A sorozat első részében olvashattatok a Magnumról, a Knight Riderről, a MacGyverről és az X-aktákról. Ebben a részben továbbra is a '90-es évek első felében maradunk, de akciósorozatok helyett családi és kórházi sorozatokról, illetve azok szinkronjáról olvashattok. 

Váratlan utazás

A Váratlan utazás című sorozatban (eredeti címén: Road to Avonlea) egy amerikai kisváros mindennapjait, és különösen a King család életét követhettük nyomon 91 epizódon keresztül. A kanadai sorozatot 1989-től hét éven keresztül forgatták. A Magyar Televízió 1993 szeptember 4-én sugározta a sorozat legelső részét.

Sara Stanley – Sarah Polley – Vadász Bea

Vadász Bea 9 éves kora óta szinkronizál, úgyhogy már tapasztaltan került be a Váratlan utazás szinkroncsapatába. Bea kérésemre így emlékezett vissza a sorozatra: ,,Nagyon emlékezetes volt számomra a Váratlan utazás, hiszen életem első olyan szerepe volt, ami hosszú éveken keresztül tartott. Akkoriban még próbáltunk, ott voltak a partnerek, nem volt füles, hanem meghallgattuk kétszer-háromszor az eredetit, azután indult a felvétel. Fantasztikus színészekkel, például Tolnay Klárival álltam egy mikrofon előtt a négyes műteremben, még erre is emlékszem! Schubert Évával is sokat dolgoztunk együtt a sorozat alatt, vele egy színpadon is játszhattam. Nagyon jó kapcsolat alakult ki a kollégákkal, mindig melegséggel tölti el a szívemet, ha találkozom velük”.

Felicity King – Gema Zamprogna – Simonyi Piroska

Simonyi Piroska összetéveszthetetlen hangja végigkísérte a ’90-es éveket, hisz sorozatokban és filmekben is rengeteget szinkronizált. Korábban ezt nyilatkozta a Váratlan utazás című sorozattal kapcsolatban: ,,Akkoriban teljes mértékben azonosultam Felicityvel. A szereppel együtt nőttem fel, nagyon a szívemhez nőtt. Beleképzeltem magam azokba a helyzetekbe, amiket ő átélt; úgy éreztem, hogy ő a másik énem.”

 Hetty King – Jackie Burroughs – Schubert Éva

Gyerekként Schubert Éva hangja leginkább A kis hableány Ursulájaként maradt meg, de nem tudtam összerakni, hogy Hetty néniként is ugyanazt a hangot hallom, mert teljesen más hanghordozásban beszélt a magyar színésznő – nyilvánvalóan ahogy a szerep megkövetelte. Egy interjúban a riporter rákérdezett arra, hogy nyelvtudása miben segíti a Művésznőt munkái során. Ekkor Schubert Éva így felelt: ,,időnként kijavítok valakit a szinkronban, ha rosszul mond egy francia szót. Régen a szinkronban másként dolgoztunk, s amikor valami hiba volt, azt kijavították.”

A Klinika

A Klinika című német sorozatot először 1988-ban kezdte el vetíteni a televízió. A sorozat a Kórház a város szélén című csehszlovák sorozat német változata.

Klaus Brinkmann professzor – Klausjürgen Wussow - Bács Ferenc

Bács Ferenc hangja leginkább a Micimackóból Tigrisként, vagy Gandalfként ismert a Gyűrűk urából, pedig hol volt még a Klinika ezekhez képest! Bács Ferenc fantasztikus volt a bölcs professzor szerepében, akinek megannyiszor kellett rossz híreket közölni a pácienseivel.

Dr Christa Brinkmann – Gaby Dohm - Földessy Margit

Földessy Margit hangját számos sorozatban hallhattuk, a Csengetett, Mylord?-ban, a Mézga családban, illetve a Micimackó mesékben mindig ő szólaltatja meg Malackát. Ahogy minden esetben, itt is kitűnő a munkája, s tökéletesen hozza a kedves Christa nővér (majd később doktornő) szerepét. Érdekesség, hogy a sorozatban szinkronizált Földessy Margit édesanyja, Komlós Juci is, aki Brinkmann professzor házvezetőnőjét szólaltatta meg.

Dr Udo Brinkmann - Sascha Hehn - Nagy Gábor

Nagy Gábor összesen 175 filmben szinkronizált, ami nem kis szám, mégis – be kell valljam – a hangját csak ebben a sorozatban ismerem fel. Nagy Gábor a ’70-es évektől kezdve egészen napjainkig szinkronizál, bár leginkább „további magyar hangként”.

Vészhelyzet

A sorozatot a Magyar Televízió kezdte el adni 1996 január 6-án. Emlékeim szerint mindig kedden adták, úgyhogy a hétfői X akták után a kedd sem volt tévénézős nap, ugyanis félelmetes volt, nem nézhettem.

Dr Mark Greene – Anthony Edwards – Józsa Imre

Józsa Imre sajnos két évvel ezelőtt itt hagyott bennünket, de a munkáiban a mai napig hallhatjuk a hangját. Egy interjúban kérdezték őt az általa gyakran szinkronizált kedvenc színészeiről, akkor így nyilatkozott: ,,Egyikük Anthony Edwards, őt a Vészhelyzet Green doktoraként éveken át szólaltattam meg. Mostanában már ritkábban, egy-egy filmben találkozom vele”. Első szinkron-főszerepére pedig így emlékezett vissza: ,, Az első főszerepemet máig fel tudom idézni. ’76-ban, harmadéves főiskolásként egy szovjet katonát szólaltattam meg. A történet szerint találat érte a hajóját a jéghegyek között. Miközben teljes menetfelszerelésben menekült a zord, elhagyatott tájon, még egy ellenséges német gépet is sikerült kilőnie egyedül. Néhány egész mondat kivételével a teljes másfél órás filmet végig kellett vacognom és lihegnem. Mondtam is a kollégáknak, hogy mire végzünk, hívhatják az ambulanciát.”

Dr Doug Ross – George Clooney – Szabó Sipos Barnabás

Szabó Sipos Barnabás hangja mondhatjuk, hogy összenőtt George Clooneyéval. Az Iszdb szerint 41 filmből 30-ban ő volt az amerikai kolléga hangja, a maradék tizenegy film tetemes része pedig akkor készült, amikor a magyar színész felhagyott a szinkronizálással. Érdekes módon, nagyon utolérték Szabó Sipos Barnabást a kórházas sorozatok, hiszen a Vészhelyzetben több, mint tíz évig szinkronizált, és hallhattuk a Dr House-ban és a Grace klinikában is.

 Dr John Carter – Noah Wyle – Alföldi Róbert

Alföldi Róbertnek is igen jellegzetes hangja van, annyira, hogy a legenda szerint Noah Wyle kíváncsiságból visszahallgatta a szinkronhangjait, és a magyar verzió tetszett neki legjobban. Alföldi Róbertnek talán azért is emlékezetes a sorozat, mert ez volt az első szinkronja 1995-ben, s ugyan ideje sosem volt nézni, jó emlékei vannak a sorozatról: ,,mindig is szerettem a szinkront, sohasem jutott eszembe átadni másnak Cartert. Igaz, a stúdióban többnyire egyedül küzdöttem a pergő párbeszédekkel és az orvosi latinnal. Készen összerakva egy-két részt ha láttam a Vészhelyzetből, úgyhogy nem tudnám megmondani, hogy mi történt Carterrel az elmúlt évek során” – nyilatkozta korábban. Párosuk egyébként annyira összenőtt, hogy a Titkok könyvtára című sorozatban is az igen elfoglalt Alföldi Róbert adta régi kollégájának a magyar hangot.

Ti melyik sorozatra emlékeztek szívesen? Nem csak ezekből lehet választani :-) 

Vannak azok a filmek, amiknél már a címadásból látszik, hogy nem kellett volna elkészülniük. Nos, az 1987-es változattól nehezen megkülönböztethető elnevezésű film pont ilyen! Míg a régebbi alkotás szépen öregedett, addig az új már eleve halva született ötlet volt. 

Shane Black pedig adott már néhány szuper filmet nekünk: rendezőként a Durr-durr és csókot vagy éppen forgatókönyvíróként a Halálos Fegyvert. Személy szerint a Vasember 3 széttrollkodása nem jött be (nem volt kifejezetten rossz film, de amit Mandarinnal műveltek az csak poénnak volt alkalmas), de a hatalmas bevétel egyértelműen top ligás lehetőségekhez juttatta emberünket. Hogy ebből milyen módon lett egy Zs-kategóriás akció-horror, az mindenki számára rejtély. Hozzáteszem, hogy egy egyszerű mai shooter játékban legalább ennyi vér és röpködő testrész található négyzetcentiméterenként, így a 18-as karika kissé túlzásnak tűnt.

A bukás azért benne van a karakterben is rendesen, hiszen maga a Predator, mint intézmény nem túl érdekes. Az első részben izgalmas volt misztikussága, ismeretlensége, és persze - akkori mércével mérve - gusztustalansága miatt. Ma már egy random Star Wars: Lázadók részben is ennél félelmetesebb szörnyek vannak. A misztikusságát valahol a második rész környékén elszúrták, és noha a Adrian Brody-féle epizód nem sikerült rosszul, az ismeretlenséggel együtt folyamatosan épült le.

Ilyen gyenge lábakra és óriási önellentmondásokra filmet építeni még akkor is nehéz, ha annak masszív rajongótábora van. Ez az álmoskönyv idevágó passzusainak megfelelően nem is sikerült. Kaptunk helyette egy 80-as évekbeli, sablonos akciófilmet rossz színészekkel, akikből komoly erőfeszítések árán sikerült még szörnyebb játékot előcsalogatni. Black egyébként jó érzékkel hozta ki az egész stábból a rossz oldalát, hiszen a film zenéje konkrétan nulla lett. Henry Jackman élete legsemmilyenebb zenéjét írta, amely szó szerint a harmadik másodperc után sz*ródott el végleg.

Az egyetlen pozitívum, ami miatt mégis érdemes lehet megnézni a filmet, az a humor, mellyel Black valamennyire mégis képes oldani a feszültséget. Félreértés ne essék, a feszültség nem a sztori miatt, hanem éppen annak ellenére keletkezik az emberben... Szívesen lettem volna az forgatás alatt légy a falon, hogy kiderítsem, ez a katyvasz mégis kinek a hibája. Shane Black trollkodta meg ezt is? Esetleg direkt DVD-re való filmet akart rendezni? Vagy a producerek akartak megint robot óriáspókokat? Esetleg beütött a BvS Martha-krízise, azaz hogy az alkotók valóban elhitték, hogy ez az egész nem lesz röhejes, hanem tökéletesen fog működni? 

Magyar szinkron

Quinn Mckenna - Boyd Holbrook - Szathory Dávid

Akik régóta olvasnak bennünket, azok tudják, mennyire szokott idegesíteni, ha egy bevált magyar hangot nem visznek tovább. Boyd Holbrook - akinek legtöbbször Szvetlov Balázs adta hangját - szerepe még főszereplőként is annyira érdektelen, hogy ez most tulajdonképpen nem zavar. Szathory Dáviddal talán kissé férfiasabb keményebb élt kívánt adni a karakternek Nikodém Zsigmond szinkronrendező. Egyébként teljes sikerrel! Magyarul sokkal masszívabb, karakteresebb fazon lett. Őszintén szólva simán játszhatta volna Szathory az eredeti változatban is.

 Traeger - Sterling K. Brown - Pál András

Érdekes kettősséget figyeltem meg a karakteren a film során. Rhodes annyira hasonlít a fiatal Martin Lawrence-re, hogy valahol végig azon drukkoltam, egyszer szólaljon már meg Pusztaszeri Kornél. Szerintem nagyon adta volna! :) Viszont Pál András sajnos sokkal ritkább vendég a szinkronban, mint az illene, így minden felbukkanásának nagyon örülök. András összetéveszthetetlen, karcos hangja olyan elemi flegmaságot és vagányságot hordoz, hogy vele még a legunalmasabb felolvasóest is egy élmény lenne. Szintén sajnos, hogy a karaktere egy nulla dimenziós, motiváció nélküli gonosz - bár hozzáteszem, Pál András fő erőssége pont az ilyen semmilyen figurák színekkel és élettel való megtöltése.

Nebraska Williams - Trevante Rhodes -  Varga Gábor

Varga Gábort szerintem a legtöbb rendező nem használja megfelelő feladatokra. Talán, mert eleve túlzottan jófiús hangja van, vagy talán a Selmeczi Rolandhoz hasonlító orgánuma miatt. Amikor pedig végre kaphatna egy keményebb melót, ami nem egy tinisorozat szépfiújának szinkronja, akkor olyan karakterekre osztják, mint a Hawaii Five-O-ban Clay Maxwell, akit a 61 éves Mykelti Williamson játszott. 25 év korkülönbséget leküzdeni nem könnyű, pláne egy sorozatszinkronban, ahol minimális idő van a felkészülésre, próbákra - mit ne mondjak, nem volt hálás szerep, na. Így őszintén szólva igen komoly, pozitív csalódás volt, ahogy Williams kissé őrült, kemény és vagány figurája megszólalt. Oda lett téve rendesen!

Coyle - Keegan-Michael Key - Zöld Csaba

A 80-as és 90-es években dúlt igazán az a szinkrondivat, hogy hangokat főleg a magyar és a külföldi színész közötti hasonlóság alapján választottak. Ezt idézi kissé Zöld Csaba behozása is, azonban kiválóan helyt áll az őrült figura szerepében. Oké, ebben a filmben ki nem alakított őrült karaktert?! :)

Casey Brackett - Olivia Munn - Kis-Kovács Luca

Szegény Olivia Munnak nem éppen ez a film fogja meghozni a régóta áhított áttörtést. Míg a Híradósok című sorozatban igencsak kedvelhető szerepet alakított és azóta azért lehetőséget is kapott komoly, hollywoodi produkciókban (lásd X-men: Apokalipszis), nem sikerült kilépni a fekete hajú csinilány skatulyából. Továbbmegyek, ilyen tempóban még abban megmaradni sem fog. A szinkronszempontból nem kevésbé hányattatott sorsú színésznőt gyakorlatilag minden megjelenésekor más magyarított. Nikodém Zsigmond szinkronrendező viszont ebben a helyzetben lehetőséget látott és egy olyan színésznőre osztott majdnem-főszerepet, akit ugyan minden fontos filmben és sorozatban hallani manapság, de sajnos szinte kizárólag további magyar hangként. Így viszont kellő figyelem irányulhat a mostanában az Anima Sound Systemben éneklő Kis-Kovács Lucára, aki meglepően jól oldja meg a feladatot. Személyében egy olyan új, friss és karakteres női hang kerülhetne fel a szinkronpalettára, amellyel kár lenne nem élni a jövőben (is). 

Baxley – Kamarás Iván, Lynch – Előd Álmos, Nettles – Moser Károly

Ugyan igazán nagy szerepekről nem beszélhetünk, mégis meg kell említeni, hogy manapság kevésbé sűrűn hallott hangokat is hallhatunk újra a fenti szerepekben. Ha az ütős poénokon kívül egy újabb érvet kellene találni a film megnézése mellett, akkor az bizony a szinkron és azon belül is a fenti, igen jól sikerült szereposztás. 

További magyar hangok: Bor László, Bordás János, Böröndi Bence, Csuha Lajos, Dézsy Szabó Gábor, Dózsa Zoltán, Fehérváry Márton, Gyurin Zsolt, Haagen Imre, Hám Bertalan, Hegedűs Miklós, Holl Nándor, Horváth-Töreki Gergely, Kardosa Patrik, Király Adrián, Kis Horváth Zoltán, Kisfalusi Lehel, Kobela Kíra, Lipcsey Colini Borbála, Mantz Lili, Mantz Márton Levente, Martinovics Dorina, Mayer Marcell, Menszátor Héresz Attila, Mohácsi Nóra, Molnár Kristóf, Nagy Gereben, Papucsek Vilmos, Rada Bálint, Sörös Miklós, Suhajda Dániel, Szatmári Attila, Szrna Krisztián, Tóth Márk, Turi Bálint

A magyar változat munkatársai:

Magyar szöveg: Pataricza Eszter

Felvevő hangmérnök: Márkus Tamás

Vágó: Székely Daniella

Gyártásvezető: Gelencsér Adrienne

Szinkronrendező: Nikodém Zsigmond

Keverőstúdió: Deluxe Media

Szinkronstúdió: Mafilm Audio

A magyar előzetes:

Az eredeti angol nyelvű:

A német:

Az olasz:

Van egy olyan rossz szokásom, hogy az utóbbi években már csak blockbusterekre ülök be a mozikba, mert azokat muszáj szélesvásznon látnom, a többi filmmel pedig úgy vagyok, hogy ráérek megnézni később otthon. Nem állítom, hogy ez jó hozzáállás, sőt. Az Egy kis szívességgel viszont már az első pillanattól kezdve úgy voltam, hogy muszáj az elsők között látnom! Mindkét főszereplő színésznőt nagyon szeretem, és mindkettejükben látom a potenciált, hogy ne csak valami csajos sorozatban (Gossip Girl - A pletykafészek) vagy vígjátékban (Pitch Perfect - A tökéletes hang) játszhassanak. Aztán Blake is egész frappánsan reklámozta a filmet, mert az Instagram accountján visszavonta az összes követést, és csak olyan személyeket kezdett el követni, akiket Emily Nelsonnak hívtak - mint a film főszereplőjét.
A trailert nézve reméltem, hogy tényleg okos film lesz, olyan thriller, amire nem csak rámondják, hogy az, csavarokkal és váratlan fordulatokkal, székkarfába kapaszkodós pillanatokkal és nem lebutított női karakterekkel.
Aztán reményeim szertefoszlottak. Mivel még mindig nem vagyunk filmkritikus blog, és a szinkron áll a középpontban nálunk, ezért csak pár mondatot engedek meg magamnak a történettel kapcsolatban: Tényleg többet vártam. Thrillernek gyenge volt, szerettem volna jobban "sokkolódni", vagy legalább megdöbbenni. Nem arról van szó, hogy elment vígjáték irányba, csak nem engedték elmélyülni se a karaktereket, se a sztorit. A lányok jól alakítottak, de megint nem léptek ki az eddig alakított szerepeikből. Ahogy írtam fentebb is, a trailer megvett kilóra, de most szeretném visszavonni az egészet.
De legalább Aviation Gin reklámnak jó volt a film, úgy tűnik, az asszony is besegít Ryan Reynoldsnak a promózásban.

Nézzük inkább a hangokat!

Blake Lively (Emily Nelson) - Nemes Takách Kata

Blake Livelynak eddig mindig eredeti nyelven néztem a filmjeit, és nagyon szeretem a hangját, ezért kritikus szemmel álltam a mostani filmhez. Nekem személy szerint nagyon fontos lett volna, hogy jobban hasonlítson Blake saját hangjára, bár tudom, hogy Nemes Takách Kata szokta őt általában szinkronizálni. Ezek mellett pedig annyira megszoktam a színésznő sajátos szájtartását (nem nevezném selypítésnek, de valami olyasmi), hogy furcsa volt hallani őt “normálisan” beszélni, de hamar megszokva a fülem, és fél óra után már nem volt vészes. Kata jól alakított, a szövegen pedig változtatni nemigen tud, ezért nem az ő hibája, hogy volt néhány erőltetettnek hangzó fordítási kísérlet (ha elárulnám, azzal spoilereznék).

Anna Kendrick (Stephanie Smothers) - Csifó Dorina

Csifó Dorina kislányos hangja szerintem még a kelleténél is jobban hangsúlyozza Kendrick kislányos vonásait, a
filmbeli karakterhez azonban illett. Az ő hangján hihető volt a túlbuzgó vlogger anyuka, aki minden iskolai rendezvényen az elsők között vállalja a segítő szerepét, és aki tökéletes kontrasztban áll az újonnan megismert dívával. Hogy aztán Stephanie karakterfejlődése kicsit következetlen volt, az nem a szinkronhangon múlt.

Henry Golding (Sean Townsend) - Jakab Márk

Most, a film végeztével sem tudom eldönteni, hogy ő jófiú vagy rosszfiú volt, vagy egy balek, de mindegy is, mert Márk ettől eltekintve jó hangja volt a Goldig által alakított férjnek. Nem hiszem, hogy óriási kihívás volt ebben, nem volt nagyon emlékezetes, de  karakternek sem ez volt a dolga.

Bashir Salahuddin (Summerville nyomozó) - Tokaji Csaba

Bármennyire is szeretem Galambos Péter hangját, mindig kicsit felragyog az arcom, ha nem őt hallom meg egy színesbőrű karakter színrelépésekor a moziban. Tényleg, ő az egyik kedvenc szinkronhangom (és László Zsolt, de ez most nem verseny, ne menjünk ebbe bele), de tény, hogy szükség van néha újításra. Tokaji Csaba pedig pont ilyen volt, akinél nem sok főszerepet találtam az IszDB-n, további hangként viszont több, mint százszor meg van említve. Ez baj, változást követelünk! 

Joshua Satine (Miles Smothers) - Berki Benedek és Ian Ho (Nicky Nelson) - Haagen Huba

Egyik kissrácról sem találtam semmit a szinkron adatbázisban, így képet sem tudtam hozzájuk mellékelni, bizonyára azért, mert ez lehet az egyik, ha nem a legelső szinkronszerepük. Egyelőre "tipikus" gyerekhangokról beszélhetünk, akikre kíváncsi vagyok, hogy mi vár még a jövőben.

További hangok voltak még:
Markovics Tamás,  Borbás Gabi,  Kassai Ilona,  F. Nagy Erika, Haagen Imre, Kis-Horváth Zoltán, Győrfi Laura, Pálmai Szabolcs, Borbíró András, Pál Tamás, Tóth Szilvia, Ozvald Enikő, Wégner Judit

magyar szöveg: Gáspár Bence
vágó: Orosz Dávid
hangmérnök: Kelemen Tamás
gyártásvezető: Boskó Andrea
szinkronrendező: Kosztola Tibor
produkciós vezető: Kovács Anita

Végezetül jöjjön a trailer összehasonlítás (avagy amikor még jónak tűnt ez a film..)

A magyar:

A német:

És a spanyol:

Ha valakit a munkája a nyilvánossághoz, a közönséghez köt, például színész vagy énekes, a sok “mellékhatás” egyike, hogy felismerik az utcán számára idegen emberek is. Azonban mi van akkor, ha valakinek csak a hangját ismerjük, és arcot nem tudunk hozzá rögtön párosítani? Netán a nevét is tudjuk, de ha szembejön velünk, nem kapjuk fel a fejünket. A szinkronszínészek élete épp ilyen, bár ritka eset, ha valaki csak ebből él meg, sokan általában emellett színpadi vagy épp televíziós szerepekben is láthatóak.
Éppen az ilyen rejtély, „balladai homály” miatt volt nagyon érdekes a szombat esténk, részt vettünk ugyanis a II. Szinkronikum Díjátadó Gálán a Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központban.
A főszerkesztőnk, Balázs, aki immáron hat éve vezeti a blogot, sokkal otthonosabban mozog ezekben a körökben, mint én - nekem szűk másfél év után is az ő, a Google, és az IszDB segítsége kellett, hogy összepárosítsam az arcokat/neveket a szinkronszerepekkel. Elégedett lennék, ha egész életemben ilyen kellemes nehézségek érnének.

Az egésznapos program reggel diafilmvetítéssel indult, melyet Mezei Kitty, Andrádi Zsanett, Molnár Ilona és Penke Bence vezényelt le. Ezt követően Spilák Klára vezetésével 12 és 16 óra között a Szinkron Színház elnevezésű program keretein belül különleges meghívottak beszélgetéseit hallgathatták az érdeklődők. Németh Kriszta (színésznő), Nikodém Zsigmond (szinkronrendező), Puskás Kata (Bodor Tibor Egyesület Elnöke), és Helle Maximilian a fotózásról, a képek és a hangok kapcsolatáról folytatott eszmecserét. Dallos Szilvia októberben megjelenő, "Magyarhangja" c. kötetének harmadik kiadása kapcsán elevenítette fel a szinkronizálás történetét Varga T. József színművész és Balog Mihály szinkronrendező társaságában. Sereg Judit és Kozma Borbála szinkrondramaturgok Molnár Levente fordító-színész beszélgetésén pedig a fordításról hallhattak az érdeklődők.

Mi a programba a délután négykor kezdődő, Banner Géza moderálásával lezajlott szakmai kerekasztal-beszélgetéskor csatlakoztunk be. Ennek keretein belül Liszkai Szilvia (dramaturg), Nikas Dániel (szinkronrendező), Rajkai Zoltán (színművész, a SziDoSz Szinkron Alapszervezetének elnöke), Riz-Herczeg Krisztina (TV2), Nevelős Zoltán (MTVA), és Dr. Békés Gergely (EJI) beszélgetett arról, hogyan, milyen úton lesz az eredeti nyelvű filmből vagy sorozatból szinkronizált, kész anyag, kinek mi a feladata a folyamat során, és mit vár el a megrendelői, illetve a készítői oldal egymástól. Szó esett ezután - nem meglepő módon - a szakma jelenkori nehézségeiről is. A fogyasztói társadalom gyorsan-jót-olcsón szentháromsága ide is beférkőzött, és emiatt készülhetnek kevésbé jó szinkronok, mindemellett az anyagi és technikai háttér sincs biztosítva - de a határidő, a megrendelések továbbra is nyomás alatt tartják a készítőket.

Az eszmecsere után kötetlen beszélgetésre volt lehetőség a sajtó és a színészek, rendezők, dramaturgok között, így kicsit kiélhettem a rajongásomat. Igyekeztem palástolni a lelkesedésemet, de valljuk be, nem sokszor alakul úgy, hogy az ember Jim Carrey hangja (a drága Kerekes József) mellett szedhet magának enni a hidegtálból, és Natalia Oreiro (Kiss Virág, a tündér) sem beszél hozzá nap, mint nap ilyen kedvesen, Varga Rókusnak (Aquaman) pedig ezúttal is köszönöm, hogy egy év távlatából is emlékezett rám.

Hétkor vette kezdetét az est gála része, amely már zártkörű volt, és amelyet a Harmadik Figyelmeztetés színészzenekar (Gémes Antos, László Zsolt, Cserna Antal, Fillár István, Puskás Péter, Pethő Gergő) nyitott meg - a nyáron szerettem volna elmenni egy koncertjükre, végül nem sikerült, és most nagyon boldog voltam, hogy hallhatom őket. Ahogy tavaly, úgy idén is “furcsa” kettőssége volt az eseménynek, hiszen egyrészt egy komoly díjátadóról van szó, így indokolt a nagy színházterem, de a résztvevők miatt mégis családias a légkör, és az együttes olyan hangulatot teremtett minden egyes eljátszott dallal, hogy azokban a percekben nem értettem mit keresek a helyemen, miért nem csápolok az első sorban - jó, persze, senki sem tett így, de értitek a lényeget.
A megnyitó után, melyet Dr. Tomori Páltól (az Előadói Jogvédő Iroda igazgatója) és Mihályi Győzőtől (a SZIDOSZ elnöke) hallhattunk, kiosztásra kerültek az elismerések. Elsőként a legjobb film, vagy sorozatszinkron kategóriában hirdettek győztest, mely a Coco című rajzfilm szinkronja lett. 
A Szidosz Szinkron Alapszervezet Életmű-díját vehette át Szersén Gyula, akinek felsorolva a szerepeit, egy 60 oldalas füzetet kapunk, és Konrád Antal, aki elmesélte, hogy legelső szinkronszerepe egy doboz volt.
Életmű-díjat kaptak még Somló Andrea és Mauchner József szinkronrendezők is, mindketten 55 éves pályafutásra tekinthetnek vissza a magyar szinkron területén. Sajnos egyikük sem tudott eljönni személyesen, Andrea már augusztusban megkapta a díjat, amiről felvétel is készült, Józsefnek pedig a helyszínen készített videóüzenetet Rajkai Zoltán és a gála közönsége.
A legjobb dramaturgnak járó díjat Liszkay Szilvia kapta, míg a legjobb gyártásvezető Újréti Zsuzsa, a legjobb hangmérnök Bederna László lett.
Ezután következtek a Színes RTV által támogatott  közönségdíjak, melyet legjobb színésznő kategóriában Zsigmond Tamara vihetett haza, a legjobb színész pedig László Zsolt lett - az est fénypontja pedig az volt, amikor kiderült, hogy fordítva kapták meg a díjakat, így Zsolt a műsor végén a mikrofonhoz lépett, és megkérdezte, hogy “Tamara itt vagy még? Nyilván nem véletlenül nekem a színésznő díjat adták...". 
Hogy a műsorvezető Seszták Szabolcsot idézzem: “jelen és jövő nincs múlt nélkül”, így idén is megemlékeztünk egy összeállítással azokról, akiktől az elmúlt egy évben vettünk búcsút a szinkronszakmán belül.
A videó után pedig kiosztásra kerültek a szakma által megszavazott legjobb színésznek és legjobb színésznőnek járó díjak. Előbbit Dolmány Attila, utóbbit pedig Andresz Kati vehette át, akinek ez azért is fontos díj, mert igen meglepő módon még sosem volt díjazva szinkronszerepeiért.
Az este utolsó díja pedig a Selmeczi Roland Tálentum-díj volt, melyre a forgalmazók és a tévécsatornák jelölhettek az ő sikerfilmjeikben és/vagy -sorozataikban szinkronizáló művészeket mozi, illetve televízió kategóriában. Horváth Illés, a tavalyi győztes volt a díj átadója, Selmeczi Roland családja kíséretében. A mozi kategóriát Balsai Móni (Tulipánláz - Alicia Vikander), míg a televízióét Varga Gábor (Londoni rémtörténetek, Velvet Divatház, A vidéki doktor, Hazárd megye lordjai, Egyszer volt, hol nem volt) nyerte meg.
Végül, de nem utolsósorban a legjobb szinkronrendező díja került átadásra, amit Orosz Ildikó vihetett haza.

Rajkai Zoltán beszédével zárult az este, és örömmel hallottam, hogy már a minisztériumig sikerült juttatni a szinkronnal kapcsolatos kezdeményezéseket. “A szinkronizált tartalom az egész lakosságot érinti, a csecsemőtől az aggastyánig.” - mondta Rajkai, és hangsúlyozta, hogy az lenne az ideális, ha a szinkronos és az eredeti nyelvű, feliratos filmek nem kizárnák egymást, hanem mindkettő elérhető lenne minden médiaszolgáltatónál, hogy a döntés kizárólag a nézőé legyen. Így senki sem szenvedne hátrányt semmiben, sem a nyelvet tanulni akarók, sem pedig azok, akik magyarul szeretnek filmeket nézni.
Nagyon örültem, hogy ismét részt vehettem az eseményen, a Szinkronjunkiek ezúttal is gratulálnak a díjazottaknak!

Köszönjük a fotókat a Szinkronikum Egyesületnek és Góz Tamásnak.

A Jászai Mari-díjas színész hosszas betegség után hunyta örök álomra a szemét. Kitartása megkérdőjelezhetetlen, hiszen utolsó erejével is színpadra állt, és játszott, fürdött a közönség szeretetében, és a tapsban. Székhelyi Józsefre, s szinkronmunkáira emlékezünk.

Az Internetes Szinkron Adatbázis szerint 134 szinkronja volt, köztük rengeteg maradandó alkotás. Első szinkronja még főiskolás korában volt, erről egy interjúban így emlékezett:

,,Harmadéves főiskolás koromban volt egy akkor induló bulgár partizán film, az Ott vagyunk minden kilométerkőnél és akkor is győzünk című. Ebben a sorozatban a bulgár partizán fickónak a hangját kaptam meg. Valahonnan megtudta a telefonszámomat a Pannónia, így behívtak szinkronizálni. Főiskolásként azt sem tudtam, hol van a szinkronstúdió, és hétfőn reggel 8-kor kellett megjelennem. Taxival mentem, szerencsémre a taxis tudta, hol van a stúdió. Az első nap első tekercsében olyan zseniális színészek partnere lehettem, mint Mádi Szabó Gábor és Somogyvári Rudolf. Az tűnt fel, hogy Mádi Szabó Gábor ránéz a szövegre és utána fejből mondja azt. Mivel én nem tudtam, hogyan kell szinkronizálni, azt hittem, így, hogy rögtön meg kell tanulni a szöveget. Ez aztán azt eredményezte, hogy ijedtemben azóta is így szinkronizálok, hogy hirtelen megtanulom és kívülről nyomom, akkor tudok igazán játszani. Ha néznem kéne a szövegkönyvet és a figurát, akkor eltéveszteném, mert annyira zavarba hozna, hogy a sorok között kell keresgélni.

Számos maradandó szinkronja volt, így például Anulu szerepe a Kincs, ami nincs című filmben. Ahogy egy interjúban mesélt róla: ,,Anulu szövege nem volt megírva, nekem kellet improvizálni. Élveztem, hogy csak elvétve van megírva az anyag, és többek között az én fantáziámra hagyatkozott a rendező és a dramaturg, hogy én majd mit mondok. Teljesen szabad volt az improvizáció.”

Egyik kedvenc munkája a Starsky és Hutch című sorozat, amiben Dave Starsky hangja volt. Az 1975-től forgatott sorozat négy évados volt, 93 résszel. Mint sok más sorozatnak, ennek is három magyar szinkronja volt, de az első két változatban Székhelyi József adta Starsky hangját. A Starskyt megformáló színészt egyébként a Hegedűs a háztetőn című filmben is szinkronizálta.

Szerette még továbbá Judd Hirschet is a Függetlenség napjában, és a Gyilkos számok című sorozatban. A szinkronról általában így vélekedett: ,,A szinkronizálásban az a nagy kihívás, hogy mi, magyar színészek egy kicsit fricskát is akarunk mutatni a világnak, hogy vagyunk olyanok, mint ők, tudunk úgy játszani, mint ők. Most ugyan csak a hangunkkal vagyunk erre képesek, hisz ez a műfaj ilyen, de mégiscsak tudunk úgy játszani, mint ahogy ők játszanak.”

Nem mehetünk el talán az egyik legismertebb szerepe, a Simpson családból ismert Homér mellett, kitől kezdetben idegenkedett, de pár rész után megszerette a karaktert.

,,A Simpson egy bájos, humoros mese az univerzumról. Olyan, mint egy mókás Szabó család, azt is azért szerettük, mert átlagemberekről szólt, átlagembereknek. A sorozat színvonala már nem olyan sistergős, mint az elején volt. A magyar fordítás minősége viszont erősen hullámzó, mert nem ugyanazok dolgoztak rajta az elmúlt években. Néha én magam is átírom a szövegeket, ha az megbicsaklik az eredetihez képest, de sosem bosszankodok: szórakoztat, ha javítani kell. Sokszor megkeresnek azzal, hogy beszéljek Homér hangon, de ilyet ritkán csinálok, ez tilos a mi szakmánkban. A bokszoló sem verekszik az utcán, csak a ringben.”

Amikor Székhelyi József a Szegedi Nemzeti Színházban volt igazgató, nehezen tudta megoldani az ingázást Budapest és a Szeged közt, úgyhogy volt pár epizód, amikor nem lehetett mást tenni, Csuja Imrét kérték fel Homér hangjaként. A rajongók fellázadtak, így hamar más megoldást kellett találni: az anyagot leküldték hát Szegedre, hogy a színész az ingázást megspórolva ott mondhassa fel a magyar szöveget.

Székhelyi József hangja örökké a fülünkben csenghet a szinkronok, s hangjátékai által. Nektek mi volt Tőle a kedvencetek?

Az "Azok a ’90-es évek” című sorozatunk keretein belül már olvashattatok a Disney délután és a mesesorozatok szinkronjairól, most azonban azok a klasszikus sorozatok következnek, amik ugyan valójában többségében a ’80-as években készültek, hozzánk a ’90-es években értek el, új korszakot megalapozva ezzel. A sorozat többrészes lesz, íme az első, ahol a Magnum, a Knight Rider, a MacGywer és persze az örök klasszikus, az X-akták szinkronjáról olvashattok.

Magnum

Senkinek sem kell bemutatni Magnumot, a bajuszos, shortban flangáló nyomozót. Ő volt az első szerelmem, bár a nagymamám inkább Bobby Ewingra akart volna rábeszélni, hiszen mégiscsak gazdagabb. A Magnumot 1980-tól nyolc éven keresztül forgatták, Magyarországon pedig 1994-ben került képernyőre. Nézzük hát, kiknek hangján szólaltak meg Robin Masters albérlői!

Thomas Magnum - Tom Selleck - Sörös Sándor

Sörös Sándor határozottan összeforrt Tom Selleckkel, a Magnum után gyakorlatilag minden szerepben ő szinkronizálta. A magyar színész az új Magnum sorozat kapcsán így nyilatkozott amerikai kollégájáról: ,,Tom Selleck anno nagyon jó találat volt, nem tudok róla rosszat mondani, nagyon kellemes munka volt a hangját adni, csak jó emlékeim vannak róla”. Korábban is beszélt már Magnumról, akkor így: ,,Jó volt a sorozat, a színészek is, nem voltak túlbonyolítva a jelenetek sem, és nem utolsósorban a folyamatos napsütés és tengerpart is adott egy kis felüdülést, hiszen hihetetlen módon tudta ez javítani az ember hangulatát. Bár az is tény, hogy egy bajuszos embert nem egyszerű magyarítani, hisz kevésbé látjuk a száját, csak a hang után megyünk a fülhallgatóban.”

Rick – Larry Manetti - Balázsi Gyula

Balázsi Gyuláról sajnos alig található információ az Interneten, pedig 1845-ször szinkronizált. Érdekesség egyébként, hogy A Magnum ereje című filmben is adta a hangját – holott természetesen semmi köze nincs a filmnek a Magnum című sorozathoz. Balázsi Gyula szinte mindenben feltűnt: sorozatban, rajzfilmben, sci-fiben, kalózos filmben, szuperhősös filmben... és még sorolhatnánk. Sajnos a színész 2011-ben itt hagyott bennünket, de egy hosszú korszak bármely filmjében felfigyelhetünk a hangjára. 

 
TC – Roger E. Mosley - Tahi József

Tahi Józsefnek összességében ,,mindössze” 77 szinkronját jegyzik, a ’90-es években mégis sok szerepe volt, ugyanis TC-n kívül ő adta a hangját Nótatának a Hupikék törpikékben, és Henrynek a Csengetett, Mylord?-ban. Az utóbbi évekre nem jellemző, hogy szinkronizál, hiszen legutolsó munkája 2010-ben készült, amikor a Harry Potterben hallottuk a hangját Peter Pettigrew-ként.

Knight Rider

A Knight Rider című sorozatot 1982-től négy éven keresztül forgatták, hozzánk 1992-ben jutott el. Ha volt dolog, ami menőbb volt az időutazó DeLoreannél, az a beszélő autó, és a Knight Riderben igencsak beszélt!

Michael Knight – David Hasselhoff - Forgács Péter

Bátran kijelenthetjük, hogy Forgács Péter David Hasselhoff állandó magyar hangja, hisz a Knight Riderben való első találkozásuk után nem volt kérdés, hogy együtt marad-e a páros. Forgács Péter korábban így nyilatkozott Hasselhoffról: ,,Sokszor előfordult, hogy leállítottak gyerekek, és kérték, hogy mondjak egy KITT-et, és megmondom őszintén, nekem anyagilag is nagyon jó volt, hogy szinkronizálhattam!”. A szinkronról általában pedig így elmélkedett: ,,a szinkront nagyon szeretem, de érdekes, hogy amikor természetesen beszélek, a magam hangján, sokszor felkapja valaki a fejét. Érdekes, hogy ennyire átüt, nem is gondoltam volna, hogy a hang ennyire megfogja az embereket.”

KITT – William Daniels - Versényi László

Jogosan tűnhetett fel, ha a Magnum szereplőgárdájából kimaradt Versényi László, hiszen ő volt az angol úriember, Johanthan Higgins hangja. Ezúttal viszont KITT-ként emlékezünk a 2016-ban elhunyt színészre. Versényi László egy interjúban elmondta, hogy örült, amikor megkapta KITT szerepét. Emlékei szerint a szinkron másfél évig tartott, minden héten egy napra ment szinkronra. ,,A hangmérnök a legelején bizonyos mértékben szűrőkkel dolgozott, hogy az autó hangja azért valamivel legyen másabb, mint egy emberi hang, de később rájöttünk arra, hogy teljesen felesleges a szűrőket használni, mert minél közelebb vagyok az emberi hanghoz, annál jobb”.

MacGyver

A sorozat az Egyesült Államokban és Kanadában forgott 1985-től hét éven keresztül, de Magyarországra csak 1996-ben jutott el.

MacGyver – Richard Dean Anderson – Kautzky Armand

Kautzky Armand hangját senkinek nem kell bemutatni, akkora tényező a szinkronban, hogy még a Szenilla nyomában című animációs filmben is úgy tűnt fel, mint Kautzky Armand (eredetiben Sigourney Weaver) ugyanis az ő hangját mindenki ismeri, ha máshonnan nem, onnan biztosan, hogy mindig kedvesen értesít arról, hogy ha a hívott szám nem kapcsolható. Egy interjúban elmondta, hogy nagyon szimpatikusnak találta MacGyver problémamegoldó-képességét ,,Ebben a rendkívül erőszakos világban, amiben élünk, ahol rögtön fegyvert fogunk egymásra, volt egy ilyen figura, aki szinte tüntetőleg eldobja a fegyvert és ezer más módon megpróbál kimenekülni a különböző helyzetekből anélkül, hogy fegyverhez nyúlna”.

Pete Thornton – Dana Elcar – Láng József

Láng Józsefet sem kell bemutatni senkinek sem. Roger Moore örök hangja így emlékezett vissza a Macgyverre: ,,Nagyon szerettem csinálni azt a sorozatot. Az öreg detektívet nagyon sokat szinkronizáltam, nem csak a MacGyverben.” Így is van, ugyanis Láng József szólaltatta meg amerikai kollégáját A nagy balhé, a Kalandok égen és vízen, és a Haver, haver című filmekben is.

X-akták

Az X-akták emlékeim szerint mindig hétfőn volt, és ez volt az az este, amikor nem volt szabad tévét nézni, mert az X-akták félelmetes. Elmaradásomat azóta sem pótoltam, de nagyvonalakban – na meg hangokban – természetesen otthon vagyok. A sorozatot egyébként 1994-ben kezdte sugározni a magyar televízió.

Mulder ügynök – David Duchovny – Rékasi Károly

Rékasi Károly első szinkronmunkája 1984-ben volt a Házibuli folytatódik című filmben. Ekkor még csak másodéves volt a főiskolán, s mivel a szinkronizálás csak harmadévtől volt kötelező, helyben kellett megtanulnia, hogy mire kell figyelnie egy szinkron készülésekor. A magyar színész 2009-ben így emlékezett meg az X-akták szinkronjáról:  ,,Nem lettem X-akták rajongó, de nagyon jó volt évekig ugyanazzal a profi csapattal dolgozni. A sorozat viszont vándorolt a csatornák és a szinkronstúdiók között, és emlékszem, mekkora felháborodás volt a rajongók körében, amikor Náray Erika helyett Györgyi Anna lett Scully hangja.” Ugyan a legutóbbi, 11. évad jóval az első után került sugárzásra, Rékasi vállalta a szinkronját, pedig bármennyire szereti a szinkront, meghúzta a határvonalat. Elmondása szerint egy film szinkronjának meg kell adni a módját, és hiányolja azt a korszakot, amikor a filmet szinkron előtt végignézhették, és rákészülhettek. Ennek ellenére Tom Cruisenak a mai napig adja a hangját, ahogy a legutóbbi Mission Impossible filmben is tette.

Scully ügynök – Gillian Anderson - Náray Erika

Náray Erika számomra az egyik (ha nem a) legkülönlegesebb női magyar hangunk. Hangja összetéveszthetetlen bárki máséval. Scully ügynök szerepét szinkronkarrierje elején kapta, s állítása szerint sokat köszönhet a szerepnek, mert számos felkérést kapott általa. A szinkronról így nyilatkozott pár éve: ,,a szinkron a szakmám egyik szegmense, mindig is rendkívül élveztem, különösen ha jó filmekhez és jó partnerekhez volt szerencsém. Szuper, hogy olyan emberekkel dolgozhattam együtt, akikkel különben nem hozott volna össze a sors, hiszen nem egy színházban játszottunk. A szinkronban sosem tudhatod, kivel találkozol. Mindig jó érzés megörülni a rég nem látott kollégáknak, és ha még a film is jó, az maga a mámor. Meg szokták kérdezni, hogy nem zavar-e, hogy Scullyhoz kötik a hangom. Egyáltalán nem, legalább kötik valamihez a hangomat. Az utóbbi 25 évben mindig jelen voltam, mint hang, hol kevesebbet, hol többet dolgoztam, de mostanra már megismerik a hangomat, ennek pedig borzasztóan sokat köszönhetek.” Amikor a sorozat az MTV-ről a Viasat 3-ra vándorolt az ötödik és hatodik évadra, Náray Erika helyett Györgyi Anna látta el Scully ügynök hangjának szerepét, de a népfelháborodás hatására a hetedik évadra visszatért Náray Erika.

Nektek melyik volt a kedvencetek a fenti sorozatok közül? Lesz ám még szó a '90-es évek sorozatairól, mégis érdekelne, hogy hagytak mély nyomokat Bennetek! 

Amikor ilyen évfordulós cikkekhez szedem össze az anyagot az aktuális filmről, mindig elborzadok, hogy hogy rohan az idő. Nem fogok senkit az előbbihez hasonló közhelyekkel fárasztani, de tényleg 10 éve volt már, hogy Kirk Lazarus kioktatta Tugg Speedmant, és szállóigévé tette a „Sose nyomd fullba a kretént” mondatot?! A válasz: igen, és folytatva az évfordulós sorozatunkat, nem maradhatott ki ez a klasszikus sem.

Mielőtt rátérnénk a szinkronkritikára, hoztam nektek pár érdekességet a film kapcsán, nézzük tehát:

A háborús filmforgatásról szóló vígjáték ötlete, mely 121 perce alatt tucatnyi hollywoodi alkotást parodizál, már 1987-ben megfogalmazódott Ben Stillerben, A nap birodalma című film forgatása alatt.
Stiller először Tugg Speedman ügynökének a szerepét, Peckerét osztotta magára, és Keanu Reeves lett volna a főszereplő, de később meggondolta magát. Ki tudja, vajon Reeves elvállalta volna...?
Pecker szerepe aztán Owen Wilsonra lett osztva, aki azonban elesett ettől, mert a forgatás évének augusztusában egy - hála istennek - sikertelen öngyilkossági kísérlet után kórházba került. Így McConaughey lett a végleges szereplő.
Végül a kedvencem: a vízibivalyról, ami a film közepétől kezdve fontos szerepet szolgál (Jeff Portnoy szállítóeszköze, majd Kirk Lazarus monológjának biodíszleteként) a forgatás felénél derült ki, hogy vemhes. Az újszülött borjú aztán a "Little Jack" nevet kapta, Jack Black után.

Ben Stiller (Tugg Speedman) – Anger Zsolt

Ebben a filmben felmerült az a kérdés, hogy mi történik akkor, ha két olyan színész játszik benne, akinek ugyanaz a magyarhangja - Jack Black és Ben Stiller mindketten Kálloy-Molnár Péter hangján szólalnak meg, itt természetesen nem “nyerhetett” mindkettő. Mivel egy interjú szerint az előbbi áll közelebb Kálloy-Molnárhoz, így feltételezem, hogy ezért esett rá a választása, és utóbbinak ezért lett új szinkronhangja, Anger Zsolt személyében. Első olvasatra szokatlannak tűnik, de mégis tökéletes szereposztás, és cseppet sem furcsa vagy idegen. Emlékszem, hogy amikor elindult az Aranyélet, én pedig sikeresen ráfüggtem, elkezdtem utána olvasni a szereplők, többek között Anger munkásságának is. Pont azokban a hetekben néztük újra a Trópusi vihart, és egy darabig csak ültem csöndben, majd belémcsapott a felismerés, hogy „De hát én tudom KIÉ EZ A HANG!”.

Robert Downey Jr. (Kirk Lazarus) – Fekete Ernő Tibor

RDJ zsenialitása megkérdőjelezhetetlen ebben a műben (is), egy filmbeli mondatát tudnám idézni most, hiszen itt “egy csávó, aki egy csávót játszik, aki egy másik csávót játszik”. Az ezekkel a csavarokkal járó akcentus- és hangsúlyváltások kivitelezése pedig Fekete Ernő zsenialitását dicséri. Érdekes, hogy a vidékies tájszólás és a gyün-ezés nem volt benne az eredeti szövegkönyvben, azt ő tette hozzá a szerephez.

Jack Black (Jeff Portnoy) - Kálloy-Molnár Péter

Az elvonási tünetektől szenvedő, sok helyen vulgáris Portnoy szinkronizálása biztos élvezetes volt, Kálloy-Molnár ki is hozta a maximumot a szerepből, amivel vallomása szerint egy nap alatt lett kész. Szerintem ők ketten az egyik olyan szinkron-páros, akiknek a hangja a legjobban hasonlít - na meg a két színész alkatilag sem különbözik nagyon.

Brandon T. Jackson (Alpa Chino) - Szabó Máté

Érdekes, hogy ugyanaz a hangja Alpa Chinonak, mint a Hobbit Bardjának, vagy épp az Agymenők Sheldon Cooperének, hiszen merőben más karakterekről beszélünk. De jó a változatosság, hiszen nem lehet az összes színesbőrű színésznek abból a pár, mély orgánumú magyarhangból választani, mint akiket már megszokott a nagyközönség.

Jay Baruchel (Kevin Sandusky) - Hamvas Dániel

Hamvas Dani hangja a Family Guy, a Transformers, illetve a Marvel-filmek nézőinek bizonyára nem lesz idegen, és annak sem, aki nem csak ezt az egy filmet látta Jay Baruchellel (mint én...). Szinkronszerepeinek száma majdnem ezerre rúg, ami nem semmi teljesítmény! Ha van olyan a filmekben, hogy szomszédlány karakter, akkor az ő hangja nekem azé a szomszédfiúé, aki a kertvárosban az újságot hordja, és mindenki szeretettel beszél róla. 

Matthew McConaughey (Rick Peck) - Nagy Ervin

Újabb állandó párost köszönthetünk személyükben, és meg kell mondjam, örülök, hogy azóta McConaugheynek (és vele együtt Nagy Ervinnek is) sikerült elszakadni a szépfiú imidzstől, mert már kezdett nagyon tenyérbemászó és unalmas lenni. Ahogyan a Deadpool kapcsán készült interjúnkban szó volt róla, valószínűleg ezt a szerepet is élvezetes lehetett szinkronizálni a szóvirágok és káromkodások miatt - ez Speier Dávid munkáját dicséri.

Tom Cruise (Les Grossman) - Epres Attila

Tom Cruise enyhén szólva nem tartozik a kedvenc színészeim közé, ez az alakítása viszont magával ragadott, imádtam! Bár nem hízott meg igazából a szerephez, mint például Bale kollégája teszi minden egyes adandó alkalommal, elég élethűre sikerült az átalakítás. Egy interjúban kifejtette, hogy minél taszítóbbra akarta formálni a karaktert, ezért is vitte bele többek között a táncolós jelenetet - azt hiszem, elérte a célját. Mivel Grossman ennyire különbözik Cruise szokásos szerepeitől, nem csoda, hogy nem Rékasi Károly szinkronizálta le a filmben, hanem egyszeri alkalommal hallhattuk Epres Attilát. Nem is csalódtunk.

A párbeszédek annyira jól meg vannak írva, le a kalappal ismét Speier Dávid előtt, nagyon sok idézhető gyöngyszemmel gazdagított minket. 
Nektek mik azok a filmek (leginkább vígjátékok), amikből bármikor, bármennyit tudtok idézni?

Az angol, aki dombra ment fel és hegyről jött le, Rés a pajzson, Torrente, Anyegin, Totál Káosz, Bosszúállók - Végtelen háború. Hogy mi a közös ezekben a látszólag egymástól teljesen eltérő filmekben? Mindegyiken Gelencsér Adrienne dolgozott gyártásvezetőként. Mivel is foglalkozik pontosan egy gyártásvezető? Hogyan lehet összeszervezni egy 50+ stáb életét? - Ilyen és hasonló kérdésekről beszélgettünk az alábbi interjúban.

Szinkronjunkie: A szinkronban dolgozó stábtagok közül talán a gyártásvezető munkája a legkevésbé ismert. Kérlek, avasd be Olvasóinkat abba, pontosan milyen feladataid is vannak!

Gelencsér Adrienne: A gyártásvezető legfőbb dolga, hogy a rendező által megálmodott színészeket a kamera elé vagy szinkron esetében a mikrofon mögé diszponálja. Az ezzel kapcsolatos összes szervezési feladat hozzánk tartozik.

Amikor a gyártásvezető megkapja a színészek listáját a szinkronrendezőtől, akkor az első és legfontosabb, hogy a főszerepeket alakító színészeket felhívja és elmondja, hogy milyen típusú munka várható, terv szerint mennyi időt vesz igénybe, és hogy mennyi pénz lenne rá. Ilyenkor már megvannak a felvételi napjaink és ezeken belül próbáljuk úgy beosztani a színészeket, hogy mindenki ráérése szerint tudjon jönni. Figyelembe kell vennünk, hogy valaki nem szeret korán kelni, el kell sietnie színházi próbára, reggel még nincsen hangja, este énekes fellépése lesz, úgyhogy ne délutánra jöjjön, mert akkor nem fog pihenni a hangja estig. Azaz ilyen típusú személyes dolgokat is figyelembe kell vennünk. Ez alapján készül el a forgatási terv, amit napra lebontva tudunk lerakni a rendező elé.

Hogy konkrét példát is említsek: az új Bosszúállók film esetében 50 fős stábot kellett szerveznem. Ennél a filmnél nem csupán a stáb mérete jelentette a kihívást, hanem a Disneytől folyamatosan jöttek az extra kérések is. Ezt a szereplőt ne most vegyük, mert lesz egy hét múlva egy másik változat és ők inkább már azt szeretnék hallani – ilyenkor a színészt is át kell mozgatni a naptárban. Olyan is előfordult, hogy fel kellett vennünk egy szereplőhöz 10 tekercset, azt kiküldtük péntekig ellenőrzésre, majd csak szerdán folytathattuk a munkát valamilyen változtatás miatt. A Disney/Marvel olyan mértékben a felvételek ütőerén tartja az ujját, hogy folyamatosan jönnek tőlük hasonló instrukciók.

Ezeket többnyire emailben kapjuk, de a legnagyobb filmek esetében előfordul, hogy (pl a Disney esetében a lengyelországi központjukból) érkezik valaki, aki személyesen felügyeli a munkát.  

SzJ: Ez nagyon kemény logisztikai feladatnak hangzik!

GA: Az igazi kihívás az, hogy nem vagy kész soha. Hiába szervezted össze a megfelelő színészeket a megfelelő napokra, bármikor jöhet egy újabb forgatási nap, a színészeknek közbejön valami, egy betegség, szinte bármi miatt borulhat az egész. Ilyenkor nem csak az adott színészt kell átszervezni, hanem sokszor mindenki mást is, hogy hatékonyan el tudjunk készülni a határidő előtt. Nem beszélve arról, hogy mennyire jó lenne, ha én is közelebb kerülhetnék ezekhez a filmekhez. Szívesen benéznék a felvételekre, megnézném a végső változatot az összmuszter vetítésen. Sajnos a legtöbb film megmarad egy száraz szövegkönyvnek és egy szereposztás-listának.

SzJ: Örülnek a színészek, ha meglátják a neved a telefonjukon, mikor hívod őket, vagy nem?

GA: Remélem, hogy örülnek. (nevet) Nekik ezek a hívások munkát jelentenek, sőt mostanság már számítanak is ezekre a feladatokra. Sokan tudták, hogy jön az új Bosszúállók-film és várták, hogy csörögjek.

Az átszervezéseket tekintve vannak, akik jobban tudnak alkalmazkodni ehhez és vannak, akik kevésbé. Sokan tudják, hogy ez a szakma ezzel jár és a szervezési változások természetes velejárói a munkánknak. De tudnék olyan embereket is mondani, akiket úgy hívok fel másodjára, hogy előre tudom, el fog küldeni valahova. Szerencsére ez azért elég ritka.

SzJ: Gyártásvezetőként hogyan látod a Disney kikötését, miszerint az állandó hangokon túlmenően, ha valaki egyszer fontos szereplő volt az egyik filmben, akkor más karaktert már nem kaphat?

GA: Ez elsősorban a rendező számára okozhat nehézséget. Viszont miután ez szigorú megkötés, ez az egyik legfontosabb szempont, amit kénytelenek vagyunk érvényesíteni. Tabák Kata szinkronrendező már szinte mindenkit beleforgatott a Marvel Univerzumba, aki él és mozog, sőt még egy csavar, amikor két olyan szereplő találkozik egy filmben, akiknek azonos magyar hangja volt.

Ha már a Végtelen Háború szóba került, olvastam a kritikádat, ahol felmerül, hogy Láng Balázs miért maradt ki a stábból. Ez a sztori is jól mutatja, hogy azért sok más szempont is alakítja a szinkronok végleges stábját – hadd meséljem el!

Az eredetiben Peter Dinklage által játszott figurához több hangmintát is kért tőlünk az amerikai stúdió. Hiába dolgozott Dinklage szerepein több alkalommal is Láng Balázs, muszáj volt castingot tartanunk. Természetes volt, hogy Balázs verzióját kiküldjük, viszont a stúdió alternatívát is kért. Miután Epres Attila hangja közelebb áll az eredetihez, így végül a Disney őt választotta. Mindenki Balázst várta volna, ő is várta a szerepet. Végig az volt az érzésünk, hogy ez a casting csak egy kötelező formaság, ránk fogják hagyni a döntést, de végül nem így lett. Természetesen az Epres Attila-féle változatra is nagyon büszkék vagyunk, aki kifejezetten erősen oldotta meg a feladatot.

SzJ: Hol kapcsolódik be a gyártásvezető a szinkronizálási folyamatba?

GA: Fontos azzal kezdeni, hogy szövegkönyvből dolgozunk, ami azt jelenti, hogy a filmet nem látjuk hozzá. Sokan megjegyzik, hogy mennyi filmet láthatok így – ez sajnos nem így van, de idő és kapacitás sem lenne rá. A belső rendszerünkben látszik egy adott filmről, hogy kik dolgoznak majd rajta, egy-egy színésznek hány tekercse lesz. Így kapok egy fix szereposztást a rendezőtől, már amennyiben akkor már lehet ilyenről beszélni. Ha ugyanis olyan szerep van a filmben, amelyre a megrendelő vagy a külföldi stúdió castingot kér, akkor három-négy olyan nevet látok, akiket a felvételt megelőző héten vagy napokban 20-25 percre ki kell hívnom.

SzJ: A casting mindig egy kényes ügy, úgy nézői szempontból, mint a színészek oldaláról, hiszen egy jól megszokott status quo borulhat. Ilyenkor milyen a szakmai fogadtatás?

GA: Vannak olyanok, akik élből elutasítják azzal, hogy már eleget letettek az asztalra, és hogy ilyenekkel ne is keressük őket. Ennek ellenpontjaként azonban nagyon sokan tisztában vannak vele, hogy ez a dolgok menete és bizonyos filmek esetében ez a természetes. Ők szó nélkül kijönnek, hiszen tudják, csak így kaphatják meg a szerepet, amin - végső soron - anyagiak is múlnak.

SzJ: Mi következik ezután?

GA: A folyamat következő lépése, amikor az ún. összmuszter vetítésen, ahol az elvileg kész változatot tekintik meg a kollégák, kiderül, hogy javítani kell vagy a külföldi stúdió valamilyen változtatás miatt pótfelvételeket kér. A legnagyobb filmeknél ez tulajdonképpen a premierig egy folyamatos készenléti állapotot jelent a gyártásvezetőnek.  

Az extrémitásokat azok a szituációk adják, amikor – főként az időeltolódás miatt – hétvégére csúszik a szervezés, illetve ha a színészek naptárja megtelik, mert ilyenkor is bele kell férni valahogy. Ilyenkor akár a felvételek is történhetnek hétvégén, de szinkronizáltunk már reggel 7-kor és este 11-kor, illetve hajnalban is.  Például amikor Nagy Ervinnel dolgoztunk a Thor – Ragnarökön, az pont a Tanár című sorozat felvételeinek időszakára esett. Ezt csak úgy tudtunk megoldani, hogy Ervin este 8-ra érkezett és 11-ig, fél 12-ig dolgoztunk vele a tekercseken. Viszont ilyenkor igyekszem én is úgy szervezni a stábot, hogy ne kezdjenek korán reggel, inkább délután, és így nem dőlnek ki estig. Azért tudunk a stábokkal így „sakkozni”, mert a műtermeket egész nap csak a Mafilm használja.

Olyan esetre is emlékszem, hogy Szacsvay László semmiképpen nem tudta megoldani, hogy időben kijöjjön a Mafilmbe felvenni, így nekünk kellett kimennünk egy mobil stúdióval a Katona József Színházba. Ott aztán az öltözőben, félig bebújva a szekrénybe (Erre az akusztika és hangtompítás miatt volt szükség – a szerk.) mondta fel azt a pár tekercset.

Másik nehezítő körülmény, amikor a színész éppen vidéken játszik. Ilyenkor, ha nem tud felutazni, akkor előfordul, hogy vagy egy vidéki stúdióban oldjuk meg a felvételt vagy az adott színháznak van felvételi lehetősége és az ottani hangmérnök küldi át nekünk az anyagot.

Amit lehet, megteszünk azért, hogy akár csak egy-egy mondat vagy kiállás is a helyén legyen, illetve hogy a pótfelvételek is ugyan azzal a színésszel valósulhassanak meg. Ez nem csupán belső igény, a megrendelők és a külföldi stúdiók sem engednék meg. „Forgat vagy eltörte a lábát? Oldd meg!” Néha eszembe jut, hogy „hahó, ez csak egy film…”. Tisztában vagyok vele, hogy nem lehet csúszni egy premierrel, mert annak elképesztő kihatása van az anyagiakra és a presztízsre. Úgyhogy mindent megteszünk, hogy a lehető legjobb szereposztás alakulhasson ki.

SzJ: Most, hogy kicsit jobban értjük, mivel is foglalkozik egy gyártásvezető, térjünk rá, hogy te miért választottad ezt a foglalkozást.

GA: Emlékszem, még kiskamaszként láttam a Házibuli című filmet és eszembe jutott, hogy milyen jó is lenne Sophie Marceau magyar hangjának lenni. Színészetet tanultam, játszottam színházban és emellett a régi Pannónia Stúdióba is eljártam szinkronizálni. Ugyan színházi szerződéshez nem jutottam, viszont rengeteg kapcsolatra tettem szert. A Mafilmben pont volt egy gyártásvezetői üresedés, így jelentkeztem. Inkább véletlen alakult így, mintsem tudatos döntések eredménye lett. Itt maradtam és bejött. Nagyon eltalát ez a munka, hiszen kedvelem a közöget, amiben dolgozom és kedvelem az embereket is, akikkel nap, mint nap tartanom kell a kapcsolatot. Alkatilag is passzol, mert mindig is szerettem a háttérből elintézni az ügyeket. Jó érzés, ha a legoptimálisabb megoldást hozza össze az ember és minden a helyére kerül.

SzJ: Egyszerre hány filmen dolgozol?

GA: Általában négy filmen, illetve a hozzájuk tartozó promók, előzetesek is mind feladatot jelentenek. Ezek a feladatok azonban sosem egyszerre érkeznek, hanem időben eltolva, azaz a négy filmből eggyel már majdnem végeztem, mikor jön egy újabb. A harmadikból pedig ekkor jönnek a pótfelvételekről szóló felkérések. Ebben nagy segítséget nyújtanak a szoftverek, amikből látjuk, milyen produkciók vannak, melyik színész mikor jön, mennyi pénzért. Rengeteg jegyzetem van arról, hogyan alakul a színészek programja: szabadságok, próbaidőszakok, stb. Az adott napi programot az ember már kívülről is fújja.

SzJ: Az első, saját szinkronunk szervezésénél kaptam némi ízelítőt abból, mennyire nehéz bekerülni a színészek naptárjába. Milyen trükköket alkalmazol, hogy ez nálatok gördülékenyen menjen?

GA: Határozottnak és rámenősnek kell lenni! Ha valakinek asszisztense van, nem várni napokat az ő válaszára, hanem tovább telefonálni. Van, akinek a kedvesség és a humor is elég. És van, akin egyszerűen nincs fogás, azaz ha mond egy időpontot vagy egy összeget, akkor kénytelenek vagyunk azzal dolgozni.

A rendezőn is múlik, hiszen nagyon sok olyan színésszel dolgozunk együtt, akik ismerik ezt a szakmát és kisebb, akár öt perces filmelőzetes-jellegű feladatokra is kijönnek. Illetve nagyon rugalmasnak kell lennünk, hiszen az ő életük is folyamatosan változik (pl: elmarad egy színházi próba), korábban bejönnek és ott, helyben kell megoldást találni.

Néhány színésszel viszont annyira nehéz együtt dolgozni – főként az egyeztetés terén –, hogy őket csak akkor hívjuk, ha az kifejezett megrendelői kérés. Akad, aki nem jön el a megbeszélt időpontban, illetve olyan is volt már, hogy a munka felénél abbahagyta valaki. Az ilyen gondok az egész felvétel menetét megboríthatják és a többi színészkolléga életére is befolyással lehetnek, így ezeket nem engedhetjük meg.

SzJ: Hogyan néz ki a pénzügyi része egy-egy magyar változat felvételének?

GA: A megrendelőkkel a cégvezetőnk folytat tárgyalásokat, így én egy nagyságrendileg meghatározott büdzsét kapok. Nagyjából adottak a tekercsárak, amit egy TV filmért, egy alacsonyabb költségvetésű vagy éppen egy több pénzből készülő mozifilmért elkérhetünk, illetve ott vannak a kiemelt filmek is, mint a Bosszúállók, amik külön kategóriát jelentenek. Adott tehát egy költségvetés a filmhez, de adott az az ár, amit a színészek is elkérnek egy-egy munkáért. Az én dolgom ebben a folyamatban az, hogy e kettőt összehozzam egy tető alá.

Havonta többször is előfordul, hogy olyan színésszel dolgozunk, akinél már előre tudjuk, hogy a díjazás nem fog beleférni a büdzsébe. Ilyenkor külön egyeztetnem kell, hogy ez belefér-e, megadja-e a megrendelő vagy máshonnan kell finanszíroznunk. Van olyan eset, hogy egy magyar hang mindenáron kell, ilyenkor megpróbálok még mindkét félnek elfogadható árat kialkudni.  

SzJ: Ilyen szituációkban kinek van jobb alkupozíciója: a megrendelőnek vagy a színésznek?

GA: Ez filmre válogatja. Ha egy színész tudja, hogy rá van szükség és nem válthatjuk le, pl. Dörner Györgyöt Bruce Willisről, akkor az ő elképzeléséhez közelebb szoktunk megállapodni. Más esetekben viszont nálam is lehet a helyzeti előny, és mondhatom, „ne haragudj, de ennyit most nem tudunk fizetni”. Ilyenkor cserére van szükségünk. Szerencsére azért a Mafilm Audio nem arról híres, hogy fillérekért dolgoztatná a színészeket, így a legtöbb szituációban meg tudunk egyezni.

SzJ: A SzÍDoSz – Szinkron Alapszervezet, mint szakszervezet törekvése, hogy a színészek, illetve a szinkronban dolgozó valamennyi munkatárs bérezése aktualizálva legyen, magyarán jelentős emelésért küzdenek. Az alapítás óta érzel különbséget a színészek hozzáállásában?

GA: Érezhető változás, mert a tagok – különösen a vezetőség részéről – keményen tartják az áraikat. Akik viszont kevésbé keresettek, nem tudnak minden esetben a magasabb gázsihoz ragaszkodni, mert akkor esetleg nem őket hívják ki. Mára az az érdekes helyzet alakult ki, hogy azok tudnak igazán kiállni a magasabb bérükért, akik eddig sem kerestek rosszul. Aki csak ebből él, ahol szó szerint kenyérre kell, ott sokkal szűkösebb a mozgástér.  

A fentiek mellett én is igyekszem segíteni a színészeknek. Éppen most veszünk fel egy kisebb költségvetésű filmet, ahol a kevés szereplő miatt volt tartalék a büdzsénkben, így két színésznek is tudtam adni egy kicsivel többet. Ez még a Mafilm Audiónak belefér és a munkatársaknak is jól esik a megbecsülés.

SzJ: Hány gyártásvezető dolgozik a Mafilmben?

GA: Négyen vagyunk. Értelemszerűen rengeteget kell egyeztetnünk egymással is. Szintén aktuális példa, hogy milyen típusú helyzeteket kell napi szinten kezelnünk: dolgozom egy filmen, amihez Csankó Zoltánt hívnánk ki, viszont ezzel párhuzamosan Kablay Luca gyártásvezető kolléganőm pedig hamarosan elkezdi szervezni egy olyan mozifilm szinkronizálását, amiben John Travolta a főszereplő. Az ő magyar hangja az elmúlt években kizárólag Csankó Zoltán volt, így az a film (Valószínűleg a Gotti – a szerk.) élvez elsőbbséget, mert a mi filmünkben a két színész nem állandó partner. Miután nekünk is haladnunk kell, így az is előfordulhat, hogy cserélnünk kell és mással megyünk tovább.

Sőt a többi szinkronstúdióval, az ottani gyártásvezetőkkel is napi kapcsolatban vagyunk. Egy másik helyen sorozatban van a színész, ők mikor veszik, van-e már szöveg, délután újra egyeztetünk. Van, hogy mi alkalmazkodunk, de van, hogy más helyek. Általában azzal súlyozunk, hogy melyik stúdióban mekkora munkája van az adott színésznek.  Rengeteg a változó, amihez komoly rugalmasság kell, de szerencsére az a jellemző, hogy egymást maximálisan segíti a szakma.

A legnagyobb korlátunk egyértelműen a határidő. Nemrég történt, hogy Kaszás Gergőt hívtam egy nagyon fontos sorozathoz, viszont a felvétel előtti napon elment a hangja. A rendkívül szorosra húzott határidő miatt komoly sakkozást igényelt, hogy vele tudjuk felvenni.

SzJ: A sok kihívás mellett azért gondolom, becsúszik egy-egy vicces szituáció is. Búcsúzóul tudsz nekünk ilyen példát mondani?

Emlékezetes eset, amikor a rendező az egyik film főszerepére Galambos Erzsit írta ki. Akkor még kézzel készült a szereposztás, amit én félreolvastam és Galambos Pétert hívtam ki egy egész napos forgatásra. A szerepnév sem volt egyértelmű így nem tűnt fel, hogy női szerepről van szó. (nevet)

Velem együtt reggel szembesült a stáb a tévedéssel és nagyon kínos volt. Galambot haza kellett küldeni, Galambos Erzsi nem ért rá, végül valaki mást kellett hirtelen kiugrasztani.

SzJ: Köszönjük szépen az interjút!

Kemény meló egy filmes franchise-t összepakolni. Némileg könnyebb, ha az elején a producerek csak kicsiben gondolkoznak és kevésbé az univerzumépítésre vagy a lehetséges folytatásokra koncentrálnak, pusztán egy jó filmet szeretnének készíteni. Ilyen vágányos siklott ki tavaly a Universal Studios Sötét Univerzuma (benne vámpírokkal, farkasemberekkel, láthatatlan emberrel, Frankensteinnel), vagy éppen a Sony-féle Csodálatos Pókember, amelynek már a második része sem akart mást, mint huszonegynéhány filmnek ágyazgatni. 

Bár a Sötét Univerzum egyik "ikonikus" (se) darabja Tom Cruise-hoz köthető, a bukás nem írható az ő számlájára. Azért sem, mert egy másik franchise-t, a Mission: Impossible-t bizony elviszi a vállán. Méghozzá nem is akárhogy! Természetesen, mint minden sorozatban, itt is voltak már töltelék epizódok (második és harmadik rész), azonban a Fast & Furioushoz hasonlóan itt is megtörtént a csoda a negyedik részre. Az alkotók ugyanis összeszedték magukat és összeraktak egy olyan alapsztorit, amelyet azóta is követnek. A szereplőgárda jól sikerült, a kémia működik és ugyan a következő epizód nem jövő péntek este érkezik, a több év várakozás megéri, mert a végeredmény izgalmas. 

Tom Cruise védjegyévé vált, hogy maga végzi el még a legrázósabb kaszkadőr akciót is. Erre pedig 1996 óta folyamatosan egyre komolyabb építenek. Már a M:I - Titkos nemzetben is szinte a komplett promóciót arra húzták fel, hogy a főszereplő éppen mijét törte el, honnan esett, ugrott, repült ki, fel, le és ez nem változott az Utóhatásra. A film szinte Titanic-i hosszúságú (több, mint két és fél óra), melynek jelentős részében gyakorlatilag Tom Cruise sportol valamit. A sztori kitalálható (mindenkinek menni fog 2-3 James Bond után), viszont az előbbieknek köszönhetően elképesztően látványos és ezt a CGI-mentes, 90-es évekbeli feelingre értem. Ha valamit, akkor ezt a filmet mindenképpen érdemes moziban, 3D-ben és IMAX-ben nézni. Garantált az elfehéredett ujjakkal való karfaszorítás!

A skót Lorne Balfe zenéje a jobb M:I muzsikák közül van. A film nélkül sajnos nehezen értelmezhető, de a képpel együtt összeáll egy szerves, működő egésszé. Valljuk be, hat rész után elég nehéz újat mutatni, ha minden alkalommal kvázi ugyanazt a zenei témát kell puffogtatni. Kifejezetten tetszett, hogy Balfe hosszas munka után végül csupán az eredeti téma egy háromhangos részét emelte ki és tette meg a fő motívummá. Banálisan hangzik, hogy egy egész év alatt kvázi három hanggal sikerült előállnia, de az igazság az, hogy nagyon jól működik, sejtelmes, dinamikus, és legfőképpen könnyű rá építkezni.

Magyar hangok

Ethan Hunt (Tom Cruise) – Rékasi Károly

2015-ös cikkünkben megénekltük, hogy Rékasi Károly motorbalesete miatt nem tudta vállalni az előző rész szinkronmunkálatait. Akkor Széles Tamás volt a helyettes, teszem hozzá, a legtöbb néző szerint kifejezetten jól álltak egymásnak. Cruise dinamikusabb, hősiesebb, fiatalosabb oldalát mutatta be. Idén azonban - a klasszikus hagyományoktól eltérően - visszakapjuk a mi Barta Zsoltunkat, azaz Rékasi Károly viszi tovább a lovat. Az első jelenet után eszembe is jut, hogy pontosan ilyet akartam. Hangja egyszerűen zseniális Cruise játékával - az eredetinél dimenziókkal komolyabb élmény. Különösen a film első felében Rékasi kifejezetten karcosan beszél, amiben gondolom - a legtöbb színészhez hasonlóan - a dohányzás is közrejátszik, de valami félelmetesen jól passzol. 

August Walker (Henry Cavill) – Welker Gábor

E párost Nikodém Zsigmond adta a világnak és szerencsére az Acélember óta megkérdőjelezhetetlen duóvá vált. Ciki, nem ciki, de nekem Welker Gábor hangja először a Dumaszínházas tévéműsorok kapcsán tűnt fel. Érdekes, hogy hangja annak ellenére működik, hogy Cavilléhez képest kevésbé dörmögős. Az Utóhatásban remekül hozza a buldózerként funkcionáló CIA ügynököt. 

Luther Stickell (Ving Rhames) – Bognár Tamás

Sajnos Csörögi Istvánt már nem tudjuk megkérdezni, miért váltotta le annak idején Vass Gábort Ving Rhamesről - a munkásságát ismerve kizártnak tartom, hogy ne valamilyen logisztikai probléma szólt volna közbe. Mindenesetre Tom Cruise-zal ellentétben Rhames sosem kaptam vissza az "eredeti" hangját, Bognár Tamás a harmadik rész óta szinkronizálja. Elsőre furcsa, de szokható és működik is, bár Tamással jelentősen fiatalabbnak tűnik a karakter, mint az eredeti változatban.

Benji Dunn (Simon Pegg) – Görög László

Már nem is emlékeztem, de az ISzDB adatbázisból kiderült, az első Benji-hangunk Kassai Károly volt. Egyik szemem sír, a másik pedig nevet, hiszen Kassai Károlyt méltatlanul keveset hallani manapság nagy mozifilmekben, miközben nagyon sok karakter "benne van". Görög László viszont istenien hozza rá a Martin Freemant. Vagy Martin Freemanre a Simon Pegget? Ugyan nem vagyok benne biztos, hogy az eredeti alkotói szándék is ez volt, de szerintem a hazai Benji egy fokkal tuti szórakoztatóbb, mint az originál.

Solomon Lane (Sean Harris) – Kárpáti Levente

Solomon Lane figurája kapcsán lett gyanús, hogy itt bizony, mintha lennének visszatérő karakterek. Oké, ezt bebuktam, elég sok van... Emiatt nyilván nem lehetett kétséges Nikodém Zsigmond számára, hogy akit tud, továbbvisz. Kárpáti Levente nem egy kifejezett szakállas hang és ezt szó szerint értem, annak ellenére, hogy ő maga szakállas (jó, nem egy viking :) ), hangja annyira sima és lágy, hogy nekem kissé furcsa volt elsőre ehhez a torzonborz karakterhez. Később derült ki, hogy ez nem elsőre, hanem másodikra és bár nem fix duó, korábban is dolgoztak már "együt". 

Erica Sloan (Angela Bassett) – Kocsis Mariann

Néhány évvel ezelőtt örvendeztem, hogy elmúltak azok az idők, amikor 3-4 ember tolta le az összes színesbőrű hangot. Aztán az év elején, a Fekete Párduc alatt rájöttem, hogy abból a filmből egyvalaki hiányzott nagyon: Kocsis Mariann. Biztos az én fülemmel van baj, de nekem ő a határozott, fekete női hang. Angela Bassett nélküle nem is volt igazán jelentőségteljes, de szerencsére a helyükre kerültek a dolgok. Revideálnom kell a korábbi álláspontom: a színesbőrű színészeket ne szinkronizálja mindig ugyanaz a 3-4 színész, kivéve ha nő, mert akkor legyen Kocsis Mariann. Talán a szinkronban elfér egy kis kettős mérce.

Fehér Özvegy (Vanessa Kirby) – Mórocz Adrienn

Mórocz Adrienn számomra ezzel a szereppel került fel a térképre. Atom választás volt a Vanessa Kirby által alakított furcsa szerepre. Szexis, titokzatos, de közben ott van a hangjában, hogy egy szavát se hidd el. Adrienn elsősorban bábszínésznőként ismert, és bár a szinkron világában közel 10 éve jelen van, főként további magyar hangként vagy kisebb filmek mellékszereplőjeként tűnt fel. Facebookon egyszer még háborogtunk is róla, hogy miért ő lett Emma Watson magyar hangja. Ezt ugyan máig sem értjük (100%-os melléfogás volt), viszont a Fehér Özvegy karaktere magyarul olyan telitalálat, amit sokáig nem fogunk elfelejteni.

További magyar hangok: Bor László, Csankó Zoltán, Fehérváry Márton, Gyurin Zsolt, Haagen Imre, Hábermann Lívia, Kis Horváth Zoltán, Huszárik Kata, Kajtár Róbert, Kövesdi László, Lovas Dániel, Németh Attila, Orosz Ákos, Pásztor Tibor, Rajkai Zoltán, Roatis Andrea, Sarádi Zsolt, Szatmári Attila, Takátsy Péter.

Ímhol következik kötelező rovatunk, a nemzetközi kitekintés.

Eredeti (angol):

Magyar:

Német: 

Olasz:

Orosz (sajnos a 2. trailer nem kapott orosz szinkront, így marad az 1.):

Spanyol:

A 2015-ös Hangya tipikusan az a Marvel-film volt, amelyik lehetett volna akár egy sorozatrész is. Különböző topkategóriás szériák főszereplői gyűltek benne össze (és Michael Douglas), és ha a fránya CGI árak nem dobták volna meg a költségvetést, lehetett volna akár egy jobban sikerült SHIELD ügynökei epizód. Természetesen pontosan ez adta meg az igazi báját, hogy nem akart több lenni annál, mint ami. Egyszerű képregényfilm, finoman kapcsolódva a Marvel Filmes Univerzumhoz, de sokkal inkább a humor irányába tolva az egész közeget. 

Ha valaki szerette ezt (mi imádtuk!), akkor a második részt sem érdemes kihagyni. Humorával, még szenvedésük közepette is folyamatosan vidám karaktereivel szépen ellenpontozza a Bosszúállók - Végtelen háborút. Paul Rudd már a Jóbarátok óta hozza a szerencsétlen, de végül mégis mindig jól járó figurát, ami láthatóan passzos számára. Az idei filmben viszont (pontos képernyőn töltött időt nem mértem) érzetében legalábbis minimum 40-50%-ban kiegészül az Evangeline Lily által alakított kemény csajjal, Darázzsal. Az első részben is aktív szereplőből gyakorlatilag egy csapásra komoly szuperhőst csináltak, aki küzd, ugrál és tudományozik (sic!). A második rész legnagyobb változása azonban talán legnagyobb gyengesége is egyben. A női szuperhősökre ugyan komoly szükség van, de Darázs kissé erőltetett és a kelleténél 100%-kal sablonosabb figuráján azért dolgozhattak volna még a forgatókönyvírók. A politikai korrektség szép cél, de ha egy szereplő csak azért nem fehér férfi, hogy ne fehér férfi legyen, az sovány érv. A női karakter leírása nagyjából annyi: harmincas nő, az apjával él, kemény. Szinte hallom Nagy Ervint, ahogy Thor Thanos-listájából szemezget: lila, mágikus kesztyűje van, nem szeret felállni. Paul Ruddnak és a mellékszereplőknek köszönhetően azonban tulajdonképpen bármi is történhetett volna ebben a filmben, ők biztosan elviszik azt a hátunkon.

Sajnos Christoph Beck filmzenéje nem lett olyan bika, mint korábban, de azért manapság rendre születnek ennél silányabb score-ok. A fószer nagy szerencséje, hogy az első részhez írt alaptéma még mindig üt. Darázs saját szólamai pont annyival haloványabbak, hogy az ember azt gondolja, a zeneszerző is érzékelte a női főszereplő egydimenziósságát. 

Magyar hangok:

Paul Rudd (Scott Lang / Hangya) - Széles Tamás

Az elmúlt másfél-két évben rájöttem, hogy sokkal jobban szeretem Széles Tamás játékát, ha vidám, szerencsétlen fickót játszik. Tudom-tudom... ő Ben Affleck és Matt Damon és megannyi akcióhős. Mégis számomra a hangja valahogy túl idealista, egyszerűen már-már hihetetlen jóság sugárzik belőle. (Ettől még persze brutál, amikor Jason Bourne-ként akciózik.) Éppen a fentiek miatt érzem úgy, hogy a leginkább testhezálló feladat számára a Phil Dunphy-féle (Modern Család), Scott Lang-féle szerencsétlen férfi, aki jót akar, de az valahogy csak hetvenkettedikre jön össze. Szuper alakítás, és bár Paul Ruddot nem szeretném leszólni, de a hazai ismét messze jobb, mint az eredeti.

Evangeline Lilly (Hope van Dyne / Darázs) - Németh Kriszta

Bár Evangeline Lillynek mindig Németh Borit képzeltem el, nem rossz ez a felállás sem. Viszont Kriszta hangja kicsit katonásabbá teszi a figurát, ami sajnos pont a korábban említett egydimenziós állapotra erősít rá. Talán majd a következő részben, egy erősebb forgatókönyvvel.

Michael Douglas (Dr. Hank Pym) - Dörner György

Ha valakin, hát Michael Douglasen lehet igazán lemérni, mit is ér a magyar szinkron. Douglas sosem volt egy hangorkán, de idős korára a haja mellé a hangja is megfakult (az állítólagos torokrák mondjuk biztos nem segített). Dörner György hangja viszont egyre mélyül és ez bizony nagyon jól áll mindkét színésznek. A karakter sokkal fiatalosabb, energikusabb és ezáltal merőben hitelesebb lett.

Michael Peña (Luis) - Csőre Gábor

Sajnos Luis figurája már nem viszi el TELJESEN a hátán a filmet, mint az első részt, de még mindig hatványozott poénforrás. Csőre Gábor pedig még mindig zavarbaejtően jól hozza az ilyen tipik balfékeket. Annyira telitalálat, hogy nem is tudnám mással elképzelni a figurát. Talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ismét van olyan kongadobbal kezdődő, csak Csőre Gábor által szinkronizált történetmesélés, amely már az első részben is nagyon ütött. Rajtam kívül ki fizetne be még egy olyan verzióra, amit csak Csőre Gábor mesél el, minden egyes szereplő bőrébe bújva? :)

Michelle Pfeiffer (Janet van Dyne) - Kovács Nóra

Utólag kifejezetten örülök, hogy a Thor harmadik részéhez Tabák Kata nem lőtte el Kovács Nórát. A mostanában méltatlanul alulfoglalkoztatott színésznő hangja tökéletesen illik Michelle Pfeifferhez. Az eredetinél kissé mélyebb fekvésű magyar változat kedvesebb, anyukásabb és ez egyértelműen Kovács Nóra érdeme. Bár Pfeiffer híresen válogatós, és ez szerepeinek számán is látszik, de amikor moziba kerül, mindenki számára egyértelmű, kinek is kell szinkronizálnia.

Laurence Fishburne (Bill Foster) – Gáti Oszkár

Fishburne-nel azonban már más a helyzet. Neki nincsen stabil partnere, helyesebben sokszor a logisztika és a büdzsé határozzák meg, ki is lesz az aktuális magyar hang. Gáti Oszkár saját bevallása szerint is megkéri a munkája árát, így őt csak akkor hallhatjuk nem Stallone-szerepekben, ha a büdzsé megengedi. A Disney filmeknél viszont ez nem szokott problémát okozni, így - bár számomra meglepetés volt - a duó ismét összeállt. Hozzáteszem, Fishburne semmivel nem rosszabb Schneider Zoltán hangjával sem. Gátival először 1995-ben, a Megoldatlan Egyenletek című filmben kerültek össze, de még hosszú éveket kellett arra várni, hogy a páros fixálódjon és ne akarjon minden rendező újra mást és mást hívni. A Mátrix volt az a mérföldkő, amelyre szüksége volt a szakmának ahhoz, hogy mindenki áldását adja.

Hannah John-Kamen (Ava Starr / Szellem) – Martinovics Dorina

A Szellemet alakító színésznő eddig viszonylag keveset szerepelt az itthoni képernyőkön, így bevett hangja sincs. Martinovics Dorina kiválóan megoldott a megtört elméjű lány szerepét. 

További magyar hangok: Anger Zsolt, Dolmány-Bogdányi Korina, Kaszás Gergő, Makranczi Zalán, Szabó Máté. A film csak most csütörtökön (illetve szerdán este) kerül majd hivatalosan a mozikba. Ennek háttere, hogy az amerikai premier éppen a foci vébé idejére esett volna, így Európában össznépileg eltolták egy fél hónappal.

A szokásos kedvcsináló elemzés alant rejti az izgalmakat:

Magyar

Német (Jesszusom, a német hangok de rosszak.....)

Angol

Orosz

Olasz