Idén két olyan Marvel képregényen alapuló film volt, amit mindennél jobban vártam, és mindkettőt más okokból. A Végtelen háború első része egy olyan franchise tetőpontja volt, amelyet - ha nem is indulása óta, de - legalább hat éve kitüntetett figyelemmel követek, és aminél nagyobb rajongás számomra csak a Harry Potter-univerzum (ami a gyerekkorom, tehát elég nehéz felvenni vele a versenyt). A film végül hála az égnek maradéktalanul megfelelt a várakozásaimnak, nagyon profin kapcsolta össze az előző tizennyolc mozit, és míg más alkotásokban a rendezők és forgatókönyvírók fejére nőtt a sok szuperhőskarakter, és nem igazán tudták őket kordában tartani, addig itt szerintem nagyon jó egyensúlyt sikerült teremteni a szereplők jelenetei között - olvassátok el szinkronkritikánkat róla itt.
Emellett örültem, hogy az utóbbi időben a Marvel számos filmjében lazított a gyeplőn, és a humor, önirónia hangsúlyosabban megjelent bennük (pl. a Galaxis őrzői, Thor: Ragnarök stb). Ezt a mondatot szántam volna átvezető szövegnek ahhoz, hogy a Deadpool 2, a másik általam legjobban várt film mennyire erős ezen a téren, de egyszerűen nem is illik ide az a kifejezés, hogy erős. Ahogyan az első film, úgy a folytatás is teljes mértékben fittyet hány a szuperhősfilmek összes jellegzetességére, és az, hogy mennyire jól kihasználták a rendezők, hogy Deadpool tudatában van annak, hogy egy képregényhős, egyszerűen zseniális. Nem szeretnék spoilerezni, pedig szívesen írnék egy listát az összes Bosszúállók-, X-Men- és DC-utalásról, amivel teletömték a filmet, már csak ezért is imádtam! Kicsit kiszolgálja a magamfajta rajongók igényeit, a szokásos fekete humorról már nem is beszélve. Nagyon örülök annak is, hogy minőségben és forgatókönyvben sem maradt el az első résztől, pedig a folytatásokban mindig meg van ez a kockázat.
Még annyit jegyeznék meg, hogy a Végtelen háborúhoz hasonlóan most is vannak nagy különbségek az előzetes és az igazi cselekmény között, ez örvendetes, nekem már elegem lett az olyan trailerekből, amik teljes egészében elárulják, hogy miről fog szólni a film. 
Térjünk rá gyorsan a szinkronokra, mielőtt még jobban elragadtatom magam.

Wade Wilson / Deadpool (Ryan Reynolds) – Nagy Ervin

Mekkora mázlista az, aki két, egymástól független szuperhősmoziban is szerepelhet - egy évben! Ez nemcsak színészként (helló Josh Brolin aka Thanos/Kábel), hanem szinkronszínészként is hatalmas dolog, ebben a szereposztásban pedig mindjárt két emberre is igaz. Nagy Ervin két teljesen különböző karakternek adta a hangját a Marvel képregényre alapuló filmek közül, és egy korábbi interjúnkban elmondta, ha Deadpool és Thor között kellene választania egy esetleges közös film miatt, az előbbit választaná. Teljesen meg tudom érteni! Deadpool megszólaltatása lehetőség arra, hogy sziporkázzon, és ő ezt rendesen ki is használta. Már a trailerből lehetett sejteni, hogy a főszereplő most sem spórol majd a szitokszavakkal, és így Deadpool szövege a magyar káromkodások tárháza miatt valószínűleg sokkal élvezetesebbre sikerült, mint az eredeti verzió - bár erről még nem tudok véleményt alkotni, majd csak ha már azt is láttam. 

Kábel (Josh Brolin) – Kőszegi Ákos

Thor és Thanos újra összeszólalkozott, ezúttal "kicsit" több párbeszédük volt, és Kőszegi Ákosnak most a saját hangját hallhattuk, nem volt rajta torzítás. Brolint már tizenegyedik alkalommal szólaltatja meg, és remélem még jó sokszor, mert szuper párosításnak tartom.

Vanessa (Morena Baccarin) – Ónodi Eszter

Vagy nem figyeltem eléggé, mert annyira lekötött a sztori, vagy pedig Ónodi Eszter hozta ennyire jól Vanessa magyarhangját, mindenesetre egyáltalán nem hangzott aranyéletes-Jankásnak, mint amire számítottam. De nézzétek meg inkább a filmet, hogy tudjátok, miről beszélek.

Russell Collins/Tűzököl (Julian Dennison) – Tóth Márk

Egy új, fiatal szinkrontehetség a láthatáron! Mármint persze rajta kívül is biztos sok van, de Tóth Márk olyan ígéretesnek hangzott, hogy várni fogom a további munkáit. Eddig még ismeretlen, fiatal kora miatt az ISzDB-n is igen csekély számmal szerepelnek szinkronjai, de remélem, sokszor hallhatjuk még.

Domino (Zazie Beetz) – Pálmai Anna

Pálmai Anna olyan szinkronhang, aki ugyanolyan hiteles szőke, kékszemű leányzóként (Amber Heard - Magic Mike XXL), mint rasztahajú afroamerikai nőként (Danai Gurira - Walking Dead). Így most is illett rá a mázlit, mint szupererőt birtokló Domino szerepe, kellően laza és kedves volt.

Cserkész (T.J. Miller) – Mészáros Máté

Deadpool pultos cimborája most egy fokkal irritálóbb volt, mint az első részben, néha elgondolkoztam rajta, hogy mi a fenét csinál ebben a filmben, de még ha kevés szerepe is volt, mindegyik momentum sokat nyomott a latban. T. J. Millert a Szilícium-völgy sorozatban Zöld Csaba szinkronizálta, így talán az ő hangja maradt meg sok mindenkinek, és nem Mészáros Mátéé, aki most második alkalommal dolgozott vele. 

Dopinder (Karan Soni) – Joó Gábor

Mindig bajban vagyok az akcentusokkal, főleg mert nagyon sokszor kihagyják őket a magyar szinkronból, és csak poén jelleggel marad meg, vagy ha nagyon fontos a cselekményhez a szereplő származása. A Deadpool mindkét részében megtartották a taxis srác indiai akcentusát, nem tolták túl, nagyon ügyesen volt kivitelezve.
                                  Fotó: Martinák Csaba

Kolosszus (Stefan Kapicic) – Törköly Levente

Az akcentus másik megjelenése a filmben az orosz Kolosszusé, és ezt is jól megoldotta ismét Törköly Levente, ugyanazt tudom csak elmondani, mint Dopindernél - nem volt irritáló, vagy épp túlzó, hanem pontosan annyira hiteles, mint amennyire kell.

További hangok:

Vak Al (Leslie Uggams) – Tóth Judit
Negaszonikus Tini Torpedó (Brianna Hildebrand) – Törőcsik Franciska
Fekete Tom (Jack Kesy) – Dolmány Attila
Peter (Rob Delaney) – Elek Ferenc
Csillagtörő (Lewis Tan) – Hajdu Tibor
Zeitgeist (Bill Skarsgård) – Szatory Dávid
Bedlam (Terry Crews) – Kálid Artúr
Igazgató (Eddie Marsan) – Tarján Péter
Yukio (Shioli Kutsuna) – Hermann Lilla

Illetve: Schneider Zoltán, Urmai Gábor, Seder Gábor, Hannus Zoltán, Dézsy Szabó Gábor, Pál Tamás, Beke Márton, Horváth-Töreki Gergely, Hábermann Lívia

Most sem hagyhatunk titeket előzetes összehasonlítás nélkül, tehát lássuk is.

Az eredeti:

A magyar nyelvű:

A német (nekem kifejezetten tetszenek a hangok!):

Végül a francia:

Audiovizuális fordító és szakfordító, ismertebb nevén szinkrondramaturg képzést indít az Eötvös Loránd Tudományegyetem Fordító- és Tolmácsképző Tanszéke a 2018/2019-es tanév őszi félévében, a jelentkezési határidő május 31. Ennek apropóján beszélgettünk Sereg Judittal az előző cikkünkben, aki elárult nekünk sok fontos dolgot a szakról és a követelményekről.
Mivel ez a képzés nagy összefogást igényel, és rengeteg külsős szakember vett/vesz részt mind az elindításában, mind pedig majd az előadásokon való oktatásban, így fontos volt megkérdezni egy szinkrondramaturgot is a témában. A következőkben Szalkai Lőrincz Ágnessel készült interjúnkat olvashatjátok  - ő írta többek között a Zero Dark Thirty, az Augusztus Oklahomában, az Eleven testek, a Mielőtt meghaltam, a Nagy szemek és az idén debütáló Géniusz: Picasso magyar szövegét.

SzinkronJunkie: Hol tart ma a szinkrondramaturg szakma hazánkban?

Szalkai Lőrincz Ágnes: Mostanra úgy nőtte ki magát egy jó másodállássá, hogy ha jól beosztja az ember az egyéb munkáit, akkor jól lehet belőle vegetálni. Ha főállásként szeretném csinálni, sajnos nem lehetne belőle megélni, akármennyire is ilyen szupermozikat fordítok, mint például a Géniusz: Picasso. Sajnos a díjazása az elmúlt harminc évben nem igazán ment fölfelé. Nagyjából ugyanolyan árakon dolgoznak a kollégák most, mint ahogy 25-30 évvel ezelőtt.
Az is érdekes, hogy ha azt mondanád holnap, hogy szeretnél szinkront fordítani, akkor egy pillanat alatt meg lehet tanulni technikai paramétereket, és onnantól kezdve be van dobva az ember a mélyvízbe, fordíthat is. Kell egy kapcsolat egy stúdióhoz, egy kapcsolat egy koordinátorhoz vagy produkciós vezetőhöz, és onnantól kezdve nincs határ. Ez viszont egy hatalmas kockázat. Hiszen biztosan van rengeteg tehetséges ember, aki szeretne ezzel foglalkozni, de ez lutri, ahogyan mindenki, én is az voltam. Azzal, hogy én elvégeztem egy szinkrondramaturg képzést 2010-ben, amelynek végén egy szinkronrendező minősítette a vizsgamunkámat, tudták, hogy tőlem nagyjából milyen minőséget várhatnak. De nem biztos, hogy minden egyes ember munkája ugyanilyen jó lesz.
Az lenne a cél, hogy aki ilyen munkákat vállal, olyan szaktudással rendelkezzen, hogy biztosan lehessen rá számítani. Illetve rendszeresen olyan témákat vesznek elő a nagy televíziók, például a különböző sorozatokban is, amik nem oldhatóak meg felszínes tudással. Kellene, hogy legyenek erre szakosodott, speciális audiovizuális fordítók, de sajnos nincsenek.

SzJ: Hogy-hogy nem volt egyszer sem ehhez hasonló képzés?

SzLÁ: Az audiovizuális fordító nincs benne az Országos Képzési Jegyzékben, nincs TEÁOR száma. A fordítói kategóriába esik bele, amibe emellett beleesik például egy tolmács, egy szakfordító is, de a szinkrondramaturg nincs nevesítve sehol. Ennek megfelelően a képzése sincs lefektetve sehol sem.
Az elmúlt 80 évben nagyon érdekes szemléletű bölcsészek érkeztek a filmes világba, egyfajta “érdekel az amerikanisztika, a popkultúra, és ebbe az irányba akarok kanyarodni” módon, aztán kipróbálták magukat és belerázódtak. Ezt szeretnénk egy kicsit szabályozottabbá tenni. Ez a “szeretnénk” az a FilmJUS szinkron szekciója, illetve a Szinkron Alapszervezet is, mely a SziDoSz egyik alszervezete, és nem csak színészeket tömörít, hanem szinkronrendezőket, hangmérnököket, vágókat, gyártásvezetőket, illetve dramaturgokat is - ezért vagyok én is a tagja.

SzJ: Mikor kezdődtek a törekvések a szinkron szakma megreformálásával kapcsolatban?

SzLÁ: Három éve jött elő az ötlet, hogy a SziDoSz-on belül legyen egy Szinkron Alapszervezet, a hattagú vezetőség a legelejétől a szinkron szakmát megreformálását tűzte a zászlajára. Első körben számos panaszt gyűjtögettünk össze a rendszer hibáiról. Például megeshet, hogy engem felhívnak holnap, hogy el tudok-e kezdeni egy filmet holnapután. Nagyon ritka az a lehetőség, amikor elő tudunk készülni egy film fordítására. Pozitív példa erre, hogy a Picassot december óta tudom, hogy én fogom csinálni, tehát fel tudtam készülni mindenféle aspektusból a munkára, de ez nem így megy általában. A megszokott az, hogy “Figyelj, szia, el tudnád vállalni ezt a filmet, holnap kellene kezdeni”. Egyrészt, ha ebből akarok élni, akkor el kell, hogy vállaljam. Másrészt pedig nincs igazán lehetőségem arra, hogy befolyásoljam az árakat - nem árajánlatot kérnek tőlem egy munkára, hanem azzal hívnak fel, hogy mekkora a keret, amit rákölthetnek. A stúdiók már kialkudnak a megrendelőtől egy percdíjat, amiben benne van az egész gyártási költség, és abból ki van számolva, hogy körülbelül a dramaturgra mennyi jut, én pedig vagy elfogadom, vagy nem. Ez egy nagyon komoly helyzet, amit szeretnénk megreformálni.
Ezen kívül ott van az is, hogy borzasztó megkövültek a viszonyok, értem ezalatt azt, hogy nagyon nehéz egy televíziót rávenni, hogy változtasson az eddig  - évtizedek alatt - bevett gyakorlatán, hiszen egészen a vezérigazgatóig kellene emiatt felmenni. Én, egy dramaturg pedig mit keresek egy vezérigazgatónál? De mégis meg kell tenni, mert máskülönben nem fogunk tudni változást elérni. Hiába mondják, hogy a jogászoknak kell tárgyalni - ők a jogi nyelvet ismerik, a tévés szaknyelvet és a szinkron szaknyelvet pedig nem, innentől kezdve elbeszélnek egymás mellett.
Újabb nagy probléma, hogy nincsen képzés. A szinkronrendezői szakma alapvetően egy elöregedő szakma, nagyon kevesen vannak fiatalok. Nincs utánpótlás, mert nincs szinkronrendező képzés sem. Eközben dramaturgok viszont rengetegen vannak, nincs szűrés közöttük.

SzJ: Így a kevésbé hozzáértők attól veszik el a munkát, akik meg jobban értenek hozzá, nem?

LÁ: Egyrészt igen, másrészt pedig a munkájuk minősége kihatással van egy csomó mindenre.

SzJ: Jól gondolom, hogy nincs lektorálva a munkájuk, mert nincs rá idő?

LÁ: Vannak stúdiók, ahol ellenőrzik, de ez egyáltalán nem jellemző, hiszen emiatt megnyúlna az egész munka, és főleg a színész járna rosszul.
Összefoglalva van három olyan fő csapás, amin lépnünk kellene, de az a kérdés, hogy hogyan. Hiszen mindenki aktívan dolgozik, és nem azért nem találkozunk, mert nem akarunk, hanem mert nincs időnk rá. Ilyen szempontból tényleg mi, a dramaturgok vagyunk a legjobb helyzetben, mert ott ülünk a gép előtt, és fél szemmel, amikor épp nem a filmet fordítjuk, akkor keríthetünk időt arra, hogy a kapcsolatot ápoljuk a többiekkel. A szakszervezet ilyen szempontból jó partner, mert mi magunk akkor sem tudunk képzési anyagot úgy megállapítani, hogy az ne a nulláról induljon. Ezért jó, hogy sok kolléga jön például az ELTE-ről, többek között Sereg Judit is.
Ők a tavalyelőtti fordítói konferencián jelentették be, hogy meghirdetik az első képzést, amelynek a fő célja az lesz, hogy tényleg olyan emberek jöjjenek ki az egyetemről, akikre lehet támaszkodni, akik felkészültek a technikai újításokkal kapcsolatban, és akik minden téren tájékozottak. Hiszen ez egy öngerjesztő folyamat – ha rossz a minősége a fordításomnak, akkor miért emeljenek pénzt - amire már utaltam korábban, hogy múlt századi árakon dolgozunk. Kiszámoltuk, hogy ahhoz, hogy meg lehessen élni egyedül a szinkrondramaturgságból, a mostani ár háromszorosát kellene kifizetniük egy percért. Ma a plafon négyszáz forint egy tévéfilm fordítási percdíja, mozifilmnél legfeljebb kétezer.

SzJ: Mennyi idő alatt készül el egy film szövegkönyve?

SzLÁ: Egy nap alatt, ami nyolc munkaórát jelent, átlagosan húsz adáskész percet tudunk lefordítani, tehát körülbelül száz percet lehet egy hét alatt adásbiztosra megcsinálni, és ne felejtsük el továbbra sem, hogy ez egy másodállás. Persze ez a szám nem igaz mindenkire, a kezdők természetesen lassabban dolgoznak, aki villámkezű, az pedig rövidebb idő alatt is megoldja, és mindig függ a témától, hogy mennyire kell utánanézni. Annyira sokféle téma, tévé van, és utóbbiak olyan sokféle műsort gyártanak, hogy tényleg lehetne szakosodni is, de ha nem szakosodunk, akkor viszont meg kell adni az időt arra, hogy utánanézzünk mindennek.

SzJ: Azt olvastam, hogy a szinkrondramaturg egyéni vállalkozó, tehát nem úgy működik, hogy egy-egy stúdiónak vannak dramaturgjai, hanem a felkéréstől és a filmtől függ, hogy ki hová dolgozik épp, ugye?

LÁ: Így van, persze mindig van egy bázis, a stúdiók is próbálnak saját kört kialakítani, de ez nem mindig lehetséges, hiszen mindenki igyekszik a saját vállalkozói léte miatt kitermelni az adókat és járulékokat. Olyan van, ha az egyik stúdiónál kevesebb éppen a munka, és ezt jelzik a produkciós vezetők, hogy most épp nyugodtan keressenek más munkát.

SzJ: A külsős oktatókról és együttműködőkről tudnál valamit mesélni? Láttam a leírásban például a Mafilmet, rajtuk kívül lesz még másik stúdió?

SzLÁ: Egyelőre a Mafilm igen, de szeretnénk majd ezt a kört bővíteni, hiszen az ő kapacitásuk is véges. Sok más szinkronstúdióval is zajlanak tárgyalások, mert többet szeretnénk bemutatni a hallgatóknak. Nyilván a Mafilmnek nagyon jól jön ez az együttműködés, de például egy tízalkalmas stúdiólátogatás mind a tíz alkalmát hozzájuk vinni nagyon komoly szervezést igényel. 

SzJ: Visszatérve még a képzésre, tehát az a hosszútávú cél, hogy a képzetlen fordítókat úgymond leváltsák majd azok, akik itt végeznek, és akikre rá lehet bízni nyugodt szívvel egy fordítást már az első perctől kezdve?

SzLÁ: Inkább az, hogy az előbbieket is arra motiváljuk, hogy képezzék magukat. Az semmiképp sem célunk, hogy “megtisztítsuk” a szakmát a kevésbé igényes fordítóktól, helyette az, hogy legyen visszajelzés a fordító felé a hiányosságaival kapcsolatban, és ha elvégzi ezt a képzést - akár az egészet, akár csak az audiovizuális fordítóit, - akkor az neki megjelenhet majd az adatlapján, mint egyfajta képesítés. A kolléganőm, Kozma Borbála, a Semmelweis Egyetem dolgozója, ő fordította például a Vészhelyzet sorozat nyolc évadát. Orvosi témákban otthonosan mozog, hiszen végzettsége szerint okleveles ápoló, felnőtt intenzív szakápoló, aktív oktató és betegellátó. Ő például már az elejétől fogva azt mondta, hogy jó példa lehet az egészségügyi dolgozóknál működő rendszer, melyben a kamarai tagság és ciklikus rendszerben kötelező továbbképzésekkel megújítandó működési engedély a praktizálás feltétele. Ez egy hatalmas vízió, e felé szeretnénk haladni, ami persze jelenleg csak nagyon kis lépésekkel sikerül.

SzJ: Tárgyalások folynak már, vagy még a tervezés szintjén tartanak - például az alapdíj emelésével kapcsolatban?

SzLÁ: Egyelőre azt látom, hogy a mi oldalunkon elindultak a törekvések, hiszen magunkon tudunk legelőször változtatni, és elkezdtük a mi kis brandünket felépíteni. Cél, hogy ne lehessen megkérdőjelezni a mi általunk kiadott minőséget, és egy idő után már nem azok a lótifutik leszünk, akiket az utcáról berángatnak, hogy “csináld meg két forintért”, hanem abba az irányba törekszünk, hogy egy műfordítói elismertsége legyen a munkánknak - hiszen ez egy alkalmazott műfordítás. A jövőben pedig majd kimondhatjuk azt, hogy ez a munka nem ennyit ér, hanem háromszor ennyit. A megrendelői oldal is figyeli a mozgolódásunkat egy ideje, és remélhetőleg maguktól fogják majd azt gondolni, hogy "mi lenne, ha árat emelnénk, mert harminc éve nem tettük". Én a sztrájkban nem hiszek, hanem inkább az együttműködésben. 
Az, hogy én hogyan dolgozom, nem rajtam csapódik le, hanem a televízión, amikor beírja a kedves néző, hogy "miért mondták, hogy az szódásüveg, mikor az egy üdítőspalack?". A televíziók tehát ugyanúgy ránk vannak utalva, ahogyan mi rájuk. A néző elvesztése egy hatalmas dolog, és az - ha nagyon hatásvadász akarok lenni - rajtunk múlik. Ha nem jó szavakat adunk a színészek szájába, akkor a leiterjakab.hu-n hetekig lehet szemlézni, hogy miket találtak a vájtfülű nézők.
Vannak olyan kutatások, amelyekből kiderül, hogy a gyerekek dramatizált szöveggel 80%-ban a televízión keresztül találkoznak először. Tehát aki gyerekműsort fordít, azt kiemelten kellene bérezni szerintem, hogy csak arra tudjon odafigyelni amit csinál, és így a gyerekek egy választékos magyar nyelvet tudjanak elsajátítani pici korban. Ha akarom, akkor ez egyfajta hivatástudatnak is felfogható, és így nagyon szép.

Nagyon köszönjük Ágnesnek az interjút, rengeteg mindent mesélt, nem is írhattam le mindent, mert akkor el sem olvasnátok a hosszúsága miatt  - de igyekeztem a beszélgetés esszenciáját átadni nektek.
A blogot rendszeresen olvasók eddig főleg szinkronkritikával és színészekkel készült interjúkkal találkozhattak nálunk, mostantól kezdve azonban szeretnénk a szinkron szakma nagy területéről a többi hivatást is megismertetni veletek. Stay tuned!

(Fotó: Origo, Góz Tamás)

• Hálás vagyok ezért a gyönyörű őszi időért!
• Ez szép tőled!
• A múltkor is, állok a buszmegállóban, és az édes őszi szellő hirtelen felfújja egy csaj szoknyáját. Ó, ez eszembe juttatta, hogy hálás vagyok a nyelvemért!

Remélem, mindenkinek beugrott Joey Tribbiani hálaadásnapi sziporkája a Jóbarátokból, ez volt az, amit gyerekként nem értettem, aztán pár évvel később pedig felvontam a szemöldököm, hiszen tudjuk, hogy Joey milyen nőcsábász, na de sosem mondott ilyen sikamlós poénokat a korábbi részekben. Akkor világosodtam meg, amikor eredeti nyelven is láttam a sorozatot, és kiderült, hogy ez egy félrefordítás a magyar szinkron jóvoltából, hiszen Matt LeBlanc-tól nem a “tongue”, vagyis nyelv szó hangzott el, hanem a “thong”, Joey tehát a tangáért hálás igazából.

Ez csak egy példa, de itt látszik jól, hogy bár egy film szinkronján dolgozó összes emberé közül a szinkronszínész munkájának eredménye a legkézzelfoghatóbb (vagyis -hallhatóbb, ha már az érzékeknél tartunk), hiszen az van a “kirakatban”, nem elhanyagolható a többi szakma sem ahhoz, hogy minden sínen legyen. Ott van a vágó, hangmérnök, szinkronrendező, rendezőasszisztens - és a szinkrondramaturg. Ahhoz, hogy egy külföldi film vagy sorozat szövege tökéletesen legyen lefordítva, a magyar kulturális közegbe adaptálva, a viccek az itthoni közönség számára is érthetőek és poénosak legyenek, és hogy a magyar szavak, mondatok illeszkedjenek a külföldi színész szájára, azért ő felelős. Tehát nála kezdődik a csoda.

Viszont már egy ideje sajnos több frontos háborút vívnak a szinkrondramaturgok (hivatalos nevükön audiovizuális fordítók), egyrészt a kevésbé képzett dramaturgokkal szemben, akik miatt felhígult a szakma, és nem tudják hozni azt a minőséget, amely elvárható egy fordítástól. Másrészt pedig hivatásuk elismertségéért, a megfelelő körülményekért és díjazásért is küzdenek, amely miatt 2015-ben létrejött a Színházi Dolgozók Szakszervezetén (SziDoSz) belül a Szinkron Alapszervezet, hogy képviselje a magyar szinkronban dolgozók jogait.

Ezért hatalmas dolog, hogy idén ősszel elindul az ELTE Fordító- és Tolmácsképző Tanszékén a szakfordító és audiovizuális fordító képzés, amelyhez hasonló, egyetemi keretek között megszervezett oktatás még sosem volt Magyarországon. Ennek apropóján beszélgettem a szak indulásáról Sereg Judit PhD hallgatóval, a tanszék tanársegédjével, aki a képzés szervezésében hatalmas részt vállal. Az interjút az alábbiakban olvashatjátok: 

SzinkronJunkie: Mióta van/volt tervben a szakfordító és audiovizuális fordítói képzés egyetemi megszervezése?

Sereg Judit: A tervezés már 2014-ben elindult, azzal, hogy Ildikóval leültünk beszélni róla. Ezután jött az akkreditáláshoz szükséges anyagok összeállítása, ami egy igen hosszú és bonyolult adminisztrációs folyamat az egyetemen, ezen sokáig dolgoztunk, hogy aztán 2015 elején végül beadjuk az anyagokat. Ebben a szakaszban már Pataricza Eszter is részt vett és segített nekünk, aki a képzésben is kulcsfontosságú szerepet vállalt. 

SzJ: Hogyan néz ki egy szak elindítása, milyen előkészületek kellenek hozzá?

SJ: Egy ilyen szak (illetve szakirányú továbbképzés) elindítása igen sok előkészületet igényel. Az akkreditációhoz meg kellett felelni bizonyos követelményeknek - kontaktórák, félévek száma, felvételi követelmények, kilépési követelmények, stb. Az óraszám volt az egyik tényező, ami indokolttá tette, hogy a képzést ilyen dupla formában indítsuk el, vagyis a hallgatók az audiovizuális fordítás mellett szakfordítói (jogi és gazdasági) ismereteket is szerezhetnek. A másik érv emellett az volt, hogy mind tudjuk, hogy a filmfordítás nem a legjövedelmezőbb szakma. Ha azonban valaki tudja szakfordítással kombinálni, a kettő együtt már biztonságosabb megélhetést jelenthet, és egyébként sem rossz üzlet két lábon állni, két képesítést kapni egy áráért.
Az előkészületekhez hozzátartozott még, hogy felvettük a kapcsolatot a lehetséges tanárokkal, Pataricza Eszter, a szakma egyik legkiválóbb képviselője, mellénk állt, és vállalta nemcsak azt, hogy kurzusokat tart majd, hanem azt is, hogy a szakmai szervezetekkel és szereplőkkel való tárgyalásokon segít nekünk. Neki köszönhető, hogy együttműködési megállapodást kötöttünk a Mafilm Audio Kft.-vel, akik vállalták, hogy biztosítanak stúdiólátogatási lehetőséget diákjainknak. Emellett elő kellett készítenünk az akkreditációs anyagot, amelyhez teljes tanegységlistát kellett csatolnunk, vagyis gyakorlatilag másfél évvel a lehetséges indulás előtt egy teljes tanmenetet kellett elkészítenünk. Az akkreditációt gond nélkül megkaptuk, ekkor hirdethettük meg a képzést. Ezután a képzés hírének terjesztése és a felvételi vizsga előkészítése maradt hátra.

SzJ: Kik vesznek részt az ezzel járó munkában az egyetemen belül és azon kívül?

SJ: A munkát az egyetemen belül én koordinálom, természetesen a fontosabb tárgyalásokban részt vesz dr. Horváth Ildikó tanszékvezetőnk, és minden másban mindig segítenek a tanszék állandó dolgozói. Az egyetemen kívül rengetegen biztosítottak minket a támogatásukról. A legnagyobb segítséget az előkészítési munkálatokban kétségtelenül Eszter nyújtotta, ő minden ponton velünk dolgozott a tanmenet kidolgozásától a felvételi vizsga összeállításáig. A Mafilm Audio-val kötött együttműködési szerződést már említettem, de emellett a reklámban segített nekünk több fordítással foglalkozó Facebook-csoport és oldal, Góz Tamás a magyarszinkron.hu-tól, és még sorolhatnám. Emellett több szinkronrendező, szinkronszínész és más szakmában dolgozótól kaptunk ígéretet arra, hogy a tényleges képzésben szívesen segítenek nekünk. Nemrégiben pedig felvette velünk a kapcsolatot a Szinkrondolgozók Szakszervezete, akik szintén nagyon szeretnék, ha a képzés elindulna, és ők is mindenben támogatják a törekvésünket.

SzJ: Melyek a mintatanterv fő sarokkövei, illetve milyen a gyakorlati és az elméleti tárgyak aránya?

SJ: A képzésben fontos szerepet kap a gyakorlati oktatás, számban a kurzusok fele gyakorlati, ami azt jelenti, hogy heti rendszerességgel valódi fordítási feladatot kapnak rajta a hallgatók, időben pedig ez több is, mivel az elméleti előadások egy része heti 45 perces, míg a gyakorlatok minden esetben heti másfél órásak. Nagy hangsúlyt kap a három audiovizuális műfaj, a hangalámondás, a szinkron és a felirat, utóbbi esetében a feliratozás technikai oldala, a szakfordítás esetében pedig jogi és gazdasági szakfordítást tanulnak a diákok anyanyelvükről és anyanyelvükre egyaránt. Amit még különösen fontosnak tartottunk, az az, hogy a diákok megismerjék a szakma működését, ezért előadást tartanak majd a képzésen rendezők, színészek és a szinkronszakma más képviselői is, valamint mindenkinek lehetősége lesz az egy év alatt legalább háromszor eljutni egy szinkronstúdióba valódi felvételre. Amit még kiemelnék, az a fordítási projektmunka, melynek keretében a hallgatók maguk végzik el egy kiválasztott műsor amatőr szinkronizálását, így megismerkedve a szinkronizálásban részt vevő többi szerepkör működésével is. 

SzJ: Kiket vár a szak elsősorban, milyen a jó jelentkező?

SJ: Mindenkit szívesen fogadunk, aki lelkesedik a filmek iránt, de nem ijed meg egy jogibb nyelvezetű szövegtől sem. Az angol nyelv magas szintű ismerete követelmény, emellett nem árt a kreativitás és persze a jó magyar nyelvérzék. A képzésre a felvétel jelenleg MA szintű diplomához kötött, de ezen jövőre valószínűleg módosítunk, és BA diplomával is fogadjuk majd a jelentkezőket, ha sikeres felvételit tesznek. 

SzJ: Milyen készségekkel kerülnek majd ki a végzett diákok?

SJ: Reményeink szerint a diákok, akik nálunk végeznek magabiztos ismerettel rendelkeznek majd a filmfordítás (vagy audiovizuális fordítás) mindhárom műfajáról és a szakmában zajló folyamatokról, magabiztosan használják a magyar nyelvet, felismerik a fordítás buktatóit, és tudják majd őket kezelni, nem riadnak meg, ha jogi vagy közgazdasági nyelvezettel kerülnek szembe, és valódi gyakorlatuk lesz szakszövegek és audiovizuális tartalmak fordításában. 

SzJ: Milyen elhelyezkedési lehetőségeik lesznek majd a diploma kézhezvétele után?

SJ: Mondhat bárki bármit, én úgy látom, mind a szakfordítás, mind a filmfordítás területén szükség van jó fordítókra. Aki tehetséges és jól dolgozik, annak mindig lesz munkája. A képzés abban is segítséget nyújt, hogy a tehetségeket megtaláljuk, és összekössük őket a munkaerőt keresőkkel - jelen esetben fordítóirodákkal és szinkronstúdiókkal - illetve hogy megmutassuk nekik, hogyan tudnak elindulni a pályán.
Én több mint öt éve dolgozom ezen a területen, és azóta nem volt olyan hét, hogy ne tudtam volna dolgozni valamin, ha akartam. Ezért úgy gondolom, hogy képzett, tájékozott és gyakorlott fordítóknak nem kell félnie attól, hogy nem lesz munkájuk. Amit viszont fontos megemlíteni, hogy ez a szakma elsősorban szabadúszóként űzhető, ezért némi vállalkozói kedv elengedhetetlen hozzá. Kell adóbevallást készíteni, céget vagy egyéni vállalkozást alapítani, és nem lesz az embernek irodája, ahova reggel nyolckor bemegy és ahonnan délután ötkor hazaindul. Ahhoz, hogy valaki sikeres legyen egy ilyen területen, fontos, hogy be tudja osztani az idejét, tudja tartani a határidőket, és tudjon dolgozni akkor is, ha nincs mögötte senki, aki felügyeli a munkáját. Én személy szerint ezt tartom a munkám egyik legnagyobb előnyének, mert egy irodában sem engedheti meg magának az ember, hogy egy szebb délelőttön a parkban ülve dolgozzon, és a bankba vagy az orvoshoz is bármikor eljut az ember, ha kell, de mindenképpen igényel némi önfegyelmet. Akinek ez nem okoz gondot, annak lesz munkája bőven!

Ezúton is köszönjük Juditnak az interjút és a szuper válaszokat. Bízom benne, hogy kedvet kaptatok a képzéshez, én például igen, és sajnos csak az időhiány tántorít el a jelentkezéstől. Talán majd egyszer … :)
Az érdeklődők minden fontos információt megtalálnak itt, de a legfontosabb, hogy a jelentkezési határidő május 31. Természetesen Facebookon is követhetitek őket. Bármilyen felmerülő kérdéssel keressétek Sereg Juditot az e-mail címén, nagyon készséges és szívesen segít: seregjudit@gmail.com

A következő részben pedig Szalkai Lőrincz Ágnes szinkrondramaturggal (Zero Dark Thirty, Augusztus Oklahomában, Eleven testek, Mielőtt meghaltam, Nagy szemek) készült interjúnkat olvashatjátok majd, abban főleg arra kerestem a választ, hogy milyen ma a szakmájuk helyzete, hogyan törekszenek a megreformálására, és hogyan jutottak el odáig, hogy egyetemi képzést hozzanak létre.

(Fotó: Fordit.hu)

A Csillagok Háborúja - újkori nevén: Star Wars - 34 éve indult útjára a szinkronpályán. Különböző verziók egész sora jellemzi és bátran kimondható, szinte a komplett szakma dolgozott már valamelyik filmen a 9-ből. Ha már "May the 4th be with you" -t ünneplünk (szabad fordításban Éljen Májust 4-e... - bocs :D ), akkor beszéljünk egy olyan témáról, amelyről ugyan részleteiben esett már szó, de ilyen jellegű gyűjtésben még nem szerepeltettük. A Star Wars-nap alkalmából rendet vágunk a stáblistákban!

Szeretném kiemelni, hogy ebben a cikkben a legtöbb néző által ismert és elfogadott második szinkronból dolgozunk.

Kik a Star Wars legtöbbször hangot váltott szereplői?

Tarkin Nagymoff (2 hangváltás)

Impozáns listánkat nem is kezdhetnénk mással, mint a Birodalom kiemelkedően befolyásos tisztjének, Tarkin Nagymoff/Kormányzó bemutatásával. A szikár, szigorú, szarkasztikus, szuperlatívuszokban gondolkodó kormányzó a Csillagok Háborúja első negyedik epizódjában, az Új Reményben tűnt fel. Érzelemmentes, de félelemkeltő hangját kiválóan hozta Versényi László. Sajnos viszonylag kevés mondat után tűnt el a figura a Halálcsillaggal együtt, hogy aztán évtizedekkel később a Zsivány Egyes - Egy Star Wars történet című spinoff filmben tűnjön fel ismét. Sajnos a karaktert a 2016-ban elhunyt Versényi nem szinkronizálhatta, így - vélhetőleg casting újtán választott - utódja Újréti László lett. A helyzethez azonban két fun fact is tartozik, ugyanis a Csillagok Háborúja franchise a két film közötti időben újra megtalálta Versényit (lásd Yoda), valamint a hangváltás Peter Cushing szintén sajnálatos halála miatt az eredeti változatban is megtörtént. 

Yoda (3 hangváltás)

Yoda legismertebb hangja egyértelműen Szuhay Balázs, akinek a Birodalom visszavág és a Jedi visszatér remekül eljátszott, igazán háklis és zsémbes, idős Yodáját köszönhetjük. Valószínű azonban, hogy 1999-re vagy nagyon elvékonyodott a hangja vagy már nem akart hosszú elfoglaltsággal járó szinkront vállalni, ugyanis a Baljós Árnyakhoz - még életében - hangcserére volt szükség. Ahogy Tarkinnál említettem, Versényi Lászlót nem engedte a Star Wars világa és az előzményfilmek közül mindháromban feltűnt Yoda mesterként. Az élet azonban közbeszólt és a rajzfilmekben Yodaként új színt hozó, a Micimackó Nyuszijaként egyébként rajzfilm-veterán Szacsvay László váltotta. Több hangot a Star Wars -Lázadók, illetve a Klón Háborúk sorozatokból emeltek át a mozifilmekbe, így az Utolsó Jediben ismét Szacsvayt hallhattuk. 

Darth Vader (3 +1 hangváltás)

Bár jeleztem, hogy az eredeti trilógia első szinkronváltozata most kimarad, azért nem lenne elegáns, ha nem emlékeznénk meg Kristóf Tiborról, aki hangban a legközelebb állt James Earl Jones jól ismert, öblös orgánumához. A 90-es években azonban meglehetősen dinamikusan pattogott a labda hol Kránitz Lajos, hol pedig Hollósi Frigyes térfelén. Mindketten a korszak legismertebb, legelismertebb és legfoglalkoztatottabb színészei közé tartoztak, ezért a legvalószínűbb, hogy az alkotók a "ki ér rá hamarabb"-elv alapján hívták őket. A városi legenda szerint egymást is gyakran oltották Darth Vader szerepe miatt, aki nélkülük nem lehetne itthon a legkedveltebb Star Wars karakter. A Csillagok Háborúja harminc éve maga a szinkrontörténelem, azonban sajnos a korszak hosszúsága miatt nagyon sok színész "esett ki" a franchise-ból. Hollósi és Kránitz méltán voltak a legnagyobbak között, halálukkal mindmáig betöltetlen űr keletkezett. Az emiatt hálátlan feladatra Horányi László vállalkozott, aki először a Star Wars - Lázadókban, majd a Zsivány Egyesben is szerepelhetett - azonban a rajongókat erősen megosztotta e választás.

Palpatine (2 + 2 hangváltás, de igazából követhetetlen)

Palpatine kancellár/főkancellár/császár/nagyúr karaktere az egyetlen a Csillagok Háborúja univerzumában, aki úgy váltott magyar hangot, hogy közben minden színész ráért/életben volt/alkalmas volt a feladatra. A váltás hátterében egészen más okokat kell keresni. 

A Császárral személy szerint Antal László - valljuk be - korlátozottan a karakterhez illő hangján ismerkedtem meg. Az alkotók mentségére legyen mondva, első megjelenésekor még női színész alakította, úgyhogy volt baj az eredetiben is rendesen. A Jedi visszatérben aztán Reviczky Gábor - aki az 1997-es "Felújított változatban" csatlakozott a Csillagok Háborúja csapatához - tette helyre igazán a szereplőt. Fémes, karcos hang és úgy általában maga Palpatine akkoriban igazi jutalomjáték lehetett a színészeknek. Reviczkytől évekig rettegtem! 

Azt akartam írni, hogy a káosz 1999-ben kezdődött, de nem, sokkal korábban. Az Uralkodó első szinkronhangja ugyanis az a Versényi László volt, aki később - Yodaként - maga is fénykard-párbajt vívott a Sith Nagyúrral. Számomra csak most, a cikk írása közben derült ki, hogy a második változatban Grúber Hugó került a képbe, illetve képre, hogy aztán 1999-ben - fiatal Palpatineként - félig visszatérjen. Azért félig, mert a Lucasfilm húzott egy merészet és a magyar hangsávhoz két különböző színészt rendeltek be Palpatine szerepére azért, hogy ne lehessen kitalálni, hogy a Baljós Árnyak folyton sötétben álló, csuklyás gonosza nem más, mint Palpatine. Így sikerült megugrani a lehetetlent és még tovább bonyolítani a stáblistát. Korábban szinkronban még nem láthattunk olyat, hogy egy azonos karaktert (valljuk be, mindenki tudta, miről van szó) egy hang szólaltasson meg, ha nincs rajta csuklya és egy teljesen másik, amikor felteszi. Az eredeti trilógia filmjeinek ismeretében ez különösen mókásnak hat. Mindenesetre Melis Gábor és Grúber Hugó tisztességesen helyt álltak az első epizódban, hogy aztán a másodiktól Grúber végérvényesen átvegye a stafétabotot. Az egész sztoriban egyedül Reviczky cseréjére tudok értelmes magyarázatot adni: hangja egyszerűen túl meredek lett volna az amúgy magát joviális diplomatának álcázó, fiatal Palpatine-hoz.

C3PO (3 hangváltás)

Maros Gábor egy komplett generáció szívébe lopta be magát C3PO szerepével, különösen azért, mert elhagyta az erőltetett géphangot, amit az első szinkronváltozatban még erőltettek. A korszak egyik legjobban sikerült castingja, amely a mai napig megállná a helyét, hiszen az eredetihez nagyon hasonló hangszínt sikerült találni. Maros cseréjéről, sőt a szinkronstúdiókból való általános "nemkívántságáról" csak homályos, név nélküli morzsákat tudtunk beszerezni. Emberi szempontok, főként veszekedések eredményeképpen váltották le.Az ISzDB alapján 2012-13 óta nem is szinkronizál. 

Józsa Imre, ha lehet két dimenzióval még kedvesebb karaktert faragott az aranyozott droidból és azon kevés színészek egyike volt, aki minden platformra követte a figurát. Az előzménytrilógia után a rajzfilmekben is gyakran feltűnt. Ha a súlyos betegsége nem szól közbe, biztosak lehetünk, hogy a mai napig kapható lenne akár csak egy-egy kameó-mondat erejéig beugrani a stúdióba. 

Galbenisz Tomaszt a mozifilmekbe szintén a Lázadókból "vették át", ahol a karakterrel aránylag jól működtek. Szereplése óta azonban C3PO-t általában csak pár rövid mondattal bízták meg, így aligha alakulhatott ki komoly kötődés a rajongók irányából. 

Néhány hónappal ezelőtt úgy rendelkeztetek, hogy tartsuk meg az előzeteseket bemutató rovatunkat. Mi pedig úgy döntöttünk, hogy többé nem suvasztjuk el egy-egy hosszú kritika végére, hanem bizony önállóan foglalkozunk velük. 

Jelen ismereteink szerint a következő országokban készülnek szinkronok:

- Németország

- Spanyolország

- Franciaország

- Oroszország

- Olaszország

- a kakukktojás pedig Japán (mindjárt elmondjuk, miért).

A német szinkron igazi különlegessége az, hogy az országba érkező valamennyi filmet, sorozatot, reklámot, sőt még a videójátékokat is lokalizálják. Ez utóbbira itthon csupán néhány, pénzügyileg sikertelen próbálkozás volt (így jobb esetben felirattal, rosszabb esetben anélkül jönnek be hozzánk a gémek). Ezzel szemben a német kollégák a legutolsó Tetris klónt is megkapják az anyanyelvükön. Ez egyébként egy erős ellenérv arra, hogy mennyit számít a szinkron a nyelvtanulásban, hiszen Németország az erős középmezőnyben helyezkedik el az EU országai között az idegen nyelvek ismeretében.

A német szinkronhangok listája alapján további érdekesség, hogy egy-egy ismer külföldi sztárnak 3-4 állandó hangja is, akik rendszeresen cserélődnek. Így fordulhatott elő, hogy Thor (Chris Hemsworth) német hangja a Bosszúállók harmadik részében az a Tommy Morgenstern, aki egyébként rendszeres megszólaltatója Benedict Cumberbatchnek. 

Izgalmas lenne megtudni, odakinn vajon milyen szempontok alapján választanak hangokat. A régi magyar módi, azaz a színészek külső hasonlósága egyértelműen nem játszik. A hangokat hallgatva pedig messze nincsen elég precíz egyezés ahhoz, hogy a "számítógépes" castingra lehessen gyanakodni. 

Ennyi érdekesség után jöjjenek az előzetesek:

Német

Spanyol

Francia

 Orosz 

Olasz

És a kakukktojás: Japánban nem divat a szinkron, viszont ők imádják külön narrálni az előzeteseket.

És a legvégére a magyar, hogy legyen összehasonlítási alapunk. ;)

Bevallom őszintén, hogy utoljára az 1997-es Jurassic Park 2 - Elveszett világ premierjére jutottam be teljes földi valómban, így a Végtelen Háború vetítése extra izgalmakat is rejtett. A szokásos sajtóvetítés azért jelentősen unalmasabb: regisztrálsz, bemész. Se reklám, se előzetes, csak a film. Hogy is néz ki ma egy premier Magyarországon és milyen tanulságokat lehet levonni belőle?

VIP szőnyeg, hostessek, popcorn és az ember jogosan gondolhatná, hogy SZTÁROK jelenléte. Aki egy hollywoodi kasszasiker-várományos film premierjén lévő csillogásra és feelingre vágyott, azért jócskán pofára eshetett. A vendégek 99%-a totál ismeretlen arcokból állt, akik vélhetőleg vagy marketing/PR vonalon mozgó cégektől jöttek, vagy még inkább lepattanó jegyek büszke tulajdonosai lettek. Számomra az egyik legnagyobb tanulság az volt, hogy a szinkron világának (még vagy már - mindenki döntse el maga) nem része a premier. A futószalagon folyó munka miatt eleve nehezen alakul ki bármilyen kötődés, érdeklődés a szinkronizáló színészek és a stábtagok részéről, másrészt pedig a folyamatos munkakényszer miatt valószínűleg idő sem jut arra, hogy részt vegyenek egy kedd esti, több órás programon. Ezen mindenképpen kellene erősíteni, hiszen az, hogy a film szereplői közül kizárólag ketten tudtak megjelenni, elég sovány egy 40+ fős stáb esetén. 

Ha már VIP és tapasztalatok, akkor említsük meg azt is, hogy a honi sajtó milyen színvonalon volt jelen. A vörös szőnyeg és Bosszúállók-fotóháttér értelemszerűen nem csak a családi képek készítéséhez lett felállítva (mondjuk optimistán hosszú volt a maga közel 20 méterével...), hanem itt készültek (volna) a sztárfotók. Képzett bulvárfotósaink azonnal kiszúrták a tömegből az Oscar-díjas alakításairól ismert Kiss Ramónát, a többszörös Grammy-győztes Pintér Tibort és lecsaptak rájuk, mint gyöngytyúk a takonyra. És ezzel nagyjából ki is fújt a celeb-szél. Végtelen bölcsességükben azt észre sem vették, hogy a film két főszereplője lopózik el a hátuk mögött. Sajnos Kárpáti Leventét nem sikerült a helyszínen elcsípnem (mindig ügyesen állt máshova ;) ), de Solecki Janka volt olyan tündér és váltott velem néhány szót. 

Végtelen film (kettévágva)

Magam sem hittem el, mikor egy hete a rendezők azt nyilatkozták, "a Végtelen Háború egy önálló történet, amely 100%-ig megáll a saját lábán. Ez nem egy kettévágott film." Dehogynem! Azért arra legalább vigyáztak, hogy ne kelljen arra várni, vajon a főhős kibírja-e jövő májusig az ablakpárkányon lógva, vagy egy év alatt vajon odaér-e az a bizonyos golyó. Ettől függetlenül mondjuk ki: ordas kamu volt az önállóság. Ez bizony egy nagy sztori kettévágva. 

Anélkül, hogy spoilereznék, nehéz beszélni a történetről. Annyi azonban elmondható, hogy a Rousso fívérek odatették magukat. Néhány alapvető blődség és egy-két szereptévesztésen túl a film integritása magas, jól illik az univerzumba. Az alkotók pedig tényleg behúztak egy George R. R. Martint és nem bánnak kesztyűs.... na, ezt a szóvirágot nem folytatom. :D Szóval a sztori oltárán hoznak bizonyos áldozatokat. Hogy ennek milyen súlya van, azt a következő rész végéig nem fogjuk megtudni. Ugyanis több olyan Végtelen Kő is van, amellyel igény esetén akár az egész első részt semmissé tehetik. Emiatt szerintem 16 év felett nem érződik akkorának a tét, mégha az egész univerzum sorsa is forog kockán. 

Ami egyértelműen a film lényegi értelme és egyben legjobban sikerült része, az a fan service. Olyan szinten szolgál ki minden rajongót, hogy az elképesztő, miközben nem válik egy Ultron kora-jellegű légvárrá (amiben minden jelenet egy következő filmet akart felvezetni). Természetesen ebben a közel 3 órában sem szerepelhet mindenki egyenlő arányban, viszont külön érdekes, hogy a hangsúlyt messze nem oda helyezték, ahová a bevételi és népszerűségi mutatók diktálták volna. Ha jobban belegondolunk, ez igazi képregényes megoldás. Több karakter, akinek akár önálló filmje(i) is volt(ak) korábban, szimpla akciófigurává válik a történetben. Ez főleg szinkron szempontból érdekes, hiszen vannak olyan szereplők, akikhez valóban 1-5 mondatért kellett behívni a megszokott magyar hangot. 

A film zenéje megint érdekes tészta. Egyrészt Brian Tylert - valószínűleg végleg - parkolópályára küldték az Ultron-kora fiaskó után. Danny Elfmant elvitte a DC (ettől persze még szerezhetne zenét a Marvelnek is). Visszahívták Allan Silvestrit, aki az első Bosszúállók zenét is alkotta. Nagyon dinamikus, markáns szólamokat alkotott, azt mondanám, hogy messze ez a legjobb Bosszúállók score. De ha már filmtörténeti eseményről beszélünk a Végtelen Háború kapcsán, akkor jobban kihasználhatták volna az elmúlt 10 év zenei témáit. Több videó is kering a YouTube-on arról, hogy miért nem jegyezhető meg a Marvel filmzene. Ebből az egyik ok pontosan ez, miszerint mindig újraírják, elölről kezdik a komponálást. Silvestri ugyan becsülettel hozza az általa megalkotott Bosszúállók főtémát és a Wakandában játszódó jelenetekhez Ludwig Göransson Fekete Párduc motívumát is becsempészi, de óriási ziccer, hogy kimaradt Vasember, Dr Strange, Pókember és Amerika Kapitány muzsikája. Holott muníció lett volna rá bőven és abban is biztos vagyok, hogy ez nem Silvestrin múlott. Sajnálom, mert számomra ez tette volna igazán kerek egésszé a filmet. 

Végtelen szinkronstáb

A film hossza akkor is kemény dióvá tenné a szinkronmelót, ha egy kétszemélyes kamaradarabról beszélnénk, de a 40+ fős szereposztás egészen durva szervezési kihívássá vált. Az tény, a Végtelen Háborúval Tabák Kata szinkronrendező tető alá hozta az elmúlt évek legnehezebb produkcióját. Annak idején a Gyűrűk ura lehetett még hasonló produkció, azonban itt még több megkötés, még kevesebb új szereplő volt. El tudom képzelni, hogy a Mafilmben hány álmatlan éjszakát forgolódtak a gyártásvezetők mire összehozták a logisztikát. Nagyságrendileg két hétre kellett bezsúfolni a teljes szinkronstábot úgy, hogy többen a szabadságukat is kénytelenek voltak a filmhez igazítani. Ezt ezúton is hálásan köszönjük a magyar stábnak! Ez a fajta univerzumépítés itthon is komoly elkötelezettséget kíván, amivel viszont (a kis pénz, kis foci ellenére) a hazai kollégák semmivel sincsenek lemaradva a külföldiektől.

Ha a Marvel rövidfilmjeit és sorozatait nem számítjuk, a 19. film szereposztásáról akkor is igen nehéz bármi újat mondani. Ami 10 évvel ezelőtt még nyögvenyelős szervezés árán jöhetett csak létre, mára természetes. Chris Hemsworth-t nem tudnánk elképzelni Nagy Ervin nélkül, Robert Downeyról is leesik mindenki, aki nem Fekete Ernő Tibor. Az "egy kézben az univerzum" elvnek és az okos előre tervezésnek hála nincsenek szereposztásbeli gubancok, úgyhogy a klasszikus névsort csak úgy itt hagyjuk. 

Tony Stark / Vasember (Robert Downey Jr.) - Fekete Ernő

Steve Rogers/Kapitány (Chris Evans) - Zámbori Soma

Thor (Chris Hemsworth) - Nagy Ervin

Bruce Banner / Hulk (Mark Ruffalo) - Rajkai Zoltán

Natasha Romanoff / Fekete Özvegy (Scarlett Johansson) - Csondor Kata

Dr. Stephen Strange / Doktor Strange   (Benedict Cumberbatch) - Simon Kornél

James "Rhodey" Rhodes ezredes / Hadigép (Don Cheadle) - Takátsy Péter

Peter Parker / Pókember (Tom Holland) - Baráth István

T'Challa / Fekete Párduc (Chadwick Boseman) - Debreczeny Csaba

Vízió (Paul Bettany) - Kárpáti Levente

Wanda Maximoff / Skarlát Boszorkány (Elizabeth Olsen) - Szilágyi Csenge

Samuel Wilson / Sólyom (Anthony Mackie) - Papp Dániel

Bucky Barnes / Fehér Farkas (Sebastian Stan) - Hamvas Dániel

Loki (Tom Hiddleston) - Csőre Gábor

Virginia "Pepper" Potts (Gwyneth Paltrow) - Major Melinda

Thanos (Josh Brolin) - Kőszegi Ákos

Taneleer Tivan/Gyűjtő (Benicio del Toro) - Kaszás Gergő

Heimdall (Idris Elba) - Barabás Kiss Zoltán

Peter Quill / Űrlord (Chris Pratt) - Miller Zoltán

Drax (Dave Bautista) - Ifj. Jászai László

Gamora (Zoë Saldana) - Solecki Janka

Mordály (Bradley Cooper) - Kálloy Molnár Péter

Tini Groot (Vin Diesel) - Dézsy Szabó Gábor

Nebula (Karen Gillan) - Varga Gabriella

Mantis  (Pom Klementieff) - Bogdányi Titanilla

Wong    (Benedict Wong) - Hajdu Steve

Okoye (Danai Gurira) - Bognár Gyöngyvér

Shuri (Letitia Wright) - Törőcsik Franciska

Thaddeus Ross külügyminiszter (William Hurt) – Rosta Sándor

Péntek (Kerry Condon) – Peller Mariann

Eitri (Peter Dinklage) - Epres Attila

Szeretném azt hinni, hogy Peter Dinklage-dzsel nem történik majd az, mint szegény Hugh Jackmannel, és nem lesz filmenként új magyar hangja. A Trónok Harca elég mély nyomot hagyott a nézőkben ahhoz, hogy Láng Balázs pozíciója ne kérdőjeleződhessen meg. Őszintén remélem, hogy csak a logisztika szólt közbe (a Facebook alapján Láng Balázs nemrég külföldön töltött néhány napot - ez simán egybeeshetett a felvételekkel). Természetesen Epres Attila - mint mindig - most is kiválóan szinkronizált, Dinklage-dzsel

Áspisszáj (Tom Vaughan-Lawlor) - Seder Gábor

A szereposztás igazi kérdése mindvégig az volt, hogy kik lesznek Thanos sleppjének magyar hangjai. Ha megnézzük a legtöbb szerephez jutó Ebony Maw fizimiskáját, elsőre kissé furán hat a direkt kellemetlenkedő hangot beszélő Seder Gábor. De amint meghallgatjuk az eredetit, kiderül, hogy ennél precízebben nem is lehetett volna választani. Gábor nem mellesleg lubickol a szerepben és legalább annyira sokszínű játékot mutat be, mint a Family Guy Glenn Quagmire-jeként. 

További magyar hangok: Bárány Virág, Berkes Bence, Dobó Enikő, Fehér Péter, Kajtár Róbert, Kapácsy Miklós, Lipcsey Colini Borbála, Magyar Bálint, Mohácsi Nóra, Nádasdi Veronika, Papucsek Vilmos, Pásztor Tibor, Sörös Miklós, Suhajda Dániel, Szórádi Erika, Szvetlov Balázs, Tóth Mira, Varga Klára

A színészek között van három szereplő, akinek említése masszív spoiler lenne, így őket most kihagyjuk, de később pótolni fogjuk a Facebookon.

A stáb legtöbb tagjának egybehangzóan pozitív benyomásai voltak a filmről, azonban abban mindenki egyetértett, hogy saját jelenteik alapján nehéz összerakni a komplett sztorit. Ez nem is meglepetés, hiszen a két és fél óra kellően szétosztott az egyes sztori-elemek és karakterek között. A stáb tagjaival készült beszélgetésekből külön cikket tervezünk, amit majd a hétvége után jelentetünk meg. Előtte pedig külön jön az előzetesek elemzése is.

Bár már nagyon várjuk a második részt (nem lennénk meglepődve, ha az óriási vetítés/kamuáradat ellenére) mégis úgy neveznék el: Bosszúállók - Végtelen Háború - 2.rész. Ez mindenesetre a spoilerek miatt sokáig nem fog kiderülni. Ja, és a stáblistát szokás szerint tessék végigülni. Kivételesen abszolút megéri ;)

Bogdányi Titanilla (Mantis) szavaival búcsúzunk, aminél jobb promót a forgalmazó sem találhatott volna ki: "Amit láttam, az nagyon tetszett! Hozza, amit az ember vár. Izgalom, humor, hősök. Mi kellhet még?"

A képek forrásai: Fórum Hungary, www.folditamas.hu, wikipedia.com, saját készítés. 

Elérkezett ez a nap is! 10 év kemény munkájának gyümölcsét arathatja le a Marvel a következő időszakban, a minden idők egyik költségvetéséből készült Bosszúállók teleregény 3. részével. Ezzel elindul a harmadik fázis zárása is, így bizton számíthatunk az egész univerzumot érintő, kemény változásokra. 

Mielőtt azonban beleugranánk a film elemzésébe, nézzük, hogy mit is hozott a Marvel Univerzum a magyar szinkron világába!

1. Robert Downey Jr. - Fekete Ernő páros

Habár korábban is szinkronizálta már Fekete Downeyt, párosuk a 2008-as Vasember első részével vésődött kőbe egyértelműen. Aki gyakran olvassa a Szinkronjunkie blogot, tudja, hogy nem sűrűn dícsérjük Báthory Orsolya szinkronrendezői kvalitásait, de az kétségtelen tény, hogy a fenti duót neki köszönhetjük. Ez sok minden más ballépést feledtet... ;) A tíz évvel ezelőtti Vasember-filmmel Tabák Kata rendezte őket véglegesen össze. 

2. Miller Zoltán és a blockbusterek

Költői túlzás lenne azt mondani, hogy Miller Cucu szinkronkarrierjét a Marvel böbbentette be (hiszen idén már 14 éve, hogy a pályán van), de a 2014-es Galaxis őrzői előtt többnyire Billy Cruduppal és Patrick Wilsonnnal azonosították, így elkerülték a blockbusterek. Az MCU óta azonban több franchise vezető hangja, hiszen Mark Wahlbergként a Transformers szériát, Chris Prattként az Őrzők mellett a Jurassic Worldöt is viszi a hátán.

3. Chris Hemsworth és Nagy Ervin

Hemsworth a Thor előtt jobbára ismeretlen volt a magyar nézők számára, nem úgy Nagy Ervin, aki már a kétezres évek elejétől kezdve deppezett és mcconaghey-ozott (ez de szép, magyar lett :D :D). 2011 óta azonban jobbára csak akkor hívnak más hangot a szerephez, ha Ervin nem ér rá. Bár Hemsworth nem rossz színész, azért tipikusan az a hollywoodi kategória, akire bőven rá tud erősíteni a szinkron és a magyar változata mindig sokkal élvezhetőbb, mint az eredeti.

4. Csőre Gábor gonosz szerepben

Csőre Gábor az egyik legtöbbet szinkronizáló színészünk, ennek ellenére jelentős túlsúlyban vannak a pozitív, vígjátéki szerepei. Tobey Maguire, Adam Sandler, Elijah Wood és Michael Pena sem elsősorban a diverz, negatív szerepeikről ismertek (bár mindegyiknek volt ilyen is), így ezek többnyire elkerülték Gábort. A 2011-es Thor előtt talán Cartman figurája állt ehhez a legközelebb, de igazi negatív főszerepben először a Marvel-univerzumban tűnt fel. Lokiként egyértelműen a legjobban sikerült Marvel-gonoszt alakítja.

5. Benedict Cumberbatch és Simon Kornél

A 2016-os Doctor Strange-film előtt semmilyen konszenzus nem volt a szinkronrendezők között, hogy kinek is kellene Cumberbatchet szinkronizálni. Ha az ISzDB-s listát megnézzük, szembetűnő, hogy szinte filmről-filmre változott a magyar hang és a stúdiókban emiatt megfordult tulajdonképpen a komplett 30-40-es férfi szinkronválogatott. Végül a Sherlock-sorozatban és a Kosztola Tibor által rendezett Augusztus Oklahomában nyújtott szinkronalakításai alapján - és a Disney-szabályok valamilyen fokú közbejátszása miatt - Simon Kornél lett a befutó. Ezzel pedig mindenki csak nyert.

+1. Egy kézben az univerzum

Ha már Tabák Kata szinkronrendező került szóba, említsük meg, hogy - nagyon helyesen - a Marvel Filmes Univerzum (MCU) az első franchise, amelynek szinte minden állomása egy kézbe került. Ezt a trendet nem is lehetne máshogy bírni. Képzeljük csak el, mennyivel kuszább és élvezhetetlenebb lenne, ha ez a sok film mind más és más rendezők kezébe került volna... Bár az elmúlt tíz évben nagyon sokat javult a fegyelem ezen a téren, de még mindig általános dolog a rendezők között a fejtés, a szerepek újraosztása és a korábban jól működő párosok figyelmen kívül hagyása. A Disney-szabályai ugyan nem könnyítik meg Kata munkáját, hiszen ma már fontos szerepekben felbukkanó szinkronhang nem kaphat másik karaktert, de ennek ellenére egy nagyon is felhasználóbarát univerzum alakult ki, amely felvonultatja a magyar szinkron-paletta színe-javát. 

A bónusz bónuszaként pedig íme, hogyan is készült az MCU első tablófotója:

Karsa Tímea: Vers a szinkronról

De szeretnék egyszer én is a szinkronba menni,

Hangommal királynő, vagy bérgyilkos lenni!

Hallhattam, hogy hogy dolgoznak ők, a nagyok,

Egy pillanatig elhiszem, hogy közöttük vagyok.

Látom Bozai Józsefet, hogy felmondja a listát,

Rendezőként említi a Csörögi Pistát.

Jönnek a hangok, a nagy-nagy nevek,

Előttük talán beszélni se merek.

Itt vannak a Jánosok, Csernák és Háda,

Eszembe jut a nyíló Frigyláda.

Kassai Ilona jön, s vele minden bája,

Ő az ország közös nagymamája!

Még mielőtt kitérnék a többi színésznőre,

Befut egy Gábor is, nem más, mint a Csőre!

Nem tudom, hogy mi a munka, film vagy sorozat,

Nincs is idő megtudnom, hisz írom e sorokat.

Istenem, de jó nekem a szinkronban lenni,

Bárcsak sose kéne innen hazafelé menni!

Érkezik tovább a színészek hada,

Berendelte őket Dezsőffy Rajz Kata.

Megszólal Kőszegi Ákos csodás, mély hangja,

De Bruce Willisét már Dörner György adja.

Megérkezik András, nem Csonka, hanem Stohl,

El is botlik bennem mikrofonostól.

Sokak neve van még hátra a listán,

Így gyerekkorom dzsinnje, a csodás Mikó István.

,,Scully ügynök” érkezik, hozzám beszél hangja,

Ó, Náray Erika kérem, abba ne hagyja!

Itt terem most két Zoltán, Rajkai és Csankó,

Patrick Duffy szinkronjához soha nem kell mankó!

Andresz Kati is jön, hogy szeretem őt is,

De ide sorolhatnánk több tíz másik főt is.

Oly sokan kimaradtak, kiknek nem kellett volna,

Hisz nevüket ismeri Baranya, Pest, és Tolna.

Köszönjük Nektek a sok csodás hangot,

Ettől kap a magyar szinkron oly kitüntető rangot.

 
A sorozat első részében a Disney délutánról nosztalgiáztunk, pontosabban arról, hogy milyen magyar színészek hangjai szórakoztattak minket vasárnap délután 4 órától. A mai epizódban továbbra is a ’90-es évek elején járunk. Lássuk, milyen meséket néztünk, s hangokat hallottunk akkoriban a Disney délutánon kívül!

Cápali és Cápeti

Cápali – Hollósi Frigyes

A cápazsaru hangját Hollósi Frigyes adta. Felmerült bennem, hogy esetleg a Kisvárosban játszott nyomozó szerepe miatt, de nem, hiszen a Cápali és Cápeti egy évvel előbb volt, mint a sorozat. Hollósi Frigyesnek 343 szinkronja volt összesen. A ’90-es években leginkább a Csengetett, Mylord? című sorozatban hallhattuk, illetve ő volt Zúzó a Tininindzsa teknőcökben – némileg eltorzított hangon, majd a 2000-es évektől visszatérő szereplő volt a Harry Potter sorozatban.

Cápeti - Józsa Imre

Józsa Imre hangját rengeteg rajzfilmben hallhattuk. Ő volt Cápeti, a Hupikék törpikékben Hami, a Nils Holgerssonban Szmöre, a róka, Leonardo a Tininindzsa teknőcökben, és az Inci és Finciben is ő volt az egyik kisegér megszólaltatója. Még Donald kacsa szinkronját is csinálta volna! Erre így emlékezett: ,,Donald kacsa szerepét a Disneynél azért nem vállaltam el, mert a napi munka során annyira igénybe vette volna a hangszálaimat, hogy azt az esti színházi előadásaim sínylették volna meg”.

Hupikék törpikék

Törpapa - Sinkovits Imre

Sinkovits Imréről a Szinkronban a Nemzet Színészei című sorozatban már megemlékeztem, de nem maradhat ki innen sem, hiszen ő mindenki Törpapája volt okos, bölcs, megnyugtató hanggal, aki nagyon szeretett szinkronizálni.

Okoska - Cseke Péter

Cseke Péternek összesen 170 szinkronja van, melyek főleg a ’80-as és ’90-es években gyűltek össze. A statisztikák alapján bátran kijelenthetjük, hogy Cseke Péter Okoskának adott hangot a legtöbbször, ugyanis 256 epizódból áll a sorozat. Ezen kívül a Hazárd megye lordjai című sorozatban hallhattuk John Schneider megszólaltatójaként. 

Törpilla - Málnai Zsuzsa

Málnai Zsuzsának 1976-től napjainkig 255 szinkronja van, de akárcsak Cseke Péter esetében, Málnai Zsuzsáról is elmondható, hogy legtöbbször a Hupikék törpikékben hallhattuk, 256 epizódon keresztül.

Babar

Babar - Hankó Attila

Hankó Attilának nagyon különleges orgánuma volt, korai halála igazi veszteség a szinkronnak. A ’80-as években kezdett szinkronizálni, és 2000-es haláláig nem kevesebb, mint 801 munkája volt! A Babarból 78 epizód készült, s sokan osztoztak Babarként. A gyermek elefántot Lippai László szólaltatta meg, Hankó Attila a felnőtt Babar volt, viszont az utolsó pár epizódban már Papp János volt a hangja.

Pompadour – Kerekes József

Kerekes Józsefet senkinek nem kell bemutatni. Én először Pompadourként hallottam a Babarban, és már akkor megjegyeztem magamnak a hangját, mert nagyon jól hozta a piperkőc és pedáns elefántot. Emellett hallhattuk őt akkoriban a Tininindzsa Teknőcökben Donatellóként is - csak hogy tényleg első élményeinket említsük vele, viszont ő volt a Balu kapitányban Vadmacs is! 

Nils Holgersson csodálatos utazása a vadludakkal

Nils - Szerednyey Béla

Szerednyey Béla mesterien bánik a hangjával. Ő volt Tréfi a Hupikék törpikékben, Abu az Aladdinban, és persze Nils hangja is. A sorozatnak 52 része volt, számos magyar hanggal, akik a kor szinkronjának igazi nagyjaiként tarthatók számon.

Pocok - Hacser Józsa

Hacser Józsa éppen a mai napon ünnepelné a 87. születésnapját. Nagyon jellegzetes hangja volt, amelyeket főleg rajzfilmekben hallhattunk. Akárcsak a Nils Holgerssonban, a 80 nap alatt a Föld körül Willy Foggal című mesében is egy pocok-szerű lényt szólaltatott meg.

Márton lúd – Márton András

Márton lúd megszólaltatóját nem ismertem volna fel magamtól, hiszen némiképp elváltoztatott hangon beszélt a színész, Márton András. A művész kedvesen válaszolt a Szinkronjunkienak, hogy ugyan annyira régen volt a rajzfilm, hogy részletekre nem emlékszik, de összességében örömmel emlékezik vissza a sorozat szinkronjára, mert nagyon jó hangulat volt a készültekor a stúdióban.

Pumukli kalandjai

Éder mester – Szabó Gyula

Szabó Gyulát sem kell senkinek bemutatni, hiszen hallhattuk őt a Magyar népmesék mesélőjeként is. Szabó Gyula számos magyar mesefilmben is helyt állt, ő volt Frakk, Doktor Bubó, és Vuk apja, Kag is. Jankovics Marcell, a Magyar Népmesék rendezője azt nyilatkozta, hogy Szabó Gyulának páratlan tehetsége volt ahhoz, hogy bevonja a történetbe a hallgatót, legyen az fiatal, vagy idős. Ez Éder mester szerepére is biztosan igaz, hiszen mindenki könnyen a szívébe zár egy ilyen gondoskodó nagypapa-figurát, mint amilyenné Éder mestert tette nekünk.

Pumukli - Pusztaszeri Kornél

Pusztaszeri Kornélnak igen jellegzetes hangja van, eddig 369 filmben szinkronizált. A Pumukli szinkronjára így emlékezett vissza pár éve: ,,Ketten voltunk a stúdióban Szabó Gyulával, én voltam a pályakezdő fiatal, ő pedig már a szakma minden csínyját-bínját tudta, és ez a korosztályi különbség nagyon jól hatott egymásra, jól tudtunk egymással dolgozni. Úgy érzem, nagyon sokat adtunk hozzá mi magunk is a filmhez. Casting nem volt, hanem Vass János szinkronrendezővel volt már korábban közös munkám, és rögtön rám gondolt, hogy Pumukli egy olyan furcsa kis lény, akit én meg tudok szólaltatni.”

Neked melyik rajzfilm volt a kedvenced a '90-es évek elejéről? Esetleg kihagytam a kedvencedet? Írd meg! :) 

Tim Burton egyik első mozifilmje pontosan a mai napon ünnepli a harmincadik születésnapját.
A Beetlejuice (a magyar változatban Kísértethistória alcímmel) 92 percében azt követhettük végig, hogy egy fiatal házaspárból egy autószerencsétlenség következtében hogyan lesz kísértet, akik aztán nehezen fogadják el a tényt, hogy régi otthonukba egy új, cseppet sem kellemes család költözik. Amikor bebizonyosodik, hogy ők túl kedvesek szellemnek, egy tévés hirdetést látva felkérik Betelgeuse-t, hogy segítsen nekik elijeszteni az új lakókat. Fun fact, hogy ez a név (akit aztán későbbiekben Beetlejuice-nak ejtenek) valójában egy csillagé, mely az Orion csillagképhez tartozik.
Az 1988-as alkotás rendezése közben Burton már javában írta az egy évvel később megjelenő Batman film forgatókönyvét, és a Beetlejuice forgatásának köszönhetjük, hogy Michael Keaton és a rendező megismerkedtek, így talán azt is, hogy ő játszhatta el végül a denevérembert.
A film Oscar-díjat nyert a legjobb smink kategóriában és ezen kívül három Saturn díjat is, mégpedig a legjobb horror, legjobb smink és legjobb női mellékszereplő (Sylvia Sydney) kategóriákban.
Sikerét látva készült belőle egy négy évadot megért rajzfilmsorozat is, amit szintén Burton rendezett.
Fun fact 2.0 - A Beetlejuice nevét viseli, illetve viselte számos vidámparki látványosság, például a hollywoodi, a floridai és a japán Universal Stúdiókban.
Fun fact 3.0, és ígérem, rátérünk a szinkronokra is - a címszereplő a 92 perces filmben összesen 17 és fél percig látható.
Tehát a szereposztás szinkronjai:

Adam Maitland (Alec Baldwin) - Szabó Sipos Barnabás

Bár Alec Baldwint a leggyakrabban Csankó Zoltán szólaltatja meg a mozivásznon, ez karrierje kezdetén még nem így volt, és bár a megszokás miatt persze furcsa a Beetlejuice-ban Szabó Sipos Barnabást hallani, mégis, jó munkát végzett a szelíd kísértetférj megformálásával. Bár azt hozzá kell tennem, hogy Baldwin saját hangja nem ennyire öblös és karakteres, mint magyar kollégájáé.

Betelgeuse/Beetlejuice (Michael Keaton) - Harsányi Gábor

Harsányi művészúr pályafutása során még olyan filmeket is szinkronizált, melyeket születése előtt rendeztek, majd 1930-tól szinte évről-évre végigkövette az előző évszázadot munkáival. Bár hangját legtöbben Bill Nighy és William H. Macy arcához kapcsolják, ő volt Michael Keaton magyar megszólaltatója. Meghallgatva az eredeti hangsávot, szerintem remekül sikerült a magyar adaptáció!

Barbara Maitland (Geena Davis) - Herceg Csilla

Sajnos nem vidám sorok következnek, hiszen Herceg Csilla színésznőnk 1995-ben önkezével vetett véget életének, így sok más mellett egy befejezetlen színházi és szinkronszínészi karriert is maga után hagyott. 
A kedves kísértet-feleség szinkronja azonban kifogástalan volt, és úgy gondolom, hogy a művésznő még számos nagy sikerű mozifilm szinkronszerepét megkaphatta volna, ha nem alakul ilyen tragikusan az élete. 



Delia Deetz (Catherine O'Hara) - Radó Denise

Radó Denise neve ismerősen csengett már a stáblista kezdetén, hiszen további magyarhangként nagyon sok filmben felsorolták gyerekkorom során, de röstellem, általa gyakran szinkronizált színésznő arca egy sem ugrott be. Vagyis egy karakter mégis - a Herkules rajzfilmben ő volt Kalliopé (a legmagasabb, középen ábrázolt) múzsa beszédhangja! Mai szülinapos filmünkben pedig a házsártos mostohaanya szerepében hallhattuk, és szerintem egész jól hozta Catherine O'Hara hisztijeit.

Charles Deetz (Jeffrey Jones) - Imre István

Vannak olyan nevek, amik magukban talán nem mondanak semmit, de ha a szövegkörnyezetben halljuk őket, egyből rájövünk, hogy honnan ismerősek. Nekem ilyen Imre István neve is, aki az ISzDB szerint 1644-szer szinkronizált már, további magyar hangként 882 alkalommal. Na, de hogy megmagyarázzam az első mondatomat, egy rajzfilm végi szinkronlista hátha segít, a megfelelő hangokkal elképzelve: "Baráth Pista, Bognár Tamás, Imre István, Uri István, Kisfalvi Krisztina". Esetleg közelebb vagytok a megoldáshoz? Ha nem, akkor elárulom, hogy ezek a Spongyabob Kockanadrág főszereplőinek szinkronhangjai, és Imre István nevét Tunyacsáp "mondja". 
A Beetlejuiceban pedig Tunyacsáp orrhangját és rezignált hanghordozását ugyan kevésbé hallhatjuk, de azért utóbbi néha feltűnik, például amikor nem hagyják a nyugalomra vágyó családapát madarakat figyelni.

Lydia Deetz (Winona Ryder) - Csellár Réka

Csellár Rékáról sajnos alig találtam valamit az internet bugyraiban, az első szinkronmunkája 1983-ban, az utolsó 1995-ben készült, és általában további magyarhangként tüntették fel a filmekben. 
A gót kamaszt, aki szüleivel ellentétben látja a házukban lakó szellem-párt, Csellár Réka szólaltatta meg, bár a film megjelenésének időpontjában, és az azt követő pár évben Somlai Edina volt Winona Ryder bevett szinkronhangja. Mindenesetre szerintem nem nevezhetjük rossz választásnak.

A későbbiekben is folytatjuk majd az évfordulós sorozatunkat, amit a Chicagoval kezdtünk, hiszen minden hónapban van olyan film, amely kerek születésnapot ünnepel, de még nem beszéltünk a szinkronjáról. Maradjatok velünk ha kíváncsiak vagytok például a Grease, a Jurassic Park, vagy a Truman Show magyarhangjaira, az évfordulón megtaláljátok majd a cikkeket!
Búcsúzásként pedig egy kis összefoglaló a Beetlejuice emlékezetes jeleneteiből: