mindenféle a magyar szinkronról

szinkronjunkie

Magasságos egek! Már 35 éves a Vissza a jövőbe!

2020. július 02. - SzinkronTájmi

back-to-the-future-trilogy-1122951-1280x0.jpg

1985. július 3-án mutatták be a filmet, ami megváltoztatta a tér-idő kontinuumot, és akkora siker lett, hogy a mai napig rajongói vagyunk.

A film sikerét több stúdió is kétségbe vonta, ugyanis a forgatókönyv több mint negyvenszer lett elutasítva minden főbb cég által. Ennek több oka is lehetett, akár az is, hogy az eredeti tervek szerint az időgép egy hűtőszekrény lett volna. (A készítők, George Lucas és Steven Spielberg nem tudtak véglegesen megszabadulni a hűtőgép gondolatától, és az Indiana Jones negyedik részében nagy szerepet szántak neki.)

Az autómárka atyja, John DeLorean is hálás volt a választásért, s levélben köszönte meg Bob Galenek, hogy ,,életben tartják az álmát”. A tervező álma a vártnál sokkal tovább marad életben, hisz sokan a mai napig csak a film miatt szereznek be DeLoreanokat.

john_delorean.jpg

A Biffet játszó Thomas F. Wilson nagyon sok új ötletet adott a filmhez, például a ,,miért nem csinálsz úgy, mint a festék és kopsz le?” mondást is, amit a készítők örömmel tettek bele a filmbe. Természetesen eredetiben ez másképp hangzott (miért nem csinálsz úgy, mint egy fa, és sétálsz el?), a magyarban az érthetőség kedvéért sok mindenen változtatni kellett, így nálunk Biff nem csirkének csúfolja Martyt, hanem nyuszinak.

Marty McFly – Michael J. Fox – Rudolf Péter

rudi_mcfly_1.jpgMichael J. Fox számára rendkívül fárasztó volt a forgatás. A munkálatok idején ugyan csupán 22 éves volt, a három és fél hónap, amit a filmmel töltöttek, meglehetősen kimerítő volt a színésznek. Reggel 9:30-ra ment érte egy sofőr, vitte a Family Ties című sorozat forgatására, amin délután 5-ig dolgoztak, majd esténként kezdődtek a Vissza a jövőbe munkálatai a Universalnál egészen hajnalig. Többször előfordult, hogy Foxot a Universal sofőrje a karjaiban vitte az ágyába, és takargatta be, majd másnap a Paramount munkatársa a lakáshoz kapott kulcs segítségével bement és előkészítette a kávét és a zuhanyt a színésznek. Marty magyar hangja, Rudolf Péter egy interjúban úgy emlékezett vissza, hogy az ő napjai is hasonlóan zsúfoltak voltak. A szinkron idején, 1987-ben hajnali 5-kor forgatni ment, onnan a színházba próbálni a Kicsengetés című darabot, majd ismét forgatás, este színház, és ezután este 10 környékén a szinkron. Elbeszélése alapján nagyon jó volt a Dokit megszólaltató Rajhona Ádámmal dolgozni, és mivel kronológiai sorrendben haladtak, ők maguk is végigizgulták a filmet. Volt egy eset, amikor a stúdió portásának is vittek egy üveg bort, hogy hadd dolgozzanak tovább, és lássák a fejleményeket.

Christopher Lloyd – Emmett Brown (Doki) – Rajhona Ádám

doki_rajhonaadam_1.jpgChristopher Lloyd lubickolt Emmett Brown szerepében, holott a forgatás idején csupán 47 éves volt, így korban igen távol állt az általa megformált karaktertől. A színész úgy emlékezett vissza egy interjúban, hogy rögtön megtalálták a közös hangot Michael J. Fox-szal. Magyar hangja, Rajhona Ádám olyan kifejezéseket hagyott az utókornak, mint a ,,magasságos egek!”, az ,,1,21 gigawatt!” és a ,,tér-idő kontinuum”. A magyar színész szinte eggyé vált Emmett Brown lelkesedésével és ezt az egész filmben (sőt, a film három részén keresztül) végigvitte.

Lea Thompson – Lorraine McFly – Götz Anna

Lea Thompson elmondása szerint nagyon kedvelte Lorraine-t, mert rendkívül mókásnak tartotta, hogy ,,saját fiába” szeret bele a filmben, s annak is nagyon örült, hogy több szerepet eljátszhat az epizódok során. Kedvence a második rész iszákos, kiégett Lorraine-je volt. Lea Thompsont számos szerepben és korban láthatjuk a három filmben, s magyar hangja, Götz Anna csodásan ment amerikai kollégája után. A bűbájos magyar színésznőt kérdeztük a Vissza a jövőbe szinkronjáról.

gotz_anna_lorraine.jpg

Szinkronjunkie: Emlékszik még arra, hogy hogyan kapta meg Lorraine szerepét? Volt casting?

Götz Anna: Emlékeim szerint nem volt casting, mert régebben nem volt jellemző az, hogy a szinkronban válogatásra hívják a színészeket. Mostanában működik úgy, hogy hangmintát kérnek egy-egy szerepre, és a külföldi megrendelő dönti el, hogy megfelelek-e. Régebben sokkal jobban a szinkronrendezőre volt bízva a szinkron elkészítése. A rendezők jártak a Színművészeti Főiskolára, és keresték az új hangokat, és akiket alkalmasnak tartottak, azokat behívták kisebb munkákra. A Vissza a jövőbe szinkronrendezője Kiss Beáta volt, és már a film előtt is hívott kisebb-nagyobb szerepekre, így emiatt gondolhatott rám.

SzJ: Szerette a Vissza a jövőbe-filmeket szinkronizálni?

GA: Nagyon nagy öröm és megtiszteltetés volt számomra ez a szerep, mert nem sokkal azután kaptam, hogy végeztem a főiskolán. Hatalmas jutalomjáték volt, mert akkora karaktereket lehetett játszani, ami ritkán adatik meg, főleg szinkronban, úgyhogy nagyon kedves élmény volt. A kollégákkal is nagyon jó volt együtt dolgozni, különösen úgy, hogy akkor még egy mikrofonnál többen álltunk. Ugyan ez ma már nem így működik, most már nem is találkozom azzal, akivel a vásznon beszélek, de nekem nagy szívszerelmem a szinkron, és mindig örömmel csinálok olyan feladatokat, amik különösen jók, mint például ez a film is volt. Talán ennyire karakteres szerep, mint Lorraine, a Rém rendes család Marcy-ja volt, ott is fantasztikus gárda gyűlt össze. Nagy öröm, amikor ilyen elnagyolt, erős karaktereket kap az ember a szinkronban, mert ezekben a szerepekben lehet igazán lubickolni. Volt egy időszak, amikor szinkronrendezéssel is foglalkoztam, és ugyan nagyon érdekes tapasztalat volt, rájöttem, hogy nekem muszáj a másik oldalon lennem, mert azt sokkal jobban szeretem.

SzJ: Rudolf Péter azt nyilatkozta, hogy megérti azokat, akik szerint a film második szinkronja nem volt annyira jó, mint az első. Ön mit gondol erről?

GA: Igen, és akkor már nem is teljesen ugyanaz az alapgárda volt, hanem mi voltunk hárman Rudival és Rajhona Ádámmal. Emlékszem, hogy döbbenten néztünk egymásra, hogy most újrázunk egyet. Kicsit zavarban is voltunk, hogy újra kell szinkronizálni. Annyira egyedi és megismételhetetlen, mint az első bizonyára nem lett, viszont ugyanazzal az elánnal és izgatottsággal dolgoztunk rajta. Az eltelt évek ellen nem tudtunk mit tenni, nyilván változtunk azóta; ez nem olyan, mint egy színdarabot előadni kétszer egymás után.

SzJ: Ha a tévében látja a filmet, ott ragad?

GA: Többször belefutottam már, és láttam is. Nagyon szeretem, jó érzés visszanézni, de olyan is előfordul, hogy nézek egy filmet, és döbbenten tapasztalom, hogy én szinkronizáltam benne, mert nem emlékszem rá; nem rémlik a közös munkaélmény és a partnerek sem.

SzJ: Kedvenc szerepei között szerepel Lorraine karaktere?

GA: Mindenképpen Lea Thompson az egyik legemlékezetesebb karakterem, de nagyon szerettem a Főnök című sorozatot is, amiben Kyra Sedwick-et szinkronizáltam. Egyik kedvencemet, Audrey Hepburn-t is szinkronizálhattam az Apáca történetében, és a Római vakáció egyik újraszinkronizált változatában is.

SzJ: Színházban miben láthatjuk, hallhatjuk Önt?

GA: A Vidám Színpadon kilenc szerepet játszom, köztük a szívemnek legkedvesebb a Kaktusz virágában Stephanie szerepe. Szeretnénk színpadra vinni a Kellemes húsvéti ünnepeket! című darabot is, amely a jól ismert film alapján készült, amelyben Sophie Marceau-t szinkronizálhattam. Ez is egyik kedvenc munkáim egyike, hiszen akkor még főiskolás voltam, és olyan nagyok mellett dolgozhattam, mint Sztankay István és Almási Éva, ami hatalmas megtiszteltetés volt.

 

Az első szinkronváltozat további magyar hangjai: Zsótér Sándor, Sipos András, Földesi Judit, Perlaki István, Máté Gábor, Mányai Zsuzsa, Szolnoki Tibor, Balogh Erika, Laklóth Aladár, Kerekes József, Vass Gábor, Felföldi László, Détár Enikő, Farkasinszky Edit, Kristóf Tibor, Izsóf Vilmos, Kurbuly Péter, Kertész Zsuzsa, Varga T. József.

Számotokra mennyire volt meghatározó a Vissza a jövőbe? Melyik rész a kedvencetek?

A film, amiből mindenki tud idézni - 40 éves az Airplane!

airplane-image-1.jpg

Joey, láttál már falon pókot?

Az 1980-as Airplane! szinte bármelyik mondatát idézhetném, valószínűleg akkor is mindenki rávágná a film címét. A Leslie Nielsen hírnevét megalapozó mozi a repülős katasztrófafilmek paródiája, pontosabban szólva a Zero Hour! és az Airport című filmek kifigurázása volt az alkotók célja. A sztori is szinte ugyanaz, mint amit egy katasztrófafilmtől várhat a néző, csak épp szándékosan túlzásba vitt műfaji elemekkel teletűzdelve.
A három rendező, - Jim Abrahams, David és Jerry Zucker- a későbbi Police Squad (Nagyon különleges ügyosztály) és a Csupasz pisztoly-filmek megalkotói filmjének sikere azon is alapult, hogy egész jeleneteket emeltek át a Zero Hour!-ból, egy-egy csavarral megtoldva azokat. Ha valaki kíváncsi, itt megnézheti a két mozit összehasonlító videót. 
A hármas azt is nyilatkozta egyszer, hogy kulcsfontosságú volt Peter Graves, Robert Stack, Lloyd Bridges és a már említett Nielsen leszerződtetése, méghozzá azért, mert ezeket az addig szinte kizárólag drámai szerepekben remekelő színészeket sokkal viccesebbnek gondolták a kor komikusainál és stand-uposainál. 
A film nem meglepő módon nagyon népszerűvé vált az amerikai vásznakon, 83 millió dolláros bevétele bőven meghaladta a mindössze 3,5 milliós gyártási költséget - az összbevétele pedig közel 158 millió dollárra volt becsülhető.

De milyen is volt a magyar változat?

Ahogy a 24.hu írta tavalyi cikkében, “Az 1980-as Airplane! a szóviccek, idézhető egysorosok mintapéldánya, lefordítása kőkemény munka volt a szocializmusban, mégis olyan eredményt hoztak össze a Magyar Szinkron- és Videovállalat műtermében, ami legalább olyan jól megállja a helyét magyarul, mint eredeti nyelven.”
A magyar szöveget Révész Mária szinkrondramaturg írta, és ahogy olvashattuk, nem volt könnyű dolga. Egy ilyen, szóviccekkel és szójátékokkal, helyzetkomikummal és utalásokkal teletűzdelt szövegkönyv esetén még több fejtörésre van szükség, mint általában. Melyik a fontosabb, az eredeti, szó szerinti jelentés megtartása és a szöveghűség, vagy az, hogy még ha nem is ugyanazon a poénon, de nevessenek a mozinézők? Hogyan találjuk meg a középutat?
A magyar változatban valószínűleg ehhez hasonló mérlegelések eredményeként lett például a főszereplő Ted Strikerből Ted Pájnacsősz. A megoldás a fordító(k) fantáziáját tükrözi, hiszen a striker szónak csak sokadik jelentése a szoknyapecér - ez viszont korántsem lenne olyan megmosolyogtató, mint a végső, angol nyelvű kiejtésre utaló verzió. 

A film szinkronját Wessely Ferenc rendezte, a hangmérnök Balog Mihály volt, előbbi adta Pájnacsősz szerepét Rátóti Zoltánnak. Kovács Nóra szinkronizálta Elainet, a főhős szerelmét, aki nem mindig volt a helyzet magaslatán - itt például a Szersén Gyula által megszólaltatott Kramernek (Robert Stack) továbbított egy kellemetlen üzenetet.

Volt, ahol megmaradt az eredeti poén, mint például a “csak két óra múlva tud saccolni?”-jelenetben, mert nem okozott gondot a magyarítás, de sok helyen nem lehetett egy az egyben fordítani a szóviccek miatt. Így lett a Shirley-surely félreértésből a “Kiver a víz - Ne szólítson Verának” - pár. Az angol és a magyar párbeszédnek jelentésben közük sincs egymáshoz, ám a kiejtésből adódó humor mindkettőben átjön a néző számára.
Nielsen poénjai, még ha nem is minden esetben viccesek (őt valaki vagy szereti, vagy utálja, köztes állapot nem igazán van), általában azért ütnek nagyot, mert a színész drámafilmes múltjából fakadóan képes volt azokat faarccal végigmondani. Dr. Rumnyak (az eredetiben Rumack) karaktere is ilyen volt, ehhez pedig tökéletesen illett Sinkovits Imre hangja. A Nemzet Színésze ez alkalommal dolgozott először “együtt” Nielsennel. Később - többek között - a Nagyon különleges ügyosztályban is találkozhattunk ezzel a párossal.

Voltak persze olyan mondatok is, amiket a stáb nem mert az eredeti jelentésében meghagyni. Tétel kapitány “Joey, have you ever seen a grown man naked?” kérdését például mi, magyarok “Láttál-e már falon pókot?”-ként hallottuk - persze így a jelenet valahol értelmét veszti, és csak az arckifejezésekből jöttünk rá a jelenet abszurdságára.
A kapitány (az eredetiben a Peter Graves által alakított karakter Captain Clarence Oveur néven futott) Lőte Attila hangján szólalt meg, ahogyan a lenti videóban is hallhatjuk - és talán arra is választ kapunk, hogy miért lett Oveur helyett Tétel a vezetékneve.
Roger Murdock másodpilóta szerepét a kosaras Kareem Abdul-Jabbar öltötte magára, akinek magyar hangja Gáti Oszkár volt.

Még a legapróbb szinkronszerepekre is olyan neveket nyert meg a stáb, mint Kassai Ilona vagy épp Kézdy György, ettől lett sok jelenet emlékezetes - bár meg kell hagyni, az afroamerikaiak "jive" szlengjének magyarra való átültetése hagy némi kívánnivalót maga után.

Hosszasan válogathatnánk még részleteket és szinkronpárosokat, például Fülöp Zsigmond "nem ma fogok leszokni" McCroskey-ját, vagy Konrád Antal verselve beszélő Johnny-ját, de a hely szűke miatt nem tesszük. Cserébe kommentben várjuk a ti kedvenceiteket - vagy az arról szóló véleményeket, hogy miért is túlértékelt film ez a születésnapos Airplane! Mármint egyesek szerint :)

25 éves a Pocahontas

pocahontas_1.PNG

Elképesztő, de már 25 éve annak, hogy bemutatták a Pocahontas-t. 1995 már az a korszak volt, amikor különböző termékekkel is megtámogatták az éppen futó rajzfilmeket, így gyorséttermes játékokkal, matricás albummal, és bizony, még Pocahontas-os Polly Pocket is találkozhattunk.

A Pocahontas az egyik olyan Disney rajzfilm, ami igaz történeten alapul (a másik a Mulan, erről itt írtunk korábban). Az igazi főhős1595-ben látta meg a napvilágot Virginiában Powhatan, indián törzsfőnök lányaként. Június 23-án született, nem is véletlen, hogy pont ekkor, Pocahontas 400. születésnapján mutatták be a rajzfilmet. Gyermekként a kislány sok időt töltött a bevándorlók gyerekeivel, s míg ő vígan játszott, az ellentét folyton nőtt az indiánok és a bevándorlók között. 1608-ban az idegenek vezetőjét, John Smith-t elfogták az indiánok, és Pocahontas segítségével úszta meg a halált, ahogy a Jamestown-ra keresztelt település fehér lakói is. 1613-ban a fiatal lányt elrabolták az angolok, és Rebeccának keresztelték át, így ismerkedett meg John Rolfe-fal, és a köztük lévő házasság segített békét kötni az indiai törzs és a betelepülők között. Pocahontas végül Angliába ment, ahol körbehurcolták az országon azt replezentálván, hogy milyen jó kapcsolatot sikerült kiakalítaniuk az angoloknak a messzi Virginiában. Az indiánlány végül nagyon fiatalon, 21 évesen halt meg, s az angliai Kentben lett eltemetve.

Aki látta a Pocahontas második részét is, tudja, hogy meglepően hűen követi a rajzfilm az lány életét, ám leszármazottja nem volt elragadtatva a végeredménytől, szerinte ugyanis a mesének semmi köze a valósághoz.

Az eredeti elképzelés az volt, hogy Fűzanyó helyett az ,,Öreg Folyó” legyen Pocahontas bölcs barátja. A Folyó hangjára Gregory Pecket kérték fel, ám az ő véleménye az volt, hogy a karakter inkább egy anyásabb figurát igényel, és mivel a Disneynek tetszett a javaslat, az Öreg Folyóból öreg Fűzanyó lett.

A tervek szerint Meeko, a mosómedve és Flit, a kolibri is beszéltek volna, de ez annyira elvitte volna a történetet, hogy inkább kihagyták, mert nem akarták ezzel elrontani a rajzfilm fontos mondanivalóját.

Egy plusz dal is lett volna a rajzfilmben, de a tesztgyerekek túl unalmasnak tartották, míg a felnőttek szerint eléggé depressziós hangulata van a dalnak, ezért kihagyták a filmből. Végül a Pocahontas megjelenésének 10. évfordulójára a DVD verzióban kiegészítették a filmet ezzel a dallal:

Pocahontas – Irene Bedard – Major Melinda/Udvarias Anna

Irene Bedard, Pocahontas amerikai hangja valóban rendelkezik indián ősökkel, olyannyira, hogy a figurát is róla mintázták. A Disney nagyon odafigyelt arra, hogy amennyire csak lehet, autentikus filmet adjanak ki a kezeik közül így az összes indián szereplőnek indiánok, vagy indiai ősökkel rendelkezők adták a hangot. Powhatan törzsfőnök amerikai hangja szerint a film nyitánya az eddigi legjobb bemutatása volt az indiánok életének abból, amit Hollywood valaha csinált.

Pocahontas dalait Udvarias Anna tolmácsolásában hallhattunk, míg beszédhangja a Kate Winsletet is megszólaltató Major Melinda volt. Vele beszélgettünk.

Szinkronjunkie: Még főiskolás voltál, amikor megkaptad Pocahontas szerepét. Mennyire volt nagy dolog színész-tanoncként megkapni egy Disney-főszerepet?

pocahontas_melinda.jpgMajor Melinda: Nagyon nagy dolog volt, de nem csak ez, hanem már az is megtiszteltetés volt főiskolásként, hogy a Pannónia Filmstúdióba betehettük a lábunkat, és a nagy szinkronnagyságok mellett állhattunk. Akkor még óriási renoméja volt ennek a szakmának, és rendkívül megtisztelve érezte magát az ember. Aztán a fél osztályunk bekerült a Szívtipró gimi című sorozatba szinkronizálni, és beszippantott minket a szinkronvilág. Nagyon nagy pluszt adott a színház mellé, imádtuk. Amikor jött a felkérés a Pocahontasra, azt sem tudtam, hová legyek: elképesztő volt, hogy egy Walt Disney munkát kaptam meg, és hogy egyedül kell állnom a mikrofonnál. Az ember sok szinkronjára nem is emlékszik, de a Pocahontas álommunka volt, és biztos, hogy egy életre megmarad. Ez volt az első nagy szinkronmunkám, amit nagyon részletesen, nagyon odafigyelve kellett csinálni. A tekercseket többször lepróbáltuk a felvételek előtt, így rengeteget tanultam a rajzfilm szinkronja alatt.

 (Fotó: Major Melinda a Jóban Rosszban című sorozat főszereplőjeként)

SzJ: Mennyi idő volt leszinkronizálni az egész filmet?

MM: A Pocahontas két nap volt, de a Titanic például három. Ilyenkor egyes egyedül van bent az ember a stúdióban, és kizárólag az adott színész hangját veszik fel addig, míg tökéletes nem lesz. A rajzfilmek esetében a reakciók el vannak túlozva, vagy túlontúl részletgazdag, ahogy a szereplő kijön a vízből, ahogy fut, vagy liheg. A Pocahontasban sok lihegés volt, aminek teljesen meg kellett egyeznie az amerikai változattal. Nem emeltük ki az eredetit a filmből, hanem ezt is én csináltam meg. Míg a beszéd ösztönösen jön, a lihegés esetében technikailag kellett inkább figyelni, hogy hogyan fut, milyen ritmusban fújja ki a levegőt, hogyan zihál. Ha nem pontosan olyan volt, mint az eredeti, visszaküldték, és újra fel kellett venni.

SzJ: A Disney rajzfilmek esetében általában castingot szoktak tartani a hangokra, bizonyára a Pocahontas esetében is ez történt.

MM: Volt casting a Pocahontasnál is. A válogatás során mindig egy nagyon rövid jelenetet kell leszinkronizálni. Arra törekednek, hogy technikailag minél nehezebb legyen a jelenet, például hogy a szereplő lebukik a víz alá, köhög, prüszköl. Ha megvan a felvétel, kiküldik Amerikába, és ott csakis a hangod alapján döntik el, hogy megfelelsz-e. Ha megszólalásig hasonlít az eredetihez, akkor téged választanak. Ez azért duplán jó érzés az embernek, mert ismeretlenül választanak ki, csak azért, tetszik nekik a hangod, és nem azért, mert könyörögtél a munkáért.

SzJ: Volt a Pocahontasnak egy második része, a Vár egy új világ. Erre a filmre is kellett castingolni, vagy ilyenkor már nem szükséges?

MM: A második részre már nem volt válogatás. Amikor egy nagy szerepben megismernek a nézők, akkor azt mondja a Walt Disney, hogy az legyen a hang, aki az első filmben is volt. Előfordul, hogy van változás, de ez azért lehet, mert Amerikában is új hangja lett a szereplőnek, és ezért keresnek másikat, vagy a magyar színész adja le a szerepet. Ilyenek előfordulnak, de alapvetően tiszteletben tartják azt, hogy mit szoktak meg a nézők

SzJ: Az éneket külön nézték?

MM: Igen, arra külön volt casting, mert nálunk nagyon kevés az olyan színész, aki úgy énekel, mint egy hivatásos énekes. A Színművészetin is külön van a zenés osztály; nagyon ritka az, akiben egyszerre megvan a színészi véna és a kitűnő énektudás is.

 John Smith – Mel Gibson – Szabó Sipos Barnabás/Földes Tamás

johnsmith_szabosiposb_1.jpgAkárcsak Pocahontas, John Smith esetében is az amerikai megszólaltatóról mintázták a figurát, ez esetben Mel Gibsonról. Az amerikai színészt először lehetett énekelni hallani a Pocahontasban; nekünk Földes Tamás énekelte el a dalt. Szabó Sipos Barnabásnak ekkorra már volt rutinja a Disney rajzfilmek terén, hiszen a Szépség és a Szörnyetegben őt hallhattuk Szörnyetegként. John Smith esetében technikailag mindenképpen könnyebb dolga volt a színésznek, ugyanis ,,saját hangját” használhatta.

Ratcliffe kormányzó – David Odgen Stiers – Sinkó László/Sárkány Kázmér

sinkolaszlo_ratcliffe.jpgDavid Odgen Stiers az amerikai változatban nem csak a kormányzónak, hanem hű szolgájának, Wigginsnek is a hangja volt, hiszen ,,olyan magas helyről ajánlották”. Azt már több helyen megállapítottuk, hogy Sinkó László mennyire jól át tudta adni hangban a elegáns őrülteket, és ezt Ratcliffe esetében is tökéletesen megkaptuk tőle.

 

 

További magyar hangok: Stohl András, Dobránszky Zoltán, Koós János, Lippai László, Tábori Nóra, Kútvölgyi Erzsébet, Mihályi Győző, Vajda László, Kiss Eszter, Haás Vander Péter, Surányi Imre, Grúber Hugó.

Bennetek milyen emlékeket ébreszt a Pocahontas? Felnőttént jobban megérti az ember a film igazi mondanivalóját, mint gyerekként, nem? 

65 éves a Susi és Tekergő

susiestekergo.jpg

Az 1955-ös Susi és Tekergőnek az az érdekessége – legalábbis magyar szemmel – hogy ugyan ez volt a 15. Disney rajzfilm, nálunk mégis újnak számít, hiszen csak 1997-ben készült el szinkronosan.

Legemlékezetesebb jelenete a Bella notte című dalhoz kötődik, amikor Susi és Tekergő ugyanazt a spagetti-szálat kezdi enni a két vége felől. Walt Disney nem akarta beletenni ezt a jelenetet, de milyen jó, hogy mégis belekerült, hiszen az amerikai szlengben külön kifejezés lett erre: ,,Susi és Tekergőzd!” – magyarul oszd meg az ételed a másikkal (a végén nem kell feltétlenül ,,összepuszilózni”).

A Susi és Tekergő egyébként meglepően sok momentumot mutat meg Walt Disney életéből. A város, ahol a történet játszódik Disney gyerekkorának színhelyét, a Missouri-beli Marceline-t idézi, ráadásul ő is eljátszotta azt a feleségével, hogy egy kiskutyát ajándékozott neki kalapos dobozban.

Susit egy létező spánielről mintázták, gazdája pedig nem volt más, mint a Disney egyik írója, Joe Grant, akinek a rajzfilm teljes történetét köszönhetjük. Tekergő is létezett, ám a valóságban egy lány kutya volt! Amikor kereseték karakterét, egy helyi kutyamenhelyen találtak rá a keverékkutyára, akiről hősünket mintázták. A munkálatok után a kiskutya a Disneyland mögötti kis privát területen töltötte idejét.

A film kutya-perspektívából mutatja a történéseket, ezért az emberszereplők – úgy, mint Jim szívem és Drágám – arcát nem láthatjuk.

Míg az eredeti hangsávban a főbb szerepekhez mindössze három színész hangját használták, a magyar szinkron esetében minden szereplőt más színész szólaltat meg. A magyar szinkronnak az a varázslatos korszaka volt ez, amikor Balázs Pétert szinte minden rajzfilmben hallhattuk, de a Susi és Tekergőben feltűnnek még az olyan klasszikusok is, mint Sinkovits Imre, Bács Ferenc, és Helyey László. A főszereplő Susinak Varga Zsuzsa a hangja, Tekergőnek Stohl András, aki imádnivalón szólítja ,,tubi”-nak a kutyalányt a film során.

Volt egy égető kérdés, ami nem hagyott nyugodni, és szerencsémre elértem a film szinkronrendezőjét, a rendkívül kedves Juhász Annát, aki munka közben gyorsan válaszolt is nekem.

Tudvalévő, hogy a Disney nagy figyelmet fordít a külföldi szinkronokra is, ezért egy válogatás keretében keresik meg az eredetihez megszólalásig hasonló hangokat. Kíváncsi voltam, hogy egy 1955-ös film esetében is ennyire odafigyel-e erre a Disney. Mint Juhász Annától megtudtam: nem, 1997-ben senki nem szólt bele, hogy milyen színészeket válasszon a szerepekre, castingot sem kellett hirdetnie. Ez azért számít különlegesnek, mert ekkorra már jócskán castingolt a Disney, ahogy erről írtunk a Mulán, vagy a Pocahontas esetében.

Mint sok más Disney rajzfilmet, a Susi és Tekergőt is elkészítették élőszereplős változatban, de ez a film mozik helyett egyenesen a Disney saját streaming platformjára, a Disney+-ra került, így egyelőre magyar szinkron nem készült hozzá.

Szeretitek az ilyen régi, klasszikus Disney-meséket? Mit gondoltok, volt szükség az élőszereplős változatra?

 

Elhunyt Csurka László

kultura_elhunyt-csurka-laszlo-szinmuvesz-0_nagy.jpg

Életének 85. évében elhunyt Csurka László Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló színművész, a Nemzeti Színház örökös tagja. 1936. január 21-én született Budapesten, édesapja Csurka Péter író, bátyja Csurka István kétszeres József Attila-díjas író, politikus. A Színházi- és Filmművészeti Főiskolát követően (ahonnan 1955-ben eltávolították) először a kaposvári Csiky Gergely Színház segédszínésze lett. 1958-tól Budapesten szerepelt a Déryné Színházban, illetve a Nemzeti Színházban. 2000-2012 között a Pesti Magyar Színház társulatának tagja volt, de játszott az Újszínházban és az Erkel Színházban is. 2018-tól pedig ismét a Nemzeti Színház színpadára lépett. (Borítókép: MTI)

1988-ban megrendezte bátyja, Csurka István Majális című drámáját Törőcsik Mari, Újréti László és Hegyi Barbara főszereplésével. 

Szinkronpályája a főiskolai éveket követően a Pannónia Filmstúdióban indult. Szinte valamennyi kollégájához hasonlóan ő is tömegezéssel, kisebb, ún. további magyar hang szerepekkel kezdte. Először orosz, valamint olasz és német filmeken dolgozott, majd a hetvenes évektől fogva - mikor korlátozott számban megjelentek itthon más országok filmjei is - olyan magyar változatok elkészítésében vett részt, mint a Halál ötven órája, a Tíz kicsi indián vagy a Fantomas a Scotland Yard ellen

A Furcsa pár című filmhez 1970-ben készült az első magyar szinkron, melyet - valószínűleg minőségi okokból - újra el kellett készíteni. A megrendelő Magyar Televízió a lehetőségekhez képest ragaszkodott az eredeti csapat megtartásához. Csákány Márta szinkronrendező Roy szerepére az új változathoz Csurka Lászlót kérte fel (korábban Bozóky István kapta a szerepet). Számtalan film hazai csapatát is gazdagította, többek között az Airport-filmekben, az És megint dühbe jövünkben, a Keresztapa II-ben is számítottak rá. Egy ízben Patrick Stewart magyar hangjának kérték fel az Excaliburba.

Legismertebb szinkronszerepei olyan kultikus sorozatokhoz kötődnek, mint a Petrocelli (Albert Salmi - Pete Ritter), a Hazárd megye lordjai (James Best - Rosco Coltrane seriff), a Négy páncélos és egy kutya (Franciszek Pieczka - Gustlik), a Polip (Mario Adolf - Salvatore Frolo) és természetesen a Dallas

Ez utóbbiban már Carter McKay karakterének megjelenése előtt is George Kennedy állandó magyar hangjának számított, így párosukra a sorozat részeiben és a Dallas: Jockey visszatér és a Dallas: A Ewingok háborúja című filmekben is számítani lehetett. Első közös filmjük az 1970-es Airport, melyben a nézők Gerhardt Pálnak köszönhették a remekül működő duót.

Bár színpadon főként drámai szerepeket alakított, komikusi érzéke is tagadhatatlan volt, melyet a szinkronban gyakrabban kamatoztathatott. Legismertebb vígjátéki alakításai a Nagy durranás 2. Edwards szenátora, Drágám, add az életed! című Leslie Nielsen-film igazgatója voltak. 

A rendszerváltást követően is számtalan filmszinkronban hallhattuk a hangját: Oscar, Star Trek-filmek, Állj, vagy lő a mamám!, az Ördög ügyvédje, 

Emellett karakteres, karcos hangját több rajzfilmben is hallhattuk. A Lúdas Matyi és a Macskafogó 2. mellett legnépszerűbb munkája a Gumimacik gonosza, Igthorn hercege volt (szinkronpartnere sok esetben Botár Endre volt, Toadie magyar hangjaként). 

Korára való tekintettel 2011-et követően visszavonult a szinkronból, csupán néhány rajzfilmet vállalva (Törpapa szerepét vette át Sinkovits Imrétől). Utolsó szinkronmunkáját 2015-ben láthattuk, akkor Bartucz Attila szinkronrendező a Llewyn Davis világa című filmben John Goodman alakította szerep szinkronizálására kérte fel. 

Isten nyugosztalja a Jászai Mari-díjas, kiváló és érdemes művészt, legendás szinkronhangunkat, Csurka Lászlót!

Az alábbiakban néhány emlékezetes jelenetet láthattok vele:

Don Matteo 11. évad szinkronkritika és interjúk

donmatteo_cover.jpgDon Matteo kalandjait 2000 óta láthatják a magyar nézők, idén mégis csupán (már?) a 11. évaddal tért vissza a sorozat.

Az idők során a széria magyar szinkronja sok változáson ment át, rengeteg hangváltás volt főbb szereplőknél is. Egyedül a Terence Hill által megformált Don Matteo hangja szól Ujréti László hangján az elejétől kezdve. A magyar színésznek vélhetően nincs is választása, hiszen a nézőknek Terence Hill teljesen összeforrt a hangjával. Nino Frassica játssza Cecchini főtörzsőrmestert, akit a kezdetekkor Csuja Imre szólaltatott meg, majd egy évadon át Orosz Istvánt hallhattuk, végül az ötödik évadtól Faragó András ad hangot a szicíliai csendőrnek. Nem gondoltam, hogy Csuja Imre überelhető, de Faragó Andrásnak sikerült, fantasztikus lendülettel szólaltatja meg a főtörzset, hömpölyög a szerepben, ráadásul ő maga is nézi a sorozatot. A zsörtölődő Natalinát továbbra is zseniálisan hozza el nekünk Sági Tímea, és Pippo ,,beletörődömsége” is nagyon szerethető Albert Gábor tolmácsolásában.

donmatteo_hangok.jpg

A 11. évad szinkronja is sok meglepetéssel szolgált. Rengeteg új szereplő van, kezdve a gyerekszereplőktől, a századoson át az ügyészig. A paplak két gyermeke közül az egyik Sofía, akit Berkes Boglárka magyarít nekünk nagyon jól. A másik a nyolcéves kisfiú, Cosimo, akinek a hangban is egyértelműen idősebb, Berecz Kristóf Uwe a ,,magyar párja”. Az ügyész, Marco Nardi esetében pont ellentétes problémát véltem felfedezni, hiszen a negyvenes ügyészhez fiatalnak hallom Bergendi Áron hangját. Többek között ez is szóba került Berzsenyi Zoltánnal, a sorozat szinkronrendezőjével. 

berzsenyi_zoltan.jpgSzinkronjunkie: Ujréti Lászlóval 2018 őszén beszélgettünk, és akkor említette, hogy éppen készül a Don Matteo 11. évadának a szinkronja, a televízióban mégis csak idén tavasszal kezdték el leadni. Mit gondol, mi történt a köztes időben?

Berzsenyi Zoltán: Ez nem a gyártón, hanem a megrendelőn múlik. Ha jól emlékszem, az MTVA rendelte meg a sorozatot, mégis a Primeon került adásba, ami a TV2 csoport tagja. Valószínűleg kereskedtek vele, és így az MTVA-n később megy majd le. Ezek olyan üzleti megfontolások, amikhez nem értek, de talán ez történhetett.

SzJ: Azt vettem észre az új évadban, hogy több magyar színész korban eltér az általa szinkronizált olasz kollégájától. Például a Maurizio Lastrico által megformált Nardi ügyész a negyvenes éveiben jár, és az én fülemnek nagyon fiatal hangot kapott Bergendi Áron személyében.

BZ: Bergendi Áron ugyan valóban fiatalabb, mint Nardi ügyész, de a fizimiskája és a habitusa miatt úgy gondoltam, hogy illik rá a szerep.

SzJ: 1999-ben, amikor a sorozat kezdődött, Ön találta ki, hogy Csuja Imre legyen Cecchini főtörzs hangja. A sorozat aztán több gyártón át vándorolt, de most újra Önnél van. Gondolt arra, hogy újra Csuja Imre szólaltassa meg a főtörzset?

BZ: Miután már jó pár éve Faragó Andris Cecchini hangja, ezért nem gondolkodtam ezen, annak ellenére, hogy rendszeresen dolgozom Csuja Imivel. Az is közrejátszott, hogy Imi rengeteget forgat mostanában, és mivel András annyira bevált, úgy döntöttünk, hogy maradjon ő. Az a baj, hogy amikor egy sorozat elkerül egyik gyártótól a másikhoz, ez megmagyarázhatatlan hangváltásokat eredményezhet.

SzJ: Miért került másik gyártóhoz a sorozat szinkronja a harmadik évad után?

BZ: Ezt a megrendelőtől kellene megkérdezni. Három évadot megcsináltunk elég jól, jó hangokkal, ennek ellenére elkerült tőlünk a sorozat, és bizonyos színészek nem mennek bármelyik stúdióba. Ugyanígy történt a Jag: Becsületbeli ügyekkel is. A századik részéig rendeztem a szinkronját, majd a megrendelő másik gyártónak adta, és megtörtént, hogy az összes főszereplő felállt és azt mondta, hogy ők innentől nem csinálják a Jaget. De ennek más oka is lehet, ha egy hang nem folytatólagos.

SzJ: Mennyi idő egy évad felvétele?

BZ: Attól függ. Ha előre meg van írva az összes szövegkönyv, akkor gyorsan lehet haladni a felvételekkel. Hetente nagyjából 2-3 rész felvételével készülünk el, úgyhogy a Don Matteo esetében nagyjából másfél hónap alatt fejeztük be a felvételeket.

SzJ: Feltűnt, hogy az epizódszereplőknek hangja sok esetben ismertebb magyar hang, mint az állandó mellékszereplőnek.

BZ: Ez azért alakult így valószínűleg, mert több filmet veszünk fel egymás után. Könnyen lehet, hogy éppen azon a héten, amikor a Don Matteót vettük, egy másik sorozaton is dolgoztunk, amiben szinkronizált akár Mezei Kitty, vagy Dolmány Attila, és ha már ott van a színész, beugrik és megcsinál egy-egy mellékszerepet más gyártású filmekben, sorozatokban is.

 

Anna Olivieri századost Maria Chiara Gianetta formálja meg, aki a kilencedik évadban feltűnt már mellékszereplőként. Akkor még nem Sipos Eszter szinkronizálta, viszont a magyar színésznőnek is volt már korábban köze a sorozathoz. Erről is beszélgettünk.

103186647_2599136290308999_4542223821851166123_n.jpgSzinkronjunkie: Hogyan kaptad meg a ,,századosnő”, Anna szerepét?

Sipos Eszter: A szerepre nem volt casting. Berzsenyi Zoli, a sorozat rendezője gondolt rám, és hívott, hogy szinkronizáljam Annát. A gyártásvezető, Masoll Ildikó egyeztette velem a közös munkát, így jártam ki megcsinálni a felvételeket.

SzJ: Nézted azelőtt a sorozatot, hogy megkaptad a szerepet? Netán pont azért néztél bele, mert megkaptad?

SE: Arról tudtam, hogy ez egy régóta futó sorozat, és megjárt több szinkronstúdiót és rendezőt, de nézni nem néztem. Még régebben valamelyik előző évadban volt egy picinyke epizódszerepem benne, de alapvetően nem ismertem a szériát. Anna karaktere épp olyan új volt, mint én a magyar stábban. Rögtön megkedveltem őt, így mindig örömmel mentem az aktuális rész felvételére.

SzJ: Annáról az elején nem sok minden derül ki, fokozatosan mutatja meg magát a karakter. Hogyan lehet így nekiállni egy szerepnek úgy, hogy valójában nem tudod, hogy merre fog haladni?

SE: A szinkron egy nagyjából reprodukciós műfaj. Meg kell próbálni magyar nyelven, hanggal azt az érzelmi világot hozni, amit a külföldi kollégának módja van a vásznon is megmutatni. Kaptam kezdő-instrukciókat, Zoli mesélt a karakterről. Alapvetően ösztönös, impulzív ember vagyok, nem bírom a favágó munkát. Anna szerepe szerencsére megengedte, hogy sokszínűen játszhassak a hangommal, részéről-részre egyre jobban bomlott ki a karakter, így nem volt nehéz vele menni.

SzJ: Megnehezíti a munkát, hogy olasz szöveget hallasz a füledben, és nem angolt?

SE: Az olasz nyelv egyáltalán nem zavart, kifejezetten szeretem hallgatni. Egyszer egy izlandi sorozat fogott ki rajtam, ott rendszeresen lekaptam a fülest a fejemről, mert annyira félrevitte a hangsúlyaimat. Úgy éreztem, hogy egyszerűen idegesít az, ha hallom, nagyon furcsa élmény volt.

SzJ: A következő évadban is számíthatunk rá, hogy Te leszel Anna hangja?

SE: Amennyiben a 12. évadban feltűnik Anna, részemről nem lesz akadálya a folytatásnak.

Anna biztosan feltűnik a következő évadban, hisz e sorok írója saját szemével láthatta a forgatást 2019 nyarán, így szeretettel várjuk vissza Sipos Esztert, Berzsenyi Zoltánt és az egész magyar stábot.

(A Sipos Eszterről készült képet Horváth-Töreki Gergely készítette, Berzsenyi Zoltán képét pedig Földi Tamás rögzítette). 

Szinkronlegendák Portrésorozat: Dobránszky Zoltán

dob.jpgA magyar szinkron egyik legtöbbet foglalkoztatott munkatársa volt, kereken 1700 dokumentált munkával örvendeztette meg a közönséget. 15 éve hunyt el Dobránszky Zoltán színművész, szinkronlegendánk. E cikk nem jöhetett volna létre ifjabb Dobránszky Zoltán (a színművész fia) által nyújtott kiváló segítség nélkül, melyet ezúton is hálásan köszönünk!

1936. február 23-án született Munkácson, azaz Kárpátalján - a mai Ukrajna területén. 1960-ban szegődött a Miskolci Nemzeti Színházhoz, Jákó Pál akkori igazgató vezette társulatba. Az ott töltött 6 éve alatt még két igazgató irányította a MNSZ-t: a Kenderesi Tibor életében is fontos szerepet játszót Ruttkai Ottó, majd Lendvay Ferenc. Dobránszky Zoltán Miskolcon számos klasszikus magyar darabban kapott szerepet, úgy mint Tormándy Jókai Mór Kőszívű ember fiai című művében, Darvas Károly figurája Csíky Gergely Mákvirágokjában, Gábor főangyal az Ember tragédiájában. Azonban már ekkor is számítottak rá könnyebb hangvételű előadásokban is, mint a Mágnás Miska (Mixi gróf) vagy a My Fair Lady (Kárpáthy Zoltán).

1966-69 között a veszprémi Petőfi Színházban, majd 1972-ig a Mikroszkóp Színpadon, melyet követően az 1996-os megszüntetésig a Vidám Színpadon játszott. Nem sokkal Dobránszky érkezése előtt történt ki nem mondott váltás, ugyanis 1967-től Róna Tibor igazgató folyamatosan kivezette a felülről irányított propaganda-kabaré műfaját, hogy helyét fokozatosan külföldi és magyar írók vígjátékai, zenés előadásai vegyék át. A társulat olyan műveket állított színpadra, mint a francia "Kellemes Húsvéti ünnepeket!", Romhányi írásai, de itt készült a Kabos-show is. Dobránszky Zoltán ezt követően dolgozott többek között a Centrál Színházban, a Jászai Mari Színházban, a gyulai Várszínházban, a Karinthy Színházban és a Ruttkai Éva Színházban is. 

A színpad mellett több játékfilmben (Vasúti helybiztosítás, Tűzgömbök, Szép halál volt) és számos magyar sorozatban, tévéfilmben is szerepelt. Játszott a Barátok Köztben, az Uborka című politikai kabaréban, illetve a Szeress most!-ban is. Legismertebb szerepe a Szomszédok című sorozat Madaras Bandija, azaz a gazdagréti lakótelep boltvezetője volt. 

1700 szinkronszerepével bizonyosan a szakma egyik rekordere. Amit biztosan tudunk, hogy mindig örömmel szinkronizált és a szakmában is kedvelték munkáját. Több forrásunk szerint is alázatosan állt a feladatokhoz, problémamentes volt vele dolgozni. A legkisebb feladatokat is elvállalta, még több évtizedes tapasztalattal a háta mögött is vállalt további magyar hang-jellegű szerepeket.

Szinkronpályáját a korszaknak megfelelően a Pannónia Filmstúdióban kezdte, az első időkben főleg olasz és orosz filmekkel. Az 50-60-70-es évek szinkrontörténelmi felgöngyölítése azonban nem könnyű, hiszen a legtöbb akkori film magyar változata nem a megjelenés időpontjában, hanem akár évtizedekkel később készült el. Olyan, mára már ikonikusnak számító filmek hazai stábjának volt tagja, mint a Fantomas, A saint tropez-i csendőr vagy éppen a Psycho

Karrierje meghatározó részét tették ki a 60-as években nagyon divatosnak számító western-filmek. Az Old Shatterhand, a Winnetou, vagy éppen a Rita, a vadnyugat réme mind a korszak blockbusterjeinek számítottak. A hatvanas évek végén elindított, itthon a 70-es években kezdett Olsen-banda filmsorozat főszerepe hozta meg számára az első "állandó magyar hang" pozíciót. A helyzetkomikumra épülő bűnügyi filmekből aztán 14 készült, mind Ove Sprogøe-vel a főszerepben. Dobránszky Zoltán pedig - egy kivételtől eltekintve - valamennyi, itthon is megjelent filmjében kölcsönözte számára hangját. 

Több, rendkívül népszerű sorozatban is hallhatta a közönség: a Kojak, Tavasz 17 pillanata, Petrocelli, Piedone, Columbo csupán néhány ezek közül. Az ilyen munkák során gyakran idegen nyelven kellett megszólalniuk a színészeknek. Fia így emlékszik vissza édesapja egyik kedves történetére: "Sokszor ha idegen nyelvű szó vagy tulajdonnév volt a szövegben, akkor meg szokták kérdezni a szinkronrendezőt, hogy hogyan kell ejteni. Most is ilyen volt, kérdezi Édesapám, hogy ez akkor most "Lukasz" vagy "Lüká"? Mire a rendező: "Mondd Zolikám simán, hogy lukas! Ugyanis egy vödörről volt szó..." (nevet)

Határozott, mégis elegáns hangjának köszönhetően gyakran kapott ehhez kapcsolódó szerepeket, így esett, hogy ő lett az egyik legtöbb James Bond-filmben szinkronizáló színész (több, más karaktert is alakítva). Otthon pedig sokat nevetett a család azon, hogy ha Zoltán kihívták egy felvételre, jó eséllyel bajszos figurát kapott. Egyszer még egy rajzfilmben szereplő bajszos kutyát is rá osztottak ki.

Kevesen tudják, de több szálon is kötődik a Csillagok Háborúja-filmekhez. Nem csupán ő szinkronizálta Ki-Adi-Mundi Jedi-mestert az előzménytrilógiában és a hozzá kapcsolódó rajzfilmekben, de a Birodalom visszavág első magyar változatában ő volt Wedge Antilles hangja is. És ha már az űrnél tartunk, a klasszikus Star Trek-filmekben ő magyarította Dr. Leonard McCoyt, az űrhajó orvosát. 

Állandó magyar hangja volt Jerry Hardinnak (Eltűntnek nyilvánítva, X-akták), Jean Carmet-nak (Káposztaleves, Négybalkezes), és többször szinkronizálta Jack Lemmont is (Álnökok és elnökök, Tizenkét dühös ember).

Hihetetlen mennyiségű szinkronszerepe kapcsán egész biztosan minden rajongó találkozott már hangjával. Emlékezetes szerepeit gyarapítja a Panoramix/Csodaturmix is, aki a rajzfilmek után az Asterix és Obelix-filmekbe is követett. A kilencvenes években pedig szinte nem forgott itthon sorozat, amelynek magyar változatában ne számítottak volna rá. A rendszerváltást követő szinkronmunkáiból is érdemes szemezgetnünk, hiszen bőven akad jelentős kedvenc: Ace Ventura 2. (Fulton Greenwall), Mindörökké Batman (Gordon felügyelő), Pocahontas (Powhatan), Űrcowboyok (Tank Sullivan), Bridget Jones naplója (Bridget apja), Hulk (Stan Lee). Legutolsó munkái az Idegen bolygó és a Csillagok Háborúja III. - Sith-ek bosszúja voltak.

Éppen ma 15 éve, hogy Dobránszky Zoltán elhunyt. Személye színpadon, sorozatokban és a magyar szinkron világában is pótolhatatlan. Egy igazi legenda volt!

Kattintás után galériánkban a színművész fia által megosztott fotókat láthattok.

Szinkron home office-ban – 2. rész

101674965_1664025853747101_5073628129277247488_n.png

Az első részben a Direct Dub Studios munkatársai, Molnár Kristóf szinkronrendező, és Hollósi Péter hangmérnök meséltek nekünk arról, hogy számukra mivel járt a home office szinkron kialakítása.

A második részben ugyanezt a kérdést járjuk körbe, ám ezúttal a színészek oldaláról. Három művész mesélt nekünk a döntéshozatalról, a stúdió kialakításáról és az otthoni szinkron nehézségeiről.

Miután életbe léptek a korlátozások, a Szídosz-Szinkron Alapszervezet köre-mailt küldött a szinkronizáló színészeknek, melyben felhívták a figyelmüket az otthoni munka lehetőségére. Az Alapszervezet azt javasolta a színészeknek, hogy gondolják át, van-e annyi hangalámondásos munkájuk, hogy megérje beruházni az eszközökre (szinkronos szlenggel élve: a ,,cuccra”).

A színészek addig nem kezdhettek el dolgozni, amíg el nem küldtek egy, a hangmérnök által hibátlannak minősített hangmintát. Kezdetben az otthoni munka hangoskönyvek és dokumentumfilmek hangalámondására lett kitalálva, ám idővel már sorozatok szinkronját is elkezdték rögzíteni.

Ugyan a szinkronstúdiók szépen lassan újra megnyitották kapuikat, az otthoni szinkron továbbra is működik, immáron kiegészülve a stúdiós munkákkal.

Az otthoni szinkron Forgács Gábornak igazi újdonság volt, de mivel rengeteg munkát kap, számára nem volt kérdés, hogy belevágjon-e. A sokoldalú színész a technika szerelmese, úgyhogy személyes érdekeltség is hajtotta ,,stúdiója” kialakításakor.

Szinkronjunkie: Milyen szempontok alapján döntötte el, hogy belevág az otthoni munkába?

forgigabi.jpgForgács Gábor: Az eredeti szakmám irodagép-műszerész volt. Ugyan azóta nincs ilyen pálya, de az érdeklődésem a technika és főleg a számítástechnika iránt továbbra is megmaradt. Izgatta a fantáziámat, hogy egyedül képes vagyok-e megbirkózni az itthoni szinkronizálással. Az elején nagyon kínlódtam vele, de nem hagytam magam, és addig csináltam, míg azt nem éreztem, hogy hibátlan a hangminta, amit küldök. Meg kellett tanulnom kezelni a javasolt programot, ami angolul van, szakszavakkal. Természetesen a program egyharmadát sem ismerem, de amit kell, azt már tudom használni. A hangalámondás megoldható otthoni körülmények között, viszont a szinkronhoz nagyon elkél egy figyelő szem. Előbbi esetében megkapom a filmet, a szöveget és azt, hogy ki vagyok, és az eredeti hang is hallható, így csak arra kell törekedni, hogy hozzam a film hangulatát. Ilyen szempontból könnyebb, olyan szempontból nem, hogy ezt is rendezők szokták ellenőrizni. Ha itt ülök a gép előtt, egy személyben vagyok színész, hangmérnök és rendező. Figyelnem kell arra, hogy kettős mássalhangzóval mondtam-e az adott szót, vagy annyira drámaian mondtam-e, ahogy a szerep megkövetelte. Ha nem tetszik, újra felmondom, van, amit tízszer is újra felveszek, míg tökéletesnek nem érzem.

SzJ: Hogy érzi magát egy efféle szinkronrendezői szerepben?

FG: Sosem akartam szinkronrendező lenni, pedig kétszer is felkértek. Nagyon szeretem a színházat, szeretem, hogy színész lehetek, rettenetesen szeretek szinkronizálni és hangalámondani, viszont hogy én legyek a rendező, arról soha nem lehetne szó. Egy rendezőnek nem csak a saját munkáját kell jól csinálnia, hanem színészek és hangmérnökök függnek tőle. Ezek engem picit feszélyeznek, viszont itthoni körülmények között nagyon szívesen elszórakozom vele. A folyamat nagyon hasonlít az autóvezetésre, amit az ember tanulóként el sem tud képzelni, hogy hogyan lehet jól csinálni, mert annyi mindenre kell figyelni, aztán előbb-utóbb az ember oda sem figyel, mégis halad. A szinkronnál is ez van, hogy bizonyos helyzetek átmennek a tudat alá, így egyszerre tud a színész beszélni, szöveget olvasni, és nézni az időt, hogy belefér-e még, vagy már hosszú lesz és újra kell venni.

SzJ: Sokkal sziszifuszibb munka ez így, mint a stúdióban?

FG: Sokkal. Nem véletlenül csinálják ezt hárman, vagy rosszabb esetben ketten. Nagyon jó, ha ott van egy másik fül, egy másik agy, aki hallja, amit mondok, mert úgy nem feszül be az agyam, hogy nehogy hibázzak. Sajnos mostanában a szöveget nagyon pongyolán kapjuk meg, és egy csomó írásjel hiányzik belőle: kettőspontok, pontosvesszők, gondolatjelek, pedig ezek a színésznek rendkívül fontosak.

SzJ: A ,,stúdióját" hogyan építette fel?

FG: A lakásomban van egy pici szoba, ez az én kis dühöngőm. Sok polc van, tele könyvekkel, kazettákkal, iratrendezőkkel, van egy falikárpitom is, úgyhogy gyakorlatilag szinte magától süketszoba lett, semmit nem kellett csinálni. Egyedül a mikrofon mögött kellett a falat egy kicsit leszigetelni és így tökéletes a hangzás.

forgigabi_studiojav_1.jpg

Forgács Gábor otthoni ,,stúdiója" - a kép Forgács Gábor tulajdona

SzJ: Mennyibe került beszerezni a ,,cuccot”?

FG: A mikrofon közel 80 ezer forint volt, de ez egy professzionális kondenzátormikrofon. Van egy fülhallgatóm, és vettem magamnak egy kis tabot is. Ez nem volt kötelező, mert a telefonon is görgethetném a szöveget, de úgy éreztem, hogy ezzel könnyebb lesz dolgozni. Összesen 120 ezer forint körül volt.

SzJ: A szinkronstúdiók már kinyitottak. Ön biztonságosnak érzi kijárni a stúdiókba?

FG: Nekem erről az a véleményem, hogy picikét el van túlozva. Fertőtlenítem a kezem és a pofácskámat, úgyhogy nem tölt el félelemmel ez az egész. Ez természetesen a stúdióknak köszönhető, hiszen vagyonokért szereztek be fertőtlenítőket. Nem lehet félelemben élni, én legalábbis nem tudok.

SzJ: Melyiket preferálja, az otthoni, vagy a stúdiós szinkront?

FG: Egyértelműen a stúdiós munkát. Az teljesen más, már csak azért is, mert összejövünk, tudunk cseverészni és dilizni. Itt azért kicsikét bezárva érzem magam, és túlságosan leköt a munka. Szívesen csinálom most a kettőt együtt, így, hogy már be is járhatok, nagyon jó. Lehet, hogy a stúdiók rá is kapnak erre a dologra, hogy bizonyos munkákat kiküldenek, másokra pedig behívnak. Ha éppen nincs itthon munka, akkor is elfoglalom magam. Olvasok, és várom a következő feladatot, mert az élet mindenképpen megy a maga medrében tovább.

Rebel Wilson állandó magyar hangja, Kokas Piroska is mesélt nekünk arról, hogy hogyan élte meg az új helyzetet, s még saját, otthoni ,,stúdióját” is megmutatta nekünk!

Szinkronjunkie: Milyen szempontok alapján döntötted el, hogy belevágsz a home office szinkronba?

kokas_piroska_kisebb.jpgKokas Piroska: Első hallásra nagyon nem értettem egyet a ,,szinkron home office” gondolatával. Aggályosnak tartottam, hogy különböző minőségű felvételek hogyan fognak hangozni és nem csorbul-e a magyar szinkron jó híre. Ebben a rendkívüli helyzetben azonban egy idő után én is azt mondtam, hogy nem kockáztatom sem a családom, sem a magam egészségét, mert nem tudtuk, hogy mivel állunk szemben. Sokunk tömegközlekedéssel megy egyik stúdióból a másikba, és mivel a vírus cseppfertőzéssel terjed, a stúdióban sem lennénk biztonságban, hiszen hadd ne mondjam, mi kerül a mikrofonba beszéd közben. Többen nem vágtak bele végül a dologba, például az édesanyám, Halász Aranka egyáltalán nem tudott részt venni ebben, mert nagyon bonyolultnak tartja ezt a technikát és ő ahhoz a korosztályhoz tartozik, akik számítástechnikai feladatokat nehezen oldanak meg önállóan. Szívesen segítettem volna neki, de mivel nem egy háztartásban élünk, a vírus miatt, az egészsége érdekében nem tehettem.

SzJ: Ehhez egyfajta stúdiót is létre kellett hozni. Hogyan készült a Tiéd?

KP: Egy barkácsboltban vettünk léceket, amikből egy vázat készítettünk. Ezekre hangfogó-szivacsokat ragasztottunk, így épült fel a ,,stúdió”. Ennek hála teljesen körbe vagyok bástyázva, a mikrofon előtt is van egy izolációs mikrofonernyő, ugyanúgy van egy fülesem, mint a szinkronstúdióban, és egy monitoron látom a szinkronizálandó képeket. A számítógép a stúdión kívül van, ezt a párom kezeli és a képe tükrözve van a bent lévő monitorra. Nekem azért van isteni szerencsém, mert a párom hangtechnikus, így rengeteget tudott segíteni az otthoni stúdió kialakításában és a felvételek készítésében is.

SzJ: Bizonyára megvannak a maga nehézségei az otthoni szinkronmunkának.

KP: Meg bizony! Otthon felveszed a hangot, figyelsz a szövegre, te nézed meg, hogy hányszor vagy benne a hangalámondásban, ha egy kicsivel előbb indítottad el, te vágod meg a hangfájlt, és így küldöd el a hangmérnöknek. Mivel ebben az egy hangfáljban az összes megszólalásod benne van, ezért gondolom, hogy a hangmérnök annyira már nem tud belenyúlni, így ha valami hiba van, visszaküldi és még egyszer meg kell csinálni az adott részt. A technikával is rengetegszer meggyűlt a bajunk. Például az alkalmazás, amit nem az önálló, hanem a rendezővel és a hangmérnökkel folytatott online munka felvételhez kellett megnyitni a hang megosztására nagyon sokszor letiltotta a mikrofonomat, vagy épp megőrült a gépem, és ilyenkor kaptam másik időpontot. Az volt a jó, hogy mindenki végtelenül türelmes volt a gyártásvezetőktől kezdve a hangmérnökökön át a rendezőkig. Biztattak, hogy ne aggódjak, megoldjuk. Most nagyon lehet érezni a szakmán, hogy mindenki egy irányba halad, és azon vagyunk, hogy megtaláljuk a kiutat. Az Alapszervezeten belül is rengeteget dolgoztak, szinte naponta jöttek a friss információk. A Szervezet munkatársa, Szalkai-Lőrincz Ági is végtelenül kedves és rugalmas volt, azonnal válaszolt az e-mailjeimre, amit a mai napig nem tudom, hogyan csinált.

kokasp1.jpg

kokasp2.jpg

kokasp3.jpg

Kokas Piroska otthoni ,,stúdiója" - a képek Kokas Piroska tulajdonai

SzJ: Látván, hogy hogyan működik az otthoni szinkron mit gondolsz, honnan jobb dolgozni? A stúdióból vagy az otthonodból?

KP: Megcsináltunk, amit megcsináltunk, de végtelenül boldog vagyok, hogy újra bejárhatok dolgozni, mert egészen más. A hangalámondás megoldható, de véleményem szerint egy sorozat szinkronja nem kivitelezhető otthonról, online megoldással. Egy hangalámondásnál a technika egyszerűbb, mert azt mondod, hogy ,,a languszta most mászik ki az odújából” de a szinkronnál annyi mindenre kell koncentrálni, mintha autót vezetnél. Rendkívül összetett feladat, figyelni kell a színész száját, lelkiállapotát, a szöveget, érthetően kell beszélni, és ami a legfontosabb: lélekkel kell megtölteni a szerepet. Számomra ez távmunkában rendkívül nehéz volt, mert hol szakadozva hallottam az eredeti hangot, hol nem láttam a kicsi monitoron, hogy mi történik, és emiatt nem mertem annyira odaadni magam, mert tudtam, hogy ez egy átmeneti helyzet. A legnagyobb baj ezzel az, hogy ezt a néző is hallja, ha valami nem tökéletes.

SzJ: Gondolod, hogy nem csak Te, hanem a néző is hallja?

KP: A néző szerintem nem tudja ennyire konkrétan megfogalmazni, hogy mi a probléma, mert ez a szakma része. A néző talán azt mondja, hogy ez az epizód annyira nem volt jó, de azért, mert nem jutott el hozzá az, aminek el kellett volna jutnia, esetleg nem borult ki a színész annyira, amennyire ki kellett volna, és emiatt nem sikerült közvetíteni azt, ami a vásznon volt. Ő csak egy lecsapódást tud megfogalmazni magában, de ezt igazán sosem tudjuk meg, hogy milyen lett volna rendes körülmények között felvenni a munkát. 

Simon Kornél ugyan régóta a hangok szerelmese, mégis ódzkodott az otthoni munkától, ám miután belevágott, nagyon pozitív élményekben volt része. Ezekről mesélt nekünk.

Szinkronjunkie: Amikor jött az e-mail az Alapszervezettől a home office szinkron lehetőségéről, mi alapján döntötted el, hogy belevágsz?

01d8b43f4f3fa760f12ff89aa5d9028b_l.jpgSimon Kornél: Első körben borzasztóan ellenemre volt ez az egész, mert úgy éreztem, hogy nem akarok itthonról dolgozni. Miután megkaptuk a leírást arról, hogy hogyan is működne ez itthonról, továbbra is úgy éreztem, hogy ez nem nekem való. Aztán végül elkezdtem ismerkedni ezzel a Reaper nevű szoftverrel, és nagyon megtetszett. Engem alapjáraton érdekelnek a technikai dolgok, különösen a fény és a hang, és nagyon felkeltette az érdeklődésemet, hogy megtanulhatom ezt a programot. Rövid kísérletezés után sikerült is elsajátítani a használatát, majd jött a hívás Hollósi Pétertől, a DDS hangmérnökétől, hogy folytathatnánk a már megkezdett sorozat szinkronját. Ezt Zoomon csináltuk egy Cleanfeed nevű másik szoftverrel párhuzamosan, így megfelelő sávszélességű internettel élőben lehetett dolgozni. Nem akartam elhinni, hogy ez működik, annyira varázslatos volt, hogy ülök a kis házi stúdiómban, mondok valamit, és a szinkronrendező a saját lakásában nyomon követi, a hangmérnök pedig a DDS-ben rögzíti a saját digitális audio workstationjében. Az egész folyamat nagyon pozitív volt, elképesztő, hogy ilyen távmunka is lehetséges.

SzJ: Mi volt a legnagyobb nehézség a saját stúdió kialakításában?

SK: Nagyon sok segítséget kaptam; az egyik fiatalkori barátom elhozta a saját mikrofonját, mert nekem nem volt. Lett keverőport és hangkártya is, úgyhogy a számítógépemmel elkezdhettem dolgozni. Érdekes kísérletezés volt az is, hogy akusztikailag a legmegfelelőbb környezetet alakítsam ki. Először a saját szobámra gondoltam, de az a kert felé néz, és egy csomó hangmintát felvettem, mire rájöttem, hogy belehallatszik a kutyaugatás, és a nagy üvegfal is visszaveri a hangot. Végül a gardróbba költöztem be, mert ott minden falon ruhák vannak, ami nagyon jó hangelnyelő-réteg, és itt sikerült egy akusztikailag megfelelő környezetet kialakítani. Magát a technikát összedugni nem akkora szám, tulajdonképpen minimális előképzettséggel elég könnyen meg lehetett oldani.

SzJ: Volt valami hozadéka annak, hogy belevágtál az otthoni szinkronba?

SK: Határozottan volt. Annyira rákattantam a dologra, hogy valamiféle elhatározás született meg bennem arról, hogy a zeneszerzéssel és hangrögzítéssel jobban kellene foglalkoznom. Mindig a hangok csodálatos világában éltem, úgyhogy most végre szeretném rászánni az időt, hogy elmerüljek a hangrögzítés művészetében. Ennek folyományaként létrehoztuk a Gryllus Voice and Sound Design nevű saját kis cégünket, ami reklámposztok hangosításával, szöveg-és zeneírásával, hangrögzítésével foglalkozik. Minden munkafolyamatra megvan a megfelelő területnek a szakértője, úgyhogy mindenképpen hozott számomra pozitívumokat a home office szinkron.

skornel_studio.jpeg

Simon Kornél otthoni ,,stúdiója" - a kép Simon Kornél tulajdona

SzJ: Te melyiket részesítenéd előnyben, a stúdiós, vagy az otthoni szinkront?

SK: Azért szinkron-ügyben semmiképpen nem szeretném örökre ezt a megoldást választani. Amennyiben kinyitnak a stúdiók és biztonságos körülmények között lehet dolgozni, szívesebben visszatérnék az oldschool megoldáshoz: odamenni, felvenni, hazamenni.

Nagyon szépen köszönjük Forgács Gábornak, Kokas Piroskának, és Simon Kornélnak hogy meséltek nekünk az otthoni szinkronról, a stúdiójuk képeiért pedig különösen hálásak vagyunk. A fotók az ő tulajdonukban vannak, engedélyük nélkül fel nem használhatók.

Kulcs a zárját (Locke & Key) - 1. évad - szinkronkritika és interjú Kéthely Nagy Luca szinkronrendezővel

lockeandkey.jpgA Netflix szinkronos tartalmait kiveséző sorozatunk következő epizódjában az idén februárban érkezett Locke & Key, azaz a Kulcs a zárját következik. A sorozat apropóján nem csupán a főszereplők hangjait mutatjuk be, de megismerhettek egy fiatal, ám igen tehetséges szinkronrendezőt is, akinek nevét a jövőben sokszor fogjátok még hallani.

A Vajákkal elindult lokalizációs stratégia jegyében már hazánkban is a premier napjától vált elérhetővé a teljes első évad. Bár a képregényen alapuló széria több ponton is eltér a forrástól, mégis kimondhatjuk, hogy igen szórakoztatóan sikerült. Egyetlen komolyabb hendikeppel indul: a Kulcs a zárját bizony elég ijesztő a nagyvonalúan fiatal tiniknek szánt 13+-os korhatárbesorolás ellenére. Fun fact, hogy ráadásul a Netflix drámának mondja a fantasy-kaland műfajú teleregényét. Aki viszont elmúlt 16 éves és kedveli a Harry Potter-filmeket, az nem fog csalódni.

A történet egy amerikai kisvárosban játszódik, ahová a frissen megözvegyült anya, Nina Locke költözik három gyermekével. A fiatalok csapata azonban hamar rájön, hogy a ház és környéke különleges erővel felruházott kulcsokat rejt. Az epizódok ezen kulcsok köré épülnek és remekül mutatják be, milyen bajokat okozhatnak a varázstárgyak laikus kezekben. A sorozat zenéjére külön is érdemes kitérni, ugyanis az eddigi Netflix-tartalmak közül messze kiemelkedik. A zenei témák fantasy és misztikus elemekkel ötvözik a klasszikus gyerekfilmes megoldásokat.

Magyar hangok

Connor Jessup (Tyler Locke) - Ember Márk

ember_mark.png

2018-ban a Marvel Fekete Párducának kritikájában írtam először Márkról és már akkor megjegyeztem, belőle bizonyosan felkapott szinkronhang lesz. Azóta több sorozatban és filmben is feltűnt, már 64 dokumentált szinkronnál tart. Kiválóan hozza a magának való, de a testvéreiért bármire képes báty szerepét. Tyler Locke-ként Ember Márk (testvéreivel együtt) könnyedén viszi el hátán a sorozatot. 

Emilia Jones (Kinsey Locke) - Laudon Andrea

19275067_10210318376540244_4815180601134259583_n.jpg

A sorozat motorja, talán a leginkább körüljárt karakter. A sok Modern Család epizód után számomra felüdülés volt, hogy végre Laudon Andi figurája az éles kés a fiókban. A feladatot pedig izgalmasan oldotta meg, Ember Márkhoz hasonlóan az eredetihez képest bőven jobb magyar változatot készítve. Kiváló munkája kapcsán nem lennék meglepődve, ha egyre többször hallanánk az ő nevét is főszerepek kapcsán.

Jackson R. Scott (Bode Locke) - Maszlag Bálint

maszlag_balint.jpg

A főszereplő testvértrió harmadik tagja a kíváncsi Bode Locke. A rejtélyes kulcsokat ő kezdi el először felfedezni, így többen joggal gondolhatják, csak apja halálát próbálja egy saját fantáziavilág megélésén át feldolgozni. Magyar hangja, Maszlag Bálint 2019-ben kapott először nevesített szinkronszerepet, és fiatal kora ellenére komoly szinkron-utánpótlásnak tűnik. A Kulcs a zárját mellett szerepel az Ez így nem OK című szuperhősös Netflix-drámában is. Bode szerepére remek választás - az annak idején Harry Potterhez kiszemelt Gacsal Ádámhoz hasonlatos telitalálat. 

Darby Stanchfield (Nina Locke) - Pap Katalin

pap-katalin-original-104408.jpg

A sorozat főszereplői közül egyedül Pap Katalinnal kapcsolatban vannak vegyes érzéseim. Darby Stanchfielddel jól passzolnak, hangjuk szinte tökéletesen hasonló karakterjegyeket hordoz, mégis mintha kettejük játéka együttesen túlzottan felcsavarná a dráma faktort. Az ilyen típusú sorozatok és a kevésbé ismert külföldi színészek remek terepet adnak a kísérletezésre, és összességében remek hatással van a sorozatra, hogy nem egy könnyed, evidens választás született. 

További magyar hangok: Angyal Anita, Baráth István, Bergendi Áron, Czető Ádám, Dobó Enikő, Fáncsik Roland, Kereki Anna, Laurinyecz Réka, Makranczi Zalán, Markovics Tamás, Penke Bence, Petridisz Hrisztosz, Rada Bálint, Seszták Szabolcs, Szabó Andor, Zsigmond Tamara

 

Bemutatjuk a szinkronrendezőt, Kéthely Nagy Lucát

101380477_690219334884805_8335032668144009216_n.jpg 

Szinkronjunkie: Édesanyád Szalay Éva szinkronrendező. Evidens volt, hogy te is ezt a pályát választod? A szakma fortélyaiból bizonyosan sok mindent tanulhat tőle az ember, de mi az, amit te másképpen közelítesz meg?

Kéthely Nagy Luca: Egyáltalán nem szinkronrendezőnek készültem, az valahogy érdekes módon tervben sem volt. Anyukám révén izgalmasnak és persze nagyon időigényesnek tartottam, mert ő rengeteget forgatott, sokszor nem volt itthon. Eredetileg gyógypedagógus akartam lenni, amiről lemaradtam pár ponttal, aminek így utólag kifejezetten örülök. Aztán jópár évvel később döbbentem rá, hogy a rendezés az, amiben megtaláltam önmagamat. Rengeteget voltam bent Anyukámnál, piciként sokat szinkronizáltam és persze, érdekelt, mit csinál, hogy beszél a színészekkel, hogyan oldja meg a konfliktushelyzeteket, hogy javítja a szöveget: tehát hogyan lesz egy „nyers” film szinkronos produkció. Ma már rengeteget nevetünk azon, ahogy Anya viccből megemlítette, hogy szinkronrendező dinasztiát alapított- ilyen ugyanis nincs több a szakmában.

Talán még nem vagyok olyan tapasztalt, hogy éles különbségeket véljek felfedezni Anya és köztem, de azt hiszem, mivel én még nem ismerek minden hangot és színészt, bátrabban kísérletezem. Illetve nem dolgozunk ugyanannál a cégnél, tehát bizonyos dolgokat eleve másképp látunk.

SzJ: Ha jól tudom, korábban többek között népdal énekléssel foglalkoztál a Rigófütty Dalkör tagjaként, valamint tanárnak készültél. Mesélnél a kezdetekről?

KNL: A Rigófütty az általános iskola második osztályában „szívott be”. Nagyon szeretek énekelni, de hobbiként tekintek rá, hiszen abban a csapatban nálam jóval tehetségesebbek, szorgalmasabbak és elhivatottabbak voltak. Van, aki most a Zeneakadémián tanít. Egy szép időszaka volt az életemnek, elég sok helyen jártunk az együttessel, többek között Erdélyben, Németországban, Svédországban, Ausztriában és Finnországban. Az utóbbi kettő végül kifejezetten kedves emlék volt, ugyanis Graz-ban aranyérmet szereztünk a 2014-es kórusolimpián, Finnországban pedig megtaláltam a későbbi második otthonomat. Miután nem vettek fel a gyógypedagógiára, tanítónak tanultam, és a lakhelyemen, Biatorbágyon kezdtem tanítani egy tündéri első osztályt. De a Finnországban töltött két hét számomra meghatározó volt, így mindenképpen szerettem volna visszamenni. Végül találtam egy önkéntes programot és hét hónapot egy helyi farmon töltöttem. Miután hazatértem, nem nagyon volt munkám és Anyunál kezdtem nagyon picike hangalámondásokat csinálni, illetve tömegezni. Persze én csak a lelkes amatőr voltam,de abban az időszakban még jobban figyeltem és rengeteget tanultam.

Korábban egy alkalommal-talán még a főiskola alatt- Anyu kért meg, hogy halaszthatatlan kórházi elintéznivalója van és nem tudják máshogy megoldani: be kell ülnöm helyette rendezni. Egy spanyol szappanopera volt, a színészeket ismertem és már akkor véleménye szerint töltöttem bent nála annyi időt, hogy ezt az egy napot valahogy kibírjam. Imádtam.

Aztán érdekes módon nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy én azt a napot mennyire szerettem és évekkel később a Subway stúdióba kerültem, onnan pedig a jelenlegi munkahelyemre, a DDS stúdióba. Óriási bizalmat kaptam a főnökségtől, ugyanis a Subway-ben eltöltött fél év után, amikor is mesefilmeket csináltam, Bor Zoltántól kaptam egy próbamunkát, A Pillangó című 1973-as film remake-jét. Máig emlékszem, mennyire izgultam közben, majd a próbamunkám ellenőrzését követően talán öt percig ugráltam, miután közölte a jó hírt: üdvözöl a DDS tagjaként.

SzJ: A tapasztalt, akár évtizedek óta a szinkronban dolgozó rendezők mellett ma már a legtöbb stúdió nyit a fiatalok felé, akik egyre komolyabb feladatokat kapnak. Hogy látod, milyen előnyökkel és hátrányokkal szembesül az, aki ma kezd a szakmában?

KNL: Aki szinkronrendezőként szeretne dolgozni, képzést nem fog találni. A technikai részét általában úgy tanulja meg az ember, hogy színészként vagy szövegíróként kezdi és megismerkedik a szakma minden kis apró fortélyával,ami nem kevés idő. Én ebben az esetben kivétel vagyok, mert bár sokat szinkronizáltam, az egészet Anyukámnak köszönhetem. Tőle tanultam mindent, mögötte ülve és figyelve, hallgatva a történéseket. Tehát ahhoz, hogy az ember rendezőként dolgozhasson, évek szükségesek. Illetve persze ott van az is, hogy az ember reggel bemegy a stúdióba, este pedig hazamegy. Napközben legalább ötfele koncentrál folyamatosan, ami elég megterhelő. Aztán este előre nézi az anyagot, szerepet oszt, a gyártással beszél…szinte 0-24-ben pörög az agya. Ezért két dolog nagyon fontos: vagy szerelemből csinálja az ember, vagy sehogy. Illetve egy jó hobbit kell találni, amitől az ember agya kikapcsol.

Véleményem szerint minden szakmának jót tesz a vérfrissítés. A fiatalok innovatív ötletei az idősebb kollégák régi, bevett módszereivel keverve nagyon jó dolgokat hozhatnak létre. Hálás vagyok a főnökeimnek- különösen Bor Zolinak és Jávor Barbarának- hogy villámgyorsan terveznek újra és így azonnal alkalmazkodni tudunk minden szituációhoz. Ha valamit elront az ember, a következő kérdés az, hogy hogyan oldjuk meg. Ez a problémamegoldó gondolkodás szárnyakat ad az embernek és még jobban teljesít.

SzJ: A Netflix itthoni terjeszkedése első szakaszában nem fektetett különösebb hangsúlyt a lokalizációra, azonban tavaly megváltoztatták stratégiájukat és egyre több tartalmat kapunk meg szinkronnal. A Locke & Key, azaz a Kulcs a zárját a második nagyszabású Netflix-gyártású sorozat, amely magyar változattal debütált. Más megrendelő a Netflix, mint egy tradícionálisabb forgalmazó?

KNL: Igen, a Netflix teljesen másképp működik, mint egy másik forgalmazó. Karakterleírásokat kapunk, illetve egy nagyon pontos összesítőt arról, hogy mi fog történni az adott filmben vagy sorozatban, hogy mit hagyhatunk eredetiben, mit kell kötelezően lefordítani és szinkronizálni, gondolok itt különösen a zenés betétekre.

Általában castingolni kell a karaktereket, amikre 3-3 embert kihívunk és az adott jelenet alapján a Netflix dönt.

A technikai része is más: a magyar hangsávnak teljesen olyan hosszúnak kell lennie, mint az eredetinek. Ez néha megnehezíti mind a fordító, mind a rendező és mind a színész életét, ugyanis nem kevésszer a magyar nyelv rovására megy. Például ha az eredeti hatalmas szünetet tart egy olyan helyen, ahol a magyarban nem tartanánk, nekünk is meg kell tartanunk vagy át kell fogalmaznom a szöveget. Ellenkező esetben visszaküldik vagy nem hiteles.

Az adminisztráció terén is másképp működik, illetve maga a felvétel is más mikrofont igényel, így az utómunka is. Gyakran nem a végleges képet kapjuk, mert még dolgoznak rajta, illetve így próbálják megelőzni a lopásokat. A Locke-ban például néhány jelenetben egy hatalmas piros iksz volt a képernyőn, például amikor Bode szellemmé változott. Azt később pontosították. De egy másik sorozatomban például jártam úgy, hogy egy eldönthetetlen nemű bábfigura női hangon szólalt meg, majd egy későbbi verzióban kiderült, hogy férfi.

101002217_1343199702557476_1628951224151703552_n.jpgSzJ: A szereplőgárda telitalálatnak tűnik, sőt több helyen erősebb színészi kvalitásokat vonultat fel a magyar változat (Maszlag Bálint és Ember Márk), mint az eredeti. Több szereplő esetében viszont az eredeti hang és a magyar nem állt teljes fedésben. Jól sejtem, hogy a casting nem a mostanában külföldről erőltetett hangegyezés, hanem inkább a színészi képességek mentén történt?

KNL: A Netflix általános kérése az, hogy minél jobban passzoljanak a hangok, főleg, ha a karakter castingos. Azt valóban nagyon komolyan veszik. A többi az alapvetően a rendező belátására van bízva, aki nem mindig hang alapján választ magyar színészt. Gyakran a külső jegyek, vagy akár a személyiség a döntő, hogy könnyebben tudjon azonosulni a figurával. Be kell vallanom, volt, akit más sorozatokban egy egészen más típusú karakteren hallottam és akkor jött az ötlet, hogy szívesen kipróbálnám a szöges ellentétjét. Meg kell mondanom őszintén, volt, aki nagyon meglepett és fülig ért a szám tőle. Szóval kísérletezés is volt, de ugyanakkor elég határozott elképzeléseim is voltak.

Az elmúlt évben sok tapasztalatot szereztem, de tudom, hogy van még mit tanulnom. Minden nap egy új kihívás, új problémák várnak megoldásra.

SzJ: A Netflix új sorozataiban, így a "Kulcsban" is több gyerekszereplő tűnik fel. Velük milyen volt a közös munka? Segítették a munkádat a korábban szerzett tanári tapasztalatok?

KNL: Igen, a pedagógiára mindig támaszkodhatok. Igyekszem minden nehéz helyzetet türelemmel és szeretettel, humorral megoldani, mert az nagyon fontos. Egy feszült közegben sem a színész, sem a hangmérnök és én sem érzem magam komfortosan. Ha így alakul, a produkció rovására megy, pedig az a legfontosabb, hogy minőségi anyagot hozzunk létre.

Egyébként szeretek gyerekekkel dolgozni, de azért volt már egy-két vicces pillanat is, például amikor a folyosón futva kellett elkapnom a 6 éves színészt, mert ez volt a munkafeltétele. Nem vagyok egy kifejezetten sportos alkat, de a filmet azóta leadtuk (nevet).

SzJ: Mennyire állnak közel hozzád a kaland-jellegű sorozatok és filmek?

KNL: Alapvetően mindenevő vagyok. (nevet) Szívesen nézek kalandot, vígjátékot és  elgondolkodtató, kibogozhatatlan drámát is. Ami nálam kizáró, az a durva horror, főleg a misztikus, mert szégyen, nem szégyen: gyáva kukac vagyok. De talán könnyebb arra fognom, hogy nem rombolom ilyennel a lelkemet.

Imádok bekuckózni, bekapcsolni egy jó kis krimi sorozatot vagy filmet és vakargatni a két kövér tengerimalackámat. Ha választanom kell, a krimi az egyértelmű kedvenc, ha lehet, akkor skandináv. A táj, az ottani emberek lelke és persze az északi országok, nyelvük szeretete nálam már elég ütős kombinációt alkot. Az pedig, hogy a skandinávok elképesztően értenek a borzongás-hatás kiváltásához, tény.

101404335_858906321285714_8563759699793543168_n.jpgSzJ: Utólag visszatekintve mit érzel a feladat legnagyobb kihívásának, illetve mire vagy a legbüszkébb a magyar változatból? 

KNL: A legnagyobb és egyben legviccesebb kihívás az volt, hogy amikor Ember Márkkal kezdtem volna dolgozni, a technika mindig leállt. Vagy nem működtek a szerverek vagy nem tudtunk életet lehelni a monitorokba vagy csak random megállt a gép a forgatás kellős közepén. Márkkal nagyon sokat nevettünk kínunkban, hogy vagy a kilences stúdió vele, vagy én vele, vagy valami nem kompatibilis egymással. De azért sikerült megoldani mindent és a mai napig hálás vagyok a türelméért.

Mindig megnézem az elkészült munkámat, nagyon sokat tanulok belőle. Érdekes, hogy ilyenkor nagyon kritikus vagyok magammal és persze jónéhány hibát is találok. Így történt a Locke&Key-nél is, van, amit máshogy csinálnék, de alapvetően amikor a képzeletbeli mérlegre tettem a produkciót, azt tudtam mondani, hogy jól sikerült. Szuper volt a csapat, mindenki élvezte és várták a következő részt. Volt, aki külön kérte, hogy meséljem el, mi lesz a végén, volt, aki hallani sem akart róla, mert a premier után azonnal nézni kezdi.

Azt hiszem, úgy lehet jót alkotni, úgy tudom vezetni a színészt, ha egy kicsit szerelmes leszek a produkcióba. Az én lelkesedésem aztán átragad a színészre és közösen alkotunk valami nagyon jót. A „Kulcs”-ban ez nem volt kérdés, a szerelem azonnal jött. A karakterek, a finoman és részletesen felgöngyölített történet, a zene…a kedvencem pedig az, amikor ugrálunk múlt és jelen között, hogy megnehezítse a kirakós darabjainak összerakását, de a végén minden a helyére kerül.

SzJ: Melyik film vagy sorozat lesz a következő munkád?

KNL: Egy piciknek szóló mesesorozat harmadik évada. Nem nagyon merek róla többet mondani, mert ahogy néztem, nem erősítették még meg az új évad érkezését. A leendő munkáimról nem sokat beszélhetek, de talán ha meg kell említenem olyat, amit nagyon szerettem csinálni, az a Gösta című svéd vígjáték, az Orange Is The New Black (Narancs az új fekete) című női börtönről szóló sorozat, amit két másik kollégámmal csináltam, illetve a Locke&Key (Kulcs a zárját)  és a Varázslatos iskolabusz című mesesorozat új feldolgozása.

SzJ: Köszönjük szépen az interjút! 

 Az alábbiakban egy szinkronos részletet láthatok, amely minimális spoilereket tartalmaz.

 

Szinkronlegendák portrésorozat: Kenderesi Tibor

nevtelen_terv.png

Életéről és művészeti érdemeiről is kevesebbet tudunk, mint kellene, mégis generációk számára volt meghatározó a szinkronmunkássága révén. Idén lenne 100 éves Kenderesi Tibor! E cikk megírásában a színművész unokája, Patkós Zsolt volt segítségünkre.

1920. május 15-én született Újvidéken, a mai Szerbia területén. A II. világháborúban királyi tüzértisztként a vecsési fronton is harcolt. Később Sopronból – átszökve a határon – amerikai hadifogságba került. A fogolytáborban több nyelven csinált színházat a foglyok és az őrök örömére. A magyar mellett beszélt, levelezett olaszul és németül, forgatott többek között angolul, franciául és héberül, de megértette a szerbhorvátot, a lengyelt, valamint – lévén szenvedélyesen szerette Tenerifét – a spanyolt és portugált is. Bár a színpadi szöveget saját bevallása szerint nehezebben tanulta meg, idegen nyelveket könnyen sajátított el.

A Rákosi-rendszer kezdetével az akkor még  Színiakadémiának nevezett Színház- és Filmművészeti Egyetem sem maradhatott a régi, így 1949-ben több elméleti tárgyat ideológiai oktatással váltottak fel. A tanári kar azonban maradhatott, így Kenderesi Tibor Gellért Endre, a Nemzeti Színház Kossuth-díjas színész-rendezőjének osztályába járt. 33 évesen, 1953-ban végzett az Akadémián, azonban már 1951-től gyakorlatot szerzett a Szegedi Nemzeti Színházban, valamint az akkoriban még a budapesti Blaha Lujza téren álló Nemzeti Színház stúdiószínpadán. A diploma átvételét követően pályáját az egri Gárdonyi Géza Színházban kezdte, Ruttkai Ottó igazgató hívására. A színházban a helyi forradalmi választmány vezetőjének választották, melynek következményeképpen – az 56-os forradalom leverése után – 9 hónapra bebörtönözték. Játszott Pécsett, Veszprémben, valamint az Állami Déryné Színházban, amellyel a vidéki színházaktól messze lévő településekre utazva tartottak előadásokat. A Nemzeti Színházhoz kötődő években ismerkedett meg Major Tamással és Gobbi Hildával. Major kifejezetten kedvelte, ő segítette első lakásához is. A hetvenes években a Veszprémi Színház társulatának tagja volt, ahol többek között Latinovics Zoltánnal dolgozott együtt. Itt ismerkedett meg legjobb barátjával, Tánczos Tibor Jászai Mari-díjas színművésszel.

1981-től egészen 2001-ig a Vígszínház társulatának tagja volt. Hangját, habitusát tekintve talán ma már meglepő, de egyik legfontosabb szerepének Malvoliot a Vízkereszt, vagy amit akartok antagonistáját tartják. Elsősorban vígjátéki és drámai karakterszínész, olyan darabokban szerepel, mint a Bánk bán, a Revizor vagy a Bűn és bűnhődés. A Vígszínházas évek alatt hosszú ideig közös öltözője volt Kaszás Attilával. Legutolsó színpadi fellépései a Dzsungel könyvéhez kötik, amelyben az öreg Kobrát alakította. Ez utóbbi előadáson ünnepelte meg őt a Vígszínház/Pesti Színház akkori társulata 89. születésnapja alkalmából.

Első filmszerepét - egy 80 éves aggastyánt - 31 évesen játszotta a Vihar című filmben. melyet további 87 alkotás követett. "A legnevezetesebb filmszerepem a Tüske a köröm alatt volt. Sára Sándor rendezte. Nagyon sikeres volt. Egy öreg parasztot játszottam. Igazán kemény figura volt, és nagyon közel állt hozzám. Tisztára olyan volt, mint a nagyapám. Nagyapámat hoztam vissza még hangban is." - mesélte az Egyesület a Magyar Szinkronért csapatának adott interjújában. A Budapesten forgatott Kémjátszma című „hollywoodi” filmben is szerepet kapott. A forgatások alatt Brad Pittet és Robert Redfordot is szórakoztatta régi, amerikai katonadalokkal.

A 90-es évek több ikonikus magyar sorozatában feltűnt: szerepelt a Kisvárosban, a Família Kft-ben, a Patikában és természetesen a  Szomszédokban is - utóbbiban két különböző karaktert is alakított.

Számtalan színházi és filmes szerepe ellenére leginkább a szinkronos munkássága jutott el a nézőkhöz. A szakma még gyerekcipőben járt, mikor ő már jelen volt. Első szerepeit a Nemzeti Színházban töltött éveiben kapta - a korszakra jellemző módon főként orosz, olasz és német filmekben. Közel 600 szinkronhoz adta hangját, melyek közül számtalan alkalommal volt további magyar hang, szinkronizálta külföldi filmekben saját magát, vagy éppen magyar filmben külföldi kollégáit.   

Felesége is szakmabeli, Sipos Varga Éva ugyanis a 60-as években már szinkronrendezőként dolgozott a Pannónia Filmstúdióban, később a Magyar Televízió egyik szinkroncsapatát vezette. Nevéhez többek között olyan alkotások köthetőek, mint a Ben Hur, vagy a Guliver utazásai, valamint az első élő szinkron, amelyet a magyar televízió egy díjnyertes szovjet film premierjének aktualitása miatt bízott rá. Egyik legutolsó szinkronrendezésében, a Ki lesz a hunyó?-ban éppen férjével Kenderesi Tiborral dolgoztak együtt.  

Az országos ismertséget és a nézők máig tartó szeretetét egy Disney-rajzfilm, a Kacsamesék  Dagobert McCsipje hozta meg számára. A 90-es évek elején, a Walt Disney bemutatja című szombat délutáni műsor keretében kezdték el vetíteni az USA-ban akkorra már óriási népszerűségnek örvendő rajzfilm-sorozatot. Az általa szinkronizált 88 részben, valamint a Kacsamesék - Az elveszett lámpa kincse című mozis rajzfilmben fantasztikus csapat állt össze az évadok során. Unokáit Pogány Judit és Balogh Erika, Kvák kapitányt Dózsa László, ellenfeleit többek között Harkányi EndreKránitz Lajos és Földessy Margit szinkronizálták. Nem csupán messze az eredeti fölé emelték a rajzfilm színvonalát, de máig maradandó emléket építettek fel legalább két generáció számára. 

Kenderesi Tibor így emlékszik vissza a rajzfilmsorozatra az EMSz-interjúban: "Jóval később jöttem rá, amikor már a Kacsameséket csináltam, hogy van egy jellegzetes hangom. A rendező részben a beszédstílusom miatt választott ki Dagobert bácsi szerepére, és mert a hangom hasonlított az eredetire. Ott aztán engedtek nekem sok mindent csinálni. A rajzfilmeket különben is nagyon szerettem. A rendező kérdezte, hogy "Tibor, ráérsz?" Mondom "Miért?" Azt mondja, "nagyobb szereplőről van szó." Később derült ki, hogy ez micsoda. Nagyon nagy örömmel fogtam hozzá. Nem is tudtam, hogy ekkora szerep! Akkor lettem közismert. Az az érdekes, hogy 60 évet töltöttem a pályán, és ha találkozom emberekkel, beszélgetek velük, azt mondják, hogy a "Dagobert bácsi." Így ismernek. A nevemet nem tudják."

A történethez az is hozzátartozik, hogy bár a 90-es évek kezdetén még nem volt jellemző elsősorban hangi hasonlóság alapján szerepet osztani, Dagobert bácsi (azaz Scrooge McDuck) eredeti hangja, Alan Young orgánuma elképesztően hasonlít Kenderesi Tiboréhoz, így a magyar változat nem is lehetne közelebb az eredetihez. Akkoriban még szokatlan módon a Kacsamesékhez a Disney szerepválogatást kért. A casting során jelen volt az amerikai cég több képviselője is, akik Kenderesi orgánumát meghallva azonnal lecsaptak rá. Az akkori szinkrongázsik még teljesen más dimenzióban mozogtak, így a 88 rész leszinkronizálása után belefért egy komoly családi utazás megszervezése Norvégiába.

Több más rajzfilmhez is örömmel kérték fel Tibor bácsit a szinkronrendezők, így lett ő kettyós és kissé perverz Zseniális Teknős a Dragonball-sorozatban, Marvin nagyapjának szelleme a South Parkban, Lou Pickles nagypapa a Fecsegő Tipegőkben, de szerepelt a Mufli, a koalában, a Balu kapitány kalandjaiban, a Full Metal Alchemist - Testvériségben, a Hupikék Törpikékben és az Alvin és a Mókusokban is. A nagy, klasszikusnak számító sorozatok szinkron-vonalon sem maradhattak el. Hogy csupán néhány nevet említsünk: Szupernagyi, Pumukli kalandjai, Derrick, Klinika,Polip, Columbo, valamint a Mesék a kriptából egyes részeiben egyaránt feltűnt.

Habár a rendszerváltást követően - saját bevallása szerint - kevesebb magyar változat elkészítésében vett részt, azért néhány kultfilmmel tovább bővült az amúgy is szédületes repertoár. E filmekben leggyakrabban karakterszínészi képességeit csillogtatta, általában nagypapákat, idős szerzeteseket, és kisebb, de annál maradandóbb szerepeket alakítva. Talán sokan nem is gondolnák, de Tibor bácsi szinkronizálta a Szomszéd nője mindig zöldebb Nagypapáját, az Ace Ventura 2. és a Mortal Kombat - Harc a végsőkig szerzeteseit, de volt halász a Godzillában, druida az Asterix és Obelix első részében, valamint az öreg Topa a Gyűrűk Ura - A Gyűrű szövetsége felújított, bővített kiadásában. 

Kenderesi Tibor hosszú és kiemelkedő életművét Gobbi Hilda-díjjal jutalmazták, melyről az EMSz-nek így nyilatkozott: "Gobbi Hilda-díjat kaptam. Az a legnagyobb kitüntetésem. Számomra azért is jelentett sokat ez az elismerés, mert az 5 év alatt, míg a Nemzeti Színház tagja voltam, nagyon jó viszonyban voltam Hildával. "

Tibor bácsi közel 10 éve, 2011. szeptember 25-én hunyt el Budapesten. Temetésén Hegedűs D. Géza mondott beszédet és több, korábbi alkotótársa (többek között Szarvas József és Reviczky Gábor) is lerótta tiszteletét. E cikk megjelenésekor, 2020. május 15-én lenne kereken 100 éves. Szeretettel emlékezünk Kenderesi Tiborra, vagy, ahogy mindenki ismerte:  a leggazdagabb kacsára Hápbörgben, Dagobert McCsipre! 

Kenderesi Tibor esküvője napján, első feleségével, a tragikusan korán elhunyt Gyöngyösi Máriával

kenderesi_tibor_eskuvoi_foto.jpg

Kenderesi Tibor és első felesége

kenderesi_tibor_felesegevel_2.jpg

Második feleségével, Sipos Varga Évával

kenderesi_tibor_felesegevel.jpg

A színművész családja körében

kenderesi_tibor_csaladja_koreben.jpg

Kenderesi Tibor és unokája

kenderesi_tibor_unokajaval.jpg