a színészekről mintázták, hiszen előbb voltak meg a hangok, utána készültek el a bábok. Amikor a Süsü-sorozat készült nagyon összedolgoztak a bábosok és a színészek, sokkal többről szólt egy egyszerű hang-alámondásnál." 

 Zenthe Ferenc

Zenthe Ferenccel első ízben Taki bácsiként találkoztam, s később örömmel fedeztem fel, hogy a hangját is hallhatom külföldi filmekben. Első szinkronszerepe 1966-ban készült, amikor is egy arab árusként hallhattuk a Casablancában. Ezt követték jobbnál jobb szinkronszerepek, szám szerint 212 filmben szinkronizált. Jack Lemmonnak is a ’60-as évek végén adta hangját először, s utána számos, összesen 20 alkalommal találkoztak ők ketten a vásznon. Ifjabb Zenthe Ferencet kértem meg, hogy meséljen nekem az Édesapja szinkronhoz fűződő viszonyáról, amit kedvesen meg is tett: ,,Édesapám szeretett szinkronizálni, jó dolog volt a szinkron akkoriban. Nagyon szerette Jack Lemmon színészetét, talán mondhatjuk, hogy még karakterben is passzoltak. Mindig úgy fogalmazott, hogy ,,teljesen mindegy, mit szinkronizálok, mert mindig jó hangulatom lesz tőle”. Mindig úgy tartotta, hogy a készre megy oda, hiszen meg van fogalmazva és rendezve a mondandó, így neki csak el kell mondania magyarul. Édesapám sokszor feltette a költői kérdést, hogy mikor lesz ő olyan, mint Csortos Gyula? Soha nem hitte el magáról, hogy az lett. Ha valaki azt mondja neki, hogy színházat neveznek el róla, szerintem még ma is itt fetrengene a nevetéstől.” Gyerekkorom óta nem hagy nyugodni, vajon kinek lehetett Zenthe Ferenc a hangja a Süsüben. A stáblistán feltüntették, de sosem kaptam el a részekben. Ifj. Zenthe Ferenc viszont kedvesen kisegített és megoldódott ez a rejtély is. Ti tudjátok a helyes választ?

Véget ért hát a Szinkronban a Nemzet Színészei sorozat. Az első három részt elolvashatjátok itt, itt, és itt. Nektek ki a kedvencetek? Írjátok meg kommentben! 

Kicsit megcsúsztunk ezzel a kritikával, és azért ilyen későn olvashatjátok, mert nem volt szívünk a Star Warssal vagy épp a karácsonyi filmekkel szemben előnyben részesíteni. Azonban itt van, megérkezett, olvassátok szeretettel.
Alapvetően nem szívlelem a remake-ket, mert szerintem elég sok rossz született belőlük az elmúlt években a filmiparban, és a legtöbb ilyen filmben azt látom, hogy nem volt jobb ötletük a rendezőknek, mint egy már kipróbált sztorihoz nyúlni. Ezért is tartottam az új A Gyilkosság az Orient Expresszen-től, de miután megnéztem, nem volt rossz érzésem - bár jó se. Végsősoron nincs vele semmi probléma, de körülbelül ez jut eszembe az egészről: semmi. Ha ez lenne az első változat, akkor megállná a helyét, de így, hogy láttam az eredetit, és ismerem a történetet, feleslegesnek tartom, hogy legyen egy ikertestvére. De emelkedjünk ezen felül, nézhető volt, de nem mennék el megint moziba miatta.
Az új változat is igazi sztárparádé volt, csak úgy, mint az eredeti 1974-es film. A mostani szereposztása nagyrészt hajaz az eredetire a karakterek kinézetében, de mivel nem hasonmásversenyről van szó, akadtak eltérések. De nézzük is a szinkronokat.


Samuel Edward Rachett (Johnny Depp) - Nagy Ervin

Johnny Depp egyértelműen húzónév a stáblistában (bár nagyjából mindenki az), aki Ratchett-et formálta meg. Az eredetiben Richard Widmarkot láthattuk ebben a szerepben, a Poirot sorozatban Toby Jonest és így egyértelműen látszik, hogy az új változatban Depp sármjára is alapoztak, mert Widmark és Jones is teljesen más karaktert hoztak. Az elmúlt években megjelent filmjeihez képest azonban Depp most hála az égnek nem egy vicces, folyton grimaszoló lököttet alakít. Nagy Ervin kapta meg ezt a szinkronszerepet, aki mostanában sok időt tölthet a mikrofon mögött, hiszen nemrég óta megy a mozikban a Thor: Ragnarok (kritikánk itt), és a Thor csapat szinkronmunkálataiban is oroszlánrésze volt. Visszatérve Depp lökött szerepeire, például az Alice Csodaországban Bolond Kalaposát is Nagy Ervin szinkronizálta annak idején, ami más karakter, mint ez a komoly, rejtélyes üzletember, mégis mind a kettőhöz passzolt a hangja.

Hercule Poirot (Kenneth Branagh) - Csankó Zoltán

Alakítója az angol színész-rendező Kenneth Branagh, aki egyben ennek a filmnek a rendezője is. Branagh hozza a belga detektív okoskodó szerepét, kicsit talán túl viccesre is sikerült, emlékeim szerint sem az eredeti filmben, sem a sorozatban David Suchet által eljátszott Poirotnem volt ilyen. Akcentussal beszél, ahogy elődei is tették, azonban a magyar szinkronban ez most jelenik meg először (?). Csankó Zoltán, Branagh (rajta kívül Travolta, Baldwin) szokásos magyarhangjának nehéz dolga volt, de jól megoldotta a francia kiejtést.

Mrs. Hubbard (Michelle Pfeiffer) – Kovács Nóra

Ezzel a választással egy megszokott párost kaptunk, forrásaim szerint 28-szor hallhattuk már Kovács Nórát Michelle Pfeifferként, így nincs is mit kritizálni ezen. Tabák Kata szinkronrendezőnek nem kellett gondolkoznia az ő esetében.

Dr. Arbuthnot (Leslie Odom Jr.) – Király Attila

A doktor szinkronhangjának kiválasztása viszont már fejtörésre adhatott okot a stúdiónak. Az “új” Arbuthnot eléggé eltér az eddigiektől, hiszen afroamerikai származású színészt castingoltak a szerepre, így nem is tudom összehasonlítani sem Sean Conneryvel, sem David Morissey-el. Hangját az a Király Attila kölcsönzi, akit orgánuma miatt sok fekete szereplővel párosítottak már össze, gondolom ezért az eddig ismeretlen Odom Jr. is őt “nyerte meg”.

Mary Debenham (Daisy Ridley) – Ligeti Kovács Judit

Ridley kisasszonyt eddig a Star Wars hetedik részén kívül csupán epizódszerepekben láthatta a közönség pár sorozatban, azok közül pedig nem mindegyik jelent meg magyar szinkronnal - vagy ha igen, nincs adatunk egyelőre arról, ki kölcsönözte a hangját hősnőnknek. Az ébredő erőben Sallai Nóra hangját hallhattuk, most azonban más kapta meg ezt a feladatot, valószínűleg amiatt, hogy még nincs "bejáratott" hangja. Ez pedig Ligeti Kovács Judit volt, aki eddig ismeretlen volt számomra szinkronhangként. 

Pilar Estavados (Penélope Cruz) – Németh Borbála

A latin származású csodaszép színésznőt ismét Németh Borbála szinkronizálta, jól hozva a visszafogott, titokzatos misszionáriushoz illő hanghordozást. Mindemellett én jobban szeretem, amikor Kéri Kittyt hallhatjuk Cruz magyarhangjaként.

Hector MacQueen (Josh Gad) – Elek Ferenc

Kis túlzással Elek Ferenc maga Josh Gad, keresve sem találni jobb magyarhangot a számára, és a két színész még külsőleg is hasonlít egymásra.

 
A többi főszereplő hangválasztásához azért nem szeretnék kommentárt fűzni, mert a rendező többnyire maradt a szokásos párosoknál, amik nem véletlenül vannak bejáratva, nincs is rajtuk mit vitatkozni.

Dragomirov hercegnő (Judi Dench) – Tímár Éva
Gerhard Hardman (Willem Dafoe) – Sörös Sándor
Edward Masterman (Derek Jacobi) – Harsányi Gábor
Bouc (Tom Bateman) – Miller Zoltán
Andrényi grófnő (Lucy Boynton) – Földes Eszter
Andrényi gróf (Szergej Polunyin) – Jéger Zsombor
Hildegarde Schmidt (Olivia Colman) – Németh Kriszta
Binianimo Marquez (Manuel Garcia-Rulfo) – Karácsonyi Zoltán
Pierre Michel (Marwan Kenzari) – Varju Kálmán

További magyar hangok voltak még:

Bartók László, Csuha Lajos, Fehér Péter, Gyurin Zsolt, Hám Bertalan, Hirtling Judit, Kajtár Róbert, Kapácsy Miklós, Király Adrián, Mohácsi Nóra, Nádorfi Krisztina, Pálya Pompónia, Pásztor Tibor, Straub Martin, Szatmári Attila, Téglás Judit, Tokaji Csaba, Törköly Levente, Törtei Tünde, Várkonyi András, Végh Ferenc, Zöld Csaba.

Zárásként pedig következzenek az előzetesek, először az eredeti nyelvű:

 A magyar változat:

A francia (kíváncsi lennék, hogy volt-e itt valamilyen akcentusa Poirotnak, van-e "belgásabb" francia kiejtés):

A német:

Végül pedig az olasz:

 Ti mit szóltok a filmhez?