Az HBO-nak köszönhetően nyár elején szinkronosan is láthattuk a Jóbarátok: Újra együtt különkiadását. Ebből az alkalomból a főszereplők magyar hangjaival beszélgettünk.
Kökényessy Ági, Kiss Erika, Nyírő Beáta és Sinkovits-Vitay András már elmesélte élményeit, ezúttal pedig Galambos Pétert mutatjuk be, aki - társaihoz hasonlóan - nem véletlenül kapta a rá osztott szerepet.
Szinkronjunkie: Egy interjúban azt nyilatkoztad, hogy a Jóbarátok második évadának környékén kezdtétek el élvezni igazán a munkát. Ennek mi volt az oka? Ti szoktatok össze addigra, vagy a sorozat ért be?
Galambos Péter: Szerintem akkorra álltunk össze igazán és akkor derült ki, hogy mekkora jelentősége van ennek a sorozatnak. Az első évadot leszinkronizáltuk, és ahogy jöttek a rajongói visszajelzések, úgy tudatosult bennünk, hogy miben is veszünk részt.
SzJ: Mohácsi Emil azt mondta, hogy személyiségre osztott szerepet. Mit látott benned, ami Rossban is megvolt?
GP: Alig ismertük egymást Emillel, úgyhogy a szereposztás az ő tehetségét és az emberekhez való érzékenységét mutatja. Abban az időben én is hasonló önbizalomhiánnyal küzdöttem és próbáltam meg kompenzálni, ahogy Ross figurája is teszi. Ugyan bőszen igyekszem takargatni, én is egy szentimentális fickó vagyok, úgyhogy szerintem ezeket érzékelhette Emil.
SzJ: Előfordult, hogy a szinkron során módosítottatok a szövegen. Ezek fordítási hibák voltak vagy nem voltak megfelelően szájra illesztve a mondatok?
GP: Szájra volt illesztve a szöveg, ezzel soha nem volt probléma. Az okozta a nehézséget, hogy a sorozat az akkori amerikai élet aktuális szlengjeit és szójárásait használta, úgyhogy dramaturg legyen a talpán, aki hibátlanul adja át a szöveget. Rengeteg nyelvi poén volt benne, ehhez meg kellett találni azt a változatot, ami a magyar közönség számára is vicces. Bárki lett volna a szövegíró, nagyon nehéz feladat volt, így a hibák leginkább ilyen szituációkból adódtak, hogy próbáltuk megtalálni a megfelelő, magyarok számára is értelmezhető nyelvi poénokat.
SzJ: Mit gondolsz, Ross és Rachel szakításban voltak?
GP: Persze, ez nem is kérdés. Ahogy megfigyeltem, a pasik szerint általában szakításban voltak, a csajok szerint nem. Ez egy férfi-női dinamikai kérdés, és inkább azt mutatja, hogy egy ilyen helyzetet hogyan élnek meg a különböző nemet képviselői. Nagyon kevés olyan nőismerősöm van, aki Ross-szal értett egyet, úgyhogy nem az a kérdés, hogy kinek van igaza, hiszen ez esetben a férfi-női ellentét a probléma.
SzJ: A Jóbarátok: Újra együtt különkiadásában többször előfordul, hogy Jennifer Aniston és David Schwimmer újrajátsszák a régi jeleneteket. Megnézted a régi szinkronnal ezeket a részeket, hogy minél jobban hasonlítson az új munka az eredetihez?
GP: A régi jeleneteket az eredeti szinkronnal lehetett látni és csak azokat szinkronizáltuk le újra, ahol az asztalnál beszélnek és olvassák a forgatókönyvet. A mostani Ross Gellert szinkronizáltam a mai hangommal, de ügyeltem arra, hogy a hangsúlyok hasonlítsanak ahhoz, ahogy eredetileg hangsúlyoztam. Nem kellett megerőltetnem magam, mert annyira belém égtek azok a mondatok és a Ross Geller-féle hangsúlyozás, hogy ha álmomból ébresztenek, akkor is tudok úgy beszélni, ahogy ő.
SzJ: Mit gondolsz, egy ilyen típusú nosztalgiafilmet hangalámondással vagy szinkronnal jobb készíteni?
GP: Magyarországon akkora sikere van a Jóbarátok szinkronizált verziójának, hogy bűn lett volna alámondással megoldani, ezt a HBO is tudta. Nem kétséges, hogy szinkronizálnunk kellett, és jó is lett így.
SzJ: Színpadon melyik karaktert játszanád el a sorozatból?
GP: Egyértelműen Rosst, mert annyira összenőttünk, hogy nem is tudnék mással azonosulni a színpadon. Nekem Chandler figurája a legszimpatikusabb már a kezdetektől fogva. Matthew Perry zseniális volt ebben a karakterben, mindig is rajta szórakoztam a legjobban, mert az általa képviselt humor áll a legközelebb a szívemhez. Rossra mindig dühös voltam, amiért akkora hülyeségeket csinál és mindent elront, ennek ellenére nem kérdés, hogy őt játszanám el, mert ő én vagyok, és minket ember már szét nem választhat.
