2000-ben - 14 (!) évvel ezelőtt - egy remek sorozat indult hódító útjára. A kiváló filmekhez pedig - a képregényfilmek esetében megszokott módon - még kiválóbb szinkron társult. Csörögi István szinkronrendező a szakma krémjét vonultatja fel, hogy mutánsbőrbe bújjanak. 

Az X-men - Az eljövendő múlt napjai a Mafilm Audio Kft. Radnóti Ranódi épületében készült. A TV2-vel közös placc főépületi része kicsit a Pannónia stúdió auláját idézi. A büfében a sorozatsztárok és celebek között néha fel-felbukkan egy igazi színész is, az épület előtt ücsörögve többek között Rosta Sándorba, Gacsal Ádámba, illetve Németh Boriba botlunk. Természetesen nem véletlenül, hiszen mindannyian ugyan arra várunk. 

A Mafilm Audio Kft. partnereivel kötött, szigorú szerződésekben védi az itt készülő filmeket - hozzáteszem, teljes joggal, hiszen, ha másban nem is, az egy négyzetkilométerre jutó kamerás filmlopások számában biztosan a világ élmezőnyébe tartozunk. Ennek megfelelően természetesen a felvételek készítésekor nem lehettünk jelen, de a szünetekben sikerült elcsípnünk néhány illetékest, hogy frissibe' osszanak meg velünk néhány ropogós információmorzsát (hogy egyik képzavarom a másikba ne öltsem... :).

Sinkovits-Vitay András - Hugh Jackman - Logan/Farkas

Szinkronjunkie: Mit szólsz az új részhez?

Sinkovits-Vitay András: Szerettem ezt a filmet! A mostani rész egy kicsit más jellegű lesz, mint a korábbiak. Farkas, azaz Logan a jövőből utazik vissza a múltba. Saját magát kell bemutatnia a jövőbeni mutáns-társak múltbéli, fiatalabb énjeinek. Korok ütköznek egymással - 50 év különbséggel. A különböző idősíkokban Logan nem, csak a környezete változik. Izgalmas része a filmnek a régiekkel való találkozás - ahogyan újra megismerik egymást. Nem csupán a látványról szól, feszegetnek benne komoly, mély, filozófiai kérdéseket is. Ez számomra is mindjárt szimpatikusabbá teszi a filmet. Nagyon érdekes lesz!

SZJ: Milyen a közös munka a már jól összeszokott csapattal?

SVA: Ismét ugyanaz a megszokott, jó kis csapat, akikkel a korábbi filmeket is készítettük. Helyey Laci (Helyey László - Ian McKellen, azaz Magneto hangja volt a korábbi részekben -  a szerk.) hiánya azonban nagyon fájó, pótolhatatlan. De "ki tudná, Isten mit, s miért cselekszik"? Hatalmas veszteség! 

SZJ: Mit gondolsz az időutazásról?

SVA: Ha az időutazás gondolata bárkihez közel áll, akkor hozzám a lehető legközelebb! (nevet) Ahogy egy versemben írtam: "Nincs idő, tér, mert öröktől minden..." 

Csörögi István - szinkronrendező

Szinkronjunkie: Az első X-men film még egy nagyon más filmes környezetben készült. Azóta 14 év telt el. Mi változott?

Csörögi István: 2000-ben, az első X-men film még kifejezetten újdonságnak számított, hiszen - bár akkor már lassan 10 éve készültek különböző, újvonalas képregényadaptációk - az X-menben szereplő különleges képességekkel megáldott figurákhoz kevés hasonlót lehetett azidőtájt látni. Leginkább a látványanyag és a mutánsok, illetve "hétköznapi" emberek összefeszülésének dramaturgiája lepett meg. Bizonyos fokig ez egy evolúciós háború, amely részleteiben egyre artikuláltabbá válik az egyes epizódok megjelenésével. Ez - akár történelmi példákkal összehasonlítva is - ismerős lehet mindenki számára. Talán nem is annyira fantasztikus, kitalált a film, mint, amennyire elsőre látszik, csupán a vizuális hordozóelemei hajaznak sci-fi-re, horrorra, fantasy-re. 

Miután a figurákat a korábbi részekben felépítették, ezért az Eljövendő múlt napjaiban a cselekményre helyezték a hangsúlyt. Az első résszel összehasonlítva: abban több belső dráma érződött, a mostani epizódban pedig több a látványos akció. 

SZJ: Hogyan alakult ki az X-men-sorozat legendásan remek színészcsapata?

CSI: Az első filmeknél, ahol az "alapító generáció" szereplői tűnnek fel, fontos volt karakteres hangokat találni. Így került sor Horányi Lászlóra, aki nem túl gyakori szinkronhang. Egy korábbi, közös munkánk során, a Csillag Háborúja I. részében űrlényt (Nute Gunray, a Kereskedelmi Szövetség helytartója) alakított. Sokat küzködtem azon, hogy milyen módon próbáljuk a karakter különös akcentusát megjeleníteni. Végül azt mondtam, hogy beszéljen úgy, mint Kádár János, egy kicsit finomítva, hogy azért ne paródia legyen belőle, hanem egy hiperartikulált, modoros, hideg figura. 

Már akkoriban is nagyon szerettem Orosz Helgát, akivel érzékenyek voltunk egymásra. Helga nagyon sokszínű, számtalan beszédmódot és hangszínt képes felvenni, úgyhogy ideális volt Mistique karakterének megformálására. Voltaképpen erre igazán kevésbé volt konkrét szükség, hiszen mindig azoknak a hangján szólal meg, akiknek a küllemét magára ölti. De hol szexisnek, hol félelmetesnek, hol misztikusnak kellett hangzania. 

Ian McKellen hangja nagyon tetszik nekem. Szerepel a Gyűrűk urában is, ahol Bács Ferenc személyesítette meg. Nem akartam ennyire közvetlen kapcsolatot teremteni a figurák között, viszont szerettem volna, ha egy szépen zengő, mély hangon beszél. Így osztottam Helyey Lászlóra, aki haláláig verhetetlen volt ebben a stílusban. Nagyon komoly veszteséget jelentett, hogy elment. Nemcsak ennek a filmnek, hanem egészében véve a szinkronszakmának. Mint, ahogy Koroknay Géza vagy Kristóf Tibor távozása is nehéz volt. Sok minden szakadt meg azzal, hogy ők már nincsenek. Egy generációnyi jó hangú, munkára fogható, remek színész tűnik el.

SZJ: Egy szinkronrendezőnek talán az egyik legnehezebb feladat egy elhunyt kolléga helyettesítésének megtalálása. Helyey László esetében ez különösen nehéz. Ilyen esetekben az eredeti hang kap egy új magyar változatot vagy inkább a már megszokott magyar hanghoz keresel hasonlót?

CSI: Helyey Lászlót nem tudjuk pótolni, úgyhogy Ian McKellent osztottam újra. Ez még nem biztos, hogy így marad, erősen ingatag vagyok ebben a kérdésben. (Időközben véglegesítették: Ian McKellen magyar hangja Fülöp Zsigmond - a szerk.)  Fölveszem Fülöp Zsigmonddal és lehet, hogy fel fogjuk venni Reviczky Gáborral is. Fülöp Zsigmond elsősorban a megfáradt öreg harcos karakterét hozhatná, aki elegáns és nem annyira mély hangú. Valljuk meg őszintén, Helyey László talán túl mély is volt Magneto hangjához. Ha összehasonlítjuk őket, Bács Ferenc közelebb is áll az eredeti hanghoz, mint Helyey.

SZJ: Korábban sokan sokfélét tippeltünk, hogy vajon ki is lesz az új Magneto hang. Többen gondoltunk Bács Ferencre, illetve Papp Jánosra is.

CSI: Sajnos Bács Ferenc eléggé beteg, ami nem annyira fizikai korlátozottságot jelent, mint inkább a pontos artikulációt akadályozza. A Hobbitban is csak lassan tudunk haladni és bár nagyon szeretem és szíves is dolgozom vele, de ez neki is fárasztó. Nem akartam ennek kitenni, különösen úgy nem, hogy tudom, 2016-ban jön egy újabb X-men film, az Apokalipszis. Reviczky Gáborban azért is gondolkodom - ha el tudom őt érni -, mert már előre, 2016-ra is gondolnunk kell. Nagyon nehéz lenne részenként változtatni az idősebb szereplőket.

Papp Jánoshoz először is hozzá kell tennem, hogy igencsak kedvelem őt. Intelligens és erőteljes hang, de olyan mértékben robosztus orgánum, hogy az a fajta arisztokratikus finomság, az a fajta finom kívülállás, ami Ian McKellen gesztusaiból és az általa játszott karakterből árad, egyszerűen eltűnne a hangzuhatagban. Mádi Szabó Gábor járt hasonló cipőben, aki a szakma egyik felsőfoka volt. Papp Jánost is hasonlóan csodásnak érzem, de olyasféle számomra, mint egy rendkívül erős fűszer. Ebben a produkcióban nem szabad felborítani azt a kényes egyensúlyt, amely Magneto és Xavier professzor között áll fenn. Ez egy kiegyenlített meccs kell legyen, amelyben az egyik fél kicsit karcosabb, a másik pedig finomabb, puhább. Magnetót ez utóbbinak szántam. 

SZJ: Igen komoly tábor fejezte ki az interneten ellenérzéseit Hujber Ferenc, mint az ifjabb Magneto beválasztásakor. Michael Fassbender már több alkalommal kapott jóval markánsabb hangokat: Viczián Ottó, Anger Zsolt. Utólag is helyesnek érzed ezt a döntést?

CSI: Mindketten remek színészek, akikkel problémamentesebb is együtt dolgozni, mint Hujber Ferenccel. A celebesnek mondható allűrjei a szinkronizálás során is megmutatkoznak. Az X-men: Elsőkben sokkalta kisebb volt a szerepe, nem gondoltam volna, hogy ez az idősebb generáció "kárára" megfordul. Ez az én óvatlanságom volt. A feladatot el tudja végezni, de, ha tudtam volna, hogy a szerep ilyenné érik, mint amilyen az Eljövendő múlt napjaival lett, akkor Viczián Ottót választottam volna. Az előző részhez azonban egy kekec fiatalra volt szükség, ahogy az "öreg" tündekirály, Thranduil szerepe esetében, a Hobbit 2. részében is. Hujber kiválóan teremt spontán jövő, kicsit ellenszenves kontextust. Magnetónál, aki a koncentrációs tábori háttértörténet miatt a gyűlöleten keresztül, illetve később a bosszún keresztül közelíti meg a természetfeletti képességeket, helyénvalónak érzem ezt a kicsit negatív megközelítést.

SZJ: A legújabb epizódot hova helyeznéd a sorban a korábbiakhoz képest?

CSI: Nagyon látványos. Mint, ahogy a filmek manapság igyekeznek egyre több és több show-elemet felvonultatni a cselekményfonálban. Azt mondanám, hogy látványosabb, mint amennyire mély - többet tár fel, mint, amennyit rejt. Szórakoztató és engem is megérintettek a tulajdonképpen filozofálásig elmenő gondolatok - például az időparadoxonról. A legutóbbi epizódnál szerintem jobban sikerült. Mondhatnám úgy is, hogy a jövőbe mutat! (nevet)

Remélem, nem zavaró ez a nagy Marvel fókusz a blogon. Ezen majd igyekszem változtatni - idővel ;)

Megérkezett az új előzetes, ami több mindent (bár igazából túl sok újat nem) elárul a sztoriból. Sokkal több akció és valóban inkább epic hangulat jellemzi, mint a korábbi, kicsit visszafogott előzetest. Tehát egy Mistique által elkövetett merénylet miatt zöld utat kap Tyrion Lannister Bolivar Trask terve, miszerint a mutánsokat óriási robotokkal kell megfékezni. Ez olyan jól sikerül, hogy az Őrszemeknek nevezett robotok szinte mind egy szálig legyakják a korábban untargetable-nek hitt mutánsokat. A túlélők visszaküldik Wolverine-t a múltba, hogy akadályozzák meg a X-men 3. részét merényletet. Főként a múltban fog játszódni a teleregény következő epizódja, de azért a "régi csapat" is kap jónéhány percet a tündöklésre.

Talán nem fog meglepni senkit, ha azt mondom, a magyar előzetes megint nem lett túl jó. Azért próbálok meg óvatosan fogalmazni, mert a youtube-on meghallgatható többi, szinkronos előzetes sem ütött meg semmilyen mércét, úgyhogy sejthető, hogy nem hagytak hosszú, nyugalmas napokat a munkára. 

DE! Kérdem én, vajh' miért van az, hogy a mozifilmek előzetesei mostanság ennyire pocsékak? Az újkori, szinkronos trailerek alapvető tulajdonságai:

- a készítés közben a rendező éppen kávészünetet tart;

- mhindhen szhínészth úgyh bheszélthethnekh, mhint Bhácshalmásy Mhűvészhurat;

- a fordítást a translate.google.hu végzi, ezért alacsonyan szállnak az erőltetett mondatok, valamint a nyelvtan és a szórend hiánya, a személyes névmások 0%-os összeegyeztetése és a tartalom felének költői elhagyása...

- a szájra illesztés luxus, ami csak a magyar nézőknek nem jár (még az übertré spanyol verzióban is megoldották).

Ennél tényleg kategóriákkal jobb lenne, ha ezt az egy-kétszázezer forintot (tippre ennyibe kerülhet egy ilyen trailer szinkronja, de, aki pontosabb összeget tud, ne tartsa magában) inkább a végső filmre költenék és az előzetesek felirattal kerülnének ki. 

Őszintén remélem, hogy a hangok tekintetében ez nem Csörögi István végső döntése. Az előzetesben Helyey Lászlótól (Isten nyugosztalja!) stafétát Harsányi Gábornak adták át... Természetesen Harsányi Gábor remek szinkronhang és kiváló színész. Kedvelem mind humoros, mind komolyabb szerepekben. De a hangkaraktere nem passzol ide. Mind Helyey László, mind a néző, aki már 4 különböző részben követte a karakter kalandjait megérdemel annyit, hogy Magneto egy hasonló karakterű hangot kapjon. Bács Ferenc vagy Papp János jutna eszembe, ha valakire voksolhatnék. Ám valószínűnek tartom, hogy csak kellett hirtelen valamilyen gyors megoldás, ezért lett így félreosztva a szerep.

Magyar hangok:

Horányi László - Patrick Stewart - Xavier Professzor

Sinkovits-Vitay András - Hugh Jackman - Farkas

Harsányi Gábor - Ian McKellen - Magneto (valószínűleg a végleges változatban más lesz majd)

Hevér Gábor - James McAvoy - a fiatal Charles Xavier

Hujber Ferenc - Michael Fassbender - a fiatal Magneto

Bogdányi Titanilla - Jennifer Lawrence - Mistique

Láng Balázs - Peter Dinklage - Bolivar Trask

A spanyol változat

A német változat (IGEN, van rosszabb Fassbender, mint Hujber Ferenc!)

A francia változat

2014. január 03., péntek egy sötét nap volt a Magyar Szinkron számára. Ezen a napon elveszítettünk egy korszakos tehetséget, egy színészt, akinek hangját talán a legtöbben ismerték ebben az országban. Helyey László elhunyt.

Már napokkal, sőt hetekkel korábban rossz érzéseim voltak vele kapcsolatban - több okból is. Egyrészt azt tapasztaltam, hogy, aki úgy kerül kórházba, hogy arról az index.hu ír, az rossz előjel. Másrészt az újév első napjai hagyományosan hoznak rossz híreket a szakma és a közönség számára.

Helyey Lászlóval először - hogy máshogy :) - egy szinkron kapcsán "találkoztam". Talán öt éves lehettem, mikor itthon is vetítették a Kommandó című rajzfilmet, ami a G. I. Joe c. sorozat egész estés változata volt. Akkor persze még ezt nem tudtam ennyire értékelni, de maga a munka egy igazi gyöngyszem: Felföldi László, Kránitz Lajos, Újréti László és Helyey László adták a hangjukat fejenként vagy 6-8 szereplőnek. Ez ne tévesszen meg senki, nem tömegezés volt, inkább az eredeti hű másolása, ahol szintén 4-5 voice actor adta a szereplők hangjait.

A másik nagyon korai emlékem szintén az M1-hez kötődik. Talán valaki tudja majd pontosan, úgy emlékszem, hogy "Bolygónk, a Föld" volt a szombat vagy vasárnap délelőtti dokumentumfilm-sorozat címe, amely számomra teljesen Helyey Lászlóról szólt. Beszélhetett volna ő akár a perui selyemmalacok körömvágási módszereiről is, valószínűleg az sem lett volna kevésbé izgalmas - vele, miatta. Az már csak hab volt a tortán, hogy maga a sorozat kifejezetten izgalmas, érdekes módon tálalta a Föld keletkezését és bolygó működésének részleteit.  

Aztán - ahogyan szerintem mindenki ebben az országban - én is megismerkedtem Mátyás király rajzos történeteivel. Helyey számára országos ismertséget és elismertséget, a nézőknek pedig számtalan derűs pillanatot hozott. Azért is fontos ez a mű, hiszen itt fejlesztette ki azt a fajta hangkészletet, ami miatt máig mindenki szereti és ismeri. Művészetét azért tartom igazán kiemelkedőnek, mert azon kevés színészek egyike, akik hangjának akkor is karaktere van, ha csupán egy egyszerű mondatról beszélünk. Erre talán a legegyszerűbb példa a MaRecord Stúdió weboldala, ahol számtalan profi és amatőr hangot hallgathatunk meg, amint ugyan azt a pár mondatot mondják el. Zongorázni lehet a különbséget. A narrációban, mesélésben, a Mesélő alakításában - szerintem bátran állíthatjuk - ő volt a legnagyobb.

Az első, mai szemmel is izgalmas szerepe szerintem a Kelly hőseiben találta meg. Rehorovszky Béla egy egészen fantasztikus csapatot verbuvált a filmhez. Kovács István, Inke László, Bodrogi Gyula, Hegedűs D. Géza, Helyey László, és, ahol még kisebb szerepekben is olyan nevek tűntek fel, mint Hollósi Frigyes, Szerednyey Béla, Kézdy György és még sorolhatnám. Donald Sutherland ezek után szinte minden esetben Helyey László mély hangján szólalt meg magyarul. Sutherland eredeti hangja fénytelen, kissé monoton fahang. Ha valaki, akkor ő iskolapéldája annak, hogy micsoda minőségi ugrást jelent az, ha valakit egy kiváló hangú színész szinkronizál.

Gerard Depardieu-vel - saját elmondása szerint - először Fodor Tamás szinkronrendező (ma főként Anthony Hopkins és Ian Holm hangjaként ismerhetjük) kapcsolta össze, ami a magyar szinkrontörténelem egyik legjobb döntésének bizonyult. Depardieu-t itthon mindenki dörmögős, mély és humoros hangjáról ismerte, miközben - valljuk be őszintén - filmjei feleannyira sem szórakoztatóak eredeti nyelven. A francia színésszel legalább 55 filmben "dolgoztak együtt". A legemlékezetesebbek: Cyrano de Bergerac; Zöld kártya; Apám, a hős; Zűrangyalok; Vatel; Vidocq; Volpone; Pofa be!; 36. Külön érdemes kiemelni az Asterix filmeket (azokon belül is a Kleopátra küldetés című 2. részt, amely zseniális szövegével hatalmas sikert aratott itthon), illetve a Vasálarcos című filmet. Ez utóbbit nemcsak eredeti szereposztása (Gérard Depardieu, Jeremy Irons, Leonardo DiCaprio, Gabriel Byrne, John Malkovich), hanem kiváló szinkronhangjai (Helyey László, Szakácsi Sándor, Hevér Gábor, Csernák János, Rubold Ödön) tették igazán különlegessé. 

A szinkronrendezők gyakran gondoltak rá Zeuszként is, hiszen - szinte színésztől függetlenül - jónéhány alkalommal alakította az ógörög főistent: legutóbb a Titánok haragja című filmben. 

Surda karakterét már sokan megemlítették, viszont azt nem, hogy ennek kapcsán később - vélhetőleg a színészek hasonlósága miatt - más szerepeket is kapott, például a Báránysültek hallgatnak című filmben.

A fentieken kívül számolatlan akciófilmet (Die Hard 1. és 3., a részben Budapesten forgatott Schwarzenegger film - a Vörös Zsaru, Hegylakó 4., Final Fantasy - A harc szelleme) gazdagított hangjával. Az egyik legemlékezetesebb szerepe az X-men filmekben alakított Magneto (Ian McKellen). Bár én nem vagyok nagy híve annak, amikor alapvetően vidám hangú emberek gonosz szerepeket kapnak a szinkronrendezőktől, de Helyey László gonosznak is kiváló volt. Magneto szerepében 4 alkalommal a filmvásznon, illetve egy előzetesben is csodát tett. Sajnos a 2014 májusában mozikba kerülő, új X-men filmben (Az eljövendő múlt napjaiban) már nem hallhatjuk. 

Ha már szóba kerültek a képregényfilmek, akkor egy másik Marvel is eszembe jut: a Pókember trilógia. Három filmben is szerepel a főhős munkaadójaként, a szigorú, de igazságtalan főszerkesztőként. Zseniális alapanyagból zseniális szinkron készült. 

Vígjátékok, akciófilmek, drámák egyaránt szerepeltek azon filmek hosszú listájában, amelyek hangjával gazdagabb élménnyé váltak a nézők számára. Nélküle fele ilyen jó sem lett volna a Keresztapa trilógia, az Űrcowboyok, az Amélie csodálatos élete, az Ocean's trilógia, a Millió dolláros bébi, és még rengeteg más film. Utolsó szinkronmunkái a Komornyik, illetve a Last Vegas voltak. 

Páratlan versmondó volt, melyet mi sem bizonyít jobban, mint egy Petőfi vers.

Rajzolva, prózában, hangban, színpadon, élőben - minden formában ő maga volt Mátyás király.

Több alkalommal is találkoztunk személyesen. Először a Klauzál Gábor Társaság által rendezett találkozón, ahol egy rövid felolvasást tartott Klauzál Gábor parlamenti felszólalásaiból. Az ő hangján még ez is izgalmas tudott lenni! 

Második alkalommal egy újszínházas darab, a Vendégség után találkoztunk. A rövid beszélgetés alatt közvetlennek és kedvesnek ismertem meg. Most mindenki meg fog döbbenni: szinkronokról beszélgettünk. Depardieu-t nem tartotta kimondottan jó színésznek, de elmondta, mindig örül, ha "együtt dolgoznak". Megemlítettem a vele kapcsolatos első szinkronélményemet is: a G.I. Joe rajzfilmet, ezen jót derültünk.

A harmadik találkozás az Országjáró Mátyás király c. darab ősbemutatóján esett meg, Nagyvázsonyban. Jó volt látni őt egy vidám, pozitív kicsengésű darabban is! A műsor után a katonás rendbe felállt gyereksereg alkotta védőgyűrűn kellett áttörnöm magam, hiszen mindenki Mátyás király bácsival szeretett volna fényképezkedni. Én is.

Kollégái szeretettel emlékeznek rá. 

"A Művész Úrral a szinkronban váltottuk egymást egy olasz nyomozós sorozatban.Nagyon kedves, udvarias, megnyugtató személyisége volt. Nagyon kedveltem őt és a hangját is." Törtei Tünde

"Amikor utoljára találkoztam Vele - valamikor októberben - nagyon megörültem, mert kiegyensúlyozottnak és boldognak tűnt, amit előtte ritkán láttam rajta. Annyira furcsa nélküle...." Németh Borbála

"Nem dolgoztam Lacival, szinte csak egyszer...így nem ismertem Őt közelről, bár mindig nagyon tiszteltem és rajongtam a művészetét. Borzasztó,hogy már nincs köztünk..." Agócs Judit

"LACUS! Én, MÁTYÁS KIRÁLY, aki 1978-80 között "PÁZMÁN LOVAG" köntösében jártam az ORSZÁGOT (Népszínház), most, hogy "ELVONULTÁL", barátsággal, szeretettel és megbecsüléssel EMLÉKEZEM RÁD! ORSZÁGOD fennáll, szinte "RÉGI DICSŐSÉGÉBEN!", NINCS "ODA AZ IGAZSÁG!" Úgy vélem, ha néha szabad (-elvtelenebb!) a (i-)gazság... PORTYÁZUNK "KINCSES" szülő városodtól Bécsig, sőt Brüsszelig! Álljuk a harcot, nemcsak szemtől-szembe! MÁTYÁS (Helyey) királyságod, híred-neve, fényesen fenn ragyog, a MÁTYÁS (Dörner) királyság ékesen virul! Arra kérlek - ha lehet - I.MÁTYÁS KIRÁLYUNKKAL mostanában NE hívjátok össze a "KIRÁLYI TANÁCSOT", HADD GYÖNYÖRKÖDHESSÜNK MÉG (vaj' meddig???) az ELJÖVENDŐBEN...!"  Botár Endre

"Sokat dolgoztunk együtt, és őszintén nagyra becsültem - sőt, szerintem a legnagyobbak egyike volt." Nikodém Zsigmond

"Szerettem vele dolgozni. Érzékeny embernek ismertem meg, akinek indulatai nagy amplitúdóval hullámoztak. Hol nagy hangon nyilvánította ki tetszését, hol csöndes-könnyes meghatottsággal. Szerette a humort, a vidámságot, mindig huncutul csillant a szeme." Láng Balázs

"Helyey Lászlóval sajnos nagyon ritkán futottam össze. Tiszteltem és becsültem őt." Forgács Gábor

"Nagyon szerettem, rengeteget játszottam Vele a Budapesti Kamaraszínházban és a Karinthy Színházban is, illetve nagyon sokat szinkronizáltunk együtt. A lányának az én ismerősömön keresztül vette meg élte első bogárhátú VW-jét, mert akkor nekem is az volt. Borzasztó, hogy elhunyt, pótolhatatlan!!!" Kassai Károly

"Az ember életében vannak meghatározó személyiségek, példaképek....Helyey Laci kétségkívül ilyen színész volt számomra. A "Tanár úr, kérem" című darabot, több mint százszor játszottuk és így legalább százszor kellett végighallgatnom a "Jó tanuló felel" monológját, hiszen ezután kellett bemennem a színpadra. A takarásban mindig elvarázsolt a játéka és megunhatatlan volt, ahogy "Steimann a grófnő" megelevenedett.Volt olyan tájelőadás, ahová az én kocsimmal mentünk és valami oknál fogva, ha nem ő vezetett, akkor mindig a hátsó ülésre ült...ez azért volt vicces, mert az én picike autómban egy magas ember szinte beverte a térdét a tetőbe....de ő csak ült és nem szólt egy szót sem, hogy mennyire kényelmetlen. Sokáig magázódtunk, majd, amikor néhány évad elteltével felajánlotta, hogy tegeződjünk, arra nagyon büszke voltam! A szinkron stúdiókban is volt szerencsém vele együtt dolgozni többször: technikáját, orgánumát csak "irigyelni" lehetett. Hirtelen a Monte Cristo grófja ugrik be, ahol Gérard Depardieu szólalt meg az ő hangján... Hiányozni fog.... Nyugodjon békében! Seszták Szabolcs

Búcsúztatására 2014. február 06-án került sor a Fiumei úti sírkert ravatalozójában. A család, barátok és a kollégák a színházakból, a színpadokról, a főiskoláról, illetve "szinkronból" emlékekkel, versekkel, énekkel búcsúztatták a nagyszerű Művészt. 

Nyugodjék békében!

A Farkas című filmmel egy rendhagyó sorozatot indítunk el: a szinkront nemcsak értékeljük, de megszólaltatunk egy, az adott filmen dolgozó színészt is. Sinkovits-Vitay Andrással még a film hazai megjelenése előtt beszélgettünk.

A 2000-ben elindított X-men filmsorozat már az első részével belopta magát a rajongói szívekbe, hiszen nemcsak látványos és izgalmas volt, de egy igen kiemelkedő szinkrongárdát is összehozott - Horányi László, Helyey László, Sinkovits-Vitay András, Fehér Anna, Rékasi Károly, Orosz Helga, Szénási Kata - csak, ha az alapcsapatot nézzük. 

A sorozat 6. része ismét csupán Rozsomákra Farkasra koncentrál. A legnépszerűbb X-men karakter "Adósság és Becsület" című kalandját dolgozták fel a mozivásznon. A 2013-as epizód, a Farkas talán legnagyobb erőssége és gyengesége is egyértelműen a főszereplő Hugh Jackman. Farkas karakterét remekül ültették át a képregényfüzetek oldalairól a mozivászonra, Jackman lubickol a szerepben, de hiába jó színész, ahhoz kevés, hogy egy kellően izgalmas történet hiányát, a logikai bukfenceket vagy a többi X-men hiánya miatti űrt ellensúlyozni tudja. Ez a legfőbb baja az X-men kezdetek: Farkas című filmnek és a mostani résznek is, bár kétségtelen, hogy ez utóbbi azért kategóriákkal nézhetőbb.

A történet szerint az X-men - Az ellenállás vége után a Famke Janssen alakította dr. Jean Grey/Főnix megölésének terhe miatt Farkas a világtól elbújva, remeteként él. Mégis megtalálja egy régi ismerős alkalmazottja, hogy Japánba invitálja. Ahol először felkínálják neki a lehetőséget, hogy átvennék tőle a regeneráló képességét, majd, mikor erre nemet mond, egyszerűen lenyúlják. Vagy legalábbis megpróbálják. Innentől kezdve a film olyan egyszerű, mint egy SEGA faék videójáték: Farkas a képernyő bal oldalán állva várja a jobbról érkező jakuzákat/nindzsákat, majd a végén megküzd a főgonosszal. A filmnek két egyértelmű csúcspontja van, az egyik a (SPOILER következik) műtőasztalon a képességét ismét visszaszerző és igazán dühös Farkas mondata: "Hagyd már békén őt!", a másik pedig a stáblista közbeni, utolsó utáni jelenet.

Magyar hangok

Hugh Jackman - Logan/Farkas - Sinkovits-Vitay András

SZJ: Mikor kaptad a felkérést és hogy zajlott a munka?

SVA: Most nem úgy történt, mint egy korábbi alkalommal (és egy másik stúdióban), amikor egész évben én mondtam fel az előzeteseket, aztán Hugh Jackmant leszinkronizáltatták egy másik kollégával… A Farkas esetében a Mafilm Audióban dolgoztunk. Már év elején, április környékén elkezdtük az előzeteseket és utána pedig júniusban jött maga a film, illetve később a pótok és a szövegjavítások.

SZJ: A felvételekkor egyedül dolgoztál vagy több kollégával közösen?

SVA: Csörögi Istvántól, illetve a csapattól megkaptam azt a lehetőséget, hogy végig egyedül dolgozhattam. Ekkor tudsz igazán figyelni, koncentrálni a munkára. Nagyon kellemes körülmények között, nagyon jó emberekkel dolgozhattam együtt. Ritka, jó élmény, amikor igazi szakemberekkel találkozhatunk ezen a pályán. Ez azért nagy dolog! Lássuk be: ennek sajnos egyre inkább híján vagyunk. Az egész filmipar arról szól, hogy minél nagyobb pénzeket húzzanak le újra és újra ugyanarról – ez nem művészet. Az igazi szinkronban viszont ezt még meg lehet találni. Fantasztikus profizmus volt: olyan apró hibákat is észrevettek, amik az embernek már fel sem tűnnek. Simkóné Varga Erzsébet végig ott ült mellettem és nagyon sokat segített az ilyen helyzetekben. A Farkas jellegű filmekhez pedig nagyon kell egy ilyen profi csapat. Nagyon örülök, hogy ez itt most meglehetett. Az ember pedig hadd legyen már annyira igényes, hogy ne külföldre kelljen mennie színvonalas munkát találni.

SZJ: Legutóbb a Gyűrűk ura kapcsán mesélted, hogy kifejezetten nehéz volt szinkronizálni, hiszen alig láttatok valamit a filmből. Szinte végig csupán egy fekete képernyő volt, ami csak a beszédnél „nyílt meg”, de ott is csak a beszélő ember körül. A Farkas kópiáját is ennyire védték?

SVA: Itt most nem volt ilyen. Időnként persze beúsztak különféle feliratok, de az nem volt zavaró. Lehet, hogy a stúdiók tanultak ebből a furcsa megoldásból vagy csak nem voltak olyan szigorú kikötések a film védelmével kapcsolatban. Ezt nem tudhatjuk.

SZJ: Ilyenkor van valamifajta titoktartási kötelezettségetek? Hiszen mégis legtöbbször jóval hamarabb látjátok a filmet, mint a közönség.

SVA: Persze, egy angol nyelvű nyilatkozatot kell aláírnunk. Aztán, ha tudsz angolul, akkor értelmezed, ha nem, akkor csak nagyjából sejtheted, hogy mit tartalmaz. Nekem az a tapasztalatom, hogy ezt azért annyira komolyan nem veszik. Nyilván arról van szó legfőképpen, hogy ne meséld el a filmet elejétől a végéig. Szerintem ez természetes is, hiszen miért rontsuk el a néző örömét azzal, hogy kiadjuk előre a történetet. Annyit elárulhatok a filmről, hogy ez egy kicsit más – koncepciójában, nem a minőségében -, mint az eddigiek voltak. Farkas ezúttal sokkal sebezhetőbb – ekörül forognak az események. A többi természetesen titok!

SZJ: Már az előzetesekből sejteni lehetett, hogy a film legnagyobb része a Távol-Keleten, azon belül is Japánban fog játszódni. Ez mennyire segített a munka során, hiszen úgy hírlik, igen közel áll hozzád a téma?

SVA: Ó, igen! (nevet) A harcművészetek például nem állnak tőlem távol. Ez a taóm, ez a dóm, ez az utam! Ilyenkor ezek azért sokat segítenek. Ráadásul alig telt el egy hét a felvételek után – a pótfelvételek megvoltak és kiderült, hogy a munkát elfogadták –, amikor hívtak egy másik stúdióba, ahol pedig felvettünk egy Hugh Jackman-vel való interjút. Szerencsére ott is odafigyeltek arra, hogy a színészt a megszokott hangjával párosítsák össze. Ezt a profizmust nagyon nagyra becsülöm.

SZJ: Volt kedvenc jeleneted a filmben?

SVA: Az egész filmet szerettem. Azt is meg kell jegyezzem, hogy a kép csak utólag fog nekem összeállni, amikor egyben tudom megnézni a filmet. A jeleneteket ugyanis nem kronológiai sorrendben vesszük fel, hanem hangmérnöki szempontból csoportosítva. Külső-belső jelenetek, a különböző effektek miatt fontos ez. Mondok egy példát: jön fel a szereplő a metró aluljáróból. A metróban már beszél, amikor kilép, akkor erősödik, amikor közelebb jön, még erősebb, amikor hátrafordul, akkor pedig gyengül a hangja. Nem beszélve arról, hogy a különböző helyszíneknek is más az akusztikája. Ilyenkor aztán a hangmérnök is bőségesen el van látva feladattal. Márkus Tamás hangmérnök is szuper volt ebben a filmben.

SZJ: A Farkas a 6. alkalom, hogy Hugh Jackmant szinkronizálod a szerepben. Ennyi „közös munka” után milyen képed alakult ki róla?

SVA: Farkast ebben a filmben a sebezhetősége befolyásolja. A Hugh Jackman-ről kialakult képet viszont számomra a vele készült interjú változtatta meg igazán. Végtelenül szimpatikus, szelíd ember – az viszont azért látszik, hogy a küzdősportokban annyira nincsen otthon. Volt egy jelenet a Farkasból, amit az interjúba bevágtak… Azt hittem, lefordulok a székről. (nevet) Bocsánat. Óriási szeretettel beszélt viszont a családjáról és Budapestről is, ahová elmondása szerint a gyermeke is visszavágyik. Ezek is nagyon tetszettek nekem. Úgyhogy nagyon érdekes ez a vele való beszélgetés – számomra pedig a film és ez az interjú szinkronmunkái kiegészítették egymást. 

És a többiek:  

Rila Fukushima - Yukio - Balsai Mónika

Szvetlana Hodcsenkova - Vipera - Götz Anna

Tao Okamoto - Mariko - Szávai Viktória

Famke Janssen - dr. Jean Grey - Fehér Anna

Hiroyuki Sanada - Shingen - Forgács Péter

Will Yun Lee - Harada - Szatory Dávid

A film szinkronja kifejezetten jól sikerült és a jónéhány, ritkán hallott hang miatt pedig nagyon friss, kellemes a fülnek. Az pedig minden alkalommal kiderül: Sinkovits-Vitay András mennyivel ügyesebb színész és mennyivel mélyebb, finomabb repertoárral rendelkezik, mint Hugh Jackman. Farkas karaktere Sinkovits-Vitay nélkül, eredetiben kevésbé ütős, a magyar változat - ha lehet - még féktelenebbre és dühösebbre sikeredett.

A magyar szinkron egyik általános, nagy hiányossága, hogy nem tud mit kezdeni a különböző akcentusokkal, így például a japán akcentusos angol is kimaradt a filmből. Néhány kivételtől eltekintve ezek persze furcsán is sikerülnének, úgyhogy ezek hiányát megértem. És, bár kifejezetten fájt volna, ha Balsai Mónika vagy Szávai Viktória "tojászosz liz cilkével" típusú mondatokat kapott volna, de az már egy érdekesebb kérdés, hogy esetleg egy-egy ilyen szerepre érdemes-e behívni egy Magyarországon élő japán lányt, aki tud szépen magyarul is. Egyszer majd talán kiderül...

Az viszont külön öröm, hogy a régebbi szereplők rövidebb, akár csak egy-egy mondatos megszólalásához is a megszokott hangot hívták be. 

A végére hagytam a slusszpoént. Ha valaki még ezek után sem hisz a magyar szinkronban és annak világszínvonalában, akkor azoknak ajánlom figyelmébe az alábbi alternatívákat. Ez egy felvezetője is egyben a következő posztnak, úgyhogy egyelőre csak kommentár nélkül:

Német

Olasz

 Francia

Olcsó poénnal vagyok kénytelen kezdeni: Thor sajnos rajta felejtette pörölyét (amelyet csak az arra érdemesek tudnak felemelni) az igazi forgatókönyvön, ezért abba sem a rendező, sem a színészek nem tudtak beleolvasni...

Szóltam előre! :)

Ez most igazán nem sikerült a Marvelnek. Pedig adott volt egy korrekt előtörténet, egy jó Bosszúállók film, potenciálisan impozáns látványvilág és sok-sok képregény, amelyből dolgozhattak - volna. De ennek ellenére egy összecsapott, felesleges film készült. Két poént (a szögre akasztott pöröly, illetve Amerika kapitány cameója) kivéve nem volt sem említésre méltó jelenet, sem említésre méltó színészi teljesítmény a filmben. Natalie Portman agóniája súlytalan, a moziterembe "becsempészett" 6 éves kis srácokon kívül nem féltette senki. Érthetetlen a mellékszereplők mellőzöttsége is, hiszen, úgy tűnik, az egyetlen feladatuk, hogy a nekik jutó 30 másodperc - 3 perc közötti időtartamban hátráltassák vagy segítsék a főszereplőt - erősen akadálypálya jelleget kölcsönözve a filmnek.

A forgatókönyvírótól pedig azt kérdezném: ha ekkora a baj, hol vannak a Bosszúállók? Hol van a S.H.I.E.L.D.? Értem én, hogy ez Thor önálló estje, de a sztori így röhejesen erőltetett. Még képregényes szinten is inkonzisztens a többi résszel.

Ha már hangokkal foglalkozunk a blogon, akkor meg kell emlékezzünk a zenéről is. Brian Tylert kedvelem: a Sleepy Hollow sorozat vagy éppen a Vasember 3 zenéje kifejezetten érdekes munkák. Fun fact: a Marvel a zenei témákat illetőleg is erősen koncepciózusan gondolkodik. Hallgassuk csak meg, mennyire egy irányba mozog a Bosszúállók, a Vasember 3, a Marvel - A S.H.I.E.L.D. ügynökei és a Thor 2 zenéje. Ám ettől függetlenül a Thor 2 számomra nehezen értelmezhető, mert a koncepció már annyira rányomta a bélyegét, hogy a többi filmzene egyszerű újrahasznosításának tűnik csupán. 

Magyar hangok

Chris Hemsworth - Thor - Nagy Ervin 

Thor figurájának kiváló megszólaltatója Nagy Ervin, aki nem csupán Chris Hemsworth basszussal teli, érdes hangját hozza kiválóan, de ausztrál kollégájánál jóval több színt is visz a karakterbe. Thort immáron harmadik alkalommal szólaltatja meg. 

Tom Hiddleston - Loki - Csőre Gábor 

Amennyire hasonlít egymásra Nagy Ervin és Chris Hemsworth hangja, ez annyira nem mondható el Csőre Gábor és Tom Hiddleston esetére. Hiddleston hangja mély és bár Csőre kiválóan hozza a karaktert, az eredeti mégis fennköltebb, jobban kitölti a teret. 

Natalie Portman - dr. Jane Foster - Zsigmond Tamara

Erről mi újat lehet írni? :) Kell-e egyáltalán. Zsigmond Tamara egyértelműen jobb az eredetinél. Kedves hangja még inkább pozitív irányba fordítja a karaktert.

Anthony Hopkins - Odin - Tordy Géza

Tordy Géza a magyar szinkron veteránja, hangját mindig öröm hallgatni. Hopkins eredeti hangjához egyébként még közelebb is áll, mint a korábbi, állandó hangjáé, Sinkó Lászlóé. Ettől függetlenül az elmúlt hat év - amióta Sinkó László nem szinrkonizál - minden Hopkins-filmje szinte kárba vész tehetsége nélkül. Ha már a háború, a költészet és a halottak skandináv istenét kell megszemélyesíteni, Tordy Gézánál jobb választást nehezen tudnék elképzelni. Hopkins kissé pénzszagú játéka a magyar változatban élettel telibb, hitelesebbé válik.

Christopher Eccleston - Malekith - Forgács Péter 

A főgonosz. Christopher Eccleston biztosan jó színész, csak azok a fránya rendezők.... meg forgatókönyvírók.... Igaz, hogy a karakternek nem voltak jokeri mélységei, de ebből azért többet is ki lehetett volna hozni. Előfordulhat, hogy megint közbeszólt a logisztika (vagy az a drága marveles producer úr), de nekem a hangválasztás most nem passzol. Azt értem, hogy Forgács Péter sokszor szinkronizálta Christopher Ecclestont, de ebben az elmaszkírozott, amúgy is széttorzított hanggal beszélő karakterben több fantázia lett volna. Forgács hangja magas, éles, az eredeti viszont kifejezetten mély és ezen a számítógépes hangmélyítés már csak rontott. 

Stellan Skarsgård - dr. Erik Selvig - Máté Gábor

Maté Gábor szerepeltetésének különösen izgalmas bukét ad az, hogy ő annak a Katona József Színháznak az igazgatója, ahol Nagy Ervin is játszik. A professzor karaktere sajnos iskolapéldája annak, amikor egy fantasztikus színész (és itt beszélhetünk akár Stellan Skarsgårdról, akár Máté Gáborról) kénytelen hülyét csinálni magából egy végtelenül gyenge és átgondolatlan forgatókönyv kedvéért. Én kérek elnézést! Fejezzük is be ezt a részt egy sokkal izgalmasabb szinkronmunka felidézésével, ami konkrétan a kedvencem. 

Kat Dennings - Darcy Lewis - Csondor Kata

Csondor Kata hangja már az előző részben is remekül illett a fiatal asszisztens játszó Kat Denningshez. A magyar változat az eredetinél messze jobb. Sajnálom, hogy Csondor Katát mostanság kissé elhanyagolják, pedig szerintem simán beleillik a mostanság minden női karaktert szinkronizáló színésznők - nagyon minőségi, de igen kevés főt számláló - klubjába (Bogdányi Titanilla, Nemes-Takách Kata, Pikali Gerda, Zsigmond Tamara, Solecki Janka, Ruttkay Laura). 

Szinte biztosan a logisztika szólt közbe Galambos Péter esetében, aki így nem tudta felmondani az Idris Elba által alakított Heimdall szerepét (helyére Barabás Kiss Zoltán került). Örülök viszont annak, hogy Zachary Levi hangját (Széles Tamást) átmentették a Chuck című sorozatból - ez manapság ritka, úgyhogy becsüljük meg. 

A Marveles szinkronokat általában dícsérni szoktam és nincsen baj az alapokkal itt sem. Tabák Kata kiválóan tartja egy kézben a Marvel-gyeplőt. Két tanács: érdemes lenne az előzeteseket is a rendező kezébe adni, hogy ne legyenek már ilyen arcpirítóan rossz szinkronos trailerek, valamint a forgalmazóknak lassan érdemes lenne valamilyen rendszert kiépíteni, hogy a külföldi döntéshozók (akár lengyel "szakemberek", akár amerikai producerek) ne tehessék teljesen tönkre a megszokott, jó minőségű, mozis szinkront. Fegyverként azonban ezt a Mjölnirt csak Viagrával ajánlom.

Ez a pillanat is eljött. Ha emlékeztek még, augusztusban a netre került egy kamerás verzió a Comic-Con-on a rajongóknak levetített, spéci előzetesből. Ezt akkor lefordítottam. Most viszont elkészült az első, hivatalos előzetes, méghozzá angolul és rögtön magyar szinkronnal is.

Még mielőtt elindulna a szokásos fikázásom, azért jár egy jogos pacsi a forgalmazónak, hiszen ma, amikor újra abba az irányba haladunk, hogy a hazai premierek eltolódnak a világpremierektől (lásd Thor 2.), mégis képes volt arra, hogy előzetes azonnal megjelenjen nálunk is. Ez derék, köszönjük!

A sietségnek persze volt ára is, lássuk, hogy pontosan mi is!

Tabák Katával szinkronrendezővel készült interjú egyik kulcstémája az előzetesek minősége volt. Kiderült, hogy sokszor ezeket nem a későbbi rendezők készítik (néhány előzetes minőségét tekintve én a szomszédos Mákvirág étterem konyhására tippelnék). Kata megerősítette azt, amit azért valahol mindannyian sejtet(het)tünk: kis pénz és minimális idő varázslatos kombinációjával készülnek el ezek a kiváló trailer magyarítások. Kis élccel megjegyezhetnénk, hogy tulajdonképpen örülhetünk, hogy legalább a hangok stimmelnek. (Sajnos, később ki fog derülni, hogy még azok sem...)

A sztori:

Bár a történet (amit a képregényhez képest a filmben megváltoztattak egynéhány ponton) a wikipédiáról nagyvonalakban megismerhető, azért röviden vázolom: a nem túl távoli, de azért a korábbiakhoz képest mégiscsak messzibb jövőben az embereket jóképű androidok védik meg a csúnya mutánsoktól. Teszik mindezt komoly sikerrel, mert még Rozsomák Rozsomák is beleőszül, pedig ő aztán az afrikai szextúrától a fejlövésig mindenből felgyógyul. Egy westeros-i törpe hibája mindez, aki a gaz gépeket megépítette. Namármost, ezt helyzetet a megmaradt mutánsok visszafordítanák, ezért visszaküldik Rozsomák tudatát a fiatal testébe, hogy a múltban rendet tegyen robotok és korábbi részek forgatókönyvbeli ellentmondásai között. Avagy röviden összecsap múlt és jövő, azaz a Hevér-Hujber-Horányi-Helyey quartett. Mondhatnók, jónak ígérkezik. 

A hangok:

Csörögi István szinkronrendező arany kezének köszönhetően a korábbi részek esetében hibátlanul sikerült a casting (kivéve Hujber Feri, aki diploma nélkül már remélem nem lesz újra fiatal Magneto --> Anger Zsolt! Anger Zsolt! ANGER ZSOLT!). Ezzel kapcsolatban újabb erény, hogy ezt a folytatások esetén sikerült szinte kivétel nélkül megtartani. Ritka ez, na, úgyhogy ennek is kell örülni! Így viszont az egyszeri fanyalgó nem is tud belekötni a hangválasztásba. DE, kérem, hogyan fordulhat elő, hogy ebből a beszélgetésből

"And where do I find you?" – Farkas

"On a different path. A darker path." – Magneto

Magneto mondatait Horányi László (Sir Patrick Stewart - Xavier professzor magyar hangja) olvassa fel? 

A fentiek tükrében őszintén remélem, hogy a szinkron az eredeti verzió ismerete, megtekintése és meghallgatása nélkül készült (mert annyira titkos volt) és a kiküldött angol szöveg megjelöléseit eladminisztrálták, mert különben ezt úgy hívják, hogy blama. Az eredeti verziót meghallgatva bárki felfedezheti Magneto és a Professzor hangja között a különbséget - ezt nem lehet összetéveszteni. Az oroszoknak például sikerült eltalálni. Továbbá trailer sokadik meghallgatása után sem vagyok biztos benne, hogy az előzetes második sorát, amit pedig mind a magyar, mind pl. az orosz csapat Magneto szájába adott, tényleg ő mondja. Eredetileg szerintem Xavier professzor volt - ahogy az én fordításomban áll is. Ebben erősített meg ez a cikk is.

A fordítás:

Ha már egyszer készült egy saját, házi verzió, akkor nem hagyhatom ki a feldobott labdát, hogy megmérettessek. Íme a három változat:

Eredeti szöveg:

"What’s the last thing you remember?" - Professzor X

"I... had... a glimps into the past." - Magneto

"You have to do for me, what I once did for you." - Professzor X

"You’ll need me as well. Side by side to end this war. Before it ever beginns." – Magneto

"So, I wake up in my younger body and… then what?" – Farkas

"Find me. Convince me of all of this." – Professzor X

"He’s got to take the two of us." – Magneto

"And where do I find you?" – Farkas

"On a different path. A darker path." – Magneto

"Logan, I was a very different man. Lead me! Guide me! Be patient with me!" – Professzor X

"Patience isn’t my strongest suit..." – Farkas

 "I don't want your suffering! I don't want your future!" - fiatal Professzor X

"Please! We need you to hope again!" - Professzor X

Saját magyar szöveg:

"Emlékszel még valamire?" - Professzor X

"Beleáttam... a múltunkba." - Magneto

"Azt kell tenned értem, amit régen én tettem meg érted." - Professzor X

"Rám is szükség lesz. Együtt befejezzük ezt a háborút. Még azelőtt, hogy elkezdődne." – Magneto

"Felébredek a fiatal testemben és… aztán?" – Farkas

"Keress meg. Győzz meg minderről." – Professzor X

"Mindkettőnk kell neki." – Magneto

"És merre talállak?" – Farkas

"Egy másik úton. Egy sötétebben." – Magneto

"Logan, akkoriban még nagyon más ember voltam. Irányíts! Vezess! És légy türelmes!" – Professzor X

"Nem a legnagyobb erényem!" – Farkas

"Nem akarok szenvedni! Nem kell a jövőtök!"  - fiatal Professzor X

"Kérlek! Remény nélkül elbukunk! - Professzor X

Hivatalos magyar szöveg:

"Mi a legutolsó emléked?" - Professzor X

"Hogy vethettem... egy pillantást a múltba." - Magneto

"Tedd meg most értem, amit egykor én is megtettem érted." - Professzor X

"Rám is szükség lesz. Együtt fejezzük be ezt a háborút, mielőtt még elkezdődik." – Magneto

"Szóval felébredek az új testemben... és aztán?" – Farkas

"Keress meg és hitesd el velem, hogy ez igaz!" – Professzor X

"Mindketten kellünk ehhez." – Magneto

"Hol talállak meg?" – Farkas

"Egy másik úton. Egy sötétebben." – Magneto

"Egészen más ember voltam akkor, Logan. Vezess! Mutass utat! Légy türelmes velem!" – Professzor X

"Abban vagyok a legjobb!" – Farkas

"Nem akarok a kínjaidat! Nem akarom a jövődet!"  - fiatal Professzor X

"Kérlek! Csak te adhatod vissza a reményt! - Professzor X

Ezt az új fordítást semmiképpen nem nevezném pocséknak, a szám-személy-idő egyeztetési hibák ellenére is biztosan jobb, mint a Vasember 3 előzetesének selejtes munkája. A dramaturg figyelhetett volna jobban a szótagokra, mert bár így néhol még magyarosabb lett, de ennek áldozatul esett a beszédtempó - azaz néha szinte egybefolynak a mondatok, illetve olyan jelenetekre is átlógnak, ahol már csend kéne legyen. Az is látszik, hogy a fordító nulla ismerettel rendelkezett a történetről, mert a fordítói szabadságnak a sztori több helyen is áldozatul esett. Pedig ezeket 2013-ban már jó lenne, ha számon kérhetnénk.

A minőség: 

Még nem fordult elő hivatalos előzetessel, hogy a youtube-ra felkerült változat esetében kásás hangú legyen. Kicsit olyan érzésem volt, mintha a hangmérnök a sietség szorításában egyszerűen házhoz ment volna a hangokért. (Ha így volt, akkor persze pacsi.) Kérdés, hogy ez a moziban is ilyen lesz-e...

Tabák Kata több alkalommal is hangsúlyozta, hogy véleménye szerint, ami számonkérhető egy rendezőn, az az instruálás, hogy mit hoz ki a színészekből. Ennél az előzetesnél a színészek nem kaphatták meg a megfelelő instrukciót, mert nem az eredeti szerepeket hozzák - az egész valahogy olyan felolvasás szagú. A kész filmben ezek a hibák általában már javításra kerülnek, de milyen jó lenne egyszer kiváló fordításról és remek színészvezetésről írni egy-egy előzetes kapcsán.

SZINKRONJUNKIE: Még inkább a konkrétumok vizére evezve: a Tigris és Sárkány című filmről milyen emlékeid vannak? Milyen egy olyan filmen dolgozni, ami nyelvezetében és kultúrájában is erősen eltér a megszokottól, a hollywooditól?

Tabák Kata: Nagyon örülök, hogy ezt a filmet hoztad fel, mert imádtam csinálni. Imádom a rendezőt, Ang Lee-t, minden filmjét szerettem. Nagyon jó néha kiszabadulni az amerikai filmiparból. A Tigris és Sárkány esetében – ha jól emlékszem – angol nyelvű kópiából dolgoztunk, de egy másik, hasonló filmnél – a Hősnél – eredeti, mandarin nyelvű kópiánk volt. Borzasztó nehéz volt, már a tekercsekre való szétszedés is. Nincsen semmilyen fogódzó, mások a gesztusaik, emiatt a színészeket instruálni is nagyon nehéz volt. A fordítás sem volt könnyű, hiszen sokszor nagyon rövid, akár egy-két szótagos mondatokban beszéltek. A munka viszont mindenki számára izgalmas volt, mert kihozta a színészeket a komfort zónájukból. Ők is szeretik az ilyen filmeket, mert kihívást jelent nekik is.

De a film más miatt is kellemes emlék. Ez volt az első olyan munka, amelyben Pikali Gerda főszerepet kapott. Előtte is dolgozott már a szinkronban, de főként mellékszerepekben. A Tigris és Sárkány idején úgy éreztem, hogy már készen áll egy főszerepre, ráadásul illett is hozzá a figura. Nagyon jó érzés egy ilyen tehetséges embernek lehetőséget adni. Szerepelt még a filmben Takács Kati is, aki szintén zseniális színész és nagyon ritkán szinkronizál.

SZJ: Az Ocean’s trilógia is fontos filmsorozat a pályád során. Ha az amerikai színészek tekintetében nem is 100%-ig, de a magyar hangokat illetően mindenképpen kimondhatjuk, hogy egy igazi színészfelvonulás volt, méghozzá a top kategóriából. Milyen volt ennyi nagyszerű színészt vezetni?

TK: Nagyon szerettem azokat a filmeket. Izgalmas, pörgős történetek voltak. A második részt követően aztán Velenczey Pista bácsi sajnos elhunyt. Ezekben a filmekben olyan színészekkel lehetett dolgozni, akikkel mindegyik rész fantasztikus volt. Az egyik rész felvételéhez más élményem is kötődik, mert előtte pár héttel szültem. A MAFILM vezetősége nem akarta másnak odaadni, ha már én készítettem a korábbi részeket is. A férjem segített és hozta be a második kislányom minden nap a stúdióba szoptatásra, úgyhogy ez családi élmény is volt. (nevet)

A többiekkel kapcsolatban pedig azt tudom mondani, hogy Szabó Sipos Barnabás nekem annyira összenőtt George Clooneyval, hogy amióta ő nem hajlandó szinkronizálni, azóta nem bírom megnézni a Clooney filmeket magyar nyelven. Bármilyen megoldás is született eddig – és most nem a többieket szidom, én magam sem tudnék jó helyettest –, magyarul szinte hallgathatatlan volt.

Selmeczi Roland, Végvári Tamás, Velenczey István, – ők mind óriási veszteségek a szakmának. Kránitz Lajos, Hollósi Frigyes… És nemcsak azért, mert fantasztikusan szinkronizáltak, hanem színészként és emberként is csodálatosak voltak. Hollósi Frigyessel például bármilyen szerepen dolgoztunk együtt, a végeredményt mindig szerette a közönség. Az ő személyisége mindig sokat adott a filmhez. Ha megnézzük egy filmjét – most éppen az Ausztrália jutott vele eszembe –, akkor hallani, hogy minden megszólalása zseniális, megtölti valami plusszal a karaktert, valami olyannal, amit csak ő tudott. Az utolsó közös munkánk a Lorax volt, ahol a főszerepet alakította. Akárhányszor meghallgatom, mindig könny szökik a szemembe. Végvári Tamás pedig besétált, megfogta a papírt és képes volt 12 órán keresztül, egy helyben, hintázva állni és mondani a szöveget. Zseniálisan és utánozhatatlanul. Kránitz Lajossal mindig ugrattuk egymást, tudtam, ha ő jön hozzám, jó napunk lesz. Jó volt a közelükben lenni, sokat kaptam tőlük, sokat jelentettek nekem. Pótolhatatlanok. És nagyon-nagyon hiányoznak.

SZJ: Nem tudom, hogy ez tudatos vagy csak véletlen egybeesésekről van szó, de az utóbbi években szinte az összes képregényfilm szinkronját te rendezed. Te lettél a specialista a csapatban?

TK: (nevet) A Vasemberrel kezdődött a sorozat, aztán a vezetőség döntött úgy, hogy, ha már én készítettem ezt a filmet, akkor a többi képregényt is rám osztják. Először a Vasember, utána a Hihetetlen Hulk, aztán elkezdtek találkozni a hősök. Jött az Amerika kapitány és a többi. Onnantól pedig én lettem a képregényfelelős. (nevet) Ezek tipikusan fiús filmek, úgyhogy, amikor először megkaptam a Vasembert, akkor azt mondtam magamban: „Úristen, mit fogok én ezzel kezdeni?”. De Robert Downey Jr. miatt, illetve amiatt, hogy jó színészek vannak szinte minden részben, nagyon élveztem a felvételeket. A Thor például különösen tetszett, az Amerika kapitány – Az első bosszúálló viszont kevésbé. Ez utóbbi esetében szerintem a szinkron is katasztrofális lett. Az eredeti filmben egy jó adag akcentust használtak: jiddis, norvég, német stb. Ezzel kapcsolatban írtunk is a külföldi stúdiónak, hogy magyarul ez nem működőképes. Ha magyar nyelvre próbáljuk átültetni a norvég akcentust, az röhejes lesz, hiszen ilyen gyakorlatilag nincsen. Nem beszélve arról, hogy a filmben a német katonák egymással német helyett angolul beszéltek – német akcentussal. Szerintem már eleve a koncepció elhibázott volt. Szóval heteken keresztül próbáltunk engedélyt szerezni az akcentus elhagyására, de nem sikerült. A Marvel filmeknél nagyon sok elvárás érkezik a külföldi stúdió részéről. Rengeteg jelenethez kapunk angol nyelvű felvételi instrukciót. A változtatásokat pedig nem engedélyezik, ami néha nagyon fura dolgokat eredményez.

Nem Marvel, de szintén képregény adaptáció a Watchmen – Az őrzők, amelynek nagyon élveztem a szinkronizálását. A felvétel előtt elolvastam az eredeti képregényt is, és azt kell mondjam, hogy a műfajában kiemelkedő. Szinte már irodalmi értékű mű. Erős, sötét világa van, amely egyszerűen beszippantja az embert, képregényként és filmként is.

SZJ: Mikor szembesültél először azzal, hogy kétszer is meg kell gondolni már a hangválasztásokat a Marvel filmek esetében, hiszen egyre gyakrabban szerepelnek a hősök egymás filmjeiben?

TK: Ez egy kegyetlen dolog! Amikor elkezdtük, még nem sejtettem, milyen folytatások jönnek majd. Most már minden új résznél, amikor bejön egy új szereplő, hangmintát kell kiküldeni, de lassan már nincs honnan válogatni!

A Bosszúállók ehhez képest már jutalomjáték volt. Mindenki ismerte a karakterét, jó volt a sok ismerős szereplő. Talán egy jól sikerült musical előadáshoz tudnám hasonlítani, ahol a finálé után a színészek még egy dalt közösen elénekelnek.

SZJ: Az Amerika kapitány második részében szerepelni fog Robert Redford? Az ő szerepét kinek fogod adni? Őt rendszerint Szakácsi Sándor szinkronizálta, de amióta ő nincs közöttünk, szintén nehéz helyettest találni.

TK: Már volt egy Robert Redford filmem. Abban az esetben hangmintázni kellett. Rettentő sok kört futottunk a hangokkal. Ott volt egy ötletem rá, Hegedűs D. Géza. Sajnos az akkor nem jött össze. De hogy most ki lesz, az nagy kérdés lesz majd!

SZJ: A Christopher Nolan-féle Batman trilógia második két részét készítetted. Azokat szeretted?

TK: A Sötét lovag - Felemelkedés miatt például ki kellett utazni Londonba. Olyan titoktartás övezte a filmet, hogy először semmilyen formában nem küldték át nekünk. Az olasz, spanyol, német és orosz stábokkal együtt kint vetítették le nekünk. Ott a helyszínen lehetőségünk volt jegyzeteket készíteni. Valahogy így: első jelenet – repülőtér, második jelenet – repülő stb. Volt ott velünk egy zseniális, kreatív ember, akitől bármit kérdezhettünk a filmmel, a jelenetekkel kapcsolatban. Az itthoni felvételekhez pedig egy olyan kópiát küldtek, amelyen végig teljesen fekete volt a kép, és, amikor megszólalt egy színész – de kizárólag, ha a kamerával szemben állt –, a száját egy lyukon keresztül láttuk. Minden más ki volt takarva, még a szemek is, pedig a színészek főként a szem, a tekintet alapján szinkronizálnak. A Sötét lovag – Felemelkedés elején lévő jelenetnél például külön el kellett magyarázni mindenkinek, hogy egy repülőn küzdenek a szereplők, hogy tudják, miért is ordítanak. Mintha egy rádiójátékot vettünk volna fel. Volt már néhány hasonló produkció, de ebben az esetben a titkolózás azért elég extrémre sikeredett.

Ami még nagyon nehéz volt, az Bane figurája. Először megkaptuk a szereplő hangját eltorzított formában. Aztán kaptunk egy nyers változatot, amin az eredeti, alaphang hallható, ahogyan Tom Hardy felmondta – fahangon, szinte minden színészi játék nélkül. Ekkor kellett magyar hangot találni: mondtuk, hogy rendben, de melyik változatra? Most akkor az eredeti változatot készítsük el és kint eltorzítják vagy a végleges változatot reprodukáljuk? Ehhez még hozzájött az, hogy az amerikai és a brit kapcsolattartók teljesen ellentétesen instrukciókat küldtek.

SZJ: Bane karaktere szerintem jól sikerült, de a Sötét lovagban szereplő Joker magyar változata messze elmaradt az ikonikus eredetitől. Persze, itt rögtön meg is védeném a stábot, hiszen Heath Ledger hozzávetőleg 2 milliárd forintért és nagyjából 1 éven keresztül dolgozta ki a karaktert, míg nektek volt rá 1-2 nap.

TK: A Joker hangját adó Stohl András szerintem csodálatos tehetség. Viszont pont emiatt elég nehezen kezelhető. András nagyon szeret rögtön felvételre dolgozni, amit – főleg mozik esetében – nem szoktam neki engedni. Nagyon profin levesz minden gesztust az eredeti játékból és vérprofin szinkronizál, ez tény. Én mégsem vagyok híve a próba nélküli felvételnek. Egy jó film esetében értékes részletek veszhetnek el így. Ebből adódik kettőnk közt néha némi feszültség. Ennél a filmnél András tudta, hogy Heath Ledger elhunyt, tisztában volt a felelősséggel, és emiatt borzasztó alázatosan dolgozott. Abszolút megadta a tiszteletet a munkának és a filmnek. Minden jelenetet külön, többször is megnéztünk. Minden jelenetet többször is felvettünk. Egy DVD film esetében 2 napra vagyunk beszorítva. Tehát nincs mindig annyi időnk, amennyit szeretnénk. A végeredményt – DVD-k esetében szokatlan módon – még a forgalmazó is ellenőrizte, onnan is érkezett javítási kérés a Joker karakter miatt, úgyhogy még tovább cizelláltuk a dolgot. Nem gondolom, hogy ez egy 100%-os munka lett, de, amit lehetett ennyi idő alatt, azt kihoztuk belőle.

SZJ: Pályád során már több James Bond film szinkronját is rendezted. Ha már Stohl András szóba került, akkor megkérdezem: mi a véleményed a legújabb James Bondról?

TK: Kosztola Tibor osztotta Daniel Craigre először Stohl Andrást. Ha én választhattam volna, akkor biztos más kapja a szerepet. Craig egy fáradt, érdes és elcigizett hangú figura, szerintem abszolút nem András karaktere, akinek kisfiúsabb a hangja, magasabb. Szerintem Epres Attila hangjához sokkal közelebb áll ez a karakter. Ebben a pillanatban ő lenne az első választásom. De a Casino Royale-ban már másképp döntöttek, úgyhogy én készen kaptam a helyzetet. Természetesen a szerepet átosztani nem akartam, nem is lehetett volna. Stohl András jó színész, tehát megoldja a feladatot, de ha megfigyeled, a hangját mindig próbálja mélyíteni – nem a természetes hangmagasságán beszél. Ezzel együtt nem lesz rossz a végeredmény, de én másképp döntöttem volna anno.

SZJ: Aktuálisan milyen filmekkel foglalkozol?

TK: Most készítem az Exek és szeretők című filmet, ami James Gandolfini utolsó előtti munkája. Ezután pedig jön majd a Vérmesék című fekete komédia, Robert De Niróval, Tommy Lee Jonesszal és Michele Pfeiferrel a főszerepben. Szeptember 23-án pedig a Thor 2. - Sötét világ felvételét kezdjük el.

SZJ: 2013-ban, egy szinkronrendező szemével milyennek látszik a szinkronszakma helyzete?

TK: Én nem látom olyan sötéten a helyzetet, mint néhányan. Természetesen sokkal kevesebb pénz van mindenre, mint korábban. Viszont én nagyon szerencsésnek érzem magam, hiszen a MAFILM Audióból kikerülő szinkronok igényesek. Egy olyan alkotóközösségben vehetek részt, ahol olyan kollégák vesznek részt a munkában, mint Nikodém Zsigmond, Báthory Orsolya, akikről azt gondolom, hogy kreatív, ügyes szakemberek. Olyan hangmérnökökkel dolgozhatunk, akik nem „potméter-tologatók”, hanem valódi, filmes hangmérnökök. Fék György, Márkus Tamás, Kardos Péter, Illés Gergely, Tóth Péter Ákos. Ők mind olyan kollégák, akik – amikor a magyar filmgyártás még létezett és virágzott – a magyar filmek készítésében vettek részt. Nagyon műveltek, rettenetesen sokat tudnak a szakmáról, és emiatt nagyon jó velük együtt dolgozni. Csapatként dolgozunk, hiszen ők is ötletelnek – együtt alkotunk. A kisebb stúdiókban ezt nemigen éreztem.

Pénzügyileg viszont tényleg borzasztó állapotok uralkodnak. Sajnos vannak olyan mozifilmek, amelyeket már nem egy vagy két hétig veszünk, hanem csak három napig. Ezekben az esetekben előfordul, hogy együtt kell vennünk a színészeket, mert kisebb a költségvetés – viszont az elvárás felénk ugyanaz. Hiszen, ha beülsz a moziba, te nem tudhatod, hogy „ez egy együttvevős mozi, amit három nap alatt vett fel Tabák Kata, akinek még a közepes magyar szöveget is teljesen át kellett írnia”. Ezt a végterméken a néző nem érezheti. Ha nekem három nap alatt, kevesebb pénzből, rosszabb szöveggel kell dolgoznom, akkor is olyan munkát kell kiadnom, amire a néző azt mondja, hogy „na, igen, ez egy jó mozis szinkron”. A stábra ez természetesen sokkal nehezebb feladatot ró.

Egy másik gond a felhígulás. Nagyon sok olyan ember is bekerült a szakmába, akit nem lehet színésznek nevezni. Ez nem sznobizmus a részemről: van olyan szinkronszínész, aki csak szinkronizál és mégis jó, mert tehetséges. Hogy két példát is mondjak: Zsigmond Tamara, Bogdányi Titanilla. Ami pedig a TV-s szinkron szintjén zajlik, az egyszerűen elképesztő. A gyerekeimnek nem engedem például a Disney Channelt nézni, legfeljebb úgy, ha átkapcsolják a hangot angolra. Egyszerűen elviselhetetlen az ott futó sorozatok magyar szövege. Mintha a fordítók elfelejtettek volna magyarul. Vagy lehet, hogy sose tudtak?

Azt gondolom, hogy mindezek ellenére vannak jó szinkronmunkák. Olyan ez, mint bármely más szakma, vannak, akik igényesen művelik és akadnak kontárok is. Én például még sose találkoztam személyesen Aprics Lászlóval, de az ő munkáit mindig kiemelkedőnek tartottam.

SZJ: Van egy igazán minőségi munkát végző, idősebb generáció a szinkronszakmában. Lesz utánpótlás?

TK: Biztosan lesz. Szívesen foglalkoznék olyan egyetemistákkal, akik a szakmánk iránt érdeklődnek. Ezzel annyi baj van csak, hogy sajnos nincsen elég hely a szakmában. Viszont nagyon jó fiatalokkal dolgozni, mert mindig olyan szempontokat hoznak be, amelyeket mi már esetleg elfelejtünk, vagy eszünkbe sem jut. 

Amikor a a Színművészetire jártam, egy olyan osztályba kerültem, ahol hatan voltunk. Akkor én 28 éves voltam, az egyik osztálytársam pedig 18. Nagyon sokszor kerültünk össze közös munkára. Fantasztikus volt, hogy egy-egy adott feladatban olyan dolgokat látott meg, amelyek nekem eszembe sem jutottak volna, hiszen teljesen máshonnan jöttünk. Sajnos azonban nagyon kevés arra a lehetőség és az idő, hogy utánpótlást képezzünk.

SZJ: A pozitív végszó végett: milyen vidám jelenetekre, bakikra emlékszel a közelmúltból?

TK: Pont Hollósi Frigyes jutott eszembe most, aki mindig a kutyájával jött szinkronizálni. A kutya – Bélának hívták – iszonyatosan nagyokat szellentett, ezért Frici kint hagyta nálunk a hangmérnöki szobában, hogy ezeket ne vegyük fel. Pont az Ausztrália című filmet készítettük. Bélát kikötötte egy óriási, nehéz, öntöttvas ruhafogashoz. Egyszer csak nagy csörömpölés, égszakadás-földindulás. Frici becsukta a stúdió ajtaját, a kutya pedig megindult utána, de úgy, hogy vitte magával a komplett ruhafogast. (nevet)

SZJ: Köszönöm szépen az interjút!

Tabák Kata nevével az utóbbi években egyre gyakrabban találkozhatunk a stáblistákon - főleg mozis szinkronok kapcsán. Legtöbben akkor találkozunk vele és munkájával, mikor egy-egy képregényfilmet nézünk. Személyében egy vidám, segítőkész és végtelenül profi embert ismertem. Beszélgetésünk nem titkolt célja, hogy az Olvasók többet tudjanak meg a szinkronkészítés szakmai hátteréről, fordításokról, konkrét munkákról, illetve, hogy kiderüljön a titok: "Neki most akkor miért nem az a színész a hangja?" 

SZINKRONJUNKIE: Hogyan kerültél a szakmába?

Tabák Kata: A Bölcsészkaron, magyar-cseh szakon tanultam, de a színház és a színészet mindig is érdekelt. A férjem akkoriban dramaturgként egy szinkronstúdiónak fordított filmeket, így ismertek meg ott engem is. Tudták, hogy beszélek angolul, éltem az Egyesült Államokban, és hogy a Bölcsészkarra járok, ezért megkérdezték, lenne-e kedvem asszisztálni náluk, mert több, kis műtermet is nyitnak még a stúdión belül. Így lettem Nikodém Zsigmond szinkronrendező asszisztense nagyjából fél évig. Eközben folyamatosan adott át nekem először kisebb, majd nagyobb munkákat, majd eljutottunk oda, hogy már önállón dolgozhattam egész filmeken és sorozatokon. Miután innen eljöttem, filmeket fordítottam a Pannónia Filmstúdiónak – ekkor még mindig egyetemistaként. Amikor a MAFILM Audio Kft-hez kerestek mozis szinkronasszisztenst, az akkori vezető, Háber Ferenctől lehetőséget kaptam, hogy ott dolgozhassak. Az első 2-3 évben Csörögi István szinkronrendező asszisztense voltam, illetve alkalmanként Kiss Beának is asszisztáltam. Fokozatosan bíztak meg egyre komolyabb munkákkal: először tévéfilmek, DVD-re készülő filmek szinkronjával. Emellett 2001-ben felvettek a Színház- és Filmművészeti Egyetemre adás- és tévérendező szakra, amelyet már kifejezetten a szinkronrendezés miatt végeztem el. 2003-ban kaptam az első moziba készülő munkát – erre pontosan emlékszem: a Bad Boys 2 – Már megint a rosszfiúk volt az. (nevet)

SZJ: Ha már a Bad Boys 2. része került szóba: a pályádon relatív sűrűn fordulnak elő olyan filmsorozatok, amelyeket az első rész után vettél át mástól. Ilyen esetekben a hangok is változtak néha.

TK: Reisenbüchler Sándorra gondolsz?

SZJ: Többek között.

TK: Mikor a Bad Boys második részének szinkronja készült, ő már nem szinkronizált, mert nem volt jó állapotban. Ha ez nincs így, biztosan vele dolgoztam volna. A filmsorozatoknál – például a Batman-trilógia – mindig megnézem az első részt vagy előző részeket, hiszen például a Transformersből csak a harmadik részt készítettem én. Sok kritikát kaptam – például a Batman-filmek esetében –, hogy volt, akiket átosztottam. Morgan Freemanre gondolok itt elsősorban, akinek a magyar hangja korábban Kristóf Tibor volt. (A második résztől pedig Reviczky Gábor lett. – a szerk.) Azt tudni kell a dolog hátteréről, hogy amikor a Sötét lovag készült, Kristóf Tibor már nagyon beteg volt és nem tudott szinkronizálni járni. Emiatt keresnem kellett egy másik hangot. Hogy valakinek Reviczky Gábor tetszik-e Morgan Freemanként – azt gondolom – az már szubjektív dolog. A Bad Boys 2. esetében is hasonló ok miatt kellett másnak adnom az egyik főszerepet. Ebben a filmben osztottam Will Smith-t először Kálid Artúrra, akivel azóta sok Will Smith szinkront készítettem már.

De, ha már Bad Boys 2., akkor eszembe jut, hogy Ganxsta Zolee-val akkor dolgoztam először együtt. (nevet) A filmben nagyon sok rosszarcú drogdíler volt, akikhez olyan hangokat kerestem, akik kicsit furábbak, szokatlanabbak. Összességében jó emlék számomra a film. Jó volt csinálni.

SZJ: Mesélted, hogy korábban rendezőasszisztensként is dolgoztál. Mi volt a feladatod? Illetve mi a helyzet ma ezzel a feladatkörrel? Mintha a legtöbb esetben már együtt lenne a vágóval…

TK: Nálunk ma már a rendezőasszisztens egyben vágója is a szinkronnak. Én soha nem vágtam, asszisztens voltam, amikor a MAFILM-hez kerültem. Az asszisztens egyik legfontosabb feladata a szétszedés. Ilyenkor a filmet körülbelül 30 másodperces részekre bontjuk – ún. tekercsekre. Régebben ezek szó szerint ollóval vágott filmtekercsecskék voltak. Egy átlagos film hozzávetőleg 250 tekercs. A szétszedés alapján készíti el a gyártásvezető az ún. krumpli-listát. Erre az kerül fel, hogy melyik szereplő melyik szereplővel van együtt egy-egy tekercsben. Bár mozifilmeknél nem együtt rögzítjük a hangokat, ez inkább DVD-re készülő filmek, sorozatok esetében fontos, ahol a közös jeleneteket sokszor valóban több szereplővel egyszerre vesszük fel.

SZJ: Melyik a jobb megoldás: az együttes vagy a külön-külön felvétel?

TK: A külön rögzítésnek nagyon sok előnye van. Egyrészt a vágónak könnyebb a dolga, amikor a többszereplős, beszélgetős, vitatkozós részeket vágja meg. Másrészt a rendező csak egy adott színészre kell, hogy koncentráljon, így jobban tud instruálni és több ideje van a részletek kidolgozására, a többszöri újrafelvételre.

A közös felvételek esetében viszont sokkal jobb a hangulat – annak varázsa van. A színészek egymást inspirálják, így jobb közös jelenetek születhetnek. Mivel a DVD filmek felvételi ideje legfeljebb 2 nap – nincs rá több idő –, ezért ott muszáj két, három, sőt néha négy színészt is egyszerre felvenni. Ez mindenkitől jóval nagyobb koncentrációt igényel, hiszen, amikor négy emberre kell egyszerre figyelni, mindenkinek más instrukciót adni, az jóval nehezebb feladat.

Visszatérve az asszisztens feladataira… tehát szétszedi a filmet, előkészíti az anyagot. Ezt követően a szinkronrendező kiosztja a szerepeket. Néha egyeztetni kell a szereposztást a forgalmazóval és/vagy a gyártó filmstúdióval, hiszen nekik is vannak elképzeléseik, igényeik. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy-egy szerepre a rendezőnek lehetnek jobb, de szokatlan ötletei, a forgalmazó mégis a bevett hangokat kéri. Ilyenkor van egy kis küzdelem, ahol valamelyikünk győz. (nevet)

SZJ: Általában ki nyer?

TK: Ez elég változó. Megértem persze a forgalmazókat is, akik azt mondják, hogy a néző már megszokta az adott színészt valakinek a hangjával, ezért ők is ahhoz a hanghoz ragaszkodnak. Hiszen nekik a nézői igényeket kell elsősorban kielégíteniük. Viszont a szinkronrendezőnek azt a hangot kell megtalálnia, aki szerinte a legalkalmasabb a szerepre. Amikor egy több évadon keresztül futó sorozatban hallja például folyamatosan a néző az adott színészt a rá osztott hanggal, akkor azt megszokja. De amikor a sorozat indulásakor a szinkronrendező kolléga kiosztotta a szerepeket, az az ő egyéni ízlését tükrözi. Aztán meg, ha a sorozatban szereplő színész szerepet kap egy mozifilmben, előfordulhat, hogy nekem valamilyen okból nem tetszik az a hang. Mondjuk, mert úgy érzem, nem megfelelő erre a másik szerepre. Ilyenkor van az, hogy nem tartom meg a mozifilmhez vagy DVD filmhez a hangot, amelyet a nézők megszoktak. És ilyenkor van az, hogy kapom a szitkozódó leveleket. A legdurvább talán pont a Sötét lovag kapcsán érkezett – amikor Kristóf Tibor már nem tudott munkát vállalni és Reviczky Gábort hívtam helyette –, hogy legszívesebben lelőnének, hogy meg fognak várni a MAFILM előtt és lelőnek. Az emberek sokszor felháborodnak egy-egy választáson, miközben az én feladatom az, hogy a lehető legalkalmasabb színészre osszam az adott szerepet.

SZJ: És a rendezői feladatok?

TK: A hangok kiosztása előtt végignézem a teljes filmet eredeti nyelven, de, akkor már magyar szövegkönyvvel együtt. Ha úgy látom, hogy nem jó a magyar szöveg, tehát például nem megfelelő hosszúságú mondatokat írt a dramaturg, valamit félrefordított vagy kifelejtett, akkor javítom. Ha nem ismerek egy-egy kifejezést, inkább utánanézek, hogy ne maradjon a szövegben olyan dolog, ami nem megfelelő. Ezután egyeztetünk még egyet a dramaturggal is. Közben elkészítem a szereposztást. A mozis szinkronok esetében nálunk még van ún. besoroló vetítés, amikor eljön hozzánk a megrendelő (általában egy kreatív szakember), tőlünk a hangmérnök, a rendező és az asszisztens, a dramaturg pedig felolvassa a szöveget. Megnézzük együtt így a filmet és a felmerülő kérdéseket, technikai ügyeket leegyeztetjük. A felvétel közben az asszisztens az elmondott szövegek hosszúságát figyeli és segít a színészeknek a ritmussal. Bent ül a színésszel egy légtérben. A rendező pedig a hangmérnökkel a vezérlőben.

Ma már ritka az, hogy a kész eredeti filmmel dolgozhatunk. A Marvel filmek esetében például rendszeresen fordul elő, hogy először nem a végleges képet kapjuk meg. Érkezik egy első változat, aztán egy második, harmadik… Átvágják közben az egész filmet. Ilyenkor szegény vágó/asszisztens dolga, hogy átvágja a hanganyagot az új változatra. A Thor első részét például ötször kellett felvennünk! De régebben például az Ausztrália című, Baz Luhrmann film volt ilyen, amit kétszer kellett kompletten felvennünk. A főszerepet alakító László Zsoltnak volt nagyjából 250 tekercse és ki kellett jöjjön még vagy 180 pótra, mert annyira átalakították a filmet. Ilyenkor a vágó feladata, hogy megnézze, mit tud felhasználni a korábbi felvételekből, illetve melyek azok a jelenetek, amelyek teljesen megváltoztak.

A rendezői munkának ugyan nem része, de szoktam javaslatokat tenni arra, hogy ki legyen a fordító. Hogy konkrét példát említsek: A Vasember 3.-hoz szerettem volna megtartani az első két részen is dolgozó Speier Dávidot, hiszen ő nagyon otthon van a marveles világban. Ráadásul szeretek is vele dolgozni, mert bár gyakran ütközünk, mindig nagyon jó lesz a végeredmény. Viszont sajnos nem tudta elvállalni. Úgyhogy ezután annyi volt a kérésem, hogy az új dramaturgnak legyen kötelező megnézni az előző részeket, hogy a fordulatokat, a szereplők beszédstílusát át tudja venni. Általában nem én választok dramaturgot, hanem ez adott.

Fontosnak tartom elmondani, hogyan alakul ki egy film végleges szereposztása. A színészek kiválasztásában segít például az ISZDB és hasonló oldalak, de én mindig készítek egy saját elgondolású kiosztást is. Muszáj első, második, sőt harmadik szereposztást is készíteni, mert nagyon sokszor van az, hogy az ember elkészít egy remek összeállítást, de a kiszemelt színészek nem érnek éppen rá. Nemrég készítettem egy mozifilmhez szinkront. A két főszereplő adott volt, a mellékszerepekre pedig zseniális, isteni, színházi színészeket szerettem volna hívni, és azt gondoltam, hogy ez aztán nagyon jó szinkron lesz. Ehhez képest az egyikük külföldön volt, egy másik éppen megbetegedett, a harmadiknak pedig főpróbahete volt, úgyhogy egyszerűen – a két főszereplőn kívül – senki nem az lett, akit eredetileg szerettem volna. Ez sokszor nekem is csalódást okoz, mert az ember elképzeli, hogy egy-egy színész hogyan fogja mondani majd abban a jelenetben azt a mondatot, és aztán ez mégse jön össze. Itt szerencsére remek lett azért a szinkron így is. A szereposztással kapcsolatban gyakran ér kritika minket, de az emberek nem tudják, hogy a színészek is elutazhatnak, megbetegedhetnek, más munkájuk lehet. Sokszor próbáljuk egyébként tolni a munka leadását – például, ha Reviczky Gábornak főpróbája van és egy Robert De Niro filmet veszünk. De gyakran előfordul, hogy nem lehet húzni a leadást, mert tartani kell a mozis megjelenési dátumot, a DVD-k esetében pedig a gyártás miatt nem lehet halogatni a felvételt. Nem lehet azt mondani, hogy bocsánat, de a magyarok most két héttel később küldenék az anyagot, mert egy színész éppen külföldre utazott.

A felvétel során rendezőként a színész instruálása a dolgom. Amikor valamelyik színész megérkezik a stúdióba, elmesélem neki, miről szól a film, milyen figurát alakít, mi történik vele és milyen fejlődésen megy keresztül. A mozifilmet mindig kronologikus sorrendben vesszük fel, hiszen egy ember áll a mikrofonnál, és így szépen lehet építkezni. A DVD-re készülő filmeknél ez másképpen van: lehet, hogy a film közepénél kezdünk. Itt különösen fontos, hogy a színészeknek mindent elmondjunk, ami fontos a filmmel kapcsolatban, mert ők nem látják, csak a saját jeleneteiket. Amikor egy mondatot háromféleképpen is lehet hangsúlyozni, akkor az az én feladatom, hogy megmondjam a színésznek, melyik hangsúly a helyes, mert ő nem látta a filmet, nem feltétlenül tudja, hogy mi történt az előző jelenetben. Figyelnem kell tehát a hangsúlyokra, arra, hogy ne bakizzanak, és, hogy a színészi játék megfelelő legyen. Ezek alapján kell instruálnom és segítenem a munkájukat, ami egyébként néha nem könnyű feladat. A szinkronrendezéshez szükséges némi pszichológiai ismeret is, mint minden munkához, ahol emberekkel kell dolgozni. Előfordul, hogy nehezebb emberekkel kell együttműködni, akik ugyan remek színészek, de nehezebben kezelhetőek. Vannak olyan szituációk – például valaki ittasan érkezik a felvételre vagy dühkitörései vannak stb. –, amelyeket nehéz kezelni. Ilyenkor tudatosítani kell magamban, hogy ez nem rólam szól, hanem az adott színésznek az adott pillanatban van valamilyen problémája, amin át kell segítenem. A néző szerencsére ezt a legtöbbször nem érzi, mert a végeredményen nem látszik meg ez a küzdelem.

Szerintem a szereposztás nem kérhető számon 100%-ig a szinkronrendezőn, hiszen egyéb tényezők is közrejátszhatnak. Persze az, hogy jó színészeket hívjon egy rendező – főleg egy mozifilmhez – az alapvető. Ha már Vasember 3., akkor Fekete Ernő Tibor, aki eszembe jut ennek kapcsán. Szerintem az egyik legjobb színész ma Magyarországon, imádom színházban is és nagyon szeretek vele együtt dolgozni. Iszonyatosan alázatos és mindenből a maximumot akarja kihozni. A Szerelem a kolera idején és a Goya kísértetei című filmek esetében is előfordult egy-egy olyan jelenet, amikor a könnyektől nem tudtam megszólalni, mert Tibor olyan pillanatokat teremtett, amelyek olyan hatással voltak rám, mint egy katartikus színházi jelenet. Ezekért a pillanatokért is érdemes csinálni ezt a munkát. Ezek a felvételek örökre megmaradnak bennem. De a Vasember-filmek minden szinkronhangjával nagyon szeretek együtt dolgozni. Major Melindával, Kálid Artúrral stb.

A Vasember filmekben például a főszereplő dialógusai elég nehezek, mert Tony Stark intellektusa miatt csak úgy sorjáznak, pattognak a mondatok. Nagyon kell figyelni, hogy mindig minden hangsúly a helyén legyen, hogy amikor a következő szereplőt is felvesszük mellé, akkor értelmes párbeszédek alakuljanak ki a szereplők között. Ez például külön kihívás. A Tony Stark féle csibészség egyébként Robert Downey Jr. minden szerepében ott van. A Sherlock Holmesban is például. Tiborral pedig már annyira összenőttek, hogy nélküle számomra elképzelhetetlen Robert Downey Jr. magyarul.

SZJ: A szinkronjunkie.blog.hu-n több alkalommal is írtunk a Vasember 3. részének előzeteseiről – amelyek sajnos elég rosszul sikerültek. Az előzetesek hogyan készülnek nálatok?

TK: Az lenne az ideális, ha a film későbbi szinkronrendezője készítené a filmhez tartozó előzeteseket. A cégünk törekszik is erre, de sajnos előfordul, hogy más dolgozik az előzetesen és más a filmen. Elképzelhető, hogy az adott rendező éppen nem ér rá, mert egy másik filmen dolgozik, vagy egyéb feladatai vannak. Ilyenkor egyébként én is szoktam mérgelődni, mert az nagyon rossz, ha felveszek egy filmet, de az előzetest nem én készítem. Régebben volt a MAFILM-nél egy ún. reklámstáb, amelyik csak az előzetesekkel, illetve a tévé- és rádióreklámokkal foglalkozott. Ma már annyira össze-vissza jönnek az előzetesek, hogy nem lehet egyetlen stábot erre ráállítani. Azt gondolná az ember, hogy „á, egy előzetes…”, de ez az egyik legnehezebb műfaj, ugyanis kiragadott mondatok hangzanak el a filmből. Ilyenkor nem könnyű úgy instruálni a színészt, hogy sem ő, sem a rendező nem lát többet a jelenetből, mint egy-egy villanást. A dialógusoknak pedig sokkal élénkebbeknek kell lenniük. Egy mozis előzetesben sokszor van, hogy a film egy halkabb, intimebb jelenetét kell pörgősen, izgalmasan előadni. És arra is nagyon oda kell figyelni, hogy a dialógusok érthetőek maradjanak, miközben általában rengeteg a hangeffektus és sokszor beszél közben a narrátor. 5 évig foglalkoztam az előzetesekkel, reklámspotokkal és imádtam őket. Nagyon sokat lehet belőlük tanulni.

Á, igen, a fordítás. Ez a harmadik dolog, ami szerintem számon kérhető egy szinkronrendezőn – a végleges szövegkönyv. Igaz, hogy ez elsősorban a dramaturg felelőssége, azonban a fordító után a rendező is dolgozik a szöveggel, és, ha az a szöveg nem stimmel hosszban vagy esetleg értelmetlen, akkor a rendezőnek kell átjavítani. Ezért is fontos, hogy egy szinkronrendező tudjon idegen nyelveken. Előfordulhat velem is persze – például egy francia film esetében –, hogy nem értem az eredeti szöveget, de ilyenkor is megpróbálom kiszúrni a félrefordításokat, amiben segít a kép és a dialógusok belső logikája. Ha a magyar fordítás nincs összhangban a filmben történtekkel vagy két figura elbeszél egymás mellett, lehet sejteni, hogy valami baj van a szöveggel. Ilyenkor konzultálok a dramaturggal vagy valaki mással, aki szintén tud az adott nyelven, és javítunk a fordításon.

SZJ: Az előbb a rendezői feladatokról beszélgettünk. Mi az, ami ebből a kedvenc részed, és mi az, amit nem annyira szívesen végzel el?

TK: Igazából nem nagyon van utált feladat, még az előkészítő munkát is kedvelem. De – ha valamit meg kell neveznem – akkor, amit legkevésbé szeretek, az az adminisztrációs rész. Mondok is egy példát: nagyon sok mozifilmhez kell hangmintát küldenünk külföldre. Nemrég például a RIO című animációs rajzfilm második része volt ilyen. A folytatásban lesz hat új szereplő, és ezekhez a figurákhoz kért a külföldi stúdió hangmintákat. Ez a gyakorlatban úgy történik, hogy a készülő filmből rövid jeleneteket küldenek az egyes karakterekhez, amelyekre nekem három-három színészt kell hívnom. A RIO 2. esetében ez 18 embert jelentett. És a hangminták kiküldése előtt mindhez értékelést kell készíteni. Először sorrendbe állítom a hangokat – ki az első, ki a második és ki a harmadik –, majd indoklásokat írok mindegyikhez, természetesen angolul. Szívesen felveszem a hangmintákat, még a rangsorolás is oké, de az értékelések megírása… (nevet).

SZJ: Kicsit visszatérve a fordításokra: baráti körben sűrűn szoktam hallani – de olvastam ilyet már az interneten is –, hogy emberek azért nem mennek be szinkronos filmekre a moziba, mert rossznak tartják a fordítást. Sajnos úgy látszik, hogy a fordítást és magát a szinkronmunkát sokan nem választják külön. Hogy látod, lehet-e tenni valamit, hogy ez a helyzet javuljon?

TK: Sokszor gondoltunk arra, hogy összehívjuk a dramaturgokat, akikkel dolgozunk, hogy átbeszéljük velük az általánosabb hibákat. Korábban voltak is erre próbálkozások. Főként a hangalámondások fordítóit szoktuk megkérni, hogy üljenek be, nézzék meg velünk a filmet, beszéljük meg, hogy mit rontottak el. Sokan azt gondolják, hogyha van egy középfokú nyelvvizsgájuk, akkor már tudnak fordítani is. Csak azt felejtik el, hogy a fordítás egy külön mesterség, amit tanulni kell, és nem elég az idegen nyelv tudása, magyarul is tudni kell hozzá.

Itt a MAFILM-nél szerencsésnek érzem magam, mert a mozifilmeknél három kiváló dramaturggal is dolgozhatom: Speier Dáviddal, Tóth Tamással (ő fordította többek között a Harry Potter könyv- és filmsorozatot – a szerk.) és Heltai Olgával. Három nagyon különböző ember, de élmény velük együtt dolgozni. Okosak, igényesek és fantasztikus szövegeket írnak. Hogy egy vígjátékban például hogyan tudod feltalálni magad, hogyan tudod megoldani a magyarra egyszerűen átültethetetlen poénokat – ezek nagyon összetett dolgok. De másoktól sokszor én is kapok olyan fordításokat, amelyeknél 8-10 órám megy el arra, hogy rendbe tegyem a szöveget. Ez ugyan nem az én feladatom, de, ha nem javítom ki, akkor nem tudom felvenni a filmet. Egy közepes vígjátékot zseniális magyar hangokkal és ütős magyar szöveggel nagyon fel lehet dobni. Lehet belőle készíteni egy fantasztikusan jó filmet. De ennek az ellenkezője is igaz: egy félreosztott szereposztással és egy rossz magyar szöveggel tönkre lehet tenni egy filmet.

A saját filmjeimet általában meg szoktam nézni moziban, mert érdekel, hogyan reagál a közönség.

SZJ: A rendező egyik legfontosabb felelőssége a szereplők, azaz a magyar hangok megválasztása. Te melyik irányt képviseled: megtartod a bevett, megszokott hangokat, vagy inkább szerepek szerint, karakterek szerint osztasz?

TK: Előfordult már olyan helyzet, hogy egy amerikai színész egyik filmjében a megszokott hangját kapta tőlem, míg egy másikban annyira más, a szokásostól eltérő karaktert alakított, hogy mást osztottam rá. Érdekes, hogy például a rajzfilmek esetében általában nem a figura eredeti hangját kölcsönző amerikai színész alapján osztunk.

Talán azt mondanám, hogy középen helyezkedem el ebben a kérdésben. Szívesen fordítok arra időt – főleg egy mozifilm esetében –, hogy olyan emberrel dolgozzak, aki esetleg nem annyira gyakorlottan szinkronizál, de kiváló színész. Szívesen dolgozom a bevált hangokkal, de emellett szeretek kísérletezni és szeretek olyan színészeket behozni, akiket inkább a színház világából ismerünk.

SZJ: Ezzel kapcsolatban akkor hadd kérdezzem meg: sokat jársz a Katonába? (nevet)

TK: (nevet) Nagyon szeretek oda járni és nagyon szeretem az ottani társulatot. Külön helyet foglal el a szívemben Nagy Ervin, Rajkai Zoltán és Fekete Ernő Tibor. Mindhármukat másért szeretem, mindhárman borzasztó tehetségesek, élmény velük dolgozni. De az Örkénybe, a Vígbe, a Nemzetibe, a Radnótiba és más színházakba is sokat járok. Olyan sok színházi színésszel dolgozunk és dolgozom a MAFILM-ben, hogy kötelességemnek is érzem, hogy megnézzem őket a színpadon. Például Csőre Gábort, Fesztbaum Bélát, Für Anikót, Csuja Imrét, Söptei Andreát, László Zsoltot és még sorolhatnám kiket, mindig igyekszem megnézni színházban is. Sokszor elvetődöm így olyan előadásokra és társulatokhoz is, ahová másként nem jutnék el. Az egyik színész, akivel így találkoztam, az Mertz Tibor. Őt hívom mostanában John Malkovich magyar hangjaként, ami miatt egyébként szintén értek kritikák. John Malkovichot a Rochester grófja – A pokoli kéj című filmben Kulka Jánosra osztottam. Amikor a Red című filmet készítettük, akkor Kulka János éppen sokat forgatott, sokat játszott és jelezte, hogy az életébe nem fér bele a szinkron. Tehát bár első körben rögtön ő merült fel, nem tudta vállalni, így el kellett gondolkodnom, kivel tudnám elképzelni ezt a szereplőt. Ekkor ugrott be Mertz Tibor. A MAFILM-nél mindig tartunk „összmuszter” vetítést, amikor a kész filmet megnézi a vezetőség, a megrendelő, illetve a szinkronstáb. Ilyenkor készül még egy utolsó hibalista. Ezen a vetítésen is volt, akinek Tibor furcsa volt Malkovichként, nehezen szokták meg. Én viszont pont azt gondoltam, hogy Tibor sajátos hangja egyértelműen stimmel ehhez az őrült, különc figurához.

 Folytatása következik!

Igen, ez csak egy kamerás előzetes (innen is köszönjük a filmbuzi blognak a találatot). Igen, angol nyelvű. De annyiszor beszéltem már itt különböző minőségű fordítói munkákról; annyiszor hallani azt, hogy egy-egy szinkront azért nem tart jónak egy néző, mert hallhatóan félrefordított mondatokat hall - úgyhogy gondoltam egyet és belevágtam egy saját fordításba. Na, azért nem vittem túlzásba, nem a Lenin összest kaptam elő, hogy amolyan Speier Dávid-i módon megverseljem. Csak szolidan, egy rövid, de tartalmas előzetest választottam ki.

A tapasztalataim és gondolataim, röviden:

- A fordításkor a legnagyobb kihívás egyértelműen a tempó tartása. Az angol egy tömörítő típusú nyelv, a magyar pedig egy terjengősebb nyelvezetet kíván. Éppen ezért az ember gyakran belefut olyan angol mondatokba, amik 3-5 szóból állnak és a teljes értékű magyar megfelelőjük 5-7 (esetleg 10-12) szóból is állnak (kellene állniuk). A jelenetek hosszúságát variálni nem lehet, így ez a fordító számára nettó szívás. 

- A másik óriási kihívás a háttér ismerete. Pedig ma már könnyebb a fordítók helyzete, hiszen a google jó barát. Nézőként ennek ellenére is gyakran érezzük egy-egy komolyabb háttérrel rendelkező film esetében, hogy a fordítónak igazából halvány segédfogalma nem volt arról, hogy ki kicsoda és egyáltalán milyen alapanyagból készült a film. Lásd pl. Vasember 3 előzetes, ahol gyakorlatilag minden mondat mellément. Természetesen vannak erre gyönyörű ellenpéldák is: a Harry Potter sorozat, ahol a könyveket kiválóan magyarító Tóth Tamás Boldizsár készítette a filmek fordítását is.

- A fenti esetre mondok is rögtön egy gyakorlati példát. Ha megnézzük az új X-men film előzetesének első két mondatát, azok elsőre semmilyen tartalommal nem szolgálnak, az üzenetük is minimális. Ha valaki ezeket a sorokat legalább az új történet minimális ismerete nélkül akarja lefordítani, akkor jön a "Vasember 3 - effektus". (Vagy így lesz Rozsomákból Farkas, hogy stílusos legyek...) A történet hozzávetőleges ismerőjeként azonban komoly fejfájást okozott az, hogy hogyan tudom lefordítani ezt a két mondatot úgy, hogy benne legyen a sztori, de mégsem, el is áruljak valamit, de mégsem. Hogy mennyire sikerült, azt majd eldöntitek Ti :)) Kommentben jöhetnek a saját változatok!

(Az előzetes nem teljes, így a fiatal Charles Xavier két mondata és az idősebb által rá adott válasz hiányoznak.)

Eredeti szöveg:

"What’s the last thing you remember? I... had... a glimps into the past. You have to do for me, what I once did for you." - Professzor X

"You’ll need me as well. Side by side we end this war. Before it ever beginns." – Magneto

"So, I wake up in my younger body and… then what?" – Farkas

"Find me. Convince me of all of this." – Professzor X

"He’s got to take the two of us." – Magneto

"And where do I find you?" – Farkas

"On a different path. A darker path." – Magneto

"Logan, I was a very different man. Lead me! Guide me! Be patient with me!" – Professzor X

"Patience isn’t my strongest suit..." – Farkas

 Magyar szöveg:

"Emlékszel még valamire? Én... visszaláttam a múltba. Azt kell tenned értem, amit régen én tettem meg érted." - Professzor X

"Rám is szükség lesz. Együtt befejezzük ezt a háborút. Még azelőtt, hogy elkezdődne." – Magneto

"Felébredek a fiatal testemben és… aztán?" – Farkas

"Keress meg. Győzz meg minderről." – Professzor X

"Mindkettőnk kell neki." – Magneto

"És merre talállak?" – Farkas

"Egy másik úton. Egy sötétebben." – Magneto

"Logan, akkoriban még nagyon más voltam. Irányíts! Vezess! És légy türelmes!" – Professzor X

"Nem a legnagyobb erényem!" – Farkas

Várható magyar hangok: Sinkovits-Vitay András, Horányi László, Helyey László, Hevér Gábor

Annak ellenére, hogy a Tűzgyűrű egy egynyári robotos (szerintem), mégis jónéhány gondolatébresztő témát felvet mind a film maga, mind pedig a szinkron. A nyárra való tekintettel formátumot bontunk és csak úgy, magunkban értekezünk.

1. Ilyenek a földönkívüliek-e? 

A nagy számok törvénye alapján - elvileg - nem vagyunk egyedül az univerzumban. Az már csak a mi pechünk, hogy nem kis, buta, zöld emberkékkel futunk össze, hanem egy csapat okos, de rosszindulatú rémmel. Sajnos arra kategóriákkal kevesebb esélyünk van, hogy a hozzánk megérkező (mert, ugye mi szomszédolni még egy jó ideig nem fogunk) idegenek egy csokor virággal, a szép jövő ígéretével és egy szavazz rám táblával érkeznek, mintsem, hogy egyszerűen messziről lelőnek bennünket a Halálcsillaggal. Vagy eltérítenek egy meteoritot. Vagy küldenek egy kis űr-szénanáthát. Tulajdonképpen a Földet szinte bármivel negálni lehetne, hiszen annyira el vagyunk foglalva a belső háborúinkkal. De ez már filozófia. Ja, nem.

2. Jó a rendező-e?

Tudjuk, a filmet rendező Guillermo del Toro évek óta H. P. Lovecraft horroríró 1920-as évekbeli műveinek ötleteiből és az azokhoz készült rajzokból él. A Faun labirintusától kezdve a Hellboyon át egészen a Tűzgyűrűig szinte minden filmjében mindenki a Nagy Cthulhu. Összességében mindenképpen pozitív, hogy nem USA-beli rendező (del Toro ti. mexikói) kezei közé kerülhettek az óriásrobotok. Így elkerülhettük, hogy a filmben csak az amerikaiak által ismert három ország: Amerikai Egyesült Államok, Szovjetunió, Samsung (korábbi nevén LG) kerüljenek a filmbe.

Apropó film: szerintem ez nem is az volt. Inkább egy mozgó képregény - annak viszont igen látványos. Hozzáteszem, ezen nem tudom, hogy mit kellett rendezni. Volt egy logisztikai menedzser, aki megmondta a színészeknek, hogy mikor hova ne álljanak és volt egy akciórendező, aki elmondta a CGI - csapatnak, hogy mit rajzoljanak le. Az átkötő jeleneteket a büfés rendezte. És ő is játszotta.

3. Milyen a szinkron?

Rendben, azért csak eljutunk a lényegig... A válasz: érdekes. Egy érdekes kísérlet, hiszen a film klasszikus értelemben vett főszereplőinek hangját nem veterán, jól ismert színészekre bízta, hanem ritkán hallott hangokra. Ennek ékes példájaként az előzetesben még a főszerepet játszó Nagy Ervint a filmben már hiába keressük, Pál Andrásra cserélték. Róla például kiderült, hogy nem Pál Tamás, hanem András. A Radnóti Színház művésze (lesz), sok díjjal, remek színpadi szerepekkel - különösebb szinkronos előélet nélkül. És Ubrankovics Júlia? Na, ő aztán végképp homály szerintem mindenkinek. 

Az érdekes kérdés ebben, hogy kell-e/szabad-e szinte teljesen újonc hangokat főszerepre hívni egy nyári sikerfilmbe?

Pro: Felüdülés a fülnek, ha néha új hangokat is hallhat a mozikban. Mert valljuk be, bármennyire is kedveljük a hangjukat, ha utánanézünk, szinte minden filmben Stohl Andrást, Széles Tamást, Rajkai Zoltánt, Epres Attilát, Csőre Gábort, Nagy Ervint, Reviczky Gábort és Zsigmond Tamarát (bár érdekes, hogy a színésznők tekintetében azért nagyobb a szórás) halljuk. Ehhez jönnek az idényhangok - olyan színésznők és színészek, akik nagyjából egy-két évig hallhatunk gyakrabban (ilyen felfutásban érzem most Schnell Ádámot). Minden további nélkül össze lehetne tehát rakni egy olyan 30-as listát, amellyel a legtöbb sikerfilm szinkronját lefedjük. Ez egyrészről érthető, hiszen a rendezők szeretnének bevált kollégákkal dolgozni, akikkel megértik magukat, akik biztosan meg tudnak szólalni a mikrofon előtt (ennek talán legékesebb példája Stohl András, akinél ma nem nagyon akad univerzálisabb hang), másrészt persze anyagi oldala is van ennek, ami megint egy külön téma. Néha azonban mindenkinek jól esik új (vagy csak a mozis szinkron terepén új) hangokkal dolgozni, megismerkedni. A Marvel filmek kapcsán merült fel először az a dilemma, hogy okosan kelljen szerepet osztani, hiszen ott később, egy másik filmben a szereplők találkozhatnak és az bizony szarul "nézett volna ki", ha a Bosszúállók hat fős brigádjából négy Nagy Ervin és két Stohl András beszélgetnek. Az átlagnéző szempontjából tehát unalmas lehet, hogy két filmes robbanás között a külföldi színész magyar hangja még fejfájáscsillapítót és betétet is árul. De legalább konzekvens.
Egyrészről tehát rá kell döbbenni, hogy létezik ún. másodvonal (ami most egyértelműen NEM a minőségre utal, hanem a foglalkoztatottságra) is, olyan remek művészekkel, mint Dolmány Attila, a mostanában kicsit kevesebbet dolgozó Viczián Ottó, Görög László és még sorolhatnám. Másrészt lehet(ne) többet használni olyan színészeket is, akik hasonló profizmussal dolgoznának, de viszonylag ritkán állnak mikrofon megett: Trokán Péter, Cseke Péter (csak, hogy szomszédozzak egy kicsit) és a többiek.

Kontra: A nézők szeretik, igénylik, hogy a filmek főhősei a megszokott hangjukon beszéljenek - teszem hozzá jogosan. Így a fenti kísérletezés csak akkor helyes, ha nem a hollywoodi élvonal szerepeiről beszélünk. Ki örülne például, ha Robert Downey Jr. hangját (Fekete Ernő Tibor) lecserélnénk Zöld Csabára hirtelen. Valószínűleg senki, és ez teljesen érthető. De egy olyan film esetében, ahol kvázi ismeretlen színészek játszanak, ez elfér. Más kérdés, hogy a kiadott munka milyen minőségű. A Tűzgyűrűben Ubrankovics Júlia például egészen unalmas, monoton lett - igaz, hogy hozott anyagból dolgozott és - valljuk be - az eredeti színésznő Rinko Kikuchi sem egy Oscar - díjas alakítást tett le az asztalra. Ebben a tekintetben tehát egy kockázatos műfaj ez.

De azt hiszem, a fenti téma megérne még egynéhány misét.

Két gondolat a fordításhoz: Ha minden előzetesben elhangzik és a film egyfajta kulcsmondatává definiálódik az, hogy: "today we cancel the apocalypse", akkor azt illik hasonlóan pátoszosra lefordítani (emlékeim szerint nem hagyjuk, hogy elpusztítsák a világunkat lett belőle...). Nagyon sok helyen ez felmerült, ezért erre is kitérek: az egyik robot neve Gipsy Danger, amit sokan - tévesen - cigányveszélynek fordítottak (szerencsére a filmben maradtak a nevek), de az nem az. A Gipsy (az első magánhangzó "i" betű, ez szándékos) egy 1927-ben készült repülőgép motor volt, mely azzal vált "híressé", hogy kicsi volt, de erős. Szóval a magyar fordítás inkább: "Kicsi a bors, de veszélyes" :)

Most akkor megnézős a film-e?

Igen, de szigorúan csak moziban és szigorúan csak óriási adag popcornnal. Viszont a Jáger az Jaeger, tehát JÉGER! Tudom, hogy a Jaegermeister nem fizetett a termékelhelyezésére, de azért....