Mivel Angliában élek, ha épp nincsen semmi más szinkronos esemény, aktuális heti premierek alapján választom ki, hogy mikor látogassak haza. Eredetileg a Mulán volt tervben, mint megnézendő film, de aztán átgondoltam. Láttam az ,,újrahasznosított” Szépség és a szörnyeteget, a Dumbót, és az Oroszlánkirályt, de egyiktől sem ájultam el igazán, ezért úgy döntöttem, taktikát váltok és nem élőszereplős Disney mesét nézek, hanem igazi filmet – már amennyiben egy számítógép által generált kutya igazi lehet. Mielőtt azonban beültem a moziba, szokásomhoz híven utánanéztem, hogy mire is kell számítani.

A történet alapjául Jack London egyik legsikeresebb, 1903-as regénye szolgál, amit ,,A vadon szava” címen ismerhetünk. A főhős Buck, egy bernáthegyi-juhászkutya keverék, akinek kellemes élete van a helyi bíró birtokán ám elrabolják, s megtapasztalja az emberi kegyetlenséget. Végül egy jó ember a szárnyai alá veszi, és betanítja szánhúzó kutyának, így ő is a postahordó kutyacsapat tagja lehet. A kemény szánhúzó munkát megnehezíti, hogy Buck konfliktusba kerül a vezérkutyával, és harccal döntik el, hogy ki a következő főnök. Sajnos ez a kaland sem tart sokáig, mert tulajdonosuk arra kényszerül, hogy eladja őket. Az ebek egy tapasztalatlan aranyásóhoz kerülnek, aki simán átmenne velük a veszélyes befagyott jégen, csakhogy itt kerül a képbe Harrison Ford, aki megmenti Buckot.

Ettől fogva jó barátok lesznek, együtt mennek kalandozni, s John Thornton elmeséli Bucknak, hogyan jutott oda ahol van, miért menekült alkoholizmusba, s miért lenne jó, ha elmennének világot látni, s megtalálnák, kik is ők valójában.

A filmet Chris Sanders rendezte, akinek ez az első élőszereplős filmje. Eddig társrendezőként hallhattunk róla az Így neveld a sárkányod és a Lilo és Stich kapcsán, de a 90-es évek kedvelt rajzfilmjeinek (Az oroszlánkirálynak, Aladdinnak és A szépség és a szörnyetegnek) ő írta a forgatókönyvét, melyekért háromszor is Oscar-díjra jelölték.

A fő(ember)szerepet Harrison Ford játssza, aki ugyan csak a film második felében jelenik meg, onnantól mégis közösen viszik a történetet Buckkal. Ford bizonyára örült a szerepnek, hiszen a sztori szinte végig a hegyekben játszódik, s a természet nagyon közel áll a szívéhez - még díjat is kapott környezetvédelmi munkájáért. E tevékenységét honorálandó 1993-ban egy pókfajtát neveztek el róla (Calponia harrisonfordi), majd rá kilenc évre egy hangyafaj lett Pheidole harrisonfordi.

Akárcsak John, Harrison Ford is szeret az ismeretlenbe menni, így ment végig a brit kanálisokon, és fedezte fel a világ számos pontját. Harrison Ford eképpen hasonlította össze saját magát szerepével a Telegraphnak: ,,Akárcsak John Thorntont, engem is mindig érdekeltek az olyan helyek, ahol még soha nem jártam, és engem is a természet ereje és fenségessége vezet”.

Harrison Ford egyébként a való életben is egyfajta hős, ugyanis nem egy alkalommal mentett meg embereket. Egyszer egy eltűnt kisfiúra bukkant, míg egy másik esetben két biciklist látott meg a hegytetőn szenvedve, és arra is volt példa, hogy egy nőt húzott ki a folyóból.

Akárcsak Thornton, Harrison Ford is jól kijön a kutyákkal, neki magának van három is. Ford ezt mesélte erről a Telegraphnak: ,,John találkozik Buckkal, és társakká válnak az úton. Együtt néznek szembe a veszélyekkel és a kalandokkal. Megható volt számomra az ő közös utazásuk és a barátság a két karakter között”.

A film érdekes és megható volt, csodás tájakon játszódik, és a színészek is elsőosztályúan kísérik Buck kalandjait. Amit nem tudtam eldönteni – és tán a készítők sem – hogy Buck mennyire legyen felruházva emberi tulajdonságokkal. A film több jelentében is rossz szemmel nézi, amikor Thornton alkoholhoz nyúl, sőt, el is veszi tőle. Míg a többi kutya és farkas ,,megmarad szerepénél” és vad, addig Buck sokszor annyira emberi, hogy bizonyos tekintetben a 101 kiskutya 1996-os filmes verzióját juttatta eszembe. Akárcsak ott, ebben a filmben is felfedezhető az a mesés szál, amikor a kutya nemcsak érti, amit az ember mond, hanem tudja, hogy az ember mikor hoz jó és rossz döntéseket. Ez volt az egyetlen kérdőjel számomra, hogy mennyire mehetnek el ilyenkor az alkotók a kutya személyiségének tekintetében.

John Thornton – Harrison Ford – Csernák János

A filmet látva, s összevetve az angol nyelvű trailerével egy radikális különbséget fedeztem fel az amerikai színész és az őt magyarul megszólaltató Csernák János között. Harrison Ford hangja eléggé nagyapós. Tekintve, hogy tavaly nyáron ünnepelte a 77. születésnapját ez teljesen természetes, de egyáltalán nem bánom, hogy a magyar szinkron által megkapja ugyanazt a sármot, s azt a hős-alakot, akit mindig is szerettünk látni Harrison Fordban. Eredetiben nekem nagypapásnak tűnik, viszont magyarul csak megőszült, de épp azzal az elánnal veti bele magát a kalandokba, mint ,,Indiana Jones korában”.

E sármos hang tulajdonosa, Csernák János mesélt a film szinkronmunkáiról.

Szinkronjunkie: Bizonyára a szinkronmunka alatt nem látta a teljes alkotást, s nem is tudott rá nézőként tekinteni, mégis, milyen első benyomásai vannak a filmről?

Csernák János: Nekem nagyon tetszett, amit eddig láttam, a CGI kutyussal együtt is. Egyik kedvenc történetem Jack London regénye, nagyon szerettem a hangulatát, s a filmet is ehhez képest néztem. Minden olyan dolgot pártolok, ami a maga szépségében mutatja meg a természetet, ami ez esetben a vadon, a Yukon környéke volt.

SzJ: Mit gondol, bizonyos tekintetben elvesz a film értékéből, hogy Buck számítógépes technikával jött létre?

CsJ: Az ember színészként akár színház, akár film esetében belemegy ebbe a csodálatos illúzióba, és ilyenkor el lehet és el is kell fogadni azt, hogy valami így készül. Ez egy közös játék, s nekem kutya kötelességem, hogy az alkotók elképzelése alapján menjek a film után.

SzJ: Mit lát, színészileg mennyit változott az évek során Harrison Ford?

CsJ: Úgy gondolom, hogy ahogy belecsöppent a civil életből a Star Wars-ba, kellett legyen affinitása a színészethez. Ugyan ez a pálya egy bizonyos szintig megtanulható, de vannak olyan magasságok, ameddig csak egész kevesen jutnak el. Ford esetében úgy gondolom, egy nagyon jó helyzet és szerencsés tehetség ami találkozott az ő személyében. Csodálatos dolog az, ha egy asztalos eljut odáig, hogy az A-kategóriás színészek közt is az egyik legjobban fizetett sztár legyen. Amit a Vadon hívó szavában megcsillogtat nem egyszerű hős szerep, mert színészileg is oda kellett tennie ahhoz egy-két dolgot, hogy élvezhető legyen az eredmény.

SzJ: Harrison Ford nemrég azt nyilatkozta, hogy filmjei közönségét inkább vásárlónak, kuncsaftnak tartja. Mit gondol erről?

CsJ: Azt tudom elmondani, én minek tekintem a nézőket. Én játszópartnernek tekintem az ,,ezerfejű Cézárt”. Soha nem féltem a közönségtől, mindig szerettem őket, s úgy vettem észre, hogy ez egy idő után kölcsönös, mert ha a színész nem nézi le a közönségét, a közönség is különös szeretettel fordul felé. Van, aki ezt a szakmát pénzkeresési lehetőségnek tekinti, de ez nálam nem így működik, mert már csak becsületből sem nézi le az ember a hallgatóságát. Tiszteletreméltó sokfejű, sokérzésű Cézárnak tekintem őket, akik este beülnek a színházba, és hozzák magukkal a fáradtságaikat, örömeiket, bánataikat, és két és fél órára módjuk van mindenről elfeledkezni. Nekünk ez a dolgunk, hogy pár órára elfeledjék az emberek a problémáikat, és megtisztelőnek tartom, hogy ez a feladatom.

SzJ: Bátran kijelenthetjük, hogy kevés kivételtől eltekintve Ön Harrison Ford állandó magyar hangja. Érte valaha előny vagy hátrány emiatt?

CsJ: Ez egy kétélű dolog. Egyfelől kaptam reklámfelkéréseket is, amik közül nem mindre bólintottam rá, mert némelyik túl direkt volt, de ha úgy adódott, Star Wars kapcsán szívesen vállaltam ilyen feladatot. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy sok szerepet nem kaptam, és nem is kapok meg emiatt. Azt mondják, túlságosan befutott a hangom, mindenki Forddal azonosítja. Nem panaszként mondom, ilyenkor Vas István sorai jutnak eszembe: ,,és aminek nem én kellek, az énnekem se kell, mert lettem, ami lettem, és magamat meg nem adom. Elveszi úgyis! - Vegye el. Ha van ilyen hatalom”.

SzJ: Azért olyan hatalom remélem nincs, hogy az Indiana Jones ötödik részében nem Ön lesz Harrison Ford hangja!

CsJ: Én is remélem! Nagyon örülök, hogy Fordot én csinálhatom, és rettentően várom az Indiana Jones befejező részét. Bízom benne, hogy nagyon jó lesz, hiszen van előzménytörténet, amire tudnak csatlakozni. Nyilván nem arról fog szólni, hogy Ford hogyan ugrik át egyik vonatról a szembejövő másikra, de remélhetőleg lesz benne nagyon sok humor és kaland. Ha nem hagyják ki a humort, nem fognak megbukni és nagyon klassz mozi tud születni, és ezzel nem csak Harrison Ford, hanem én is befejezettnek tekinthetem az Indiana Jones sorozatot.

SzJ: Még egy kérdést engedjen meg – csupán a téma miatt. Több állatos képet is láttam a honlapján. Önnek is van kutyája?

CsJ: Nagyon szeretem az állatokat, a kutyákat is. Épp a film szinkronmunkálatai alatt fogadtam örökbe egy - Buckkal ellentétben - kistestű keverékkutyát, pumi és mudi vér kavarog a kis szívében. Nagyon tud szeretni, és rendkívül boldog volt, amikor magunkhoz vettük.

Perrault – Omar Sy – Debreczeny Csaba

Debreczeny Csabát az utóbbi pár évben fedezték fel maguknak a szinkronrendezők, s nagyon jól tették. Ugyan számtalan helyen hallottam a hangját, mégis egy egészen új színt mutatott meg, amivel eleddig nem találkoztam. Már-már én is motiváltnak éreztem magam attól, ahogy a kutyákat biztatta arra, hogy legyenek minél erősebbek, s fussanak minél gyorsabban.

Francois – Cara Gee – Szilágyi Csenge

Szilágyi Csenge is üde színfoltja az újonnan felfedezett magyar hangoknak. Teljes lazasággal hozza az undok Francoist, és vált át a megértő, kedves nőbe, aki belátja, ha hibázik. Ugyan mást is el tudtam volna képzelni Francois hangjának, Szilágyi Csenge sem maradt alul az elvárásaimtól.

További magyar hangok, és a magyar változat munkatársai:

Simon Kornél, Nemes Takách Kata, Csuha Lajos, Szabó Máté, Mórocz Adrienn.

Magyar szöveg: Gáspár Bence

Hangmérnök: Jacsó Bence

Rendezőasszisztens és vágó: Simkóné Varga Erzsébet

Gyártásvezető: Kincses Tamás

Szinkronrendező: Tabák Kata

A Matthew Perry és Bruce Willis főszereplésével 2000-ben elkészült maffia-komédia ugyan nem tartozik a kritikusok által nagyra értékelt filmek közé, a közönség azonban szerette, szereti is a mai napig. A forgatásnak köszönhetjük többek között azt, hogy Willisnek szerepelnie kellett a Jóbarátokban – méghozzá ingyen, azért, mert elvesztett egy fogadást Perryvel szemben.

A Perry és Willis által alakított két karakter sokban hasonlít a színészek által korábbi filmjeikben játszott szerepekre, előbbi a vicceskedő, kicsit ironikus és idegeskedő fogorvost, utóbbi pedig a kemény, hidegvérűnek látszó, de aztán-kiderül-hogy-mégsem-az bérgyilkost jelenítette meg. Párosuk és beszélgetéseik pedig sok humoros helyzetet teremtenek a film során.
A film eredeti címe "The Whole Nine Yards" volt, ami egy magyarra csak szerencsétlenül lefordítható amerikai mondás, nagyjából "az egész"-t vagy "minden"-t jelenti. A magyar cím ugyan elég árulkodó, ám mivel a film első tíz percében kiderül, hogy a főszereplő szomszédja egy bérgyilkos, így nem hibáztathatjuk érte a megalkotóját (amit nem győzök hangsúlyozni, hogy ez a legtöbb esetben nem a szinkrondramaturg, hanem a forgalmazó).
A szinkronstáb itt is profi volt, hiszen ott találjuk Csörögi István szinkronrendezőt, a tavalyi Szinkronikum Életműdíjas Fék György és Illés Gergely hangmérnököket, és Farkas János fordítót is.

Idézzük fel hát 5+1 jelenettel a filmet és szinkronhangjait!

 „Istenre esküszöm, amikor rácsapják a majonézt, olyankor gyilkolni tudnék.” 

Főhőseink első találkozása, és Oz borzasztó felismerése – egy bérgyilkos költözött a szomszédjába. Dörner György, Willis állandó szinkronpárja zseniálisan hozza Tulipán Jimmy egy beszélgetésen belüli hangulatingadozásait. Érdekesség, hogy a felvillanó újságcímlapokon látható fotók némelyike Willis korábbi filmjeiből származik, például a Die Hard második részéből, vagy A Sakálból.

„Mindenki meghal. Előbb-utóbb.” 

Bár Perry szinkronjaként a Jóbarátok során Sinkovits-Vitay Andrást szoktuk meg, így amikor ebben a filmben Széles László lett hangja, sokan rosszallásukat fejezték ki. Ennek ellenére nekem nem hatott annyira idegenül, mint "kellett volna" a 10 évadnyi sitcom megnézése után. Sőt, szerintem még jobban is illett Ozhoz.
Kis érdekesség a jelenethez: A virágoskocsinál folytatott kellemetlen párbeszéd közben az Oz és Jimmy között elszaladó gyerekek Bruce Willis lányai voltak. 

„A fülünkbe jutott, hogy ismeri Tulipán Jimmy tartózkodási helyét.” 

Michael Clarke Duncan, azaz Füge Frankie színrelépése – hangja nem is lehetett más, mint Vass Gábor.

„Aruba nem is olyan jó hely.” 

Janni Gogolak (Kevin Pollak), a hírhedt magyar maffiózó (vicces, hiszen szlávos akcentusa van a filmben) Józsa Imre hangján szólalt meg.

„A legnagyobb rajongója vagyok!”

A film egyik csavarjának számító jelenetben a csinos fogászati asszisztens Jillről lehull a lepel. A magyar változatban Tóth Auguszta tolmácsolta nekünk Amanda Peet/Jill rajongását Jimmy iránt.

„Grillezünk? Grillezünk!"

Oznak szerencsétlen módon sikerült beleszeretnie Jimmy volt feleségébe, Cynthiába, aminek a volt bérgyilkos koránt sem örült. Ezért felajánlott neki egy lehetőséget arra, hogy nyomtalanul eltűnhessen a hatóságok és a maffia elől - Cynthiáért cserébe. Avagy mire jók a fogorvosok és egy plusz holttest. 

 Ti szerettétek a filmet?

Az ember bele sem gondol, hogy a mára már több parkkal, és filmenként többmillió dolláros bevétellel rendelkező Walt Disney cég is élt át nehéz helyzeteket, hiszen a kezdet kezdetén sem az indulás, sem a talpon maradás nem volt zökkenőmentes.

Walt Disney 1923-ban alapította a Disney Studios-t, de első egészestés rajzfilmjüket csak 1937-ben mutatták be Hófehérke és a hét törpe címmel, mely hatalmas sikert aratott. A második világháború sajnos nem engedte a cég további fejlődését, mert az 1941. december 7-i Pearl Harbor elleni támadás után 500 amerikai katona foglalta el a a stúdiót. A katonai egység nyolc hónapon keresztül tartózkodott a filmgyárban, s ez idő alatt a helyiségeket katonai bázissá alakították. Disney kreativitását kihasználva a kormány háborús propagandafilmeket rendelt meg, és a harcok évei alatt 68 órányi ilyen film készült el a stúdió falai mögött. 

E megrendelések ellenére a ’40-es évek végére a Stúdió 4 millió dolláros adósságban úszott. Ugyan eddigre elkészült a Fantázia, a Pinocchio és a Bambi, mindegyik alkotás veszteséges lett, mivel a háború miatt a filmek nem tudtak kijutni Amerikából.

Egyetlen dobása maradt Disney-nek: sikerre vinni a Hamupipőkét. Ha a terve nem valósul meg, és a második hercegnős rajzfilm sem váltja be a hozzá fűzött reményeket, a Disney Stúdió csődbe ment volna. A film 3 millió dollárba került (1950-ben!) és az évek alatt 85 millió dollárt hozott, nem számolva az inflációt. Ennek a sikernek szól, hogy a filmben szereplő kastély látszik a Walt Disney logóban is, s szintén ez a Disneylandek fő szimbóluma szerte a világban.

Ez a története annak, hogy hogyan mentette meg Hamupipőke a Disney-t, így megérdemli a film, hogy pár érdekességgel emlékezzünk róla.

Hamupipőke, azaz angolul Cinderella neve a francia Cendrillon-ból, azaz ,,kis hamu lány”-ból jön. A történet már az első században létezett, ugyanis a legenda szerint egy ókori görög földrajztudós talált ki egy mesét egy egyiptopmi rabszolgalányról, akinek a szandálját elvitte egy sas. A szandál végül a király lába előtt ért földet, aki  elhatározta, hogy feleségül veszi azt, akinek ilyen gyönyörű lába van, ami passzol ebbe a szandálba. A mesét többször is módosították, például Charles Perrault 1697-es feldolgozásában kapta Hamupipőke az üvegből készült cipőt és a tündérkeresztanyát. A Grimm testvérek tovább csavartak a mesén, míg az el nem nyerte végső formáját, ami a Disney rajzfilm alapjául is szolgált. Nem mehetünk el amellett szó nélkül, hogy mind Perrault, mind a Grimm testvérek beleadták a maguk brutalitását a mesébe, ugyanis Perrault történetében a mostohatestvérek darabokat vágtak le a lábukból, hogy beleférjenek a cipőbe, míg Grimméknél madarak vakították meg a mostohatestvéreket, így akadályozván meg, hogy övék legyen a herceg.

Az anyagi nehézségek miatt olcsóbb volt úgy lerajzolni a mesét, hogy először élő szereplőkkel vették fel, s azt rajzolták le az alkotók, amit a filmen láttak. Nem örültek neki, hisz ez a módszer teljesen gátat szabott a kreativitásnak, ám Disney így rendelkezett, mert ezzel a megoldással sokkal olcsóbban tudta létrehozni az alkotást. 

Walt Disney a nehézségek, és a kétéves készülési idő ellenére nagyon szerette ezt a filmet, ráadásul animáció szempontból a valaha volt kedvenc jelenete az, amikor Hamupipőke tépett ruhája átváltozik gyönyörű báliruhává.

Disney már a Hófehérke esetében is szeretett volna egy olyan jelenetet, amikor a herceg és a hercegnő a felhőkön táncol, de a Hófehérkéből ezt végül kivágták, mert lassította a filmet. A Hamupipőkéhez már a rajzok és a dal is elkészült, ám mégsem használták fel, s végül a Csipkerózsikába került be a jelenet.

Lucifert, a macskát maga Disney ,,fedezte fel”, történt ugyanis, hogy rengeteg macskát megnéztek, ami Lucifer alapját adhatta volna, de egyik sem felelt meg. Egy nap Walt Disney meglátogatta Ward Kimballt, a macska rajzolóját, hogy ötleteljenek, és ott pillantotta meg kollégája Feetsy nevű hatujjú calico macskáját, aki végig Disney lábához simult a beszélgetés alatt. Ugyan Disney sosem volt macskabolond, mégis felkiáltott a végén: ,,Kimball, hát Lucifer itt van előttünk!”

Hamupipőke állítólag a legidősebb hercegnőnek számít mind közül, ugyanis a történet idejében 19 vagy 20 éves lehetett. Rögtön mögötte áll a 19 éves Tiana a Hercegnő és a békából, s a sor végén kullog Hófehérke, aki a hírek szerint csupán 14 éves volt a történet idején. Kérdéses azonban, hogy az immáron Disney-hez tartozó Star Wars is beleszámít-e a hercegnős filmek sorába, mert ha igen, akkor Leia hercegnő az örök rangidős.

Hamupipőke - Ilene Woods - Pap Éva

Hamupipőke amerikai hangja Ilene Woods volt, aki élete vége felé Alzheimer kórral küzdött, így nem is emlékezett arra, hogy valaha egy Disney hercegnőt szólaltatott meg. Ennek ellenére az ,,A dream is a wish your heart makes” című daltól idősebb korában mindig megnyugodott. A hölgy egyébként 309 lányt utasított maga mögé a castingon, de azt nem tudta, hogy jelentkezik, mert a Hamupipőke zeneszerzői a barátai voltak, akik felénekeltették vele a dalokat, és mutatták meg Walt Disneynek, aki úgy választotta ki Woods-ot, hogy élőben nem is látta vagy hallotta. Hamupipőkét magyarul Pap Éva szólaltatta meg 1958-ban. A film szinkronja az akkor egyéves Pannónia Filmstúdióban készült, pont abban az évben, amikor nem lehetett tudni, mi lesz a Filmstúdió sorsa, így a rossz minőségű berendezéseket nem cserélték le, ennek köszönhetően az 1958-ban készült szinkronok minősége kifogásolható volt. Pap Éva szinkronizált egyébként a fent említett Pinocchióban, és a Bambiban is: előbbiben a Kék Tündér volt, míg utóbbiban Virágot, a borzot szólaltatta meg. A színésznő ugyan ma már nem aktív, de egészen 2011-ig rendszeresen szinkronizált.

Gonosz Mostoha - Eleanor Audley - Sennyei Vera

A gonosz mostoha hangja Eleanor Audley volt, akin annyira ráragadt a negatív karakter, hogy utána a Csipkerózsikában is hasonló szerepet kapott, mégpedig Demónáét. A rajzolók még arról is gondoskodtak, hogy a szereplők hasonlítsanak a színésznőre. A mostoha magyar hangja Sennyei Vera, akinek sajnos mindössze kilenc szinkronszerepe volt, mert 1962-ben a negyvenes évei végén elhunyt.

Tündérkeresztanya - Verna Felton - Tolnay Klári

A Tündérkeresztanya hangja Verna Felton, aki számos Disney rajzfilmben volt egy-egy szereplő megszólaltatója. Hallható volt Dumbo anyukájaként, Szívkirálynőként az Alice Csodaországban című mesében, és ő volt Flora tündér a Csipkerózsikában is. A jóságos tündér hangja magyarul Tolnay Klári volt, aki már egészen 1950-től kezdve szinkronizált. A színésznő Dallos Szilvia: Magyar hangja – A szinkronizálás története című könyvében beszélt a szinkronról. Jó néhány munka után így gondolkodott a művészet ezen ágáról: ,,a szinkronnak az a ,,vicce”, hogy nem elég a szöveget szolgaian szájra mondani. Át kell venni a színésznő belső ritmusát, lélegzetvételét, lelkivilágát, játékstílusát, bele kell helyezkedni a történetbe, és úgy kell benne mozogni, mintha minden vele történne, vagyis az embernek bele kell élnie magát, és ez bizony nem könnyű”. Tolnay Klári ugyan egyik legismertebb színésznőnk volt, mégis sokszor érezte magát bizonytalannak, amikor szinkronizált: ,,Néha a munka során úgy érzem, elvesztem a figurát, csak a Tolnayt hallom. Úgy érzem, hogy nem a figura hangján szólaltam meg, nem az ő hangulatából indítottam a mondatot, nem a szituációnak megfelelően hangzanak a szavak…Ilyenkor szívesen felvenném többször a tekercset, hogy rátaláljak, vagy ha úgy tetszik: visszataláljak hozzá”.

Jaq, Guszti - Jimmy MacDonald - Márkus László, Csákányi László

Jimmy MacDonald igazán veteránnak számított a Disney szinkronokban, mert 30 éven keresztül lehetett őt hallani Mickey egérként, és ez azért nagy dolog, mert ő volt az első, aki Walt Disney után adta a világ legismertebb egerének a hangját. A Hamupipőkében sem tért el a megszokott szereptől, ám most sima háziegereket szinkronizált, Jacque-ot és Gus-t. Az egereket magyarul két nagy színész, Csákányi László és Márkus László szólaltatta meg, akik akkor még nem is tudták, hogy mennyire összeszokott párost fognak alkotni a Frédi és Béniben. Senki se szégyellje, ha a rajzfilmet hallgatva nem tudja felfedezni a színészeket, ugyanis akárcsak a Csipet Csapat esetében, a rágcsálók hangját itt is eltorzították, így képtelenség felismerni a magyar hangokat.

Lucifert, a macskát June Foray szólaltatta meg, akinek későbbi és egyben legismertebb szerepe Nagyi, a Csőrike és Szilveszter rajzfilmsorozatból, illetve ő volt a repülő mókus a Rocky és Bakacsinban, és Grammi a Gumimacikban. Beszéd híján a magyar változatban is June Foray-t hallhatjuk, amint macskahangokat hallat.

Ti hogyan emlékeztek vissza erre az igazán klasszikus Disney-rajzfilmre?

A 2010-es Viharsziget című flm akkoriban nem is ütött olyan hatalmasat. Egy kiválóan sikerült rétegfilmként vonult be a filmtörténelembe. Bár olyan remek színészek játszottak a filmben, mint Leonardo DiCaprio, Mark Ruffalo és Sir Ben Kingsley, mégis talán a szinkron az, ami a filmet különlegessé tette számunkra. A Viharsziget volt ugyanis Végvári Tamás egyik, ha nem ténylegesen utolsó szinkronmunkája. A legendás színész többek között Ben Kingsley állandó magyar hangja volt. 

Az alábbiakban az 5 kedvenc jelenetünket szedtük össze.

5. Daniels és Aule nyomozók megérkeznek a szigetre, őket a biztonsági erők vezetője (Haás Vander Péter) "üvözli".  

4. "Személy szerint lesz*rom, hogy nyugalomra lelnek-e vagy sem" - Hevér Gábor és Végvári Tamás elképesztően jó párbeszéde.

3. "A kiejtése sehr gut!" - Tordy Géza és Hevér Gábor figurái feszülnek egymásnak a történet kibontakozása kapcsán.

2. "Hát erre kószál" - A Daniels nyomozó számára itt már végképp gyanússá vált a helyzet. (Rosta Sándor és Hevér Gábor párbeszéde)

1. "Felrobbantotta a kocsimat, amit imádtam" - A filmbéli csavart leleplező párbeszéd részlete

Nektek melyik volt a kedvenc jelenetetek?

Portrésorozatunk keretei között jelent már meg cikkünk Selmeczi Rolandról, Prókai Annamáriáról, Garas Dezsőről és Csákányi Lászlóról is. Ma pedig egy olyan művészről írunk, akinek legalább három generáció ismerte a hangját több száz filmjéből és sorozatából - olvassátok tehát megemlékezésünket Izsóf Vilmosról.

Az 1939-es, győri születésű színművész már középiskolás korában érdeklődött a művészetek iránt, így csatlakozott az Ifjúsági Irodalmi Színpadhoz. Az akkor még Kisfaludy Színház nevet viselő Győri Nemzeti Színház férfikarában is énekelt, itt figyeltek fel rá a társulat tagjai, és 1958-ban a színház segédszínésze lett. Két évvel később elkezdte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát (ma már Egyetem) Pártos Géza osztályában, ahol többek között Béres Ilona és Tordai Teri voltak osztálytársai. Egyévados pécsi kitérője után a Nemzeti Színház színművésze lett 1965-ben, melynek haláláig tagja is maradt. (Ne tévesszük össze a mai, 2002-ben megépült Nemzeti Színházzal, hiszen az előbb említett intézmény 2000 óta Pesti Magyar Színház néven működik tovább). Munkáját 1992-ben Aase-díjjal, 2005-ben az évad legjobb epizodistájának járó Főnix-díjjal ismerték el.

Több száz színpadi szerepet tudhatott magáénak közel fél évszázados pályafutása során, játszhatott Az ember tragédiájában, Molnár Ferenc A hattyújában, számos Shakespeare-darabban, Móricz és Mikszáth regények színpadi változataiban, G. B. Shaw és Tennessee Williams drámáiban, és a Bánk bánban is. 

A tévénézők számára sem volt idegen, hiszen olyan játékfilmekben tűnt fel, mint a Déryné, hol van?, a Lila ákác, és az Égi bárány. Ezen kívül például a Szomszédok, az Angyalbőrben, a Kisváros, A lőcsei fehér asszony, A fekete város, az Öregberény, de még a Munkaügyek stábját is erősítette (ahol felbukkant mellette még pár másik, szinkronban is jeleskedő színész):

A szinkron szakma jeles képviselője volt, több száz filmben és tévésorozatban szinkronizált mellékszereplőket, visszatérő magyar hangja volt például R. Lee Ermey-nek, Paul Sorvinónak, és Bob Newhartnak is.
David Bradleyt a Harry Brownban és az Amerika kapitányban is megszólaltatta, Jeffrey Tambort pedig A főnököm lánya és A fehér csóka c. filmekben szinkronizálta.
Pierre Richard szinkronhangja volt A kígyóban - és ha már a kígyónál tartunk, bizonyára ezt a Reszkessetek, betörők!- jelenetet sem kell senkinek bemutatni:

Végigolvasva szinkronmunkáit, mindenféle rendű és rangú embereknek adta a hangját a vásznon, tábornokok, püspökök, atyák, bírók, miniszterek szólaltak meg általa, sőt, egyszer még maga Hugh Heffner is. A rajzfilmek sem álltak távol tőle, hiszen az 1978-as A Gyűrűk Ura rajzfilmben Szarumánnak adta hangját, a 101 kiskutya c. mese második, 1994 körül elkészült magyar szinkronjában pedig Jasperként hallhattuk őt:

Olyan filmek magyar változatán is dolgozott, mint például A bukás: Hitler utolsó napjai, az Aviátor, a Trója, a Mindenütt nő, a Harry Potter és a titkok kamrája, a Harry és Sally, A hal neve: Wanda, a Fura farm, A rádió aranykora, A Rózsaszín Párduc átka, az Indiana Jones filmek, a Hárman a slamasztikában, a VIII. Henrik vagy Az elnök emberei - a listát napestig bővíthetnénk. Az Aludj csak, én álmodomban például Sandra Bullock apósát szinkronizálta:

A filmek mellett pedig sorozatokban is szívesen dolgozott, ilyen volt például A farm, ahol élünk, Flipper legújabb kalandjai, Nash Bridges: A trükkös hekus, vagy Az ügynökség. Talán egyik legismertebb szerepe pedig a Férjek gyöngyében a csodabogár Arthur Spooner volt. 

"Szerepeit kiváló jellemábrázolással, nagy színészi játékintelligenciával formálta meg, pályatársai és a közönség is remek színészként emlékezik rá" - írta róla a Pesti Magyar Színház a halálakor kiadott sajtóközleményben. Emlékezzünk hát mi is rá.

A Hercegnő és a béka sorban az 52., s valószínűleg a legutolsó, teljesen rajzalapú Disney film. Habár Disney mesékben verhetetlen vagyok, ez valahogy mégis kimaradt eddig (talán, mert amikor kijött, már ,,felnőtt” voltam, és elsőéves angliaiként szóba sem jöhetett, hogy kicentizett kajapénzemet mozira költsem). Mindenesetre amint láttam, hogy 10. évfordulóját ünnepli a film megnéztem, és egyáltalán nem csalódtam, sőt!

Mielőtt azonban a szinkronról írnék, nézzük, milyen érdekességek vannak a filmmel kapcsolatban!

Nem kevesebb, mint három és fél évbe telt elkészíteni a rajzfilmet.

A karakterek kitalálásáért nem mentek messzire, ugyanis a főszereplő Naveen hercegért rajongó nők egytől-egyig a Walt Disney Animation Studiosnál dolgozó női munkatársak karikatúrái.

A film egy pontján látható repülő madarakat az Oroszlánkirályból hasznosították újra. Nem csak ez a közös pontja a két filmnek, hanem az is, hogy az Oroszlánkirály óta A hercegnő és a béka volt az, amiben egynél több dalt jelöltek a Legjobb Eredeti Dal kategóriában.

Dr Facilier tánca szándékosan Dick Van Dyke pingvines táncát idézi a Mary Poppinsból. Neve a francia „facile”, azaz könnyű szóból ered, s azt szimbolizálja, hogy ehhez az úrhoz fordulva könnyebben kapjuk meg, amit szeretnénk.

A film egy korai szakaszában Louis, az aligátor ember volt, aki nem tudott hangszeren játszani, így elment Dr Facilierhez, s ő a hangszer megszólaltatásáért cserébe aligátorrá változtatta Louist. A háttértörténet végül nem került bele a filmbe, mert túl komplikált lett volna. Louis egyébként a jazz-legenda Louis Armstrong után kapta a nevét.

A legtöbb Disney hercegnős történet Európában játszódik, így az alkotók, John Musker és Ron Clements mindenképpen szerettek volna olyan hercegnős rajzfilmet is, ami Amerikában játszódik, s a gazdag történelemmel bíró New Orleans lett a helyszín. A készítők tíz napot töltöttek el a városban, s közben jegyzeteltek és rajzoltak, hogy minél élethűbben adhassák vissza az 1926-ban játszódó történetet.

A film nem volt akkora durranás, mint várták, s a Disney ennek okát abban látta, hogy a címben elhangzik a ,,hercegnő” szó, így a fiú közönség eleve ki volt lőve. Tanulván hibájukból, következő filmjüket Aranyhaj és a nagy gubancnak nevezték el, és az eredetileg Hókirálynő című alkotást Jégvarázsra keresztelték.

Tiana – Anika Noni Rose – Vágó Bernadett

Anika Noni Rose, Tiana amerikai megszólaltatója kérte, hogy a főszereplő legyen balkezes, akárcsak őt, sőt Tiana még Anika arcgödröcskéit is megkapta. Habár az amerikai színésznőnek ezek voltak a konkrét kérései, mégis volt, amin meglepődött, hiszen jóval a hangfelvételek után láthatta magát a karaktert, és el volt ájulva attól, mennyi apró mozdulatot és arckifejezést ültettek át Tiana arcába. Magyar hangja Vágó Bernadett, aki számomra az egyik legbűbájosabb magyar hang, hiszen süt belőle a jóság, így nem csoda, hogy nem Tiana az első hercegnő, akit megszólaltatott, hanem hallhattuk a Bűbáj Gisellejeként és ő Anna a Jégvarázsban is.

Naveen herceg – Bruno Campos – Pál Tamás

Bruno Campos eredetileg brazil színész, ám rendkívül jól hozza a francia akcentust, amit a valóságban nem létező Maldoniából hoz a herceg. A magyar szinkronba nem tették át az akcentust, hiszen igen furán vette volna ki magát, ha palócosan beszél a herceg. Naveen magyar hangját, Pál Tamást kérdeztük a szerepről.

Fotó: Madarász Csilla/Veres 1 Színház

Szinkronjunkie: Ez az első Disney főszerepe. Nagy dolog ez egy szinkron-karrierben, ha az ember Disney-film főszerepet kap?

Pál Tamás: Nekem hatalmas dolog volt! Gyerekkorom óta szerettem az egész estés Disney-filmeket, és amióta színész szerettem volna lenni, azóta vágytam rá, hogy kapjak egy szinkronszerepet valamelyik mesében. Fogalmam sem volt róla, milyen alapos hang-casting előzi meg egy-egy Disney rajzfilm szinkronját. 2009-ben aztán alig kétévnyi tapasztalattal a hátam mögött én nyertem meg ezt a bizonyos válogatást. Majd’ kibújtam a bőrömből örömömben. Akkor azt gondoltam, ha soha többé nem szinkronizálhatok, nekem már akkor is megérte. A mai napig, tíz évvel a bemutató után is jóleső érzéssel emlékszem vissza erre a munkára.SzJ: Mielőtt nekiálltak a felvételeknek milyen instrukciókat kapott?

PT: Faragó József szinkronrendező, Kránitz Lajos András hangmérnök és Bolba Tamás zenei rendező keze alatt zajlott a munka. Nekem annyi rutinom volt csak, hogy már nem izgultam annyira a mikrofon mögött, ugyanakkor maga a Disney-s minőség és alaposság miatt érthető módon nem voltam teljesen nyugodt. Mivel ez a stáb gyakorlatilag nem hallott rólam, meglepődtek, hogy ki ez a fiú, de csak azért kellett hozzám sok türelem, mert a legapróbb hangokat is sokszor próbáltuk, hogy tűpontosan meglegyen az, ami a végeredményben hallatszódik.

SzJ: Emlékszik valami kulisszatitokra, amit megosztana velünk?

PT: Amikor Naveen már békaként meg akarja csókolni a hercegnőt, és csücsörítve cuppog neki, az a cuppogó hang nem az enyém, hanem a rendezőé, Faragó Józsefé. A sokadik próbálkozás után sem volt elégedett, és amikor megmutatta a mikrofon előtt, hogyan szeretné az annyira jól sikerült, hogy végül az maradt benne a filmben.

SzJ: Macerásabb a Disney-nek szinkronizálni?

PT: Nagyon macerás, előfordul, hogy 10-15ször is felvetetik a hangot. Egyik nap a stúdióban ült a Disney regionális európai vezetője és felügyelte a munkát, sőt még instrukciókat is adott.

SzJ: Van preferenciája? Rajzfilmet vagy élőszereplős filmet jobb szinkronizálni?

PT: Amíg izgalmas a karakter, addig mindegy, élő szereplő-e, vagy rajzfilm.

SzJ: Említette, hogy nagyon szereti a Disney rajzfilmeket. Melyik a kedvenc?

PT: Sok rajzfilmet szeretek, de a kedvencem egyértelműen a Herkules.

Dr Facilier – Keith David – Vass Gábor

Ahogy Tiana, úgy Dr Facilier esetében is vettek át külső jegyet a hangot kölcsönző színésztől, így a gesztusok mellett a vuduművész fogai közti rés is Keith David fogsoráról lett mintázva. Vass Gábor – ugyan állítja magáról, hogy nem tud énekelni – ebben a filmben is rácáfol erre, és kirázza az embert a hideg a félelmetes kacagásától. (Fotó: Active Stúdió)

Ray – Jim Cummings – Mikó István

Nem tudni, mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, az mindenesetre biztos, hogy az a Jim Cummings volt Ray hangja, aki Micimackóé is, így mondhatni természetes választás volt a szerepre Mikó István. Jim Cummings egyébként ténylegesen élt New Orleansban, úgyhogy kiválóan adta Ray szájába az ottani akcentust. A film legjobb szereplője e sorok írója szerint Ray, a szentjánosbogár, és ez Mikó István érdeme. Valószínűleg neki köszönhető, hogy a filmet hallgatva régi idők szinkronja ötlött fel bennem, olyan igazi gyermekkori, amikor teljes füllel tapad az ember a klasszikus magyar hangok egyikéhez. (Fotó: Soproni Petőfi Színház)

Louis – Michael-Leon Wooley - Gesztesi Károly

A szörnyen korán elhunyt Gesztesi Károly szólaltatta meg ezt az igazán szerethető, csupaszív figurát. A bohém krokodilnak csak egy vágya van, hogy embereknek játszhasson, s ki tudja, talán a kiváló színészi képességek mellett, ezért is tudta olyan jól átadni a magyar színész a karakter hangulatát, mert ő is imádta a zenét, és szeretett az embereknek játszani – zenét, darabot, hangjátékot.

Főcímdal - Ilyen ez a New Orleans – Dr John - Szolnoki Péter

A dal előadója a tavaly elhunyt hat Grammy díjas előadóművész Dr John, azaz Malcolm John ,,Mac” Rebennack énekes-dalszerző, zongorista és gitáros volt (s micsoda véletlen, New Orleansban született). Zenéjében többféle műfaj találkozott, a pop, a jazz, a blues, a rock and roll és még a boogie woogie is. Dal szerzője Randy Newman, aki a Toy Story filmeknek, a Szörny RT-nek, és a Verdáknak is írt filmzenét.

A dalt magyarul Szolnoki Péter énekelte el nekünk, aki az egyik legszebb, lehengerlőbb hangú magyar énekes: lírai és vidám dalokat egyaránt szívmelengető az ő előadásában hallgatni. Nagy szerencsénkre a Disney is felfedezte magának, és már több produkcióban is énekelhette a dalok magyar verzióját, többek közt a Mackótestvérben, a Szilajban, a Bűbájban és a Hercegnő és a békában is. Ez utóbbiról így mesélt nekünk: ,,Mivel a rajzfilm zenei rendezőjével, Bolba Tamással már régóta együtt dolgoztam és dolgozom a mai napig, én voltam az első, akit megkeresett ennek a főcímdalnak a feléneklésére. Számomra a rajzfilmek dalainak éneklése egyszerre komoly koncentrálást, alkalmazkodást igénylő munka és fantasztikus játék, kiváló stílusgyakorlat is egyben”.

További magyar hangok: Kardos Eszter, Csuja Imre, Molnár Piroska, Janza Kata, Szabó Sipos Barnabás, Koroknay Géza, Kardos Lili, Károlyi Lili, Scherer Péter, Elek Ferenc, Lippai László, Pikali Gerda. 

magyar dalszöveg: Szente Vajk
zenei rendező: Bolba Tamás
hangmérnök: Kránitz Lajos András
magyar szöveg: Boros Karina
szinkronrendező: Faragó József
vágó: Kránitz Bence
gyártásvezető: Németh Piroska

Ti mit gondoltok a szinkronról, és a dalokról? Hiányoljátok a kézzel rajzolt filmeket? 

December utolsó napjai sok sorozatrajongó számára teltek darálással, melyhez kiváló alkalmat biztosított a Witcher, magyarul Vaják megjelenése. A 8 részes sorozatot ugyanis a Netflix - hagyományainak megfelelően - egyben tette elérhetővé. A Netflix szériája egy már hét kötetből álló könyvsorozaton alapul, azonban gazdagon merít a videójátékokból is. A lengyel Andrzej Sapkowskij írói munkásságát egyértelműen a szintén lengyel CD Projekt Red csapata tette világhírűvé, hiszen csak a Witcher 3-ból több, mint 40 millió példány talált gazdára - pénzért (nem beszélve az ingyenesen letorrentezett változatokról, amelyek száma ennek többszöröse is lehet). 

A Netflix sorozata a könyveket követi (bár készült belőle játékosított változat), így története ugrál az időben. Ha tippelhetek, azt mondanám, hogy a készítők elsősorban a Westworld nagy fordulatát szerették volna újrázni, azonban ez nem sikerült. Sokakban a kusza történetvezetés a megdöbbenés helyett inkább értetlenkedést eredményezett. Az ehhez hasonló bakikat félretéve egy igazán hangulatos sorozat indult el 2019-ben, amely elsőként a Netflix történetében egyidőben jelent meg minden piacon, méghozzá az adott országra jellemző lokalizált formában. 

A Geraltot alakító Henry Cavill magyar hangjával, Welker Gáborral már készítettünk egy interjút a megjelenés kapcsán. Ezúttal Stern Dániel szinkronrendezőnek, valamint Bercsényi Péternek, a "Jussát várja a vaják" dal énekesének és Kökörcsin magyar hangjának tettünk fel néhány kérdést. 

Stern Dániel - A Vaják szinkronrendezője

Szinkronjunkie: Szinkronizálsz és rendezel is, így mindkét oldalon dolgozol. Melyiken érzed magad otthonosabban?

Stern Dániel: A mostani élethelyzetemben a rendezés tűnik “otthonosabbnak”. A másikra időm se nagyon jut, de érdekes módon nem is hiányzik. Néha házon belül (Mafilm Audio) akad egy két tekercs, és ez jelenleg pont elég.

SzJ: Rendezőként van-e olyan helyzet, amelyben segít a színészi tapasztalat, illetve fordítva, színészként segít, hogy rendezőként is dolgozol?

SD: Színészként borzasztó nehéz leállítanom magam, és nem belepofázni a rendezésbe.
Rendezőként tudom, milyen érzés beesni az utcáról a stúdióba, ahol már javában zajlik a munka, és sokszor a semmiből kell összerakni magamban a filmet, és elhelyezni a szerepem benne. Talán néha jobban megérzem, hogy hogyan tudom könnyebben, egyszerübben vezetni a színészt. Biztos jobban megértem, hogy miért késett, vagy éppen miért dekoncentráltabb, de annyi idő már eltelt a váltás óta, hogy ne toleráljam jobban.

SzJ: A Mafilmben milyen szempontok alapján és hogyan választjátok ki, melyik film melyik rendezőhöz kerüljön?

SD: Ezt én is szeretném tudni! :)
Az mindenképpen jó, ha a rendezőhöz közel áll az adott film, vagy ismeri a témáját, ha adaptáció, akkor olvasta a könyvet, stb.

SzJ: A Witcher világát ismerted korábban? Találkoztál a könyvekkel, videójátékokkal?

SD: Csak hallottam róla. Amikor tavaly nyár elején felmerült, hogy nálunk készül majd a szinkron, akkor annyit mondtam az irodában, hogy jó lenne minél elöbb eldönteni, hogy melyikünk csinálja, mert nagyjából 3500 oldalnyi regényfolyamról beszélünk, amihez idő kell. Másnap szóltak, hogy akkor kezdjek neki annak a 3500 oldalnak.

SzJ: Welker Gábor mesélte az interjúnkban, hogy kimondottan sokat dolgoztatok azon, hogy a magyar könyvekben használt fordításokat, elnevezéseket használhassátok a Netflix-sorozatában. A visszajelzések alapján ez egy magabiztos jó pont volt a hazai rajongók szemében. Ugyanakkor volt, aki nem ismerte a könyveket, és értetlenül állt a vaják szó előtt. Mennyire volt evidens, hogy átveszitek Kellermann Viktória könyvbéli fordításait?

SD: A Netflix megmondta, hogy szigorúan a regény alapján dolgozzunk. Ebben nagy segítség volt, hogy Hunor, akivel mindig jó a közös munka, otthonosan mozog a Kontinensen. Az előkészítés korai szakaszában felmerült, hogy a Netflix egységesíteni akarja a produkciót, és szeretné, ha a szereplők nevei megegyeznének az összes szinkronos változatban, de végül sikerült meggyőzni őket, hogy az angol ragadvány- és gúnynevek furán vennék ki magukat a magyar változatban.
És akkor most szeretném a részemről végleg lezárni ezt az értelmetlen Witcher-Vaják vitát. A Witcher a játék címe volt, ezért ragaszkodnak hozzá sokan. A regény eredeti címe Wiedzmin, ezt borzasztó lett volna ennyiszer kimondatni, de miért használtuk volna az angol fordítást? Szerintem a mai napig gáz, hogy anno egy komplett sorozaton keresztül Herkulesnek hívták Heraklészt az egyszerűbb angol névhasználat alapján.

SzJ: Hogyan kezdesz hozzá egy szereposztás kialakításához? Mennyire veszed alapul az ISZDB-ben szereplő korábbi párosokat?

SD: Mindig egy általam elképzelt szereposztással kezdek, és csak utána nézem meg, hogy van-e valakinek “már megszokott hangja”. De szeretem ezeket a párosításokat fenntartásokkal kezelni. Egyrészt sose tudhatjuk, hogy végül mi vezetett el odáig, hogy XY-t YX szinkronizálja. Az általam elképzelt szereposztás és a végleges stáblista között rengeteg befolyásoló tényező van (nem ér rá a színész, nem vállalja, nem jön ki a diszpóra, stb.). Másrészt az idő, a pénz és talán a lelkesedés hiánya miatt lettek rendező, akik egyre kissebb körből választanak, mindig a megszokott, jól bevált karaktereikhez nyúlnak. Ez rövidtávon fantasztikusan működik, gyors, olajozott munka, elégedett szinkronkedvelő közönség. Viszont hosszútávon kizárja az új emberek, az új hangok megismerését.
A 90-es években már a szinkronhangok alapján meg tudta mondani az ember, hogy ki lesz a nyomozó és ki lesz a gyilkos. Pedig akkor még nem is voltak ilyen adatbázisok, így a nézők is rugalmasabbak voltak. De így volt egyszerűbb. (Jaj, gyere már át hozzám is, ha végeztél, itt is lesz 50 tekercsed.) Nem azt mondom, hogy csakazértis másra kell osztani, de a változatosság gyakran gyönyörködtet. (Milyen zseniális volt Kozák András a Halálos fegyver 2-ben, mint Martin Riggs!)

SzJ: Volt olyan magyar hang, akiért küzdened kellett, mert a Netflix nem akarta elfogadni (pl. egy nem teljesen hasonló hangkép okán)?

SD: Néhány szereplőnél voice test-et kértek, a többit rámhagyták. A Welkerrel, aki egyébként Cavillel már “összeszokott páros”, kellett csinálnunk plusz felvételeket, ahol hörögve kellett beszélnie, mert valamiért ragaszkodtak ehhez. De csak a hangmintákat véleményezték, ott kifejezetten örültek, hogy friss, és nem csak agyonhasznált hangokat kaptak.

SzJ: Hegedűs D. Gézát manapság ritkán hallani szinkronban, így külön öröm volt őt hallani. Az biztosan kijelenthető, hogy nem ő a legevidensebb "idős varázsló" hangunk, illetve a netes adatbázisok alapján korábban nem szinkronizálta még a színészt. Miért döntöttél mégis mellette?

SD: Gézának a rengeteg munkája mellett, színház, tanítás, forgatás, szinte sosem fér bele a szinkron. Óriási szerencse volt, hogy most ráért. Stregobor szinte az első pillanatban az ő hangján szólalt meg a fejemben, tudtam, hogy ha sikerül kicsábítani, akkor emlékezetes “párosítás” lesz.

SzJ: A Vaják egyik legnagyobb találata Bercsényi Péter volt, akit eddig kevés filmben hallhattunk főszereplőként. A Vajákban azonban nem csupán fontos figurát szinkronizált, de a "Toss a coin to your witcher" magyar változatát is elénekelte - hozzáteszem az eredetit felülmúló igényességgel. Miért ő jutott eszedbe Kökörcsin szerepére?

SD: Kökörcsin karaktere hangmintás volt. Már akkor szóltak, hogy szeretnék, ha a dalok is szinkronizálva lennének, tehát olyan színészt keressünk, akik el tudják majd énekelni. Peti képességeivel tisztában voltam, szinkronban is dolgoztunk együtt, de színpadon is láttam játszani, énekelni, táncolni. Ha csak néhány kilométerrel odébb születik, igazi, ünnepelt Broadway sztár lehetne, de hála az égnek ide született, és még a hangfekvése is megegyezik Joey Batey-ével, így mondhatni, adta magát.

SzJ: A "Jussát várja a vaják" magyar szövege Csörögi István korábbi Disney-fordításainak színvonalát idézi. Sokat dolgoztatok rajta Szentmihályi Hunorral, a Vaják dramaturgjával?

SD: Habár több dal is elhangzik a sorozatban, de tudtuk, hogy ezt nagyon oda kell tennünk. Hunor remek dramaturg, de a dalszöveg fordításhoz nincs megfelelő zenei képzettsége. Első körben írt egy tök jó versfordítást, de ritmikailag sok helyen döcögött a szöveg. Így Hunor, Fellegi Léni, aki a zenei rendezőnk volt és aki oda-vissza ismeri Witcher játékot, a Bercsényi és én beáldozva egy vasárnap estét, beültünk egy Király utcai kocsmába és nekiestünk a szövegnek. Úgyhogy a végleges szöveg mindannyiunk érdeme. Sőt, meg kell említenem még Tóth Tamás Boldizsárt is, akinek magát a “Jussát várja a Vaják” sort köszönhetjük. Köszönöm!

SzJ: A Vaják szereposztásában jónéhány nem evidens választást, sokszor kevésbé felkapott hangokat hallhatunk. Tudatosan törekedtél arra, hogy olyan fiatal tehetségeknek adj teret, mint Mentes Júlia, Bartus Emese és Farkas Dénes?

SD: Igen. És ezt a jövőre nézve is ígérhetem.
(Szeretném még kiemelni Kenéz Ágostont, akinek még lesz lehetősége Cahir szerepében kiteljesedni, vagy Rohonyi Barnabást, mint Chireadant és Némedi Árpádot, aki habár már nem annyira fiatal tehetség, de a szinkron világa még nem ismeri az ő sajátos dinamikáját és energiáját, amivel megpróbáltam visszaadni az amúgy magyarra átültethetetlen Yarpen Zigrin irgalmatlan skót dialektusát.)

SzJ: Voltak olyan feltételek, szabályok, kérések, amelyeket kifejezetten a Netflix fogalmazott meg a szinkronnal kapcsolatban?

SD: Szinte kisregény terjedelmű ShowGuide-ot kaptunk. Megkaptuk audio fájlokon a tünde mondatok helyes kiejtését, amiktől picit sem térhettünk el. És minden részt végignézett egy nagyon szigorú nyelvi lektor, aki nem csak a nyelvhelyességre figyelt, de gyakran a szemantikába is belekötött.

SzJ: Mit éreztél a legnagyobb kihívásnak a Vaják-szinkron elkészítésével kapcsolatban?

SD: Tudtuk, hogy nagyon nagyok az elvárások. A Netflixnek egyre komolyabban kell küzdenie az előfizetőkért a növekvő streaming piacon. A rajongók már az első, a forgatásról kiszivárgott fotók után tele voltak prekoncepciókkal. Éppen ezért baromi aprólékosan dolgoztunk. Az átlagos forgatási tempónál kétszer, háromszor több időt töltöttünk el a felvételekkel, hogy minden mondat, minden hangsúly pontos és értelmet kapjon és a kellő helyen legyen. Igazából megidéztük a gyakran felemlegetett “régi időket”, amikor még több idő volt kidolgozni az apró részleteket. Azt vettem észre, hogy habár jóval több türelmet és energiát követelt, de mindenki élvezte az aprólékos szöszölést. Jó hír a régi szinkron minőségét visszasíróknak, hogy igazából ez működhetne most is, csak hiányzik az az erő, ami változtatni tud a jelenlegi feltételeken. (Igen, arról beszélek! Az aprólékossághoz szükséges időt több pénzzel lehetne elérni.)

SzJ: Mi volt a kedvenc momentumod a szinkronkészítés közben?

SD: Habár roppant kimerítő és sokszor idegőrlő volt a munka, most már kellő idő telt el ahhoz, hogy azt mondjam, minden percét élveztem. Igazi szerelem-munka volt.

SzJ: Bevallom, a sorozat első pár részének megtekintésekor még meg is jegyeztem magamnak, hogy milyen érdekes ötlet volt bevezetni egy újféle akcentust. Az eredetit nem ismerve azt hittem, hogy valamilyen nyakatekert angol akcentust fogok majd hallani az eredetiben. Aztán hallottam, hogy ilyenről szó sincs és összeállt a kép, ezek inkább vágási/keverési hibák lehetnek. Mi okozhatta ezt, illetve van-e esély, hogy a nézőkhöz eljusson az eredeti, hibamentes változat? (Az interjú készítésekor a Netflix még nem javította a magyar változatot, ez azonban azóta megtörtént. - a szerk.)

SD: Egyáltalán nem volt cél, hogy ráerőltessünk a nyelvre egy hozzá nem illő hangzást, csak hogy ezzel bármilyen korbeliséget vagy eltérő akcentusokat jelezzünk. Az eredetiben például a nilfgardiak németesen beszélik az angolt, de ez magyarul borzalmasan hangzott volna. Mivel Magyarország sosem volt bevándorló ország, nálunk az akcentusok inkább komikusak, nem árulkodnak a jellemről, vagy a nációk sokszínűségéről.
A hiba oka sokkal egyszerűbb, és számítani is lehetett rá, talán nem ilyen mértékben. A nagy figyelem és a centralizáció jegyében a Netflix, hogy a nézők minden országban ugyanazt a minőséget kapják, egy helyen kevertette az anyagot. Ez régen bevett gyakorlat, a mozifilmek zöme is így készül. Azzal a különbséggel, hogy ott lehetőség van arra, hogy a felvevő hangmérnök vagy jelen lehessen a keverés bizonyos részeinél, vagy a már kevert anyagot a premier előtt ellenőrizze. Mivel a több éves tapasztalat azt mutatja, hogy a magyar nyelv egy azt nem beszélő hangmérnöknek furcsán és gyakran hibásnak hangzik, és ezt a keverések során a kettős mássalhangzóink és leginkább a K-ink és a T-ink sínylik meg, végig jeleztük a kreatív stábnak, hogy szerencsés lenne részünkről egy végső ellenőrzés. Sajnos ez nem valósult meg, és mi is csak a premier napján szembesültünk azzal, hogy jogos volt a félelmünk. Pontosan nem tudjuk, hogy mi (egy szájhangírtó-plugin, vagy egy túlságosan érzékeny, bizalmatlan hangmérnöki fül), de valami nagyon furcsa dolog történt az általunk felvett dialógokkal. Néhol csak fura, de az első, az ötödik és a nyolcadik részben élvezhetetlené teszi a filmet. A problémát azonnal jeleztük, de ellenünk dolgozott a karácsony és az évvégi szabadságolás. Jelenleg annyi információnk van, hogy a hivatalos munkakezdés után foglalkoznak majd a problémánkkal. A szinkron rendezőjeként elkeserít a dolog, de bízom benne, hogy valamikor végre meg tudjuk mutatni, hogy min dolgoztunk ennyit. Van tanulsága a dolognak, remélem, a jövőben el tudjuk kerülni a hasonló problémákat!

Bercsényi Péter - Kökörcsin magyar hangja

Szinkronjunkie: Mennyire ismerted a Witcher/Vaják világát?

Bercsényi Péter: Adott ez a nagydarab, fehér hajú, fura szemű ember. Gondolkodtam, hogy honnan lehet ismerős, és rájöttem, hogy a Witcher 3 játékkal játszottam már korábban. Ha jól emlékszem, kb. öt éve volt, hogy az egyik barátom meg akart szabadulni az X-Box gépétől, én pedig megvettem tőle néhány játékkal együtt. De épp csak sorra került a Witcher, amikor realizáltam, hogy túl sok időt töltök a gép előtt, így véget vetettem ennek az xboxos időszakomnak, és bevittem kelléknek egy előadáshoz. Aztán ott is maradt. De a karakter nagyon beégett az emlékezetembe. A könyveket viszont nem ismertem. 

Azt kell mondanom, lenyűgöz a világa. Nyilván mindenki a Trónok harcával hasonlítgatja össze. Számomra ennek az a pikantériája, hogy január elején tudtam megnézni a Vajákot – végre-valahára -, és a Trónok harcát csak azután fejeztem be. Szerencsére valahogy megúsztam, hogy szétspoilerezzék. Szerintem felesleges összeméregetni. Mást tud mindkettő, és nekem ugyanúgy tetszettek.

SzJ.: Hogyan érkezik meg manapság egy ilyen felkérés? Hogyan lettél Kökörcsin?

BP: A Vaják esetében is voice teszt volt a főbb szerepekre, és Stern Dani, a Vaják szinkronrendezője kihívott rá. Mondta, hogy ez egy nagyon ígéretes sorozat, és abszolút el tudna képzelni erre a figurára, aki ráadásul fog párszor énekelni, de akkor még valójában fogalmam sem volt, mi lehet ez az egész. A voice teszt lényegében hang casting, ahol megadják azokat a sarkalatos jeleneteket, ahol megmutathatja az ember a karakter szélsőségeit. Kökörcsin esetében pedig evidens volt, hogy énekelni is kell majd. Azt a jelenet vettük fel, amikor a kocsmában énekli a “Jussát várja a vaják” című nótát, én pedig nagyon fellelkesedtem, amikor észrevettem, hogy ez abszolút az én hangfekvésem, tehát tényleg el tudom énekelni. És azt éreztem, hogy a szerep is eléggé pofán vágott.

Ez a jelenet aztán tényleg igazán kökörcsines volt: nagyon kellett pörögni, szélsőségesen, sűrű váltásokkal nyomni a szöveget, hol flegmán, hol tocsogva az önimádatban, aztán hirtelen kijózanodni, és persze volt maga a dal. Még nem volt pontos a szöveg, itt-ott változtattam rajta, hogy jobban illeszkedjen. Akkor már azt éreztem, hogy nagyon kell ez a szerep. Tudom, mit fogsz kérdezni: engem is nagyon csigázott! Kik vettek még részt a castingon? Muszáj volt tudnom, hogy mik az esélyeim, ezért kitudakoltam a két versenytársam nevét. Kicsit elszontyolodtam, mikor megtudtam, hogy két fiatal szinkrontitán. Szinte biztosra vettem, hogy valamelyikük lesz, hiszen nagyon passzolt a habitusuk a Joey Batey-féle karakterhez. Aztán jött a várva várt telefon, Kablay Luca (a Vaják gyártásvezetője - a szerk.) hozta a hírt: megkaptam! Majd’ kiugrottam a bőrömből. Dani nagyon alaposan felzárkóztatott a szerepből: ki ez a srác, mit akar, és mi lesz a szerepe. Annyira pontosan lefestette, hogy a könyvek ismerete nélkül is értettem, mi a funkciója ennek a karakternek. A voice teszt, de szerencsére maga a munka, és a teljes szinkronfelvétel is annyira műhelymunka volt, ami szerintem ritka a mai szinkronvilágban! Nagyon lassú tempót diktáltak, tehát volt idő a felvételekre, nem kellett aggódni, hogy elkésünk. Lehetett poénkodni, elmélyülni, vitatkozni, és ez talán a régi időket hozta vissza. Még arra is jutott idő, hogy Hunor, a sorozat dramaturgja, Fellegi Léni, a zenei vezetőnk Dani és én le tudtunk ülni a dallal kapcsolatosan kocsmázni. Megbeszéltük, hogy hogyan pontosítsuk a szöveget, mi jön ki jól, mi lesz a jó ív, mi az, ami hű a könyvekben írtakhoz. Mind a négyen nagyon akartuk, hogy ez dal sikerüljön, mert tényleg fontosnak éreztük. Ez ritka élmény a mai világban, bár hál’ istennek - ezt le is kopogom - mégsem annyira ritka, mert mostanában több ilyen feladatot is elém sodort az élet. A közös alkotómunka rengeteg energiát ad, feltölt. Valójában ezért csinálom a színházat és így a szinkront is - mert egyszerűen jó együtt dolgozni, amikor egy irányba húzunk! Ez az, amit az egész Vajákkal kapcsolatban érzek, a „gyerünk, csináljuk” életérzés.

SzJ.: Tudtad, hogy a videójáték első részét leszinkronizálták?

BP: Igen. Meg is találtam, hogy Csőre Gábor volt Kökörcsin hangja. A végeredményt nem hallottam még, de amennyire tudom, az első videójátékban lévő Kökörcsin még egy más típusú figura. Az általam ismert szereppel kapcsolatban sokszor hozzák fel azt, hogy a Shrekből Szamár karaktere hasonlít rá. Ebben van is valami, mert tényleg idegesítő, folyton jár a szája, és csapong, de mégis szerethető a nagy melák mellett.

SzJ.: Hogyan zajlott a dal felvétele?

BP: A kis dalokat és a lírai részeket vettük fel először. A nagy dalra külön napot hagytunk, hogy ne fárasszuk ki a hangom, és nem is másnap vettük fel, hanem kb. egy héttel később. Nagyjából három-három órára diszponáltak, és kellett is ennyi rá, mert a csapattal a legjobbra törekedtünk. Bevallom, a maximalizmusom miatt kissé rá is görcsöltem a feladatra, de a korábban említett csapattal (Csomár Zoltán hangmérnökkel kiegészülve) jó kis dalt hoztunk össze.

A felvételeket kétsoros etapokban éreztük a leghatékonyabbnak, hiszen így nem veszik el az átkötés, a folyamatos éneklés lehetősége. Az ennél hosszabb részek egyben való rögzítése már nem szerencsés, mert akkor nehezebb vágni, ha esetleg valami elcsúszik, nem pontos.

SzJ: Tetszik a végeredmény?

BP: Nagyon. Őszintén nagyon! Több alkalommal énekeltem fel, hogy a végeredményt a legjobb változatokból lehessen összerakni. Maximalistaként azt mondom, hogy biztosan lehetett volna még dolgozni rajta, jobban beültetni a torkomba, még jobban árnyalni, de elégedett vagyok, különösen amiatt, hogy ez valóban egy csapat közös munkája. Nagyon hálás vagyok, hogy ezekkel az emberekkel összesodort a sors. Nem tudom, hogy ők mennyire hálásak, hogy engem dobott nekik a gép, biztosan létezik kevésbé kemény dió is, de azt gondolom, hogy azok a kézrázások, amik a felvételek végén voltak, mindnyájunkat megnyugtattak, hogy megérte a beletett energia.

SzJ: Láttad a YouTube-on a különböző nyelvi változatokat összehasonlító videót?

BP: Persze, hogy láttam! Az ember arról álmodozik, hogy egyszer egy multilanguage videóban ott lehessen a hangja. Én nagyon büszke voltam Mórocz Adrienn barátnőmre (aki most már Hamupipőke hangja is itthon, Lily James miatt), mikor felfedeztem egy ilyenben, és láttam, hogy dicsérik őt és a szakmát is. Valakinek ő most olyan, mint nekem Kocsis Judit vagy Kiss Eszter volt gyerekkoromban. Azért ez azt jelenti, hogy innentől kezdve te vagy a hangja az adott karakternek, veled azonosítják. Ez menő! Amikor pedig rólam beszélnek így, akkor azt mondom, hogy most már ez a valami ott van az asztalon, mert ezt nem én töltöttem fel, nem én vágtam össze, hanem valaki, aki azt gondolta, hogy ezt jó feltenni a netre, mert érdemes.

SzJ: Meg fog jelenni a dal hivatalosan?

BP: Nagyon szurkolok azért, hogy fölismerje ezt az igényt a Netflix, bár az az érzésem, hogy nem így lesz, mert nem gyerekközönségről van szó. A Jégvarázs “Let It Go”-jából csinálta meg a Disney azt a Spotify-albumot, amelyben az összes felvett nyelven ott van a dal, tisztán. Szerintem ebből most nem lesz ilyen, mert az igény talán nem annyira erős. Hiába írja a kommentelők zöme a saját országának, hogy legyen ilyen – azt hiszem, ebbe csak a pénz szólhat bele.

SzJ: Nem gondolkodtál rajta, hogy a kezedbe veszed a dolgot?

BP: De gondolkodtam, csak először föl kell göngyölítenem. Nagyon szeretném a “Her Sweet Kiss”-t is fölénekelni, illetve tervezem, hogy megfűzöm Hunort is, hogy csináljuk meg ebből a magyar verziót. Nagyon szurkoltam, hogy a Netflix rendelje meg, de mivel ez a dal csak vége főcímen volt, nem pedig egy Vaják-jelenetben, ezért csupán csak feliratra volt szükség. Pedig azért az is egy nagyon jó dal!

Köszönjük szépen az interjút!

Fotók: Stern Dániel, szinhaz.hu

Ugyan a magyar tévében csak 1998-tól kezdték sugározni, 25 éve annak, hogy Amerikában bemutatták a Herkules című sorozatot, mely feltette Kevin Sorbót a térképre. 176 országban adták le a szériát, ami 1996-ban még a rendkívül népszerű Baywatch sorozatot is megelőzte. Sikere Magyarországon is vitathatatlan volt. Én olyannyira szerettem, hogy életem legelső tinimagazinját is a benne található Kevin Sorbo poszter miatt kellett megvenni, és a Xénás rágók is akkor voltak igazán értékesek, ha Herkules is rajta volt a rágóban található matricán, hiszen "ahol megjelent a rossz, ahol ártatlanok szenvedtek, ott termett hirtelen: Herkules”.

Lássunk is pár érdekességet a sorozatról! 

Herkules karakterét nagyon nem kellett kitalálni, de mégis valami újat kellett nyújtani, így a sorozatban egy teljességgel amerikai személyiséggel ruházták fel a görög hőst.

A főszerepet Dolph Lundgrennek szánták, ám mivel az ajánlat visszautasításra talált, Kevin Sorbo lett a következő jelölt. Habár nem ő volt a legizmosabb jelentkező a castingon, a készítők úgy érezték, a személyisége közel áll ahhoz, akit keresnek. A producer, Dan Filie úgy fogalmazott: ,,Sorbo egy átlagos fickónak tűnt, akivel jó lehet együtt lógni”. Ugyan verekedni nyilvánvalóan nem tudott, a problémát orvosolandó felkérték Douglas L. Wong-ot, hogy egy hathetes felkészítés keretében tanítsa meg Sorbónak a Fehér Lótusz Kung Fu alapjait.

Zeusz szerepére Charlton Hestont kérték fel, de mivel nem vállalta, Anthony Quinn formálhatta meg a görög istent.

A sorozat helyszínéül számos hely szóba került Dél-Afrikától kezdve Ausztráliáig, ám a választás mégis Új-Zélandra esett, mert olcsó volt, és természeti adottságai révén számos forgatási lehetőséget kínált.

A korhű kosztümök igazi kihívást jelentettek, ugyanis csak Herkules nadrágját több ember készítette egy héten keresztül.

A Herkules barátját, Iolaus-t (Iolesz-t) alakító Michael Hurst a kor egyik legsikeresebb új-zélandi színésze volt, aki a Herkules forgatása mellett Shakespeare-i darabokat rendezett, és játszott. A történethez hozzátartozik, hogy Hurstnek nem volt nehéz dolga a hóbortos Iolaus megformálásával, mert az angol drámaíró történeteiben általában a bolond karaktereket játszotta el. Maga a színész is ennek tulajdonítja azt, hogy megkapta ezt a sorozatszerepet.

1997-ben Kevin Sorbo aneurizmától szenvedett, így hosszabb távra kimaradt a forgatásból. A szerzők emiatt készítették el a "Yes, Virginia, there is a Hercules" című epizódot, amiben a sorozat íróinak mindennapjaiba láthattunk bele, majd ezt követte az a rész, ahol az istenek gyermeke disznóvá változik, így ehhez sem volt szükség a színész jelenlétére.

Herkules – Kevin Sorbo – Kőszegi Ákos

Kevin Sorbo számos alkalommal beszélt a sorozatról külföldi lapoknak, s látszólag egyáltalán nem zavarja, amikor életének ezen szakaszáról faggatják, mert szívesen emlékszik vissza erre a munkára. Így fogalmazott amerikai lapoknak adott interjúiban: ,,A sorozatnak köszönhetem, hogy ismert lettem. Már gyerekként nagyon szerettem a görög mitológiát, így hatalmas megtiszteltetés volt az egyik legismertebb görög hős karakterének megformálása. A kezdet kezdetén öt egészestés filmet forgattunk, amit a televíziók sugároztak, ezután jött a felkérés, hogy sorozat is legyen belőle. Próbáltuk követni a görög mitológia történeteit, de sokszor éltünk a humor eszközével. A harcos jelenetek soha nem torkolltak véres küzdelembe, egyfajta lazaság és humor mindvégig jellemezte ezeket a jeleneteket. A munka miatt hét évre Új-Zélandra költöztem, és annyira jól éreztem magam mind a helyszín, mind a forgatás és a stáb miatt, hogy már-már nevetségesnek tartottam, hogy még pénzt is kapok ezért. A munka nem csak ezek miatt okozott maradandó élményeket, hanem azért is, mert itt ismertem meg a feleségemet, aki Herkules szerelmét, Serénát alakította. Amikor először találkoztunk, rögtön láttam, mennyire gyönyörű. Az első jelenetünk épp egy csókkal végződött, s megkérdeztem tőle, nem akarja-e gyakorolni a felvétel előtt. Rábeszéltem egy randira, aztán három hónap múlva el is jegyeztük egymást, és azóta is boldogan élünk három gyerek szüleiként. Az első öt évadot nagyon élveztem, de a hatodik évad végére úgy éreztem, kezdek kiégni, és más kihívásokat kezdtem keresni. Megkaptam Dylan Hunt kapitány szerepét az Andromédában, amit jeleztem a producereknek is. Még bőven lett volna idő egy 22 részes befejező évadra, ám úgy érzem, beintettek, amiért be akartam fejezni, így lett egy összecsapott nyolc részes utolsó évad. Ennek ellenére el tudom képzelni, hogy a Herkulesnek is legyen felújított változata, csak most már a koromnál fogva inkább Zeuszt kéne játszanom.”

A Szomszédok és a Játék határok nélkül mellett a Herkules volt a rendszeres családi tévénézős program otthon, de ezen  közös időtöltésen kívül azt is köszönhetem a sorozatnak, hogy megismerkedtem Kőszegi Ákos hangjával. Ezúttal a Művész Úr is hallhatta az én hangomat, amikor interjút kértem tőle, s Ő készséggel mesélt nekem.

Fotó: Vígszínház

Szinkronjunkie: Először az Ártatlanok lázadása című filmben szinkronizálta Kevin Sorbót. Ez alapján kapta meg a Herkules szinkronját, vagy külön casting volt a sorozatra?

Kőszegi Ákos: Nem emlékszem az Ártatlanok lázadására, viszont arra igen, hogy az egyik legcsodálatosabb, legnagyobb szinkronrendező, Mauchner József választott ki erre a szőke, kétméteres izomkolosszus, Kevin Sorbo által játszott Herkules szerepre. Talán azért, mert én egy feketehajú, száznyolcvanegy-két centis, "kevésbé” sportos alkat vagyok. Természetesen viccelek! Sorbo az alkatához képest rendkívül lágy, bársonyos bariton hangon szólal meg a sorozatban, Józsi bácsi ezért gondolhatott rám, örök hálám neki. Akkoriban még a szinkronrendezők privilégiuma volt a szereposztás, ma már egyéb ,,tényezők” is érvényesülnek.

SzJ: Amikor belekezdtek, lehetett tudni, hogy ez egy hosszútávú munka lesz? Hogyan lehet egy sorozat szinkronját összeegyeztetni a színházzal?

KÁ: Azt tudtuk a csodás emlékű Rajhona Ádámmal, aki az Anthony Quinn által játszott Zeusz szerepét ,,hangolta", hogy hat rész biztosan lesz. Sajnos Quinn a későbbiekben már nem jelent meg a sorozatban, így Ádámmal sem találkoztam a továbbiakban. Érdekesség, hogy nagyon meleg nyár volt, amikor az első részeket rögzítettük, de ’95-ben még nem volt a stúdióban légkondicionáló, úgyhogy félmeztelenül álltunk rövidnadrágban a mikrofon előtt és ötpercenként téptük fel a stúdió ajtaját, hogy egy kis friss levegőhöz jussunk. Az egyeztetés a színházainkkal Masoll Ildikó szinkron-gyártásvezető dolga volt, és fantasztikusan végezte a munkáját! Ő a szinkron világának egyik legendája, csodálatos emberileg és szakmailag egyaránt.

SzJ: Herkulesről van némi fogalma az embernek anélkül, hogy bármit látna. Így képzelte el őt?

KÁ: A görög mitológia alapján volt "némi" fogalmam Herkulesről, az amerikai sorozatnak kevésbé.

SzJ: Szerette ezt a sorozatot szinkronizálni? Jó színésznek tartja Kevin Sorbót?

KÁ: Az egyik első nagy sorozatom volt a szinkron világában, nagyon szerettem, alig vártam, hogy csinálhassam. Kevin Sorbo az Kevin Sorbo. Jó nézni, szerethető, elképesztően gyönyörű férfi, de nem tisztem megítélni, milyen színész.

SzJ: Meglehetősen ismert sorozat volt ez a ’90-es évek végén. Előfordult, hogy ennek kapcsán ismerte Önt fel valaki?

KÁ: Amerikában a legnézettebb sorozat volt a 90-es évek közepén, természetes, hogy itthon is nagy siker lett. Ráadásul ennek köszönhetem az egyik legnagyobb ,,rajongóm" szeretetét, Csjef Szandráét, egy világtalan kislányét, akinek Herkules hangja jelentette tizenévesen a ,,mindent", de nem akarok nagyképűnek tűnni, csak ő így élte meg! Azóta barátok vagyunk, és hálát adok ezért Istennek!

SzJ: Kevin Sorbo nem nagyon volt elragadtatva a sorozat utolsó évadától. Ön is lezáratlannak és összecsapottnak érezte, mint ő?

KÁ: Sajnos nem emlékszem az utolsó évadra, így nem tudom megítélni Sorbo véleményét.

SzJ: Örömmel tért vissza szinkronizálni a színészt az Andromédában?

KÁ: Nagyon szerettem az Andromédát, de a Herkulest is! Nagyszerű, remekül szinkronizáló színészekkel dolgozhattam együtt, csodálatos stábokkal. Szép évek voltak, túl azon, hogy különböző színházakban dolgoztam akkoriban, köztük Sopronban Mikó István barátom vezetése alatt. Egy idő után a szinkronizáló színész mindent tud a szinkronizálandó színészről, így vagyok Tom Hanks-szel is, akit 1993 óta én szinkronizálok, bár ő még mindig meg tud lepni! Sorbo is a ,,sajátommá" vált, kevesebb meglepetést okozott, mint Hanks, de ettől még nagyon szeretem, és sokat köszönhetek neki. Talán nem nagyképűség, ha úgy gondolom, hogy Magyarországon ők is sokat köszönhetnek nekem. Már csak Szandra miatt is.

Iolaus – Michael Hurst – Weil Róbert

Michael Hurst Shakespeare komédiás hőseit alakította színpadon, mielőtt a sorozatba került eleinte játszani, majd néhány epizódot rendezni is. Hurst az egészet egy nagy játéknak fogta fel. Egyszer a Xéna forgatásán karddal a kezében kellett pördülnie, és mivel a kardok ténylegesen élesek voltak, sikerült megsérteni Kevin Sorbo fejét, amit kilenc öltéssel kellett összevarrni. Hurst a Herkules után feltűnt az Andromédában is, aminek emlékét így foglalta össze: ,,simán visszarázódtunk. Kicsit olyan volt nekem, mintha ugyanúgy a Herkulest forgatnánk, csak most az űrben”. Iolaus magyar hangja, Weil Róbert igaz fájdalmamra manapság nem nagyon szinkronizál, legutóbb a Psych – Dilis detektívek hatodik évadában tűnt fel egy epizódban.

További magyar hangok (a teljesség igénye nélkül): Kocsis György, Gyürki István, Jakab Csaba, Menszátor Magdolna, Prókai Annamária, Juhász Judit.

"Szinkronlegendák" portrésorozatunk legújabb részében a legendássá vált színészek gárdájának egyik oszlopos tagjára, Csákányi Lászlóra emlékezünk. Gyerek, felnőtt, humor- és drámaszerető egyaránt élvezhette játékát. Jellegzetes hangját nem csak a színpadon hallatta, hanem filmekben, dalokban és hangjátékokban is. Munkáját 1959-ben Jászai Mari-díjjal jutalmazták, 1979-ben pedig Érdemes, majd 1984-ben Kiváló Művész lett. Szentgotthárdon egy filmszínház viseli a nevét.

"Kirúgni, fasiszta!”

A színész 1921. január 13-án született a ma már Ausztriához tartozó Németújváron Zsigovits Lászlóként. Habár apja papnak szánta, egy színházi látogatás alkalmával Csákányi rájött, hogy valójában mit szeretne csinálni, így 1942-ben diplomázott a Színművészeti Akadémián, majd a Nemzeti Színház tagja lett. Három év szovjet hadifogság után visszatért, ám a Nemzeti Színház nem várta tárt karokkal. Erről így emlékezett: „Major Tamás titkárnője közölte, hogy az igazgató elvtárs házon kívül tartózkodik, amit én tudomásul vettem. Bár az ajtórésen láthattam, amint a tükör előtt áll, és borotválkozik. A szakszervezeti titkár aztán közölte, hogy nincsen státus számomra. Évekkel később mesélte, hogy mielőtt odaértem volna, megcsörrent a telefonja. Elhangzott az utasítás: Kirúgni, fasiszta!”. E lelketlen fogadtatás után zenés paródiákkal és burleszkekkel járta a vidéket, míg 1948-ban a Pesti Színházhoz nem került, majd számos színház után végleges helyét a Vidám Színpadon találta meg 1974-ben, és ezután 1992-es haláláig itt játszott.

Ugyan a kottát nem ismerte, első igazi sikerét az 1955-ben bemutatott Szabadság, szerelem operettben elhangzó Doktor úr című dalának köszönhette. A Vén budai hársfák című nótát is nagyon szerették az ő verziójában, melynek előadását a közönség meg is követelte tőle.

"Gyüjjön má’ elő én mondom, most már másodszor!”

Csákányi Lászlónak filmes sikerei is megkérdőjelezhetetlenek voltak. Egyik főszereplője volt az Indul a bakterház című vígjátéknak, illetve játszott az 1978-ban készült Rab ember fiaiban. Egyik kedvence a Sose halunk meg című film, melyben tánctanárt alakított, de gyerekfilmek készülésében is örömmel vett részt. Televízióban a filmeken kívül rendszeres szereplője volt különböző kabaréjeleneteknek is.

"A fiúk a bányában dolgoznak”

Csákányi László a Rádiókabarénak is rendszeres szereplője volt, és a Hófehérke és a hét elgyötört törpe című kabaréban ,,a művész úr hét törpét játszik egyszerre”. Agárdi Gáborral nem csak ebben a jelenetben tűntek fel együtt, hanem évekig játszották a két krahácsi atyafit. Rádiójátékokban is rendszeresen hallhattuk hangját, hiszen ő volt Viktor Szíriusz hangja a Szíriusz kapitányban, mely 13 éven keresztül volt hallható a rádióban.

"Ami nem sikerül elsőre, sikerülni fog másodszorra”

Csákányi László azon színészek közé tartozik, akik a szinkronban is legalább akkorát alkottak, mint színpadon, illetve a filmvásznon. Generációk nőttek fel a hangján, legyen az magyar, vagy külföldi produkció. Hallattuk Döbrögiként a Lúdas Matyiban, és Loncsárként a Szaffiban, ám egyik legemlékezetesebb szerepe kétség kívül Karak volt, az öreg, bölcs róka, aki az ifjú Vuk útját egyengette.

Kifejezetten szeretett szinkronizálni, ám ha a külföldi színészt egy magyar gyártású filmben kellett megszólaltatni, azt lehetőség szerint visszautasította. Egy ilyen alkalommal egy kubai szereplő szinkronjára kérték fel, és csak azzal a kitétellel fogadta el a szinkronszerepet, ha ugyanannyit kap a munkájáért mint a kubai. A gyártásvezető nem tudta lebeszélni erről a művészt, így eshetett meg az, hogy Csákányi a stúdióban szembesült azzal, hogy egy majmot kell szinkronizálnia, és honoráriumként egy adag banánt kapott –akárcsak a kubai kolléga.

Nem mehetünk el szó nélkül a klasszikussá vált Frédi és Béni szinkronja mellett, ami méltán hatalmas sikert jegyzett a Csákányi-életműben. Márkus László, Béni magyar hangja így emlékezett meg a rajzfilm szinkronjáról Dallos Szilvia: Magyar hangja – A szinkronizálás története című könyvében: "Béni valóban az én figurám, ahogy Frédi Csákányi Lászlóé. Őket mi csináltuk ilyenné. Ugyanis az eredeti kőkorszaki szakik teljesen "normálisan” beszéltek, s ez kissé nehézkessé tette a társalgást. Az az igazság, hogy Romhányi József bravúros szövege is inspirált bennünket a figurák megalkotásában, hiszen azokkal a káprázatos rímpárokkal csak így lehetett dobálózni. Tréfálkoztunk, játszadoztunk, míg egyszer csak a figurák bennünket kezdtek fedni, Gerhard Pál ekkor felkiáltott: "Ez az! Ez marad”! Örültünk, amikor azt hallottuk:" Jobb, mint az eredeti!”

Frédi mellett Csákányi László egy másik Hanna-Barbera karakternek, Foxi Maxinak is magyar hangja volt, a rajzfilmfiguráknál maradva fontos még kiemelni a Dzsungel könyve Disney változatában Balu hangjaként, amivel szintén belopta magát a gyerekek szívébe.

 "Nem vagy buta. Csak még keveset tudsz”

Dallos Szilvia könyvében Bor Zoltán így emlékszik vissza egykori mesterére: "Sosem felejtem el, Csákányi Laci bácsi hogyan segített át a kezdeti lámpalázon. Nagyon kezdő voltam még, és szörnyen izgultam. Ő kedvesen nézett a szemüvege fölött, és nyugodt, dörmögő hangon megkérdezte: "Ideges vagy, öcsi?” - "Igen” – hebegtem. "És miért?” - "Mert nagyon kezdő vagyok, és nekem óriási megtiszteltetés, hogy Laci bácsi mellett állhatok, emiatt is nehéz”."Ne búsulj, majd segítek. Én is voltam fiatal és gyakorlatlan. Most meg már háttal is tudok szinkronizálni.” Azzal megfordult, és hibátlanul rámondta a képre a szöveget. Teljesen kikészültem. Amikor Laci bácsi és a stáb jót nevettek rajtam, már tudtam, hogy valami svindli van a dologban. Ki is derült hamarosan. "No, ide nézz, öcsi! Látod ott azt a kis ablakot?” Hátrafordultam, felnéztem, s ekkor már én is elnevettem magam. Ugyanis ahol a vetítőgép sugara kijött, volt egy kicsi üvegablak, ahová a kép odatükröződött. Ezt a fizikai jelenséget felhasználva oldotta el a bennem lévő feszültséget a nagyon segítőkész Csákányi László”.

Nem Bor Zoltán volt az egyetlen, akivel a nagy színész eljátszotta ezt a trükköt. Kútvölgyi Erzsébet így emlékezett vissza élete legelső, 1969-es  szinkronszerepére: "Az izgalomtól, a lámpaláztól alig tudtam megszólalni. Egyre-másra jöttek a nagymenők, a szinkronizálni nagyon tudó kollégák. egyszer csak bejött a műterembe Csákányi László. Leült mögém, és hallgatott. Amikor a többi kolléga már végzett, és csak mi ketten maradtunk a műteremben, odajött hozzám, megveregette a vállamat, és azt mondta: "Ide figyelj, gyerek! Egészen jól csinálod! De tudod, mikor fogsz majd igazán jól szinkronizálni? Ha úgy tudod, ahogy most én!” Azzal hátat fordított a vászonnak, és pontosan ,,szájra” elkezdte mondani a szöveget. (…) Maradék önbizalmam is köddé vált. Legjobb, ha azonnal abbahagyom. Már-már azon a pontom voltam, hogy elbőgöm magam, amikor Lacikából kitört a nevetés: "Te gyerek! Nehogy pityeregni kezdjél már! Hiszen ezt te is meg tudod csinálni! Odanézz!” – mutatott fel a vetítőház piciny ablakára. Belőlem is kirobbant a nevetés. Azt hiszem, ez a nevetés gyógyított ki mindennemű görcsből, gátlásból, félelemből, és attól kezdve mertem igazán felszabadultan szinkronizálni.

Straub Dezső korábbi, a szinhaz.org-nak adott interjújából idézünk: "Csákányi Laci bácsi minden előadás végén, amikor legördült a függöny, azt mondta: Köszönöm a férfias munkát, aki nem azt végzett, az szégyellje magát!”

Csákányi Eszter szerint édesapja kifejezetten játékos ember volt, ám néha, ha szükség volt rá, keményebb oldalát is megmutatta. A művésznő 2018-ban így emlékezett édesapjáról a Somogy Megyei Hírportálnak: "Nem vettek fel a pesti Színművészetire, lementem hát Kaposvárral húsz csodás évre. Csak ezernyolcszáz forint volt a kezdő fizetésem, és rezsi helyett sokszor inkább ruhákra szórtam el a pénzt. Ha ilyenkor kértem apámtól, végig kellett hallgatnom, hogy minek költök ennyit, miért nem spórolok, de a végén mégis mindig adott. Amikor beteg lett, és a halála előtt rengeteget beszélgettünk, egyszer elárulta azt is, hogy mindig tudta, amikor ruhát vettem, de mondjuk fotelt hazudtam helyette. Nem volt rest párszor leautózni Kaposvárra, és később a pesti előadásaimat is mind megnézte. Teljesen más műfajban játszottam, mint ő, de tudta, hogy értékes az is, amit én csinálok, csak szembe sosem dicsért.”

Ugyan az év első napján kerestük meg, másnap már érkezett is a válasz, és a Művésznő nekünk is szívesen mesélt édesapjáról.

SzinkronJunkie: Azt mesélte egy interjúban, hogy édesapja rendkívül kritikus és maximalista ember hírében állt. Önmagával szemben is kritikus volt?

Csákányi Eszter: Az tud igazán kritikus lenni, aki önmagával szemben is támaszt elvárásokat. A maximalizmust nem csak másokon kell számon kérni, hanem önmagunkon is, és ő magával szemben is nagyon kritikus volt.

SzJ: Emellett viszont kifejezetten segítőkész volt, mert nem egy kezdő szinkronizáló színész mesélte, hogy milyen trükkel oldotta fel a gátlásaikat.

CsE: Ez egy jópofa játék volt, amiket kezdő főiskolásokkal csinált. Nagyon szerették őt, és tényleg csodálatosan szinkronizált. Abban az időben a szinkron még nehezebb munka volt, mint ma, hiszen fülhallgató nélkül dolgoztak.

SzJ: Az édesapja nem szeretett olyan magyar filmet szinkronizálni, amiben külföldi karakternek kellett adnia a hangját. Ennek mi volt az oka?

CsE: Azért idegesítette, mert nem értette, hogy ha egy külföldi színész játssza a szerepet, de az ő hangját akarják, akkor miért nem ő maga játszhatja el. Nyilvánvalóan egy rendező ehhez máshogy áll hozzá, nem szabad haragudni emiatt. Ezt neki is mondtam, és én is próbálok ezen az úton menni, hogy ezen a pályán nem szabad megsértődni, mert a színész és a rendező szemszöge is más.

SzJ: Ha az embert hadifogság után nem veszik vissza a Nemzeti Színházhoz, akkor azért meg lehet sértődni.

CsE: Az egy brutális történet volt, ami egész életében fájt neki. Ezeket a dolgokat ki kellett volna beszélni, de nem volt rá lehetősége, hogy akár Major Tamással, akár a többi rendezővel megbeszélhesse.

SzJ: Visszatérve a magyar filmben való szinkronra: történt egy eset, amikor annyi fizetést kért, mint a "kubai kolléga”, akiről kiderült, hogy egy majom, így Csákányi László is banánt kapott fizetség gyanánt. Tudott magán nevetni?

CsE: Mindig őrjöngött, hogy milyen kevés a pénz, de nagyon nevetett az eset után, nagyon jó humora volt. A Nagy utazás című, utolsó filmjében már nagyon beteg volt. A rendező, Koltai Róbert kitalálta, hogy készít vele egy dokumentumfilmet, az Utolsó tangót, amiben csak történeteket mesélt. Olyan csodálatos volt az Apám, egyik poén követte a másikat. Ott kérdezték tőle, hogy melyik volt a legemlékezetesebb szinkronszerepe. Azt mondta: ,,egy orosz katona fülzsírja”. Kérték, hogy mutassa meg, hogy hangzott, és ő megtette.

SzJ: Csákányi László a szinkront egyenrangúnak tartotta a színpadi játékkal?

CsE: Abszolút egyenrangúnak, imádott szinkronizálni. Amiket mindenki ismer a Foxi Maxi, a Frédi és Béni, Karak, de amire tudom, hogy nagyon büszke volt az a Vád tanúja című film, amiben Charles Laughton magyar hangja volt. Szenzációsan szinkronizálta a karaktert, s habár a film szinkronját pár éve felújították, én nemrégiben mégis az ő hangjával láttam a televízióban.

SzJ: Nem zavarta az édesapját, hogy a rajzfilmekhez köthető szinkronjai ismertebbek?

CsE: Dehogy zavarta, imádta a rajzfilmeket is. A mai napig leszólítanak a piacon, és mondják, hogy ,,emlékszem a papájára, milyen jó volt a Frédi és Béniben”. Kollégák esetében is észrevettem hasonlót, és tényleg így van: egy színész úgy marad halhatatlan, ha rajzfilmhez adja a hangját.

Tragikus hirtelenséggel, életének 57. évében elhunyt Gesztesi Károly. Halála sokként hat a színház, film- és szinkronrajongók és a szakma számára, hiszen számos kedves karaktert hozott hozzánk közelebb.

Tóth Károly néven született 1963. április 16-án, majd 1988-ban diplomázott a Színház és Filmművészeti Főiskolán. Tagja volt a Thália Színház, a Miskolci Nemzeti Színház, később a József Attila Színház társulatának, 1994-1998 között a Vígszínházban is játszott, 1998 óta pedig szabadfoglalkozású színészként tevékenykedett.

A szinkronról általában így nyilatkozott: "egy film akkor jó, ha hús-vér magamat teszem mögé, a sírásával, a nevetésével, a tanításával, az esendőségével együtt."
Vin Dieselt, Michael Madsent, Sylvester Stallonét és még több tucat külföldi kollégáját szólaltatta meg közel harminc éves szinkronkarrierje során. Ő volt például A herceg menyasszonya Inigo Montoyájának magyar hangja, és amikor Quentin Tarantino megjelent a Ponyvaregényben, akkor is Gesztesit hallottuk. Lando Calrissian szerepét az eredeti Star Wars-trilógia második verziós szinkronjában Kosztola Tibor rendező osztotta rá, és őt hallhattuk a legutóbbi, 9. részben is - ez volt valószínűleg az egyik legutolsó szinkronmunkája.
Karakteres orgánuma a szakma legismertebb hangjai közé tartozott, pedig mindig megválogatta, milyen filmekben és kiket szinkronizál.
Sorozatokban is rendszeresen hallhattuk, talán egyik legismertebb munkája A hegylakóhoz kapcsolódik, ahol a főszereplőt, Duncan MacLeodot (Adrian Pault) kitűnő érzékkel magyarította. Ő volt továbbá a Szupercsapat Rosszfiúja, azaz Mr T, és a Trónok harca Robert Baratheonja is.

A kétezres évek elején egyik legmeghatározóbb szinkronja Shrek, az ogre volt, akire így emlékezett egy interjúban: "Ez a fajta rajzfilm teljesen új volt számomra, és elsőre furcsa volt csinálni, mert klasszikus Disney-meséken nőttem fel. Ez merőben más volt, mint amit megszoktam, mert ahogy elindult a film, Shrek beleül a mocsárba és bélmozgással kezd, ami először sokkoló volt. Nem is voltam benne biztos, hogy ezen bárki nevetni fog, sőt abban sem, hogy el kéne vállalni a szerepet.” A színész animációs szinkronja nem állt meg a Shreknél, hiszen a Verdákban Matukaként, a Szörny Rt-ben pedig Sullyként okozott vidám perceket gyereknek és felnőttnek egyaránt.
Tavaly februárban egyikünknek volt szerencséje találkozni és beszélgetni vele a Talent Studióban, ahol a szinkronutánpótlás-képzés egyik oktatója volt. Elmesélte, hogy azért vállalta el a feladatot, mert elég biztosíték volt neki az előtte ott tanító színészek és színésznők névsora. "Addig jó itt lenni, amíg ilyen szabadság, jókedv van. Rosszkedvű helyekre nem is megyek dolgozni” – mondta akkor.

Hangját nem csak szinkronra, éneklésre is használta, nem is akárhogyan. Mivel kitűnően zongorázott, lemezt is adott ki, melyen szomorú melódiák és életigenlő dalok egyaránt helyet kaptak:

A tévéképernyőn feltűnt a Szomszédokban és a Jóban-rosszban című sorozatban is, ahol az egyik főszerepet játszotta. Sosem felejtjük a Gálvölgyi-show "Gyúrunk vazze” - szkeccsének egyik karakterét, melyet szintén neki köszönhetünk:

Magyar filmekben is rendszeresen feltűnt, ő volt Álmos a Magyar Vándorban, a rendező a Csak szex és más semmiben, és a Valami Amerika filmekben is visszatérő szereplőként üdvözölhettük.

Halála előtt a Bánfalvy Stúdióban játszott, ahol több, mint 200 előadásban szerepelt a tavalyi évben, például a Miniszter félrelépben illetve a Nicsak, ki lakik itt? színdarabokban láthatta őt a közönség. A stúdió így búcsúzott tőle:

"Megdöbbenten, és értetlenül állunk a hír előtt, mégis legfontosabbnak azt tartjuk, hogy mind a családunk, és mind a Bánfalvy Stúdió összes munkatársa nevében kifejezzük részvétünket Károly családja számára, kívánunk nekik sok erőt az elkövetkezendő időszakhoz. Károly rengeteg ember számára okozott örömet színészi tehetségével és tudásával, továbbá egyedi személyiségével. Hálásak vagyunk amiért mi mindennek a részese lehettünk. Károly a munkatársunk, a csapatunk tagja, és ami legfontosabb, barátunk volt.

Bánfalvy Ágnes
Horváth Csaba
Horváth Olivér"

Személye a szinkronban és a magyar filmvilágban pótolhatatlan. Nyugodjon békében!