A Netflix-szinkronokat bemutató sorozatunk következő állomásához érkeztünk: a mai napon ugyanis megjelent az Átkozott (Cursed) első évadja. Az Arthur-legendát újraértelmező sorozat komoly büdzséből készült, emiatt nem spóroltak a szinkronon sem. Szalay Csongor szinkronrendező pedig igen komoly csapatot trombitált (illetve az ő esetében gitározott ;) ) össze. Ennek kapcsán tettük felkérdéseinket.
SzinkronJunkie: Az ISZDB adatbázis alapján picit nehéz volt visszafejtenünk, tulajdonképpen melyik volt az első rendezésed? Milyen volt átülni a mikrofon másik oldalára?
Szalay Csongor: Az első rendezésem egy megörökölt sorozat, a Friday Night Lights (Tiszta szívvel foci) 3.-4.-5. évada volt néhány évvel ezelőtt, ami sajnos csak az AXN NOW kínálatában, egy v.o.d. platformon volt elérhető.
Régóta motoszkált a fejemben, hogy ha öreg leszek, egyszer kipróbálom ezt is... színészként figyeltem a rendezők praktikáit, szívtam magamba a módszereket, de sosem mertem említeni senkinek. Mindig korainak éreztem, hiába húztam le huszon-x évet a szakmában. Végül jóval hamarabb jött el a lehetőség, mint gondoltam. A Balog Mix stúdióban beszélt rá Balog Gábor a rendezésre, és mivel az említett sorozatnak az első két évadában egy viszonylag meghatározó szereplőt szinkronizáltam, úgy éreztem, ismerem annyira, hogy ne hibázzak nagyot. A szereposztás 80%-a adott volt, csak az újonnan érkezett szereplőket kellett nekem kiosztanom, de az biztos, hogy az a bizonyos zabszem azért ott volt a legelején.
Az első „igazi” saját munkám a Viasatos „You’re the Worst”, magyarul (sajnosJ) „Gázos Páros” néven futó sorozat volt. Nagyon szerettem magát a sorozatot meg a munkát is Nemes Takách Katával, Dévai Balázzsal, meg a többiekkel; büszke vagyok rá a mai napig.
Végül a Direct Dub Studiosban kötöttem ki nagyjából 2 éve; itt szerencsére el vagyok látva Netfix, HBO, és más, hasonló színvonalú melókkal; itt készíthettem például a Két Pápa című film szinkronját.
SzJ: Van olyan területe a munkádnak, ahol könnyebbséget vagy éppen nehézséget jelent a korábbi szinkronos háttér? Rendezőként empatikusabb vagy a színészekkel?
SzCs: Van, ahol könnyebbséget jelent; azt hiszem, ráérzek, milyen ritmusban haladna a színész, nem erőltetek rá mást, hanem könnyen ráállok, hogy ezzel is segítsem a munkáját. Próbálok annyi infót átadni, amennyi csak szükséges, de nem visz félre. Tudom, hogy szinkronizálva én milyen körülmények között hozom ki magamból a maximumot, ezt igyekszem megteremteni rendezőként. Az is segít, hogy régen nagyobb divat volt a páros, vagy akár több színészt érintő felvétel, így nagyon sok kollégát láttam testközelből dolgozni gyerekkoromtól kezdve – nem jövök zavarba, ha szerepet kell osztanom. De fordítva is igaz: magamon érzem, hogy néhány év rendezés után egész másképp dolgozom a mikrofon előtt is, több, vagy inkább más dolgokra figyelek.
Ugyanakkor az nehéz például, hogy hiába szeretek egy kollégát, nem tudok rábízni munkát, ha épp nincs neki való szerep a filmben. Sokukat ritkábban látom, mint régen, színészként járva a stúdiókat... de úgy gondolom, muszáj hű lenni az eredetihez, ez a legfontosabb szempont.
SzJ: Nemrégiben kollégádat, Kéthely Nagy Lucát kérdeztük a Netflix-szinkronokról. Te is úgy látod, hogy van egy erős minőségi nyomás más, kisebb produkciókhoz képest?
SzCs: Határozottan. És pont ezt szeretem benne.J Tudom, hogy sok rendezőt megbénít a casting intézménye, csak az általuk elképzelt színésszel szeretnének dolgozni. Néha valóban nehéz 3 egyformán működő szereposztást leadni. De azt nagyon szeretem, hogy jobban meg kell erőltetnem az agyamat, hogy van egy plusz kontroll, hogy utólag külső szemmel/füllel is ellenőrzik a munkánkat. Persze néha bosszankodom, és vitába szállok a visszajelzésekkel, de ahol igazunk van, azt úgyis megvédjük. Összességében több meló egy Netflix sorozat, már az előkészítés folyamata is hosszadalmasabb, és a felvételek is leginkább a mozifilmes tempót idézik, de engem mindig a kihívás motivált a rendezésben. Nézőként pedig nem nagyon kapcsolom már be a tévét, mert a Netflix annyi minőségi tartalmat kínál. Ha már úgyis ezeket nézem, külön örülök, ha dolgozhatok is rajtuk. 
SzJ: Egy friss cikkünk alatt komoly kommentháború tört ki a szinkronról, ami kapcsán sokan nem hitték el, milyen rövid idő áll rendelkezésetekre egy-egy magyar változat elkészítéséhez. Az Átkozott (Cursed) mennyi idő alatt készült és mik voltak a munkafolyamat egyes fázisai?
SzCs: Sokan fogadják hitetlenkedve, de általában nagyon kevés az időnk, és az anyagokat is sokszor elég későn kapjuk meg – néha nem is végleges formában. A Cursed esetében „jókor jött” a karanténidőszak; leállt a munka, még mielőtt elkezdhettük volna, viszont érkeztek az újabb és újabb videók. Láthattam a CGI különböző fázisait, a kezdetben green boxos jelenetek hátteret kaptak, a fényelés egyre szebb lett... Petőcz István ezalatt is tudta írni a kiváló fordítást, én meg otthon rakosgattam össze a kirakós apró darabkáit, amíg össze nem állt. A gyártásvezetőmnek, Vigvári Áginak már egy kész anyagot tudtam átadni, az elsőtől az utolsó részig minden kis megszólalót ki tudtam osztani jó előre. Talán még a premier dátumán is csúsztattak picit az eredeti elképzeléshez képest, végül május végén kezdtük el, párhuzamosan a Eurovision című szintén Netflixes vígjátékkal (a szemfülesek észrevehetnek átfedéseket is bizonyos szerepekben). Szerencsére addigra egy jól kiépített higiéniai és biztonsági protokoll mellett állhattunk neki, így a színészek bátrabban jöttek ki a stúdióba. Néhány hét megfeszített, kemény munkájának eredményét láthatják majd a nézők.
SzJ: Egy ilyen sorozat sikere itthon sokszor a főszereplők magyar hangjain áll vagy bukik. Az Átkozott esetében hogyan választottad ki őket és miért rájuk esett a választás? (Nagy Katicára, Ember Márkra és Fekete Tibire gondolok.)
SzCs: 5-6 főbb szereplő esetében természetesen castingot kértek tőlünk. Igyekeztem komolyan venni a feladatot. Volt olyan, akinél a hangmintákat visszahallgatva úgy éreztem, már én magam sem tudom, kit raknék első helyre... Katica tökéletesen hozza az esendő, vívódó, de mégis erős és néha igen határozott főhőst, Nimuét. Nincs agyonhasználva, pedig a korosztályának kiemelkedő tehetsége. Márk szerintem nagyon sok „rosszfiút” csinál, Arthur karaktere talán számára sem a megszokott; jó volt kicsit más szerepben hallani. Fekete Ernő Tibiről pedig nem tudom, kell-e bármit mondanom, minden munkája magáért beszél. Ha van lehetőség dolgozni vele – ami ritka –, miért ne tenné meg az ember?! :)
SzJ: Csőre Gábor, Fekete Ernő, Kőszegi Ákos, Papp Dániel, Baráth István. (Ezen a ponton beütött a Bosszúállók-feelingem is. :) ) Egy átlagos sorozatban nem hallani ennyi nagyágyút együtt. Nem beszélve Beregi Péterről, akit manapság - sajnos - egyre ritkábban hallunk szinkronban. Milyen volt velük a közös munka?
SzCs: Egyikük esetében sem véletlen, hogy kiemelt mozifilmekben hallhatjuk őket. Folytathatnám a sort olyan nevekkel, mint Majsai-Nyilas Tünde, Bánfalvi Eszter, Dévai Balázs, de kisebb szerepekben felbukkan Bertalan Ágnes, Schneider Zoltán, Fesztbaum Béla, Nemes Takách Kata... Inkább abba is hagyom, mert képtelenség felsorolni mindenkit. Szerencse is kell hozzá, hogy mindenki ráérjen és összeálljon egy ilyen csapat, meg egy jó gyártásvezető.
Nagy meló volt, egyesével vettünk mindenkit, még a tömegjeleneteket is. Szerencsére mindenkivel jól kijöttünk, de hát sokukat tényleg évtizedek óta ismerem, és a legtöbbjükkel azt hiszem, hasonlóan gondolkodunk művészet és minőség tekintetében. Ha valamit tízszer veszünk fel, annak célja van; remélem, ez hallatszik is majd a sorozaton.
SzJ: Bemutatnád néhány mondatban a sorozatot? Hozzád mennyire áll közel a műfaj?
SzCs: Ha csak annyit tudok róla előre, hogy „fantasy”, és „Artúr-mondakör”, akkor nem biztos, hogy azonnal ráharapok. Az elmúlt időszakban a Netflixre főleg szuperhős témájú sorozatokat, DC és Marvel képregényadaptációkat csináltam, és nagyon jól elvagyok ezzel. Amikor Jávor Barbara, az egyik produkciós vezető megmutatta azt a kevés kis infót az érkező sorozatról, megláttam Frank Miller nevét a készítők között és gyorsan igent mondtam. Nem pusztán a Sin City vagy a 300 filmek miatt, hanem mert otthon a polcon akad általa illusztrált könyv is, a nevét garanciának éreztem. A Cursed hamarosan megjelenik itthon is könyv formájában, amit az ő rajzai díszítenek, ennek jogait vette meg a Netflix, és vonta be őt is producerként. A képi világa nem annyira egyedi, mint az előbb említett munkái, de sok helyen felismerhető egy-egy jellegzetes mozzanat, kontrasztos kép. Még maga a mester is felbukkan szerezetesként egy mondat erejéig a sorozatban. Ez nem a szokásos verziója az ismert legendáknak, de széles közönség számára fogyasztható, igényes alkotás, nagyon örülök, hogy részt vehettem benne.
SzJ: Köszönjük szépen az interjút!
SzCs: Szintén! :)
Magyar hangok
Nimue - Nagy Katica
Arthur - Ember Márk
Merlin - Fekete Ernő Tibor
Pym - Tamási Niki
Gawain - Papp Dániel
Father Carden - Kőszegi Ákos
Morgana - Kis-Kovács Luca
King Uther - Csőre Gábor
Lenore - Majsay-Nyilas Tünde
Weeping Monk - Dévai Balázs
Squirrel - Maszlag Bálint
Lady Lunette - Farkasinszky Edit
Celia - Csuha Bori
Sir Ector - Beregi Péter
Sister Iris - Ruszkai Szonja
Kaze - Bánfalvi Eszter
Sir Borley - Rosta Sándor
Red Spear - Nemes Takách Kata
Widow - Bertalan Ágnes
Cumber - Kardos Róbert
Abbot Wicklow - Fesztbaum Béla
Dof - Ágoston Péter
Abbess Nora - Horváth Zsuzsa
King Rugen - Schneider Zoltán
Dizier - Törköly Levente
Bors - Bácskai János
Eydis - Sipos Eszter Anna
Yeva - Vándor Éva
Mogwan - Baráth István
