Bár a karácsonyi készülődés így novemberben még korai (ez alól persze kivételnek érzi magát a kereskedelem, ahol a halloweeni dekorációkat rögtön csokimikulásokra és üveggömbökre cserélik), mai születésnapos filmünkkel akár meg is nyithatnánk a szezont. Dr. Seuss 1957-ben írt, rímekbe szedett meséjét először 1966-ban dolgozták fel rajzfilm formájában, ám a 2000-ben készült filmnek köszönhetően Grincs és Kifalva lakói még szélesebb körű népszerűségre tettek szert. A történet üzenete ugyan kicsit szájbarágósan konkrét, de attól még igaz, hiszen az elanyagiasodott karácsonnyal szembeni bírálat ez, csak gyerekkönyvbe csomagolva. Nosztalgiázzunk tehát kicsit ma, a mogorva figura főszereplésével készült mozi los angeles-i bemutatójának huszadik évfordulóján.

A film igyekezett hű maradni az alapjául szolgáló könyvhöz, így sok rímet megtartott, és még a '66-os rajzfilmből is átemelt részeket - így például a “You’re A Mean One, Mr. Grinch” című dalt (amit a Mikulás-jelmez és szán készítésekor énekel), és a Grincs zöld színű bőrét. Ám azért, hogy elég hosszú lehessen mozifilmnek, a rendező Ron Howard jó pár módosítást és kiegészítést is megengedett magának. Cindy Lou Kit például mellékszereplőből az egyik főszereplővé léptették elő, és adtak egy kis háttértörténetet is a Grincsnek, amiből kiderült, hogy miért utálja ennyire a karácsonyt.
Ahhoz, hogy minden szereplőt Ki-vé varázsoljanak, a sminkeseknek és maszkmestereknek több, mint ezer órájuk ment el.
A Grincs kritikai szempontból vegyes fogadtatásra talált, hiszen Arany Málna-díjra is jelölték, ám a stábot bizonyára megvigasztalta a több, mint 260 millió dolláros bevétel - és ez csak az az összeg, amit az USA-ban hozott a konyhára.

A magyar változat munkatársainak köszönhetően minőségi mozit élvezhettünk mi is, nézzük, kik dolgoztak tehát  a szinkronon.
A könyvbeli rímek többsége a filmben a mesélő szövegében köszönt vissza, aki az eredetiben Anthony Hopkins, nálunk pedig Rajhona Ádám volt.

A frappáns magyar szöveg és a dalszövegek Speier Dávid munkáját dicsérik, akinek a nevét hallva nem is várhatunk mást, csak jó fordításokat. Sokat idézhetnék a filmből, a kedvencem a Grincs mondata, miután kimászott a kéményből: "Szegény derekam, minden hájjal nyekkent."
A Kobak-hegyen élő zöld szőrmók szerepére Jim Carreyt választották, akivel a stábtagok elmondása szerint nagyon nehéz volt együtt dolgozni, mert - valószínűleg a többórás sminkelés és maszkolás miatt - kibírhatatlanul viselkedett. Magyar hangja, mint megszokhattuk, ez esetben is Kerekes József volt, Kosztola Tibor rendező szerencsére ragaszkodott a korábban Dezsőffy-Rajz Katalin által kitalált pároshoz. Kerekes egy korábbi cikkünkhöz készült interjúnkban azt mesélte, hogy a kanadai színész szinkronizálása “olyan értelemben valóban kereszt, hogy a szakmában elkönyveltek a gumiarcú Jim Carrey magyar hangjaként, aminek van egy kis rossz mellékíze. Másfelől büszke vagyok rá, és ha a szerénységem sutba dobom, azt mondom, hogy aki fanyalog, csinálja utánam!” Azt is elmondta, hogy a “vele való” munka “(...) a  tekintetben kihívás, hogy egy mondaton belül sír, röhög, tüsszög, büfög, mégis úgy érzem, hogy könnyen megtalálom vele a közös nevezőt. Az esetek többségében a saját hangomon beszéltem, nem kellett különösebben megerőltetni, kivéve a Grincsnél, a Karácsonyi éneknél, vagy a Balszerencse áradásánál, ahol a több szerep miatt komoly kihívás volt követni őt.”
Ha valaki nem látta a filmet, a lenti videóból rögtön összerakja, milyen személyiség is a Grincs. Ami viszont vicces, hogy a forgatókönyv szerint az asztalterítő lerántásának nem kellett volna ilyen simán mennie, hanem hatalmas rendetlenséget kellett volna csinálnia. Ahogy láthatjuk is, Carrey improvizált és utólag söpört le mindent az asztalról, így talán még nagyobb hangsúlyt fektetve arra, hogy a karakter mennyire szereti a káoszt.

Cindy Lou Ki szerepében Taylor Momsent láthattuk, aki később a Gossip Girl - A pletykafészek Jennyjeként lett még ismertebb, majd abbahagyta a színészkedést, hogy a The Pretty Reckless alternatív rockegyüttes énekesnője legyen. A koncerteken és a klipjeikben látható Momsen kicsit sem hasonlít Cindy-re, sokan nem is tudják (elhinni), hogy ő játszotta az édes kislányt. Nálunk Bogdányi Titanilla magyarította őt.

Augustus polgármestert, aki, mint kiderült, nagyban felelős azért, hogy a Grincs olyan lett, amilyen, Jeffrey Tambor alakította, magyar hangját pedig Szilágyi Tibornak köszönheti. A Grincs egykori szerelmét, Martha Mayt Christine Baranski játszotta és Román Judit szinkronizálta.

Cindy Lou családját Bill Irwin (Lou), Molly Shannon (Betty), Jeremy Howard (Drew) és T.J. Thyne (Stu) formálták meg, magyar hangjaik pedig Józsa Imre, Kiss Eszter, Rába Roland és Seszták Szabolcs voltak. Ők is ugyanúgy a karácsony megszállottjai, mint a többi hozzájuk hasonló városlakó, az anyuka például mindenáron le akarja győzni szomszédasszonyát a házdíszítésben. Az apuka Lou pedig a postán dolgozik és élete küldetése, hogy mindenkinek eljuttassa az ajándékait időben. Ilyen családi háttérrel kissé meglepő, hogy a legkisebb gyerek máshogy gondolkozik, és a karácsony igazi értelmét keresi a pénzköltés és vásárlás közepette.

A történet nem meglepő módon happy enddel zárul, és az embernek az az érzése, hogy ezt a filmet mindenkinek meg kellene néznie a világon, hátha kicsit visszavennénk miatta a fogyasztásból és a karácsonyi őrületből. Nem, én sem gondolom, hogy ez lehetséges, de azért számíthatok egy karácsonyi csodára, nem?

Éppen ma lenne 68 éves Csörögi István, akinek bár életéről igen keveset tudunk, munkássága révén kitörölhetetlen helye van a Magyar Szinkron Pantheonjában. Csörögi Judit, István özvegye a következő gondolatokat küldte nekünk: "István szeretett fényképezni a telefonjával és ami mindig kéznél volt, mint téma, az a kedvenc macskái és önmaga. Az asztalán, ahol dolgozott, mindig hevert legalább egy macska. Szeretett játszani és maximálisan kiélvezte az életet."

Volt szerencsém személyesen interjút készíteni Csörögi Istvánnal, így bátran mondhatom, rendkívül közvetlen és türelmes embernek ismertem meg. Még az egyszerűbb filmekről, mint az X-men is áhítattal, szinte rajongással tudott beszélni, hiszen mindenféle műfajban megtalálta az emberi mélységet, drámát és annak szépségeit. Munkáin keresztül emlékezünk rá!

Kezdeti évek

Bár az első szinkronrendezésekről nincsen információnk, annyit tudunk, hogy István más korszakos kollégáihoz hasonlóan a Pannónia Filmstúdióban kezdett. A rendszerváltást megelőző feladatokat hangalámondások készítése is tarkította, amelyről a TV2 egy külön riportfilmben emlékezett meg. 

A mai korban megmosolyogtató és valószínűleg nehezen érhető a hangalámondás jelensége, ugyanakkor a 80-as évektől kezdve, ahogy a színes, otthoni videózás elindult a világban - és ezáltal Magyarországon is -, sok filmhez csak így lehetett hozzájutni. Ennek oka volt többek között az akkoriban még mindig létező cenzúra, az amerikai filmek korlátozott beengedése, illetve a kései magyar megjelenés is. Ma már a legtöbb produkció hazánkban is a világpremierrel egyidőben, sőt sokszor az amerikai dátum előtt kerül a mozikba, de évtizedekkel ezelőtt ez átlagosan hat hónap volt. E tényezők hívták életre a hangalámondásos változatokat, amelyeknek egyik elsőszámú közreműködője Csörögi István volt, akinek hangján egy generáció nőtt fel.

A Disney-filmek

Kevesen tudják, de István nevéhez a zseniális rendezései mellett számtalan, azóta klasszikussá vált Disney-dal magyar szövege kötődik. Szinte valamennyi "éneklős rajzfilmben" közreműködő volt, úgy a próza, mint a dalok szövegét neki köszönhetjük. A teljesség igénye nélkül, íme néhány cím, melyek magukért beszélnek: Hófehérke és a hét törpe (2. változat, rendező és fordító), A kis hableány (dalszövegek), A Szépség és a Szörnyeteg (magyar szöveg és a második változatban dalszöveg is), Aladdin (magyar szöveg), Pocahontas (magyar szöveg és dalszöveg), Tarzan (szinkronrendező és magyar szöveg), de neki köszönhetjük a Hobbit dalszövegeit is (természetesen a szinkronrendezés mellett). 

Az alábbi videóban Mikó István remekel Dzsiniként - a dalszöveg természetesen Csörögi István munkája.

Szinkronrendezések

A 90-es és 2000-es években szinte nem telt el úgy 12 hónap, hogy ne került volna ki a kezei közül egy olyan film, amely a szinkronban is meghatározó alkotássá vált. Jellemző volt Istvánra, hogy követte a híreket, munkája során pedig esztétaként elemezte a film történéseit és szereplőit. Emellett nem csoda, hogy több olyan kultfilm magyar változata is az ő rendezése, amelyeket rendre jobbnak tartunk az eredetinél. Rendezéseiről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. 

Néhány színészpáros, akit neki köszönhetünk:

• Hugh Jackman - Sinkovits-Vitay András: A 2000-ben debütáló mutánsok vezéregyénisége, a Logant alakító Hugh Jackman, az ezredfordulón csupán egy volt a feltörekvő sorozatszínészek közül, a magyar közönség jobbára létezéséről sem tudott. Csörögi István páratlan érzékkel passzintotta őt Sinkovits-Vitay Andráshoz, akivel a nézők abszolút kedvencévé váltak. 
• Robin Williams - Mikó István: Nem tudjuk pontosan, hogy az Aladdin vagy a Mrs. Doubtfire készült-e előbb, de egészen biztos, hogy az utóbbi rendezőjeként Csörögi volt az első, aki Robin Williamshez élőszereplős alkotásban társította utána elválaszthatatlan partnerét - Mikó Istvánt. 
• Natalie Portman - Zsigmond Tamara: Az 1999-es Star Wars-film, a Baljós Árnyak sok színész számára hozta meg az ismertséget, sőt olyan párosokat is bebetonozott, mint Samuel L. Jackson és Kőszegi Ákos vagy éppen Ewan McGregor és Anger Zsolt, de itt került először össze Natalie Portmannel Zsigmond Tamara (melyet aztán további 22 film követett). 
• Bill Murray - Tahi Tóth László: Bár Murray szerteágazó szerepválasztásai miatt magyar hangját illetően sem alakult ki igazi szakmai konszenzus, mégis az Idétlen Időkig lett az első film, amelyben leggyakoribb párját Tahi Tóth Lászlót kapta - természetesen Csörögi Istvántól.
  
  

A Harry Potter-csapat 

2001-ben Csörögi István egy komplett színészgenerációt tett fel a térképre, hiszen ő castingolta a Harry Potter gyerekcsapatát, köztük Gacsal Ádámot, Berkes Bencét és Szabó Lucát, akik nem csupán összeforrtak külföldi kollégáikkal, de máig keresett szinkronosok. Emellett persze minden részben volt egy-egy újabb remek húzása, tulajdonképpen minden szereplő telitalálat.

A Gyűrűk ura és a Hobbit trilógiák

2001-ben Csörögi István egy másik feladatnak is nekilátott, mely a komplett hazai színészszakmát megmozgatta. A Gyűrűk ura-trilógiában szereplő külföldi színészek közül a legtöbben itthon kevésbé voltak ismertek, így megszokott magyar hangjuk sem lehetett - mára szinte egyiküket sem tudnánk más párral elképzelni. Sajnos azóta sokan nincsenek már velünk, de ha nincs István, akkor olyan szinkronduókról maradtunk volna le, mint Elijah Wood - Csőre Gábor, Viggo Mortensen - Selmeczi Roland, vagy éppen Andy Serkis Gollamja Láng Balázs zseniális alakításában. 

További kultfilmek

Szinte kizárt, hogy legyen olyan hazai filmrajongó, akinek ne lenne kedvence Csörögi István munkái között. 413 rendezése és 77 magyar szövege kitörölhetetlen nyomot hagyott a magyar szinkronon. Bár eddig sem fukarkodtunk a remek címekkel, nézzünk néhány további kultfilmet: a magyar szinkron egyik legnagyobb remeke, az Asterix és Obelix - A Kleopátra küldetés, a Ben Stiller és Robert De Niro főszereplésével készült vígjáték filmsorozat, az Apádra ütök, minden idők legjobb Schwarzenegger-filmje, Az utolsó akcióhős, a magyar szinkron nagyágyúit felvonultató Vasálarcos, az Amerikai Pite, a vitathatatlanul legjobb Stallone-film (legalábbis itthon), az Oscar, olyan "csajos vígjátékok, mint a Bridget Jones naplója vagy a Dr. Szöszi, egy újabb szinkrondiadal vígjáték, amelyben kitalálták, hogyan lehet a magyart gorogul beszélni, azaz a Bazi nagy görög lagzi, a film, amely a Jack Black - Kálloy Molnár Péter kettőst feltette a vígjátékok térképére - Rocksuli, az 1999-es francia film, amely újra megszerettette a hazai nézőkkel az európai vígjátékot és később komplett filmsorozattá is vált, a Taxi, a Robert Downey Jr-féle Sherlock Holmes, a Madagaszkár, és ezt a sort is végeláthatatlanul folytathatnánk.

Legutolsó munkája a Vaksötét című horror és az X-men - Apokalipszis voltak, azonban dalszövegeit a legújabb Disney-remake-ekben is felhasználják. Csörögi István emléke máig velünk van, fordításai, dalszövegei örökérvényűek, nem különben rendezései, amelyeket elképesztő profizmussal vezényelt le akkor is egy egyszerű akciófilmről volt szó. Minden munkájában érezni azt a pluszt, amely miatt sokan rajongunk a magyar szinkronért. A legnagyobb szinkronrendezők egyike 2016-ban távozott közülünk. Ma lenne 68 éves. 

Idézzük fel egyik legjobb vígjáték-szinkronjának jelenetét búcsúzásképpen.

Néhány kép, amelyet a családtól kaptunk

(Kép: Centrál Színház)

82 éves korában elhunyt a Centrál Színház örökös tagja, Verebély Iván.

A színész több, mint 50 éven át lépett fel a Révay utca színpadán, csak épp a rendezők és a színházak nevei változtak a feje felett. Ő az a színész, akit soha senki nem "művészurazott”, mert tudatosan kerülte ezt a megszólítást: ha lehetősége volt rá, mindig összetegeződött a közönségével. Ha valaki odament hozzá azt mondta: "nyugodtan nevezz Ivánnak”. Iván, rád emlékezünk!

5 percnyi szerződés az Operettel

Verebély Iván gyerekkorában karmesternek és orvosnak is készült, mégis színész lett belőle. Édesapja a Vígszínház orvosa volt, így gyakran megfordultak náluk ismert színészek, és ez a színház felé terelte a kis Iván érdeklődését. E látogatások még a matematika érettségin is átsegítették az ifjú színészpalántát, ugyanis tanára tudván, hogy esélytelen a matematika-érettségi, inkább színházi történetekről faggatta számtan helyett, s mivel sztoriban nem volt hiány, a fiatal Verebély végül hármas matematika érettségivel fejezte be a középiskolát.

1961-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán. Már tanulmányai alatt szerepet kapott a Koldusoperában Szomorúfűz Walter szerepében, holott első- és másodévben sehol nem játszhatott színművészetis diák. A főiskola második évében Heltai Jenő Lumpáciusz Vagabunduszában Szalámi urat formálta meg, mint a világirodalom legkövérebb szerepét. Ekkoriban még kötelező volt vidéki színházhoz szerződni, így került a Miskolci Nemzeti Színházhoz.
A meghatározott két év lejárta után öt színházi ajánlat várta Pesten, és ő az Operetthez ment leszereződni. A papírok aláírása után boldogan sétált volna ki az ajtón, csakhogy a portás visszaküldte az igazgatóhoz. A direktornak nem volt választása: felsőbb utasításra semmissé tette a percekkel korábban aláírt szerződést, és a Nemzeti Színházhoz irányította Verebély Ivánt, hiszen a Nemzeti minden színházzal szemben elsőbbséget élvezett, és ők is igényt tartottak a munkájára. Verebély Iván hat éven át játszott Budapest legismertebb színházában, és állítása szerint minden létező szerepet eljátszott.

1968-ban került a Révay utcába a Vidám Színpadhoz. Az 52 év alatt számtalan szerepben látható volt, Woody Allen Csak semmi pánikjában, Harsányi Gábor Mindhalálig szexében, és Shakespeare Velencei kalmárjában is. Legutóbbi szerepei a Centrál Színházban az Illatszertárban és a My Fair Lady-ben voltak, mely utóbbiban a királynőt játszotta.

Verebély Ivánt a moziba járók is ismerhették. Játszott a Különös házasságban, a Csocsó, vagy éljen május elsejében, és a Csak szex és más semmiben is. Látható volt az Angyalbőrben című sorozatban, s legutóbb a Drága örökösök című sorozatban is. Akárcsak a színpadon, a televízió komikus darabjaiban is gyakori vendég volt. Játékát sajátos humor jellemezte, így lubickolt a kabaréjelenetekben.

Szinkronban

Állandó hangja volt Neil Summersnek. Közös munkáik a Nevem: Senki, a Robotzsaru vagy például a Bunyó karácsonyig. A Csengetett, Mylord?-ban Charles, az érsek magyar hangja volt, és Rowan Atkinsont is ő kísérte végig a ,,katasztrófafilmjében”. A színész rengeteg rajzfilmben szinkronizált – leginkább madarakat – és legismertebb ilyen jellegű szerepe kétség kívül Zazu, a szarka volt, az Oroszlánkirályban.

Verebély Iván a ’90-és években készítette a legmaradandóbb szinkron-alakításait. Ezek közt volt Gonzo szerepe a Szezám utcából, a Macska-Jajból és az Éj anyánkból a pap, a Hetedik testvérből nyuszipapa, ehhez hasonlóan a Télapuban a Húsvéti nyúl magyar hangja is ő volt. A 2000-es évektől ritkán, 2015-től egyáltalán nem szinkronizált.

A színész számára nem volt idegen, hogy ingyen lépjen fel, ha nemes célról volt szó. Számára rendkívül jó érzés volt adni, pláne akkor, ha cserébe örömteli arcokat látott.

Verebély Iván 1972-ben Jászai Mari díjat kapott, 2008-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével tüntették ki, s tavaly megkapta a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét is.

Nyugodjon békében.

Sorozatgyilkosos thrillerből 1995 előtt és után is készült jó pár, ám még ennyi évtized távlatából visszanézve a Hetedik még mindig magasan kiemelkedik a műfaj többi alkotása közül. Megrázó képsoraival, hangulatával, a jól megválasztott színészgárdával, és persze a drámai befejezéssel David Fincher és csapata egy igazi kultuszfilmet hozott létre. Ugyan érthetetlen módon a film csak egy Oscar-jelölést szedett össze (Legjobb hangvágás), más díjátadókon bőkezűen bántak vele. Szerencsére a közönséget nem az elismerések száma győzte meg, és a Hetedik ma is ott van a legjobbak között, például az IMDB Top 250-es listáján a huszadik helyen.
Fincher karrierje kezdetén Proganda nevű stúdiójával rendezett videóklipeket olyan világsztároknak, mint Madonna, George Michael, az Aerosmith vagy a Rolling Stones. Ezekben már fellelhető volt munkáinak jellegzetes színvilága, stílusa, például a belső terek gyakori használata. Első filmje az 1992-es A végső megoldás: Halál vagyis az Alien sorozat harmadik része volt, mely nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket,  Fincher pedig egy időre visszatért a kliprendezéshez.
1995-ben azonban a Hetedik forgatókönyvét kézhez kapva lehetősége nyílt még jobban kibontakoztatni stílusát, mely már a főcím videóklipszerűségében is megmutatkozott, és amelyet azóta rengetegen másoltak, utánoztak, lásd például a Homeland sorozat bevezetőjét. A mozinak köszönhetően persze nemcsak ezt, hanem a nevét is megismerte az egész világ, és újabb filmek rendezésébe foghatott, a mi nagy örömünkre.

Ha még nem láttad a Hetediket – bár kétlem, hogy sokan lennétek így ezzel – akkor vigyázat, spoilerek következnek!

A nyugdíjazása előtt álló, kiégett Somerset nyomozó és utódja, a fiatal, nemrég az esős nagyvárosba költözött Mills kénytelen együtt dolgozni, amikor egy sorozatgyilkos nyomára bukkannak. Úgy sejtik, hogy a gyilkos hét napon keresztül minden egyes áldozatát egy-egy főbűn elkövetése miatt végzi ki, és mindannyiuk halálának módjával azt a bűnt jelképezi. Így a falánk embert addig – 12 órán keresztül – eteti, amíg az bele nem hal, az ügyvédet, aki fösvény volt, arra kényszeríti, hogy a saját húsából vágjon ki egy darabot, és így tovább. Ahogyan helyszínről helyszínre járnak, a két nyomozóéval együtt forog a mi gyomrunk is a gyilkosságok nyomai és az áldozatok maradványai láttán. A Morgan Freeman és Brad Pitt által játszott karakterek szöges ellentétei egymásnak. Előbbi művelt, olvasott, az első két bűntény nyomaiból rájön, hogy még öt másik várható, és a könyvtárban keres válaszokat az ügy megoldásához, utóbbi az érzelmeire hallgat, és sokáig "dilinyósnak" tartja a gyilkost. "A hangok kényszerítettek, a kutyám akarta, Jodie Foster miatt tettem" - csúfolja.

Azonban ahogy már sok filmben láthattuk ezt a klisét, várható módon idővel valamiféle barátság, vagy legalábbis szövetség alakul ki a tapasztalt Somerset és a faragatlan Mills között. 
Morgan Freemant Helyey László ebben a filmben szinkronizálta először, utána még tizenegyszer dolgoztak "együtt", és milyen jól! A megfontolt és nyugodt Somersethez nagyon jól illett a hangja, és egyik kedvenc pillanatom tőle, amikor vacsora közben jóízűen nevet.
Brad Pittet akkori "szokásos" párja, Selmeczi Roland szólaltatta meg magyarul, és nem kellett csalódnunk, játéka megint harmóniában volt a Pitt által alakított karakterrel.
A fiatal nyomozó feleségét, Tracyt Gwyneth Paltrow alakítja, aki nagyban hozzájárult a két férfi kapcsolatának jobbra fordulásához. Paltrow a magyar változatban a ritkán hallható Udvarias Anna hangját kapta.

A gyilkost, aki csak a film utolsó fél órájában kap arcot, Kevin Spacey játszotta el mesterien. A rejtély megőrzése miatt a színész nem volt feltüntetve az előzetes stáblistában. Fincher úgy gondolta, ha Spacey neve szerepel már a film elején, a John Doe névre hallgató karakter lelepleződése kevésbé lett volna katartikus, hiszen a nézők várták volna, hogy megjelenjen a színész. Utóbb kiderült, hogy Spacey is örült ennek, hiszen így egyáltalán nem kellett nyilatkozna a sajtónak a film elkészülte előtt. Hűvös, hátborzongatóan nyugodt magyar hangját Blaskó Pétertől kapta.
A John Doe maga is beszédes név, mint tudjuk, az amerikai kultúrában egy név nélküli, átlagos emberre hivatkoznak így, illetve az azonosítatlan elhunytakat is így szokás nevezni. Nőknél ez a név a Jane Doe. Magyarul Gipsz Jakabnak, Jóska Pistának szoktuk hívni (mármint a név nélküli embert), és rettentően örülök, hogy senkinek sem jutott eszébe ezeket használni a magyar változatban.

A premier óta eltelt 25 év alatt rengeteg cikk, kibeszélő videó, értekezés született már a filmről, a rajongók darabjaira szedték és teóriákat gyártottak róla. Ezek közül a „fun factek” közül válogattunk most néhány, számunkra is meglepőt.

1. Andrew Kevin Walker forgatókönyvírónak köszönhetjük a film történetét, akinek a nevét három nyomozó is viseli a rendező másik filmjében, a Harcosok klubjában, mintegy előtte való tisztelgésként.
2. Több, olyan szögből készült felvétel is van a filmben Tracyről, mely előrevetítette későbbi sorsát.
3. Hetvennégy alkalommal hangzott el a "fuck" szó, legtöbbször Pittől.
4. John Doe tetteinek csak a következményeit látjuk a filmben, konkrét vérontást és erőszakot sosem – kivéve persze a legutolsó jelenetet, amikor Mills végez vele.
5. A hetes szám, mint jelkép, nem csak a címben, illetve a napok, az elkövetett gyilkosságok és a bűnök számában jelenik meg. A nyitójelenetben látható épületek házszámai mind hetessel kezdődnek, és pontosan hét másodperccel Doe halála előtt Tracy arcáról láthatunk egy pillanatnyi vágóképet.
6. A Psychohoz hasonlóan a nézők a moziból kijövet megesküdtek volna rá, hogy olyat is láttak, ami valójában nem is volt ott a vásznon, történetesen a doboz tartalmát. A rendezők persze szándékosan játszottak a képzeletünkkel, de ha újranézzük a Hetediket, bebizonyosodik, hogy tényleg csak a dobozt mutatja a kamera – Tracy levágott fejét nem.
   
   

7. A befejezést tekintve készült egy happy endes verzió is, mivel a New Line Cinema túl sötétnek tartotta a végül mozikba került változatot. Ebben Somerset időben rájött volna Doe tervére és megakadályozta volna Mills feleségének megölését, egy másik változatban pedig Tracy ugyan meghal, de nem a férje, hanem az idős nyomozó lövi le Doet, hogy a gyilkos terve ne valósulhasson meg egy az egyben. Szerencsére azonban Fincher és Pitt is ragaszkodtak az eredeti elképzeléshez, így aztán mi megkaptuk a szomorú befejezést.

A film Magyarországra egy évvel később, 1996 novemberében jutott el, a magyar szinkron a Synchronsystems stúdiójában készült. A főcímet, mint sok más alkalommal, itt is Szalóczy Páltól hallottuk. A stábban olyan nagy nevek szerepelnek még, mint Varga Tamás, Gruber Hugó, Végh Ferenc, Imre István, Barabás Kiss Zoltán, vagy épp Némedi Mari.

Melyik az a film, amit még a Hetedikhez hasonlóan sikeresnek tudnátok mondani a műfajból?

E sorok írója hallott már a sorozatról, de mindig hozzátették az ajánlásnál, hogy ,,nagyon-nagyon jó, de ne nézd, nem neked való”, így annyiban hagytam. Egy majdani cikkemhez felkerestem Végh Péter színművészt, aki ugyancsak említette a Gengszterkorzót – és nem csak azért, mert a főszereplőt szólaltatja meg benne – hanem azért, mert annyira szerette. Ennél a pontnál úgy gondoltam, hogy illene belenéznem a sorozatba, és pillanatok alatt ott ragadtam, mert igenis: nekem való.

A sorozat az 1920-es évek Amerikáját mutatja a szesztilalom idején. Akkoriban jó üzlet volt alkoholcsempészettel foglalkozni: találkozhatunk Nucky Thompsonnal, Jimmy Darmodyval, és még Al Caponéval is. A kezdetekben induló jó viszony hamar bandaháborúkhoz vezet, mert korántsem mindegy, hogy ki a legsikeresebb szeszcsempész. 

Ugyan jócskán vannak nehezen emészthető pillanatok az öt évad alatt (mind etikailag, mind látványt illetően) mégis briliáns, ahogy a sorozat viszi a nézőt, és nem ereszti. A szereplők kiválóak, egytől-egyig mindnek elhisszük, hogy jók, rosszak, bizonytalanok, őrültek. Ugyan nem ismerem, hogy milyen környezetben éltek az emberek az 1920-as években, de ennek ellenére állítom, hogy a díszlet elképesztő, és rendkívüli módon hozzájárul ahhoz, hogy az embert beszippantsa a történet, vagy annak valamely szála: hisz nem feltétlenül azon izgulunk, hogy megnyeri-e a polgármesteri választást az, aki a leginkább befolyásolható, hanem arra vágyunk, hogy tovább lehessünk részesei ennek a miliőnek.

Az bizonyára egyetlen Gengszterkorzó-rajongónak sem újdonság, hogy a szereplők valóban léteztek, s tényleg úgy éltek, ahogy a történetben láthatjuk. Ugyan vannak különbségek, Nuckynak és a testvérének például egyáltalán nem volt gyereke, és nyilván több esemény a képzelet szüleménye, az alapot mégis a kor bűnözői adták, igaz történeteikkel.

A Korzón található boltok többsége valójában létezett. A három és fél hónapon keresztül készülő díszletben található a Babette’s, amely az 1920-as évek valóságos szórakozóhelye volt. A készítők annyira figyeltek a korhűségre, hogy a belsejét is a régi fényképek felhasználásával tervezték meg. 

 Így épült a Korzó (angol nyelven)

A részletekre annyira odafigyeltek, hogy az írók még a pilot epizódot rendező nagynevű Martin Scorsese-hez is odamentek, és újravetettek vele egy-egy jelenetet. Történt ugyanis, hogy a jelenetben a Jimmy Darmodyt alakító Michael Pitt kalappal a fején jelent meg egy nőkkel teli szobában. Scorsese nem ismervén a kor illemtanát ezt hagyta, ám az írók szigorúan újra felvetették vele a jelenetet, hiszen akkoriban nem fordulhatott elő, hogy egy férfi nők társaságában kalapban legyen.

Ezek alapján nem nehéz elhinni, hogy kifejezetten sokba került a sorozat gyártása. A legelső rész elkészítése – beleértve a díszleteket – 18 millió dollárba került, a többi ,,csupán” 5 millió dollárt vitt epizódonként.

A magyar hangok

Az öt év alatt több, mint 1200 színész fordult meg a sorozatban, úgyhogy Aprics László szinkronrendezőnek korántsem volt könnyű dolga: olyan színészeket kellett találnia akár pármondatos szerepekre is, akik még nem szólaltak meg a szériában. Mivel a történet több szálon fut, így azt is nehéz lenne kijelenteni, hogy ki, illetve kik a főszereplők, így most négy színészt, és magyar párjukat mutatom be a sorozatból.

Enoch (Nucky) Thompson – Steve Buscemi – Végh Péter

Nucky Thompson – ahogy fentebb említettük – létező ember volt, gomblyukában mindig friss virággal. A filmen megjelenő Nucky is rendelkezik ezzel, s magánéletébe is bepillantást nyerhettünk. A karaktert megformáló Steve Buscemi igazán kalandos életutat tudhat maga mögött, melyekből egytől-egyig meríthetett a szerephez. A ’80-as években a színész éveken át tűzoltóként dolgozott, és már filmekben is látható volt, amikor a szeptember 11-i terrortámadáskor önként segített bajtársainak a mentésben. Egyszer egy verekedés során majdnem meghalt, amikor is késsel ejtettek sebet a nyakán és az arcán. Ez utóbbit minden forgatás előtt alaposan lesminkelik, hogy ne legyen látványos. A sorozatban nyújtott alakításáért számos díjat vehetett át a színész. 2011-ben és rá egy évre is megkapta a Screen Actors Guild-díjat a legjobb színész kategóriában, illetve 2011-ben megkapta a legjobb férfi főszereplőnek járó Golden Globe-díjat is.

Nucky Thompson magyar hangja Végh Péter, aki kiválóan tolmácsolja nekünk az érzelmeit rejtegető, olykor melegszívű bűnözőt. A magyar művész arról mesélt nekünk, milyen hatással volt rá a sorozat úgy, mint színészre, és nézőre.

Szinkronjunkie: Többektől hallottam – s most már én is alátámaszthatom - hogy a Gengszterkorzó a világ legjobb sorozata.

Végh Péter: Ez így van, én is ezt gondolom. Minden ízében, minden pillanatában olyan mérhetetlenül professzionálisan csinálták meg a sorozatot, hogy még a legkötekedőbb ember is nehezen találna benne kivetnivalót. A színészválasztástól kezdve a látványon, a fényképezésen, a kosztümön át olyan hihetetlenül pozitív hatással volt rám, és szinte mindenkire, aki szinkronizálta, hogy még a halálos ágyunkon sem fogjuk elfelejteni. Rendkívül hálás vagyok Aprics Lászlónak, amiért ezt a kiváló színészt, Steve Buscemit én szólaltathattam meg magyarul.

SzJ: Nucky karaktere is kedves volt Önnek?

VP: Arról, hogy a történet mennyire megrázó, sokatmondó és felemelő órákig lehetne beszélni. Vannak, akik nem szeretik a durvaságot és az agressziót, ami ebben a filmben van, de olyan remek színészek játszanak benne, hogy sosem felejtem el, hogy mennyit kaptam ettől a figurától. Néztem, hogy a színészek hogyan oldják meg a helyzeteket szakmailag, hiszen lenyűgöző színészi alakítások voltak benne. Az egyik epizódban volt egy olyan pillanat, amikor borotválkozás közben a borbély a pengével elvágta valakinek a torkát, és mondtam Aprics Lacinak, hogy adjon öt perc szünetet, mert rosszul vagyok. Előfordult olyan is, hogy sűrűn kapkodtam a levegőt, és ki kellett mennem egy pillanatra, mert olyan hatással volt rám, hogy nem tudtam rögtön folytatni. Mindezekkel együtt úgy gondolom, hogy műfaján belül ez egy remek sorozat.

SzJ: Nucky figurája rendkívül nehezen ,,nyílik ki”, nem igazán mutat érzelmeket. Hogyan fejtette meg a szereplőt? Milyen módon vitt bele szükséges érzelmeket úgy, hogy a színész arcán ritkán látható, hogy mit érez, mit gondol?

VP: Ösztönből csinálom. A munka mechanizmusának csak egy részében van tudatosság, egy másik részében nincs. Egyszerűen szólva: ha tudnánk, hogyan kell csinálni, be kellene zárni minden színházat. Látom a színész arcát, és annak megfelelően adom hozzá a hangomat. Az eredményt nagyban meghatározza az is, hogy ez egy közös munka a rendezővel, mert ő külső szem, a külső fül. Ő adja a visszajelzést, hogy amit csinálsz jó-e, hogy a hangod lefedi-e a figurát, vagy sem.

Nucky Thompson beszéde a sorozat első epizódjából

SzJ: Az amerikai sorozatokkal előfordul, hogy nem hagyják időben abba. Ön szerint a Gengszterkorzó is beleesett ebbe a hibába?

VG: Szerintem tudták, hogy ebben mennyi van, és időben abbahagyták. Ha valaki nem szerette, bizonyára azt mondta, hogy most már elég volt ebből a borzalomból, de szerintem az amerikaiak nagyon jól belőtték a mértéket, és pont akkor fejezték be, amikor be kellett fejezni.

SzJ: Mennyi időt vett el a sorozat szinkronja?

VP: Most már egyedül dolgozunk a mikrofon előtt, volt, hogy reggel 8-ra odamentem, és délután 3-4-ig dolgoztunk. Ez idő alatt nagyjából 2-3 epizódot tudtunk felvenni. Volt egy futószalag feelingje az egésznek, de a megrendelő határozza meg, hogy mennyi idő alatt kell leszinkronizálni, mi pedig próbáltuk tartani az időt.

SzJ: Hogyan tudta összeegyeztetni a szinkronmunkát a tatabányai színházzal?

VP: Mivel nem Tatabányán lakom, úgy szerveztük a munkát, hogy olyan napokat választottunk, amikor nem kellett mennem próbálni. A színházzal leegyeztettem, hogy melyik napom lesz teljesen szabad, és ilyenkor végig a szinkronban voltam, és a Gengszterkorzót csináltam nagy élvezettel.

Orosz Ákos, Aprics László, Végh Péter

Jimmy Darmody – Michael Pitt –Orosz Ákos

Michael Pitt már 16 éves korától játszott sorozatokban és filmekben, így láthattuk a Dawson és a haverok és a Különleges ügyosztály pár epizódjában is. A modellként és zenészként is tevékenykedő színész egy 2012-es interjúban azt mesélte, hogy csupán két napjuk volt megtanulni egy-egy epizód szövegét. Elmondása szerint folyamatosan az írókat zaklatta, ugyanis érzése szerint a karaktert úgy volt képes jól megformálni, ha ismeri Jimmy múltját és jövőjét is. Magyar hangja Orosz Ákos, aki amerikai kollégájához hasonlóan zenészként is tevékenykedik az Aszittem nevű zenekar frontembereként. A magyar színész nagyon jól idomul a helyét kereső Jimmyhez, és szépen végigviszi a karakter változásait, és éli meg drámai pillanatait. A magyar színész előtt felfelé ívelő szinkron karrier állhat, ugyanis legutóbbi munkája a Tenet című film főszerepe volt. 

Margaret Schroeder – Kelly Macdonald – Pálmai Anna

A brit színésznőnek a Trainspotting mellett a Gengszterkorzó volt a legnagyobb dobása; előtte leginkább mellékszereplőként láthattuk például a Harry Potter és a halál ereklyéiben, vagy a Nem vénnek való vidékben. A színésznő a sorozat forgatása alatt nagyon élvezte a korhű ruhák viseletét, és mivel érdekli a történelem, rengeteget olvasott az amerikai szesztilalmi időszakról. Kelly Macdonald magyar hangja Pálmai Anna, aki egy 2016-os Origónak adott interjúban elmondta, hogy szinkron tekintetében a legtöbbet a Gengszterkorzót is rendező Aprics Lászlótól tanulta. A színésznő a sorozatot egyik kedvenc munkái közt említi, ahol a szerény, nehéz sorsú Margaretet szólaltatja meg. Anna hangja eleinte szokatlanul hathat, mert mélysége egyfajta magabiztosságot ad Margaretnek, ám idővel, ahogy a szereplő tényleg egyre bátrabb lesz, Anna hangja is jobban hozzásimul a karakteréhez.

Nelson Van Alden – Michael Shannon – Haás Vander Péter

Michael Shannon karakteres arca jó szolgálatot tett Van Alden szerepének. A színész biztos volt benne, hogy egy gengsztert kell alakítania, így ő volt a legjobban meglepődve, amikor közölték vele: a törvény vas öklét kell eljátszania. A színész elmondása szerint nagyon élvezte a forgatást, és mivel minden epizódban csak egy-egy jelenet jut a szereplőknek, így a forgatási hónapok alatt bőven volt ideje a családjával lenni, illetve más munkákat elvállalni. Jó emlékek ide, vagy oda, a színész sosem nézte vissza magát a képkockákon; a produkció DVD-n küldte el neki a sorozatot, ám ő továbbadta, és elmondása szerint a DVD jó ajándéknak bizonyult. Haás Vander Péter mély hangja elképesztően jól passzolt Michael Shannon játékához. Az öt éve elhunyt magyar színész kiválóan ráérzett arra, hogy a karaktert hogyan tartsa hozzánk közel, és mégis távol. Nem lehetett egyszerű dolga, hiszen Nelson ügynök még inkább elrejti az érzelmeit, mint Nucky; arcáról ténylegesen semmit nem lehet leolvasni, csupán tekintete segít elképzelni, hogy mit érezhet. Épp ezt teszi Van Alden ügynök karakterét annyira titokzatossá, s ehhez a titokzatossághoz Haás Vander Péter kiváló munkája is hozzájárult.

A már említett, elképesztően hosszú névlista ismertetésétől ezúttal eltekintünk – legalábbis írásban, de az alábbi videó egy vége főcímet mutat be. Hallgassátok meg, mennyi-mennyi színész vett részt a sorozat magyar szinkronjának létrejöttében!

Ti néztétek a sorozatot? Mit gondoltok róla?

A budapesti Katona József Színház alapító tagja, a Jászai-díjas színművész, a Szomszédok erdésze, Dénes bácsi. Mindenki máshogy emlékszik rá, de egyetlen dolog közös bennünk - mind nagy szeretettel gondolunk Kun Vilmosra, aki már 5 éve nincs köztünk. Vele folytatjuk portrésorozatunkat, melyben tavaly október óta hónapról-hónapra a magyar szinkron szakma legendás alakjairól emlékezünk meg.

A színművész Győrben született 1926-ban, és kortársaihoz képest kissé későn, huszonkilenc évesen végezte el a Színművészeti Főiskolát. Pályája a szülővárosában, a Kisfaludy Színházban kezdődött 1955-ben. Ebben az évben találkozott későbbi feleségével, Olsavszky Évával, akivel mindketten a már említett fővárosi színház alapítói közé tartoztak.
Győr után Kaposvár következett, de játszott Debrecenben is, és 1980 és 82 között a Nemzeti Színház társulatát erősítette Sziládi János igazgatósága alatt. Ezután jött a Katona, ahol utoljára 2014 őszén lépett színpadra. Amennyiben pontosak a Színházi Adattár értesülései, Zsámbéki Gábor (a színház legendás rendezője) legtöbbször – huszonötször – Kun Vilmost rendezte. 
A Petőfi Sándor utcai épületben töltött több, mint harminc év alatt összesen 67 darabban játszottak együtt feleségével. Amikor pedig külön szerepeltek, akkor szinte mindig felhívták egymást a szünetekben, beszámolva arról, kivel mi történt az aznapi előadáson. 

Kun Vilmos és Olsavszky Éva a Machbethben a Katonában (2008, Szilágyi Lenke)

A "katonás" évek

A Katona Kamrájában kapott helyet 2010-től kezdve a Hatvan perc c. beszélgetéssorozat, melynek egyik epizódjában a házaspár is Veiszer Alinda vendége volt. Ebben hangzott el a színművésztől többek között az is, hogy “Nem vagyok panaszkodós természet. Persze a színész felett mindig van felhő. Azzal, hogy a pályára lép, megaláztatásokat is vállal. Ahogy gátakon mászik keresztül, innen, aki én vagyok, oda, aki pedig a szerep, kínkeserveket él át. S ha közben botlik, kegyetlenül figyelmeztetik rá. Így van rendjén, kell egy külső szemlélő, a rendező, aki a hibákra int. Mégis a beteg olyan orvost szeretne, aki nemcsak kíméletlenül megmondja, mi a baja, de időnként meg is simogatja. Nagyon önérzetes ember ne álljon színésznek”. Nem is készült eredetileg annak, ám szerencsénkre mégis ezt a pályát választotta.
Színházának oszlopos tagja volt, és mind a társulat, mind pedig a színházlátogató közönség a szívébe zárta őt. Előadásaikkal gyakran látogattak el más országok színházaiba, így Kun Vilmos (is) vendégszerepelt többek között Párizsban, Bécsben, Moszkvában, Prágában és Zürichben.
Kiemelkedő alakításai közé sorolják Cicero megformálását Shakespeare Julius Caesarjában, Firszt a Cseresznyéskertben, Vova karakterét a Jerofejev-féle Walpurgis-éjben, de eljátszotta Spiró György Koccanásának Öregemberét is, illetve 2004-ben például az Ivanov c. Csehov-dráma Jegoruskája volt. A Ledarálnakeltűntem c. előadásban Albert K szerepét játszotta el, Srbljanović Sáskák című drámájában pedig Jovic karakterét öltötte magára. A Gondnokság című különleges színházi sitcomban pedig a nagy kun szerepét osztották rá.

Jegoruska szerepében 2004-ben (Katona József Színház)

Dénes bácsi a "szomszédból"

Ha a színpad csak egy "szűk" körben való ismertséget hozott számára, a tévé minden bizonnyal országosat is. 1987 tavasza mérföldkő volt a magyar televíziózás történetében, hiszen akkor kezdődött el a korszak egyik legnépszerűbb sorozata, a Szomszédok - és meghatározó lett a színművész életében is, aki Dénes bácsit, az öreg erdészt alakította benne, akinél János (Trokán Péter) – az erdészházban – mindig meghúzhatta magát, ha épp összevesztek Almával (Fehér Anna).

Láthattuk őt ezen kívül a Szirmok, virágok, koszorúkban mint börtönigazgató, A három testőr Afrikában c. Rejtő-feldolgozásban a köztársasági elnök szerepében, a Sorstalanságban nagypapaként, a Buhera Mátrixban pedig ő volt Bandi bácsi. Az Angyalbőrben című sorozatban rengeteg szinkronizáló színész játszott főszerepet vagy tűnt fel olykor (bár valószínűleg nem ez volt a casting oka), így Kun Vilmost is láthattuk egy-egy epizódszerep erejéig. 

A mikrofon mögött

Mosolygós, jóságos arca mellett hangjára is sokan emlékszünk, hiszen közel hétszáz filmben szinkronizált főbb, vagy épp mellékszereplőket. John Gielguldot (Törvényes gyilkosság, Titkos világ, Egyedül a ringben, Megkísértve, A pénz beszél) több alkalommal is megszólaltatta, csakúgy, mint Alain Cuny-t (A polip c. sorozat). Ismertebb szinkronszerepe volt viszont Desmond Llewelyn Q-ja három James Bond-filmben (Csak kétszer élsz, Aranyszem és A világ nem elég). A Knight Rider-sorozatban azt a Wilton Knightot (Richard Basehart) szinkronizálta, aki megmentette Michael életét, és a fia arcát varratta az övé helyére. 

A Ternovszky-féle Egérút című animációs filmben ő szinkronizálta Zuzmót, az erdő bíráját, míg a Mickey egér klubjában és a Tigris színrelépben Füles hangja volt. Szinkronjai több évtizedig nyúlnak vissza, a Mary Poppinsban és A muzsika hangjában is hallhattuk őt.
Az emlékezetes Jákob rabbi kalandjaiban az eredeti Jákob rabbinak (Marcel Dalio) adta a hangját, a Rendőrakadémia-sorozatban Eric Lassard parancsnoknak (George Gaynes), A napfény ízében Ferenc József császárnak (Frederick Treves), A majmok bolygója első szinkronos változatában Dr. Zaiusnak (Maurice Evans), a 22-es csapdájában Daneeka dokinak (Jack Gilford), a Zeffirelli-féle Názáreti Jézusban pedig a Laurence Olivier által megformált Nikodémust magyarította.
Ő volt továbbá Serge, a pincér hangja is a Házibuli-filmekben, és hallhattuk őt sok Bud Spencer-Terence Hill filmben kisebb szerepekben. Az ifjú Indiana Jones kalandjai című sorozatban ő szólaltatta meg az idős Indyt, A pampák királyában pedig Geremias Berdinazzit.
A kétezres évektől kezdve a mikrofon mögött is egyre kevesebb szerepet vállalt, de az Amélie csodálatos életében még ő szinkronizálta Serge Melint Raymond Dufayel karakterében, itt fel is idézhetjük hangját. Egyik legutolsó munkájában a Ne szórakozz Zohannal! címszereplőjének édesapját magyarította nekünk.

Ahogyan mindegyik "portré-társa", ő is itt marad velünk mindig, filmjei és szinkronszerepei által. Szeretettel emlékezünk rá!

Kenderesi Tibor, Trokán Péter és Kun Vilmos - három szinkronizáló színész egy jelenetben a Szomszédokban

A házaspár az Idegen gyermek (1985) című filmben. 

(Borítókép: Katona József Színház)

A 90-es évek (egyik) legemlékezetesebb rajzfilmje kétség kívül a Bolygó kapitánya volt. ,,Éljen a kapitány!” – kiáltották a planétások, amikor arra biztatták a hőst, hogy védje meg a minket körülvevő természetet. Akinek nem volt négy testvére, nehezen oldotta meg otthon a Kapitány előhívását, de ennek ellenére mindig elkészítettük papírból az áhított gyűrűt, s képviseltük az egyik elemet az ötből. A legmenőbb a szív volt, mert amint felvettük a szíves papírgyűrűt, egyből tudtunk beszélni az állatokkal. A sorozathoz két szinkron készült, mi most a klasszikus, első verziót mutatjuk be nektek.

A Kapitány figurája (nem) meglepő módon DC és Marvel képregények keveréke, ugyanis a hőst a DC képregények Captain Atom-ja, míg a Planétásokat a Marvel képregények Psi-Force szériája ihlette.

A sorozat olyan témákat is boncolgatott, amiket a gyerekek nem feltétlenül értettek, így volt szó a drogozásról, és az AIDS-ről is.

A felnőttek is megtalálhatták az érdekességeket: egy epizódban maga Hitler az ellenfél! A történet szerint Dr Métely visszautazik az időben, hogy nukleáris fegyvereket adjon el a náci vezérnek, s ezt kell megakadályozniuk a főhősöknek.

Ugyan azt nem tudni, hogy a sorozatot néző gyerekek közül hányan lettek környezetvédők, az tény, hogy a széria hatására kialakult egy mozgalom, amely megkapta a merchandising után járó bevételeket, s ebből támogattak környezetvédelmi projekteket. A mozgalom a mai napig aktív.

Barbara Pyle, a sorozat executive producere így emlékezett a munkálatokról a The Guardian januári interjújában: ,,Úgy gondoltuk, hogy szükségtelen egy újabb macsó szuperhőst létrehoznunk, ezért lett a Bolygó Kapitányából egy antihős, aki nem tudna létezni a Planétások egyesített hatalma nélkül. A Kapitánya maga egyfajta metaforája a nemzetközi összefogásnak, melyet öt gyűrű jelképezett. Soha nem gondoltuk volna, hogy a történeteink valóra válhatnak. Egy epizódban Wheeler 2025-be utazik, ahol árvizet és éhínséget lát, ami a valóságban már évek óta történik.”

 A sorozat intrója Haás Vander Péter narrálásával

 A Bolygó Kapitánya – David Coburn – Laklóth Aladár

Meglepő, de igaz, hogy a Kapitányt eredetileg Tom Cruise szólaltatta meg, ám az első hat epizód után kiszállt, ezért David Coburn ugrott be a helyére, aki a már rögzített hat rész szinkronját újra felmondta. Az amerikai színész jó élményekkel emlékszik vissza a sorozatra: kiváló, ismert színészek szinkronizáltak benne (Whoopi Goldberg, Meg Ryan, LeVar Burton), és mindannyian minimálbérért vállalták a feladatot.

A Kapitányt magyarul Laklóth Aladár hozta el nekünk, akivel beszélgettünk a sorozatról, a ’90-es évek szinkronjáról, és az is szóba került, hogy vajon elérte-e a Bolygó Kapitánya a célját.

Szinkronjunkie: Ugyan régen volt már, de emlékszik arra, hogy hogyan kapta meg a szerepet?

Laklóth Aladár: Akkoriban nagyon sokat jártunk dolgozni a Pannónia Filmstúdióba. Szinte napi elfoglaltság volt a szinkronizálás, és valahogy így történhetett, hogy rám esett a szinkronrendező, Somló Andrea választása.

SzJ: Manapság sokat panaszkodnak arra a színészek, hogy rohamtempóban készül egy-egy sorozat szinkronja. Ez már a ’90-es években is így volt?

LA: Nem, akkor egy picit más volt. Ugyan a mai napig tekercsnek hívjuk azt az egységnyi anyagot, amire dolgozni hívnak minket, pedig már régen más technikát használunk. Akkoriban még feldarabolták a filmet, majd összeragasztották, ez volt a tekercs. Ezeket megnéztük, elpróbáltuk, és amikor jól ment, felvették a hangot, majd összevágták. Külön ember feladata volt, hogy a tekercset a gépbe tegye, rajta kívül pedig a hangmérnök, a rendező, és a rendezőasszisztens segítették a színész munkáját. Előfordult, hogy a technika kifogott rajtunk, és az összeragasztott filmtekercsek lángra kaptak, de ma már digitális technikával dolgozunk, így ilyen nem fordulhat elő. A Bolygó Kapitányánál elmondták, hogy kinek milyen a karaktere, és eszerint dolgoztunk, de film esetében is tudtuk, hogy miről szól, és hogyan fogjuk szinkronizálni.

SzJ: Hiányzik az a békebeli korszak, amikor volt idő a munkára?

LA: Nem mondanám, hogy nekem, hanem inkább a minőségnek hiányzik. Ilyen tempóban, ahogy a filmek, de leginkább a sorozatok készülnek, nem lehet olyan magas minőséget produkálni. Természetesen a mozifilmeket továbbra is lepróbáljuk, de a digitális technika rendkívüli módon felgyorsította a munkát. Régebben egy óra alatt nagyjából 15 tekercset tudtunk megcsinálni, most már akár ennek a dupláját is. Amikor nosztalgiázom, csak azért teszem, mert régebben abban az egy stúdióban csak olyan szinkronizált, aki színész volt. Nem voltak szinkronszínészek, és az én olvasatomban nincs is ilyen szakma: vannak színészek, és vannak gyorstalpalók, ahol ,,szinkronszínészeket” képeznek, ami nagyjából olyan, mintha egy orvos a sufnijában tanítana műteni.

SzJ: Észrevehető, hogy mostanában kevesebbszer hallhatjuk Önt filmekben. Ez tudatos döntés?

LA: Igen. Nem akarom végeláthatatlan brazil szappanoperák szereplőit sem hallgatni, sem szinkronizálni. Megkérdezem, mi a feladat, és ha úgy látom, hogy van értelme, akkor örömmel megcsinálom.

SzJ: 113 részes volt a Bolygó kapitánya. Ön akkoriban a Madách Színházban játszott. Nehéz volt a két munkát összeegyeztetni?

LA: Nagyon egyszerű volt, mert teljesen bevett szokás volt abban az időben, hogy a színházban kettőig próbáltunk, utána fél 3-ra felmentünk a szinkronstúdióba, és dolgoztunk estig, vagy ha előadás volt aznap, akkor fél 6-ig. Nem kellett 6-8 különböző stúdióba rohangálni, mert akkor egyetlen szinkronstúdió létezett, a Pannónia. A Bolygó Kapitányán évekig dolgoztunk. Nem napi sorozatként adták, hanem mindig hétvégén vetítették a televízióban, így volt idő elkészülni a szinkronnal. Ma már egy 113 részes sorozatot három hét alatt meg lehet csinálni.

SzJ: Mit gondol, a sorozat jól közelített a környezetvédelem kérdéséhez?

LA: Mindenképpen jó dolognak tartom, hogy már 30 évvel ezelőtt tudatosan egy olyan nemzedék felé fordultak ezzel a témával, aki még fogékony az újra. A sorozat erre mindenképpen jó volt, de a nevelésen elcsúszhatott a dolog. Ha a gyerek otthon is azt látja, amit a média közvetít neki – jelen esetben a Bolygó Kapitánya – akkor úgy fog felnőni, hogy tudatos környezetvédő lesz, viszont ha azt látja, hogy a Kapitány vigyáz a környezetre, de az apukája kidobja a palackot az autóból, akkor nem fogja tudni összerakni a fejében. Talán még erőteljesebben kellett volna próbálkozni, több hasonló témájú filmre, vagy sorozatra lett volna szükség, viszont mindenképpen működött, mert 30 év elteltével is tudunk a Bolygó Kapitányáról beszélgetni.

SzJ: Ön szerint ma is szükség lenne egy hasonló sorozatra?

LA: Mindenképpen, viszont nem feltétlenül a televízióban. Tízéves korig ülnek a gyerekek a tévé előtt, aztán egyre inkább az interneten nézik a filmeket és a sorozatokat, másképpen el sem jutna talán hozzájuk. Olyan film kellene, ami már 4-5 éves kortól megszólítja őket, mert ebben a korban még oda lehet ültetni a gyerekeket, és megnézik. Később már nem fogja őket érdekelni. Az, hogy szükség lenne még hasonló rajzfilmekre, egészen biztos.

SzJ: Az utóbbi időben rengeteg szuperhősös film készült. El tudna képzelni egy filmet a Bolygó Kapitányáról?

LA: Igen, de pont ettől vagyok kicsit szkeptikus, amit az előbb mondott, hogy ,,rengeteg szuperhősös film készült” így kérdés, hogy tudna-e valami újat mondani a Bolygó Kapitánya, ha szuperhőssé válna. Ma már az sem mindig egyértelmű, hogy ki kivel van: a főhősök is ütik-vágják egymást. Ezeknek a filmeknek a nagy része tiszta rombolás, csak azt látjuk, hogy hogyan pusztítanak el maguk körül mindent. Rombolni rendkívül egyszerű: felépít valaki egy homokvárat, ami egy napjába is telhet, és egy pillanat alatt szét lehet rombolni. Alkotni borzasztóan nehéz, és ezt kellene megtanítani a gyerekeknek és a fiatalabb nemzedéknek, amit a Bolygó Kapitánya is üzent: alkoss, teremts, védj, gondozz!

SzJ: Ha elkészülne ez a film a Bolygó Kapitányáról, vállalná a szinkronját?

LA: Persze, minden további nélkül.

A Planétások

A Planétások az öt fiatal csapata, akik angolul nem azt kiáltják, hogy ,,Éljen a Kapitány!” hanem azt, hogy ,,Go Planet!” ami valóban nehezen adható vissza magyarul, de igazán jó csatakiáltással oldották meg a magyar változat munkatársai. 

Kwame Afrikából érkezett a csapatba, ő uralja a Földet. Magyarul a hangját Kassai Károly adta, aki ugyan talán picit idős volt egy fiatal sráchoz, de talán pont ez az oka annak, hogy mindig Kwamet tartottam a csapat vezetőjének, mert (a hangja miatt) ő tűnt a legfelnőttebbnek ötük közül.

Wheeler uralta a tüzet. Magyarul a kortalan hangú Szokol Pétert hallhattuk, akinek nagyon jól állt a szeleburdi fiatal karaktere.

Linka a Szovjetunióból érkezett a csapatba a Szél uraként, Huszárik Kata tolmácsolásában. A színésznő kedves hangja kiválóan passzolt Linkához, aki sorozat második szinkronjára orosz lett, hiszen addigra már szétesett a Szovjetunió.

Gi, az ázsiai lány a Víz erejével lett felruházva, de a szinkronrendező a hangját Balogh Erikáéval ruházta fel. A magyar színésznő jellegzetes, csilingelő hangja rendkívül kedvessé tette a szereplőt.

Az utolsó, ötödik planétás Ma-Ti Brazíliából érkezett. Magyarul Seszták Szabolcs szólaltatta meg, aki csodásan alakít bármely rajzfilm figurát, hiszen elképesztően el tudja változtatni a hangját – bár Ma-Ti esetében erre nem volt szükség.

A gonoszok magyar hangjainak szereplőlistája is a kor kiválóságait idézi, gondoljunk csak Helyey Lászlóra, Hankó Attilára, vagy Csurka Lászlóra. A karakterek elnevezése is említést érdemel, mert gyerekként fogalma sem volt arról az embernek, hogy a Koszmó, a Métely, vagy az Ártány valóban milyen beszélő nevek.

Ártány: Csurka László

Koszmó: Harsányi Gábor, Halmágyi Sándor

Pikkelyes Sugárnyelő: Helyey László

Fosztogató: Hankó Attila

Kopasz Argosz: Orosz István

Ólomruhás: Lippai László

Csuklyás Patkány: Uri István, Kárpáti Tibor

Dr Métely: Csere Ágnes

Tartályos Sly: Csuja Imre

MAL: Juhász Tóth Frigyes

Évek óta van szó arról, hogy megfilmeseítsék a Kapitány hőstetteit. A pletykák szerint Leonardo DiCaprio cége készítené a filmet, de meglehetősen régóta cikkeznek erről, úgyhogy semmi biztos hír nincs a filmet illetően.

Nagyon szívesen vesszük a Ti emlékeiteket a sorozatról. Egy valamit ne felejtsetek: ,,a hatalom a Tiétek!”

Az emberek felének legalább egyszer megfordult már a fejében a gondolat filmnézés közben, hogy milyen jó lenne saját magukat visszahallani egy-egy hollywoodi színész magyar hangjaként, és hogy vajon milyen lehet mozifilmeket, sorozatokat vagy épp játékokat szinkronizálni.

Sokan valóra váltották már ezt az álmukat – róluk, színészekről és színésznőkről rendszeresen olvashattok itt a blogon – és vannak, akik még karrierjük küszöbén állnak. Horváth Gergő is utóbbiak közé tartozik, aki amellett, hogy ősztől a Testnevelési Egyetem hallgatója lesz, a szinkron szakmában is szeretne dolgozni – indulásnak már el is végzett egy képzést. Erről beszélgettünk vele.

SzinkronJunkie: Miért pont a szinkron? Honnan jött az ötlet?

Horváth Gergő: Alapvetően a Testnevelési Egyetem most a fő célom, már régóta tudom, hogy ez az irány, amivel szeretnék foglalkozni a jövőben. Emellett természetesen vannak hobbijaim, mint például a filmek, ami családi program, hiszen gyakran össze szoktunk ülni filmezni. Sosem gondoltam komolyabban bele, hogy ehhez kapcsolódó területen dolgozzak felnőttként, de tavaly váratlanul jött egy megkeresés a Talent Studio részéről – utólag kiderült, hogy rajtam kívül sok más tanulóval is így volt. Nagy vonalakban leírták, hogy miről szólna a képzés, és megadtak egy telefonszámot, hogyha érdekel, azon kereshetem őket. Főként a húsz év alatti korosztályt keresik, én pedig tavaly ebbe még pont beletartoztam. Elgondolkoztam a lehetőségen és arra jutottam, hogy belevágok. Kell hozzá önismeret. Szerintem olyanoknak érdemes jelentkezni, akik ebben látják a jövőjüket, akik képesek gyakorolni, szorgalommal állnak a munkához, így őket a későbbiekben keresni is fogják a rendezők.

SzJ: Korábban írtunk mi is a Talent Stúdióról és a képzéseikről, neked mi volt a benyomásod erről a pár hónapról?

HG: A képzést tavaly júliusban kezdtem, egy felvételi beszélgetés és szinfelmérő előzte meg, ahol verset kellett mondanom, illetve különböző hangokon, stílusban és érzelmekkel felolvasnom ugyanazt a mondatot. Ezután ott helyben el kellett dönteni, hogy részt szeretnék-e venni a képzésen. Egy vasárnap délutáni turnusba kerültem, majd november végén volt egy jelképes, oklevél-átadásos záróvizsga. Nagyon jó emlékekkel jöttem el, izgalmas volt az oktatás folyamata, hiszen sok híres színész tanított minket. Már önmagában a velük való találkozás is hatalmas élmény volt. A gyakorlati órákon szinte éles környezetben próbálhattuk ki magunkat, a Pannónia Stúdióban is voltunk ennek kapcsán.
Sokan azt gondolják, hogy milyen könnyű dolog a szinkronizálás, de amikor az ember oda kerül a stúdióba, a mikrofon elé gyakorolni, rájön, hogy azért ez nem olyan egyszerű, hiszen annyi mindenre kell egyszerre figyelni.
A sajnálatos vírushelyzet azonban nekem is keresztbe tett ebből a szempontból, mert épp előtte keresett minket talenteseket Nikodém Zsigmond – aki tanár is volt a képzésen -  egy Netflixes sorozathoz. Ennek lehetett volna folytatása, de sajnos leálltak a felvételek.

SzJ: Mennyire működött a vírus előtti időszakban az utánkövetés, mennyiben segített a Talent Stúdió a már végzett diákoknak szinkronszerepekhez jutni?

HG: Van Facebook csoport, illetve ha volt lehetőség, akkor sms-ben is kerestek, de persze nekem is résen kellett lennem, hogy ne szalasszam el a munkákat, mert az ilyen alkalmak kevés férőhelyesek. A szinkronon kívül statisztamunkákra is jelentkezhettünk a Stúdiónak köszönhetően, de a jelenlegi helyzett miatt ezek is szünetelnek - talán most fognak megint újraindulni.

SzJ: Hogyan lehet ezt a munkát összeegyeztetni az iskolával?

HG: Az előző félévben szerencsém volt: sok statisztamunkát tudtam elvállalni és a szinkronszerepek közül is többször voltam tömegezni. Mentem, amikor csak hívtak. Nem okozott különösebb gondot a feladatok összeegyeztetése.

SzJ: Mit gondolsz azokról, akik szerint szinkron szempontból egy ehhez hasonló szinkronképzés nem ér fel a Színművészeti Egyetemhez, és ebből következtetve a „képzéses” tanulók sem érnek fel az „igazi” színészekhez, akik színpadon, filmekben játszanak, és ezek mellett szinkronizálnak?

HG: Szerintem egy elismert színművész joggal gondolja, hogy kell a tapasztalat és a színészi tudás ahhoz, hogy pusztán a hangjával képes legyen egy karaktert megformálni, de nem biztos, hogy látta a másik oldalt, hogy ezt el lehet érni ilyen képzéssel is. Az biztos, hogy utóbbinak - nekünk -  nem könnyű így elhelyezkedni a szakmában. A Talent ebből a szempontból odafigyelt arra, hogy a gyakorlati óráinkon ne csak szinkronizálást tanuljunk, hanem színjátszást is. Nem foglalnék állást a kérdésben, de az biztos, hogy a színészeknek könnyebb dolguk van.

SzJ: Említetted, hogy inkább hobbiként tekintesz a szinkronizálásra, hiszen az edzőség lesz a fő hivatásod. Emellett pedig bizonyára tisztában vagy vele, hogy a szinkron szakma nem a legjövedelmezőbb karrier ma itthon, sőt. Nem nehéz így belekezdeni?

HG: Igen, hallottam a szakma viszonyairól, hogy például sok esetben egy ember végzi több másik munkáját, mert a létszámhiány ellenére a szinkronnak el kell készülnie. A fizetésről pedig a Talentben mondták nekünk, hogy ebből megélni ugyan lehet, de az nagyon melós, hiszen akkor állandóan menni kell, mindent el kell vállalni. Olvastam itthoni árakkal kapcsolatos adatokat külföldi országokhoz képest, azt, hogy mekkora a különbség, de ezzel sajnos nem tudunk mit csinálni. Nem véletlenül nincs olyan nálunk, hogy „szinkronszínész”. Emellett van egy pár álmom, amit szeretnék valóra váltani a színészettel kapcsolatban, de tudom, hogy nem lehet csak egy lábon állni, ezért így, hogy vannak más terveim, biztosabbnak érzem a helyzetemet.

SzJ: Van olyan színész vagy szinkronrendező, akivel szívesen dolgoznál egy filmen?

HG: Ahogy említettem, már az egy elképesztő élmény volt, hogy Kautzky Armand és Kökényessy Ági tartottak nekem órákat a képzés során. Nagy Ervin hangját is szeretem és a karaktereket is, akiket megszólaltat, úgyhogy őket választanám elsőként.

Köszönjük a beszélgetést! Reméljük, mi vagyunk az elsők, akik egy leendő, híres "szinkronszínésszel" interjúztunk :)

(Fotó: Talent Studio)

Ma van 15 éve annak, hogy megjelent az amerikai mozikban a film, mely szélesebb körben is ismertté tette Steve Carellt és amelynek köszönhetően Paul Ruddot újra felfedezték maguknak a nézők. Ugyanez a film egyike volt Jonah Hill és Seth Rogen első szerepeinek, és ez indította útjára a Judd Apatow-féle vígjátékáradatot is (Felkoppintva, Superbad, avagy miért ciki a szex?, stb).
A Rotten Tomatoes filmkritikus oldalon még mindig 85%-os értékelésen álló és több, mint 177 millió dolláros bevétellel büszkélkedő 40 éves szűz forgatókönyvét Carell és a rendező Apatow írták közösen. A történet egyszerű, ha valaki nem emlékezne rá: az elektronikai szaküzlet eladójaként dolgozó, visszafogott Andy Stitzerről egy kártyaparti során kollégái kiderítik, hogy hiába töltötte be a negyedik X-et, még sohasem volt szexuális kapcsolata. Erről mindannyiuknak megvan a véleménye, innentől kezdve pedig a film cselekménye akörül forog, hogy a srácok sajátos módszereikkel és tanácsaikkal segítsenek bepótolni főszereplőnknek a kihagyott éveket és a hiányzó tapasztalatot.
Carell a film kedvéért elkezdett edzeni és több, mint 15 kilót fogyott. Erre azért volt szükség, mert  az írópáros el akarta kerülni, hogy a nézők azt gondolják, Andy esetleg a külseje miatt szűz még ennyi idős korában is -  hanem csupán azért, mert szégyenlős, és mert "így alakultak a dolgok". Egyébként akkor már kétgyermekes apuka volt, és egyik kislánya kissé nehezen viselte, amikor meglátta édesapja arcképét negyven éves szűzként az óriásplakátokon. Feleségét, Nancyt viszont kevésbé zavarhatta a dolog, hiszen ő maga is szerepelt a moziban, a családterapeutát alakította.
Az Amerikai Filmintézet (AFI) beválogatta az alkotást az év tíz legjobb filmje közé, méghozzá egyedüli vígjátékként abba a listába, ahol jelen volt még többek között az Erőszakos múlt, a Túl a barátságon, a Capote, a Sziriana, és az Ütközések is. Megnyerte a Critics Choice Awards legjobb vígjáték-díját, Carell pedig az MTV Movie Awardson átvehette a legjobb vígjáték-szereplőnek járó kitüntetést.

 Nosztalgiázzunk hát kicsit a 40 éves szűz szinkronos jeleneteivel!

Andy amúgy sem szokványos helyzetét nehezíti, hogy megismerkedik egyik vevőjével, az üzlettel szemben lévő Eladjuk az Ebay-en nevű bolt tulajával, Catherine-nel, aki rögvest megtetszik neki. A hölgyet a magyar változatban Tóth Enikő hangján hallhattunk, aki ugyebár Julia Roberts és Catherine Zeta-Jones állandó magyar párja. (És aki örömmel segédkezett tavasszal nekünk Juhász Anna és Vajda István szinkronrendezők szülinapi köszöntővideójának elkészítésében.)

Paul Rudd és Széles Tamás szinte elválaszthatatlanok, már ami a szinkront illeti. Az IszDB szerint az 1998-as Vágyaim netovábbja c. filmben hallhattuk először kettejüket, a párosítást Kozma Attila rendezőnek köszönhetjük. Az alább látható videóban David jó barátként kel kollégája segítségére, és átviszi neki tekintélyes pornógyűjteményét -  elég fura gesztus, de tudjuk, a szándék a fontos.

Seth Rogen Schneider Zoltán hangján szólal meg ez alkalommal, bár én egy kicsivel jobban szeretem, amikor Anger Zsolt kapja a karaktereit. Rogen saját hangja azonban hasonlóan rekedtes és mély, mint Schneideré, ezért nem meglepő, hogy annak idején ő kapta a szerepet.

Jay (Romany Malco) és Mooj (Gerry Bednob) vitáját a vevők lenyúlásáról Pusztaszeri Kornél és Rudas István tolmácsolásában hallhattuk, és ahogy a film szövegkönyvének többi részét, ezt a jelenetet is színesítik a káromkodások. Speier Dávid dramaturgnak jó sok dolga volt, az biztos.

Az egyik legismertebb “fun fact” a filmmel kapcsolatban az, hogy a mellkasgyantás jelenet bizony igazi volt, a fájdalmas ordítás pedig nem csupán színészi játék. Irigylésre méltó munka lehetett ezt leszinkronizálni Máté Gábornak, főleg a színesebbnél színesebb kifejezések miatt - amik nagy része egyébként improvizált volt, csak úgy, mint sok más mondat is a filmben. A Katona József Színház igazgatója egyébként azóta nem is szinkronizálta amerikai kollégáját, Carell-t jobbára Kassai Károly hangján hallhatjuk.

A magyar hangok között találjuk még Benkő Nórát (Jane Lynch), Szvetlov Balázst (Jonah Hill), Balogh Annát (Elizabeht Banks), Gallusz Nikolettet (Leslie Mann), Gyurity Istvánt (Shelley Malil), Hámori Gabriellát (Kat Dennings), Talmács Mártát (Chelsea Smith), és még sorolhatnánk. A teljes listát itt találjátok.

Magyar szöveg - Speier Dávid
Szinkronrendező - Kosztola Tibor
Rendezőasszisztens és vágó - Majoros Eszter
Hangmérnök - Márkus Tamás

Várjuk a kommentszekcióban a negatív és a pozitív véleményeket - még a faék egyszerűségű "a magyar szinkron sza.. rossz" - kategóriájúakat is :)

A Netflix-szinkronokat bemutató sorozatunk következő állomásához érkeztünk: a mai napon ugyanis megjelent az Átkozott (Cursed) első évadja. Az Arthur-legendát újraértelmező sorozat komoly büdzséből készült, emiatt nem spóroltak a szinkronon sem. Szalay Csongor szinkronrendező pedig igen komoly csapatot trombitált (illetve az ő esetében gitározott ;) ) össze. Ennek kapcsán tettük felkérdéseinket.

SzinkronJunkie: Az ISZDB adatbázis alapján picit nehéz volt visszafejtenünk, tulajdonképpen melyik volt az első rendezésed? Milyen volt átülni a mikrofon másik oldalára?

Szalay Csongor: Az első rendezésem egy megörökölt sorozat, a Friday Night Lights (Tiszta szívvel foci) 3.-4.-5. évada volt néhány évvel ezelőtt, ami sajnos csak az AXN NOW kínálatában, egy v.o.d. platformon volt elérhető.

Régóta motoszkált a fejemben, hogy ha öreg leszek, egyszer kipróbálom ezt is... színészként figyeltem a rendezők praktikáit, szívtam magamba a módszereket, de sosem mertem említeni senkinek. Mindig korainak éreztem, hiába húztam le huszon-x évet a szakmában. Végül jóval hamarabb jött el a lehetőség, mint gondoltam. A Balog Mix stúdióban beszélt rá Balog Gábor a rendezésre, és mivel az említett sorozatnak az első két évadában egy viszonylag meghatározó szereplőt szinkronizáltam, úgy éreztem, ismerem annyira, hogy ne hibázzak nagyot. A szereposztás 80%-a adott volt, csak az újonnan érkezett szereplőket kellett nekem kiosztanom, de az biztos, hogy az a bizonyos zabszem azért ott volt a legelején.

Az első „igazi” saját munkám a Viasatos „You’re the Worst”, magyarul (sajnosJ) „Gázos Páros” néven futó sorozat volt. Nagyon szerettem magát a sorozatot meg a munkát is Nemes Takách Katával, Dévai Balázzsal, meg a többiekkel; büszke vagyok rá a mai napig.

Végül a Direct Dub Studiosban kötöttem ki nagyjából 2 éve; itt szerencsére el vagyok látva Netfix, HBO, és más, hasonló színvonalú melókkal; itt készíthettem például a Két Pápa című film szinkronját.

SzJ: Van olyan területe a munkádnak, ahol könnyebbséget vagy éppen nehézséget jelent a korábbi szinkronos háttér? Rendezőként empatikusabb vagy a színészekkel? 

SzCs: Van, ahol könnyebbséget jelent; azt hiszem, ráérzek, milyen ritmusban haladna a színész, nem erőltetek rá mást, hanem könnyen ráállok, hogy ezzel is segítsem a munkáját. Próbálok annyi infót átadni, amennyi csak szükséges, de nem visz félre. Tudom, hogy szinkronizálva én milyen körülmények között hozom ki magamból a maximumot, ezt igyekszem megteremteni rendezőként. Az is segít, hogy régen nagyobb divat volt a páros, vagy akár több színészt érintő felvétel, így nagyon sok kollégát láttam testközelből dolgozni gyerekkoromtól kezdve – nem jövök zavarba, ha szerepet kell osztanom. De fordítva is igaz: magamon érzem, hogy néhány év rendezés után egész másképp dolgozom a mikrofon előtt is, több, vagy inkább más dolgokra figyelek.
Ugyanakkor az nehéz például, hogy hiába szeretek egy kollégát, nem tudok rábízni munkát, ha épp nincs neki való szerep a filmben. Sokukat ritkábban látom, mint régen, színészként járva a stúdiókat... de úgy gondolom, muszáj hű lenni az eredetihez, ez a legfontosabb szempont.

SzJ: Nemrégiben kollégádat, Kéthely Nagy Lucát kérdeztük a Netflix-szinkronokról. Te is úgy látod, hogy van egy erős minőségi nyomás más, kisebb produkciókhoz képest?

SzCs: Határozottan. És pont ezt szeretem benne.J Tudom, hogy sok rendezőt megbénít a casting intézménye, csak az általuk elképzelt színésszel szeretnének dolgozni. Néha valóban nehéz 3 egyformán működő szereposztást leadni. De azt nagyon szeretem, hogy jobban meg kell erőltetnem az agyamat, hogy van egy plusz kontroll, hogy utólag külső szemmel/füllel is ellenőrzik a munkánkat. Persze néha bosszankodom, és vitába szállok a visszajelzésekkel, de ahol igazunk van, azt úgyis megvédjük. Összességében több meló egy Netflix sorozat, már az előkészítés folyamata is hosszadalmasabb, és a felvételek is leginkább a mozifilmes tempót idézik, de engem mindig a kihívás motivált a rendezésben. Nézőként pedig nem nagyon kapcsolom már be a tévét, mert a Netflix annyi minőségi tartalmat kínál. Ha már úgyis ezeket nézem, külön örülök, ha dolgozhatok is rajtuk. SzJ: Egy friss cikkünk alatt komoly kommentháború tört ki a szinkronról, ami kapcsán sokan nem hitték el, milyen rövid idő áll rendelkezésetekre egy-egy magyar változat elkészítéséhez. Az Átkozott (Cursed) mennyi idő alatt készült és mik voltak a munkafolyamat egyes fázisai?

SzCs: Sokan fogadják hitetlenkedve, de általában nagyon kevés az időnk, és az anyagokat is sokszor elég későn kapjuk meg – néha nem is végleges formában. A Cursed esetében „jókor jött” a karanténidőszak; leállt a munka, még mielőtt elkezdhettük volna, viszont érkeztek az újabb és újabb videók. Láthattam a CGI különböző fázisait, a kezdetben green boxos jelenetek hátteret kaptak, a fényelés egyre szebb lett... Petőcz István ezalatt is tudta írni a kiváló fordítást, én meg otthon rakosgattam össze a kirakós apró darabkáit, amíg össze nem állt. A gyártásvezetőmnek, Vigvári Áginak már egy kész anyagot tudtam átadni, az elsőtől az utolsó részig minden kis megszólalót ki tudtam osztani jó előre. Talán még a premier dátumán is csúsztattak picit az eredeti elképzeléshez képest, végül május végén kezdtük el, párhuzamosan a Eurovision című szintén Netflixes vígjátékkal (a szemfülesek észrevehetnek átfedéseket is bizonyos szerepekben). Szerencsére addigra egy jól kiépített higiéniai és biztonsági protokoll mellett állhattunk neki, így a színészek bátrabban jöttek ki a stúdióba. Néhány hét megfeszített, kemény munkájának eredményét láthatják majd a nézők.

SzJ: Egy ilyen sorozat sikere itthon sokszor a főszereplők magyar hangjain áll vagy bukik. Az Átkozott esetében hogyan választottad ki őket és miért rájuk esett a választás? (Nagy Katicára, Ember Márkra és Fekete Tibire gondolok.)

SzCs: 5-6 főbb szereplő esetében természetesen castingot kértek tőlünk. Igyekeztem komolyan venni a feladatot. Volt olyan, akinél a hangmintákat visszahallgatva úgy éreztem, már én magam sem tudom, kit raknék első helyre... Katica tökéletesen hozza az esendő, vívódó, de mégis erős és néha igen határozott főhőst, Nimuét. Nincs agyonhasználva, pedig a korosztályának kiemelkedő tehetsége. Márk szerintem nagyon sok „rosszfiút” csinál, Arthur karaktere talán számára sem a megszokott; jó volt kicsit más szerepben hallani. Fekete Ernő Tibiről pedig nem tudom, kell-e bármit mondanom, minden munkája magáért beszél. Ha van lehetőség dolgozni vele – ami ritka –, miért ne tenné meg az ember?! :)

SzJ: Csőre Gábor, Fekete Ernő, Kőszegi Ákos, Papp Dániel, Baráth István. (Ezen a ponton beütött a Bosszúállók-feelingem is. :) ) Egy átlagos sorozatban nem hallani ennyi nagyágyút együtt. Nem beszélve Beregi Péterről, akit manapság - sajnos - egyre ritkábban hallunk szinkronban. Milyen volt velük a közös munka?

SzCs: Egyikük esetében sem véletlen, hogy kiemelt mozifilmekben hallhatjuk őket. Folytathatnám a sort olyan nevekkel, mint Majsai-Nyilas Tünde, Bánfalvi Eszter, Dévai Balázs, de kisebb szerepekben felbukkan Bertalan Ágnes, Schneider Zoltán, Fesztbaum Béla, Nemes Takách Kata... Inkább abba is hagyom, mert képtelenség felsorolni mindenkit. Szerencse is kell hozzá, hogy mindenki ráérjen és összeálljon egy ilyen csapat, meg egy jó gyártásvezető.

Nagy meló volt, egyesével vettünk mindenkit, még a tömegjeleneteket is. Szerencsére mindenkivel jól kijöttünk, de hát sokukat tényleg évtizedek óta ismerem, és a legtöbbjükkel azt hiszem, hasonlóan gondolkodunk művészet és minőség tekintetében. Ha valamit tízszer veszünk fel, annak célja van; remélem, ez hallatszik is majd a sorozaton.

SzJ: Bemutatnád néhány mondatban a sorozatot? Hozzád mennyire áll közel a műfaj? 

SzCs: Ha csak annyit tudok róla előre, hogy „fantasy”, és „Artúr-mondakör”, akkor nem biztos, hogy azonnal ráharapok. Az elmúlt időszakban a Netflixre főleg szuperhős témájú sorozatokat, DC és Marvel képregényadaptációkat csináltam, és nagyon jól elvagyok ezzel. Amikor Jávor Barbara, az egyik produkciós vezető megmutatta azt a kevés kis infót az érkező sorozatról, megláttam Frank Miller nevét a készítők között és gyorsan igent mondtam. Nem pusztán a Sin City vagy a 300 filmek miatt, hanem mert otthon a polcon akad általa illusztrált könyv is, a nevét garanciának éreztem. A Cursed hamarosan megjelenik itthon is könyv formájában, amit az ő rajzai díszítenek, ennek jogait vette meg a Netflix, és vonta be őt is producerként. A képi világa nem annyira egyedi, mint az előbb említett munkái, de sok helyen felismerhető egy-egy jellegzetes mozzanat, kontrasztos kép. Még maga a mester is felbukkan szerezetesként egy mondat erejéig a sorozatban. Ez nem a szokásos verziója az ismert legendáknak, de széles közönség számára fogyasztható, igényes alkotás, nagyon örülök, hogy részt vehettem benne.

SzJ: Köszönjük szépen az interjút!

SzCs: Szintén! :)

Magyar hangok 

Nimue - Nagy Katica

Arthur  - Ember Márk

Merlin - Fekete Ernő Tibor

Pym - Tamási Niki

Gawain - Papp Dániel

Father Carden - Kőszegi Ákos

Morgana - Kis-Kovács Luca

King Uther - Csőre Gábor

Lenore - Majsay-Nyilas Tünde

Weeping Monk - Dévai Balázs

Squirrel - Maszlag Bálint

Lady Lunette - Farkasinszky Edit

Celia - Csuha Bori

Sir Ector - Beregi Péter

Sister Iris - Ruszkai Szonja

Kaze - Bánfalvi Eszter

Sir Borley - Rosta Sándor

Red Spear - Nemes Takách Kata

Widow - Bertalan Ágnes

Cumber - Kardos Róbert

Abbot Wicklow - Fesztbaum Béla

Dof - Ágoston Péter

Abbess Nora - Horváth Zsuzsa

King Rugen  - Schneider Zoltán

Dizier - Törköly Levente

Bors - Bácskai János

Eydis - Sipos Eszter Anna

Yeva - Vándor Éva

Mogwan - Baráth István