Úgy hozta a sors, hogy pont akkor töltök Magyarországon egy hetet, amikor a Dumbót mutatják be. Bár régóta terveztem kritikát írni, nem feltétlenül ezzel indítottam volna, hiszen gyerekfilm – gondoltam. Aztán elkezdtem utánanézni, mi is várható. Tim Burton a rendező – el is bizonytalanodom rögtön, mert Tim Burtonnek elég elborult dolgai vannak (mindenkire rábízom, hogy jó, vagy rossz értelemben elborult). Engem eddig valamilyen szinten minden Tim Burton filmtől kirázott a hideg, nem én vagyok a közönsége. De már elvállaltam, úgyhogy nem volt mit tenni. Megnéztem a Dumbót.

Még érlelem a dolgot, éppen ezért, míg ezen folyamat lejátszódik bennem, hadd osszak meg pár érdekességet. Mielőtt a Disney rajzfilmet készített volna, a Dumbo egy mesekönyv volt Helen Aberson tollából. A történet szerint eredetileg Jumbónak keresztelték a kiselefántot, ám a nagy fülei miatt a Dumbo csúfnév ragad rá, hiszen így benne van a "dumb" szó, melynek jelentése: buta. A Disney felkarolta a történetet, és nem kevesebb, mint két éven keresztül egyeztettek az írónővel, mire végül 1941-ben bemutatták a rajzfilmet, amely a Disney legrövidebb egész estés filmje a maga 64 percével. A rajzfilm készítése közben voltak nézeteltérések az alkotók között; a rajzolók még sztrájkoltak is, ami végül semmilyen kárt nem okozott a Disneynek, és a rajzolók is megkapták a "jussukat": az a jelenet, amikor a rajzfilmben az átöltöző bohócok árnyékát látjuk, és halljuk, amint arról beszélgetnek, hogy hogyan kéne megvágni jobban a főnököt, valójában a Disneynél balhézó rajzolókról szól. A film végül 1942-ben megnyerte a legjobb filmzenének járó Oscar díjat.

A mostani Dumbo esetében természetesen egyelőre nem tudni, hogy milyen fogadtatása lesz, ám a színészek lelkesen meséltek a forgatásról. Colin Farrell a díszlet szépségét emelte ki: a forgatási szünetekben többször járkált a díszletben és azon merengett, milyen csodálatos, hogy ennek a részese lehet. Eva Greent, aki Colettet, az artistát játszotta, az érzelmi szál ragadta meg, szerinte igazán jó film a léleknek. Danny DeVito néhány kulisszatitkot is mesélt egy interjúban, például azt, hogy nem élő elefántokkal dolgoztak, úgyhogy ő a valóságban nem azt látta, hogy Dumbót simogatja az anyukája, hanem azt, hogy egy zöld öltönyös srác hozzábújik egy zöld vászonhoz.

A film első percében már hallom Forgács Gábor hangját, úgyhogy ami a szinkront illeti, rosszra már nem számítok. A film alapvetően követi a Disney által megrajzolt történetet, sőt, számos jelenet felismerhető a rajzfilmből, még olyanok is, amikről nem is gondoltam, hogy megoldható. Az elefántok alapvetően hasonlítanak az igazi elefántokra, csak Dumbóról lehet megmondani teljes bizonyossággal, hogy animáció, ám ez szükséges volt ahhoz, hogy olyan aranyos legyen, amilyen. A színészek kiválóak, Colin Farrell szerepe kísértetiesen hasonlít a Banks úr megmentése című - szintén Disney által készített - filmre, ahol hasonlóan kétségbeesett apát játszik, hasonló korszakban. Eva Green karaktere nagyon szép jellemfejlődésen megy keresztül, s habár nincs nagyon idő kifejteni az ő részét, szépen változik a szerepe. Danny DeVito hozza a formát, jól áll neki a szerep és jól is csinálja. A két gyerekszereplővel sincs bajom, bár a kislány kicsit kimért, ennek ellenére jól játszanak. A film üzenete átjön és gond nélkül lehet azonosulni a szegény kiselefánttal, akit elszakítanak az anyjától. Feltűnik az emberi gyarlóság, és a filmet nézvén az fogalmazódik meg az emberben, hogy az állatok mennyire ki vannak szolgáltatva nekünk, embereknek, és ez elkeserítő – egészen addig, amíg az emberek össze nem fognak, és meg nem mentik az állatokat.

Összességében számos elem szerepel benne az eredeti rajzfilmből, de önálló filmként is megállja a helyét, hiszen a színészi játékon túl számos olyan üzenetet is közvetít, amit a rajzfilm nem.

Holt Farrier (Colin Farrell) - Cvetkó Sándor

Cvetkó Sándor a számomra legkedvesebb hangszínét hozta, amivel mindig nagyon megnyerő. Mint már fentebb említettem, Farrell szerepe kísértetien hasonlít a Banks úr megmentése című filmben játszott szerepére, de szerencsénkre a végkifejlet nem azonos. Akkor Kaszás Gergő volt a hangja, aki talán valamivel fiatalosabb volt, mint Cvetkó Sándorral, ám bölcs apaként igen is megnyerő hangot hallhattunk.

Eva Green (Colette Marchant) - Varga Gabriella

Eva Greent leggyakrabban Nagy-Németh Borbála szólaltatja meg, s bár ez esetben nem ez történt, ez egyáltalán nem vesz el a magyar változat minőségéből. Varga Gabriella nem szinkronizál annyira gyakran, leginkább a Fülledt utcák című sorozatban hallhattuk. Munkái csekélysége ellenére nagy reménységnek mondanám, mert igazán jól szólaltatta meg Eva Greent, nagyon passzoltak egymáshoz.

Max Medici  (Danny DeVito) - Forgács Gábor

Mint már feljebb is említettem, Forgács Gábor szinte rögtön a film kezdete után megszólal, ami egyből nyugtatóan hatott rám. Bár filmekben leginkább Harkányi Endre szokta megszólaltatni Mr DeVitót, egyáltalán nem bántam, hogy Forgács Gábort hallottam, hiszen nagyon jól hozta a humort, a lelkesedést, az őrületet, a meleg szívet: mindent, amit a pénzéhes cirkuszigazgató felmutat.

V.A. Vandevere (Michael Keaton) - Csankó Zoltán

Azt már a Hupikék törpikék filmváltozatából is megtudtuk, hogy Csankó Zoltán nem ragadt le a jófiú Bobby Ewingnál, hanem a negatív karaktereket is tűpontosan hozza – emlékezzünk csak a már említett Hókuszpókra, vagy a The Walking Dead Neganjére. Ez esetben sincs ez másképp, s e páros működése igazán nem meglepő, hiszen többször szerepeltek már együtt.

Nico Parker (Milly Farrier) - Vida Sára

Ennek a kislánynak a játékával voltam a legkevésbé kibékülve, de nem tudom, hogy eredetiben is ilyen kimért és visszafogott-e, vagy Vida Sára tette ezt hozzá. Mindenesetre azt bizton állíthatom, hogy Sára hangja túl idős volt Nico Parkerhez, szerintem egy kislányosabb hang jobban passzolt volna hozzá – de ez nem Sára hibája.

Finley Hobbins (Joe Farrier) - Sándor Barnabás

Sándor Barnabást most hallottam szerintem életemben először, de nagyon tetszett, ahogy hangot adott Finley Hobbinsnak, átjött a lelkesedés, a gyermeki lélek, minden, amit az amerikai színészpalánta mutatott.

További magyar hangok: Szilágyi Tibor, Bozsó Péter, Konrád Antal, Orosz Ákos, Both András.

Szinkronrendező: Dobay Brigitta

Magyar szöveg: Boros Karina

Zenei rendező: Posta Victor

Dalszöveg: Nádasi Veronika