1991. november 22-én mutatták be Walt Disney egyik legismertebb rajzfilmjét. A film három dala is Oscar-jelölést kapott, amiből a Szépség és a Szörny című nyerte a szobrocskát. A sikert a szerző, Howard Ashman már nem élhette meg; a film végén a stáblistában búcsúztak tőle.

Ez volt az első Disney műhelyéből kikerült rajzfilm, ami átlépte az egymillió dolláros bevételt.

Emlékeztek rá, hogyan kezdődött? Nekünk Mécs Károly mesélte el a történet elejét.

Az eredeti mesét Giovanni Straparola vetette papírra 1550-ben. Mire a Disney-hez eljutott a történet, többen átdolgozták, és így tettek vele a rajzfilmesek is: míg eredetileg Belle-t erdei állatok veszik körül, a készítők úgy gondolták, hogy az elvarázsolt tárgyak izgalmasabb társaság lesznek a lány számára.

A forgatókönyvíró, Linda Woolverton visszaemlékezése szerint Belle - elődeivel ellentétben - egy lány volt a ’90-es évekből, aki nem a hercegre várt. Nem akart mindenáron férjhez menni, és ha tehette, olvasott, művelődött. A karaktert a Kisasszonyokból Jo March ihlette, mert ő is határozott és erős szereplő volt, jobb életet álmodott magának, és imádta a könyveket – akárcsak Belle.

600 ember csaknem négy évig dolgozott a film elkészítésén. Ez már a második Disney-film volt, amihez számítógépes animációt használtak, amivel szebb színeket tudtak adni a szereplőknek. A táncos jelenet is sok, a számítógép által animált részt tartalmaz, ennek ellenére a szemfülesek láthatják, hogy ugyanúgy táncolnak Belle-ék, mint annak idején Csipkerózsika és a hercege.

A szörnyeteget úgy szerették volna megmutatni, mint egy lényt, aki akár ismerős is lehet. Így történt, hogy a gorilla, a bika, az oroszlán, a vaddisznó, a medve és a farkas jegyeit keverték, de a legfontosabb az volt, hogy a szeme emberi legyen, mert így látható volt a szörnyeteg testébe bezárt herceg.

A mozi-változatból – és így annak idején a videokazettáról is – kimaradt egy dal, ami később a DVD-re került fel, így a színészek utólag énekelték fel, szerencsénkre magyarul is.

A magyar hangok

Belle – Paige O’Hara – Kocsis Judit

A Disney eredetileg Jodi Bensont, a Kis hableány hangját szerette volna Belle megszólaltatójaként hallani, de a zeneszerző, Howard Ashman egy ,,európaibb” hangot szeretett volna, így esett a választás O’Harára. Még egy mozdulata is a filmbe került: amikor vették fel a hangot, a színésznő kisimított egy rakoncátlan tincset az arcából, amit a filmben is láthattunk.

Kocsis Judit szinkronizálta magyarul a szépséges Belle-t, amivel többek szívébe örökre belopta magát (e sorok írójáéba legalábbis bizonyosan). A színésznő nagyon szerette ezt a karaktert, és volt szerencsénk ahhoz, hogy meséljen is nekünk róla!

Fotó:Story magazin

Szinkronjunkie: Bizonyára volt egy kép a fejében a cím hallatán. Azt kapta a rajzfilmtől, amire számított?

Kocsis Judit: Igen, szerintem az egyik legjobban megrajzolt mese volt. Nekem az Oroszlánkirály is nagy kedvencem, de a Szépség és a Szörnyeteg is méltán népszerű. Nem olyan régen az egyik keresztlányommal is megnéztem és úgy éreztem, hogy jól sikerült. Általában ha az ember távolabbról tekint vissza egy-egy régi munkájára, másképp látja, mint közvetlenül utána. Fiatalon az ember mindig elégedetlenebb magával, mint kellene.

SzJ: Ilyenkor nem tudja úgy élvezni, mint egy átlagos néző?

KJ: Nem, mert folyamatosan figyelem magam. Ugyan stimmeltem a szerepre, mert vékony voltam és copfban hordtam a hajamat, ráadásul a személyiségem is nagyon hasonlít Belléhez, nem tudok beleszeretni a munkámba, csak elemezni tudom.

SzJ: Bizonyosan volt szereplőválogatás. Külön kellett mintát küldeni a prózára és a dalokra?

KJ: Ez az az időszak volt, amikor ugyanaz kapta mindkét szerepet: a prózát és az éneket is. Ugyan elküldték Amerikába a hangomat, direkt úgy választottak ki, hogy mindkettőt meg tudjam csinálni. Nem sokkal ez után jöttek az olyan Disney-rajzfilmek, ahol az eredetiben is más énekelte a dalokat.

SzJ: Például az Aladdinban Jázmin esetében, akit szintén Ön szinkronizált.

KJ: Igen, az Aladdinban már Amerikában is más volt Jázmin énekhangja.

SzJ: Egy interjúban azt mondta, hogy a színészek általában azt gondolják, hogy csakis ők alkalmasak egy-egy szerepre, senki más, és ilyenkor dohognak magukban, amiért nem rájuk osztanak egy feladatot. Az Aladdin esetében is ezt érezte?

KJ: Én is felénekeltem egy dalt és kiküldték a hangomat, de végül a csodás Janza Katát választották. Egyáltalán nem keserített el, hogy én nem énekelhettem a filmben, különösen azért nem, mert utána az Aladdin sorozatban még nagyon sokáig szinkronizáltam Jázmint. Bolba Tamással és Kassai Károllyal dolgoztam együtt, és rengeteget nevettünk a felvételek alatt. Amikor Karcsi megszólalt papagáj hangon, effektíve azzá változott, amit imádtunk, de mivel sokat rendetlenkedtünk, különválasztottak minket, aztán ez lett az általános, hogy minden hangot külön vettek fel.

SzJ: Mennyi ideig tartott leszinkronizálni a Szépség és a Szörnyeteget?

KJ: Nem tartott sokkal több ideig, mint manapság. Csak azokat a részeket láttam, amiben Belle szerepelt. A rendező, Kiss Beáta vezetett végig a szerepen: elmondta, hogy mi van a jelenet előtt és után. A dalok is hasonlóképpen mentek, nagyjából tudtam a történetet és az eredeti hanggal énekeltem.

SzJ: A dalokat hogyan tanulja be a színész a szinkronban?

KJ: Nagyon sokszor helyben kapja meg az ember a dalt, de emlékeim szerint a Szépség és a Szörnyeteg esetében el tudtam próbálni és korrepetitor is segített. Nem érdemes nagyon felépítenie magában a színésznek a szerepet, mert nem szabad a saját elképzelés után menni, hanem az eredetit kell követni. Ezekre általában nincs sok idő, de szokott segíteni egy zenei rendező vagy egy karmester, hogy az ember lássa, hogy mikor, hogyan kell énekelni, úgyhogy nem hagynak vele egyedül. A dalok esetében csak a zene szólt, és a zenei rendező, Oroszlán Gábor irányított, hogy mikor, hogyan énekeljek.

SzJ: Belle eredeti hangja Paige O’Hara azt mondta egy interjúban, hogy az összes Disney-rajzfilm közül a Szépség és a Szörnyeteg története a legromantikusabb. Ön mit gondol erről?

KJ: Szerintem is van benne igazság, mert nagyon szép történet az övéké. Felhívja a figyelmet arra, hogy mit kell meglátnunk a másikban. A külső csak egy felszín: ahhoz, hogy kiderüljön, mi van az ember szíve mélyén, meg kell ismerni a másikat. Lehet szeretni a másik szemének a színét vagy épp a magasságát, de igazán csak a lelkébe lehet beleszeretni.

SzJ: Az összes Disney hercegnő közül melyiket játszaná el színpadon?

KJ: Már egyiket sem, mert nem vagyok már Disney-hercegnő korban, legfeljebb Mrs. Potts lehetnék és szívesen el is játszanám! Ha nem lenne kor-függő, természetesen Belle-t választanám, mert ő áll a szívemhez a legközelebb. Valahogy olyan, mintha én lennék.

SzJ: Lehet, hogy kicsit személyiség alapján is hívta be Kiss Beáta a válogatásra?

KJ: Végül az amerikaiak döntöttek, de nagyon sokáig keresték itthon, hogy ki lehetne a megfelelő hang. Galambos Erzsi már megkapta Mrs. Potts szerepét, amikor együtt játszottam vele a Me and my girl című musicalben, és mondták neki, hogy nem találják Belle-t. Ekkor javasolta, hogy hallgassanak meg engem, és rögtön meg is kaptam a szerepet. Óriási szerencse ezen a pályán, hogy éppen kivel, mikor találkozik az ember.

SzJ: 2018-ban volt egy animációs rajzfilm, a Ralph lezúzza a netet, amiben ugyan Belle is benne volt, mégis Jázmint szólaltatta meg. Azt tudja, hogy min múlt a szereposztás?

KJ: Lehet, hogy a koromra való tekintettel kaptam Jázmin szerepét. Az ő hangja már eredetileg is mélyebb, érettebb volt, ezért valószínűleg adott volt, hogy ennyi év elteltével is én szinkronizáljam őt, és így Belle-nek kerestek egy fiatalabb hangot.

SzJ: Azt mondta még egy 2013-as interjúban, hogy a színházi alacsony fizetéseket pótolja a színpad, a közönség, a fények: a játék. Hogy van ez a szinkronnal? Egy-egy jó szinkron tudja pótolni az alacsony anyagi juttatást?

KJ: A szerelem, amit a szakmánk iránt érzünk, mindent pótol. Ha az ember örömét leli abban, amit csinál, az nem munka. Akárcsak a színpadot, a szinkront is nagyon szeretem.

SzJ: Nagyon köszönjük, hogy ennyi mindent mesélt nekünk.

Szörnyeteg – Robby Benson – Szabó Sipos Barnabás

A Szörnyeteg – akiről idő közben kiderült, hogy polgári nevén Adam hercegnek hívják – hangját Amerikában nehezen találták meg: több, mint száz színészt hallgattak meg. A választás végül Robby Bensonra esett, mert a filmkészítők elmondásuk szerint hallották az embert a szőr alatt. Benson már 11 éves korában találkozott a kamerával, és azóta számtalan filmben szerepelt és szinkronizált. Akárcsak amerikai kollégája, Szabó Sipos Barnabás is igencsak mélyített a hangján, hogy meg tudjon jeleníteni egy ilyen veszedelmes állatot, mint a Szörnyeteg, és ahogy halad a történet, úgy enyhít a hangján, mígnem a végén szinte természetesen szólal meg – immáron hercegként. (Ugyan nem a magyar szinkronhoz tartozik, mindenképpen érdekesség, hogy a kínai verzióban Jackie Chan szólaltatja meg a szörnyeteget, még az éneklős részben is).

Lumiere – Jerry Orbach – Balázs Péter

Lumiere a gyertyatartó sok gyerek kedvencévé vált: mindig vidám volt és derűlátó. Amerikában az a Jerry Orbach szólaltatta meg, aki annak idején szerepe szerint a sarokba ültette Baby-t a Dirty dancingben. Az eredeti verzióban Lumiere-nek volt némi francia akcentusa, ám ezt a magyarban nem vették át, ami feltételezhetően egy gyereknek sem okozott hiányérzetet. Szinte nem volt olyan rajzfilm a ’90-es években, amiben Balázs Péter ne szinkronizált volna: Macskarisztokraták, Gumimacik, Herkules, A Notre Dame-i toronyőr, és a sort hosszasan folytathatnánk. A magyar színész amellett, hogy kitűnően adott hangot a karaktereknek, és rendszeresen énekelt is, és nem volt ez másképp Lumiere esetében sem:

Cogsworth – David Odgen Stiers – Harkányi Endre

A készítők nem tervezték, hogy az aggodalmaskodó órának bármi fogalma legyen a romantikus gesztusokról, ám eredeti hangja improvizált egy sort, és annyira jól sikerült, hogy benne hagyták: amikor a Szörnyeteg azt kérdezi személyzetétől, hogy mivel lephetné meg Belle-t, Cogsworth ezt találja mondani: ,,virág, csokoládé…ígéretek, amiket soha nem tartunk meg”. Harkányi Endre hangját minden meseszerető ember ismeri, hiszen ő szinkronizálta mindenki Mézga Gézáját és ,,Keresztes barátját” a Vízipók csodapókban, és az okoskodó óra szerepében sem vallott kudarcot játékával.

Mrs. Potts – Angela Lansbury – Galambos Erzsi

Angela Lansbury-t leginkább a Gyilkos sorok című sorozatból ismerhetjük: Mrs. Potts-ot is a forgatások közti szünetekben szinkronizálta. Mielőtt elénekelte volna a Szépség és a Szörny című dalt, bizonytalan volt magában. A Huffington Postnak azt nyilatkozta, hogy ugyan a dal üzenete csodás, a zene nem egészen az ő stílusa. A Disney megkérte, hogy énekelje fel úgy, ahogy ő gondolja, legfeljebb keresnek mást helyette, és már az első felvétel olyan jól sikerült, hogy belekerült a filmbe. A ma 96 éves brit színésznő elmondása szerint úgy énekelte el a dalt, ahogy szerinte egy angol idős teáskanna tette volna. Ugyan a Gyilkos sorokban Kassai Ilona követte le Angela Lansbury munkáját, ez esetben Galambos Erzsi szólaltatta meg, aki nélkül el sem tudjuk képzelni Kanna mamát. Finom hangja, szeretetteljes hangsúlyai megnyugtatóan hatottak az emberre, különösen gyerekként. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, amiért ő énekelte el a Disney-rajzfilmek egyik legszebb betétdalát.

Gaston – Richard White – Vincze Gábor Péter

Gaston arcának bizonyos jegyeit az őt megszólaltató Richard White adta. Ugyan a szerepet eredetileg Rupert Everettnek szánták (aki később a Shrek második részében Szőke Herceg hangja lett), végül nem mellette döntöttek, mert nem tartották eléggé arrogánsnak a hangját. Vincze Gábor Péter az Oroszlánkirályról készült interjúnkban megemlítette, hogy hogyan kapta meg a magabiztos Gaston szerepét: ,,Az egész zenés-rajzfilm szinkronban való szerepvállalásom egy véletlen eredménye. Sokan nem tudták rólam, hogy korábban opera-szakra jártam, s egy alkalommal vártam a soromra Kosztola Tibor stúdiójában, amikor is Kiss Beáta szinkronrendező bejött, és kétségbe esve mondta Tibornak, hogy rendez egy filmet, operai hangok kellenek, de nem talál olyan színészt, aki tud énekelni is és beszélni is. Mondta neki Tibor, hogy itt ül Vincze Gábor Péter, próbáljátok meg! Kottát jól ismerő emberként, rögtön fel tudtam énekelni, így kaptam meg a Szépség és a Szörnyetegben Gaston szerepét. Innentől bekerültem egy adatbázisba, és ha volt egy zenés rajzfilm, kihívtak engem is castingra.”

További magyar hangok:

A mellékszerepekben olyan színészek játékát élvezettük, mint Suka Sándor, Stohl András, Pécsi Ildikó, Györgyi Anna, Komlós András, Kristóf Tibor, Prókai Annamária és Varga Olivér.

Reméljük, belőletek is annyi szép emléket csalt elő ez a pár részlet a rajzfilmből, mint belőlünk! Meséljetek, mit gondoltok például a folytatásról, a Varázslatos karácsonyról?

"Tán a végzet... Tán a mázli... Tán a karma... Mindennek, ami történik velünk, oka van." 

Gyerekek, ez messze az év filmje! Muszáj ezzel kezdenem, mert mostanában sokszor megkaptam, hogy nekem semmi sem tetszik. És de! :) Csak egy jó filmhez nem elég a hangerő vagy a Marvel-logó. 

A Szellemirtók az 1980-as évek nagysikerű - ma már úgy mondanánk - univerzuma volt, hiszen nem csak folytatást kapott (később remake-et), de több rajzfilm adaptáció is készült belőle. Külön érdekesség, hogy az első epizód nem könyvön vagy képregényen, hanem a Ray Stantz-et alakító Dan Aykryod ötletén alapult - a nagy sikernek köszönhetően pedig aztán egy komplett franchise-zá alakult. Bár annak idején nem sikerült trilógiává bővíteni a nagysikerű történetet, később megszületett a méltán nem híres "csajos remake", amely szívtelenségével, gusztustalan poénjaival bebizonyította, hogy csak az eredeti gárda érti igazán, mitől döglik a légy. 

A magyar címek ritkán jobbnak az eredetinél, jellemzően inkább rajtuk nevetünk, mint velük. (Erről Dóri kolléganőm mutatott be néhány éve egy remek gyűjtést.) Viszont a Szellemirtók - Az Örökség nem is lehetne találóbb, hiszen a filmet minden szinten áthatja a generációváltás élménye - még a szinkronban is!

A történetről abszolút semmit nem szeretnék mesélni, minden gondolat spoiler lenne. Az viszont bizonyos, hogy az új epizód eddig messze az év filmje! Az alkotók valószínűleg tanulmányozták az új Csillagok Háborúja-trilógiát és felütötték a filmkészítés kézikönyvét az "Ezeket a hibákat ne kövesd el régi franchise felélesztése esetén" fejezetnél. Nem hiába, ugyanis a film úgy nosztalgikus, hogy közben rendkívül friss, nem ismétli önmagát kellemetlenül. Szól a régi rajongókhoz, de megszólítja az újakat. Tisztelettel nyúl az eredeti alapanyaghoz, de bőven építi azt új elemekkel. 

A film legnagyobb erőssége az, hogy hatalmas szívvel készült és ez igazán átjön a képernyőn. Az első két rész rendezőjének fia, Jason Reitman hozta tető alá ezt a produkciót (ismét csak Örökség), miközben a háttérben azért a régi alkotógárda is segített. A gyerekszereplők bevonása, a történet teljesen új környezetbe való helyezése egyaránt nagy dobások. Ha pedig ehhez hozzávesszük, hogy a zene az eredeti Elmer Bernstein score kvázi feldolgozása, megkapunk egy olyan tökéletes elegyet, amin nevetünk, izgulunk, megijedünk - sőt bizonyosan lesznek, akik meg is könnyezik. 

A magyar szinkron

A Szellemirtók első része a magyar szinkrontörténelem könyvében önálló fejezetet érdemel: a Wessely Ferenc rendezésében készült alkotásban minden hang a helyén van. Felföldi László, Kerekes József (itt szinkronizálta először Dan Aykroydot), Dörner György és Gáti Oszkár kvartettje fantasztikus - de még a mellékszerepekben is olyan színészóriásokat kapunk, mint Csernák János vagy éppen Harkányi Endre. Ezzel szemben a Szellemirtók 2-ben mintha egy könnyed ötlettől vezérelve teljesen random módon keverték volna meg a szerep-paklit: természetesen a csapat itt sem lett kisebb értékű, de utólag nézve minimum megmosolyogtató, ahogy össze-vissza cserélgették a hangokat. Később az első résznek még két további változata is készült, kényszerűségből más-más alkotókkal. 

Tabák Kata szinkronrendezőnek nem volt könnyű dolga, amikor e káoszos előtörténettel átvette az új rész irányítását. Ugyanakkor ezen a ponton mindenkit szeretnék megnyugtatni: sikerült egy olyan megoldást találni, amelyben minden figura, szereplő és hang a helyére kerül. Hogy a magyar cím mennyire találó, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy a főszerepekben két olyan fiatal tehetséget üdvözölhetünk, akik mindketten igazi aktívan szinkronizáló színészcsaládból valók. 

Mckenna Grace, azaz Phoebe magyar hangja nem más, mint Dolmány-Bodgányi Korina (szülei: Bogdányi Titanilla és Dolmány Attila). A szinkront már évek óta aktívan gyakorló, ifjú színésznővel egy rövid interjút is készítettünk, amelyet az alábbiakban olvashattok. (Fotó: a színésznő saját archívumából)

(Fotó: MarieClaire.hu - Czvitkovits Judit)

Zárásként pedig a magyar csapat teljes listája, NAGYON SPOILERES, úgyhogy ki is fehérítem (kijelöléssel látható):

Callie (Carrie Coon) - Bognár Anna

Grooberson (Paul Rudd) - Széles Tamás

Trevor (Finn Wolfhard) - Miller Dávid

Phoebe (Mckenna Grace) - Dolmány-Bogdányi Korina

Podcast (Logan Kim) - Kovács András Bátor

Lucky (Celeste O'Connor) - Kanyó Kata

Peter Venkman (Bill Murray) - Harsányi Gábor

Ray Stantz (Dan Aykroyd) - Kerekes József

Winston Zeddmore (Ernie Hudson) - Dörner György

Janine Melnitz (Annie Potts) - Igó Éva

Dana Barrett (Sigourney Weaver) - Menszátor Magdolna

Ivo Shandor (J.K. Simmons) - Csuha Lajos

Skittles ( Shawn Seward) - Nikas Dániel

Zahk (Billy Bryk) - Szécsi Bence

Swayze (Sydney Mae Diaz) - Pál Dániel

Domingo seriff (Bokeem Woodbine) - Bognár Tamás

Bunny (Paulina Alexis) - Jeney Luca

Rolleres nagyi (Danielle Kennedy) - Réti Szilvia

Rufus (Artoun Nazareth Festekjian) - Szabó Andor

Háziúr (Dusan Rokvic) - Törköly Levente

Medjuck (Stella Aykroyd) - Kokas Piroska

Gozer hangja (Shohreh Aghdashloo) - Bertalan Ágnes

Egon Spengler (Harold Ramis) - Kálid Artúr

főcím: Bozai József

magyar szöveg: Tóth Tamás

felvevő hangmérnök: Jacsó Bence

vágó: Sári-Szemerédi Gabriella

gyártásvezető: Fehér József

szinkronrendező: Tabák Kata

produkciós vezető: Hagen Péter

Már húsz év eltelt azóta, hogy véget értek Milagros és Ivo kalandjai. A ’90-es évek szappanopera-korszakának egyik legismertebb darabja akkora népszerűségnek örvendett Magyarországon, amit azóta sem sikerült überelni semmilyen hasonló műfajban készült sorozatnak.

Hogy is volt a Vad angyal főcíme?

Ugyan Isaurának és Esmeraldának gyűjtöttek, a Vad angyal mégis atombombaként robbant be az emberek életébe: gyerekek, idősek, nők és férfiak sokasága nézte. Több címlapról és poszterről köszönt vissza ránk a főszereplő, sőt, egy külön Vad angyal magazinnal is kényeztették a rajongókat.

 A sorozatot könyvben is kiadták, ami szintén nem volt mindennapi jelenség.

Natalia Oreiro énekesnőként is befutott, és ez elsősorban a sorozatnak köszönhető. Az első lemeze a Vad angyalban hallható dalokat tartalmazta, de még a második kazettát is úgy árulták, hogy az ember tudja: hiába a stílusváltás, ő még mindig a Vad angyal.

Natalia Oreiro – hasonlóan a korszak meghatározó sorozatsztárjaihoz – Magyarországon járt, melynek keretében koncertet adott és még az akkor rendkívül népszerű Dáridó című műsorban is fellépett. Erről egy riportot is készített a Tv2.

Most, hogy már kellő sebességgel zakatol alattunk a nosztalgiavonat, nézzük pár érdekességet a sorozatról!

A Vad angyal története egy 1998-as Casablanca című sorozattal kezdődött, amiben Natalia Oreiro volt a főszereplő, de 22 leforgatott epizód után úgy döntöttek a készítők, hogy nem folytatják, mert semmi nem lesz belőle, így le sem adták a tévében. Natalia nem várta a sült galambot: felkereste Enrique Torres-t, aki addigra már 19 sikeres telenovella forgatókönyvét megírta (köztük a Magyarországon is vetített Celese című sorozatét), és elmondott neki egy általa kitalált alaptörténetet: ebből lett a Vad angyal.

A stáb szinte teljes egészében megegyezett az elmaradt Casablanca című sorozatéval, egyedül a férfi főszereplőt cserélték le, így került a képbe Facundo Arana.

A széria hamar a valaha volt legnézettebb telenovella lett, és több, mint 100 országban sugározták.

Natalia Oreiro elmondása szerint sosem gondolta volna, hogy ekkora siker lesz a sorozat, hogy még Európában is szívesen látják. Visszaemlékezései szerint több párbeszéd a felvételek alatt változott meg, hogy szórakoztatóbb legyen, és ő maga is rengeteget írt bele a forgatókönyvbe. Ugyan 14 órát forgattak egy nap, nem tudta megunni, hogy Mili karakterét játssza.

Így van ezzel magyar hangja, Kiss Virág is, aki a mai napig örömmel emlékszik vissza uruguayi kolléganőjére és a közös munkára.

Fotó: Kiss Virág

Szinkronjunkie: Mielőtt nekikezdenénk a Vad angyalnak, hadd kérdezzek valamit: úgy tudom, gyerekkorodtól kezdve vonzanak az illatok. Van szinkronstúdió-illat?

Kiss Virág: A stúdióillat egy speciális dolog, mert azoktól az alapanyagoktól függ, amikből a burkolat készül. Régebben főként fával burkolták a stúdiók belsejét a rádióban és a szinkronstúdiókban, így azoknak a stúdióknak egészen más illata volt, mint a mostaniaknak, ahol sok a műanyag és a textil. A mai, modern stúdióillat teljesen más. Létezik, de leginkább létezett.

SzJ: Húsz éve ért véget a Vad angyal. Hihetetlen, hogy már ennyi ideje.

KV: Igen, elképesztő, hogy már ennyi idő eltelt azóta. Emlékszem, hogy több, mint húsz éve kezdtük el szinkronizálni. Másfél évig tartott a munka, ráadásul jókora előnyünk volt, mire elkezdték adni a tévében. Mivel nagy volt a nézettsége, a vége felé felezték az epizódokat és csak húsz percet adtak le belőle, hogy tovább tartson. Hetekig vezette a nézettségi listákat; úgy tudom, hogy a legtöbb a 3,5 millió néző volt egy este.

SzJ: Azt bizonyára lehetett tudni, hogy hosszú lesz, és emiatt nagy elköteleződést jelent. Mennyire rugalmas ilyenkor a többi munkaadó?

KV: Nagyon jól összeegyeztethető a többi feladattal, főleg hogy általában ilyen esetben előre meg vannak adva a napok, amikor a sorozaton dolgozunk. A Vad angyalt hétfőn és kedden vettük fel, csütörtökön és pénteken egy másik csatorna Thalia-sorozatában szinkronizáltam, a köztes napra pedig minden filmet és kisebb szerepet bezsúfoltam, amit lehetett.

SzJ: Hogyan kaptad meg Milagros szerepét?

KV: Zentai Mária szinkronrendező választott ki. A kezdetekkor nem tudtuk, hogy ennyire népszerű lesz a sorozat, és azt sem, hogy pontosan hány részre számítsunk. Úgy tudom, hogy Argentínában 150 epizódot terveztek belőle, de a siker láttán még nyújtottak rajta, így lett 270.

Fotó: Gábor Bálint

SzJ: Egy ilyen hosszú, másfél évig tartó munka alatt mehetnek a színészek szabadságra?

KV: Ha előre szól az ember, mindent meg lehet oldani, ráadásul előnyünk is volt az adáshoz képest, úgyhogy egyhetes nyaralást gond nélkül  lehetett tervezni. Most, a koronavírus miatt különösen gyakori volt az olyan probléma, hogy valaki hirtelen megbetegedett és nem tudtuk felvenni a jeleneteit, így voltak sorozatok, amik le is álltak egy időre, de némi rugalmassággal a betegség miatti kiesés és a szabadság is megoldható.

SzJ: A dél-amerikai sorozatokkal szemben nem csak a nézők, sok színész is előítélettel viseltet. Nem féltél attól, hogy ha elvállalsz egy ilyen feladatot, azzal bizonyos szempontból megbélyegzed magad?

KV: Most török-sorozat dömping van, és a tematika lényegében ugyanaz. Ugyan a filmezési technika másféle, ezek a sorozatok is több részesek, lassan bontják ki a történetet, sok konfliktus, szerelmi ügy és csalódás van benne. Szinte minden megfelel annak, amit a dél-amerikai sorozatokban láttunk, és nincs olyan színészkollégám, aki nem szinkronizált volna török szériában. Ugyanúgy kell hozzáállni, mint bármelyik másik munkához, és akár a kevésbé jó történetet vagy színészt feljavítani. Nekünk feladatunk van, nem lehet lenézni vagy leszólni egy sorozatot a származása alapján. Egy telenovella sosem lesz rangon aluli, mert rendkívül nehéz egy ilyen munkát úgy elvégezni, hogy jól hangozzon magyarul és visszaadjuk azt a stílust és hangulatot, ahogyan a külföldi színészekkel leforgatták.

SzJ: Egy interjúban azt mondtad a szinkronról, hogy rendkívül fontos az arányérzék, és mindig tudni kell, hogy mi az elég, mi a kevés és mi a sok. Milagros rendkívül szertelen volt. Honnan tudtad, hogy mi az elég? Túl lehetett egyáltalán játszani őt?

KV: Azt hiszem, hogy amikor úgy igazán elszabadul, nincs olyan, hogy sok. Nagyon nagy amplitúdón játszott a Vad angyalban és sokat improvizált, különösen a Te vagy az életem című sorozatában. Ebben megmondhatták neki, hogy honnan-hová jusson el a párbeszéd és azt, hogy mik a fontos pontok, amik nem maradhatnak ki, ezen felül pedig improvizált. Ilyenkor teljesen elszabadult és egy idő után annyira megtanultam követni őt, hogy egy gesztusából is tudtam, hogy mi fog következni. Ez a mai napig megmaradt; ha hívnának, hogy szinkronizáljam egy új sorozatát, ugyanott folytatnám a vele való barátkozást, ahol pár évvel ezelőtt abbahagytam. Rajta keresztül nagyon jól meg lehetett tanulni, hogy hogyan lehet szinkronban hitelesen átadni az érzelmeket.

SzJ: Nézőként követted a Vad angyalt?

KV: Nem követtem, de bele-belenéztem és feladatomnak is tartottam, hogy figyeljem, hogy mit csináltam jól vagy rosszul, és hogy mit kellene máshogyan. Az újságcikkekből és a megkeresésekből érezhető volt a sorozat népszerűsége. A vége felé volt, hogy naponta hívtak a televízióba, ráadásul amikor Natalia Oreiro Magyarországon járt, vele is találkozhattam.

Fotó: Kiss Virág

SzJ: Azt mondtad egy interjúban, hogy több közös vonást is felfedeztél kettőtök között a személyes találkozás alkalmával. Melyek voltak ezek?

KV: A vidámság mindenképpen közös pont. Mindketten nagyon fiatalok voltunk a sorozat kezdetekor. Én nem sokkal előtte kezdtem el szinkronizálni, úgyhogy szinte ,,együtt nőttünk fel”. Mindketten szeretjük a zenét és a táncot, és amikor Natalia nevet, akkor nagyon nevet, akárcsak én. Mindketten hangosak vagyunk, így temperamentumbeli hasonlóság is van köztünk. Ahogyan örültünk egymásnak és megöleltük a másikat, lehetett érezni, hogy hasonlóak vagyunk.

SzJ: Nem minden kollégád volt ilyen szerencsés: Nyírő Bea nem tudott találkozni annak idején Esmeralda megformálójával, és amikor a színésznő a Vakok Intézetébe ment látogatóba, az ott lakók nagyon meglepődtek a mély hangján.

KV: Igen, a mi fülünk egy szép, fiatal, vékony színésznőt nem tud elképzelni egy mély, rekedt hanggal, ami a dél-amerikai nőkre jellemző. Nataliának ugyan nem mély a hangja, de van egy folyamatos rekedtség benne, ami az énekhangjában nem hallható. Kicsit csilingelőbbre alakítottam a lényét, mert akkoriban még ő is olyan volt.

SzJ: Mit adott neked a sorozat?

KV: Nagyon sokat kaptam tőle. Még húsz év távlatából is találkozom olyanokkal, akik rajongtak a sorozatért, és rögtön felvidulnak, amikor rájönnek, hogy én vagyok Natalia magyar hangja. Szép időszaka volt az életemnek az a másfél év: szinte társulattá értünk a stábbal. 50 epizódonként tartottunk egy bulit, ahová mindenki vitt ennivalót és nagyon jókat beszélgettünk. Amikor vége lett, elképesztő hiányérzet alakult ki bennem és bizonytalan is voltam, hogy ki tudok-e lépni a szerepből, fognak-e hívni másra. Nagyon nagy szerencsém volt, mert folytonos lett a pályám, nem skatulyázott be a Vad angyal szerepe. Rendkívül sokat tanultam ez alatt az időszak alatt, mert Natalia Oreirót szinkronizálni nem egyszerű feladat: rengeteget beszél, minden szerepében másképp. Imádtam, hogy bármilyen érzelmet meg  lehet élni a sorozatain keresztül. Hiányzik, hogy szinkronizálhassam őt újra.

Nagyon köszönjük, hogy meséltél nekünk.

Ivo Di Carlo – Facundo Arana – Czvetkó Sándor

Ivo hosszú hajjal indított a sorozatban, majd mindenki megrökönyödésére levágatta, amikor is kiderült, hogy ez áll neki igazán jól. A páros már a Vad angyal előtt is dolgozott együtt egy végül be nem mutatott filmen, majd 2006-ban a Te vagy az életem című sorozatban láthattuk őket újra együtt, ami – akárcsak a Vad angyal – szintén nagy siker lett. Ivo Di Carlót Czvetkó Sándor szinkronizálta, akinek ez volt az egyik legismertebb sorozat-főszerepe a Két pasi meg egy kicsi és a Castle mellett. Később a Yagóban is együtt dolgoztak, azonban a Te vagy az életem-ben már megszakadt a közös munka, és Gáspár András szinkronizálta a színészt.

További magyar hangok

Rengetegen szerepeltek a sorozatban, így a hangot adó magyar színészek száma is már-már leírhatatlan, úgyhogy a teljesség igénye nélkül említünk meg pár szereplőt.

Ivo (vélt) apjának, Federico Di Carlónak Varga T. József volt a hangja. A magyar színész rendkívül jól lekövette külföldi kollégájának dühkitöréseit és gyengébb pillanatait egyaránt. Sajnálatos módon a Federicót megformáló Arturo Maly két évvel a sorozat forgatása után elhunyt. Feleségét Kubik Anna szinkronizálta, aki fürdött ebben a gonoszkodó szerepben. Sógorát, a szintén áskálódó Damiant Háda János szólaltatta meg, ami éles váltás volt a Farm, ahol élünk melegszívű főszereplőjének szinkronja után. Nem maradhat ki a listából a nagymama, Doña Angélica, akit ki más szinkronizálhatott volna, mint a szeretetteljes Kassai Ilona!

A szolgálók körében is kiváló volt a szereposztás. A Dallas után újabb sorozatszerephez juthatott Végh Péter, aki a szigorú komornyiknak, Bernardónak adott magyar hangot, és Kiss Eszter is kihozta magából a legjobbat Lina, azaz ,,Lepkécske” figurájában. A sorozat azon ritka alkalmak egyike volt, amikor Kocsis Mariann egy fehér nőt szinkronizált, aki ráadásul az egyik legintrikusabb karaktert. Ivo egyik riválisának, Pablónak az azóta elhunyt Selmeczi Roland volt a magyar hangja.

Rajtuk kívül Törtei Tünde, Fazekas István, Kisfalvi Krisztina, Dózsa Zoltán, Némedi Mari, Mezei Kitty, Széles László, Lippai László, Tolnai Miklós, Szénási Kata, Makay Andrea, Fazekas Zsuzsa, Gruber Hugó, Juhász Judit, Németh Gábor, Dévai Balázs és Szokolay Ottó tettek azért, hogy a sorozat Magyarországon is ekkora sikert futhasson be.

Nem volt elég a nosztalgiából? Akkor nézzétek meg a sorozat első részét!

Most pedig Ti jöttök! Mondjátok el, hogy milyen emlékeitek vannak a sorozatról, milyen Vad angyalos relikviákat gyűjtöttetek, és hogy ott voltatok-e Natalia Oreiro budapesti koncertjén!

Ma 25 éve mutatták be a Space Jam-et, ami magyarul ,,Zűr az űrben” kiegészítéssel futott. Az animációs- és élőszereplős filmek egyik előfutára volt. A készítők a biztos sikerre mentek: Michael Jordan mellett a korszak legnépszerűbb kosárlabdázóit és jól ismert rajzfilmfigurákat eresztettek össze, hogy gyerekek és szüleik egyaránt élvezzék az eredményt.

A várt siker nem maradt el: a mai napig a legnépszerűbb kosaras, és a 12. legjobbnak ítélt film sport-témában. Így már semmi meglepő nincs abban, hogy 1996-ban 230 millió dollár bevételt hozott a Warner Brothers-nek.

A film ötletét egy reklám adta: 1992-ben a Nike Michael Jordannel és Tapsi Hapsival reklámozott, és a kosárlabdázó ügynökének jutott eszébe, hogy miért ne lehetne ebből egy egészestés filmet készíteni! Ez a Warner Brothers Stúdiónak is jól jött, mert pont egy olyan ötletre várt, amivel újraéleszthetnék a Looney Tune-ok népszerűségét. Íme az ihletadó reklám:

A stúdió mindent megtett Michael Jordan kényelméért: még saját edzőtermet is építettek neki, hogy forgatási szünetekben tudjon a meccseire készülni. Nem volt egyszerű dolga a kosarasnak, mert a film nagy részében rajzfilmfigurákkal szerepel, amit úgy oldottak meg, hogy a felvételek alatt zöldbe öltözött emberek személyesítették meg a figurákat. Erre azért volt szükség, mert a jeleneteket eljátszva a főszereplő olyan irányba tudjon nézni, ahová későbbiekben az animált karaktereket rajzolják.

 Fotó: airjordan.com

Több ismerős arc is feltűnik a szereplők közt, többek közt Bill Murray, akinek egy belső poént is írtak: amikor lejut Tapsiék világába a kosármeccsre, felmerül a kérdés, hogy hogyan került oda. Ezt azzal a frappáns válasszal tudták le, hogy ,,ismerem a producert”. Murray önmagát játszotta, és valóban a producer barátja, úgyhogy még hazudnia sem kellett.

Magyar hangok

Michael Jordan – Both András

Az ismert sportolót Both András szólaltatta meg, akinek hangját legtöbben az Rtl Klubról ismerik, így szokatlan volt más szerepben hallani, de rendkívül barátságos és megnyerő hanghordozásával kiválóan passzolt Michael Jordanhez. A magyar színésszel beszélgettünk a szinkronról, a technika fejlődéséről a szakmában és természetesen mindenek előtt a Space Jamről.

Szinkronjunkie: Egy interjúban azt mondta, hogy csatornahangnak lenni ,,a szakma egy szelete”. Mi a helyzet a szinkronnal?

Both András: A szinkront nagyon régen, majdnem húsz éve hagytam abba. Amikor vidékre költöztünk, felhagytam a szinkronba járással, mert a tiszteletdíj ellenére az úti- és a parkolási költséggel együtt is majdnem én fizetek azért, hogy ott vagyok. Magát a munkát és a szinkront nagyon szeretem, hiszen egy rendkívül fontos dolognak tartom. Ha a szakma nagyjait nézzük, és azt, hogy milyen szinkronok születtek, sokkal jobban meg kellene becsülni a szakmának ezt az ágát.

SzJ: Már nem is hívják szinkronba?

BA: Nagyon ritkán. Pár éve nagyon jólesett a hívás, mert a Dumbó filmes változatába kerestek Michael Buffer szerepére. Ő egy világhírű ring-kommentátor, aki a boxmeccseket is kíséri, és mivel itthon többször előfordult, hogy Kovács Kokó István meccsein közvetítettem, engem hívtak be, és nagyon szívesen el is vállaltam.

SzJ: Emlékszik, hogy hogyan kapta meg Michael Jordan szinkronját?

BA: Akkoriban még aktívan szinkronizáltam. Behívtak egy meghallgatásra, ahol két tekercsre vettük fel a hangot, amit kiküldtek Amerikába. Nem tudom, hány színészt próbáltak ki és kik voltak a többiek, de rá pár napra szóltak, hogy én kaptam meg a szerepet. Fék György csodálatos hangmérnöke volt a filmnek, és mivel Michael Jordannek nem volt sok szövege, két délután alatt fel is vettük a hangot. Azelőtt nem is láttam olyan utópisztikus berendezést, mint amilyen abban a stúdióban volt; ott meg kellett felelni egy amerikai standardnek. Figyelnem kellett arra, hogy egy bizonyos lágéból ne jöjjek ki; nagyon kellemes munka volt. A legvégén alá kellett írnom egy többoldalas szerződést, és a mai napig nem tudom, mi volt benne, de valószínűleg ha nem írtam volna alá, akkor lecseréltek volna - ezzel járt a szerep.

SzJ: Mi volt az első benyomása a filmről? Akkoriban még meglehetősen új technikának számított ez az animált világ, talán a Roger nyúl a pácban volt előtte az egyetlen hasonló produkció.

BA: Nagyon élveztem, mert szeretek játszani. Rendkívül jó hangulatú, kedves történet volt, és Michael Jordan nem akárki, így nagyon nagy megtiszteltetésnek éltem meg, hogy őt szinkronizálhattam.

SzJ: Szinkronban általában menni kell az eredeti hang után. Tudván, hogy Michael Jordan nem színész, próbált javítani a játékán?

BA: Nem ez van az ember fejében, hanem ahogy hallom a beszédét, látom a mozdulatait és az arcát, úgy próbálok minél hűebben utána menni. Akkor jó a szinkron, hogy ha nem tolakodó és művészkedő: amikor az embernek nem tűnik fel, hogy szinkronnal nézi a filmet.

SzJ: Akkoriban együtt álltak a mikrofon előtt?

BA: Végig egyedül voltam, csak azokat a tekercseket vettük fel, amikben Jordan szerepel. Én egyedül is szívesen dolgozom, de nagyon jó tud lenni a hangulat, ha ott van a partner. A szinkron és a színjátszás egy társas műfaj, és ha a szinkronrendező is jó, akkor külön örömteli munka. Rendkívüli módon kell koncentrálni, mert az ember végig egy sötét szobában van hosszú órákon keresztül, de a technikát meg lehet tanulni. A főiskolán Vas János tanított, aki nagy név volt a szakmában, de a mikrofonnal való bánásmódot már inkább élesben tanulja meg az ember.

SzJ: Bizonyára itt is számít a technikai fejlődés.

BA: Nagyon is! A ’90-es évek közepén egy reklámfilmen dolgoztunk, amikor még nem volt számítógép, hanem egy végtelenített szalagra vették a hangot. A félperces reklámot legalább másfél óráig vettük fel, mert akkor még nem lehetett technikai úton helyre húzni a hangot, így voltak mondatok, amiket akár tízszer is felvettünk, hogy pont akkor és ott hangozzon el a termék neve.

SzJ: Mennyiben más egy tévécsatornára szövegeket felmondani és szinkronizálni? Előbbi esetben nincs senki, aki vezesse az embert.

BA: Szinkronban a figurát kell kiegészíteni és hozzá kell járulni, hogy ugyanolyan, vagy esetleg jobb legyen. Ezt a nagyon nagyok tudták igazán jól csinálni, akik sok esetben hozzátettek a szinkronhoz. Ebben a műfajban szükség van olyan színészekre, akik egy Shakespeare filmadaptációtól sem riadnak vissza, és ugyanúgy eljátsszák, mintha dokumentumfilmet narrálnának.

Színházban láthatjuk Önt valahol?

BA: Mivel szabadúszó vagyok, ritkán van színházi szerepem, de egyszer-egyszer hívnak. A Tháliában játszottuk pár éve a Csónakot, a Krisztus katonája című rockoperában pedig főszerepet kaptam és Lucifert játszottam el.

SzJ: Nem hiányzik a színpad?

BA: Nagyon hiányzik, de nem mindenáron. Ha olyan az előadás vagy a rendező, aki azt gondolja, hogy én kellek, akkor nagyon szívesen megyek, mert a színésznek az a dolga, hogy ha hívják, akkor játsszon.

SzJ: Köszönjük szépen az interjút! 

Nem feledkezhetünk meg az animált karakterekről sem!

Tapsi Hapsit a kezdetekkor Harkányi Endre szólaltatta meg, majd Józsa Imre vette át a szerepet, és jó néhány évig Bor Zoltán volt az állandó párja. A Space Jam-ben sem volt ez másképp: rutinból kaptuk kedvenc nyulunk magyar változatát.

Balázs Péter a filmben először szólaltatta meg Dodó kacsát. A dolog érdekessége, hogy előtte Perlaki István volt a beszédhibás madár magyar hangja, aki a filmben a Jurassic Parkból is ismert Wayne Knight-ot szólaltatta meg. Balázs Péter azonban nem csak Dodónak adott hangot, hanem a főgonosznak is, aki meg akarja szerezni Tapsiékat a vidámparkjába. Ennek talán az volt az oka, hogy eredetileg Danny DeVito szinkronizálta a karaktert, akinek Balázs Péter többször is magyar párja volt. A magyar színész tökéletesen mozgott mindkét szerepben: olyannyira, hogy a filmtől számítva 12 évig tudhatta magáénak a bolondos kacsa figuráját.

Ebben a filmben jelenik meg először Tapsi szerelme, Lola. A nyuszilányt csakugyan nagyon szépre rajzolták, az pedig külön hozzájárult a magyar élményhez, hogy Kocsis Judit szólaltatta meg, aki olyan hercegnőket magyarított nekünk előtte, mint Belle és Jázmin.

A filmben rendkívül sokan megszólaltak a főbb szereplőkön kívül. A teljesség igénye nélkül: Csankó Zoltán, Gruber Hugó, Hankó Attila, Lippai László, Csurka László, Gesztesi Károly. Sokan közülük – az amerikai verzióhoz hasonlóan – több karakternek is adták a hangjukat.

Ugyan nem a Zűr az űrben szinkronjáról szól, mindenképpen érdemes megtekinteni a videót, ahol a magyar színészek a ’90-es években egyetlen egy mikrofon körül állva veszik fel a Bolondos dallamok szinkronját. (1:21-től).

Nosztalgiázzunk pár filmrészlettel!

Gyermekkorunk kedvencét idén nyáron felélesztették, és bemutatták a Space Jam – Új kezdet című filmet, melyben LeBron James egészíti ki Tapsi Hapsiék csapatát. Íme a magyar előzetes:

Milyen emlékeitek vannak a Space Jam – Zűr az űrbenről? Nektek is volt szabadidő ruhátok, és Mekis játékaitok a film karaktereivel?

Sokféle kritikát lehet megfogalmazni a Marvel Filmes Univerzumával kapcsolatban, ám az bizonyos, hogy egy stabil, jól átgondolt rendszert alkotnak a filmjeik. Ezt különösen hatásosan teszi kontextusba az, hogy szinte minden más filmstúdió elvérzett már a saját univerzum felépítésével. A Universalnak nem jött össze a szörnyfilmek összekötése (a Tom Cruise-os Múmia felvezetésével), a Sony erősen bukdácsol – legalábbis az élvezhetőség felől nézve – a saját pókemberes filmjeit illetően, a DC pedig Christopher Nolan kilépése óta nem találja a képregényfilmek elkészítése megfelelő receptjét.

Pedig a Marvel felfedezte a tuti hozzávalókat: Az egyes történeteket és hősöket külön-külön, olyan önálló filmekben kell elmondani, amelyek megállnak a saját lábukon is anélkül, hogy a többi részt látnánk hozzá. A DC sikertelenségi sztorija tökéletes példája annak, hogy egyébként elképesztően népszerű és sikeres karakterek sem működnek igazán egy filmbe passzírozva, ha annak nincsen korrekt előzménye.

Éppen ezért érthetetlen, hogy a Marvel az Örökkévalók mozival miért tért le arról az útról teljes mértékben, amelyre pedig ő maga talált rá. Míg az olyan hősök esetében, mint Shang Chi, is kiemelten figyeljetek arra, hogy bár a karaktert korábban nem láttuk, a környezetében mégis otthon érezzük magunkat.

Ebből már kitalálhatjátok, hogy az Örökkévalók esetében a néhány apró elszóláson kívül semmilyen kapcsolatot nem építettek ki a többi Marvel-film felé. Míg a Bosszúállók - Ultron korában a készítők átestek a ló túlsó oldalára, és szinte másról sem szólt a történet, mint a meglévő és jövőbeni Marvel-filmek összekötögetéséről, az Örökkévalókban a Chloe Zhao által vezetett csapat mintha inkább erősen függetleníteni akarta volna magát a többi "epizódtól". Nem feltétlenül lenne ez egyértelmű hátránya, ha a karakterek jól működnének, a sztori pedig betonbiztosan állna meg a saját lábán. Sajnos egyiket sem sikerült megugrani: holott az Örökkévalók esetében is megvolt a kellő mennyiségű alapanyag.

Ha ez a történet egy 5-6 részes Disney+ sorozatként jut el a nézőkhöz, valószínűleg jobban működött volna, azonban jelen formájában ahhoz nem elég izgalmas, hogy az igazi célközönség - a tizenéves gyerekek és a fiatal felnőttek - világában megállja a helyét.

A történet pedig trendi elemekkel operál, sőt magvas gondolatok körül forog a környezettudatosság, a családi értékek, és a múlt-jelen kapcsolatának mentén is. Tovább megyek: Chloe Zhao filmje szép, tartalmazza azokat a vizuális elemeket, amelyek rá jellemzők, mégis az az érzésem volt, hogy teljesen elveszik a történet által kínált lehetőségek súlya alatt. Röviden megfogalmazva a film tulajdonképpen nem szól semmiről, miközben mindenről is szeretne szólni. A történelmi lépték teljességgel kihasználatlan marad, a régmúlt korok egy-egy szeletét TikTok videók faék egyszerűségével közelítik meg. Mezopotámia, amely korának csúcsbirodalma volt, egy egyszerű városkává degradálódik. A film nem használja a korabeli embereket, akik még statisztaként sem jelenhetnek meg az isteni erejű Örökkévalók mellett. Holott pont a Disney/Marvel nyújtotta környezet és erőforrások mellett lehetett volna kellő érzékenységgel és részletgazdagsággal bemutatni a történelmi korokat. 

A Marvel Thanos-ig nem volt igazán erős az antagonista karakterek filmes ábrázolásában, de az Örökkévalók ebben a tekintetben különösen alulmúlja elődeit. A káoszos történetvezetés, a teljesen esetleges színészi teljesítmény és a rendezés nyilvánvaló hiányosságai azonban klasszikusan olyan pontok, amelyek egy kiváló magyar szinkronnal – legalábbis részben – ellensúlyozhatóak. Nézzük, hogy sikerült! 

A magyar szinkron

A Marvel filmes univerzuma, ahogy arról már korábban írtunk, számtalan újdonságot hozott vagy leginkább kényszerített ki a szinkron szakmából. Szerintem igen komoly pozitív hatást gyakorolt az általunk csak "Disney- szabályként" emlegetett belső előírás, miszerint ha egy egy színész már volt korábban Marvel-filmben, akkor lehetőleg szerint mást kell hívni. Voltak persze kivételek - elég csak Rajkai Zoltánra vagy Stohl Andrásra gondolni. Összességében viszont látszik, hogy ez a koncepció - bár sok nehézséget okoz és nem lehet mindig betartani, mégis - számtalan olyan színésznek ad lehetőséget, akik máskülönben csak hosszú évek múlva, esetleg sosem jutottak volna ilyen nagyszabású szerepekhez.

Ugyanakkor, ahogy más filmek esetében sem, úgy az Örökkévalóknál sem lehet a szinkront kizárólag a szereposztáson keresztül értékelni. Tabák Kata szinkronrendező kiváló képességei ugyanis egy másik területen is megmutatkoznak. Tapasztalt rendezőként komoly segítséget és támogatást tud adni a színészeinek, olyat kihozva belőlük, amely messze túlmutat a képregényfilmek világán. Háttérbeszélgetéseinken rendre előkerül, hogy a magas minőségben mennyit számított a rendező támogatása.

A film magyar változatának egyik legnagyobb erénye, hogy új hangokat ismerhetünk meg, ami nem csak az ütközések elkerülése miatt fontos, de egyszerűen jólesik a fülnek. Emiatt különösen örültem, hogy Gombó Viola Lotti, a főszereplő Szerszinek kölcsönözte a hangját. Szuper, hogy úgy kaphatunk új élményeket, hogy közben nem kell kompromisszumot kötni a minőség terén. Gombó Viola ugyanis egy veterán színész erejével vitte el a hátán a filmet és tartotta magánál a figyelmet. Rá biztosan érdemes lesz odafigyelni!

A másik igazán pozitív meglepetés Gémes Antos volt, aki Phaisztoszt szinkronizálta. Antos zseniálisan használja különleges hangját és remekül helyt áll az érzelmes és az akciódús jelenetekben egyaránt. Bár ő már több, mint 100 szinkronon túl van, eddig kevés olyan igazi lehetőséget kapott, ahol megmutathatta magát. Szerintem az Örökkévalók neki is egy remek ugródeszka lesz - egyenesen a legfelső szintre. 

Amiért mégsem voltam maradéktalanul elégedett a moziban, az Bárnai Péter Ikaris-a, valamint Lévay Viktória Thénéje. Mindkét karakter esetében más magyar hangot vártam (igaz, Csőre Gábor joggal nem merült fel Ikaris esetében, viszont az egyik előzetesben hallott Dévai Balázzsal erősebb lehetett volna a figura), de emellett az is éreztem, hogy a cserével nem jó irányba mozdultak el a dolgok. Bárnai Supermanje (ettől egyszerűen nem lehet a filmben elvonatkoztatni) színtelen lett - igaz, az eredeti változat sem egy Royal Shakespeare Company alakítás. Ezen viszont szerintem egy tapasztaltabb színész tudott volna javítani. Angelina Jolie esetében pedig egyszerűen másképp kevertem volna a lapokat: Salma Hayek Pikali Gerda helyett Kéri Kitty vagy Németh Borbála lehetett volna, Angelina Jolie pedig egyértelműen Orosz Helga vagy Kéri Kitty. Így Pikali Gerda esetében elkerülhető lett volna egy esetleges jövőben szinkronütközés (ma már ezt senki nem tudja előre kiszámolni, így könnyebb biztosra menni), és Angelina Jolie is olyan hangon szólalt volna meg, amit több, mint 20 éve megszoktunk már.

A harmadik fájdalmas pont Kit Harrington volt, akit most Fehér Tibor szinkronizált (egyébként szuperül). Egyáltalán nem esett le Tibor a karakterről, semmivel nem lett rosszabb, mint Czető Rolanddal, ugyanakkor nagyon sajnáltam, hiszen a Harrington által játszott figura még biztosan visszatér több más Marvel-filmben. Természetesen előfordulhat, hogy szervezési okokból alakult másképp, de ha ez egy casting software-es döntés eredménye, akkor a jövőben érdemes lenne valahogy felvenni a kesztyűt.

Szinkronhangok:

Szirszé (Gemma Chan) – Gombó Viola
Ikarisz (Richard Madden) – Bárnai Péter
Théné (Angelina Jolie) – Lévay Viktória
Aiak (Salma Hayek) – Pikali Gerda
Dane Whitman (Kit Harington) – Fehér Tibor
Kingo (Kumail Nanjiani) – Kovács Lehel
Szipor (Lia McHugh) – Stern Hanna
Phaisztosz (Brian Tyree Henry) – Gémes Antos
Druig (Barry Keoghan) – Katona Péter Dániel
Gilgames (Ma Dong-seok) – Mészáros Máté
Karun (Harish Patel) – Kassai Károly
Kro (Bill Skarsgård) – Pataki Ferenc
Ben (Haaz Sleiman) – Varga Gábor
Jack (Esai Daniel Cross) – Kovács András Bátor
Eros (Harry Styles) – Kenéz Ágoston
Diego (Adria Escudero) – Pásztor Tibor
Pip, a troll (Patton Oswalt) – Hannus Zoltán
Arishem (David Kaye) – Zöld Csaba

További magyar hangok:
Bognár Tamás, Czifra Krisztina, Csurgai Márk, Farkas Fanni, Fehér Péter, Fehérváry Márton, Garami
Mónika, Haagen Imre, Hábermann Lívia, Hegedűs Miklós, Kapácsy Miklós, Kereki Anna, Király Adrián,
Kisfalusi Lehel, Lipcsey Colini Borbála, Majorfalvi Bálint, Mikes Zsüliett, Mohácsi Nóra, Nádorfi
Krisztina, Nagy Szonja Katalin, Németh Attila István, Pap Katalin, Pásztor Tibor, Sándor Barnabás, Turi
Bálint

A magyar változat munkatársai:
magyar szöveg: Gáspár Bence
felvevő hangmérnök: Jacsó Bence
vágó: Kajdácsi Brigitta
gyártásvezető: Gelencsér Adrienne
szinkronrendező: Tabák Kata
produkciós vezető: Hagen Péter

A nem végleges hangokkal felvett végleges előzetessel zárunk. Szerkesztő színről balra ki. (Fotók: Marie Claire, Színház.online, Corn&Soda, jegy.hu)

Bár előtte és azóta is voltak olyan franchise-ok, amik hatalmas kultusznak örvendtek, a brit írónő tollából származó varázsvilág nagyobb hatású volt az addigiaknál, hiszen generációkkal szerettette meg az olvasás élményét. Nem is volt kérdés hát, hogy megfilmesítik a könyvsorozatot. Ma van húsz éve annak, hogy az első Harry Potter film, a Harry Potter és a bölcsek köve megjelent a mozikban.

A kezdetek

J. K. Rowlingot több, mint tíz könyvkiadó utasította el, mielőtt a varázslótanonc történetét megvette volna a Bloomsbury. 1997 júniusában jelent meg az első rész az Egyesült Királyságban, hozzánk az Animus kiadó hozta el Tóth Tamás Boldizsár fordításában, 1999-ben. A sztori egy csapásra sikeres lett, és ezt látva a megfilmesítés jogaira a Warner Bros. csapott le, röviddel a könyv kiadása után. 2000-ben megkezdődtek a forgatás munkálatai Chris Columbus vezetésével, azonban nem ő volt a legelső név, aki felmerült a rendezői pozícióval kapcsolatban. Szóba jött Steven Spielberg, Jonathan Demme (A bárányok hallgatnak, Philadelphia), Brad Silberling (Lemony Snicket és a balszerencse áradása, Casper) és Terry Gilliam (Monthy Phyton) is.

Az írónő ragaszkodott ahhoz, hogy a film teljes szereplőgárdája brit legyen, így is lett, csupán néhány ír (és a másik iskolákból idelátogató karaktereket játszó) színésszel tettek kivételt. A szabályt olyan szigorúan betartották, hogy még a legendás Robin Williamset is vissza kellett miatta utasítaniuk, aki Rubeus Hagridot szerette volna eljátszani - ingyen. A három főszereplő, Harry, Ron és Hermione szerepére  nyílt castingot tartottak 2000 augusztusában. Több száz gyerek meghallgatása után elsőként Daniel Radcliffe-et választották ki, akit egy Copperfield Dávid-alakítás miatt szúrtak ki és hívtak be a rendezők. A pozitív válasz ellenére Radcliffe szülei ódzkodtak a szereptől, mert nagyon féltették fiukat. A következő lépés Ron és Hermione kiválasztása volt, végső fordulóként pedig fontos volt látni, hogy a három kisgyerek között vajon megvan-e a kémia, és együtt is jól mutatnak-e majd a vásznon. Azóta persze kiderült, hogy igen, de nézzétek ezt a gyöngyszemet, amiben Emma Watson a saját szövegén kívül a srácokét  is tudja, és tátogja közben:

A forgatás és érdekességek

A felvételek nagyrészt a Leavesden filmstúdióban, az Alnwick-kastélyban és Gloucester-katedrálisban történtek- amikor napvilágot látott a hír az utóbbi helyszínnel kapcsolatban, az óriási felháborodást keltett, és olvasói levelek százai fenyegetőztek a helyi újságokban azzal, hogy megakadályozzák majd a szentségtörőnek tartott munkálatokat. Végül aztán egyetlen egy tiltakozó jelent csak meg a helyszínen. Egyes tantermi és folyosós jeleneteket Oxfordban, illetve a Durham székesegyházban forgattak le, na és persze a londoni King’s Cross pályaudvaron, ahol ma már emléktábla jelzi, hol lenne a 9 és ¾ vágány. Négy hónapig tartott a munka, a film 125 millió dollárból készült el és ehhez képest 996 milliós bevételt hozott  a konyhára. 

Mivel Amerikában a bölcsek kövét nem “philosopher’s stone”-nak hanem “sorcerer’s stone”-nak nevezik, ezért a követ említő minden jelenetet duplán kellett leforgatni. 

A legelső színész, akit kiválasztottak, Robbie Coltrane volt, mert J. K. Rowling mindenképpen őt szerette volna Rubeus Hagrid szerepében látni. Az első két film Dumbledore-ja, a 2002 végén elhunyt Richard Harris unokája nyomatékos kérésére vállalta csak el a szerepet, aki imádta a Potter-könyveket. 

Amikor Harry meglátta a szüleit Edevis tükrében, Geraldine Somerville és Adrian Rawlins integettek ki Lily és James Potterként - azonban sokan nem tudják, hogy Lily szerepét felajánlották magának Rowlingnak is. Ő azonban tisztelettel visszautasította a felkérést, mert nem tartotta magát jó színésznek ahhoz, hogy akár egy ilyen kis szerepet is elvállaljon.

A könyvek kiemelkedő szereplője volt Hóborc, a kopogószellem, épp ezért rengetegen hiányolták őt a filmekből - pedig eredetileg szerepelt volna bennük. Rik Mayall alakította a hóbortos figurát, azonban jelenetei nem kerültek be az első részbe, és Hóborc a későbbiekben is távol maradt.

A baglyokat, akik a roxforti leveleket szállították Harrynek, 6 (!) hónapig tartott betanítani arra, hogyan tartsák a csőrükben a borítékokat. Rejtély, hogy pont ezt miért nem tudták megoldani speciális effektekkel...

A magyar szinkron

Csörögi István szinkronrendező a magyar szinkron szakma meghatározó egyénisége volt: megannyi színészpárost, Disney-rajzfilmet köszönhettünk neki és ő válogatta össze a Harry Potterek gyerekcsapatát is - kiváló érzékkel.

A vágó és a rendezőasszisztens a 2021-es Szinkronünnep díjazottja, Kajdácsi Brigitta volt, a szöveget pedig Tóth Tamás alkotta - aki a könyveket is fordította.

Hasonlóan ahhoz, ahogyan a film a főszereplő gyerekeket beemelte a köztudatba, hazánkban is egy csapásra ismert lett Gacsal Ádám, Berkes Bence és Szabó Luca hangja. Hármukat a mai napig sokan a varázslókarakterekkel azonosítják, pedig az azóta eltelt húsz évben rengeteg mindent letettek az asztalra a szakmában.

Harry Potter - Daniel Radcliffe - Gacsal Ádám

Ádám nyolcéves kora óta szinkronizál, első komolyabb szerepe az Őslények országa című rajzfilm kis főszereplője volt, de dolgozott a 101 kiskutya második verziós szinkronjában és A mesterséges értelemben is. Az első Harry Potter-film megjelenésekor castingot írtak ki a szinkronszerepekre, és körülbelül tíz szakmabeli gyerek felvételeit küldte el a stáb külföldre, akik közül ők Ádámot választották Harry hangjának. Ádám ekkorra már olvasta a Bölcsek kövét és egy interjúban elmondta, hogy tetszett is neki a varázslótanonc története. Elmesélte azt is, hogy visszanézve-hallgatva a régebbi filmeket bizony zavarja, hogy “csipog a hangja” Danieléhez képest, azonban a Tűz Serlegéhez eljutva már elégedett volt a hallottakkal, hiszen mutálása után “beérte” angol kollégáját. Talán megdöbbentő lehet, de amikor az iskolatársai felismerték a hangját a moziban, nem aratott osztatlan sikert, helyette irigykedés, piszkálás vette kezdetét, és idővel iskolát is váltott emiatt.

Szinkronos pályafutása során tovább kísérte Radcliffe filmjeit, de persze nem csak vele "együtt" hallottuk. Legutóbbi munkái között szerepel A holtak serege (Mikey Guzman), az Easttowni rejtélyek (Colin Zabel nyomozó) és a Kozmikus bűn (Braxton Ryle) is.

Ron Weasley - Rupert Grint - Berkes Bence

Berkes Bencének bevallása szerint nem volt nagy szinkronmúltja, amikor megérkezett az életébe Ron, mely a legelső nagy szerepe lett - és rögtön karriermeghatározónak is bizonyult. Ádámmal ellentétben ő nem olvasta a könyveket a szinkronmunkák előtt, így fogalma sem volt arról, ki az a Ron - persze ez nem befolyásolta a munka minőségét. A felvételek során a Jóbarátokhoz hasonlóan a Harry Potter szinkronstábja sem tudta, hogy a film mekkora dobás lesz, csak a díszbemutató felhajtását látva döbbentek rá, milyen óriási projektről van szó. Ahogyan Ádámot, úgy Bencét is érték beszólások annak idején az osztálytársaktól, sőt, megesett, hogy “odajöttek hozzánk, akár az utcán is, és azzal nyúztak, hogy beszélj már ronul….”

Bence azóta is hallható a szinkronban kisebb-nagyobb szerepekben. Nem egy Netflix-moziban szerepelt már szinkronhangként, valamint ő volt például a #kövessbe című filmben Denzel Withaker magyar hangja, az Így neveld a sárkányod 3-ban Takonypóc (Jonah Hill), az Orgyilkos osztályban Billy, a Kszi, Simonban Lyle, és megannyi anime-karakteré is.

Hermione Granger - Emma Watson - Szabó Luca

Ötévesen, a Full House-ban kezdte a szakmát, amikor az Olsen-ikreket szólatatta meg a magyar közönség számára. Később ő lett a Farm, ahol élünkben Carry, majd jött egyik legkedvesebb szerepe, Pötty az Egy bogár életéből. Luca tízéves korában olvasta először a Harry Potter és a bölcsek kövét, ekkor még szó sem volt arról, hogy megfilmesítik, arról meg pláne nem, hogy neki is köze lesz hozzá. A könyv olvasásakor Hermione volt a kedvence, így dupla öröm volt, amikor értesítették, hogy megkapta a karakter szinkronizálásának lehetőségét. És hogy változott-e az életében valami akkor, amikor felfedezte környezete, hogy ő a kis boszorkány? Szerencsére nem sok minden, legalábbis negatív értelemben nem, néhányan autogramot kértek tőle, illetve az idősebb iskolatársak elkezdték Hermionénak becézni, de ez nem igazán zavarta. 

A trió másik két tagjához hasonlóan Luca is aktívan szinkronizál, Emma Watson magyarítása mellett övé volt a New Amsterdam kórházsorozat Minája és az Évek alatt Bethany-ja. Életmód és smink témájú Youtube-csatornáját pedig ezrek követik.

Perselus Piton - Alan Rickman - Tahi Tóth László

"Belekerültem az első részbe, aztán jött a következő, és így tovább. Írták is akkor egy újságban, hogy Tahi Tóth azt sem tudja, mi az a Harry Potter. Ez így természetesen nem igaz, de azt valóban nem tudtam, hogy ennyire népszerű. Egyébként Alan Rickmant is szeretem szinkronizálni, mert nagyon jó színész.” - mesélte szerepéről egy ízben a 2018-ban elhunyt színész. Dustin Hoffman és Pierre Richard állandó társa volt, a Harry Potter-generáció magyar gyerekei mégis Pitonként ismerték meg a hangját. Zseniális páros volt az övék, Tahi Tóth hihetetlen pontossággal adta át Rickman hanglejtését, noha utóbbinak sokan Helyey Lászlót tartották "igazi" hangjának a Die Hard óta.

Rubeus Hagrid - Robbie Coltrane - Hollósi Frigyes

"Varázsló vagy, Harry" - Hollósi Frigyes szájából hangzott el a film legelső fordulatát jelentő, emlékezetes mondata, aki Robbie Coltrane-t a Harry Pottereken kívül még a Van Helsingben, a Cincin lovagban és az Amerikai bérgyilkosnőben is magyarította már. A színművész, aki idén töltötte volna nyolcvanadik életévét, számtalan színpadi műben és filmben volt látható évtizedes karrierje során, a nézők viszont szinkronmunkái miatt is jól ismerték - például Kránitz Lajos mellett ő volt Darth Vader, az Oscar Connie-ja, vagy a Csengetett, Mylord? Alfredja.

Dursleyék - Richard Griffiths, Fiona Shaw, Harry Melling - Balázs Péter, Simon Eszter, Baráth István

A Dursley-család vagyis Harry nagynénje, nagybátyja és unokatestvére borzasztó emberekként szerepeltek a könyvekben és a vásznon is, de a sztori végére hármuk közül talán csak Vernon nem nyert feloldozást gonoszsága alól. Petunia és Dudley sokat mondó félmondatai és tétova mozdulatai Harry búcsúzásakor mintha kicsit enyhítettek volna megítélésükön, de azért nem zártuk őket a szívünkbe soha. A családapát Balázs Péter ("Vasárnap nincs posta!"), Petuniát Simon Eszter ("Ne sírj, kicsi Dudlimudli!"), fiukat Dudley-t pedig Baráth István ("Idén miért kapok csak harminchatot mikor tavaly harminchét volt?!") szinkronizálta.

Draco Malfoy - Tom Felton - Borbíró András

Amennyire utált a lenyalt hajú Draco karaktere, az őt alakító Tom Felton pont annyira kedves és szerethető, aki azóta is szívesen nosztalgiázik emlékezetes szerepével kapcsolatban. Szinkronhangja Borbíró András volt, akit már  Reszkessetek betörők 3-ban és a Gagyi mamiban is hallottunk, majd végigkísérte Felton "Malfoy-pályafutását". Később is dolgoztak "együtt", A majmok bolygója - Lázadás, a Titokban és a Stratton című filmekben.

Albus Dumbledore - Richard Harris - Makay Sándor

Makay Sándor több, mint másfél ezer szinkronmunkája közül egyértelműen Albus Dumbledore karaktere volt a legismertebb. Az iskolaigazgatót Richard Harris halála után Michael Gambon formálta meg Az azkabani fogolytól kezedve, a magyar hang azonban állandó maradt.

Minerva McGalagony - Maggie Smith - Kassai Ilona

Idén a 93. születésnapját ünnepelte Kassai Ilona, aki sokáig a legfiatalabb Kossuth-díjas színésznőnk volt, hiszen még nem volt 35, amikor az elismerést megkapta. A Született feleségekben Karen McCluskey, a Gyilkos sorokban Mrs. Jessica Fletcher hangja volt, és nem egyszer magyarította Betty White-ot, Ellen Burstyn-t és Vanessa Redgrave-t. Valószínűleg el sem tudnánk képzelni a Griffendél házvezetőnőjét más szinkronhanggal, olyannyira tökéletes választás volt McGalagony szinkronhangjának Kassai Ilona.

Még az olyan "apróbb" szerepekre is nagy neveket és hangokat választott a stáb, mint Ollivander (Gruber Hugó), Félig Fej Nélküli Nick (Galkó Balázs), Madame Hooch (Szabó Éva), Mógu Professzor (Lippai László), Argus Frics (Varga Tamás), Filius Flitwick (Szokol Péter), vagy épp a Kövér Dáma (Halász Aranka).

Ti szinkronosan vagy eredetiben láttátok először az első Potter-filmet?

 Borítókép forrása: Northfoto

Ahogyan a Dreamworks a Shrekkel ugyanabban az évben, úgy a Pixar a Szörny Rt-vel csavart egyet a bevett jó-rossz viszonyán alapuló sztorikon, és a középpontba a negatív szereplőként feltűnő szörnyeket helyezte. A Pixar negyedik egész estés filmjére emlékezünk 2001-ből.

Sok kisgyerek fél elaludni a sötétben, és leginkább a szekrényben vagy az ágyuk alatt kuksoló szörnyektől retteg. Ebből indultak ki a Pixar rajzolói is, amikor kipattant az agyukból a Szörny Rt. ötlete, ami állítólag már 1994-ben megszületett. Egy ebédszünetben történt az eset, amikor kiötlötték mellette a Némó nyomában, a Wall-E,  és az Egy bogár élete sztorijait is.

A mindenki által szeretett sztoriban a  Szörny Rémlény Társaság felel a gyerekek sikolyának beszerzéséért, mely energiaként működteti a szörnyek világát. Itt dolgozik a két jóbarát, Mike és Sulley, ahol előbbi a segéd, utóbbi pedig a sztárijesztgető. A cég egyik legfontosabb szabálya, hogy a rémisztésen dolgozó beosztottak sosem érhetnek a megijeszteni kívánt gyerekhez, és semmi máshoz sem az ottani világból, különben életbe lép a 2319-es kód, és ez történik:

Persze a Pixar meséket ismerve természetes, hogy a 2319-nek többletjelentése is van. Egy TikTok-felhasználó arra jött rá, hogy az angol ábécé huszonharmadik betűje a w, a tizenkilencedik pedig az s – a W.S pedig a „white sock”-ra, vagyis arra a fehér zoknira utal, amit a legelső incidenskor a szerencsétlen szörny hátán találnak. Mások szerint a számos egyéb Pixar-moziban megjelenő 2319 számsor egy stúdióra utal, megint mások szerint pedig a szerzői jogok megsértését tiltó törvény sorszámára.

Érdekességek

• A rajzfilm hazavihette a legjobb betétdalnak járó Oscart Randy Newman: If I Didn’t Have You című számának köszönhetően.
• A sikoly-összesítő táblán Randall és Sulley nevén kívül mindegyik név egy-egy Pixar-alkalmazotté.
• Sulleynak több, mint kétmillió szőrszála van, amelyek élethű ábrázolására és mozgatására akkor még nem volt elég fejlett program – úgyhogy a cég fejlesztett egyet.
• A Harryhausen Étterem neve, ahol Celia születésnapját ünneplik, tisztelgés Ray Harryhausen grafikus, animátor előtt, aki például a legendás Titánok harcán dolgozott.
• A Pixar-mozik jellemzően egymásra utalgatnak, hol már meglévő rajzfilmekre, némely „easter eggnek” pedig későbbi alkotásokban lesz (vagyis lett) jelentése. Például a már említett étteremben van egy Némó nyomában poszter a falon, feltűnik egy horgásztrófea is, később pedig látjuk, hogy Boo-nak van bohóchalas játéka. A Toy Story-ra is nem egyszer visszakacsint a rajzfilm, például Jessie plüssként.
• Eredetileg Bill Murrayt akarták felkérni a készítők Sulley hangjának, de ő egyszerűen nem hívta vissza őket. A hallgatás beleegyezés, gondolták a készítők és nem erőltették tovább a dolgot.
• John Goodman (Sulley) és Billy Crystal (Wazowski) együtt vették fel a szövegeiket, ami ritkaságszámba megy – úgy tűnik, nemcsak itthon, hanem külföldön is leszoktak róla az évek folyamán, hiszen hiába nagyobb élmény, a hangsávokat elkülöníteni és vágni sokkal nehezebb, ha egynél több színész van a felvételen.
• Boo-t Robb Gibbs író lánya, Mary szinkronizálta, ugyan tudtán kívül, hiszen amikor a kislány fel-alá mászkált a stúdióban, édesapja rögzítette a gügyögését. Így a magyar szinkronban sem volt sok dolga Szilasi Blankának.

 Mike Wazowski – Billy Crystal -  Lippai László

Quasimodo, Ollókezű Edward, Son Goku Matthew Broderick és Ben Stiller gyakori hangja ő, akit rengeteg rajzfilmben hallottunk már. A Talent Studio egyik oktatójaként számos kollégájával együtt tanítja a szinkronmesterséget az érdeklődő gyerekek számára, de a szakma ezen kívül is fontos neki, könnyen azonosul karaktereivel, és azt sem bánja, ha megállítják miatta az utcán. Erről tanúskodik az a szösszenet is, amit évekkel ezelőtt mesélt nekünk: "Múltkor a hentesnél voltam egy piacon, nagyon nagy sor volt, és azt mondta a hentes, hogy művész úr, addig nem szolgálom ki, amíg nem mondja, hogy „Kamehameha”. Hátranéztem és baromi sokan voltak, gondoltam, hogy ez ciki, ha itt a piacon nekiállok, mert ez egy elég hangos felkiáltás ugyebár. De elmondtam, mint az őrültre, úgy néztek rám a vásárlók, viszont ingyen hoztam el a húst."

Sulley Sullivan – John Goodman – Gesztesi Károly

A tavaly év elején hirtelenséggel elhunyt színész hangja életünk megannyi karakterét meghatározta - elég csak Shrekre vagy a Verdák Matukájára gondolnunk, ha rajzfilmekről van szó, vagy Lando Calrissianra, esetleg a Szupercsapat Rosszfiújára. Gesztesi alaposan megválogatta, mihez adja a hangját, és a szinkronizálásról így nyilatkozott: "egy film akkor jó, ha hús-vér magamat teszem mögé, a sírásával, a nevetésével, a tanításával, az esendőségével együtt." A Szörny Rt. lila-kék szőrmókját elképzelni sem tudnánk más hangján, pedig sajnos ez előbb-utóbb be fog következni, hiszen a Disney+-on már fut a Szörnyek a munkában sorozat, amiben visszatérnek az ismerős karakterek. Kérdés, hogy Lippai László mellé kit választottak a rendezők.

Randall Boggs – Steve Buscemi – Kaszás Attila

Ugyan Steve Buscemihez legtöbbször Epres Attilát párosították a szinkronrendezők, akadt néhány emlékezetes kivétel, mégpedig a Kutyaszorítóban és az Armageddon. Ezt a vonalat követve dönthetett Kosztola Tibor Randall esetében is Kaszás mellett, pedig animációs filmeknél kevésbé jellemző a bevált párosok használata. Milyen jól tette! A Vígszínház egykori színésze remekül hozta az áskálódó, ravasz gyík karakterét, amit halála miatt sajnos a 2013-as Szörny Egyetemben már nem ő formált meg, hanem Rajkai Zoltán.

Celia – Jennifer Tilly – Zsigmond Tamara

"Gülümacikám!" - becézte mindig kedvesét az egyszemű Celia, amin mi gyerekek és Sulley is jókat derültünk. A karaktert Zsigmond Tamara szólaltatta meg, aki egy interjúban elmondta, örül, hogy az olvasók kíváncsiak a hangok mögött lévő emberre is, de nem bánja, hogy nem ismerik fel lépten-nyomon az utcán. Pedig Natalie Portman és Jennifer Morrison szinte állandó magyar társa kikerülhetetlen eleme a hazai szinkronéletnek, így nem csodálkoznánk, ha mégis gyakran felismernék az emberek.

 Vízengúz úr – James Coburn – Kristóf Tibor

Több, mint másfél ezer szinkronmunka közül nehéz kiemelni a legemlékezetesebbeket, hiszen a rajzolt karakterek világában volt ő már Zordon, a Verdák Dokija, Zeusz, Slinky a kutya, és Raszputyin is. Mai szülinapos filmünkben a Szörny Rémlény Társaság pókszerű igazgatójaként tűnik fel.

A rendező, mint már írtuk fentebb, Kosztola Tibor volt, Majoros Eszter pedig akkor még "csak" asszisztensként dolgozott mellette. A szöveget Tóth Tamás magyarította, vágóként pedig Kajdácsi Brigittát említi az IszDB. A rajzfilm egyéb, kisebb szereplőinek is csupa kiváló színészt szerzett meg a stáb: Rozt, a csigaszerű titkárnőt Pásztor Erzsi, a Jetit Kerekes József, Penészt Botár Endre szólaltatta meg, és ott van még a népes szinkronlistában Fesztbaum Béla, Besenczi Árpád, Magyar Attila, Bicskey Lukács, Rajkai Zoltán és még sokan mások.

Az HBO-nak köszönhetően nyár elején szinkronosan is láthattuk a Jóbarátok: Újra együtt különkiadását. Ebből az alkalomból a főszereplők magyar hangjaival beszélgettünk.

Kökényessy Ági, Kiss Erika, Nyírő Beáta és Sinkovits-Vitay András már elmesélte élményeit, ezúttal pedig Galambos Pétert mutatjuk be, aki - társaihoz hasonlóan - nem véletlenül kapta a rá osztott szerepet. 

Szinkronjunkie: Egy interjúban azt nyilatkoztad, hogy a Jóbarátok második évadának környékén kezdtétek el élvezni igazán a munkát. Ennek mi volt az oka? Ti szoktatok össze addigra, vagy a sorozat ért be?

Galambos Péter: Szerintem akkorra álltunk össze igazán és akkor derült ki, hogy mekkora jelentősége van ennek a sorozatnak. Az első évadot leszinkronizáltuk, és ahogy jöttek a rajongói visszajelzések, úgy tudatosult bennünk, hogy miben is veszünk részt.

SzJ: Mohácsi Emil azt mondta, hogy személyiségre osztott szerepet. Mit látott benned, ami Rossban is megvolt?

GP: Alig ismertük egymást Emillel, úgyhogy a szereposztás az ő tehetségét és az emberekhez való érzékenységét mutatja. Abban az időben én is hasonló önbizalomhiánnyal küzdöttem és próbáltam meg kompenzálni, ahogy Ross figurája is teszi. Ugyan bőszen igyekszem takargatni, én is egy szentimentális fickó vagyok, úgyhogy szerintem ezeket érzékelhette Emil.

SzJ: Előfordult, hogy a szinkron során módosítottatok a szövegen. Ezek fordítási hibák voltak vagy nem voltak megfelelően szájra illesztve a mondatok?

GP: Szájra volt illesztve a szöveg, ezzel soha nem volt probléma. Az okozta a nehézséget, hogy a sorozat az akkori amerikai élet aktuális szlengjeit és szójárásait használta, úgyhogy dramaturg legyen a talpán, aki hibátlanul adja át a szöveget. Rengeteg nyelvi poén volt benne, ehhez meg kellett találni azt a változatot, ami a magyar közönség számára is vicces. Bárki lett volna a szövegíró, nagyon nehéz feladat volt, így a hibák leginkább ilyen szituációkból adódtak, hogy próbáltuk megtalálni a megfelelő, magyarok számára is értelmezhető nyelvi poénokat.

SzJ: Mit gondolsz, Ross és Rachel szakításban voltak?

GP: Persze, ez nem is kérdés. Ahogy megfigyeltem, a pasik szerint általában szakításban voltak, a csajok szerint nem. Ez egy férfi-női dinamikai kérdés, és inkább azt mutatja, hogy egy ilyen helyzetet hogyan élnek meg a különböző nemet képviselői. Nagyon kevés olyan nőismerősöm van, aki Ross-szal értett egyet, úgyhogy nem az a kérdés, hogy kinek van igaza, hiszen ez esetben a férfi-női ellentét a probléma.

SzJ: A Jóbarátok: Újra együtt különkiadásában többször előfordul, hogy Jennifer Aniston és David Schwimmer újrajátsszák a régi jeleneteket. Megnézted a régi szinkronnal ezeket a részeket, hogy minél jobban hasonlítson az új munka az eredetihez?

GP: A régi jeleneteket az eredeti szinkronnal lehetett látni és csak azokat szinkronizáltuk le újra, ahol az asztalnál beszélnek és olvassák a forgatókönyvet. A mostani Ross Gellert szinkronizáltam a mai hangommal, de ügyeltem arra, hogy a hangsúlyok hasonlítsanak ahhoz, ahogy eredetileg hangsúlyoztam. Nem kellett megerőltetnem magam, mert annyira belém égtek azok a mondatok és a Ross Geller-féle hangsúlyozás, hogy ha álmomból ébresztenek, akkor is tudok úgy beszélni, ahogy ő.

SzJ: Mit gondolsz, egy ilyen típusú nosztalgiafilmet hangalámondással vagy szinkronnal jobb készíteni?

GP: Magyarországon akkora sikere van a Jóbarátok szinkronizált verziójának, hogy bűn lett volna alámondással megoldani, ezt a HBO is tudta. Nem kétséges, hogy szinkronizálnunk kellett, és jó is lett így.

SzJ: Színpadon melyik karaktert játszanád el a sorozatból?

GP: Egyértelműen Rosst, mert annyira összenőttünk, hogy nem is tudnék mással azonosulni a színpadon. Nekem Chandler figurája a legszimpatikusabb már a kezdetektől fogva. Matthew Perry zseniális volt ebben a karakterben, mindig is rajta szórakoztam a legjobban, mert az általa képviselt humor áll a legközelebb a szívemhez. Rossra mindig dühös voltam, amiért akkora hülyeségeket csinál és mindent elront, ennek ellenére nem kérdés, hogy őt játszanám el, mert ő én vagyok, és minket ember már szét nem választhat.

Szinte hihetetlen, de Józsa Imre már 5 éve nincsen velünk. Kiváló stílusérzékét, humorát és karakterformáló képességét a színpadról hiányoljuk, de ha lehet, még nagyobb űrt hagyott maga után a magyar szinkron világában. A Szinkronlegendákról szóló sorozatunk ehavi részében az ő nagyívű pályájáról emlékezünk meg. 

Színház

Bár gyerekkoráról keveset mesélt, annyit biztosan tudunk, hogy 1954. március 18-án született Budapesten. Édesanyja elbeszélése alapján, ha akadt egy versmondó verseny vagy egy szereplési lehetőség, azzal már kiskorától fogva mindig élt. Fiatalként először repülni szeretett volna, de bokasüllyedése miatt végül váltania kellett. Optikusi szakmát tanult ki, és bár elhelyezkedett a sokáig a mai MOM Park bevásárlóközpont helyén működő Magyar Optikai Művekben, inkább továbbtanult - a színészi pályát választotta. 

"Az utolsó Várkonyi-osztályba jártam (a Színház- és Filmművészeti Főiskolán - a szerk.), ahol Kállay Ferenc tanította a művészi beszédet és volt Rómeó és Júlia vizsgánk. A cella jelenetet kellett megcsinálnunk Tomanek Gáborral - ő volt Lőrinc barát. Utána egyenként mindenkit behívott a Várkonyi a zeneterembe, ahol azt mondta nekem: Ide hallgasson, Józsa! A maga vizsgája jó, de nehogy azt higyje, hogy az életben talál olyan hülye rendezőt, aki magára fogja osztani Rómeó szerepét!"

Ugyan ilyen "hülye" rendező valóban nem akadt, de a Józsaf Attila színházban hosszú időre megtalálta a helyét. Már az 1978-as diplomaátadás évében oda szegődött, és 34 éven keresztül, egészen 2012-ig dolgozott a teátrumban. A színházban négy igazgatót "fogyasztott": 1978–1982 között Miszlay István, 1982-től 1990-ig Szabó Ervin, majd 2010-ig Léner Péter, 2010-től pedig Nemcsák Károly. 

Saját bevallása szerint ugyan nem szeretett igazán szöveget tanulni, a színházban töltött évek alatt a legkülönfélébb szerepeket alakította. Örömmel vetette bele magát a munkába akkor is, ha prózai, komoly szerepről volt szó, ám számtalanszor bizonyította kiváló komikusi képességeit is. Olyan művek színpadra vitelében vett részt, mint a Móricz Zsigmond - Légy jó mindhalálig, Shakespeare - Ahogy tetszik, vagy éppen a József Attila Színház egyik korszakos sikerdarabja, a Balfácánt vacsorára.

(A színész második feleségével, Kocsis Judittal, forrás: József Attila Színház)

A színház 2011-ben - anyagi okokból - megszűntette önálló társulatát, melyet követően Józsa Imre szabadúszóként folytatta karrierjét. A Népszava megemlékezése szerint ez a helyzet nagyon megviselte, komoly negatív változásként élte meg. Szerencsére kapott lehetőséget az akkor éppen újkori szárnyait bontogató Játékszínben, ahol több darabban is játszott (Primadonnák; És már senki sem, avagy a Tíz kicsi néger; Szőke ciklon). 

"Számítanak még a munkámra, és ez egy jó érzés"

Pályája alatt több, mint 30 filmben és sorozatban szerepelt, a közönség legnagyobb örömére. Már a főiskolás évek alatt megtalálták komolyabb szerepek. Még tanult, mikor már Árva Pált játszotta az Isten is János című filmben. Első főszerepét a diploma utáni évben kapta, A nagyenyedi két fűzfa című filmben. A Jókai regényből készült mű másik két főszereplője Sinkovits-Vitay András és Józsa Imre későbbi felesége, Málnai Zsuzsa voltak. 

(Sinkovits-Vitay András és Józsa Imre, fotó: Csabafi Attila)

Filmes pályafutásának csúcsának a Petőfit tartotta, a költőről elnevezett filmsorozat főszerepét játszotta el hat részen keresztül. A szereposztás szinkronos szemmel egészen elképesztő sztárparádé: Józsa Imre mellett Molnár Piroska, Szersén Gyula, Tyll Attila, Helyey László, Zenthe Ferenc, Balázs Péter, Kránitz Lajos, Láng József, Tordy Géza, Velenczey István és Csákányi László tűntek fel kisebb-nagyobb szerepekben. 

Ha viszont sztárparádé, akkor életművéből nem hagyhatjuk ki a magyar filmgyártás egyik leginkább megosztó, ám időközben kultfilmé vált darabját, a Magyar Vándort. Herendi Gábor 2004-es filmjében a színészek színe-java feltűnt, tökéletes körképet adva a szakmáról. A valóságos szinkronparadicsom egyik epizódszerepében, recepciósként láthattuk Józsa Imrét. 

A színész emellett olyan produkciókban is játszott, mint a Linda, a Szomszédok és a Gálvölgyi Show. Utolsó filmes munkája a Mi kis falunk című RTL-sorozat pilotja volt, amely ebben a formában már nem kerülhetett adásba. Eredetileg a közmunkás Szifont alakította volna, ám betegsége miatt már nem tudta vállalni az éles forgatást - szerepét Debreczeny Csaba vette át.

"Imádom a húsos barackot"

Az ISZDB adatbázis szerint közel 800 szinkronban hallhattuk, melyek közül legtöbbször Nicholas Cage, Rob Schneider és Chevy Chase magyar hangja volt. Legfőbb szinkronos partnerének egyértelműen Nicholas Cage számított, akivel több mint 39 alkalommal "dolgoztak együtt." Első közös filmjükkel kapcsolatban nincsen biztos információnk: valószínűsíthető, hogy Lakos Éva szinkronrendező hozta őket össze a Sorsjegyesekben, amelyet követően azonban folytatódott a trend - ahány film, annyi féle színész kapta Cage szerepeit. 1996-7-ben (a szinkronizálás pontos dátuma nem ismert), a Szikla című filmben változott meg a helyzet. A Cage és Sean Connery duóját felvonultató blockbustert követően nem volt kérdés, hogy ki kapja a diszpót. Ezt követően Cage karrierje meredeken ívelt felfelé és Józsa Imre hangjával felvették a moder magyar szinkron egyik legtöbbet idézett mondatát, a Csankó Zoltánnal közösen készített Ál/Arc című filmhez.

Ugyan Józsa Imre Nicholas Cage nem minden döntésével értett egyet, de szerette amerikai kollégáját szinkronizálni: "Ha tudnék vele személyesen beszélni, elmondanám neki, hogy tessen olyan forgatókönyveket választani, ami hozzá méltó. Mert régen Cage nagyon jó filmeket csinált. Aztán jött a Varázslótanonc és a Szellemlovas... De a mai napig sem érzem hátránynak a közös munkát, sőt inkább örülök neki." Közös filmográfiájukban olyan nevek szerepelnek, mint a Con-Air - A fegyencjárat, a Next - A holnap a múlté, a Nemzet Aranya-filmek vagy a Fegyvernepper. Érdekesség, hogy pont Cage legjobbnak tartott filmjét

Rob Schneiderre először Mohácsi Emil hívta ki, és bár a Józsa Imrével készült interjúkból arra következtethetünk, hogy messze nem az altesti humor volt a kedvence, rendre megtalálták őt a legelvetemültebb színészek. Míg Schneidert 18 alkalommal magyarította, a szintén hasonló eszköztárral operáló Ken Jeongot hatszor. Utóbbit azért is érdemes megemlíteni, mert legutolsó munkája, a Pofázunk és végünk Miamiban hozzá kötődik. 

A 14-szer szinkronizált Chevy Chase vidámsága és humora már sokkal inkább idézi Józsa Imrét, aki olyan filmekben szólaltatta meg, mint a Családi Vakáció, a Kémek, mint mi, vagy a Hóból is megárt a sok. Hogy az első időkben mennyire nem volt szakmai konszenzus a magyar hangot illetően, azt az mutatja, hogy Chevy Chase-t még Gálvölgyi János is szinkronizálta egy alkalommal.

Józsa Imre elején még több sorozatszinkront vállalt (természetesen a korszakos sorozatokban, mint a Magnum, a T.J. Hooker, Beverly Hills 90210, és a Miami Vice is mind számítottak munkájára), később egyre inkább mozifilmekben hallhatta őt a közönség. Elmondása szerint mindig igyekezett kirostálni a rossz filmeket vagy a kellemetlennek ígérkező munkákat. Mégis egy sorozat volt az, amely őt igazán ismertté és közkedveltté tette a nézők körében. A Vészhelyzet epizódjait 15 évadon keresztül az egész ország követte, és bár a Józsa által megszólaltatott Dr. Green a 331 részből csak 182-ben volt jelen, a szinkronizált karakter a közönség abszolút kedvencévé vált. Anthony Edwards-nak később még több alkalommal is kölcsönözte a hangját, többek között a Zodiákusban és a Top Gunban.

Számos mára már kultfilmnek számító alkotás kötődik a nevéhez, melyeket nehéz is lenne mind felsorolni, azonban a teljesség igénye nélkül néhányat egyszerűen muszáj megemlítenünk: Én a vízilovakkal vagyok, Brian élete, Rendőrakadémia 2-3-4-5-6. (Proctor százados, később hadnagy, majd a hatodik részben Lassard), ő volt "Tintás" Barnes, Cliff apja a Dallas előzményfilmjében, Három férfi és egy bébi, Farkasokkal táncoló, Ford Fairlane kalandjai, Nagymenők (Tommy DeVito), Dupla dinamit (Jean-Claude Van Damme hangjaként), Terminátor 2. (T-1000), Jöttünk, láttunk, visszamennénk (a zseniális nevű Jacques-Foches, a bolondos), Drakula halott és élvezi (Renfield szerepében), Austin Powers-filmek (a címszereplő és Dr. Genya hangjaként), Bérbosszú Bt., Múmia (Beniként), Bérgyilkos a szomszédom-filmek (a Gogolak család aktuális vezetői), Amerika Kapitány - Az első bosszúálló (Erskin professzor), Másnaposok-filmek (Mr. Chow).

Különleges hangját rendkívül széles skálán használta, így nem véletlen, hogy rajzfilmek kapcsán rendre felmerült a neve. Ő volt a Mesélő az Aladdinban, Leonardo hangja a Tini Nindzsa Teknőcökben, Mr. Garrison a South Park filmben és több évadig a sorozatban is, több alkalommal pedig Tapsi Hapsit szinkronizálta. Részben ide tartozik, hogy ő vette át C3PO szerepét Maros Gábortól a Csillagok háborúja-filmekben és a karaktert a rajzfilmes epizódokban is haláláig szinkronizálta. 

Józsa Imrére különösen igaz, hogy a közönség minden tagja kedvelte valamiért: erős szinpadi jelenlétéért, humoráért a színházban és a szinkronban. És bár az interjúk alapján egy, a munkáját igazán szerető ember képe rajzolódik ki elénk, magánéletében sem volt tétlen - szeretett motorozni és horgászni.

A Jászai Mari-díj (1988), a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztje (1997), és a Kaló Flórián-díj (2012) mellett, életének utolsó évében a Játékszín életműdíját is átvette. Ekkor még úgy nyilatkozott, hogy nagyon szeretne meggyógyulni, mert tudja, hogy van még dolga a színpadon. Sajnos ezt a harcot elveszítette betegségével szemben, de az égi színpad egy hatalmas, legendás művésszel gazdagodott. 

Emlékezzünk rá egyik utolsó interjújával, amelyben számtalan kulisszatitkot mesélt a szinkronról:

(Borítófotó: 24.hu)

Több olyan könyv és sorozat van, amelybe az alkotóknak beletört a bicskája vagy a közönség nehezen filmre vihetőnek tartotta. Frank Herbert 1965-ös regénye, a Dűne is ezt a tábort erősítette. A modern technika és a kreatív megoldások fejlődésével azonban ezek az akadályok folyamatosan hárulnak el - így készülhetett el a Gyűrűk ura trilógia, a nemrég debütált Alapítvány-sorozat, és a Dűne moziváltozata is. 

Nincs könnyű helyzetben a film, ugyanis rövid, ámde nem reprezentatív felmérésem alapján világosan látszik, hogy erős hendikeppel indul azoknál, akik nem olvasták a könyvet. Sajnos sok olyan háttérbeli részlet, apróság, egy-egy szelet finom intrika kimarad a nagyképernyős változatból (érthető okokból), ami a könyv igazi mélységét és értékét adta. Emiatt a könyvet nem olvasó átlagnéző kukán ül a moziban, hogy kik azok a Szárdókárok (nem így kéne ejteni, de na... ez volt a helyes döntés :D ), vagy éppen, hogy miért olyan nagy szám az erősen gusztustalan Vladimir Harkonnen báró. Ha ezt el tudjuk engedni - márpedig kénytelenek vagyunk -, akkor marad egy lassú folyású, valóságosnak ábrázolt sci-fi, ami igyekszik felrúgni mindent, amit a mai blockbusterekben a közönség igazán szeret.  

Az Intercom jóvoltából kétszer is volt szerencsém látni a filmet és bevallom (ezen a ponton már nyilván nem fog senki meglepődni), hogy elsőre egyáltalán nem tetszett. A történet és a könyv ismerete nélkül ültem be rá - az összes Dűne-tudásom a Dune2000 nevű stratégiai PC játékból és egy félig elkezdett társasból állt. Ennek ellenére vártam egy nagyszabású sci-fit, amely leviszi a hajam. A film ezzel szemben teljesen más értékeket vonultat fel, és hogy mennyire arcba rúgja a modernkori szabályokat, azt remekül érzékelteti, hogy a felvonultatott - egyébként fantasztikus - szereplőgárda rendkívül alulhasznált. A legtöbb szereplőnek 3-5 jelenetnél biztosan nem jut több. Van helyette versenyszerű távolbanézés és számtalan olyan shot, amit nyugodtan ki lehetett volna hagyni. 

Mégsem mondanám, hogy a Dűne rossz film, inkább - és talán ez a leginkább meglepő - olyan rétegfilm, amelyekre manapság nincsen igazán pénz. Villeneuve-éket azonban megkínálták egy laza 165 millió dollárral, így volt miből megalkotni az Arrakis sivatagjait. 

Két dolog volt, amelyeket viszont másodjára sem tudtam megérteni:

• A film gyönyörű helyszíneken játszódik és a legjobb grafikusok dolgoztak rajta (a szakma színe-java, szinte mindenki, aki nem Weta vagy ILM) - többek között az egyébként zseniális (és magyar!) Digic Pictures is. Ennek ellenére számomra az utóbbi idők legcsúnyább filmje volt a Dűne, melynek azonban nem a rossz CGI, inkább a furcsa design koncepció az oka. A teljes filmet ledominálja a barna szín, nagyon kevés a kontraszt és sok a por, így végig olyan érzése van a nézőnek, mintha egy Instagram-filteren keresztül követné az eseményeket. Emiatt számomra érthetetlen döntés, hogy miért nem használnak például színeket a repülő- és űrjárműveken, amelyekkel kiválóan lehetett volna ezt a monotonitást ellensúlyozni. 
• A film rettenetesen hangos! Chris Nolan - úgy látszik - elkezdte megfertőzni a szakmát a hangerő mániájával, amivel nekem már a Tenetet is agyonnyomta. Az IMAX változat gyakorlatilag élvezhetetlen az első pár sorból, mert a 130 decibeles zene- és effekt-orkán már a légvédelmi riadó kategória. Kár érte, mert a zene és a foley, azaz a zajok és zörejek is szuperül sikerültek. 

A szinkron

A Dűnét először angol nyelven láttam, így viszont remek összehasonlítási lehetőség nyílt a két változat között. Biztosan elfogult vagyok (Vállalom!), de a Dóczi Orsi által rendezett magyar változat sokkal élvezhetőbb az eredetihez képest. Talán csak Gaius Helen Mohiam, a Bene Gesserit tisztelendő anyjának eredetije közelíti meg a hazait, de ez sem Csoma Judit zseniális alakítását minősíti, inkább csak annyit jelent, hogy az eredeti is kiváló lett. A feliratos változatnak egy előnye viszont van, a suttogásokat is megjeleníti, így egy lehellettel érthetőbbé teszik a film tripes jeleneteit.

Paul Atreides - Timothée Chalamet - Jéger Zsombor

(Fotó: jegy.hu)

Már korábban, a You - Te című sorozatról írt cikkünkben megemlékeztünk arról, hogy Jéger Zsombor milyen zseniális színész. Járt már neki egy igazi franchise-főszerep és ebben ráadásul Chalamet is remek partner. Párosuk jól működik, hihető - egy gond van csupán: a főszereplő nem beszél eleget. De majd reméljük, hogy a következő részben kapunk hosszabb, komolyabb monológokat is, amelyek Zsombor legnagyobb erősségei. Lásd még bármelyik You epizód. 

Lady Jessica - Rebecca Ferguson - Bartsch Kata

(Fotó: kekart.hu)

Az anya, ágyas, kalandozó társ, védelmező, mester és ezek különböző kombinációiban feltűnő Jessicát alakító Rebecca Ferguson jó alapot ad arra, hogy Bartsch Katával egy izgalmas szinkron készülhessen. Fergusonnal kapcsolatban a szinkronszakma még nem tudott közös álláspontra helyezkedni. Úgy is mondhatnánk, hogy ahány filmje van, annyi szinkronhangja. Bartsch Kata jól áll neki, talán egy fokkal még jobban is, mint a Mission Impossible-filmekben őt szinkronizáló Huszárik Kata. 

Leto Atreides - Oscar Isaac - Rajkai Zoltán

A Star Wars-filmek után meglepő lett volna Oscar Isaac-et más hangján hallani, mint Rajkai Zoltánén. Bár az Atreides-ház fejének nincs különösebben sok szövege a filmben, mondatai sokáig ott csengenek a főszereplők fülében. Ha viszont Oscar Isaac, akkor Zoltán inkább a többek között hazánkban forgatott Holdlovagra gyúr, amelynek valódi főszereplője lesz - már, ha engedik őt egy negyedik Marvel-szereplő hangjának lenni. 

Gurney Halleck - Josh Brolin - Kőszegi Ákos

Bevallom, az utóbbi hónapok politikai viharaiban Kőszegi Ákost sajnáltam a leginkább. Valószínűleg nem sejtette, hogy az általa narrált reklámokra ennyi pénzt fognak költeni és így unásig hallgatja majd mindenki. Nem lennék meglepődve, ha ez meglátszana a következő időszak diszpóin (azaz a következő időszakban kevesebbszer hallhatnánk majd). Azonban ténykérdés, hogy az egyik legfelkészültebb, legkönnyebben instruálható és legprofibb szinkronizáló színész. Josh Brolint pedig a képregényfilmek óta nem is tudnánk elképzelni mással. Sajnálatos azonban, hogy csupán egy néhány jelenetben tűnik fel és összességében sokkal kevesebbet beszél (és énekel), mint a könyvekben.

Vladimir Harkonnen báró - Stellan Skarsgård - Máté Gábor

Féltem, hogy színházigazgatói teendői mellett Máté Gábor nem fog kijönni egy ilyen rövid szerepre a stúdióba, de a moziban örömmel tapasztaltam, hogy sikerült megoldania a magyar stábnak. Noha hangját szinte a felismerhetetlenségig el kellett torzítani, Máté Gábor olyan finomságokat vitt a báró figurájába, amelyek az eredetihez képest tovább árnyalták a karaktert. Skarsgarddal Tabák Kata hozta őket össze a 2006-os Goya kísértetei című filmben, méghozzá annak ellenére, hogy a szakma korábban Rosta Sándor mellett tette le (többé-kevésbé) a voksát. A döntés remeknek bizonyult, mert ennél fajsúlyosabb duó kevés van a palettán. 

További magyar hangok: Bánfalvi Eszter, Borbiczki Ferenc, Csoma Judit, Dévai Balázs, Fekete Ernő Tibor, Horváth-Töreki Gergely, Karácsonyi Zoltán, Kálid Artúr, Schneider Zoltán, Törőcsik Franciska, Varga Rókus

A filmet mindenkinek ajánlom, azonban a fentiek tükrében érdemes felkészülni a vetítésre. Egy lassú, izgalmas mederben hömpölygő, egyedi film a Dűne, ami lehetne picit színesebb és legalább egy lehelletnyivel halkabb. A végső hangokat tartalmazó előzetessel búcsúzunk. 

(További fotók: Rajkai Zoltán - Mónos Gábor, Máté Gábor - 24.hu, Kőszegi Ákos - Vígszínház)